Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-21 / 215. (2140.) szám

2

TOacgM-MAfifeaRHraLflg

1929 wepieinber 21, nwntot.

FeMWIu

QtGtny

írta í ICRÚDy-GWULa

(44)

— Ez nem az én Ludovicusom, — kiáltott fel szenvedélyesen a királyné, hátrafordulva az engedelmesei bóiintgató luteránusihoz. — Ez egy csúnya öeregember, egy pókhas, egy olyan lény, akinek én sohase lehettem a felesége.

A „püspök", aki természetesen az orvostudományhoz is értett valamicskét, nem akarta megmondani Máriának, hogy a vizes sírhely formálta el igy rútra a király alakját. Hetekig rejtegették a vízpartban elásva.

— Amint a templom kiürült, majd megtekintjük közelebbről is őfensége holttestét — mormogta a luteránus. — Tudok egy lejáratot a templom hajójába. Most pihenje ki magáit felséged ezen a kis zsámolyon, ahol a régi fejérvári prépostok szoktak üldögélni, hogy szemmel tarthassák lelki bojtárjaikat, a misemondó káplánokat ée a gyóntató atyákat, de azokat a híveket is, akik csalárd fohászokat eregettek az ég felé.

— A „püspök" megint lelkiatyáimat gya- lázza, — csattant fel hirtelenében a királyné hangja. — Ha ez igy megy, elválnak útjaink.

— Felséges asszony, — felelt csendesen a „püspök" — én már magam sem tudom, hogy Kelemen pápa őszentsége égettet el, vagy a Doctorral gyűlik meg a bajom, ha egyszer megint felveszem az egyházi ruhát. Talán végül még felcsapok ón is ^kalandornak" . . . Mostanában ez a legjobb pálya.

Amikor ezt a korszerű szót kiejtette a gpüwpök", a prépostság sótét padlásán, mintha bagoly vagy szellem mozdult volna meg a közelben, amely eddig láthatatlan volt. A templomból átsugárzó világosságnál valamely alak közeledett a sötétségből a százéves porrétegben, meztelen, tátongó, bizonytalan léptekel, hogy a „püspök" önkéntelenül megpróbálta' jobbjával a kardja markalotát. Valamely rettenetes másvilágias, panaszos hang sirt fel a sötétségben, amint a néma erdőkben talán a rossz létek jajdult fel:

— Tisztelendő, tekintetes, nagyságos uraim, egy veszendőben lévő elme, egy hajdanában késpenge élességü gondolat egy becsületszóra dobogó szív kéri bünbocsánatu- kat, hogy az éjből, a sirhalom herhvadt levelei alól szót mer ejteni, mikor már réges- régen sírkőnek kellene tennie a prágai gett- hó temetőjében.

A „püspök" habozás nélkül megragadta az embert, aki a porban fetrengett, mint egy csúf, fekete bogár, amely hol tetves potro- hát, hol meg penészes hátát mutogatja. A nyakánál fogva a levegőbe emelte az ismeretlent, alig két ujjával nyúlva hozzá:

— Ki vagy? —- kérdezte a „püspök" olyan hangon, amely nem volt nagyon biztató itt a sötét padláson.

Az emberroncs kalimpált a levegőben.

— Igazat fogok mondani. Három napja

nem étiéin. Reményiem, kapok egy karéj kenyeret az igazmondásomért, — nyöszörögte. — De előbb a szomjúságomat kell oltani, mert nyelvem megtagadja az engedet nissó- get.

A „püspök" a jövvény arcába nézett, any- nyit sem látott belőle, mint egy sündisznóéból, de a nyakon ragadott ember haja alatt vergődött valamely ütőér, mint a gyik nyakában. A „püspök" számolta az érve résekot- Aztán eleresztette a kisér tetet.

— Egyetlen hazugság a másvilágra mulatja meg telkednek útját. Kidoblak itt az ablakon, mert úgy látom, fegyvertelen vagy,

első sorába tartozik az, hogy Ruszinszkó kisebbségeinek nemzeti, szociális, kulturális és gazdasági igényeit, érdekeiket és jogaikat a költségvetés keretében megvédjük s a lehetőség szerint érvényesítsük. Ezek a kisebbségek épp úgy teljesitik állampolgári kötelességeiket, épp úgy katonáskodnak, épp úgy fizetnek adót és épp oly hűségesek az államhoz, mint az orosz vagy cseh nyelvű lakosság és mi érdekeik védelmében csak úgy tudunk eljárni és az ő részvételüket az országos köz- igazgatásban, — ami pedig a közigazgatási reformtörvénynek kifejezett célja, — csak úgy tudjuk biztosítani, ha a költségvetési előirányzatok részünkre magyar nyelven is kiadatnak. Azt hisszük,

ez a legkevesebb, amit az általunk képviselt kisebbségek az országos kormányzattól elvárhatnak,

s meg kell állapítanunk, hogy erre nemcsak a célszerűség, de a következetesség is — tekintettel az 1929. évi május 22-iki és 23-iki országos ülések precedenseire — kötelezi az országos elnökséget.

— A mai napra összehívott tartománygyü- léstől mi sem kívánunk mást, mint ami bizonyára kívánsága Elnök urnák is, hogy szü- kebb hazánk: Ruszinszkó érdekében s bár teherbírásának megfelelő, de mégis az összlakosságot kielégítő s az ország haladását biztositó költségvetést állapítson meg, azonban e munkában csak úgy vehetünk reszt, ha arra nekünk mód és lehetőség adatik.

Elutasító válasz

Jech elnök Siménfalvy kérelmére adott válaszában hivatkozott a 229/1929. sz. kormányrendeletre, amely a magyar nyelv jogát meghatározza, illetve megszükiti.

Siménfalvy az elutasítás ellen a belügyminiszterhez fellebbezést jelentett be, melynek sikertelensége esetén panasszal él a közigazgatási bíróságnál.

A költségvetés

Szerdán délután Győző Ármin kommunista és Demkó Mihály az autonóm földmivesszö- vetség képviselőjének felszólalási szenvedélyes pártvitát eredményeztek, melyben a főrészt Zajic cseh agrárpárti főtitkár vette ki. Beszédében öklét mutogatta Győző és Demkó felé s csak akkor hagyott alább dühöngésével, amikor Győző kérdést intézett hozzá, hogy milyen pénzből építette az ungvári várhegyen lévő luxusvilláját?

Az elnöklő Jech látható élvezettel hallgatta ezt az összecsapást és csak nagysokára tért át ismét a költségvetés tárgyalására, melynek

egyes tételeihez főként Hokky Károly és Demkó Mihály szóltak hozzá.

#

A tizenhárom tételből álló költségvetésnek számszerű képe a következő:

I. Központi igazgatás szükséglete: 533.000 K, melyből 326.000 K személyi. Fedezete 7000 K.

II. Országos javak szükséglete: 1,684.000 K, fedezete 207.076 K.

III. Földmivelés szükséglete: 2,166.800 K, fedezete: nincs.

IV. Ipar és kereskedelem, szükséglete:

605.000 K, fedezete: nincs.

V. Szociális gondoskodás és humanizmus, szükséglete: 480.000 K, fedezete: nincs.

VI. Egészségügy, szükséglete: 4,454.692 K, fedezete: 3,705.340 K.

VII. Iskola, tudomány, művészet, irodalom, szükséglete: 3,781.000 K, fedezete: nincs.

VIII. Földmivestechnikai építkezések, szükséglete: 2,439.000 K, fedezete: nincs.

IX. Közlekedés, szükséglete: 12,926.050 K, fedezete: 3,177.000 K.

X. Nyugdíj, szükséglete: 403.600 K, fedezete: 110.000 K.

XI. Országos adók, szükséglete: semmi, fedezete: 17,060.000 K.

XII. Országos adósság, szükséglete: 1 millió 230.520 K, fedezete: nincs.

XIII. Invesztálás, szükséglete: 880.000 K, fedezete: 180.000 K.

A szükségletek végösszege: 31,529.662 K, fedezete: 24,446.416 K, deficit: 7,083.246 K, melynek a kiegészítési alapból való fedezését kérik.

Az egyes tételek és fejezetek tárgyalását

csütörtök délelőtt folytatták.

A népszövetség a szerződések revíziójának lehetőségéről tárgya!

Genf, szeptember 20. A népszövetség első bizottsága ma foglalkozott a népszövetségi paktum 19. pontjának alkalmazásáról szóló kínai javaslattal. Mint ismeretes, a népszövetségi paktum 19. pontja a használhatatlanná vált szerződések fölülvizsgálását és hatálytalanítását helyezi kilátásba. Kína javaslatának megtételekor elsősorban azokra a szerződésekre gondolt, amelyeket Kina húsz-harminc év előtt az európai államokkal kötött s amelyek máig értéktelenekké váltak. A bizottság vitája azonban csakhamar általános jelleget öltött és Németország, Magyarország, Belgium és Anglia delegátusai hozzászólásával végződött. Rolin belga delegátus javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy az az állam, amely a véleménye szerint alkalmatlanná vált szerződést nyűgnek érzi, önmaga figyelmeztethesse a népszövetséget az illető szerződés revíziójának szükségességére. Ha ilyen javaslat érkezik a népszövetséghez, a tanács kénytelen az ügygyei foglalkozni és eldönteni, vájjon a 19. paragrafus értelmében tényleg szükség van-e revízióra.

Wu kínai delegátus és Rolin javaslatait egy albizottságnak adták ki.

Ismét súlyos jogsérelem érte a magyar uyelvet

a ruszinszkói tartománygyölésen

Siménfalvy tartsmánygyíilési képviselő követelte a költségvetés magyar nyelvű fordítását, amit Jech megtagadott — Siménfalvy fölleithez — A költségvetés egyes tételei

Ungvar., szeptember 20.

(Ruszínszkói szerkesztőségünktől.) A ru- szinszkói országos képviselőtestületi ülés első napja nagyobbrészt szenvedélyes pártviták és a magyar nyelv joga körüli vitával telt el.

Hokky és Sacsinsky összecsapása

Amikor ugyanis Bacsinszky cseh agrárpárti előadó a költségvetés általános ismertetését befejezte, Hokky Károly magyar országos képviselőtestületi tag kifogásolta, hogy a költségvetést csak nyolc nappal a gyűlés előtt osztották ki s akkor is csak cseh és ruszin nyelven, amelyet ő és több más képviselőtestületi tag nem ért.

E felszólalásra válaszolva, Bacsinszky Ödön cseh agrár szenvedélyesen kiáltotta Hokky felé:

— Tanulja meg a nyelvünket! Én is megtanultam magyarul...

Kijelentését óriási zaj és felháborodás fogadta és a közbekiáltások egész sora röpködött Bacsinszky felé, akiről köztudomású, hogy magyar járásbiró volt és a magyar kormány öt nevezte ki Ungmegye utolsó kormánybiztos főispánjává, de helyét a megszállás miatt már nem foglalhatta el.

—Maga akkor még magyar volt... — kiáltották feléje és jelenlegi debrecenvidéki magyar családi összeköttetéseire céloztak, valamint arra, hogy a ruszin nyelvet csak átorien- tálódása után sajátította el precízül.

Siménfaífsr beszéde

Ez a nagyon jellemző incidens vezette be aztán Siménfalvy Árpád dr. felszólalását, melyben a szónok ismételten a magyar tárgyalási nyelv jogának megsértése ellen emelt szót. Siménfalvy többek között a következőket mondotta:

— A részünkre kézbesített 15806/29. prés. és 83488/11—1929. sz. meghívó s az ahhoz csatolt tárgysorozlat. költségvetési előirányzat és számadások, sajnos, mind kizárólag cseh- és orosz nyelven adattak ki. annak dacára, hogy Podkarpatszka Rusz területén négy járásnak és két városnak van kvalifikált magyar kisebbsége.

— Az a kérésünk tehát, méltóztassék részünkre az előbb emlitett iratokat, különösen pedig

az 1930. évi költségvetési előirányzatot és évi jelentést magyar nyelvű fordításban is sürgősen kiadni, miután a magyar nyelv használatához, mint a magyar nyelvi kisebbség képviselőinek az 1922. évi 122. számú alkotmánytörvény 2. és 3. §. értelmében a tartoniánygvülésen, amint azt elnök úrhoz előbb intézett beadványainkban részletesen kifejteni már többizben szerencsénk volt, jogunk van.

— Addig, amig a nyelvhasználat tárgyában elnök ur elutasító intézkedései ellen beadott jogorvoslatunk érdemében a belügyminiszter ur vagy a legfelső közigazgatási bíróság dönthet, elismerjük, hogy Elnök ur hivatali kötelességét teljesiti akkor, amikor a kisebbségi nyelvhasználatot az 1929. évi 229. számú kormányrendelet értelmében irányítja. De szerintünk ezen a jogalapon is helyt kell adni indítványunknak, mert a demokratikus államelvnek megfelelő kiterjesztő magyarázat mellett kétségtelen, hogy a magyar nyelv használati joga a tartománygyülésen napirendet képező tárgysorozatok minden pontjára érvényesíthető, mert már a minden járást egyenlő arányban terhelő országos adózás folytán sem lehet a tartománygyülés napirendjén olyan tárgy, amely a magyar nyelvi kisebbségi járásokat ne érintené.

— A tekintetben azonban, hogy az országos költségvetés a Ruszinszkóban levő összes magyar területek, tehát a kvalifikált magyar ki- sebbségü járások és városok ügye is, nem lehet közöttünk különbség és készséggel ismerjük el, hogy azon inditványunkat, amelyet az 1929. évi költségvetés tárgyalása alkalmából a folyó évi május 22-iki országos ülésen terjesztettünk elő,

az elnökség magáévá tette és ez ülés folyamán a nyelvtörvény-véírrehaitási rendelet 79.. 80. és 81. cikkei szellemében a magyar j nyelvet megillető összes kisebbségi jogokat gyakorolhattuk.

— Annál inkább csodálkoznunk kell tehát azon, ho^v a költségvetési előirányzat szövegét csak orosz és cseh nyelven sokszorosit- tatta és mellékelte az elnökség, holott a nyelvtörvény és a végrehajtási rendelet szakaszaiból világosan megállapítható, hogy a kisebbségek részére biztosított nyelvi jogok nemcsak azt jelentik, hogy magyar nyelven szólalhatunk fel az országos üléseken és hogy az államnyelvü felszólalások és indítványok magyar nyelven való tolmácsolását kívánhatjuk, hanem azt is, hogy jogunk van az összes Írásbeli előterjesztések és indítványok magyar nyelvű fordításban való kiadására is.

—Tudatában vagyunk annak, mélyen tisztelt Elnök ur, hogy választóink: a magyar, német és román nyelvű kisebbségek irányában kötelességeink vannak. És e kötelességek

tehát nem végezhetek veted karddal.

— A haláltól nem félek, fő'tisztelendő és nagyságos tekintetes uram, mert az megváltást jelentene a számomra: csak gyorsan jöjjön és jól találjon. Az én nevem Heutha- ler és hús vágó-boltom volt Budán a vár alatt.

Az álruhás királyné a homályban alig észrevehető mozdulatot tett. Ez a bizonyos húsvágó is azok között szerepelt, akiket minden szerdán kidobhatott Bornemissza uram a budai várból, amikor követeléseikért jöttek. És asszonyemlékezetével tudta, hogy a hús- mérő rendszerint gusztusos marhacimeireket hozott fel a várba sásból font kosarában. De akkor még fehér kötény volt a derekára tűzve.

— Amikor hire jött Nagyboldogasszony éjszakáján, hogy odafent a budai várban nagy liurcolkodás készülődik, a hajóslegényeket a kocsin a asztal ok me Hői zavarták fel a hajós- gazdák, hogy berakodáshoz készülődjenek, az alvó budai uocákom teherhordó Özvérek, lovak, csilingel ése hallatszott, a mindig nagytekintélyű harrngozé-mestert, aki az összes budai plébános uraktól a haraugozás jogát bérelte: kidobták a kocsmából, mert hiszen a török alatt majd úgy sem lehet harangozni: észbekaptam én is és két hízott ökrömet, amelye' levágásra a mészárszék istállójában tartogattam, kihajtottam az éjszakába. Valamelyik komám hírül hozta, hogy a felséges királyné a logodi-uton menekedett és meg sem áll Esztergomig. Az ilyenkor összeverődő kupaktanács nyomban elhatározta, hogy a királyné utján nem tanácsos nekünk polgároknak menni, mert bizonyos, hogy az ellenség elsőbben a királynét veszi üldözőbe. Menjünk csak egyenesen a fejérvári utón lefelé, amig Székesfehérvárra érünk amely kerített, vízzel s sánccal védett város. így aztán én is Fejérvárra vezettem két kis ökreimet,

*—Nem is lelt volna itt semmi baj. A 4e-1

I jérváriak barátságos emberek, szívesen látták a menekülr buda.akat, sü'oiiösen azokat, akik nem jöttek üres kézzel, hanem két- három emberes ládákat is hoztak magukkal. Még az én ökreimnek is megörültek, pedig ugyancsak megviselte szegényeket a hosszú utazás. Nem maradt azokon a csontokon zsi- radékos hús, amit olyau nagyon kedveltek a budai ur£nágok; különösen éppen királyné őfelsége.

A „püspök", aki a mészáros elbeszélése alatt félszemmel mindig a székesegyház hajójában történendőkre figyelmezett, rádör- rent a nyavalyás polgárra:

— Húsvágó, rövidé bbre fogdd hazugságaidat. Már eddig is látom, hogy bolonddá akarsz tenni körmönfont szavaiddal berniünket is, aminthogy bizonyosan mindenkinek hazudtál, amig erre a helyre kerültél.

— Az egész város tudja, hogy igazat mondok, — jajongott a budai mészáros és önkéntelenül a kötényét kereste derekán- hogy abban kézéi arcát megtörölgesse, de hol volt már akkor a mesterségéhez tartozó kötény! Talán az egér keresi igy a mene- kedés útját, amint a húsvágó próbálgatta a szavakat a padlás nagyhatalmú urainak a szivéhez.

— a töiök nem ;udov Fejérvárra bejönni, mert nem ismerte errefelé a járást és a polgárok még akkor éjjel-nappal verték a dobokat. De bejött ám Bakics Fái uram, Sza- polyai uram hádvezére a maga száz lovasával. Magyar volt őkelme, mórt ne eresztettük volna be a kapun? Bakics Pál, a piacon leugrott a lováról, akkor láttuk, hogy karika- lábú ragyás, veresbajszu ember őkegyeline. aki nyomban olyan mohó szemekkel nézeti végig a városon, az összegyülekezett polgárokon, mintha mindent el akarna vinni a tarisznyájában . . . De a szava igy harsogott: „Vajda ur őnagysága holnapután tartja bevonulását Fejórvárra, — értettek, kutyák?