Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-18 / 212. (2137.) szám

2 T>PW<7AT-Mag1?AR-HIUIiAI> 1929 szeptember 18, wterda. Jft pirnek levonjuk minden poiitikai konzekvenciáját" — mondja Hiinka, aki Prágában Udrzsallal és Bredáccsai tárgyalt A szlovák néppárt vezérének nagyfontosságn tárgyalásai a koalícióval — A néppárt Eperjesen dönt további taktikája felől — Újabb két Hlinka-nyilatkozat Prága, szeptember 17. Többször elhang­zott az utóbbi napokban a sajtóban az a meg­állapítás, hogy a pillanatnyi belpolitikai helyzet kulcsa Hiinka kezében van. Hiinka pártjának a Tuka-pör kimenetelétől függő el­határozásától függ a kormánytöbbség és az Udrzal-kormány további főn maradása vagy bukása. Ezért általános érdeklődés kiséri Hiinka minden politikai lépését s a politikai körök nagy jelentőséget tulajdonítanak Hlim- ka mostani prágai látogatásának. Hiinka hétfőn délelőtt fölkereste Prágában Udríal miniszterelnököt s vele hosszasab­ban tárgyalt a belpolitikai helyzetről. Dél­után öt órakor Hiinka Labay unifikáeiós miniszter társaságában a kormánykoalíció parlamenti nyolcas bizottságának elnöké­vel. Bradács agrárpárti képviselővel tár­gyalt. A tárgyalások eredménye egyelőre ismeret­len, de a prágai politikai körök sok reményt fűznek a megbeszélésekhez. A Prágában megjelent Hlinkát a cseh új­ságírók megostromol fái: kérdésekkel s Hiinka kíváncsiságuknak oto léve politikai szen­zációszámba menő, éles ellenzéki hangú nyi­latkozatot adott a cseh néppárti Lidové Listy- nek és Stribrny szócsövének, a Poledni List- nek. HUrtka tárgyalásai Hiinka bejelentése után, hogy a szlovák néppárt a koalíció tárgyalásain követelései­nek teljesítéséig nem képviselteti magát, mindenki feszült érdeklődéssel várta, hogy a nyolcas bizottság ma délután valóban a ludá- kok részvétele nélkül fog-e összeülni. A déli órákban a szlovák néppárt esrves képviselői azt hajtogatták, hogy a párt Hiinka bejelen­tése szerint fog eljárni. A kérdésben azonban délutánra fordulat következett be. Hiinka közben tárgyalt Kramárral és Srá- mekkel és azt az utasítást adta Sivák kép­viselőnek, hogy mégis jelenjék meg a nyolcas bizottság ülésén. Félötkor ült össze a bizottság Bradács agrá­rius képviselő elnöklete alatt Dolánsky cseh néppárti, Kramár cseh nemzeti demokrata, Mlcsoh oseh iparospártí, Sivák szlovák nép­párti, Hodina német agrárius, Luischka né­met keresztényszocialista és Stenzel német iparospárti képviselő részvételével. Az ülé­sén Sivák pártja nevében terjedelmes memo­randumot nyújtott át a koalíciónak, mely a i szlovák néppártnak a „szatiszfakeióra" vo- i natkozó követeléseit tartalmazza és beje­lentette. hogy a néppárt interpellációt ter­jeszt be a Tuka-pör kapcsán elkövetett sajtó visszaélések miatt. A szlovák néppárt különösen a csehszlovák sajtóiroda és a Li­dové Noviny egyoldalú hírszolgálatát ítéli el. A rendkívüli buzgalmu Hiinka ma küldött­séget vezetett a szlovenszkói országos költ­ségvetésnek a kormány részéről való kedvező elbírálása érdekében. A kérdés a holnapi mi­nisztertanács elé kerül. Értesülésünk szerint Hlinkának Udrzal miniszterelnökkel foly­tatott tárgyalásai nem hozták meg a várt eredményt. Hiinka föntartja a Mönchener Neueste Nachrichtennek adott nyilatkozatát A Lidové Listy munkatársa elsősorban azt kérdezte meg a néppárt vezérétől, hogy a Münchenér Neueste Nachrichten helyesen re­produkálta-e azt a nyilatkozatot, amelyben Hiinka bejelentette, hogy autonómizmusa végeredményben egyértelmű a dualizmussal. Hiinka ennyit válaszolt: — Helyesen. A dolgokról azóta sem válto­zott meg a véleményem és ma is csak azt is­mételhetem meg, amit akkor mondtam. Az újságíró erre a Tuka-pör iránt érdeklő­dött. — Eddig Tuka ellen semmit sem bizonyí­tottak be — felelt Hiinka, — amit a köztár­saság elleni összeesküvésnek lehetne ne­vezni. Ez a por a szlovák protestánsoknak a szlo­vák katolikusok elleni komplottja. A protestánsok már eltették az útból mind­azokat a nekik nemkívánatos személyeket, akik a Indátokkal egyetértésben akarták megoldani a vitás problémákat, most pedig utolsó rohamot intéznek Hiinka és a szlovák néppárt vezetősége ellen. A Tuka-port a szlo­vák néppárt sírjának szánták. Ez a lényege az egész dolognak. A magam személyét illetően meg vagyok győződve Tuka ártatlanságáról. Tuka képviselő semmit sem jelentett a szlovák néppárt politikájában, soha önál­lóan nem szerepelt, csupán azt végezte a párt érdekében* amire megbízási kapott. A taktikai kérdésben nem adott kezdemé­nyező irányítást, csak alárendelt tényező volt és egyáltalában semmi befolyása nem volt a párt irányítására. A Lidové Listy munkatársa ezután azt kér­dezte, milyen taktikát fog követni a szlovák néppárt a Tuka-pör befejezése után. Hiinka a következőképp válaszolt: — Minden attól függ, milyen lesz az ítélet. Ha az igazság kicsavarása lesz, akkor olyan lépéseket fogunk tenni, amilyeneket a párt­nak szeptember 28-ra és 29-re Eperjesre ösz- szehivott kongresszusa fog n ajd elhatározni. Ha addig az :deig az ítéletet nem hirdetnék ki, akkor a kongre~-zrs valószínűleg teljha talmat ad a pa-ia menti és szenátusi klubok­nak, hogy úgy fír.i'ir''s. el, ahogy a szlovák katolikusok elem: jogainak megvédése érde­kében a legcélszerűbbnek találják. — Milyen befolyással lesz a Tuka-pör a szlovák néppárt viszonyaira? — hangzott a következő kérdés. — A Tuka-pör révén a szlovák néppárt Szlovenszkón mérhetetlenül sokat nyer. Ez a legközelebbi választáson mcgl epe téss zeni eredményekben fog mutatkozni. A legutolsó választáshoz képest legkevesebb százezer sza­vazattal többet fogunk kapni. Hevesen pattant föl Hl in ka a cseh újságíró azon kérdésére, hogy nem fél-e a szlovák nép­párt azoktól a balsikereiktől, amelyek ellen­zékbe menés esetén érhetik? — És ugyan mit kaptunk azért, hogy a kormányban vagyunk? — válaszolt Hiinka ellen kérdéssel. — Adtak nekünk maradék­birtokokat, adtak nekünk szubvenciókat, mint az agráriusoknak? Egyáltalán mit kaptunk? Semmit. Épp azért nem félünk ellenzékbe menni, mert ellenzékben sem kaphatunk kevesebbet, mint amennyit a kormányban való részvé­telért kaptunk. Most teljes rezcrváltságot fo­gunk tanúsítani. Semmiféle tanácskozáson nem veszünk részt. A politikai helyzethez való álláspontunkat a párt kongresszusán fogjuk leszögezni,' ahol majd mindent részletesen precizirozunk. „A nemzetre fogunk appellálni" A Poledni List munkatársa elsősorban Bo- ricky pozsonyi ügyésznek a Tuka-pörben el­hangzott vádJbeszédére hívta föli Hlioka fe­gyelmét — Boricky államügyész tegnapi tétedét * magyar mentalitásról valamennyiben aláír­juk Titkától kezdve az utolsó au tonóm istáig — felelte Hiinka. — A magyarok soha nem barátkoznak meg a trianoni békeszerződéssel és a csehszlovák köztársasággal. Boricky teg­nap jóindulatulag megái lapította azt is, hogy a pör nem folyik a csehek és szlovákok aaita­gón izmusa jegyében. Ezt ismét mindannyian aláírjuk, de abban már téved, hogy a pór nem volna politikai természetű, mert hisz a fővádaskodók, Ivánka, Dérer, Juriga, Tó­műnek és Micsuráék abban a meggyőződés­ben élnek, hogy ( Tuka bukásával Hiinka és a szlovénnak ói autonómista mozgalom is letörik, ők akkor szóhoz jutnak és a kezükbe fcapa- rithatják a politikai hatalmat. Azonban ezek az urak a legteljesebben elszámitották magu­kat. A szlovák néooárt eminensen ^mzetí. jellegű párt volt és lesz, mindenkivel szem­ben védelmezni fogja Szlc-veuszkót és Szlo- venszkó szlovák jellegét. Ellenségeink azt állították, hogy Hiinka a magyaroktól nyolc- százezer koronát kapott imtegrista propagan­da célokra. Éveken át azt kürtölték, hogy a magyar irredenta szolgálatában állunk és hogy a rodobrana a szlovák néppárt katonai­lag megszervezett organizációja, melyet ma­gyar tisztek vezényelnek. Tuka, mint azt a bíróság előtti vallomásunkban hangoztattuk, sohasem volt destruktív, hanem konstruktív elem. Csendes és engedelmes munkása volt a párt vezetőségnek és a pártnak. Ma sokkal inkább meg vagyunk győződve Tuka tiszta­ságáról, — mondotta Hiinka — mint félévvel ezelőtt. A mai pörben nem látunk mást, mint a szlovák néppárt reprezentánsai elleni tá­madást. Földalatti, materiális, titkos erők dolgoznak ellenünk. Épp azért kötelesek vagyunk Tukáröl a teljes igazságot hangoztatni és kitártam a munka­társunk mellett. Hozzáteszem, hogy a Rodobranát nem ejtjük el. Ez a mi védelmi őrségünk a népgyüléseken ellenségeink robbantó szándékaivail szemben. Mégegyszer hangsúlyozom, mi a Rodobranát nem ejtjük el. Ha Tukát mégis elítélnék, a nemzetre fo­gunk appellálni. Meg fagyok róla győződ-* ve, hogy a szlovák nép Tukát nemzeti vér­tanúnak fogja tekinteni. Mi mint az autonó­mia megalkotói nem tehetjük meg, hogy amikor autonómista munkatársunk és re­prezentánsunk el van ítélve és elveszáti minden politikai jogát, mi ugyanakkor bár­sonyszékben és kormánypárti padsorok­ban üljünk. A pörnek levonjuk minden po­litikai konzekvenciáját. Még attól sem ria­dunk vissza, ha egy szocialistáikkal meg­erősített. kormány fog jönni. festeti-Idr^Ju RdGÉny ^ írta í klRÚDy-GyUL3 (41) Majd csak megjön a jobbik esze a királyné­inak, mondogatták és dehogy is eresztették volna útnak a szokott kosárral Horvát ura­mat. — Csak mulassatok! — dörmödött magá­ban az eretnek püspök". — Majd visszaho­zok én nektek' Székeefejérvárról egy király­nét, akinek többé közelébe se melleinek a mostani püspökök, akik jó aranyakért árul­ják a bünbocsánatot. Akik a pogányhitü Zá- polyának pénzért eladnák a királynéjukat Í6. A Doctor bizonyára helyeselné a fejér vári utazást. És sötét pillantásokat vetett az éjszakából kipiroslő házra a kóbor lovag, valahányszor egyet fordult az urán, a Zöld Hordó előtt, bőgj. az időjárást tanulmányozza. Az időnek már kezdett amo.yan éjfél utáni szaga 'enni, a szól csendesedett és a Duna felett hideglelősen kezdett vitorlázni a növő hold, mint a hosszú betegségből talpraállott hajós, aki még nem mer messzi utakra vál­lalkozni. Csak :H borongott Szent Márton tor­nyának védelme alatt, mintha Pozsonyon túl mindenhol ellenségei voináuak. akiktől resz­ketni kell. Mikor a püspök" ismét kilépett a pince' vasalt ajtaján: egy ódon bástyafalból nyú­lánk Taraiéin bei lépett elő, aki kézemeléssel inteft a holdvilágból a „püspök" felé. A lo­vag, bár várta ezt a jelenést, mégis csak megdöbbenve meresztette .-zeinéf az árnyé­kolt kalapu, sötétköpeijyege* ifjúra, mint a varázs!ó a szellemre, amelyet megidézett. És az megjelent — Felség, -- suttogta a „püspök", gondolja, hogy ebben a ruhában felismer­te tel len? í 1 — Ebben a ruhában jártam titkon, ősszel 1 Hamburgban is és senki nem ismert dél. A királyné szétvetette a köpenyege szár- uyoit: feszes Iovagöltöny volt alatta, mint | akár a „püspöké". Kard az oldalán és bor- jubőr csizma a lábán. — Páncéling is van rajiam, tehát nem kell félni semmitől, — biztatta Mária az in­gadozó „püspököt". A „püspök" nem igen szokott megilletődni, de most akaratlanul is végigpergett néhány könnycsepp füstös szakállán eme gyermeki, hősi önfeláldozó* láttára: — Télben járunk. Ez a ruha nem elég me­leg az utazáshoz. Mária most megin utalta a köpeny ege bélé­sét, — nyestből, mókusból volt az, akár a „püspöké". — A kardom, a tőröm éles, a szivem he­lyén van, nem félek sem vadálattól, sem em­bertől, csak az utakat nem ismerem Magyar- országon. — Erdőségeken kell keresztül mennünk, mert a járt utak most telve vannak utasok­kal, akik mind Fejérvárra igyekeznek a ko­ronázáshoz, — suttogta a „püspök", mintha ő maga félt volna leginkább a sürü erdősé­gektől. Mária azonban nem engedte sokáig tana­kodni az eretneket. — Az éj halad, indulnunk kell. Azt hiszem, hogy még mindig azt tehetem Magyarorszá­gon, amit akarok. Abba a városba kell men­nem, ahol ennek az országnak királynéjává koronáztak. A Zöld Hordóhoz címzett pince gazdája, miután egyetlen vendége, a , püspök", darab ideig nem tért vissza, hangos durranással vágta be a pinecajtókat és felrakta a laka­f tót. A mécses elaludt a hasadékok mögött. — Bezárták a 1 ovát a „püspöknek"? A „püspök" csak most nézett körül. A ki­rályné sarkantyus csizmában, de gyalogszer­rel érkezett. Nyilván szökve kellett eljönnie a főtéri házból, hogy senki se vegye észre el­tűnését. A „püspöknek", mint az ilyen kita­nult szakadárnak tudomása volt ugyan a Po­zsony város alatt meghúzódó összes alagutak­ról, ismerte azt az utat is, amelyen a király­né szállásáról észrevétlenül a Ventur-uocá- ba kelletett jutni — a régi pozsonyi királyi palotába. Vájjon ezt a rejtekutat használta Mária? — Igen, — felelt türelmetlenül a király­né, — de a földalatti üregbe bqeresztettem a Duna vizét, hogy senki utánam ne jöhes­sen. Az asztalomon levelet hagytam Báthory uramhoz címezve, hogy titkos ügyekben Hamburgba mentem fenséges Bátyámhoz. Nádorispán uram azt hiszi majd, hogy a leg­szükségesebbért, a pénzért mentem el, ugyanezért megnyugszik, ha nem talál. . A „püspök" a holdvilággal váltakozó ár­nyékban mind nagyobb csodálkozással nézte az alig huszonhatesztendős Máriát. Férfiru- hiába öltözötten még férfiasabbnak látszott az arcéle, mint egykor. Bánat, gond, félelem, szenvedés még nem hagyta se pókhálóját, se rozsdáját ezen az arcon. Az ifjúság eré- lyóvel világított az a bástyafal alatt akkor is, ha a hold valami felbukkandó ezüsthal után a Dunába látszék eltűnni. — Tehát a földalatti zsilipet kinyitotta fel­séged, a maga erejéből, holott két férfi négy karja is kevés szokott lenni ehhez a műve­lethez? — morfondírozott a „püspök". — Parancsolom, hogy azonnal induljunk — válaszolt a királyné. — Hol vau a lova, Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz. Kosice, Hlavná (Fö-u.) 7. Képviseletek Szloveriszkő és Podkarpatszka Rus minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust. „püspök" ? — A Halászkapunál, a fürdésük gondjaira bízva. Onnan kijutunk észrevétlenül a vá­rosból. — Csak azt szeretném még egyszer, utol­jára megkérdezni, hogy miért is indulunk er­re a nem szokásos útra? — Már mondtam főtisztelendő urnák, hogy azonnal induljunk, mert különben meggyű­lik a baja. Az iilyenféle embereket még min­dig szokás elégetni — felelt Mária. — Attól nem félek — szólt most kiismer­hetetlen hangon a „püspök". — Csak azt a halálnemet nem szeretem, amelyet éppen fel­séged bátyja, V. Károly császárunk rendelt el Granadában. A székben való megfojtás, ép­pen rokonaim és barátaim hurokvetésével nem kellemetes, mert összeborzolja a sza­kállt. — Nagyon jól tudíja „püspök", hogy taná­csot kell kérnem halott férjemtől, Il.-ik La­jostól, aki a székesfehérvári nagytemplom­ban kiterítve fekszik. Tanácsot kell kérnem életem további folytatásáról. És meg kell néznem, hogy valóban az én férjemet, Ilik Lajost temetteti-e el az a haramia az igazi királyi holttest helyett. A királyné erélyes fellépése megijuhászitot- ta a luteránust. Kardját kezeügyébe készít­ve megindult előre a girbe-gurba, sötét, itt- ott kísérteties holdfénytől reszkető uocákon. A „püspöknek" bő köpenyege elég árnyé­kot vetett, hogy mögötte Mária elrejtőzhes­sen. , — A hold még egy-két óráig világítja utun­kat, aztán felszáll a köd. Azért darab ide.g, amig megfelelő távolságba érünk a várostól, egy nyeregben kell ülnünk, mint a templá- rius lovagoknak. — Mint Godofrédnak és Oiuárnak — fe­lelt csendesen Mária. — De én nem félek a pokloktól sem. A „püspök" helyes’ően bólintott, tetszett neki, hogy Mária ismeri a templániusok két nevezetességét. Majd megásott egy még lát­ható bolthajtás előtt, belépett a falba és a kardja markolatával titkos kopogtatásokat kezdett, amig a kapu felnyitott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom