Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-17 / 211. (2136.) szám

6 1929 szeptember 17, kedd. Ui szabályrendeletek elfogadásával milliós jövedelmi forrásokat nyitott Kassa városa Nagy vita a rendkívüli közgyűlésen a kövezetvám tételeinek megállapítása körül — A város csak húsz százalékát vállalja a Hernádi szabályozási költségeinek g&nda az utóbbi időben hamis hírekkel igye­kezett agitálni a kisantant ellen. A kihívó Pecha-itélei ét az egész magyar politika egyenesen kikény szerithetnék azt a nem létező Mikes katonai szerződést, — Írja a Vénkor. A Lidové Noviny állítása szerint Pecha nem kémkedhetett, mert legfeljebb egy buta emfber válla kozhatiik olyan kémkedésre, ami­lyennel Pechát vádolták. Az ítélet — írja a brünni lap — csak újabb bizonyítéka annak a brutalitásnak és semmitől vissza nem riadó módszernek, amellyel amagyarok dolgoznak. A degiradálést oktalanságnak és szemérmet­lenségnek nevezi s azt kérdezi, vájjon nim- csenek-e Csehszlovákiának eszközei arra, hogy a maga yirok kihívó tréfá it m egakadályoz- zák. „Politikai testamentum" — mondotta Briand Apponyi beszédeire Róma, szeptember 16. Az olasz lapokban szimpatikus hangon emlékeztek meg Appo­nyi Albert gróf genfi beszédéről. A Resto dél Cariino „Apponyi nobilis beszéde Gerti­ben" cimü tudósításában azt irta, senki sem sejtette, hogy ezen a tárgyalási napon fonto­sabb 'beszédek is elhangzanak, éppen ezért őszintén el kell ismerni, hogy a magyar de legáció vezetője részéről elhangzott beszéd' egyike volt a legjobbaknak, amelyek ezen az ülésszakon szerepeltek. Briand nem tud­ta visszatartani lelkesedését, hogy azt ne mondja: —- Minden egyes beszéde valósággal poli­tikai testamentum. A Corriere della Sera genfi tudósításában ágy ít: Őszinte dicséretet érdemelt ki az a hosszú beszéd, amelyet a nála megszokott tiri energiával Apponyi Albert gróf, a ma­gyar delegáció vezetője, mondott el viruló öregségével és széles látókörű hazafiassá­gával. LEGÚJABB SPORT Befejeződön az ótáiralüredi (enniszverseny Ótátrafüred, szeptember 16. (Kiküldött mun­katársunk telefonjelentése.) Ma befejezték a nagysikerű KSC-tenniszversenyt, amelynek csak egy balszerencsés jelenete volt: a kitűnő formában lévő Jelűnek Miklósnak, aki Cseh­szlovákia magyar bajnokságának a favortja­ként szerepelt, a döntők előtti sajnálatos bal­esete, minek következtében a elöntő játszmá­kat kénytelen volt föladni. Az utolsó nap eredményei a következők voltak: TÁTRA-BAJNOKSÁG FÉRFIEGYES Állás: I. Menzel. II. Stolarov György. III. Soyka és M. Stolarov (Varsó). TÁTRA-BAJNOKSÁG NŐIEGYES. Állás: I. Schréderné. II. Baumgarten (mind­kettő Budapest). III. Latesz és Hagenauer. TÁTRA-BAJNOKSÁG VEGYESPÁROS Gönczné; Balázs—Hagenauer, Nedbalek '6:4, 7:5, Schréder dr.-né, Silbersdorf—Latesz, Halter 6:1, 6:3, Munóry, Menzel—Grausz, Klein 6:3, 6:2, Munóry, Menzel—Schréder dr., Silbersdorf 6:3, 6:2. Döntőverseny, Munóry, Menzel—Gönczné, Balázs 7:5, 6:1. Állás: I. Munóry, Menzel. II. Gönczné, Balázs. III. Hagenauer, Nedablek és Schréderné, Sil­bersdorf. TÁTRA-BAJNOKSÁG FÉRFIPÁROS Krepuska, Halter—Nedbalek, Gross 3:6, 7:5. Döntő: Menzel, Klein—Krepuska, Halter 6:3, 6:1, w. o. Halter megcsúszott és a harmadik vszettnél föladta a mérkőzést. Állás: I. Menzel, Klein. II. Krepuska, Halter. III. Nedbalek, Gross és Stolarov-testvér.ek. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK BAJNOKSÁGA Férfiegyes: Elődöntő: Weidenhofer József— Somogyi 7:5, 6:2, 4:1, w. o. Jelűnek Miklós se­besülése miatt a középdöntőt föladta, igy a verseny végállása a következő: I. Weidenhofer József (PTE). II. Somogyi Béla (Ipolyság). III. Jelűnek Miklós (RPOS) és Lengyel László <KSC). Vegyespáros döntő: Schellné, Jelűnek Mik­lós a Bárczy-házaspár ellen kitűnő elánnal kezdtek játszani, Jelűnek Miklós balesete miatt azonban a játékot a Bárczy-pár javára skreccselték. Állás: 1. Bárczy-pár. II. Schellné, Jelűnek Miklós. III. Hunyadyné, Somogyi és Kont An- ny, Révay János. Férfipáros: Elődöntő: Bárczy Oszkár és Endre—Révay, Somogyi 6:3, 6:3, Reichart dr., Móry—Révay János és István 6:5, 5:7, 6:2. Döntő: Bárczy Oszkár és Endre—Reichart dr., Móry 6:1, 6:3. Állás: I. Bárczy Oszkár és Endre. II. Reichart dr.. Móry. III. Révay István és József. A másodosztályú bajnokságban győztesek: Vajda és Bukovinnzky. Kassa, szeptember 16. (Kassai szerkesztő­ségijüktől.) Szombaton délutáu tartotta a vá­ros képviselőtestülete folytatólagos rendkívüli közgyűlését, melynek tárgysorozatán fontos pénzügyi kérdések szerepeltek. A város ne­héz pénzügyi helyzete uj jövedelmi források fölkutatását és feltárását követeli sa renki- vtüli közgyűlés meg is oldotta a feladatokat olyképpen, hogy a költségvetés nagy terheinek fedezetét né­hány mvUió koronás jövedelemmel szaporí­totta. A közgyűlést Muttnyánszky Vladimír dr. pol- gorm ester távoli étében Sm rz alpolgárm ester vezette. Vukovics Kálmán dr. városi tanácsos, mint előadó ismertette a városi kövezetvám szabályrendeletét, melynek értelmében a város mindazoktól, alcik fuvarozási jármü­vekkel kövezetét használják, kövezetvámot szed. A vám egyes tétel einek megáll apitása körül nagy vita folyt és számtalan javasltat hangzott el, melyek eredményeképpen a pénzügyi bi­zottság javaslatát megvpltoztatták. Ez a javas­lat a lóerő, vagy tonna-tartalom alapján kí­vánta az autó- és motoros szállítóeszközök megvámolását a közgyűlés Blemár Béla dr. (magyar nem­zeti párti) indítványára a tomiarendszer mellett foglalt állást. Hercz Ignác dr. (magyar nemzeti párti) in­dítványára a teherautók után fizetendő kö­vezetvám kulcsát az eredeti javaslatban sze­replő tételek 5b százalékára csökkentették s a közgyűlés döntése szerint az egytonnás teherautók után 200, a két tonnás után 400, a három tonnások után 600, az öt tonnások után ezer korona kövezetvámot fognak szedni. Elhatározta még a közgyűlés, hogy a kerékpárokat mentesítik a vám alól, a szekerekre pedig egy koronás vámot vet ki. Fleischmaun Gyula dr. keresztémyszocialista városatya, tartómánygyülési képviselő java­solta, hogy a Kassa közvetlen környékén fek­vő falvak jármüveinek vámtételeit ötven szá­zalékkal csökkentsék, a közgyűlés azonban a tanács eredeti javaslatát tette magáévá. A hirdetési oszlopokra és a falragaszokra vonatkozó szabályrendeletet a tanács eredeti javaslatához igazodva fogadják el több felszó­lalás után, melyekben a magyarság pártjai­nak képviselői főleg a kereskedelem és az ipar érdekeit igyekeznek védeni Ezután a a Hernád szabályozásának ügye kerül a közgyűlés elé. V ukovics tanácsos refe­rátuma, Rlanár Béla dr. felvilágosító szavai és Schuster János keresztényszocialista vá­rosatya felszólalása után a közgyűlés Blanár Béla dr. indítványát fogadja el, amely szerint a város a szabályozás költségeinek 20 száza­lékát vállalja magára. Elfogadja ezután a közgyűlés az értékpapírok eladására, a turbóagregatum megvételére és a közmüvek nyugdíj állapjából felveendő kölcsönre vonatkozó javaslatokat is. A rendkivüld közgyűlésen nagy feltűnést keltett Halmi Béla dr. magyar nemzeti párti városatya felszólalása, amelyben rámutatott arra, hogy az állam az utak karbantartására 400.000 koronás hozzájárulást biztositott. Ez az ősz- szeg azonban mostanáig sem érkezett meg. Ezzel kapcsolatban felemlíti, hogy az államvasutak 1923-ig a város helyett be­hajtották a befuvarozoit áruk után járó kö- vezetvám-illetéket, amelyből a városnak, mintegy 1,200.000 korona járna. Az állam­vasutak az összeg egy részével még egyál­talán nem számolt el, a másik részét pedig a zsupánok adta ál. Kassa városa ilyenmó­don öt esztendő óta nem tudott hozzájutni jogos járandóságához. A felszólalásra Barcs Lajos városi referens adja meg a választ és közli a közgyűléssel, hogy a város már többizben sürgette az el­számolást, de sem a volt teljhatalmú minisz­térium, sem az országos hivatal nem likvidál­ta még a régi ügyet. Az országos hivatal ar­ra az álláspontra helyezkedett, hogy a városnak járó pénzt csak akkor folyósít­hatják, ha elkészültek a régi Abauj-megye vagyonának felszámolásával. A közgyűlés elhatározta, hogy utasítja a ta­nácsot, sürgesse ki a járandóságokat, hogy az évek óta esedékes városi közpénzek minél előbb a város pénztárálja kerüljenek. amelyet egy szegény kaffer 1903-ban talált. — Százötven font sterlinget meg egy teljesen fel- szerszámozott lovat kapott érte. Ami nagy va­gyon volt neki. De a kő megért húszmillió aranykoronát. A gyönyörű kékesfehér színű kő 972 karátot nyomott nyersen. Az orosz cár kormánypálcájának hegyét dí­szítette a 194 háromnegyed karátos Orlov, me­lyet Nadir perzsa sah tói raboltak el s a rabló 5000 piaszterért bocsátotta áruba. II. Kataün cárnő szerezte meg 450.000 rubelért az orosz kincstárnak. Úgy mondják, hogy ez a kő vala­mikor egy indiai város Brahma-szobrának sze­me volt. A bécsi császári kincstár tulajdona volt a híres Florentini gyémánt, mely kissé sárgás- színű és 133 egyötöd karátot nyom. Első gaz­dája Lodovico Moro Sforza milánói régens volt; tőle II. Gyula pápához, majd a toscanai nagy­herceg birtokába került. A legszebb európai gyémánt a Regent vagy Pitt, a francia kincstár tulajdona. 136 három­negyed karátos, értéke mintegy ötmillió arany­frank. Indiából származik. Egy szegény rab­szolga találta s hogy megtarthassa magának, felhasitotta a lábszárát s a sebbe rejtette a kö­vet. Egy matróznak Ígérte aztán, ha kiszaba- 'ditja rabszolgaságából, de az hajóra csalta, ott megölte, kövét elvette, holttestét pedig a ten­gerbe dobta. De a gyilkos nem volt boldog, mert lelkifurdalást érzett. A követ eladta, árát eldorbézolta s végül felakasztotta magát. — A gyémánt az angol Pitt Tamáshoz került, kitől 1717-ben a régens orleansi herceg vásárolta meg XV. Lajos király számára. A Nagymogul a perzsa sah tulajdona. Nyers súlya 787 és fél karát volt, de Hortensio Bor- gie velencei köszörűs oly ügyetlenül köszörül­te, hogy súlya 297 héttizenhatoü karátra csök­kent. Szintén óriási gyémántok vannak a matatni rádzsa tulajdonában; ezek közül a Matam bor- neói eredetű és 367 karátos. A golkondai rád­zsa kincstárában van Nizam, mely 340 karátos. A Kob-i-Noor az angol kincstáré. Nyersen mint mondottuk 763 karát volt a súlya. Há­romszor köszörülték; utoljára 1853-ban, mikor súlya 106 karátra csökkent. Temérdek vér ta­padt hozzá. Hosszas vándorlás után Nadir sah birtokába került, tőle pedig az angolokhoz. Brazíliai bányából került ki a Dél csillaga. 1853-ban találták, nyers súlya 254 egynegyed karát volt, Amszterdamiban köszörülték s ez­után 125 karát lett a súlya. Egy indiai maha­radzsa vette meg 560.000 frankért. Érdekes története van a Sancy-nak, mely az oros’z cár tulajdona volt. Merész Károlynak kö­szörülte a híres Borguem de Brugge. Merész Károly halála után a portugál kincstárba, on­nan pedig egy Sancy nevű francia ember ke­zébe került. Ez egy megbízható szolgával III. Henrik hercegnek akarta küldeni. De a szolgát útközben rablók támadták meg s megölték. A kincs mégsem került a rablók kezébe, mert a szolga látva, hogy nem menekülhet, lenyelte a gyémántot. A legenda úgy tudja, hogy Sancy- nak ezután többször megjelent álmában szolgá­ja s mindannyiszor a szájára mutatott. Végre kiásták sírjából a hü szolgát s megtalálták gyomrában az értékes követ. A Sancy 1688-ban II. Jakab angol királyé lett, aztán keresztül ment XIV. és XV. Lajos francia királyok kezén s végre 1775-ben ötmillió rubelért az orosz kincstárba került. Ugyancsak az orosz kincstár tulajdona volt — hol van az már a cári kincstár többi drá­gaságával együtt? — A Sarkcsillag, mely 40 karátos, szép, indiai származású kő. Az Eugé­nia császárné 31 karátos. A színes gyémántok közül nevezetes a negy­venkarátos drezdai gyémánt, mely zöldszinü, de még híresebb a végzetes kék Hope-gyémánt, amely igen viharos múltjának befejezéseképpen most 9000 méternyi mélységben a tenger fene­kén fekszik. Ezt egy Jean Baptiste Tavernier nevű francia, geológus hozta Ázsiából s három­millió frankért XIV. Lajos királynak adta el. A gyémántot Amsterdamban csiszolták remek formájára. Aztán Monterpan asszony, Fouquet és Mária Antoinette birtokába került s Mária Terézia leányának szerencsétlen halála után nyomtalanul eltűnt. Csak 1830-ban került elő: egy Dánielt Éliás nevű drágakőkereskedő Lón* donban. vetette piacra. Ott egy Henry Thomas Hope nevű gazdag bankár vette meg. 1881-ben a newcastlei herceghez került, hozományul kap­ta a feleségével, aki Hope-ieány volt. Tőlük a második fiuk, Pelhann Clinton lord örökölte, ki egy amerikai színésznőt vett feleségül s az hordta aztán dliadómba foglalva a hires gyé­mántot. De az ekkor sem hozott szerencsét. —• Frankéi Simon newyorki bankár vette meg tőle. Frankéi Abdul Hamid szultánnak adta el. En­nek detronizálása után a kő Kulib boy föenueh- hoz került, akit Konstantinápolyban az uccai csőcselék felakasztott. Aztán egy Habib nevű spanyol zsidó drágakőkereskedő vette meg, aki a La Seine nevű francia hajón Indiába készült, de a hajó Singaporenél elsiilyedt, Habib a gyé­mánttal s egyéb kincseivel együtt a tengerbe veszett. Később az unokaöccse búvárokat kül­dött le s ezek felhozták a kincs nagy részét, közte a Hope-gyémáutot is. A tenger feneké­ről a kék gyémánt Londonba került vásárra. Ott a fiatal Maclóan Edward. a Washington Post, tulajdonosa, vette meg. Fiatal feleségét akarta meglepni vele.' A Titanie-on indult haza, a Tűnnie jéghegybe ütközött s a világ o leg­nagyobb katasztrófája fejezte be a kék gyé­mánt szomorú történetét. A világ legnagyobb és legszebb gyémántjai A délafrikai Johannesburgból küldik világgá a hirt, hogy uj nagy gyémántot találtak a lich- tenburgi gyémántbányában. Úgy mondják, t.yuk tojás nagyságú és 6600 fontért adta el megtalá­lója. Potom ár az olyan nagy gyémántkőért. Némi kétséget támaszt a kő nagysága iránt az, hogy azt mondják: a súlya 101 Y\ karát, te­hát nyers állapotában valamivel kisebb a hires Koh-i-Noor-nál, mely 106 egytizenhatod karát mostan köszörült állapotában, holott nyersen 763 karát volt a súlya, mikor — négyszáz év­vel ezelőtt — reátaláltak India hires gyémánt- bányájában, Golkondában. De van a Koh-i-Nor- nál az angol kincstárnak sokkal, de sokkal na­gyobb gyémántja is: a Cullinan, melyet a dél­afrikai kormány ajándékozott 1908-ban VII. Ed- vard angol királynak. Ezt a 3025 karát súlyú gyémántóriást egy Cullinan nevű angol vállal­kozónak Pretória közelében vett gyémántbá­nyában találták. Eredeti alakjában nyúlt koc- kaalaku drágakő volt. Egyik oldalán repedés csúfította el, tehát ketté kellett repeszteni. As­oher József, az antverpeni drágakököszöriis vit­te végbe rajta ezt a műtétet az angol király megbizásából. Külön asztalt és repesztőkészii- léket kellett hozzá csináltatni, mert a megle­vők kicsinyek voltak a nagy kőhöz. A repesz- tés után egy 1977 és fél s egy 1040 karátos darabra esett szét a kő, ezeket aztán átadták Koe Henriknek, aki az Excelsior-t, az angol kincstár másik hires gyémántját köszörülte an­nak idején. Koe három segéddel kilenc hónapig dolgozott a Cullinan köszörülésén reggel hét órától este hét óráig s a háromezer karátnál súlyosabb nyers kőből egy 425 meg egy 102 karátos darab csiszolt kő lesz. Került ki be­lőle még egy 92 meg egy 62 karátos és több kisebb gyémánt, melyet az angol király bele­egyezésével jótékony célra adtak el. Az egész­nek értékét nyers állapotában kilencmillió font­ra becsülték. Elmondunk még egyet és mást a világ többi hires gyémántjairól. Ugyancsak a délafrikai bá­nyákból került ki a már említett. Excelsior i«, Első szlovák ékszer-, arany- és ezfistgyár Tulajdonosok 8 FROST1G TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakaritás — Eladás eredeti gyári árakon (J-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom