Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-15 / 210. (2135.) szám
4 1929 szeptember 15, vasárnap A NŐ A MAGYAR KÖZMONDÁSOKBAN Kezdjük azzal a nmliedézus, pár szávai sokat mondó szállóigével, hogy: Keresd az asszonyt! Keresd, jobban mondva: ne keresd, mert keresés nélkül is mindenütt ott találod az asszonyt. De hol is lenne az asszony, a nő?! Nézzük a bibliát! Kezdve Évánál, megrontó ősanyánkkal s folytatva a raifinált Zafíréval, a csalafinta Rebekával, az erkölcstelen Putifárnéval, a kiváncsi Lotnéval, a kéjvágyó, ravasz Delilával... szóval az egész ó- és uj testamentumon nem rózsaszinii, de fekete fonalként húzódik végig a női nem. De nehogy elfogultak legyünk a szép nemmel szemben, emlékezzünk meg a bátor és „hóslelkü“ Judithról is, az „erkölcsös* *1 Zsuzsannáról, a szorgalmas és „sokban törődő** Mártháról, a „vitéz** Dobó Katicáról stb. Szóval a nőt mindenütt megtaláljuk: bibliában, történelemben, irodalomban, közmondásban, lapos tárcánk fenekén, korzón, sőt elvétve még a tűzhely mellett is. S minthogy ily sokoldalú szerepük van s különféle világitásban íünedeznek fel, innen van, hogy a dő természetrajzát nem lehet megírni. Mert a nő megismeréséhez elég egy rövid pillanat, de kiismeréséhez egy bosszú élet is kevés. A leány, az anya karakterét megrajzolhatjuk, a nőét általában nem. Olyan az, mint a báb: mikor még hernyó s mikor már lepke, a legapróbb részletig analizálhatjuk, de báb korában nem vagyunk vele tisztában, nem tudjuk, hol van a szája, hol van a szárnya. A közmondások is hol finoman, hol drasztikusan , hol komolyan, hol gunyó- lódva tárgyalják a nőt. A francia finomságot s gyengédséget jellemző közmondásra, hogy: A nőt virággal sem szabad megütni, a lovagiasságáról híres magyar azzal a kíméletlen közmondással felel, hogy: A pénz olvasva, az asszony verve jó és hogy: A diófának és asszonynak verve veszik hasznát. Igaz, hogy a nőkről szóló közmondásokban több a maticia, mint a bók, több a gúnyolódó, mint az udvarias, dicsérő tónus, de azért elvétve ilyenre is akadunk. Ab előbbi kategóriához tartoznak például az alábbi jellegzetes közmondások melyek a női nem közismert s általános gyengéit pellengérezik: Az asszony fegyvere a nyelv; de ez olyan nemes fegyver, hogy soha meg nem rozsdásodik. — Nem titok az, amit két asszony tud. — Az asszonyi könny hamar felszárad. — .Minél jobban sir az asszony, annál jobban akarja férjét megcsalni. — Süveges asszony: elszólás. — Az asszonyok mindenre képesek, még arra is, hogy saját férjükbe belésze- ressenek. — A szomorúság sok nőnél csak hirdetési cédula, miről azt kell leolvasni, hogy: itt vigasztaló kerestetik. — Meghódítani egy nőt, az nem nagy dolog, de megszabadulni tőle, az a mesterség. — A nő, míg leány, rendesen: hangulatteljes költemény, mikor feleséggé lesz: unalmas prédikációvá válik. — Az aranyat a tűz, az asszonyt az arany, a férfit az asszony teszi próbára. — Rossz gazdasszony az, aki a ház körül dolgot nem talál. — Leányágra szállt jószágnak el kell pusztulnia. — Széjjel van, mint az özvegy ass- szony szénája. — Asszonysirásnak, lenéző macskának nem kell hitelt adni. — Az asszony egy héten van a lóval: mind a kettő kifog az emberen, ha kifoghat. — Legjobb olyan asszoyt elvenni, akinek az első urát felakasztották. — Könnyebb száz bolhát megőrizni, mint egy asszonyt. — Akkor higyj az asszonynak, ha már nem bírja az árkot átugrani. — Ha feleséget veszel: bútól mentes nem leszel. — Ki a halat farkánál fogva és a nő szavát szentnek tartja, bizonyos lehet benne, hogy semmit sem fogott. — Jaj az olyan szegénynek, aki gazdag asszonyt vesz. — Leghamisabb viz az az asszonyok könnye. — Nők „igen** és „nem“ szava közt tűhegy sem férhet. — A nőt a hallgatás ősziti meg. — Első feleség istentől, második embertől, a harmadik ördögtől való. — Egy asz- szony sem szemérmes a sötétben. Az alábbi közmondások már hízelgőbbek az asszonyi nemmel szembon: A szép asszony és a rongyos köntös mindenütt megakad. — Mosolygós asszonynak, világos felhőnek nem kel! felülni. — Szép asszonynak akkor szép a fia, ha ráüt. — Szalmaférfi is asszonyt érdemel. — Okos asszony nem marad gyerek nélkül. — Szép asszony szemnek paradicsoma, az erszénynek purgatórimna, a léleknek pokla. — Az asszony vagy angyal, vagy ördög. — Tűz, viz és az asszony: győzhetetlen. — Nincs olyan bölcs, akit a bor és a szép asszony meg ne tántorítana. — Vén emberre ifjú menyecskét ne bízzál! A büszke, haragos, sőt uram bocsáss, a részeg asszonyra is van a magyarnak egy pár odavetett, jelelgzetes mondása, de kíméletesen, udvarias formában fejezi ki magát, mikor azt mondja: Föltette szent Anna kontyát. — Nincs harag az asz- ssonyok haragja fölött. — Mérges asszonynak haragos a leánya. — KompoJti kisasszony, vagy: Félre áll a kontya. — A kábái asszony is ebben a hibában lelcdzhetett, mert az ő nevét, hogy: Mát is mondott a kábái asszony?! (mintha innánk komám uram!) csak boros palackok mellett emlegetik. A vén leányokról és asszonyról legalább is any- nyi közmondás van. ahány rossz vicc az anyósokról. Mutatóba egynéhányat: Vén leánynak mindig rövid a farsang. — Vén leány, vén tető, hamar tüzet fog. — Hazudik, mint a vén leány tükre. — Negyvenéves leánnyal az ördög sem táncol. — Rosszabb a vén asszonyt, mint a vén ebet ingerelni. — Amit az ördög maga cl nem végezhet, vén uszonyra bízza. — Kettőt nem tanácsos venni: v ín asszonyt pénzért, ócska kocsit vásárért. — A íji gyengeséget és ingatagságof jellemzi az a Katóról szóló közmondás, hogy: Könnyii Katót előfizetni a Kémes Hétre táncra vinni. — Néed meg aa anyját, vedd el a lányát! Leányomat szidom, a menyem is értse! — Uj malmon, fiatal asszonyon mindig akad igazi tani való. — Viselve válik meg áz asszony. — Este leányt, harmattal füvet ne nézz! — öregnek a pálca a támasz, a feleség csak parádé; fiatalembernek a felesége támasz, a pálca csak parádé. — Gazdag leánynak böjtben is akadhat farsangja. — Legjobb asszony az, akiről legkevesebbet beszélnek. — Nem mind leány, aki pártát visel De „végén csattan aa ostor**. Adjuk meg aa elégtételt a női nemnek azzal & találó közmondással, hogy: Szép asszony a ház szemefénye. — Az asszony két oszlopot tart a háznál, a férfi egyet. — Minden gazdaság nem ér fel egy jó asz- szonnyal. — A felsorolt közmondások mind azt bizonyítják, liogv a nők, amint számbelileg túlsúlyban vannak, a férfiak felett, úgy a vezérszorepet is ők viszik — legalább a közmondásokban. S ha valamit irigyelhetünk is mi férfiak a női nemtől, ez! az egy dicsőséget bizonyára nem. Köves Károly. | Abpftw 1883. Telotaa 38. j US> Angi pcrceHA* itagyh>mh<dé«>. • KO Sí CE, FS-ntca 19. Nagy választók. Másjm árak. MÉCS LÁSZLÓ A KENYÉRHEGYEK RABSZOLGÁI tiEgy láthatatlan Fáraó parancsol: Kenyér-hegyek csúcsán nevet a Gyermek. S Ádámok, Évák sürögnek-forognak, Isten kacag ki ártatlan szeméből, [kenyér-kövekből kenyér-gúlák nőnek, ember-hangyákban ami szeretet van, nem tudja senki célját a dolognak, az mind felé virágzik, felé női. (fejük felett meg kárognak a gondok. Virágot tart a sztiz magasban állván (Hangyák hordják Így a sok hangyadombot.) és áldást oszt az öntudatlan Bálvány. ,Barázdát vágnak, vasat kalapálnak, imádják, mind hangyák a bamba bábot, börzédnek, írnak, szobrokat faragnak, Egyszer elindul lefelé a földre, gyilkolnak, lopnak, csalnak, háborúznak, Beszélni kezd, inas lesz gyenge teste, kenyér nő fáján munkának, haragnak, virágja játékszer lesz mindünkre: vér, veríték, könny, átok a kenyéren, játék-varrógép, játék-kemencécske, >— de a kenyérhegyek nőnek fehéren. puskácska, vagy baltác&ka, vagy ekécske. •A kenyérhegyek csúcsán béke. csönd van: í^eér a földre és emberré csúnyái. barázdák, bábok, fészkek, Isten csendje. Játék-ekéje gond-ekévé válik, A láthatatlan griffmadár, az Élet, Ws varrógépből rendes varrógép lesz, ott rakja fészkét titkon megjelenve, a puska vérre vágyik mindhalálig, álom-tojásból, óh, kikéi a Gyermek, Ádámok, Évák csapatába állva, Ádámok, Évák folyton ráíigyeinek. rabszolga-sorsát fölvállalja válla. Uj kenyérhegyek nőnek a magasba, a csúcsokon ott mosolyog a Gyermek, piros virágot tart. Ádámok, Évák verejtékeznek, folyton ráfigyelnek, uj kenyérhegyek nőnek, mint a gomba ■s az Isten néz a sok-sok bangyadorabra. U. S. E. Szerénytelen magánvélemény Ma: KARINTHY FRIGYES Szerénytelen magánvéleményem az — Briand népszövetségi beszéde alkalmából —, hogy az Európai Egyesült Államokat igenis meg kell és meg lehet csinálni, úgy, ahogy a Népek Szövetségének programja elképzeli. Az ilyen magánvéleményen még akkor is, ha úgynevezett „magas** helyről hangzik el, általában mosolyogni szoktak az emberek, annak a lelkűk mélyébe gyökerezett, megszokott számításnak alapján, hogy egy ember, akárki legyen, nagyon kicsike valami -sokszázmillió emberhez képest —• az emberek ugyanis végig nem gondolván ezt az egyszerű statisztikai megállapítást-, arra a hamis következtetésre jutnak belőle, hogy tehát az ember véleménye is nagyon kicsike valami százmillió ember véleményéhez képest. Emlékszem, magam is sok éven át mosolyogtam, ha eszembejutott boldogult Zakata barátunk híres vezércikke a Balmazújváros és Vidéke című lap homlokzatán, melyben egy fontos, külpolitikai kérdést tárgyalván, ilyen kijelentésre ragadtatta magát, „óva intem Angliát ettől, a lépéstől!“ Azóta gondolkodván a dolog felől s meg- ihányván-vetvén a kérdést Telma Titusszal, a Legenda megölhetetlen hősével, ennek, a mondásnak látszat,-kómikumát is kielemeztem. A komikumot az első személy használata kelti, tehát az úgynevezett szerénytelenség — hogy jön ahhoz Zakata, hogy Angliát óva intse? Kicsoda Zakata? És kicsoda Anglia? * Pedig a dolog nem ilyen, egyszerű. Az a tény, hogy én egy kicsike pont vagyok az emberek óriási tömegében, egyáltalán nem jelenti, hogy amit gondolok és hiszek, amit jónak, és helyesnek ismertem meg, az száz- milliószor megbízhatatlanabb és ingatagabb és kereztülvihetetlenebb imperativust diktál, mint ha százmillió ember gondolná és hinné és ismerné meg jónak és helyesnek ugyanazt. A tévedés onnan származik, hogy a lelki munkát — benne Jővén nyakig a mechanikus szemléletben — összetéveztik a testi munkával. Való. igaz, hogy hegyet, vagy tornyot, vagy hidat, százmillió ember százmillió-szőr .könnyebben és gyorsabban épít fel, mint egy ember — de egy matematikai feladvány megoldásához (pedig hid és torony felépítéséhez éppen hogy etro van szükség) százmillió embernek. ugyanannyi időre és tehetségre és el- meeröre vaai szüksége, mintha cgy szál Értelem csinálná — legfeljebb több esély adódik,1 a legalkalamasabb, legszabatosabb kiválogatódására. Newton nyilván egyike volt a világ legszerényebb embereinek, de szerény véleménye, mely szerint a gyorsulás fordított arányban áll a távolság négyzetével, azóta a legszerény- itelenebb véleménynek bizonyult, miután kiszorított és elhallgattatott minden ellenkező véleményt. Pedig hát egyedül eszelte ki a dolgot, — s kieszelte volna akkor is, éppen olyan jól, ha egyedül van a világon, sőt talán ... Sőt talán még jobban. Telma Titusz egyik fontos tétele legalább azt állítja, hogy az emberi ítéletek, az Ítéletekből alakult vélemények, a véleményekből alakult igazságok s az igazságból alakult törvények igazság- és órvényességértéke fordított arányban áll azok számával, akik hozzák. A leglazább, legrövidebb életű törvényeket tömegek alkotják, forradalmak idején. Tanácskozások, parlamentek se alkotnak igazán maradandót — minden törvényükben benne van -a kompromisszum, amit a tiszta megismerés (tett százféle érdek felé — valóban érvényes, jól használható igazságoknak azok bizonyultak, amiket egy-egy kiválasztott Lélek termelt ki; zavartalanul, kérlelhetetlen, megnemvesz- itegethető magányában a.z értelem és akarat csontfalu műhelyének, miután meghányta-ve- ftette a dolgot s összemérte, ellenőrizte, nem más véleményekkel, hanem a minden véleménytől független Valósággal. * Légy tehát szerény, de csak önmagadra — a véleményedre ne légy .szerény! A véleményed nem te vagy — elméd és lelked alkotta ■meg a Valóság megismerése után — más nem változtathatja meg, csak a Valóság. Szokj hozzá, hogy az Első Személy nem sorrendi véletlene a gramatikának :— több, mint magad vagy: a különben udvarias angol nyelv, mely még a-z Tston nevét is kis betűvel (írja, egy lángoló, ágaskodó, nagy I-vel jelzi metafizikai jelentőségét. * Mert arról, ama jogról és kötelességről, hogy ■amiről szó van, úgy gondolkodjam az egész világ nevében, mintha én volnék az egyetlen •ember a világon, alaposan leszokott a szellem elzüllöt. arisztokratája. Szinte groteszkül hat vBríaiid beszédében ;i kitétel: ..a kérdéssel sokat foglalkoztak filozófusok és politikusok“. Filozófus! Az is valami? Mi az? Jtúg hozták összefüggésbe ezt a két foglalkozást. Pedig hát mégis csak az ő hatáskörébe tartozik a dolog, -természeténél fogva. De vájjon mit mondhatna a filozófus, ha valami csoda folytán, vagy vasúti szerencsétlenség következtében egy órára összecsuknák vele a politikust s utóbbi kénytelen volna odafigyelni és végiggondolni, amit mond? A saját nevében beszélne, nyilván, de úgy, mint aki Európa nevében beszél. Ilyenfélét mondana. * Uram, egyetlen ember vagyok, de nem vettem észre, megélvén életem felét, hogy Európa százmillió embere közül egy is okosabbat, megbízhatóbbat, használhatóbbat gondolt volna ki, mint én, együgyű eszemmel. Mégis, ha végignézek életemen, azt látom, (hogy semmit abból, amit ifjú lelkesedéssel, hit- itei és tehetséggel cselekedni és alkotni akartam és tudtam volna, nem cselekedtem meg —• minden csak terv maradt, vázlat, Ígéret. Pedig minden előkészület megtörtént rá, hogy [boldog alkotó legyek, példaképe nemzetemnek és családomnak —• tanultam és fáradoztam és megcsináltam a kereteket, a valódi munka feltételeit. Mégse történt semmi. Nem rajtam múlott Eddigi életem első fele előkészület volt, mint legtöbb társamé —* iskola, történelem, sport, tudomány. A második fele eltelt harcokban és hajszákban — kétségbeesetten verekedtem és küzköd- tem, hogy biztosítsam a térben azt a talpalatnyi helyet, biztosítsam az időben azt a néhány (évet, amit hivatásomnak szentelhetek. Nem sikerült Voltam munkás, voltam katona, voltam családfő, voltam komédiás. Vad és értelmetlen ellentállásba ütköztem mindenütt —< nem az elemek ellentállása volt ez, amit le tudtam volna győzni é»s le is győztem, hiszen hivatásom lényege éppen ez volt — embertársaim akadályoztak meg mindenben, fennálló szokásokra hivatkozva, megtagadva a lényeget, a forma kedvéért. Ma már tudom: a formán kellett volna változtatnom, hogy a lényeget megmentsem. Azt (hiszem, elkéstem vele. * Páneurópa ellenségei a hazafiságra hivatkoznak, a nemzeti érzésre, fajták élet-akar# • tára és becsületére. Tévednek. Fajták és nemzetek életét., a lényeget, ahogy ■ma áll a világ, éppenhogy Európa összefogása •mentheti csak meg —r le kell rombolni a kordátokat, hogy a körülzárt részek vérkeringése ■meginduljon. Olyanok ezek a korlátok, mint beteg testen a kötés — ha a seb gyógyulni kezd, többet árt a kötés, mint amennyit ihásznál. Mit féltek, kishitüek? Ha valóban fajtákról van szó, ezeknek életért-éke csak emelkedhe- tik az összmiiködésben. összeolvadástól, elhalványulástól tartani éppoly ostobaság, mintha valaki attól tartana, hogy a központi vérkeringés megindításától összeolvad a fül és a iszom és a gyomor, ezek a fajlagos szervek, .amiknek fajlagos működését csak elősegíti a központi szervezet. Európának hivatása van a világon s vezető hivatása — Európának hinnie kell hivatásában. Miért nem tudja gyakorolni? Mert lekötik erejét a korlátok, amikre valamikor szüksége volt — lekötik e esökevőnyek, ia népvándorlás maradványai. Európa megcsinálta a lehetetlent, a földkerekség életakaratának eddig legnagyobb teljesítményét — a közlekedés győzelmes forradalmát megvívta s egy tizedére csökkentette bolygónk viszonylagos nagyságát. Kényelmes szállodát csinált az ismert világból, melynek lakói akkor érintkeznek egymással, akkor ismerik meg egymás testét és lelkét, mikor nekik tetszik. Felszabadította a világot, rádióval és gépmadárral, kibékítette és megváltotta Amerika, harcos ősembereit — önmaga miért- remeg lés ijedezik és sínylődik hát az önmaga árnyékától való félelem láncai közt? Ki hessegeti el ezt. az árnyékot, enrópaiak? Mi már elkéstünk, egyenként és kfllön-külön — e nemzedék életét tönkretette a tulajdon testünkkel való marakodás és kufárkodás. De Európa talán nem késett még el. Ébredjen hát fel, a Krisztus nevében! — hívják Briandnak vagy Pityipalkónak megváltóját, mindegy az — nem a megváltó a fontos, (hanem a megváltás.
