Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-14 / 209. (2134.) szám

<PRa:<T&TMAG^ARHTRLAP A társadalmi- és kulturegyesületek kongresszusa elé 1029 szeptember 14, szombat A kis Tatra az ideális kocsi annak, aki maga vezet. A léghötés a kocsi kezelését leegyszerűsíti, a hátsó félszárnytengelyek a legrosszabb utat is tökéletes autóstrádáva alakítják át. A 12 HP-s kéthengeres motor 8-10 literes fogyasztással minden baj nélkü szállítja látszólag autóval járhatatlan utakon. Sebessége 70 órakilóméter, négyüléses* Négyhengeres Typus 30. Majdnem ugyanolyan kezelés mellett ez a kocsi 90 kilométeres sebességei szalad és minden normális emelkedést direkt kapcsolással vesz. 6/24 HP, négy vagy 6 üléses. A legjobb kocsi utazásra és a városban. Központi elárusítóhely: Praha-Smichov, Kartouzská 3. Lerakat: Ing. Pilát, Kosice, Mlynská 23. geesé. A tavalyi, Rimaszombatban megtartott kongresszus, melynek kimondott célja a Társadalmi Egyesületek Szövetségének meg­alakítása volt- megállapította azokat a gátló körülményeket, melyek a kisebbségi élet kutturfejlődését akadályozzák. Ezek: a kul- turérlékek devalválódása, mely az egész vi­lágon kórtünet, de kórtünet itt is A közép- osztály elszegényedése és megsokasodott gondijai. A magyarság széttagoltsága földraj­zi tekintetben és érzésvilágában. És amit a legelején kellett volna elmondanom, mert sok minden másnak alapoka: kisebbségi közéletünk túlpolitizáltsága. Az akadályok közt vannak tehát olyanok, melyekért nem lehetünk felelősek, mert ránkszakadtak tud­tunkon és akaratunkon kívül,, de vannak olyanok is, melyeknek magunk vagyunk az okai, tehát az orvoslás módjai és eszközei a mi kezünkbe vannak letéve. Sőt merem mondani, hogy ha a mi hibáinkat kiküszö­böljük és jóvá tesszük, a kívülről jövő vesze­delmek ellen is sikeresebben vehetjük föl a harcot. Az ezidei kongresszus célja nem lehet más, mint a felismert hibák gyógyításának eszközeit megtalálói. Egységes magyar ki­sebbséoá közszellem teremtés-e, ez a kitűzött cél, melynek alapja csak a kulinreröink egy­irányú és egv-'éeeis mód szerű felhasználása és egv célba állítása lehet. A kisebbségi sors egyformán sulyosoddk vállaínkra Hoszt- tól Pozsonyig, egyformán nyomasztja az ipa­ros, kereskedő, intellektüell életét. Testvé­rek vagyunk a szenvedésben, kell hogy test­vérek legyünk érzésben és munkában is. Ez a szomorú helyzet kulcsa. Ha a kassai kongresszus egy lépéssel előbbre viszi a ki­tűzött cél felié a csehszlovákiai magyarság érzés- és gondolatvilágát, teljesíti a hivatá­sát- mert életerős mustármagét vet el, mely terebélyes fává nőhet idővel. — yi — Szlovensfckó, szeptember 13. :1-én gyűlnek össze másod­szor Szlovenszkó és Ruszimszkó minden vá- rosából-vidélvéről a társadalmi és kultur- eg\ ok képviselői, hogy megvitassák azokat a célokat, melyeket a kisebbségi életmód tűz a magyar kultúra hordozója, a müveit magyar középosztály elé s keressék azokat °z utakat és eszközöket, melyek e cé­lok -elérésére, vagy legalább is megköze'lRé­sére vezetnek, segítenek. Az id'3'i kongresszus szinlielye Kassa, a magyar kultúra és művelt társasélet ősi fészke, ahonnan nemcsak a szervezett ma­gyar irodalmi élet indult rögös útjára a „szent Öreg“, Kazinczy Ferenc egészséges elgondolásából, de ahol a müveit emberek társas életéből sok, igen sok kultureszme és fculturtett sarjadt ki azóta, hogy az irodalom s általában a műveltség emelkedése öntuda­tossá tette az emberekben a nemzeti érzést. Az első pillanatban talán nem éppen nagy- fontosságainak látszik, hogy az u. n. közép- osztá'v ad találkozót a kassai kongresszus keretében, az a középosztály, mely az általá­nos balhit szerint túlélte magát- melynek le­het fényes muüja, de szegényes a jelene s nincs jövője. Igen, szinte szállóigévé lett már a magyar középosztály pusztulása, mely állító1 °-g feltartóztathatatlan s mely eddig vezető társadalmi rétegnek — sok rossz- indu1 attól fűtött kiielentés szerint — egy a hivatása, hogy átadja a vezető szerepet föl­törekvő. friss életerejü, uj társadalmi osztá­lyok kezébe. A külső jelek valóban ilyen következteté­sekre vezetnek. Az a régi magyar középosz­tály, mely kicsi, de saját földijébe gyökere­zetten, egészséges konzervativizmussal állta a harcot mindennel szemben, ami a nemzet létét fenyegette, melyből a magyar nemzet­nek nemcsak dolgozó kulturmunkájsai kerül­tek ki, de nem egy vezéregyénisége is, a független, klasszikus műveltségű, maga lá­bán megálló s a közszolgálatot csak nobile officiumnak tekintő és megbecsülő közép­osztály nincs többé. De a helyébe lépő „middte classe“ a magyar hivatalnok-, ke­reskedő- és iparososztály s az u. n. 6zabad pályákon működő intelligencia, ha nem a függetlenségében, de> szellemi, erkölcsi és jelleme nőben méltó utódja volt az előbbinek. Ez is csak volt jóformán, a kisebbségi életre ítélt magyar nemzettöredék minden társadalmi rétege közt éppen ezt a közép­osztályt sújtotta a legtöbb és legsúlyosabb csapás. A magyar hivatalnokot nagy száza­lékban kenyerétől fosztották meg, vagy a nemzeti szolidaritásban terrorizálták le. A magyar kereskedő és iparos elszegényedett, a szabad pálya alig nevezhető többé annak. De ma még, a háború mindent elsöprő for­gataga után is, az uj megszükült életviszo­nyok közepette is, sokszor kétségbeejtő hely­zetben a magyar kult.ura hordozója mégis ez a középosztály. Megható figyelni, hogy ahol jót kell tenni, nemes megmozdulást pártfo­gásba venni, szépért lelkesülni, más javáért áldozatot hozni, ott ez a megfogyott, megtört és megítélemlitett középosztály jár legelői. Magától megtagadva az életörömét- semmi elismerést nem várva, sőt, sokszor titokban, letagadva, ez az elárvult, lenézett, kicsuFolt, elparentált középosztály aránytalanul többet áldoz és tesz a közjóért, mint bárki más. Lelki szükség neki a kultúra önzetlen ápolá­sa s bizonnyal legfájóbb neki lemondani ar­ról, amit boldogult ur-kórában megszokott, kevesebbet áldozni, mint amennyit szeretne. Csodával határos ennek az elszegénye­dett- megfogyatkozott, függetlenségében kor­látok közé szorított középosztálynak áldozat­készsége s akik itt pusztulásról mernek be­szélni, azok nem tudják felfogni az evangé­liumi szegény asszony garaságnak példázató? mély értelmét! A középosztálynak, melyben ilyen erköl­csi erők lakoznak, egy a hibája s ez az egy hiba mutatja kifelé a belső romlásnak a ké­pét. Sarkalatos nagy hiba, mely valóban ve­szedelembe sodorhatja a középosztályt: a szervezetlensége, A középosztály minden egyede egyénenként áll szemben zárt, kol­lektív alapon megszervezett más osztályok­kal s ha erre a gyönge?égére rá nem ébred s nem szervezi egységbe a kulturerőit. úgy beigazolódik rajta a darabokra osztott nyil- ve•'szőosomó példája. Nem a gazdasági megszervezésről akarok ül beszélni, bár ez lenne az anyagi erő alapja, <h a kulturális ezervezeti ség szüksé­géről, mely nélkül a középosztályunk ma­gyar volta és szellemi ereje válik kétsé­Közös munkaprogramot fogadott el az egyetemes csehszlovákiai magyar diákság A bölcsészek és mérnökök szemináriuma és a szláv-magyar kulturérintkezés az érsehujvári kongresszus megvilágításában ii. Az érsek újvári diákkongresszus programadó szemináriumi előadássorozatában az orvosi és a jogi szeminárium munkaterve után a bölcsészek és a mérnökök feladatait vitatta meg az egyetemi hallgatóság- Balogh Edgár a bölcsészeti szak nagy nemzeti hivatását ismertette. A kisebbségi élet- körülményeket ez a tudományág sínyli meg a legjobban. Azoknak a bölcsészettanhallgatóknak, akik pedig a magyar kullura őrei és művelői kell, hogy Legyenek kint az éleiben, nem áll módjuk­ban Magyarországon tanulni, s igy a magyar tu­dományos életbe nem kapcsolódnak be. A prágai és a pozsonyi egyetem magyar tanszéke és szemi­náriuma ugyan jelentős eredmény a régebbi évek állapotaihoz képest és jól ki is használandó esz­köz a diákság magyar irodalmi és nyelvészeti szakképzéséhez, de nagyon távol vagyunk még attól, hogy ezek az állami intézmények a magyar­ság lüktető tudományos életébe kapcsolják be a csehszlovákiai magyar tanárjelölteket. Márpedig magyar kutlura csak egy van, a magyar bölcsészek kiképzése Magyarország tudományos életének megkerülésével el nem képzelhető. A magyar tanszék Prágában és Pozsonyban még csak könyvekről és folyóiratokról sem gondos­kodik kellőképpen, arról nem is szólva, hogy sem a modern magyar nyelvészettel, sem a modern irodalommal lépést nem tart. A magyar bölcsészek szakszerű kiképzését úgy Prágában, mint Pozsonyban külön magyar bölcsé­szeti szemináriumok utján kell biztosítani, üt tagozatban kell megindítani a bölcsészeti szeminá­rium munkáját. Ez az öt tagozat: a" magyar nyel­vészet, a magyar irodalom, a magyar történelem, a magyar néprajz és a magyar művészettörténe­tem szemináriumi tagozata. Az első kettő célja mindannak a művelése, ami az egyetemeken még nem ismeretes. Élő kapcsolatot kell teremteni a magyar nyelv- tudomány budapesti fórumaival és a modern magyar irodalom és kritika nagyjaival. A magyar történelem, főként annak szociális át­értékelése, a mindenütt elhanyagolt magyar nép­rajz és a magyar müvéezeüörténelem már azért is diákszem inári uniókra szorul, mert tanszék nincs Csehszlovákiában. A magyar bölcsószi sze­mináriumok feladata az is, hogy szláv egyetemi tanárok beleegyezésével budapesti tanulmányutak- ra küldjön kivétel nélkül minden kisebbségi ma­gyar tanárjelöltet. Az előadó megismertette a pozsonyi Magyar Szeminárium néprajzi szakcsoportjának egy esz­tendős működését és a bölcsészeti szemináriumok távolabbi célját is felvázolta: ezeken a szemináriumokon kérésziül kell meg­teremteni a kisebbségi magyar nyelvterületen a magyar nyelvészeti, irodalomtörténeti, törté­nelmi, néprajzi és művészettörténeti kutatást. A hallgatók fejlődésével együtt a bölcsészeti sze­minárium is megnövekszik és a jövőben a kisebb­ségi magyarság tudományos akadémiája lesz. Az előadáshoz a budapesti magyar böl csésze L lanhalIgalók nevében Vass László Eötvös-kollé­giumi tanár szólott hozzá. A kisebbségi magyar diákok — ugymond — heroikus nemzeti kultur­küzdelmükben állandó segítséget válhatnak az anyaország bölcsészeitől. A mérnöki csoport A mérnökök programját Hornyánssky István brünni építészeti hallgató adta elő. Előadását a Vetée-röpirat, kongresszusi száma teljes egészé­ben közölte. Az előadás értelmében: 1. A műegyetemi hallgatókat a maguk szakmá­ján keresztül be kell vezetni a kor nagy problé­máiba és szociális táreadalomszemléletet kell itt kialakítani, amelyben a mérnök a maga pályája számára nagy szociális feladatokat talál. 2. A szaktanulmányokat össze kell kapcsolni a magyar nép reális érdekeivel. Pontos képet kell összeállítani a magyar ipar és mezőgazdaság, a tömegéletmód, az építkezés és közlekedés viszo­nyairól, meg kell keresni mindenütt a magyarság hiányait, az elmaradás okait, s azok megszünte­tésére kell készülődni a tudomány fegyvereivel. 3. Egy egységes kisebbségi magyar mérnöki kulturprogram gyakorlati megoldását kell megtár­gyalni és előkészíteni. Ezért tisztába kell kerül­nünk a mérnökök, a munkások, az ipar és keres­kedelem, az állami közigazgatás és a magánválla­latok mindennemű olyan szervezkedési kérdései­vel, amelyeken keresztül az esedékes magyar mérnöki kulturprogram megvalósítható. Ide tartozik a kész mérnökök elhelyezkedésének kérdése is. A teoretikus jellegű előadást számos praktikus célzatú hozzászólás követte Csizi István, Pál Fe­renc, Széga Elemér. Takáts Győző és Vermes Sa­mu részéről. A vita eredményeként a brünni és a pozsonyi MAKK két-két műegyetemi szeminá­riumot állit fel, mégpedig egv* építészeti és egy gépészmérnöki szemináriumot. Az építészeti egy­részt a modern német és cseh építkezéssel és a dessauá Bauhaus mozgalmaival fog foglalkozni, összeköttetést keresvén a mod^n építészet kér­dését felvető modern magyar folyóiratokkal, más­részt egy ideális, teljesen modern és tudományos magyar falusi háztípust fog helyszíni tanulmá­nyozások igénybevételével kidolgozni. A gépészmérnöki szeminárium az elmaradt magyar kisipar gépii zeni esitéei kérdésével fog legelőször foglalkozni, szintén igénybe véve helyszíni ta­nulmányozásokat. Ivánfy Géza komáromi ipartár­sulati főtitkár hozzászólásában értékes útbaigazítá­sokat adott, e kérdésre vonatkozólag. Mig a Magyar Szeminárium Fozsonybán rendes munkáját folytatja. Brünn és Prága magyar pze- minriumai a most következő főiskolai esztendő­ben próba,szemeszter eket létesítenek. A szláv-magyar kulturérintkezés kérdése A pozsonyi magyar egyetemi hallgatók április­ban kiadott Velée-röpiruíában foglalkozott elősző: a diákság a szláv-magyar kulturérintkezés kérdé­sével. Ez a kulturérintkezós a kezdeményezők szeriül egyrészt a magyar és a szlovák-csel: kul­túra kölcsönös ismertetéséből, másrészt a kisebb­ségi kérdés közös szláv-magyar tudományos meg­vitatásából, harmadrészt a magyar, szlovák és cseh intellektuellek, valamint fiatalok személyi érint­kezéséből állana. Miután a diákság a* érsekujvári kongresszuson hosszas vita után meggyőződött ar­ról, hegy a szláv-magyar kulturérintkezés elő­mozdítása a csehszlovákiai magyar kisebbség kü­lönös hivatása az egyetemes magyarság érdeké­ben, helyesléssel üdvözölte a kezdeményezésű Nagyban elősegítette az ifjúság jóakaratu dön­tését a szláv-magyar kulturérintkezés kérdésében az a körülmény, hogy több cseh egyetemi tanár meleghangú levélben üdvözölte a diákkongresz- szust. Rádl Emánuel prágai cseh egyetemi tanár, a kisebbségek ismert barátja például a kővetkező levelet intézte az Örsek uj váró tt egybegyült ma­gyar ifjúsághoz: Tisztelt Uraim, köszönöm az érsekujvári kongresszus szives meg­hívását. Szívesen elmennék, hogy meghallgassam a maguk vitáit, de ebben a szünidőben már túl sok jutott nekem a gyűlésekből, kérem azért, mentsenek ki, igazán nem jöhetek. Nem tudom, hogy mi mindenről fognak tárgyal­ni. Bizonyára vannak nagyon komoly feladataik. Ha magyarságukról fognak tárgyalni, s annak helyzetéről a köztársaságban, akkor emlékezte­tem Önöket valamire: Ne higyjék talán azt, hogy én vagyok az egyet­len, aki az önök nyelvét és kultúráját nem tudom csupán megtűrt kisebbségi kérdésnek tekinteni. Tudomásom van arról, hogy vannak igaz embe­rek a csehek és a szlovákok között, akik belátják, hogy egy tisztességes polgárnak ismernie kell az önök kultúráját, azt' a kultúrát, amely testvéri, szabad és egyenértékű a miénkkel és ugyanolyan védelmet igényel, mint a miénk. Ennek az elvnek meg kell nyernie a közvéleményt. Az önök fel­adata az, hogy azért a célért becsülettel és tisz­tességgel küzdjenek és dolgozzanak. Hiszek e cél beteljesedésének lehetőségében s e cél szükséges­ségében. Ameddig ezért dolgozni akarnak, kívá­nok önöknek sok szerencsét. Hívük Emánnel Rádl. Hasonló szellemben segítségüket ajánlották fel a magyar egyetemi hallgatóság kultwrtörekvésoi- nek Prazák Adalbert de. pozsonyi rektor, Tvrdy József dr. egyetemi tanár és PeSka Zdenkó de. egyetemi magántanár, aki a Komensky-egyetemeu most kezdi kisebbségjogi előadásait A legreáli­sabb szláv-magyar kuiturközvetitő helynek a Ko- mensk^-egyetem Ígérkezik. A magyar diákság ré­széről a további akciókat a kulturérintkezés szer­vezése közül a diákszövetség elnöke, Duka-Zó- lyomi Norbert vezeti, aki a szláv-magyar kultur- kapcsolatokról a Vetés harmadik saámába irt na­gyobb tanulmányt. Arról van szó, hogy a Koinen- sky-egyetem tanárainak közreműködésével szláv- magyar kultur társaság vagy intézet alakul Po­zsonyban, amelynek keretében a szlovák és cseh szellemi élet nagyságai n magyarság ma élő leg­kitűnőbb tudósaival, Íróival és művészeivel érint­keznének. A közvetítő szerepet az egyetemi hall­gatóság szellemi vezetői vállárnál;. A kővetkező diáknsztendő tehát e téren is érdekes eseménye­ket ígér. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom