Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-14 / 209. (2134.) szám
'PRmmMAistem-fmaim 1923 azept ember 14, szombat. A sziovenszkói katolikus magyarság országai ünnepe fiit a komáromi internál® és kisszeminárium felavatása — Az ui feuitorintézméfly az egész kisebbségi magyarság közkincse — Komárom, szeptember 13. (Saját tudósítónktól.) Mária nevenapjáuak ünnepén országos ünnepség keretében zajlott le a komáromi katolikus internátus és a vede kapcsolatos magyar kisszeminárium felszentelésének ünnepe, melyre Délszlovenszkó katolikus társadalmának legkiválóbb egyéniségei vonultak fel, hogy tanul legyenek egy magy-aT kultúrintézmény megadásának, amely a lakosság szerény filléreiből és áldozatkészségéből jött létre lelkes és kiváló férfiak áldozatos munkájával. A múlt év november elsején megtartott alapkőletétel ünnepén is seregszemlét tarthatott mindenki a Szlovenszkó minden részéből ideee reglett vendégekben a katolikus egyházi közélet legszámottevőbb kitűnőségeiről, az intézet felszentelése pedig fokozottabb mértékben vonzotta Komáromba úgy a lelkészkedő papságot, mint a világi elem kitűnőségeit. A megjelentek sorában ott láttuk Ssüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselőt, országos pártelnököt, továbbá Franciáéi/ Lajos dr. nyitna! kanonok, teológiai tanárt, aki a szertartás végzését vállalta, ott voltak ezután Végűi Ferenc dr. pvozsonyi kanonok, Majer Imre dr. pápai titkos kamarás, apát- plébános, a szeminárium rektora, Gregoro- vits Lipót jótkai plébános, nemzetgyűlési képviselő, Richter János nyug. plébános, szenátor, Marczy József, Benye Ferenc, Le- tocha József, Haliczky Zoltán esperesek, Csa- poss Géza, Bognár Gergely szentszéki tanácsos, Jónás Imre, HaiczI Kálmán dr. pápai kamarás, Várady Béla, Rácz János, Galambos Béla. Sohill József, Hamvas József, Jurka József, Markwiart Gábor dr., Kulcsár Imre. Nagy Péter, Király József, Solymossy Dezső, Sím kő János, Hrabovszky Ferenc plébánosok és még számos tagjai a lelkészi karnak. Kívülük megjelentek Gidró Bonifác Szent- Benedek-rendi házfőnök és főgimn. igazgató vezetése alatt Sárossy FEtele. Biró Lucián, Kocsis Károly tanárok, Bittó Dénes nyug. főispán, földbirtokos, Ábráhámffy Ernő földbirtokos, Nagy Dezső építész, a komáromi egyházközség képviseletében Dosztél Jakab tamplomgondnok, Míihola Férne dr. egyházi ügyész, Lang3ádd Lajos építőmester, számosán az egyházi képviselet tagjai közűi s a katolikus iskolák és egyházközségek küldöttei hatalmas számmal nemcsak a közel eső falvakból, de messze vidékekről is. A szeminárium felavatása A Király-püspök ucában, melyet Komárom nagynevű fiáról és a magyar tanuló ifjúság fejedelmi bőkezűségü barátjának, a híres pécsi püspöknek nevéről ''neveztek el, közel a főgimnázium' pompás palotájához emelkedik az internátus épülete hatalmas kert közepébe építve és piros cseréppel fedett manzard- tetőzete már messziről kiemelkedik a házak tömegéből. Ennek előterét lepte el a hatalmas sokaság és zsúfolásig megtöltötte a nagy udvar területét. A Nyitráról autóval érkező Frao- císcy Lajos dr. kanonokot kérte fel a szeminárium építő bizottsága a szertartás végzésére, aki délelőtt 10 órakor tábori misét mondott a szeminárium, épülete előtt felállított oltárnál a szeminárium kispapja inak segédletével. A szentmise rendezését Lestár István dr. prefektus, a szeminárium aligazgatója intézte nagy körültekintéssel. A szentmise végeztével, mely alatt a Mária kongregáció énekkara adott elő lélekemelő egyházi énekeket, következett az ünnepi beszéd, melyet Gregoo'avics Lipót dr. nemzeagyü’ési képvúsiő, a szeminárium-bi zottságnak agilis pénztárosa tartott, megemlékezvén az. alapkőletételről, amely a munka kezdetét jelentette és a mostani ünnep jelentőségéről. A katolikus szeminárium és internátus filléreit a magyar lelkészkedő papság gyűjtötte össze keserves és fárasztó munkával, hogy ebben az épületben a mi véreinkből származó papokat nevelhessünk a katolikus egyháznak és a magyar híveknek, ezeknek a papoknak feladata lesz bennünket megtartom kaitolikm oknak és magyaroknak Őseink hitében és elkölcseiben. A lelkes beszéd után következett az épület , megszentelése, melynek szertartását Fran- ciscy dr. kanonok, a pontifikáló főpap végezte, aki átadta az épületet'a komáromi katolikus egyházküzségnek és ennek nevében Majer Imre dr, apát, a szeminárium rektora vette át a gyögyörü uj épületet. Az épület berendezése Az Internátus magasföldszinten egy emeletet hordoz és alagsorában vannak a gazdasági helyiségek: a konyha, éléstár, a tálaló, az étterem és a fürdőszobák. Földszintjén vannak a pompásan berendezett tanulószobák, vendégszoba, a kapus lakása, míg az emeleten vannak a hálótermek, a kápolna, a háztartást vezető nővérek lakosztálya és a prefektus lakása, a betegszoba stb. Minden a legmodernebbül berendezve, hideg és melegvízzel, központi fűtéssel és a kényelem minden eszközével. Az intézet tervét Nagy Dezső pozsonyi városi építészmérnök készítette, mig kivitelét a Langsádl-testvérek, jokiraevü komáromi építőmesterek végezték több elsőrangú komáromi iparos közreműködésével. Az intézet rektorává a nagyszombati püspöki hatóság Majer Imre dr. pápai titkos kamarást, az Arpádházi Boldog Margitról nevezett bétái címzetes apátot, Komárom plébánosát nevezte ki, helyettesévé és prefektussá Lestár István dr.-t, a fiatal lellkészi nemzedék e kiválóan képzett tagját. A szemináriumi építő bizottság tagjai voltak: Majer Imre dr. apátplébános, Gregoro- vits Lipót nemzetgyűlési képviselő, HaiczI Kálmán dr., Csaposa Géza ős Jónás Imire plébánosok. A kezdeményezés gondolata azonban Tyukoss Bv. János msgr., a pápa házi káplánja, püspöki esperes-pébánostól ered, aki a Katolikus Nagybizottságnak igazUngvár, szeptember 13. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Mint már röviden jelentettük, a ruszinszkói autonóm földmüvesszövet- ség vezetősége szeptember 10-én Ungváron a saintgermaini békeszerződés szeptember 10-én történt aláírásának tízéves évfordulója emlékére ünnepi ülést tartott. Az ünnepiés aktust a vezetőség egyhangú véleménye alapján - azzal a határozattal fejezték be, hogy táviratban tidvötlik á Gebiben Ülésezett népszövetségi közgyűlést. A táviratot az elnökség a történelmi napra való tekintettel az ónnál továbbította. A távirat magyar forditása a következő: „A népszövetség elnökségének Genf (Svájc). Ungvár, 1929 szeptember 10. A saintgergatóija volt ée még ebben a minőségében lépett fel a magyar szeminárium tervévei. Megjelenéséit sajnálattal nélfkfrlözrte a katolikus lelkészi kar és a katolikus magyar társadalom. A társas-ebéd Az Internálás épületének megtekántiéM után Tromler Miklós Central szállodájának termeiben közel kétszáz terítékes bankett volt, melyen lelkes feliköszöntők hangzottak el. Áz elsőt mint házigazda Majer dr. szemináriumi rektor tertotta, aki a pápát éltette, minit akinek egyenes parancsára emelkedett fel a felszentelt épület, majd aa egyházmegye főpásztorát és Franciscy kanonokot köszöntötte. További lelkes fel köszöntőket mondottak Franciscy Lajos dr. kanonok, Qrego- rowits Lápét, aM Franeáscy Lajos ádouaá- készségét emelte ki (az ép Résre 200.000 korona összeget bocsátott rendeJkezésre), SziUlő Géza nemzetgyűlési képviselő viharos tetszés meHett a magyar áldozatkészségre ürítette poharát és a magyar összetartást hangsúlyozta, majd Jónás Imre, HaiczI Kálmán dr. ée végül Lestár István prefektus mondottak fegyelemmel hallgatott felköszöntőke* *. amelyek legtöbbje a magyar katolikus összetartásnak gondolatával foglalkozott. Ez az Összetartás és öntudat domborodott ki a magyar kultúra nagy ünnepnapján Komáromban, ahol kisebbségi küzdelmes tűinknek ée munkánknak egyik értékes eredménye látható a magyar kisezeminárkim é» internátus gyönyörű uj palotájában. maini békeszerződés aláírásának tizedik é*v- fordulója alkalmából Ruszinszkó Autonóm Földműves Szövetsége üdvözli a Népszövetséget s a saintgermaini szerződést aláíró s Ruszinszkó autonómiáját a csehszlovák köztársaságban garantáló hatalmakat, egyúttal sajnálattal konstatálja, hogy Ruszinszkó autonómiája a mai napig még nem lett megvalósítva. , . „ ; ^ * A rusziuszkói fóldmövesszövetség elnöksége.*1 ^ Az autonóm földművesezövétség, melyet a közvélemény röviden Kurtyák-párt néven ismer, ezzel a figyelmeztető aktusával is a ruszin autonómista mozgalom leghivatottabb szószólójának bizonyult. A ruszin földmivesszövetség mementőja Genfiiez a ruszinszkói autonómia garantálásának tizedik évfordulójára festeti-klr^lu OdöZny ^ irta: icRÚDy-GyuLa (38) — Hát a ,,Rákost“, az országgyűlési: most máT nem vehetjük el Komáromtól. Annál kevésbé, mert már a határszéli magyar urak, akiknek a legtöbb tar tani valójuk volna Fer- dinándtól, megüzenték hogy Márton napjára nem lehetnek Komáromban. — Ugyan, kik azok az üzengető uraik, ná- doriepán uram? — Hát nem éppen eemmirevaló emberek, várap és uradalmak urai, akik Bécá felé a magyar határon mindig kéznél tartották a fegyvereket, de még az erszényüket is, ha valami veszedelem hire futamodott. Itt lakik Hanbró János uram. aki jókedvében egy fél tinót megeszik. Itt szomorkodik a férje után özvegy Széohy Tamásné asszonyom, akinek a fiacskáját mogyorüikerekí Erdődy Péter uram már javában tanitgatja a kadforgatás- ra. Birtokos ur itt Juliámis István ur, aki ama kísérteties várban lakik, amely várból mindig kődarabokat dobálnak az éjféli látogatók. Itt van Bámffy .János uram, valamint Szalónakon Fladnitzer Bid lovag, akiket felséges asszony személyesen is ösmer. — Az a Fladnitzer lovag, aki Ditrichstein Zsigmonddal kontraktust kötőit az én innsbrucki esküvőmön, hogy mindig hűséges hívem leend? — Valóban, még Fladnitzer lovag is húzódozik . . . — Majd bátorság támad a szivében — felelt Mária királyné. Halljuk tovább Hiób híreit. A nádor ispán most szünetet tartott, kisimította fájós térdén a Ferdinánd levelét. | — Felséges asszonyom, bocsásson meg, hogy már megint figyelmeztetem arra, hogy ' a magyar urakkal nem lehet olyan hangon beszélni, amint Ferdinánd fenséges ur kezdte Címe, rangja, neve van minden valamirevaló embernek ebben az országban. Mit jelentsen ez a bevezető megszólítás: „Zu allén hungarischen Herrn so ann den greitzen sit- zen?" A határszéli urakkal nem szokás ilyen hangon beszélni. — Az egri püspök úrhoz, \árday uramhoz bezzeg a laibachi herceg- püspököt, Rauber Kristófot küldé követségbe Ferdinánd ur, pedig nyíltan Zápolya pártján van. Mindorf pénzzel, hivatallal környékezi Werbőczy uramat lépten-nyomon. Ba- kics Pálnak, a rác vezérnek, aki a töröktől előbb Lajos kirá'yhoz szökött, majd a szegénységet látván: Srapolyaihoa pártolt Szegeden; már uradalmat ígér Rauber uram, ha Ferdinándhoz pártol. Jurisics, Katziáner és Püchler, i hcTVálokkal egyezkednek és pénzt osztogatnak. Nekünk pedig itt Pozsonyban, ikik híven, szegénységben, rendül ellenségben kitartunk a Zápolya ellen, annyi pénzünk öiucs. hogy patikában nevelt piócát rakhassunk fájós té. dc.nkre, kénytelenek vagyunk az egészségieden mocsarak nadályait kihalászni, ha valamely testrészünk megib ege szik. —• Nem kell búsulni nádorispán uram — felelt a királyné, — még minden hívünknek lesz annyi aranytallérja, hogy aranypénz- jellel vizsgáltatja meg, levegő vagy viz van-e a tüdejében. —■ Hát ez meg hogyan történik? — kérdezte nagy elbusultsággal Magyarország nádora. — Nekem sohasem lesz annyi aranypénzem hogy kiszivattyuztassam a vizet a tüdőmből, amely éjszaka'-ként majd megfullaszt. — Dehogy is nem lesz, — feleié biztatóiag Mária, aki néha valóban komoly, asszon yi részvéttel nézte Báthory uram őszes, nedves üstökét, amely pézntelenségében az égnek szokott emelkedni. — A pénzjelhez amoly- lyel legutóbb éppen Zsigmond' lengyel királyt vizsgálták orvosai: csak két darab aranyba!-1 lér kell, Igaz, hogy annál jobb, minél finomabbak az aranyak. Az egyik aranyat a lapocka alá nyomják a másik tailléral meg- kopintják. Ha az aranypendüllés átballatszik a mellkason, hogy a szív felett hallgotózó is pontosan megolvashatja a csendül és eket: akkor nincs semmi baja nádorispán uram tüdejének, akármit mondanak egyébként az orvosok. — És ha nem hallatszik ? — Akkor köd vagy viz van a tüdőben és ferdőhelyre kell menni. Báthory a fogát csikorgatta: — A mi urainknak néha már annyi pénzük sincs, hogy a Halászrkapuihoz mehessenek: Teufl Kustadt fürdőmesterhez, aki lény inná hajukat, kihúzná fájós fogaikat, flast- rommal beragasztaná sebeiket, megköpülyöz- né, megpárolná, megfüsütné őket, csömörükben gyógyitgatná ha ugyan szokásban volna még a csömörközés itt Pozsonyban, ahol senki se lakik jól. — No, a borbetegek még mindig elegendő savanyuvizet isznak Pozsonyban is, — felelt a királyné, aki valamit értett az akkori orvos- tudományhoz. — A minap is hírét vettem, hogy a köszvényes Barát naponta harminc meszely hévvizet is megivott, hogy minél hamarabb meggyógyuljon. Persze, mind betegebb lett. A „vizmárok“ se tudnak segíteni a mértéktelen emberen. Báthory uram felállott: — A hévviz am úgyis csak szépkik el étkor, majáliskor, tavaszidőben hasznos a magamfajta betegnek, most pedig még' tél sincs. Majd ráérek még gondolkozni a gólyákkal, hogy a sopronyi fürdőét, a híres Pesselt vagy a komáromi Iiauejt keressem fel a betegségemmel. — Bajmócra menjen nádorispán, Thurzó János uarmhoz. Thurzó uram maga is sánta kutya, akárcsak éli, — felelt a nádorisipán. — Ha már olyan nagyra van azzal a treuosóui hévvizzel: mért nem gyógyítja meg előbb a maga megbontott kerekét? — Á rondában van a fürdő, fizetni kellene Thurzó uraimnak a maga vizében — naponta két garast — mondta csendes hangon Mária. — Persze, a Thurzék! Minden garas kell Elek urfinak Padovában, aki az ottani egyetemen tanul. Mit akarnak abból a gyerekből csinálni? Fejedelmet vagy püspököt — hogy az egész Thurzé-familia igy összefogott mellette? Mária nem felelt nyomban, mert a Thur- zók emlegetésére rendszerint elszomorodott. Ez a magyar család arról volt nevezetes, hogy az apák envérükkel táplálták gyermekeiket, akár a pelikánok. Mária hirtelen bátyjaira: Ferdiiuáudra, V. Károly római császárra ée a többi királyi rokonaira gondolt ... Egy ilyen rongyos magyar váram mint egy Thurzó, egy sánta: mindent megvon magától,, hogy vérrokona bőségesen, urasán élhessen az idegen országban! — A Thurzék! — ismételte Mária királyné, Báthory bólintott nagy szomorú fejével. A piacon lódobogás, lárma, császári fullajtárok, inasok, vadászok, akik nyargalva kísérnek végig a városon egy kétkerekű vasalt kocsit, amelyen Pemflinger István, Mária királyné kulcsára ült. A királyné a lármára kipillantott a főtérre: — Itt van a pénz, még pedig aranyban! — mondta a nádorispánrak. — Most már mehet fürdőbe, Báthory uram. A királyné ódon házával szemközt egy pap külsejű, csontos magyar, köpönyeges férfialak támaszkodott egy ház falának és kanosd tekintetével nevetve nézte, mily gyorsasággal nyílnak fel a ház bezárt kapui a postakocsi előtt. És az udvar közepén Báthory István, Magva rország nádorispánja állott, aki kemény tekintettei nézett a közelgő lovasok elé. A fájós térdkalácséi kardtokjával ütöget- le, mintha már zsebében erezné azokat az aranyakat, amelyekkel Menardus, a lengyel király orvosa kipróbálja a tüdejét. 1
