Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-14 / 209. (2134.) szám
Kaf 9**m9n(1lg oFdai ^BjjL- JBIT T| Vili. évf. 209. (2134) szám t SzOIBlfesát 1929 szeptember 14 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, y4 SzloveJXSzkÓl és TUSzinSzkÓi ellenzéki pártok Szerfcesztőség: Prága ÍL, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26Kő; külföldre: l'i'L * 7 * ^ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztői ^ pOlltlKCLl nCLpllGLpjQ. Felelős szerkesztői hivatal: Prága I!., Panská ul 12/IH.Tehavonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA í Von: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Elfelejtett javaslatok ELTŰNIK HETEDIK EDVÁRD HÍRES SZÖVETSÉGE MacDonald bejelenti az entente cordiale halálát Óriási konsternáciá Parisban — Lord Cecil a lefegyverzés kérdésében szembehelyezkedik Franciaországgal — Nagybritánia külön utakon — Egy interjú világtörténelmi jelentősége — ít. j.) A csehszlovák törvényhozás munkájának tervszerütlenségéről, fejetlenségéről, kapkodásáról s föliületességéről úgy alkothatunk .magunknak kellő képet, ha a parlamentnek a ■nyári szünet előtt összeállított munkaprogramját összehasonlítjuk a ma aktuális törvényhozási iminkaföladatokkal. Alig két hónap előtt a belpolitikai élet kormányosai a legsürgősebben elvégzendő törvényhozási munkának a következő ügyeket tekintették: A képviselőháznak júliusban azért kellett volna egy hétig üléseket tartania, hogy az aranyvalutáról szóló javaslatot, valamint a szlovenszkói öreg jegyzői és felekezeti iskolai ■tanítói nyugdijak kérdését rendezze. Ámde a képviselőház tervez, Malypetr elnök pedig olyképpen végzett, hogy a képviselő uraknak az aratáshoz haza kell menniök, mert a Rudolfi- mumban átalakító munkák fognak folyni. Csak a történeti hűség kedvéért megállapítjuk, hogy a rudolfinumi képtár csak augusztus elején (költözött, vagyis az éppen említett javaslatokat. kényelmesen lehetett volna megtárgyalni. A szenátus idősebb urai alig egy negyedév előtt pártkülönbség nélkül azt a szent fogadalmat tették, hogy addig nem szélednek szét otthonaikba, amíg a bírák fizetésének kérdését, —• ha kell, úgy a kormány, a pénzügyi, sőt iigazságügyi minisztérium akarata ellenére is, tnem rendezte. A szenátorok spontán elhatárolását leírhatatlan örömmel üdvözölte nemcsak az elsősorban érdekelt bírói kar, hanem a (nagyközönség is, meTt ennek az érdeke elsősorban az, hogy a törvénymagyarázatot az anyagi gondoktól mentesített bírák lássák el. A szenátorok elhatározása — mint az a bizonyos alkotmányos koron túl lévő férfiak sajátossága — üres elhatározás maradt, amelyet itettek nem követtek, ellenben a „főrendek*' az alsóház tagjaival egyidejűleg siettek haza, ki .a podagráját gyógyítani, ki pedig a választóit újabb Ígéretekkel szédíteni. Ma, szeptember közepén, a belpolitikai kaleidoszkópban hiába keressük a bírák fizetés- rendezésének, a jegyzők « nem állami tanítók myugdijszabályozásának ügyét, legföljebb a fölösleges aranyvalutajavaslatot emlegetik még a régi tervek közül, valószínűleg azért, mert az állam pénzügyi szaktekintélyeinek nézete •szerint már csak az aranyvalutatörvény hiányzik a közgazdasági válság teljességéhez. Ellenben a júniusi politikai munkaprogram egyéb részeiről mélyen hallgat a krónika s a hónap végén összejövő parlamentnek az év hátralévő íhárom hónapjában bizony sürgősebb dolga is •akad, mint amilyen a régi jegyzői és tanítói ■nyugdíjasok ügye. Bevezető sorainkban tervszerűtlennek, fejetlennek neveztük a törvényhozás munkáját. iEzek a szavak azonban nem elég súlyosak annak a komédiának a jellemzésére, amelyet a kormány és a törvényhozás az öreg felekezeti tanítók és jegyzők nyugdijkérdése körül csinál. A két-két paragrafusból álló két javaslat ■már 1926 őszén készen volt; a pénzügyminiszter a fedezetet nemcsak behajtotta, hanem el ás költötte — másra, végül a javaslatok a parlamentben május hónapiján megjelentek, négyöt órát igénybevevő bizottsági és plenáris munkával elintézhetők voltak, a t. Ház azonban ismét elodázta a javaslatok tárgyalását, ami az őszi munkaprogramnak a határidőhöz Itötött ügyekkel való tultömöttsége miatt a közel jövőben már nem várható. A nyugdíjas jegyzőink s az 50—150 korona ihavi éhbéren kínlódó nyugdíjas felekezeti iskolai tanítók, özvegyek és árvák pedig ismét lerongyoltan, kiéhezetten várják a közeledő tél uj borzalmait. A kormány a nyár elején eléggé lelkiismeretlen volt ahhoz, hogy ezeknek a 'szerencsétlen nyugdíjasoknak a szeme előtt az uj nyudijasokkal való paritás fata morganáját meglobogta3sa, a törvényhozás, elsősorban természetesen a kormánytöbbséghez tartozó pártok pedig elég lelkiismeretlenek ahhoz, hogy a saját jóllakottságuk mellett a nyomorgó öreg- nyugdijasok ügyét elefelejtsék. Ami pedig a koalíciós szenátor urak által két hónap előtt agyonfavorizált bírói fizetéseket illeti, ezen — a dolog minden tragikuma Paris, szeptember 18. MacDonald angol miniszterelnök tegnap a Petit Párisién genfi külön tudósitójának interjút adott, melyben az Entente Cordiale kényes kérdésében foglalt állást. A nyilatkozat korszakalkotó jelentőségű, mert az angol munkáspárt kormányának vezetője csaknem száz százalékosan megerősítette azokat a közelmúltban félhivatalosan elterjedt híreket, hogy a jelenlegi londoni rezsim az Entente Cordiale megszüntetésére törekszik és nem bánja, ha a két nagyhatalom a jövőben nem dolgozik többé oly szoros egyutíanüködésben, mint eddig. A nyilatkozat túllicitálja valamennyi eddigi félhivatalos vagy hivatalos nyilatkozat határozottságát és precizitását, s politikai következménye bizonyára óriási lesz. A Petit Párisién évek óta a legnagyobb nyomatékkai dolgozik a francia-angol együttműködésért és az entente cordiale folytatásáért. A lap MacDonalddal szemben a francia aggodalmak szócsöveként szerepel és munkatársa a beszélgetés elején megemlítette, hogy a munkáskormány a választási küzdelem alatt élesen a konzervatív párt franciabarát politikája ellen fordult ami érthető nyugtalanságot okozott Franciaországban. A hágai eredmények azt igazolják, hogy Anglia a jövőben is meg akarja tartani franciaellenes frontját és az elképzelhető legnagyobb határozottsággal az entente cordiale megszüntetésére törekszik. MacDonald válasza nyíltan és őszintén hangzott. A Petit Párisién a nyilatkozat kommentárjában busán állapítja meg, hogy MacDonald szavai után az entente cordiale-t tényleg úgy lehet tekinteni, mint öreg, kiszolgált kutyát, melynek aggkorában hü szolgálatai jutalmául kegyelemdöfést adnak, mintha megveszett volna. MacDonald kijelentette, hogy a munkáspárt mauixesztációja, melyet Franciaországban az ellenségesk edés jelének teleinmellett — csak mosolyogni lehet s legföljebb az bánthat bennünket, hogy a koalíciós öreg urak lelkes fölbuzdulásának fölültünk. Ez nem volt az első eset, valószinüleg nem is az utolsó, hogy a többségi szenátor urakban a kormánynyal, képviselőházzal s talán az egész világgal szemben föltámad a nagy virtus, de tudni kell azt is, hogy ez a virtus nagyon rövid lejáratú is a hangos szavakon túl sohasem megy át cselekvésbe. Azonban az Ígéretekről csak a kormány és a törvényhozás feledkezik meg, míg az érdekeltek, a jelen esetben a birák, a jegyzői és i tanítói nyugdíjasok számontartják azokat, ha kell, a nagy leszámolás, a választások órájáig is. Mindenesetre mi is jól megjegyezzük, hogy a kormányhatalom és a törvényhozás csak az adótörvények gyártásában pontos, de ahol a legszegényebb nyugdíjasoknak kellene adni valamit, arra mindig ráér. írnek, az angol közvélemény kifejezése volt, még pedig nemcsak a munkáspárt közvéleményéé, hanem a brit impérium minden rangú és rendű közönségéé. Az angol közvélemény úgy érezte a konzervatív párt bukásakor, hogy a francia-angol viszony az utóbbi években nem az együttműködés, hanem az alárendeltség politikája volt, melyet haladéktalanul meg kellett szüntetni. A nyilvánosság túlnyomó többsége ' a brit politikát a francia politika uszálvhordozójának tekintette és azt követelte, hogy a lehető legrövidebb időn belül fiiggötlcnitsék a Foreign Office-1 a Quai d‘Orsay~tól. Ez a meggyőződés oly erős volt, hogy a reaikóiénak természetszerűen súlyosnak kellett lennie. Változásra volt szükség, nem a lényeg megváltoztatására, hanem a rendszer, a magatartás és az állásfoglalás módosítására, mert Nagybritan- nia közvéleménye csak igy juthatott arra a meggyőződésre, hogy Franciaországgal való együttműködése szabadon és függetlenül történik. A Petit Párisién munkatársának arra a kérdésére, vájjon a munkáspárt tényleg elévültnek tartja-e az entente cordiale-t, mint a párt programnyilatkozatának egyik mondata jelzi, — MacDonald megjegyezte, hogy a munkáspárt programja kénytelen volt ezt a mondatot szövegébe beiktatni, mintegy feleletül Lord Cushendun genfi működésére, amely azt a látszatot keltette, mintha a háború előtti katonai alliance még érvényben lett volna. A háború előtti entente más hatalmak ellen irányult. A munkáspárt politikája azonban nem engedi meg, hogy két nép barátsága egy harmadik ellen irányuljon. A jelen pillanatban az angol nép nem érti a háború előtti gondolkozást és nem érti a háború előtti célokat. Rámolni kell az uj viszonyokkal. Szükséges tehát, hogy a politika alkalmazkodjék az uj idők eszméihez. Körülbelül ez az értelme annak, amit a munkáspárt programja az entente cordiale elévüléséről gondolt és mondott. A régi formulát uj formulával kel! pótolni, olyannal, amely megfelel az uj időknek, természetesen anélkül, hogy az uj független politika bármily tekintetben Franciaország ellen irányulna. A kooperáció formulájára van szükség s MacDonald nyilatkozatában úgy véli, hogy az őszinte és nyílt kooperáció a legjobb kifejezője azoknak a barátságos érzéseknek, amelyeket a munkáspárt Franciaország iránt érez. A lefegyverzés teljes revíziója London, szeptember 13. A Daily Telegraph diplomáciai munkatársának értesülése szerint az angol kormány megbizte Lord Cecilt, Anglia képviselőjét a lefegyverzési bizottságban, hogy uj ajánlatot tegyen Anglia nevében a szárazföldi fegyverkezések korlátozásáról, a kiképzett tartalékok számának csökkentéséről, a kiképzési idő megrövidítéséről és a hadianyagtartalékok mennyiségének leszállításáról. Ez a megbízás jelentős eltérést mutat attól az állásponttól, amelyet a konzervatív kormány nevében Lord Cushendun képviselt az előkészítő lefegyverzési bizottság tavaszi ülésén. Akkoriban Anglia azonosította magát a francia állásponttal, amely a katonailag kiképzett tartalékot nem számította be a szárazföldi haderőbe, most Lord Cecil a német álláspontot képviseli. Ez a lépés, amelyet Anglia a lefegyverzés kérdésében tett, a régi entente cordiale halálát jelenti. Páris tombol Páris, szeptember 13. A párisi sajtó teljes konsternáitságot mutat MacDonald tegnapi váratlan nyilatkozata és azoknak az uj utasításoknak hallatára, amelyeket a munkáskormány Lord Róbert Cecilnek adott. Ez a két legújabb tény megerősít minden eddigi aggodalmat. Párisi vélemény szerint Cecil a harmadik népszövetségi bizottságban (lefegyverzés) valamennyi elfogadott pont teljes revízióját fogja kérni s ezzel megsemmisíti a tavalyi előkésztő lefegyverzési konferencia eredményét. Ha Anglia nem csatlakozik a francia állásponthoz a kiképzett tartalékok kérdésében, a túlsúly a tartalékokat lefegyverezni akaró hatalmak oldalára billen. Cecil azt az álláspontot képviseli, hogy azok a koncessziók, melyeket a konzervatív kormány a szárazföldi lefegyverzés kérdésében a francia álláspontnak tett, csupán az angol—francia flottapaktumban adott francia koncessziók viszonzására történték. Mivel az angol—francia flottaegyezmény az angol—amerikai megegyezés után elvesztette jelentőségét, Anglia sem köteles kitartani koncessziói mellett. A francia jobboldali sajtó olyan hangon ir ma Angliáról, mint a háboruelőtti idők óta soha. A jobboldali lapok szerint Anglia taktikája arra irányul, hogy Franciaországra és Olaszországra a szárazföldi hadsereg kérdésében nyomást gyakoroljon és igy megnyerje őket a küszöbönálló angol—amerikai flottaegyezségnek. MacDonsid szeptember 28-án indul Amerikába Newyork, szeptember 13. MacDonald angol miniszterelnök előreláthatólag szeptember 28- án indul Amerikába. Amerikai illetékes körök ma elismerik, hogy a lefegyverzési konferencia előkészitési tárgyalásainak sikeres befejezése küszöbön áll. A londoni konferenciát decemberben hívják össze, mivel a függő kérdések elvi elintézése MacDonald amerikai tartózkodása alatt föltétlenül megtörténik. Pistii stádiumba jutott a ECramár-lenes affér Prága, szeptember 13. A Benes—Kramár- féle ismert afférben mindkét érdekelt fél memoranduma elkészült. A két iratot a választott becsülefcbiróság elé terjesztik, melynek tagjai Sohauer dr. prágai ügyvéd és Pospisil J dr., a Csehszlovák Nemzeti Bank kormányzója. Azonban az affér ben a végső szót hivatalból Masaryk köztársasági elnök és Udrzal miniszterelnök fogja kimondani.
