Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-12 / 207. (2132.) szám

6 1929 szeptember 12, c^fitgrtafc. A ruszinszkói közállapotok botránykrónikájából 1 viski Kgra népgyülés Hídjátéka a kassai felsőbíróság előtt — Péntekre halasztották az ítélet kihirdetését Kassa, 67j©pt>etmib>eir 11. (Bajáit tudósítónktól.) Még 1925 szieptenn- iber havában történt, hogy a ruszáuszkói szö­vetkezett magyar ellenzéki pártok nagysike­rű 'gyűlésit rendeztek Viskón. Kormánypárti körökben megirigyelték a gyűlés sikerét és nemsokára plakátok jelenitek meg áruiban magyartalan szövegezéssel, amely az ismert terminológia felhasználásával figyelmeztette a magyar kisgazdákat, hogy Korláth, Egry és Bakó fel akarják támasz­tani a régi magyar államot, uj háborút ké­szítenek elő, Budapestről kapott judáspén- zékből fel akarják robbantani a köztársa­ságot és a viski társasvacsorát is a magyar mágnások pénzén rendezték. Egrv Ferenc szenátor, Korláth Endre dr. és néhai Bakó Gábor dr. nyomban megindi- tották a sajtópert a plakát ismeretlen szerző­je ellen. A vizsgálat során mint szerző Sim- cik Ferenc, a nagyszőllósi járási főnökség ír­noka jelentkezett. Ebben az ügyben 1928 május 11-én ítélke­zett a beregszászi törvényszék, amely a plakátszerző járási írnokot 200 korona pénzbüntetésre ítélte a Bakó Gábor dr. sérelmére elkövetett becsületsértés vétsé­ge miatt, ellenben Egry Ferenc és Kor- láth Endre dr. vádjai ügyében az Ítélet felmentő volt. 'Az indokolás arra hivatkozott, hogy a járási Írnoknak Egry Ferenccel és Korláth Endré­vel szemben sikerüli áílátásainak valószínűségét bebi­zonyítani és röpirátával nyilván állami ér­deket védett, ami kizárja a büntethetőséget az uj sajtótör­vény szerint. Az Ítélet szerint a vádlott állításainak va- ‘ lóeziimisíégét az ungvári rendőrigazgatóság , jelentésével igazolta, amely szerint 1926 ja- ; nuár havában házkutatás * volt a munkácsi, . n agysző Hősi és ungvári magyar- párttitkár sá- 1 goknál és ez alkalommal megállapították. ( h ogy j a magyar pártok jelentős anyagi erőforrá- i sokká] rendelkeztek, minthogy pedig a i tagsági járulékokat nem szedték be, nem lehet mást következtetni, mint azt, hogy a párt külföldről' vagyis Magyarországról j kapja a támogatást ; \ és ezeknek a pénzeknek az eredetéről Kor- t láth Endrének és Egry Ferencnek tudomás­sal kell bimiok. Az ítélet épületes indokolása ellen Egry Ferenc és Korláth Endre íelebbezést je- j lentettek be, de felebbezett Simcik is a ( 200 koronás pénzbüntetés miatt. I így került az ügy a kassai felsőbíróság elé, ' ahol a törvényhozókat Heircz Ignác dr., az { időközben elhunyt Bakó Gábort pedig Sze- , pessi Miksa dr. képviselte. a A. tárgyalás során Hercz Ignác dr. nagy- 1 szabású beszédben törte össze az alperes in- 3 dökolását és keménythargu tiltakozással élt a magyarság vezérei ellen emel t szószátyár 1 vádaskodások ellen. c Hivatkozott az elmúlt évek eseményeire, v amelyekből megállapítható, hogy Podkarpatská ltus csak úgy hemzseg a de- !í min cián soktól. A folytonos zaklatások da­cára soha az államügyészség még csak ^ egyetlen vádirat beadásáig sem jutott el. e Honnan veszi tehát bárki is az erkölcsi ala- g pót arra, hogy a magyar kisebbség ve&etőit felforgató szándékokkal gyanúsítsa meg?! á A rendőr igazgatóság ,,meggyőződés-é re" ^ senki sem hivatkozhatik joggal. Mert itt nem rendőri, hanem bírói meggyőződésről van a szó. Ha igaz, hogy a rendőrség a házkutatá­soknál kompromittáló adatokat talált, tessék á azokkal a nyilvánosság elé állami. 8 Felelőtlen vádaskodások helyett tessék a h i zon y ií ék okát előterjeszteni. A magyarság büszkén hivatkozhat Kiss Fe- A renc vértanúságára, sőt maga Udrzsal jelen- k •tette ki, hogy a magyar a legjobb .katona, a P •pénzügyminiszter pedig az adófizető magyar- ^ ról állította ki a legjobb bizonyítványt. Ilyen v .körülmények között a magyarság lojalitását jf senki komoly bizonyítékok nélkül kétségbe' nem vonhatja. h Nem állhat meg az Ítéletnek az az indoko­lása, amely szerint az 1924-es sajtótörvény 4. paragrafusa büntetlenséget biztosit a vád- /A lottnak. Ez a törvény az alkotmányjogi bi- h jgobbág i-adokolása szerint w csak az időszaki lapokra és azok szerkesz­tőire vonatkozik, de egyáltalában nem al­kalmazható a plakátokra és azok szerzőire. Ezek ellenében a régi sajtótörvény az irányadó és igy ezeknek nem állításaik Szabadka, szeptember 11. Szombaton hajnalban az Újvidék melletti P étervár adón megrázó kö­rülmények között kivégeztek egy gyilkos közkato­nát, akinek kivégzését a péterváradi katonai pa­rancsnokság engedélyével két újvidéki orvos nagy érdeklődésre számitó operációra használta fék A kivégzett közkatonát, akit Juszufovics Kassán Muftárnak hívtak, Voronoff módszerének ellen­őrzése céljából megoperáltat és a kísérletre felhívták a világhíres párisi orvostanár figyel­mét is. Juszuifovios Hassán, analfabéta, egyszerű közkato­na volt, akit háromszoros gyilkosság miatt Ítéltek halálra. A fogoly szerdán délelőtt biz órakor tudta meg, hogy sorsa meg van pecsételve. Az utolsó éjszaka A szerencsétlen közkatona az utolsó pillanatig állhatatosan tagadta, hogy gyilkolt volna. Mikor felkeresték tisztjei és kérték, hogy könnyítsen lelkén, őrjöngő kétségbeeséssel igy kiáltott fel: — Annak a lelkén száradjon a bűn, aki engem ártatlanul megöl, kérlek őrnagy ur táviratozz az apámnak, a fivéremnek, a feleségemnek és gyer­mekeimnek, hogy jöjjenek azonnal, még egyszer akarom őket látni, mielőtt megölnek. Az őrnagy meigérte, hogy teljesíti az utolsó kí­vánságot, a táviratok azonban nem értek idejében célhoz és Juszofovics Hassán övéitől elhagyva vé­gezte be földi pályafutását. Mindvégig teljes ártat­lanságát hangoztatta és azt állította, hogy nem igaz az a vád, hogy négy évvel ezelőtt részegen megölte' három feljebbvalóját, minden ok nélkül. — Nem vallhatom be, amit nem tettem, — mon­dotta Hodzsának. — Egész éjjel nem hunytam be a szemem és azon gondolkoztam, hogy lehet egy j ártatlan embert kivégezni. Soha életemben egy ! legyet nem bántottam, miért fosztanak meg fia­tal életemtől? Hisz gyermekeim vannak. A kivégzés A fogház előtt sokszáz főnyii közönség állta el a bejáratot, mindenki a eiralomházba akart jutni, hogy lássa a halálraítéltet. A fogházba azonban csak a tiszteket és az újságírókat engedték be. Müxtárt közben megláncolva kivezették az ud­varba. — Százados ur — mondotta a hadbíró felé for­dulva, — most már látom, hogy menthetetlenül végem vau, látom az ablakon át az embereket, akik eljöttek, hogy lássák a kivégzésemet. Két kérésem van. Meg akarok fürödni és még egyszer akarok beszélni fogoly társaimmal. Popovics hadbirószázados azonnal elrendelte, hogy hamarosan kerítsenek elő egy fürdőkádat, a melyben Müftár halála előtt utoljára még megfür- dött. Fürdés közben odaszólt a oella ajtajában álló újságírókhoz: — Tiszta testtel és lélekkel akarok Allah eJé kerülni. Müftár nem gyilkos. Tíz percig tartott a fürdés és amikor kilépett a kádból, arra kérte a környezetét, hogy adjanak egy cigarettát. Rágyújtott és szomorúan mondotta: — A kegyelem késik és pár perc múlva kivé­geznek. Ekkor Popovics százados parancsot adott az in­dulásra. A börtönőrök parancsot kaptak, hegy vegyék le a fogoly lábairól a bilincseket. A parancsot szót­lanul teljesítették. 5 óra 5 perc: a menet elindul a vesztőhely felé. * A vesztőhely körül egy század gyalogos katona állt sorfalat, mögöttük a kirendelt katonai oszta­gok, gyalogosok, tüzérek, tengerészek, repülök és a kiváncsiak ezrei. Három-négyezer ember volt szemtanúja a ki­végzésnek. Az autó nagyot zökkenve állt meg. Juszofoviceot leemelték a kocsiról, majd két katona melléje lé­pett és karon ragadva, a gödör felé indultak vele. Popovics százados intésére megálltak, majd oda­állították a halálraítéltet volt százada elé és felol­vasták dőlte a nyolcvankét gépírásos oldalra ter­jedő hadbiróságí ítéletet. — Megértetted az Ítéletet? — kérdezte Popovics hadbiiróflzá zados. Juszofovics Müftár e lesük ló hangon felelte: — Igen, megértettem, de nem vagyok biinös. A százados alig észrevehetően intett, mire a kö­zelben .állók félreálltak és utat nyitottak. Az em­berek lélegzetvisszafojtva várták a bekövetke- zendőkel. Anti ezután történi, pjüanotok afett valószínűségét kell igazolni, hanem állítá­saik valódiságát kell bebizonyítani. Ezt pedig a plakát szerzője meg sem kísé­relte. Az eean felei meg a valóságnak, hogy a vádlottat a plakát szerkesztésénél jogoe köz­érdek vezette. Nyilvánvaló, hogy önző ma­gánérdek és párt érdek vezette. Cselekedete annál inkább elítélendő, mert meggondolatlan fellépése alkalmas volt arra, hogy felháborítsa úgy a magyar, mint a cseh közvéleményt. A magyarság joggal háborodhatik fel azon, hogy legjobb vezéreit pellengérre állítják, a csethek pedig nyugtalankodhatnak amiatt, hogy csakugyan hazaárülók szerepelnek-e a fórumon. A vádlottat a rendtörvény értelmében kel­lene felelősségre vonni, de ha már ezt ft hatóságok elmulasztották, annyit minden­esetre megérdemel, hogy a magyarság ve­zérei ellen elkövetett vakmerő rágalma­zás miatt méltó büntetést nyer|en. Az érdekes ügyben a tábla a bizonyítás ki­egészítésére vonatkozó összes indítványokat elvetette és az ítélet kihirdetését e hó 13-ra, péntekre tűzte ki. A kivégzést háromszoros gyilkos mirigyeit a kivégzés után nyomban kioperálták és Woronoif- módszerrel két másik emberbe plántálták át A vesztőhelyről a szanatóriumba vitték a kivégzett katona holttestét — Kitünően sikerültek az operációk — játszódott le. Bicsevisz Ibrahim hadnagy odalépett a halálraítélt gyilkos elé: — Juszofovics Haeásn Müftár közkatona, te el­vesztetted katonai becsületedet és nem vagy méltó, hogy a király zászlaja alatt szolgálj. Ezután egy késsel levágta válláról a vállrojtokat, majd két katona a kiásott gödörhöz vezette. A gyil­kos már nem tudott a lábán állni, úgy segítették le a gödörbe, ahol hozzákötözték a cölöphöz. Ezalatt a hadbirószázados még egy kísérletet tett: — Akarsz most már vallani? — Nem vallhatok semmit, nem vagyok bűnös — hangzott alig hallhatóan a válasz. A sortiiz öt altiszt Ricsevios hadnagy vezetésével a gödör elé lépett Egy őrmester fehér kendőt vett elő és bekötötte Juszofovics Hassán Müftár szemét. A A Woronoíí-operáció Juszofovics Hassán Müftár kivégzésével kapcso­latban két ismert újvidéki orvos a beállott halál konstatálása után a kivégzett ember még életképes belső elválasz­tó mirigyeit kioperálta és Voronoff módszere nyomán néhány percen belül átplántálta két idő­sebb újvidéki ember szervezetébe. A mirigyeket előre elkészített meleg sóoldatba helyezték és autón nyomban bevitték az Uzelac- féle szanatóriumba, amelynek mütőszobájában már olt feküdtek az operációs asztalon a páciensek. Uzelac és Rankovice dr. már napokkal ezelőtt, mikor először járt híre annak, hogy a halálra­ítélt katonát ki fogják végezni, kerestek és találtak két embert, akik hajlandók voltak magukat alávetni a Voronoif-mütétnek. A páciensek egyikét Krivzoff Paiitának hívják, hatvanhétéves emigráns orosz ezredes, a másik pedig egy Vujanics Aleszka nevű újvidéki ki­kötőmunkás, aki hetvenhárom éves. Mindkettőjüket már a kora reggeli órákiban be­rendelték a szanatóriumiba és minden előkészületet megtettek, hogy az operációkat haladéktalanul végre lehesesn hajtani. Az autó, amely a kioperált mirigyeket hozta, né­hány perc alatt beérkezett a szanatóriumhoz és Megtört és beismerő vallomást tett a roudnitzi kéjgyilkos Prága, szeptember 11. Tegnap beszámol­tunk arról a bestiális gyilkosságról, mely a Königgrátz melletti Roudnic községben tör­tént. Holeosek Vlaszta falubeli munkásJeán^ ugyanis a múlt csütörtökön eltűnt s vasárnap délelőtt a osendőrség a falu határában Ma tej­esek gazda földjén megtalálta holttestét. A csendőrök rögtön letartóztatták Maitejosek fiát, a 24 éves Szaniszlót, aki szerelmi viszonyt tartott fenn a leánnyal. A letartóztatott elein­te tagadott, azonban a legújabb jelentések szerint beismerte tettét. A leány csütörtökön este szokásához híve® elbiciklizett a környékre. Nem mondotta, ho­vá akar menni, de hozzátartozói azt gondol­ták, hogy a szomszéd faluban levő rokonokat látogatta meg. A osendőrség rögtön bűntettre gondolt és szemmel tartotta Matejcsek Szá­ri isrzlót. A község egész környékét átkutatták, miig végre vasárnap reggel a leány fivére Matejesekék földjén a ho­mokban megtalálta a szerencsétlen leány hulláját. A hulla ülőthelyzebben volt begyömöszölve a homokba. Ebből azt következtették, hogy a gyilkos a bűntett elkövetése után nyomban erre a helyre vitte a hullát, egy mély homok- part alá dugta s a homokpart szélét rákapar­ta. Mikor a homokot el távoli tolták a hulláról, a községből sokan összecsődültek és nézték a munkát. A nézők között volt a fiatal Matejcsek is. A csendőrök egyike szétnézett a jelenlevőkön és hangosain ennyit mondott: — Nincs kizárva, hogy a gyilkos maguk kö­zött van. Matejcsek leszegte fejét s néhány perc múl­va észrevétlenül elsomifordált. Ez mindjárt feltűnt a csendőröknek. Egy óra múlva már le volt tartóztatva a fiatal Matejcsek. A le­gény minden keresztkérdés dacára erősen ta­gadta, hogy része volna a bűntettben. Amikor azonban az orvosi boncolás kiderítette, hogy a leány áldott állapotban volt s a csendőrök részletesen motiválták feltevésüket, hogy ő a gyilkos, Matejcsek megtört. Beismerte, hogy a terhességről tudomása volt s a leánynak pénzt ajánlott fel, hogy orvoshoz forduljon. A leány azonban rette­gett az orvosi beavatkozástól. Matejcsek részivétt a nyári hadgyakorlaton s a hadgyakorlatról való visszatérése után csü­törtökön találkozott először a mezőn Hole­osek VJászlával. Matejcsek úgy adja elő, hogy a mesgyén ültek s a helyzetükről beszélget­tek, amikor Vlaszta egyszerre elkeseredet­ten igy szólt: — Mi lenne, hogyha megfojtanál engem? Ez a kijelentés különös erővel lepte meg egész valóját, meséli a gyilkos, úgy érezte, mintha parancsként mondták volna neki, torkon ragadta a leányt és fojtogatni kezdte. A leány még felsikoltott: —■ Szamiszló... az Istenért... mit csi­nálsz ... Ö azonban már nem báli magával és csak akkor eresztette el, amikor a leány leste élettelenül bukott le. A gyilkosság elkövetése után sokáig gondol kozott, majd hazament, ka­pát hozott magával és a homokba rejtette a holttestet következő pillanatban elhangzott a vezényszó: — Tüzelj! Az öt fegyver egszerre dördült el, a bekötött fej előre esett, de az odaugró Manojkmos dr. kato­naorvos halkan állapítja meg: — Még él. A vezényszó újra felhangzott: — Tüzelj! Újabb sortüz, a lehanyatlott fejet átfogó kendőn piros vérfoltok virágzottak ki Az orvos megállapította: — Meghalt. Az első öt golyó a halálraítélt mellébe fúródott, a másik Öt golyó a homlokot fúrta keresztül. Két egészségügyi katona odaugrott, a holttestet pillanatok alatt leoldozták a cölöpről és lefektet­ték a megeárgult fűre. Juszofovics Hassán Müftár, a háromszoros gyil­kos megbünhődött. Uzelac és Rankovioe doktorok haladéktalanul hozzáfogtak az operációhoz. A halálraitélt amauta mirigyeit a bőr alá plántálták. A műtét mindkét esetben kitünően sikerült, a páciensek jól érzik magukat s hőmérsékletük normális. i Mindkét operációt ugyanabban az időben s ugyan- ! abban a műtőteremben hajtották végre. Uzelac Vajanicsot, Rankovics pedig Krivzoffot operálta meg. Az újvidéki kísérletnek orvosi szempontból rendkívül nagy jelentősége van, annál is inkább, mert ez a* első eset, hogy néhány pillanattal előbb kiszenvedett ember mirigyeit nyomban átplán­tálták másokba. A belső elválasztó mirigyeknek az a sajátsága, hogy a halál beállta után néhány percig még megőrzik életképességüket és Voronoff elmélete szerint abban az esetben, ha ezeket a mirigyeket idejekorán sikerül idegen szervezetbe átültetni, akkor a mirigyek életké­pesek maradnak és az uj organizmusban tovább folytatják működésüket. A műtét sikeréről a két orvos még nem nyilat­kozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom