Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-11 / 206. (2131.) szám
6 <WBtt3g;/V\AGteatHTRIiaP 1909 szeptember ti, gsettda. , Exhumálták Ehmer Gyula nagyrévi főjegyző holttestét Ébnemé első férjének holttestét is kiásták — Óriási területen folyik már a nyomozás — Szolnok, szeptember 10. Nagyréven és a környező falvakban változatlan erővel folyik a mérgezési ügy nyomozása. A fejelentósek száma egyszerűen hihetetlen nagy és nemcsak nagyrévieket és tiszakürtieket vádol, hanem más és nem is éppen közeli községek lakóira és áldozataira is felhívja a figyelmet. Uj- és ókécske, Tiszasas, Tiszaföldvár, Tisza- vezseny mellett Kunszentmárton, Mesterszállás, Cibakháza, Öcsöd községek is bekerültek a nyomozási körzetbe. Ugyanakkor a nyomozás központi irányitója, Kronberg János ügyész naponta kapja a Jászságból, Jászberényből, Jászapátiról, Jászladányból a névtelen leveleket, amelyek egy-egy régi vagy uj — de inkább régi — bűncselekményről rántja le a leplet Az ügyészség most már — okulva a múlton — miden ügyet teljes alapossággal kivizsgál, Hogy milyen helyesen teszi ezt, mutatják az eredmények. Kunszentmártonban felásták Józsa Antal sírját és a vegyvizsgálaí megállapította, hogy szintén arzenmérgezés történt. Egy ügy, amelynek még eddig nincs gyanúsítottja, nincs tanúja, csak bizonyítéka: a vizsgálat pozitív. Megérkezett Csabai Gyula Rab László holttestére vonatkozó vizsgálat eredménye. Csabai Gyulánó is, Rab Lászlő- né is mingyárt kezdetben kerültek be a szolnoki fogházba, a csendőrség előtt is, a vizsgálóbíró előtt is tagadtak, az ügyészség is kételkedni kezdett már, hogy vájjon bünösek-e. azok. Mindkettő férjének holttestében megtalálták az arzént és éppen annyit, mint a többiben. A nyomozásokkal és kihallgatásokkal egy- időben tovább folynak az exhumálások is. — Minden olyan gyanusitotott hozzátartozóját exhumálják, aki nem kezeltette orvossal haláláig betegét és exhumálják azok hozzátartozóit is, akiket a műit héten elbocsátottak a csendőrök. A szinte gépiesen folyó exhumálások közül fontosságra, szenzációra messze kiemelkedik kettő, amelyet csak a legbeavatottabbak vártak, a szolnoki ügyészség elrendelte Ébner Gyulának, Nagyrév község 1928-ban elhalt főjegyzőjének, valamint Virág József mesterszállást főjegyző exhumálását és az exhumálás vasárnap délelőtt meg ig történt. Ébner Gyula az egész megyében ismert, tekintélyes, közszeretetben álló főjegyzője volt a falujának. Apja, testvére volt a lakosságnak, akihez bizalommal fordultak minden ügyükben és aki a szivén viselte mindegyikük baját. Éppen azért az egész falu f aszolt, amikor négy évvel ezelőtt meghalt bner első felesége, Pesten volt, kórházba került, ahol megállapították, hogy megmérgezte magát. Nem lehetett megmenteni, meghalt. Férje hazahozaftta és otthon t emeltette el. ’ Miért halt meg a fiatal, életerős, jómódú asz- : szony, máig is megfejthetetlen rejtély. A férj sohasem nyilatkozott éhben az ügyben. A gyászév letelte után Bhner Gyula újra megnősült. Uj felesége özvegy Virág József- . né, a nagyrévi postamesternő volt. Ünnepelt, körülrajongott szép asszony, azelőtt is bejáratos Ebnerékhe®. Az asszonnyal, Ébner Gyula komoly, zárkózott feleségével azon- ' bán sohasem tudott 9zoros baráti viszonyba kerülni, szépsége és temperamentuma sohasem tetszett Ebnérnék. Ebner Gyula második házassága nem volt nyugodt. Beköszöntött hozzá a gond, aminek hírét sem ismerte addig. Nagyon szerette vol- : na, ha gyermeke születik. Nem született. A faluban pletykálni kezdtek, hogy miért nem. Ettől az időtől kezdve nem törődött azzal, hogy miket csinál falujában Fazekas Gyuláné, az öreg bábaasszony és Fazekas Mária, a községi szülésznő, pedig azelőtt élénken fi- - gyelte machinációikat és számtalan feljelen- , tést tett ellenük angyalcsinálás miatt. Második házassága óta csinálhattak tőle, amit . akartaik. i 1928 novemberében ép<pen Szolnokra akart , utazni a régi vasúti állomásról, mikor útközben összeesett és rövid, de nagy szén- j védés utón meghalt. felesége Ujkeeskére költözött és most ott postamesternő. ' Amióta Ebner Gyulát Mesterszálláson eltemették, sokszor beszéltek már arról, hogy neon természetes halállal halt meg. Most, hogy a mérgezési ügy kipattant, újra, most már hevesebben megkezdődtek a híresztelések. Az ügyészség nyomozást rendelt el. Kihallgatták az özvegyet, kihallgatták Molnár főjegyzőt, aki Ebner ideje alatt adóügyi jegyző volt, a főjegyző ősszeesésének és halálának tanúit, cselédségét, barátait és bizalmasait és a kihallgatások eredményeként az a vélemény született meg, hogy Ebner Gyula nem természetes halállal halt meg. Hogy méreg ölte-e meg és milyen méreg, kinek állott és miért érdekében a haI£1 és hogy nincs-e összefüggésben a főjegyző halála eleő felesége váratlan öngyilkosságával, mindezekre a kérdésekre nincs még határozott véleménye a szolnoki ügyészségnek, illetve elrejti ezt a véleményt addig, míg a hulla vizsgálat eredményét nem látja. Ma még nincs kimondott gyanúsítottja a lejegyző halálesetének, • akit kihallgattak, csak tanúként állott a csendőrök előtt, de várják, hogy mint a többi ügyben, hamarosan fordulat áll be ebben is. Ennek az ügynek a fordulata pedig uj szint, megvilágítást, magyarázatot ad majd az egész méregkeverési sorozatnak. Sz. B. Amikor a németek Paris fafai előtt áttottak Poincmé emlékirataiban drámai módon irja meg a válságos napok történetét — A francia kormány a németek elől Bordeauxba menekült — — Magyar cigányzenekart akar szerződtetni egy kalkutta! nagyszálló. Debreceniből jelentik: Kiss Béla cigányprímás levelet kapott Ludjvig Jenő indiai magyar konzultól, aki közölte vele, hogy az egyik kalkuttai nagyszálló magyar cigányokat akar szerződnie! ni és hogy nem volna-e hajlandó kiutazni. A szálló viselné az útiköltséget, két évre szerződtetnék a cigányzenekart és fejenként flOO pengő Fizetést adnak. Hír szerint Kiss Béla még nem határozott., miivel sajnálja elhagyni hazáját. Tizenöt év előtt, a világháború megindulása után négy héttel, augusztus utolsó napjaiban, volt egy momentum, amikor úgy tetszett, hogy a németek döntő győzelmet arattak. A német hadsereg Póris falai előtt állott Lélekzetfojtottan várta a világ, hogy újra porosz katonák masíroznak be a francia fővárosba. Ezekben az izgalmas napokban a francia kormány csomagolt és elhagyta a fővárost. Áttette székhelyét Bordeauxba. A hadvezetőség sürgős kérése volt, hogy a minisztérium távozzék és ne zárassa körül magát az ellenséges haderőktől. Ezeknek a napoknak idegfeszitő történetét is megírja Poincaré, a francia köztársaságnak akkoriban volt elnöke, emlékirataiban, amelynek harmadik kötete a dres- deni Paul Aretz-Yerlagban az ősszel jelenik meg. Mutatóul közöljük belőle a következő naplójegyzeteket: Í9Í4 augusztus 27, csütörtök Páris katonai kormányzója teli van gondokkal a főváros miatt. Véleménye szerint négy-öt napon belül a német lovasság előőrsei megjelenhetnek Páris falainál. Meg akarja gyorsítani a védőintézkedéseket és célszerűnek tartja, hogy már most rendelkezésére bocsássák azokat a csapatokat, amelyeket Messimy a főhadiszálláson erre a célra kért Marcel Sembat azt akarja, hogy a lakosságot világosítsák fel a helyzetről. Viviani prokla- máción dolgozik, amelyet a vidéken hoznának nyilvánosságra. Augusztus 29, szombat Bármennyire tartózkodóak is a hivatalos hadijelentések, kezdik nyugtalanítani a nyilvánosságot Bizonyos párosi klubok, amelyek nyitva maradtak, elégedetlen embereket rejtegetnek, akik lehangoló történeteket terjesztenek. Egy uj betegség, amelynek uj nevet kell adni, a defaitizmus, kezd dühöngeni. — Napi postám egyre növekszik. Nincs más bennük, mint kritika, panaszkodás, vádaskodás és papoknak meg asszonyoknak kérése, amelyben felszólítanak, hogy Francia- országot sürgősen ajánljam fel a Sacre Coeur- nek. A legtöbbje ezeknek a kéréseknek őszinteségükkel, fájdalmukkal és hitükkel meg- inditóak. Mások inkább politikai szenvedélyből, mint vallásos érzésből íródtak. Vereségeinket ezekben úgy tüntetik fel, mint a köztársaság miatt való megérdemelt isteni büntetést Veszélyben volna a szent ernrség? Nem, ezt nem hiszem. Ellenére annak a részletsikernek, hogy a nagy főhadiszálláson kidolgozott terv ezúttal is csődöt mondott Támadásunk az ellenséges hadsereg ellen meghiúsult és éppen igy nem tudták azt a német támadást, amelyet a Lanresac-hadsereg jobbszárnya és háta ellen intéztek, visszautasítani. A német előnyomulást nem tudták megállítani, sőt annak a veszedelemnek nézünk elébe, hogy a németek utolérnek bennünket és visszavonulásunkban föltartóztatnak. A minisztertanács ezért kénytelen mérlegelni azt a lehetőséget, hogy Párist az ellenség körülzárja. Millerand hidegvérrel jelenti ki, hogy ebben az esetben Joffre generálissal való egyetértésben szükségesnek tartja, hogy a kormány az utolsó pillanatokban elutazzék. A kormánynak nincs meg az a joga, hogy körülzárassa magát és elszakittassa magát a nemzettől. Ennek a kérdésnek megbi- rálása számomra korainak tetszik és arra igyekszem, hogy ezt az elhatározást késleltessem és visszavonassam. Augusztus 3t, hétfő León Bourgeois szürgősen arra kér, hogy álljak ellen minden olyan gondolatnak, mely a meggondolatlan elutazást akarja. Azt válaszolom neki, hogy továbbra is a magam álláspontján maradok, amely egyezik az övével és valóban sikerül a j nisztertanáeabaa ont érvényre juttatnom. Ribot és Marcell Sombat támogatnak. — Millerand azonban erélyesen képviseli a hadvezetőségnek álláspontját, amelyet magáévá tett. Mint hadügyminiszter — mondja — nem veheti magára azt a felelősséget, hogy a kormányt ellenséges csapatoktól körülzárassa. Egy ulánuscsapat köny- nyen átléphetné a Szajnát és felrobbanthatná Páris mögött a vasúti vonalakat. Oktalan dolog lenne a központi közigazgatást, az ország valamennyi életbevágóan fontos szervezetét ennek a veszedelemnek kitenni. Doumergue a hadügyminiszter álláspontján áll, a legnagyobb határozottsággal mondja a következő szavakat: „Elnök ur, sokszor kötelesség, hogy magunkat gyáván szidalmazni hagyjuk. Több bátorság van abban, a tömeg szemrehányásainak ellenállani, mint a saját életét játékra tenni." Jól érzem, Doumerguenak igaza van. Másrészt azonban azt hiszem, hogy magamnak sincs kevésbé igazam és Párist elhagyni ilyen hirtelen annyit jelent, mint a fővárost a kétségbeesésnek, esetleg a forradalomnak kitenni. Este nem értesülünk afelől, hogy a német előrenyomulást Páris felé beszüntették vagy meglassították, még kevésbé, hogy az előnyomulási célt megváltoztatták volna. — Moltke generálisnak utasításai, amelyeket a mi hadvezetőségünk ismer, késztették Joffre generálist az utolsó napokban arra, hogy Párásból való elutazásunkhoz ragaszkodjék. De éppen ma délelőtt tizenegy óra felé egyik lovastisztünk, Lepic kapitány, aki Compiegne- től északnyugatra felderítő szolgálatot végzett, azt a meglepő megállapítást tette, hogy a Kluck-hadsereg előőrsei ahelyett, hogy előnyomulásukat Páris felé folytatnák, hirtelen elkanyarodtak és Meaux felé vonulnak. Erről nem tudunk semmit. Arról sem tudunk, hogy magának Klucknak támadt a csodálatos ötlete ezt a váratlan elkanyarodást elrendelni. Az angoloknak a franciáktól való különálló visszavonulása ébresztette fel benne azt a reménységet, hogy megkerülje hadseregünk balszárnyát és hátba támadja, úgy, hogy az hanyat-homlok menekülésre legyen kénytelen, ő maga pedig csapataival diadalmasan vonulhasson be Párisba. De nem számol Maunoury hadseregéveL Nem számol Joffre, Galieni és Foch tábornokkal. Elvakultsága legalábbis kitolja a Párist fenyegető veszedelmet, és ezt mi nem tudjuk 1 Lepic kapitány jelentését nem közölték velünk. Meg akarják a főhadiszálláson várni, amig ezeket az adatokat megerősítik? Mindenesetre, ha én és a kormány, a Kluck által tervbe vett elkanyarodást tudtuk volna, a minisztertanácsban és Joffre generálissal elintéztük volna, hogy Párisból való elutazásunk időpontja elhalasztódjék és ha ezt elhalasztották volna, úgy az soha meg sem történik. Életem egyik legnagyobb keserűségét takarítottam volna meg ezzel. Szeptember í, kedd Millerandtól és az összekötő tisztektől megtudom, hogy balszárnyunkon újra föl kellett adnunk bizonyos területeket és igy az offen- ziva közvetlen fölvételéről többé nem lehet szó. Joffreval való telefonos beszélgetések után a hadügyminiszter a kormány és az én elutazásomat halaszthatatlanul sürgősnek mondja. Aminthogy én, ő sem tudja, hogy a Kluck hadsereg elkanyarodik első eredeti előrenyomulási irányától. Véleménye szerint nem maradhatunk holnap esténél hosszabb ideig Párisban. A hadügyminiszter szomorú részleteket közöl velem, Minden reményünk, amely még megmaradt, megsemmisült. Az egész vonalon visszavonulnak csapataink. Szeptember 2, szerda A minisztertanácsban utoljára megkísérlem a kormány elutazása időpontjának elhalasztását. Ha a kormány elutazik, nekem is követnem kell, nem maradhatok egyedül, távol a miniszterektől, az alkotmány szerint fedezetlenül, azonkívül ebben az egyedüllétben minden hatáskörtől megrabolva. Utalok arra, amit Penelon ezredes mondott nékem tegnap, hogy a németek Párist pillanatnyilag elhanyagolni látszanak. Millerand azonban Joffreval és Galienivel való egyetértésben megismétlik, hogy az elutazás pillanata elérkezett és lehetetlen előbb még a hadsereghez kimenni és a helyzetet megvizsgálni. — Kluck tegnap Compiegneben volt. Ma már Senlisben és Chantillyben van. Páris csakhamar az ellenség ágyutüzébe kerülhet. Maunory tábornok parancsa szerint hadserege az elsáncolt tábor északi oldalán foglal állást. A sereg főhadiszállása Tremblayban van. A kormánynak Párisban léte a katonai parancsnokságot megakadályozza cselekvési szabadságában, A kabinet aláveti magát ezeknek a katonai érveknek, amelyeket a hadügyminiszter teljes meggyőződéssel előterjeszt és számora se marad egyéb hátra, minthogy az elhatározott döntést elfogadjam. Megegyeznek abban, hogy még ma éjszaka Bordeauxba utazunk, ahol Millerand részünkre szállást csinált. Miért éjjel? Legalább azt kívántam volna, hogy világos nappal történjék az indulás, a lakosság tudtával és szeme előtt, hadd érezzék, hogy kénytelenek vagyunk a válásra. Azonban a katonai igazgatás rendelkezik a vasutakkal és az ostromállapot a köztársaság elnökére nézve éppolyan kényszerű parancs, mint a legegyszerűbb polgár számára. Engedelmességgel lépek tehát arra a vonatra, amelyet számomra rendelkezésre bocsátanak. A nap folyamán Joffre tábornok uj parancsot ad a hadseregvezetőknek. Megerősíti tegnapi utasításait, hogy Lanresac hadserege még nem tudta magát elszakítani az ellenségtől, a visszavonulás vége felé közeledik, de az általános offenzivára még nincs kilátás. Joffre Kluck elkanyarodása felől még teljességgel nem biztos, de ez mind világosabban tűnik elő. Még ma reggel az egyik felderítő tiszt Fayold kapitány, egy tegnap elesett német tisztnél Írásos parancsot talált, amely az előnyomulási irány megváltoztatását mutatja. A döntő óra közeledik s éppen ebben a pillanatban vagyunk arra ítélve, hogy Párist elhagyjuk. Hiába érvelek, minden pillanattal, érzem, hogy elkeseregettségem és megaláztatásom mint növekedik. De elkövetkezik a sorsdöntő pillanat. — Automobiljaink és lovaink már előző nap elindultak, a kocsik az országutakon, a lovak vonaton. Feleségemmel elhagyom az Elyséet, az előálló kocsikon, ő a cselédséggel utazik, én Duparget tábornokkal. A városnegyed néhány lakója, akik a Faubourg Saint Honoré lépcsőjén állanak, üdvözölnek és utánam kiállják: A közeli viszontlátásra 1 Cillagqs ég alatt, sötét uccákon keresztül hajtunk az au- teuáli pályaudvar felé, amely szintén alig van világítva. A vonat, amely Bordeauxba vigyen bennünket, már ott áll és vár reánk. Valamennyi miniszter megjelent az állomáson, ott vannak feleségeik, kabinetfőnökök és azok katonai és polgári munkatársai. A számomra és feleségem számára rendelkezésre bocsátott kocsinak két mellékfülkéjében Briand, Ribor és felesége, Millerand és felesége számára ágyakat készítettek. Minden arra mutat, hogy hivatalos ceremónia nélküli kivonulást csinálunk, de katonai rendszerességgel. A mozdony éleset füttyent. indulunk, a szivünk görcsösen összeszorul. Pillantásaim még mindig az alvó város határozatlan körvonalain nyugszanak. Azután a vonat kijut a szabadba a sötét éjszakába, mindenütt katonai vonatokkal találkozva, amelyek északra mennek. Találkozunk sebesültszállító vonatokkal is. Ezek az ellenkező irányban haladnak, hogy betegeiket távoli kórházakba szállítsák. képe Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képe hetilapja o Képes Hét Garda# tartalommal lelenik meg minden esntörtoM
