Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-10 / 205. (2130.) szám

W89 wrapfemíber 10, kedd. 3 1 Orlon-csŐTOk I RC&rJilkl Te_„„M «mV hlc4ri«ktet 1 1 ' Mind®B I normálsoa’ozaUi ü 9 m 1 minden alkalma- 1 Masonütea tan CSÖVEINKET készülékében az eddig I ZTTTT^ZT" | I sásban lökéi®. | használtakkal. - i Xc^SSdK részle- | lesei ny«4t I p 4es ismertetést | Hanka vallomást tett a bécsi tanuk kapacitálásárél, a 950 sillinges hamburgi autóutról és a titokzatos barit segítségéről Belánsky a szembesítéskor látta először Stögert - £ bíróság elvetette a védelem indítványainak egész sorát — Felolvasták a Correspondeme iiovagne cikkeit Pozsony, szeptember 9. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A Tuka-pör főtár- gyalása a mai nappal hetedik hetébe lépett. Félkilenc órakor nyitotta meg Terebessy elnök & tárgyalást. Az elnök bejelenti, hogy névtelen levél érkezett hozzá „Az igazság győz“ aláírás­sal, amelyben egy rodobranec azt irja, hogy otthon gépfegyvere van. Az ügyész átnyújtja a Correspondence Slo- vaque 17 példányát, valamint a hiteles szlovák fordításokat. Kéri az ebben megjelölt cikkek fölolvasását. Gállá dr. védő „ellenzi a cikkek fölolvasását, mert nem függnek össze a pörrel. Az ügyész és a védelem között ezután hosz- szabb vita indul meg. A védelem azt kivánja, hogy ha már egyes cikkeket fölolvasnak, úgy olvassák föl az egész lapot. A bíróság úgy dönt, hogy a Correspondence Slovaque azon cikkeit olvastatja föl, amelyeket az ügyész fölsorol. i@lánslcy nem Ismeri Sügért Ezután szembesítik Belánskyt Stögerrel, kit szuronyos börtőnőrök vezetnek be a tárgya­lásra. Belánsky az elnök kérdésére kijelenti, hogy két héttel ezelőtt a rendőrigazgató­ságra beidézték, ott szembesítették Stöger- prel, hogy vájjon nem azok közül az emberek közül való-e, akiket a bécsi irodában látott. Belánsky azonban úgy tudja, hooy Stöger nem volt azok között az emberek között. Elnök: Mikor volt ez a szembesítés a rend­őrségen? Belánsky: Két héttel ezelőtt. Elnök: Mi erről nem kaptunk semmi érte­sítést. Stöger ezután szintén kijelenti, hogy két hét­tel ezelőtt látta először Belánskyt a rendőr­ségen. A védelem újabb indítványai Az elnök ezután Belánskyt és Stögert el­küldi. Majd Gállá dr. védő áll föl szólásra és a következőket jelenti ki: — A múlt héten kihallgattak itt két tanút: Hoferiket és Schramm Katalint. Schramm rész­letes vallomást tett arról, hogy egy pozsonyi tanár vette ki a lakást unokaöccse részére a Kolschiczky-uccában. Azt mondta, hogy az il­lető tanár Tuka volt és, Tukát szürke, hátrafésült hajviselete alapján ismerte föl. Benyújtok egy fényképet, mely Tukát ábrázolja és amelyet 1923 junius 13-án Mindszenty pozsonyi fényképész készített. Ezen a fényképen Tukának rövidre vágott haja van, tehát akkor Tuka még nem hor­dott hosszú hajat. Kérem Mindszenty beidézését, aki elhozná üz­leti följegyzését arról a csoportképről, ame­lyikből ez a kép ki van véve. Továbbá indít­ványozom, idézzék be és szembesítsék Kraitz Józsefet, Stöger sógorát, aki a csallóközi Bu­dára községben lakik. Kraitz idősebb ember és vele be tudjuk bi­zonyítani, hogy 1923 junius 30-án, vagy jú­lius elsején Stögerrel Bécsben járt, ő vette ki a lakást, ő tartotta el Stögert bécsi ta­nulmányai alatt és vele bebizonyítjuk azt, hogy nem Kovács alezredes, hanem ő láto­gatta meg Stögert, de nem 1923 december 5-én, hanem 1924 január 5-én. Továbbá ké­rem kihallgatni Kraitz feleségét, Kraitz Jo­zefinát, aki útlevelével tudja igazolni, hogy Stögert többször meglátogatta Bécsben. Egyébként Kraitz Jozefin személyleirása egyezik azzal a személyleirással, amelyet Schramm Katalin adott Stöger hölgylátoga­tójáról. Továbbá kérem beszerezni Kovács Jánosné útlevelét, valamint Tuka feleségé­nek útlevelét arra vonatkozólag, hogy Ko­vács Jánosné 1923 december 5-én férjével Bécsbe utazott. Kovácsné tanúvallomást tenne arról, hogy Kovács egész nap el volt foglalva a Pittel és Brausewetter cégnél, fe­lesége a Goldenes Lamm nevű szállóban két­ágyas szobát rendelt és Kovács, mivel egész nap el volt foglalva, csak este tért haza és az éjszakát a szállóban töltötte. Tukáné út­levelével pedig azt tudjuk igazolni, hogy Tu­káné 1923 augusztus 20-ika körül Tukát meglátogatta a Schneebergen, néhány napig ott időzött férjénél, amíg Tuka elhagyta a Schneeberget. Boric.zky ügyész ellenzi az újabb tanuk be­idézését. Schramm Katalin nemcsak hajvise­lete alapján ismerte fel Tukát, hanem művé­szi külseje alapján is, ezért ellenzi Mindszenty fényképész beidézését. Ellenzi Kraitz József beidézését, mert roko­na a letartóztatott Stöger nek. A védelem szerint Kraitz 1923 júniusában járt Becsben Stögerrel és vette ki a lakást, holott Schramm Katalin és a bécsi bejelentő- lapok szerint Stöger csak augusztus 23-án A bíróság visszavonul és úgy dönt, Tukáné kihallgatására vonatkozó inditvá hallgatását. A védelem semmiségi panaszt jelent be el ellen. Szünet után felolvassák a rend-őrség átira­tát arról, hogy hogyan szerezte meg a rend­őrség a Stöger bécsi tartózkodására vonatkozó be jelen tőlap okát. Az eln-öik megállapítja, hogy a szenátustól még nem kapott választ a bíróság megkere­sésére vonatkozólag, majd jegyzőkönyvbe vé­teti, hogy Müliler gyorsíró Hoferik ée Schramm Katalin vallomását cseh nyelven eztenografálta. Müller gyorsíró tud ugyan németül, de nem bírósági tolmács. Gállá dr. indítványozza, hogy Hanka ki­hallgatását halásszák el és előbb hallgassák ki Schramm Katalint ama körülményekre vonatkozólag, hogyan jött Pozsonyba, hogyan ismerte fel Tukát a szembe&itésnél, kapott-e költözött be oda. Ami Tukáné útlevelét illeti, Tukáné látogatása a Schneebergen nem zárja ki azt, hogy Tuka autón vagy más mó­don elmehetett Bécsbe. Gállá dr. védő: Kraitznak csak úgy, ir.Vt Kovács alezredesnek körszakála van. Ez fon­tos, mert Schramm Katalin összetéveszthette éppen a körszakáll alapján Kraitzot Kováccsal. Mi egyebet nem akarunk, csak az igazságot, hat éve már annak, hogy Kraitzók Bécsben voltak. Mindenki tévedhet, csak Schramm Katalin, akinek fenomenális emlékezőte­hetsége van, emlékszik olyan pontosan a dátumokra. Ottük dr. védő rámutat arra, hogy a bécsi tanuk németül vallottak, mi pedig csak e vallomások szlovák fordítását kapjuk a gyors­ír óktól. Kéri, hogy csatolják a gyorsirási jegy­zetekhez a-z eredeti vallomások szövegét is. Weicbherz dr.: Hoferik szociáldemokrata, amint ezt a bíróság előtt vallotta. Ezt a pert részben egy szociáldemokrata vezér indította meg. Nem emberiességi okokból, amint ezt Hoferik mondotta, hanem animozitásból jött ide Hoferik vallani, ami politikai pártállásának a következménye. Minden ok megvan arra, hogy analizáljuk a bécsi vallomásokat a tények alapján. Indítványozom, hogy hallgassa ki a bíróság Hanka Jaroslávo-t, a Slovensky Denník szer­kesztőjét arra vonatkozólag, hogy mely fény­képek alapján ismerte fel Schramm Katalin Tukát. hogy a Miudszenthy, Kraitz, Kraitzné és nyt elveti, ellenben elrendeli Hanka ki­Kraitztól borravalót annakidején, amikor Kraitz Becsben meglátogatta Stögert. Ha Kraitz megmondja, hogy miről beszélt Schramm Katalinnal, miről tréfáltak, úgy bizonyára Schramm vissza fog emlékezni, hogy Kraitz és ne™ Kovács járt nála és pe­dig nem 1923 decemberében, hanem 1924 januárjában. Bemutatja Kraitz fényképét 1903-ból, amelyről megállapitható a Kovács- csal való hasonlatosság. Schramm könnyen tévedhetett, mert Kraitz is körszakállt viselt. Az ügyész ellenzi Gállá dr. indítványát. A bíróság úgy dönt, hogy a védelem indít­ványát elveti, mert ez az előbb elutasított indítványoknak csupán más formában való megismétlését jelenti. A védők semmiségi panaszt jelentenek be ez ellen. Hanka tanúvallomása a bécsi tanuszerzésről Ezután sor kerül Hanka Jaorslav, a Slo- vensky Den. 36 éves szerkesztőjének kihallga­tására. Hanka az elnök kérdésére a következőket adja elő: Augusztus 28-án csütörtökön, ami­kor itt zárt tárgyalás volt, n-em volt tenniva­lóm és délután kirándultam Bécsbe. A Rurg körül véletlenül találkoztam egy ismerős új­ságíróval, aki azt kérdezte tőlem, hogy mit csinálok, amire azt kérdeztem,, hogy szabad­napon van, a Kolsohitczky-uccába szeret­nék menni. Az újságíró azt felelte, hogy a Ko'ls'lczky-u-ccáJxm semmi érdekeset nem ta­lálok, ellenben öismeri Sclmccmm Katalint, von Seibel gazdasszonyát s megismertet vele. Kértem őt, hogy tegye lehetővé a találkát köz­tem és Schramm Katalin között. Ennek ele­get is tett és este a Reiner-kávéházban ta­lálkoztunk. Barátom kérdéseket tett fel Schrammnak, aki elmondta, hogy 1923 au­guűzjuiuA wrui aiugei egy iiia’SiK ur íll­söreiében kivette a lakást. Stöger fiatalabb ember volt. míg a másik nála magasabb, karcsúbb, idősebb pozsonyi tanár volt, ő vet­te ki a lakást Stöger részére, akit unokaöccsé­nek mondott. Seibel ekkor hivatta őt és be­mutatta neki ezt a két urat. Schramm Katalin haragudott is, hogy he kellett mennie a szo­bába, mert akkoriban fájt a foga és fel volt dagadva az arca. Barátom kérdezte, hogy né­zett ki ez a pozsonyi ur, amire Schramm Ka- talin azt Jelelte, hogy W eing art enhez. a bécsi híres karmesterhez hasonlít, szürke haja van és művész külseje. Ez az újságíró barátom erre hét fényképet mutatott, Schrammnak és felkérte, hogy nvutossa meg, melyik Tuka. Az asszony két fényyképen rögtön felismer­te azt a bizonyoL pozsonyi, tanárt, aki a la­kást kivette. Én hinni sem akartam ezt és ezért kérdeztem Schrammtól, hogy szemüveg, vagy evikker volt-e ezen a pozsonyi uron. Az asszony azt felelte, hogy vastag evikker. Ami a Kolsehiczky-uocai házat illeti, részletesen leírta az asszony a lakást. Pontosan elmond­ta annak berendezését. Kollégám kérdezte tőle, hogy jártak-e Stőgertiez emberek, ami­re Schramm azt felelte, hogy igen. de ő csak keveset látott, mert Stöger azt az utasítást adta neki, hogyha ő otthon van, akkor ne menjen ajtót nyitni. ­Az asszony emlékezett arra is, hogy egy körszakóllas ur egy éjszakát ott töltőit a la­kásban. Ez december 5-én volt, éppen Miku­lás napja előtt, amikor az asszony erősen készülődött a Mikulás-napra. Kollégám meg­mutatta Schrammnak Kovács fényképét, akit én magam nem ismertem, az asszony azon­ban rögtön felismerte. Én azután visszamen­tem Pozsonyba és három-négysoros bead­ványban értesítettem a dologról az állam­ügyész urat. Tanuszüliüás — De azután arra gondoltam, jobb lenne, ha idehoznám Schramm Katalint vallomást tenni. Vasárnap este ezért visszautaztam Bécsbe. Kollégám elhozta hozzám Hoferiket, akit arra kértem, hogy jöjjön ő vallomást tenni, hogyha Schramm Katalin nem akar eljönni Pozsonyba. Elmentünk ezután Sdhramm Katalinhoz, aki kijelentette, hogy nem akar házigazdája, Pollak dr. engedélye nélkül Pozsonyba jönni. Pollak dr. hétfőn jön vissza és akkor engedélyt kér tőle. Én. hétfőn újból visszamentem Bécsbe. Pollak dr. kijelentette, hogy nincs kifogása Schramm Katalin Pozsonyba való utazása ellen. Az asszony &zt mondta, hogy csak úgy jön Po­zsonyba. hogyha Hoferik is jön. Hoferik az­zal állt elő, hogy nincs pénze az útra. Én ad­tam neki ezer koronát, hogy autón menjenek az állomásra és mivel útlevelük nem volt, azt a tanácsot adtam, hogy talán Hamburg­ban egy ismerőstől tudnak szerezni határ- átlépési igazolványt. Én másnan autón elé­jük mentem Hamburgba, már akkor ^/erez­tek határátlépési igazolványt a hamburgi városi tanácstól és idehoztam őket a tör­vényszékre. Schramm Katalin a törvényszék folyosóján mondta nekem, hogy Tokát azon­nal felismerte, mikor mellette elhaladt. Elnök; Mondta maga Schramm Katalin­nak, hogy Tuka hol ül a teremben? Gállá dr. semmiségi panaszt jelent bo azért, mert a tanút nem kényszerítik arra. hogy ba­rátjának nevét elárulja. Mégegvszer indítvá­nyozza ezt. — Nem mondtam. Elnök; Az ezer koronát ön adta líoierík- nek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom