Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-01 / 198. (2123.) szám

H kormány faijai

a Szent f encei ünnepségek miatt siiptegnber végéig sia^adsiion

maradnak

(t. j.) Prága, augusztus 31.

A szabadságolások, nyaralások évszaka a naptár szerint is vége felé közeledik. A világ- ffürdők is utószezónokat hirdetnek már: ma icsak az folytatja gyógykezelését, aki igazán nagyon rászorul arra, egyébként minden épkézláb városi ember siet munkába állni.

A pihenésből csak a csehszlovák kormánynak és a törvényhozásnak nem volt elég. Noha a két nyári hónapban alig egy-két minisztert lehetett Prágában találni, ez a helyzet ma sem javult meg semmivel sem: a miniszter urak fi személyes titkáraik még mindig a tavaszi politikai munkálkodás fáradalmait pihenik.

A múlt hót közepén, augusztus húszadikán volt ugyan egy csonka minisztertanácsi ülés, amelyet a kisántánt titkos katonai egyezményének jóváhagyása miatt kellett soron kívül összehívni s amelyen a két német, miniszter nem is jelent meg, néhány nap múltán azonban hivatalos és félhivatalos kommünikék egész sora arról tájékoztatta a közönséget, hogy további minisztertánácsi ülések csak szeptember vége felé lesznek s a miniszter urak már vissza is utaztak a vicékre, ahonnan az augusztus hu szadiki kormányértekezletre berándultak Prágába.

Minden jel arra mutat, hogy a kormány tagjai az évek nagyobb részét akarják édes pihenésben tölteni, mig a munkára alig két-három hónapot fordítanak.

A kormányiniciativát nélkülöző, s az ellenzéki kezdeményezést semmibe sem vevő törvényhozás ilyen körülmények között ugyancsak pihen; a törvényalkotási munka szünetelésénél sokkal súlyosabb hiba az, hogy a szabadságon levő tisztelt Ház a végrehajtó hatalom működését sem képes ellenőrizni s igy a bürokratizmus elburjánzása egyenes arányban növekszik a parlamenti szünet növekedésével.

Már ismételten volt alkalmunk részletesen ismertetni azokat a feladatokat, amelyek megoldása a kormányra és a törvényhozásra vár s amelyek csak úgy oldhatók meg alaposan, ha az illetékes tényezők már most munkába állanának. A legszűkebb politikai programnak is fel kell ölelnie a. következő kérdéseket:

1. a jövő évi állami költségvetést; 2. a lakástörvényt és az építkezési mozgalomról szóló törvényt, 3. a forgalmi és fényüzési adóról szóló törvény novelláját. jEzen kívül az egyes koalíciós pártok más követeléseket is támasztanak, ezekre azonban nem kerül sor, mert az őszi üléseket a fentebb említett három ügy teljesen elfoglalja.

Ha az őszi politikai munkaprogram számbelileg nem is gazdag, lényegében annál jelentősebb, mert az említett ügyek az állam minden polgárának a zsebére utaznak. Ilyen körülmények között igazán joggal várhatná el a polgárság a kormánytól azt, hogy e«z valamiképpen végül komolyan lásson hozzá az éppen említett kérdések megoldásához.

Mi, a kormány halogató politikájának jó ismerői jól tudjuk a mostani halogatás okait is. Az egyik főok általános:

Munkács, augusztus 31.

(Saját fudóeitónktóL) A P. M. H. beszámolt arról a damanstrativ nagy gyűlésről, amelyen Beregszászon az adókivetések módja ellem tiltakoztak, ügy látszik Ruszinszkó- ibam az adókivetés mindenütt ugyanúgy történt, mint a beregszászi pénzügy igazgatóság területén, mert most már a munkácsiak is követték a beregszásziak példáját.

A munkácsi gazdasági szervezetek küldött- eégileg keresték fel a munkácsi pénzügyvalahányszor a kormány egy égetően sürgős kérdésben nem tud egészséges kompromisszumot teremteni, olyankor a „meglepe- tés“ taktikáját veszi elő, ami abban áll, hegy az utolsó napokban, sőt az utolsó órákban áll elő az eddig gondosan titkolt javaslattal, amelyet a mameluktöbbség gyorsított eljárással kénytelen elfogadni az ex-lex elkerülése végett.

Ma a lakás-, az építkezés-, a forgalmi adó enyhítése kérdésében a kormánynak nincsen sem elméleti, tudományos, sem gyakorlati politikai terve, célkitűzése, ellenben van féltő gondossággal és titokzatossággal őrzött, vén bürokrá- ták fejében megzápult javaslata, amely az utolsó órában kerül a nyilvánosságra s a ház asztalára.

A hosszú nyári szünet, a kormány és a tÖT- vényhozás szeptemberi szabadságának másik, speciális oka a szent Vencel ünnepségekben kereshető és található meg.

Igaz hitü csehszlovák nem vehet részt egy katolikus szent ünneplésen, mégha az illetőt Vencelnek is hívják. A szent Vencel jubiláns ünnepségek szeptember huszonnyolcadikán érik el tetőfokukat. Hogy a kormány hivatalosan ne legyen kénytelen részt venni ezeken az ünnepségeken, ezért az egyes miniszter urak a szabadságukat még egy hónappal meghosszabbíthatják. Emellett ki törődnék oly csekélységgel, hogy a vezetők s parlamenti kontroll nélkül haladó állami gépezet egyre többet döcög, mig végül egy erősebb defektus fog jönni, amel ya döcögő masinát teljesen leállítja.

igazgatót és tiltakoztak az ellen. hogy dacára a multévinél rosszabb gazdasági viszonyoknak az adót mégis átlag kétszáz százalékkal magasabban vetették ki, mint a* előző évben. Kérték, hegy az adóvégrehajtásokat a fellebbezések elintézéséig függesszék fel.

A pén zügyigazgatóság beásaibeirte, (hogy az 1928. évi adókivetéseknél neom tartották be az előkészítést, mert junius hó végéig azokkal el kellett készülmök. Kijelentette, hogy

Beregsiisi után Munkács tiltakozott az adókivetések ellen

A pénzügyigazgató beismerte, hogy előkészítő eljárás nélkül

vetették ki az adókat

1929 szeptember 1, vasárnap.

Igyon

Gottdiener

PEZSGŐT

a küldöttség kérelmét nőm teljesítheti, mert az adófizetéseket tekintet nélkül a fellebbezésiekre el kell kezdeni ellenben ha látják, hegy az adófizetők egyon- lónit eleget tesznek kötelességüknek,

nem fogják a hátralékot szigorúan venni. Miután a pénzügyigazgatóság a küldöttség kérését nem teljesítette, az érdekeltek mo- m oraoduimban fordulnak az iHetéfcee hatóságokhoz. Értesülésünk szerint a ruszánszkói adózók a közeljövőben országosam lépnek tel a horribilis adók kérdésébe*!.

Uj vörös napra készülnek

a kommunisták

Berlin, augusztus 31. A kommunista inter- nac ionálé végrehajtóbizo tteága legutóbbi ütésén elhatározta, hogy Európa vakámony- nyi államában sj vörös napot rendez, melynek időpontját november hetedikére tűzte ki. Az uj vörös nap organizációs munkálataival Manuilsrkit hízták megI szovjet legjobb katonája a Fekete Tengerbe zuhant

Mosckva, augusztus SÍ. Fa/brichas János, a vörös

hadsereg egyik tábornoka, akit a „vörös hadsereg legjobb katonája* jelzővel fllettek, tragikus módon halt meg. Az ukrán repülő-társaságinak egyik gépe, amely Moszkva és Baku között teljesített szolgálatot, S'otsin mellett a Fekete Tengerbe Tatbant. A repülőgépnek öt utasa volt Négyen még idejében kiugrottak és ezeket ki tudták háláson, Fabricius azonban a géppel együtt elsülyedt a hu 11 álmokban. Fabricius annak idején tevékeny részt vett a Kolcsak elleni hadműveletekben és a Kronstadt körüli harcokban annyira kivált, hogy négy ízben tüntették ki a vörös zászló rendjével. Mostanában a kaukázusi vörös hadsereg helyettes parancsnoka volt.

. Restell-Idroítu

ödGény

trlaJICRÚDÜ-GyüLa

(27)

— Felséged megengedte, hogy beszéljünk, — 'kapta most át a szót a kedélyes kövér, aki még most is mosolygott kék szemével, amikor életfontosságú dolgok tárgyaltattak. Mosolygott, mintha nem tartozna a világhoz:

— Felségednek olyan híre van, hogy a zsidók mindig megvakarják a homlokukat a sapka alatt, amikor felséged neve szóba kerüli. Art hiszik, hogy tud valami olyasmit is, amit a legöregebb rabbik nem tudnak. Különösen azóta tiszteli felségedet mindenki, mióta ama budai Simon nevű zsidótól, Mohácsot megelőzően, magyar forintok helyett rajnai tallérokat vett el. Hol van azóta a magyar forint? Ennél az egy üzletnél legalábbis annyit kellett keresnie felségednek, hogy tiz másik üzletet elbírjon.

A királyné szisszentett. Hiába, azelőtt, akármiül volt, még se mertek vele ilyen hangon beszólni a zsidók. A kövér kaftános megnyug- tatólag integetett:

— Nincs semmi baj, felséges assaony. A vén Simon azóta bolondnak tetteti magát, köveket gyűjt zsákba a budai hegyek oldalán, de minden gyerek tudja Budán, hogy az öreg csak addig bolond, amíg megszökhetik külföldre küldött kincsei után. Ott várnak rá a jó Má- tyás-aranyyak Granadában vagy Franciaországban, ahol az aranyat arannyal cserélik.

— Ahol a csengés öszvérekkel vont postaszekeret nem jut eszükbe megtámadni azoknak sem, akiket a zakasztófaáról vágtak le, — szólt bele a diskurzusba a fekete zsidó, akinek minden szava izzani látszott, amikor üzleti térre fordult a beszélgetés.

— Mit akartok? — kiáltott fel most türelmetlenül Mária, mert érezte, hogy valami ismeretlen oél felé gurítják őt ezek a hangya- módra nyüzsgő zsidók, akik mind közelebb jöttek hozzá, hogy izzó szemeikkel, parazsos szavaikkal, mocsár-inda módjára terjeszkedő gondolataikkal hatalmukba kerítsék.

— Az okos emberek jöttek el az ország legokosabb asszonyához, akinek félelmetes esze 1

és akaratereje előtt meghajolnak mindazok, akik magukat Magyarországon okos embereknek mondják, — folytatta a kövér kaftános, mint valami próféta, aki ítélkezni mer embertársad nevében. — Az okosság kormányozza a világot, a többi mind múlandó. A királynénak olyan okosnak kell lenni, mint a napnak, hogy ezt az országot megtarthassa magának, mert bizony kifelé csúszik az ország földje a legfehérebb női kéz alól.

A királyné legyintett:

— Vén varjak. Károgni jöttetek? Nincs szükségem reátok, amint akkor sem volt, amikor Pozsonyba való érkezésem napján ti mind elmenekültetek a városból, mert a királyné itt tartózkodását nem ítélitek vala jó jelnek üzleti sikereitekhez. Hívtalak benneteket? Hívtam a pénzeteket? Hívtam csürcsa- varos észjárástokat, amellyel póknyálként fonjátok be a világ eresztékeit? Én, hála Istennek, zsidók nélkül maradtam itt Pozsonyiban. Mérlegüket féltékenyen nézegető, takarékos polgárok saatbák ki konyhám ennivalóját, mégse maradtunk éh'kopon. Menjetek előlem pántlika-áruló szavaitokkal. A királyné megmutatja, hogy zsidók nélkül is tud kormányozni!

A három csidó csendesen bólintott:

— Ugyanezt akarta megmutatni felséged bátyja, Granadában.

A királyné arcadata olyan fehér lett, mint egy misekünytv lapja és az orrlyukai úgy tágultak, záródtak, mint a misekönyv kapcsai.

— Menjetek, mielőtt eszembe jutnának kancsi pillantástok, amelyeket a kerítések mögül, a sáncokon túlról vetetettek felém, amikor azt hittétek, hogy most már egyedül vagyok, beteljesült rajtam a sors, amelyet átokmondó papjaitok utján átkozódva kívántatok nekem. Nem mentem el a másvilágba, ahová jobban kívántatok minden ellenségeteknél.

A nagy kövér zsidó, aki nem vesztette el a flegmáját a királyné szavai alatt, mert nem ismert emberi gyengeséget, megalázkodást, bánatot, hosszú kaftánjában egy fürge ugrást tett Mária felé:

— Mit csinálnánk mi egy he t királynéval, felség? Mi azt akarjuk, hogy felséged éljen az ország javára, a maga egészségére, a történelem ragyogására. Felséged esze szikrázt-assa meg a zsidók eszét, hogy mindenben hasonlatosak óhajtsanak lenni a királynéhoz. Ész, mindenható étz kell ebbe az országba, akkor aztán loboghatnak a lófarkas zászlók, riadoz- hatnak a kürtök, toporézköthatnak a magyar urak. Mézzel fogják a medvét.

A királyné a távozáshoz készülődött, mert úgy vette észre, hogy ezek a küldöttek még nincsenek abban a stádiumban, amikor valóban megszólalhatnának. Kendőjét fejére terítette és intett a háttérben üldögélő Brandenburginak.

— A zsidók mos is úgy akarják eladni a portékájukat, mintha az hamis volna, mert igy jobb árat reménylenek érte 'kapni. Mi hamis dolgokat nem vásárolunk, mert bízunk a feB&öassmerf témy, hogy Schmidthauer ■ceierflvlze,

Európa legtartalmasabb keseriiviz-forrása

s mint Ilyen

egyedüli a masa nemében.

Gyomor- és beüti.sztitó hatása páratlan.

Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is

Forrás-ismertető és győgyjavalat minden palackhoz mellékelve.

lettünk levő Isten igaiságoss&gálMii.

— Felség, — kiáltotta most az a vőrösfeaju egyházi ember, aki eddig látszólag a libák eltűnt zúzájáról gondolkozott — Olyan hírről vagyunk, hogy Magyarország minden házánál leültetnék vele az embert, még meleg sót fe adnának a gyomrára, ha éppen azt kívánná. Felséged feltételezte, hogy a búcsú nélkül eltűnt pozsonyi zsidók: üres kézzel térjenek vissza régi városukba? Kedves, kedves a jövevény, de akkor legkedvesebb, ha a magával hozott tarisznyát kezdi bontogatni.

A királyné nem felelt a zsidók szavaira. Erélyessége leküzdötte indulatát. Már nem táncolt aranypor a két szeme előtt, mint az utóbbi időben mindig. De kis, nyugtalan alakok, kezek, árnyak sem surrantak el a szeme sarkában, mint azoknak a régi embereknek árnyai, akik ebben a házban valamikor meghaltak. És lelkűk egy nagy bogár alakjában itt maradót 4 Valami régen érzett nyugalom vett rajta erőt, — nem gondolt most arra, mint állandóan szokta, hogy mit kell. a következő percben csinálnia.

A kövér, a jó táplálékoknak szappanját arcbőre alatt viselő zsidó kezdte a mondanivalóját:

— Királynéval őszintén fogunk beszélni, mert ő amúgy is ösrneri a zsidókat. Ha már keresztény nő létére nem átallotta a zsidók pénzét elfogadni, amelyet mondanak bögöly ősnek, ragályosnak: hát legyünk hozzá mi is őszinték. Kár volna ezért az okos asszonyért, ha bajiba jutna tudatlanságából, aminthogy a világon kár mindé nlámpásért, amely idő előtt kialszik.

— önts olajat a lámpába! — mondta most beleegyezőleg a fekete, ideges zsidó és halotti kendőjébe bujt.

A kövér ember most kinytujtónkodott, mintha messzire hallható igéket akarna kihirdetni. Felemelte a kezét és a láthatatlan szellemeknek intett, mintha azok ott csoportosulnának íz eresz alatt.

— Magyarország Szapolyai Jánosé, többé ízt tőle sem erőszakkal, sem csellel elvenni nem lehet Érett alma volt, amely annak a# Síébe esett, alki éppen leflK a fa aUL A legtöbbet az erdélyi vajda üldögélt a fa alatt, Hl emlő, hogy övé legyen a zsákmány. Szegény kis >réda. Mint a nyestbőr, amelyet a szánkóról ehajintvta órákig hurcoltak maguk után a va- lászok, hogy a következő nyestekuek a kedvüket elvegyék a bűzös szimattal.

2