Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-02 / 173. (2098.) szám
KaE u6lRliRlc ©&«Sa! szám ” a 1929 augus^^ 2 Előfizetési ár: évente 300, tóléwe 13Q j\ SzlöVenSzkÓi és mszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL. Pansltá uIíce negyedévre76, havonta26Ke;külföldre! *.,.». 7 * ^ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/IH. — Tehavonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ki DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Megértést! Tomanek képviselő: „Tényekről nem tudok, bizonyítékaim nincsenek, csak következtetek... Mráz tanú azt állítja, hogy halálos fenyegetésekkel vették ki beismerő vallomását — Toka szópárbala loMngk kipwiseliwal — Tárgyalások a titokzatos bécsi irodában és a szovjetkővetségen — Beteli tanúvallomása Tuka „titokzatos" egyénSsigéről (g. g.) AM végighaladt a zips sereknek mostanában lezárt iglói kiállításán, bizonyára élvezettel szemlélte a sokoldalú, kitartó nmin- ka szebbnél-szebb termékeit, melyek a zipezer népet a régi Magyarország keretében is a legértékesebb nemzetek sorába emelték. A magyar szemlélő, ki az igaz testvér örömével konstatálta ezt a nagyszerű haladást és megérdemelt sikert, kissé tanácstalanul állt meg a művészetnek szánit terem egy szembeötlő helyén függő kép előtt, mely a fiatalkorú Hl inka pátert ábrázolja, amint három mordarcu, kakastollas magyar csendőr előtt lépked, jobbra-balra pedig szomorú pillantásu, síró arcú népek, asszonyok tekintete kíséri a menetet. Nem kétséges, hogy a kép tárgyénak a zip- szerfölddel, történetével vagy annak népével semmi összefüggése nincs, de — valószínűleg nem tévedek — a kiállító művész lelkének sem. Bizonyosra veszem, hogy a magyar közönség a kép láttán keserű száj-szél lel hagyta el a kiállítás ezen termét. Bár lehetetlen a kép propaganda jellegét elvitatni, mégsem a képpel magával kívánok foglalkozni. De önként felvetődik a kérdés: tehát itt is? Épp most, mikor a tátrai fürdők tele vannak a kiállítást látogató magyarországi üdülőkkel 8 amikor a szlovenszkói magyarok is — aki csak tehette — siettek örülni az örveudezőkkel? Igaz, az eset talán jelentéktelen s hozzá vagyunk szokva a volt magyar „rémuraloménak a „kakastollasokban “ Írásban és képben való megtestesítéséhez, s hírének ebben az alakban való terjesztéséhez, mégis az itt való, nem várt találkozás mintha fokozottabb mértékben vetné ki belőlünk az óhajt: értsétek meg végre leikeinket! A szlovenszkói magyar kisebbségnek volt alkalma a közelmúltban nem eléggé határozott bangóikat hallania bizonyos érdekközösségről s közösen végzendő munkákról, de alkalma van évek óta állandó szemrehányásokat és dorgálásokat hallania azért, mert vonakodik az ádam életében „aktive" részt venni Sem a közeledők, sem a dorgálok nem veszik észre azonban azt, hogy bizonyos alkotmányjogi feltételeken kívül — és talán elsősorban — valamelyes lelki atmoszférát kellene a magyar kisebbség részére biztosítani, egy kilengések nélküli légkört, mely a magyar kisebbség lenyugtatott lelki világát legalább egy kevés bizalom iránt tenné fogékonnyá. Ámde egy ily légkör megteremtésének el- rö feltétele az volna, hogy azok, akik a magyar kisebbséginek a köztársaság állam-életébe való megfelelő bevonásán talán jóhisze- müleg törik a fejüket, megérteni és a kevésbé jóhiszemüekKel megérttetni igyekeznének, hogy a magyarság lelke sebzett s ez a seb kíméletre szorul. Vissza kellene menni az államfő által is elsimert és kifejezésre juttatott alaptételhez: annak elismeréséhez és megismeréséhez, hogy a magyarságnak fáj a nagy összeomlás, fáj volt hazájának feldarabolása s hogy ez a fájdalom talán égetőbben jelentkezik a kisebbségi sorsot élő magyarságnál, mint az anyaországban élőknél. S aki megismerésében s megértésében eljutott i iáig, annak bizonyára emelkedettebb — gondolkozása meg fogja érteni azt is, hogy a szlovenszkói magyar kisebbség faját, nemzetét annak múltját, történelmét minden — most már talán tisztábban látott —hibája dacára szereti, ahhoz hű marad, — s megérti azt is, hogy ezeknek a hibáknak vörös posztóként való örökös lobogtatása, de sőt azoikPozsony, augusztus 1. (Pozsonyi szerkesztő-! ségünk telefonjelentése.) A Tuka-pör mai tárgyalását délelőtt félkilenc órakor nyitotta meg Terebessy főtárgyalási elnök. A közönség érdeklődése a mai tárgyalás iránt óriási volt, mivel tudták, hogy Belánsky, a pör koronatanúja, ma fogja megtenni vallomását. A tárgyalás, amely borzalmas hőségben folyt le, bővelkedett érdekes és izgalmas részletekben. A nézőközönség sorában megjelent Láhay miniszter is, aki egy óráig időzött a teremben. A theresienstadti festene A tárgyalás megnyitása után az elnök behívja a mai napra beidézett tanukat. Tizennégy tanú jelenik meg, köztük Mráz Mihály, aki fegyencruhában, egy főhadnagy és egy törzs- őrmester kíséretében jelenik meg. őt hallgatják ki elsőnek. Elmondja, hogy kémkedés miatt hatévi fegyházbüntetésre ítélték és ezt a there- sienstadti fegyházban tölti ki. Ezután személyi adatait diktálja be, amelyek szerint huszon- négyéves, bánkeszi születésű gazdasági munkás. Elnök: Mit tud a három vádlott államellenes működéséről? Mráz: Semmit. Elnök: Chrappától, egy repülőezredbeli katonától nem hallott semmit a pozsonyi hadosz- tálybiróság fogházában? Mráz: Semmit sem beszélt nekem. Elnök: Arról nem beszélt, hogy érintkezésben állt Tukával? Mráz: Nem mondta. Elnök: Nem mondta Chrappa, hogy szüksége nak — kárhoztatott voltuk tudatában — a magyar kisebbséggel szemben való ismétlése zavarja a megnyugvást, talán ködöt von a tiszta szemek elé is és csak azt bizonyítja: mennyire távol vagyunk attól, hogy rnegórt- tessünk! Hiszen csak bele kell tekinteni a cseh és szlovák sajtó egyik-másik napi termékébe, figyelni egyik-másik egylet minduntalan megismétlődő, rendszeresnek mondható akcióját, egyesek — kisebb-magyobb súlyú egyének —- ki-kiszólását: úgy nem csak rát eh etjük a magyar kisebbség asztalára a hetente kijáró tövis csokrot, de megérthetjük, hogy sokak — talán a többség _ előtt egy gyűlölt kisebbség ! van megbízható emberekre, akik a magyarok javára dolgoznak? Mráz: Nem mondta. Elnök: Nem mondta-e, hogy ha majd maga kijön a fogházból, akkor szívesen fogadják a Tuka-egyesületben? Mráz: Nem mondta. Elnök: Nem mondta-e Chrappa, hogy Tuka egyesülete föl van fegyverkezve? Titkos fegyvereik vannak, fegyvereiket elraktározták egy földalatti raktárban, sőt gépfegyvereik is vannak és minden embernek pisztolya is van. Mráz: Nem. Elnök: Nem mondta-o Chrappa, hogy ő Tu- kának valami távoli rokona? Mráz: Mondta, de nem tulajdonítottam ennek fontosságot. Elnök: Milyen beszélgetések voltak ezek? Mráz: Közönséges beszélgetések, amilyenek a fogházban szoktak lenni. Elnök: Nem mondta Chrappa magának, ha kiszabadul, jelentkezzék Turócszentmárton- ban? Mráz: Nem. Elnök: Nem mondta-e. hogy katonai szervezetük van és kémkednek Magyarország javára és hogy minden elő van már készítve, hogy egy nap kitör a forradalom és hogy megszállják a kaszárnyákat? Mráz: Nem mondta. A tanú az elnöknek többi kérdésére is, amelyek ezzel a váddal kapcsolatosak, a sztereotip „nemít-mel felel. y Az elnök ekkor két jegyzőkönyvet mutat föl és megkérdezi, hogy ő irta-e alá ezeket a jegyzőkönyveket, amire Mráz igennel válaszol. Elnök: Mindezt a vizsgálóbíró előtt mondta be a jegyzőkönyvbe és pedig Linhart vizsgálóbíró előtt. vagyunk, amelybe való belerúgó sok szűnni aligha fognak, mert érdemet jelentenek egy népnek — talán — többsége előtt. Pedig veréssel sebet még soha be nem hegesztettek. A magyarság súlyosan megoperált testén még rajta van a trianoni kötés, a törött csontok még gipszben vannak. Emberek, akikben szív és lélek van, tudják és megértik, hogy egy tehetetlenül beteg ember fájdalmával szemben jóakarata, sokszor elnéző megértéssel kell visletetni s hogy a sebnek a kötés alatti, minduntalan való ifrhálása a sebet s a vele járó fájdalmat csak állandóvá teheti. Elnök: Más is jelen volt a kihallgatásnál? Mráz: Senki. Egyszer volt ott valaki a pozsonyi rendőrségtől. Már akkor kezdtek kínozni. Elnök: Nem mondta magának senki, hogy úgy beszéljen, amint a jegyzőkönyvben áll? Mráz: Egy őrnagy a legfelsőbb bíróságtól mondotta, hogy beszéljek így, mert akkor könnyitek a helyzetemen. Elnök: Másvalaki viszont nem mondta, hogy vonja vissza vallomását? Mráz: Nem. Elnök: Biztos ez? Mráz: Igen. Malik védő (Mrázhoz): Olvasott é újságot a fegyházban? Mráz: Nem. Malik védő: Azelőtt sem? Mráz: Igen. Malik védő: Erről a dologról olvasott valamit? Mráz: Ezt a dolgot nem figyeltem. Hagy kissiiteSí a jagyzőkinyvefc Ezután Weichherz védő intéz néhány kérdést a tanúhoz, hogy ki hallgatta ki őt és kik voltak jelen a kihallgatáson, amely után az elnök megállápjtía, hogy Mraznafc két jegyzőkönyve fekszik itt, mindkét jegyzőkönyv" egy napon készült és pádig az egyik jegyzőkönyvet Linhart vizsgálóbíró és Simek, a másik jegyzőkönyvet pedig Vlach és Hodinár irta alá. Weichherz dr. (Mrázhoz): Külön hallgatta ki a vizsgálóbíró és külön a detektívek? Mráz: Nem Linhart vizsgálóbíró, hanem a detektívek hallgattak ki. Boricky ügyész arra való tekintettel, hogy Mráz előbb azt mondotta, hogy Linhart vizsgálóbíró, most pedig azt mondja, hogy a detektívek hallgatták ki, indítványozza Linhart vizsgálóbiró kihallgatását. Gállá dr. védő csatlakozik ehhez az indítványhoz. Weichherz dr. védő szintén, aki azonban kéri még Simek és Hodinár kihallgatását is. öttlik dr. védő szintén ily értelemben szólal fel. ■Walesái és fautázia Ezután feláll Boricky ügyész és a következőket mondja: Felmerült az a gyanú, hogy Mráz tanú bűncselekményt követett el hatósági közegek megrágalmazása címén. Kérem a vallomásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatot az illetékes katonai hatósághoz beküldeni. Mráz egyébként régebben irt nekem levelet, amelyben leírta, hogy Tukáék miképpen csempésztek fegyvereket. Ezt a levelet átadtam a rendőrségnek, hogy állapítsa meg a levél valódiságát, de eddig a rendőrségtől nem érkezett válasz. E levélből is látható, hogy nem a 'fogházparancsnok hivatta őt kihallgatásra, hanem ő jelentkezett. Az elnök megkérdezi Mrázt, ogy irt-e levelet az ügyésznek, mire a tanú azt válaszolja, hogy igenis irt, de ebben csupa „fantáziát^ irt. Elnök: Miért? Mráz: Mert halállal fenyegettek. Féltem. Mondta valaki, hogy írjak levelet az ügyésznek. A levelet nem én irtani, a fegyházban írták és én csak aláírtam. Mráz: Halállal fenyegettek, kínoztak, kénytelen voltam ezeket a fantáziabeli dolgokat aláírni. Elnök: Hogyan kínozták magát? Mráz: Vlach alezredes, a fogházparancsnok, tudta hogy kémkedés miatt vagyok lefogva. Megkérdezte, hogy mit tudok a Tuka- dologról. Erre amit tudtam, azt elmondtam. A parancsnok forszírozta, hogy tudnom kell arról, hogy Tukának milyen egyesülete van. És amikor nem akartam vallani, először egyes zárkát kaptam, később ütöttek is. Ekkor láttam, hogy ha nem vallók, ez nem segít rajtam. Erre aláírtam mindent, annál is inkább, mert azzal fenyegettek, hogy olyan ellátást kapok, amelyben egy-két héten belül elpusztulok. Elnök: Hogyan tudta azokat a dolgokat, amik a jegyzőkönyvben állanak, ha ezek nem igazak, hiszen más tanú vallomásában is szere-, pelnek ezek a dolgok? Mráz: Aláírtam, de nem tudok róluk semmit. Elnök: Maga jelentkezett-e kihallgatásra, vagy pecfig Vlach alezredes hivatta? Mráz: Ö hivatott és fenyegetett, hogy ha ne mirom alá a jegyzőkönyvet, akkor bajom lesz, ha pedig aláírom, akkor könnyít a helyzetemen. Aláírtam mindent, hogy kijussak Theresienstadtból és segítsek magamon, mert ott egy ember van, aki engem üldöz. Elnök: Ki az? Mráz: Vlach alezredes, a fogházparancsnok. Elnök: Miért mondta mindazt Tukáról, ami a jegyzőkönyvben áll? Mráz: Mert az alezredes akarta.
