Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-09 / 179. (2104.) szám
4 1929 augusztus 9, péntek. Tanú: Csak egyszer kértem tőle kölcsön négyezer koronát, mikor Ínségben voltam, de azután ezt Kassáról visszaküldtem. Elnök: Rócsbe sokat utazott? Tanú: Igen, üzletileg sokat utaztam, de Tű- kával és Snaczkyval sohasem utaztam- Elnök: Járt a Kcxschitzky-uocában lévő irodában? Tanú: Soha- Mikor 1925-ben kiléptem az egyházból, Toka mondta nekem, hogy kellemetlenségei vannak miattam. Viszonyunk igy elhidegült. De azután is kért, hogy maradiak ludák. választások lesznek, a néppárt a kormányba lép és szerez nekem valami állást. Azonban ez nem történt meg, állást nem kaptam, hanem Ivánka és Siávik ajánlatára a RadioJoumálnál és a mozinál kaptam állást, ahol most is vagyok. Elnök: Maga a vizsgálóbíró előtt valami bécsi irodáról beszélt? Tann: Én csak annyit tudok, hogy egyszer meglátogattam Mahácseket és az Íróasztalán számos könyv, újság és .irat feküdt. Mahácseket ekkor kihívták a szobából és én egyedül maradtam ott. Láttam az íróasztalon Írógépen irt leveleket, amelyek között, valami jegyzőkönyv is volt a párt elnökséghez vagy a parlamenti klubhoz címezve. Egy méternyi távolságból olvastam ezt a jegyzőkönyvet. valami bécsi irodáról volt benne szó, vagy valami újságról Említés volt benne Ungerről, vagy pedig az ő lapjáról. Én csak az első oldalt olvastam el és csak egyes szavakat ragadtam ki a jegyzőkönyvből. Elnök: Tehát ez olyan iroda volt, amely újságokat adott ki? Tanú: Úgy emlékszem. Elnök: Sidát ismeri? Tanú: Igen, Kassáról. Nem tudtam azt, bogv katonatiszt-e vagy csendőrtiszt,' csak azt tudtam róla, hogy tiszt. Beszélt nekem a csendőrség viszonyairól, de nem összefüggően. Panaszaira azt feleltem, hogy adjon adatokat és majd megírom ezt a Slovenská Pravdában, amit én szerkesztettem, de adatokat nem mondott. — Stencingert ismeri? — Igen, Bárftfán Onderesé mutatott be neki. — Nem vezette maga Sidát és Stencingert. Tukához? — Nem. A történelem tanítása Elnök: Tud olyan külföldi pénzekről, amiket Tuka kapott volna? — Nem. — Beszélt maga Tulkával a forradalomról? — Igen. Én kiváncsi voltam, hogy ki tulajdonképpen a főnököm, ezért megkérdeztem, hogy mit tart az autonómiáról és a forradalomról. Tuka akkor azt mondotta, hogy a forradalomról az a nézete, amint azt mint intelligens ember én is tudni fogom a történelemből, hogy eddig egyetlen egy nemzeti forradalom sem sikerült. Ezt bizonyltja a lengyelek, magyarok és írek példája. — Sznaczkyt ismeri? — Igen, Relánsky mutatott be neki, néhányszor beszélgettem is vele, Maohot is ismerem Pozsonyból. Szerelmes volt a c-égor- nőmbe, mindig mellette ült, nem lehetett vele beszélni. Belánsky változásai Ezután elmondja, hogy egy alkalommal Pelánoky kijelentette előtte, mit ért az „aszal alatti munkán". A Slovenská Národná I°dnótáiban Belánsky egy cikket jelentetett meg, amelynek tartalma az volt, hogy a v,lovak katonákkal rosszul bánnak a hadseregben, nem tudják érvényesíteni szlovák ' -zéseiket. Ekkor ő megkérdezte Belánsky ól, hogy honnét vannak ay. adatai. Belánsky ■'A mondotta: „Látod, ez az asztalalatti munka.* Ügyész: Bazoveky, amikor a Slovenská Národná Jednotát kiadta, államalkotó volt, vagy sem? — Mint régi szlovák, csak államalkotó leleteit. — Mondta Belánsky, hogy Tuka szolgá'la* ában áll? — Nem. Elnök: Belánsky a Tuka intenciói szerint iolgozott? Tanú: Belánsky egyezer azt mondta nettem, hogy Bazovskyval él ég hal. Elnök: Maga most milyen viszonyban van ^■elánskyval? Tanú: Itt a folyosón megbocsátottam neki :s kezet nyújtottam. Azelőtt ugyanis haragudtam rá. hogy az újságjában meghurcolt. — Maguknál teljesen ki volt épiive a lodobrana ? Nem én kaptam diszpozíciói, hanem ’ibarovaky káplán szervezte meg a Rodora/n|t. <PRa:CAlMAGkARWTPiLAr> Ki szerezte meg önnek a francia képviseletet? — Tuka. — És Tuka kitől szerezte? — Az illető francia úrtól. Ügyész: Igen, Tisseyertől. Tanú fejével int, hogy igen. Tanú most bemutatja a céggel folytatott levelezését, ami egy egész köteget tesz ki. Ügyész: Maga a vizsgálóbíró előtt valami kisebbségi rezolucióról beszélt. A kisebbségi rezolució ügye — Igen, 1925-ben üzleti utón voltam és meglátogattam Belánskyt Losoncon. Kérdeztem tőle, mi újság a politikában. Én ugyanis akkor véletlenül ott voltam Rózsahegyen a néppárt klubülésén, ahol cárról volt szó, hogy a kisebbségi kongresz- szusru kiküldjenek-e valakit, vagy sem. Bu- dag ellene voU a kiküldetésnek, mert azt mondotta, hagy ezzel kisebbséggé degradálnánk magunkat. Belánsky rögtön azzal fogadott: „tudom te azért jösz, meri Tuka küldött, hogy írjak neki két felhívási a kisebbségi kongresszusra A Meg kell jegyezuem, hogy Bélánskyval szemben a pozsonyi eucharisztikus kongresszus óta bizalmatlan voltam. Ezen a kongresszuson Hl inka beszélt. Azt mondta, hogy sok az eszkimó, de kevés a fóka, sok a képviselőjelölt, de nincsen pénz. Belánsky ekkor elővett egy névjegyzéket és ezt irta rá: Adjon egy mandátumot, kap ötvenezer koronát. Mikor én ezt láttam, megkérdeztem tőle, hogy honnét van az az ötvenezer korona. Majd adnak a magyarok, mondta erre 6. Még egyszer megkérdeztem és akkor azt mondta, hogy majd ad Tarján. Elnök: Egyéb magyar pénzről nem tud. — Nem. — Ki az a Tarján, maga tudja, hogy kicsoda? — Gyáros Losoncon, de közelebbit nem tudok róla. Elnök most rövid szünetet rendel el, amely után Gállá védő tesz fel kérdéseket a tanúhoz. Gállá dr.: 1924-ben vagy 1925^ben látta Machácséknél az elnökségi jegyzőkönyvet? Tanú: Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, hogy 1924 végén, vagy 25 elején lehetett. Kárpitos javitámiitiely. ÜSXZStOZJZllSiJl • vidék ré«zére i» lutinyo* érákon vállaljuk, Praba VII. Vltavefcé Bubinakv Pivovarl. Miaden/éle rég-i bútort vmrfink ts eladunk is bent van a teremben, aki a szembesítésre vár. Gállá dr.: Jostiák szerint ön valami asztalalatti munkáról beszólt. Belánsky: Amikor a kassai asztaltársaság megalakult, ott egy Kisely nevű tiszt panaszkodott neki, hogy kapitányuk az ütegnél rosz- szul bánik a szlovákoka ki. Ezt hoztam én akkor nyilvánosságra, de az asztalalatti munkáról nem beszéltem. Welchherz dr.: Igaz az. hogy Jostiák Tuka részére két fölhívást kért magától? Jostiák kijelenti, hogy- Belánsky ezzel fogadta őt, amikor hozzáment Losoncra. Belánsky ezzel szemben azt állítja, hogy Jostiák jött föl azzal hozzá, hogy csináljon két fölhívást: egyet a belföld, egyet pedig a külföld számára. Ebben a fölhívásban az állott volna, hogy 1918-ban Turócszentmár- tonban az ottlevő szlovákok nem voltak följogosítva a szlovák nemzet nevében való döntésre, a szlovák nemzetnek önrendelkezési jogához ragaszkodnia kell és fö! kell vetni a kérdést, vájjon együtt akarnak-e maradni a csehekkel, vagy sem. Jostiák (Belánskyhoz): Én ilyen zagyvasá- gokat nem beszéltem. Belánsky: Kérem, ne sértegessen engem. Jostiák: Te fogadtál azzal, amikor hozzád jöttem, hogy: „ugy-e, azért jöttél, hogy Tuka számára fölhívást csináljak?* Belánsky: Nem igaz, te mondtad ekt nekem. A két tanú élénk vitába kezd. raig végre is az elnök elhallgattatja őket. Az ügyész ellenzi Jostiák megesketését, ami ellen a védők tiltakoznak, végül is a bíróság döntése alapján Jostiákct nem esketik meg. A védők semmiségi panasszal élnek. Ezután déli félegy órakor az elnök félbeszakítja a tárgyalást és a folytatását délután fél- ötre tűzi ki. k délutáni tárgyalás A délutáni tárgyalást negyedöt órakor nyitotta meg Terebessy elnök. Kihallgatták Bris- ka Péter 34 éves ólehotai születésű lazáni rom. katolikus lelkészt, aki a Micsura-párt főtitkára volt.. 1922. és 1923. évben a Slovák szerkesztőségében Tukával két bizalmas beszélgetése volt. Valamikor a szlovák néppártnak és a Rodobranának volt a szervezője és ilyen minőségben Tuka többször magához hivatta. Mikor Tuka visszaérkezett párisi útjáról — folytatja vallomását — én mint tüzes auto- nomista elmentem hozzá és kérdeztem, hogy mit végzett a külföldön. Tuka azt mondta, bárhová is fordult, mindenütt azzal fogadták, „mit akartok ti szlovákok, hiszen nem volt nálatok sem forradalom, sem zavargás, ti meg vagytok elégedve a köztársasággal és sorsotokkal.* Ekkor elhatároztuk, hogy megcsináljuk és megszervezzük a „zavart". Tuka megbízott engem, hogy Nyitrán. Tren- csénben és Zólyomban a szlovák katonák között zendülést szítsak, ötszáz koronát Egy másik alkalommal arról beszéltünk, hogy Egy rnási kalkalommal arról beszéltünk, hogy a Rodobranában meggondolatlan fiatalemberek állandó zavart csinálnak, mert a készülő dolgokról hamarább szerez a nép értesülést, mint ezt tudnia kellene. Ekkor azt mondtam Tukának, hogy meg kell változtatni az organizációt és pedig a Rodobrana ellenőrzésére titkos egyesületet kell alapítanunk. Tuka megbízásából, aki nekem felvázolta a lényeget, kidolgoztam az alapszabályt, de az „éceszt* Tuka adta, én csak tanítványa voltam. Az egész dolgot ártatlannak tartottam, csak később egy pap-nagybátyám figyelmeztetett, bogy ez törvénybe ütközik. Az egyesületnek a „Hét fájdalmu szűz lovagjai" volt a cime. Elnök: Valami álarcok is szerepeltek az alapszabályokban ? Tanú: Nem tudom. A vizsgálóbíró előtt azt mondták nekem, hogy az alapszabályok most Siváknál vannak, én pedig nem garantálhatok oly kéziratomért, amely politikai ellenségem kezén ment keresztül. Tuka velem, a tapasztalatlan fiatalemberrel visszaélt. Egy papnagybátyám mdndta, hogy vigyázzak. Az ötszáz koronát, amit a zendülés céljaira kaptam, már nőm adtam vissza, viszont semmit sem követtem el a cél érdekében. Mikor rájöttem, hogy tulajdonképpen mi történik itt, megbántam bűnömet, jelentkeztem Kiima rendőrigazgatónál, aki mindeut feljegyzett. Itt is nyilvánosan kijelentem, hogy bizonyos embereknek lépre mentem, akik vissza akartak élni fiatalságommal. K I ima rendőrigazgató később meglátogatott a Lu- dové Politika szerkesztőségében, anol főszerkesztő voltam és mondta nekem, hogy a Ro- dobranát. feloszlatják. Ez később, Káílay minisztersége alatt tényleg meg is történi. Elnök: Mit dolgozott ön a Rodobranában? Tanú: Hollv főiskolai hallgató jött hozzám Prjvigyére. Nem én dolgoztam a Rodobranfl- ban, én csak segítettem neki, hanem egy Bley .József nevű ember kezdte meg s szervezést, ö kapott azután Tukától utasításokat. Tuka egyszer azt mondta nekem, hogy kridlár csak magyar tiszt lehet. Többet nem mondott, nem magyarázta meg. Felhívás a tanuzásra nyílt ás burkolt fenyegetésekkel Gállá dr.: Valaki rá akarta magát venni vallomása megtételére? — Ivánka dr. irt nekem, hogy Tukáról kö- lötnböző adatokat szerzett be, figyelmeztet a rendtörvény 7. paragrafusára és arra, hogy én is szolgáltassak adatokat. Én akkor azt válaszoltam, hogy nem tudok semmit Erre még egyszer kaptam levelet Ivánkától. Azt írja, hogy újabb adatai, vannak és megírta, hogy intézkedni fog, hogy büntetlen maradjak. Mellékelte Belánsky egy névjegyét is, amelyen annyi volt, hogy mondjak el mindent őszintén. Ez a múlt é.v végén volt. Ez év elején Moys volt zsupántól kaptam egy levelet, akit régeb. bi idő óta ismerek. Levelében mint jó barátom figyelmeztet arra, hogy még ebben az órában menjek el a rendőrségre, mert minden halasztás veszéllyel jár, anyagi és erkölcsi romlás fenyeget engemállásomat elveszíthetem. Amikor megkérdeztem tőle, hogy kitől kapta az utasítást a levél megírására, azt mondta, hogy Ivánkától. El akartam menni akkor Ivánkához, de megtudtam, hogy szabadságra utazott A rendőrségen nem voltam, mert nem tudtam semmit, amit szükségesnek tartottam volna elmondani. Az elnök most felolvas két levelet, amelyet Ivánka intézett Jostiakhoz. Az egyikben Ivánka találkozót kér Turócszeotínártonban. A másik levélben Ivánka sajnálkozását fejezi ki, hogy Jostiák nem jött el a mártoni találkozóra és megjegyzi, hogy ősszel a szociáldemokrata párt a parlamentben is szóváteszi az ügyet. Félolvassák még Moys levelét is, majd az elnök megkérdi a tanút hogy miért nem tett jelentést a rendőrségen. Tanú: Mert nem éreztem magam bűnösnek. Elnök: Moys a maga főnöke? — ő a pozsonyi rádiózsurnálnál van, én pedig a kassainál. Ottlyk: Maga most is néppárti? Tanú: Nem, most agrárius vagyok. Most behívatják Belánskyt és szembesítik őt Jostiákal. A szembesítés meglehetősen izgalmas lefolyású. Mindkét tanú megmarad eredeti álláspontja mellett Elnök (Belánskyhoz): ön kitart amellett hogy Jostiák a földalatti organizáció tagja volt? Belánsky: Tudom, hogy Sivik bevezette őt Tulkához. Jostiák: Ez hazugság. Elnök (Belánskyhoz): Mi a megjegyzése Jóskáknak az ötvenezer koronára vonatkozó állítására? Belánsky önmagát vádolja Belánsky: Én azon az ülésen beszéltem, de hogy miről, nem tudom. Hlinka azt mondta, hogy nincsen pénze a választásokra és felszólított arra, hogy leaJább a képviselőjelöltek adjanak valamit össze. Akkor én névjegyet vettem elő és ráírtam: „ötvenezer korona egy első helyért*. Lehet, hogy azt mondtam, hogy a magyaroktól kapom ezt, mert abban az időben és később is kaptam volna elég pénzt a magyaroktól, akik meg akartak nyerni az együttműködésre. Elnök: Maga tehát kapott a magyaroktól pénzt? Belánsky: Csak egyetlenegyszer negyvenezer koronát a Slovenská Národná Jednota céljaira, amelyet akkor én szerkesztettem. Elnök: Ezt a pénzt Tarjántól vagy Petrogalli- tól kapta? Belánsky: Dortsáktól, aki akkor Gfllenrél volt alkalmazásban. — Ez a pénz honnét származott? — Valószínűleg a magyar ellenzéki pártoktól. Egyszer Tarjántól tizezer koronát kaptam az 1923-jfc évi megyei választások költségeinek kiadásaira. Ezenkívül nem kaptam pénzt a magyar pártoktól. Amikor 1927-ben másodszor megválasztottak polgármesterré, akkor a választások előtt Tarján a kávéházban átüzent nekem Zachár Aladár dr. utján, hogy tekintet nélkül arra, hogy mi lesz a választás eredménye, már most kötelezőnek kijelenti, hogy mindent el fog követni, hogy az a rossz viszony, amely köztem és a losonci magyar pártok között van, megszűnjön. Én ezt túlságosan illogikusnak találtam. — Miért? Hiszen maga pénzt kapott tőle. Tárgyalások az ellenzéki akcióról — Az 1923-ban volt. Én illogikusnak találtam Tarjánnak ezt az üzenetét, mert gyanúsnak találtam ajánlatát Azt gondoltaim, bogy tőrbe akar engem csalni, bogy azután elejthessen. Másnap megüzentem Tomasek rendőrtanácsosnak, hogy milyen ajánlatot kaptam Tarjántól, de én tovább tárgyaltam vele, hogy pontosan megtudjam a szándékait. A gyárban .jöttünk össze. Tarián akkor azt mondta, bogy két. lehetőség vau: Az egyik: hogy átveszem a. keresztény szocialista, párt. szlovák osztályát, amire én megjegyeztem, hogy ez abszurdum, mert szlovák szempontból ma sem vagyok a legjobb hírben, és ha a magyar orientációjú pártnak a vezetését átvenném, elveszteném hitelemet, mint szlovák. A másik lehetőségre vonatkozólag Tarján azt mondotta, hogy önálló ellenzéki akciót csináljak. Erre kijelentettem, hogy önálló akciót csak Bazovsíky vezetésével csinálhatunk, az ő politikai programjával. Elnök: Kért maga tovább is pénzt? Tanú: Tarján kérdezte tőlem, hogy mennyi pénz kellene az akcióhoz, amire én azt mondtam, hogy tizezer korona és egy autó a szervezési munkára. Konfuzus gondolatok a Dunakonföderációról — Mennyit kapott? — Semmit, mert a tárgyalásokat azután abbahagytuk. Bazovskyt értesítettem erről, ő is tárgyalt Tarjánnal és végül találkoztunk Tarján lakásán. Az akciót a szlovák nemzeti párt köpenyege alatt kellett volna megindítani. Ba- zovsky nem tíz, hanem húszezer koronát kért azzal az indokolással, bogy irodája amugyis rosszul megy és az akcióban aktive is részt kellene vennie, ezért kellene neki a kárpótlás. — Azonkívül Jankó fiát a lap szerkesztőségében akarta alkalmazni. Tarján megjegyezte, hogy beszólni fog erről Walko magyar külügyminiszterrel és legközelebb ad választ. Én Zachár Aladár dr.-ral is bizonyítani tudom, hogy mindig azt állítottam, hogy egy ilyen poUtikal akciót csak a dunai konföderáció megvalósítása esetén lennék hajlandó vezetni és ugyancsak vele bizonyíthatom, hogy előre kijelentettem, hogy már most tudom, hogy az esetben a magyarokkal én mint szlovák ember erős ellentétbe kerülnék. — Miért kért akkor pénzt a magyaroktól? — A politikusnak, ha orientálódni akar, minden megmozdulásra reagálnia kell, mint a szeizmográfnak. (Derültségj Különben ie a politika és a pénz összefügg. Ba- zovsky kérte a pénzt., én csak akadémikus beszélgetést folytattam a tízezer korona felől. Különben iis a. tárgyalásaimról] Tomasek reudőrta- nácsósnak híven beszámoltam. Ezek a, tárgyalások részemről nem voltak őszinték, mert Tarján bukni engedett engem a pamflett-ügyben. Belánsky tovább akar beszelni a pamflett- ről, de az elnök őt, félbeszakítja, mert Jostiák
