Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-08 / 178. (2103.) szám
6 1929 augusztus 8, oettfttrttSk. Országos magyar cserkészünkét Eperjesen A csehszlovákiai magyar főiskolás cserkészek reformtörekvései á csapatparancsnokok és cserkészpedagógusok aeropágja előtt — Sziklay, Scherer? Fáhry és Győry előadása — ii. Tegnapi számúinkban megkezdtük a most lezajlott nagyjelentőségű eperjesi cserkészankét ismertetését. Beszámolónk második részét az alábbiakban adjuk. Az iparoscserkészet Horváth Ferenc (Érsekújvár) írásban benyújtott és felolvasásra került előadása szerint az iparosifjuság' helyzete követeli az olyan szervezkedést, amely az ipari munkásfiatalság foglalkozási érdeklődését, osztály- védelmét és nemzeti öntudatát megfelelő keretbe foglalja és fejleszti. A cserkészet mai formája sokkal inkább diákjedlegü még, semhogy ezekre a feladatokra reform nélkül alkalmas volna. Meg kell teremteni a diákcserkészettel párhuzamosan dolgozó külön iparoscserkészetet, amely az iparosifjuság érdeklődését pályája iránt pedagógiai tervszerűséggel társadalmi helyzetének és gazdasági fÖijavulása eszközeinek megismerésévé mélyíti. Az iparoscserkészet legyen bevezetése az olyan szakszervezeti organizálódásnak, amely a szellemi és fizikai munka társadalmi egyenértékének alapján a magyar közösséget a munka csoportjainak demokratikus kultur- egységévé akarja tenni. Az előadást követő vita folyamán az ankét elvben helyeselte a külön programú ipa- roeeserkészet megvalósulását, mely a helyi viszonyok lehetőségei szerint kapcsolódik be a diákcserkészetbe. Az iparosifjuság egyetemes mozgalmait A Mi Lapunk állandó iparosrovata irányítja Ivánfy Géza komáromi járási ipartársulati főtitkár szerkesztésében. Az ankét az iparosfiuk részére állást szerző és érdekvédő iparoscserkész-irodák felállítását tartja szükség elválásához méltó keretet és tartalmat még I nem tudta mindenben elérni, nemosak Csehszlovákiában, de az egész magyar nyelvterületen ismert és közérdeklődést keltő folyóirat, mert korunk legkiválóbb magyar Írói, művészei és tudósai szólalnak meg benne a magyar ifjúsághoz. A Mi Lapunk fentartása és fejlesztése csakis a támadások leszerelésével, az anyagi helyzet javításával és minden egységbomtó törekvés megszüntetésével érhető el. A Mi Lapunk pártatlanságával a csehszlovákiai magyar uj nemzedék egységét képviseli és mint nevelő folyóirat, valláserkölcsi alapon áll. Az előadást kővető vita folyamán az ankét elé kerültek mindazok a kifogások, melyek részint a hivatalos körök oldaláról, részint pedig magyar részről is a Mi Lapunk ellen felmerültek. Az ankét leszögezte, hogy A Mi Lapunk folyóiratot sem az irredenta sovinizmus, sem pedig a nemzetiség vádja nem illetheti és abszolút szellemi és erkölcsi színvonalával az összmagyarság pedagógiai érdekeit képviseli. A csehszlovák körök részéről a magyar ifjúsági sajtó egységének megbontására irányuló ifjúsági lap újabban felmerült tervét az ankét elitéli és A Mi Lapunk gazdasági támogatására széleskörű társadalmi mozgalmat indít Magyar cserkészprogram más- nyelvi! iskolákba járó magyar fiatalság számára Fábry Viktor (Eperjes) előadása az idegen iskolákba járó csehszlovákiai magyar fiatalság megoldásra váró kérdését vetette fel. Számos sriáv és német iskolában jelentékeny számú a magát magyarnak valló fiatalság. Ezeknek a fiataloknak nemcsak a cserkészet pedagógiai előnyeire van szükségük, de nevelésüknek ki kell egészülnie a magyar kultúra ismeretével is. A csehszlovákiai magyar cserkészet jogi alapját megadó 1926-ik évi kan- derstegi egyezmény szerint az idegen iskolákba járó magyar nemzetiségű diákoknak is meg van a lehetőségük arra, hogy magyar cserkészcsapatokat alakítsanak. Ezekre a cserkészcsapatokra vár az a feladat, hogy a másnyelvü iskolákban tanuló magyar ifjúságot saját nemzetének kulturközösségében is megőrizzék. Ennek a feladatnak tesz eleget az eperjesi magyar cserkészcsapat is, melynek diáktagjai mind szláv középiskolát látogatnak. A sárosi cserkészet életében megható momentum az, hogy a másnyelvü iskolákba járó magyar diákok cserkészmozgalmát létrejöttében a szlovák cserkésztestvérek is előmozdították. Ezt a példát mindenütt követni kellene, ahol másnyelvü iskolákba járnak a magyar nemzetiségű tanulók. Az ankét elhatározta, hogy bizottságot alakit egy olyan program kidolgozására, amelyben a nem magyar iskolákba járó magyar fiatalok cserkészetének különleges kultur- programja is bennfoglaltatik. A bizottság munkáját „A Mi Lapunk44 közli és a jelentés fölött nyilvános sajtóvita indul. A végleges eredmény alapján a csehszlovákiai magyar cserkészetnek módjában lesz a másnyelvü iskolákba járó magyar ifjúságot egy egységes program alapján nyelvének és kultúrájának ápolására késztetni. Az ankét ama reménynek is kifejezést adott, hogy az eperjesi szlovák cserkészek példaadó magatartása, valamint az iskolai hatóságok elismerésre méltó lojalitása másutt, igy főként Léván, Rozsnyón és Ungváron is ismétlődni fog és a cserkésztestvériség jegyében ezeken a helyeken is megszülethetik a szláv iskolákba járó magyar fiuk és leányok cserkészete. A cserkészet válsága Győry Dezső (Rimaszombat) arról a válságról beszélt, amely a régi, tisztára csak nevelő jellegű cserkészetet jellemezte. A cserkészet sokáig nem tudott magából olyan rajt kibocsájtani, amely az egyetemi évek és a férfiélet programjává tudta volna tenni a cserkészkorban szerzett életprincipiumokat. A kisebbségi magyarság történelmi helyzete az utóbbi évek során mégis kikényszeritette ezt a kirajzást és megszületett a főiskolás cserkészet mozgalma, amelynek egyenes folytatása és megteljesedése a sarlós mozgalom. A cserkészettől, .mint pedagógiai rendszerről helyesen eldifferenciálódva ez a mozgalom a kor nagy nemzeti és szociális kérdéseinek komplexumába állitja be az agilis fiatalembert A nemzeti jelleg gyökeres faji kulturérzékben és kulturmunkásságban mutatkozik, amely elválaszthatatlan a világ haladásába bekapcsolódó szociális társadalomszemlélettől. Nem jutott még sehol sem eléggé kifejezésre a nemzeti és szociális jelleg, de az a lendület, amellyel a cserkészet magasabb folytatását jelentő sarlósmozgalom a világproblémákat az ifjúság sorában sorra felveti, nem fog meg- állani a materiális életproblémáknál sem és kapcsolatba tudja majd hozni újszerű munkásságát a vallási problémákkal is. A trans- cendentális vonás az ifjúság belső lelki rugójává válik és a magyar munka, vagy a szociális haladás útját a világ és az élet felett álló istenségben is beigazolja és biztosítja. Az előadást követő vitában Fábry Viktor eperjesi magyar cserkészparancsnob kifejezésre juttatta a cserkészet kapcsolatát a vallásos érzéssel. A cserkészet minden felekezeti ellentéten felülemelkedve, minden felekezet fiait közelebb hozza egymáshoz és a természet közvetlen megmutatásával élménnyé teszi a fiatalságban az istentudatot # A tartalmas cserkészankétet figyelemmel kisérte Eperjes magyarsága és a cserkészvezetők megegyezése a sarlósokkal a gombaszögi és egyéb reformok kérdéseiben nemcsak a fiatalságban, de széles társadalmi körökben is megnyugvást keltett. A cserkészankét hivatalos kommünikéjét Csáder Mihály szigorló orvos, az ankét elnöke és Dobay Sándor jog- szigorlő, az ankét jegyzője, irta alá. nek. ESZPERANTÓ Ma: MÁRA1 SÁNDOR A csehszlovákiai magyar ifjúsági irodalom, sorsa Sziklay Ferenc dr. (Kassa) megrázó előadásban ismertette a csehszlovákiai magyar ifjúsági irodalom sorsát. A berlini Voggetn- reiter Verlag teremtette meg a kisebbségi magyar ifjúság könyvtárát, mely évente hat ifjúsági kiadvánnyal látta el a fiatalságot. Ezt a könyvsorozatot a kassai K azinczy-Társaság kívánta átvenni és folytatni, de az állandóan erősödő passzíva ezt lehetetlenné tette, úgy hogy az ifjúsági könyvsorozat megszűnt. Sem a oserkészkörök, sem a közoktatási hatóságok, sem a tanítók és a tanárok, de még a szülők sem tanúsítottak elég megértést egy olyan mozgalommal szemben, amely egy nemzeti kultúrájában súlyosan veszélyeztetett és erkölcsében is nagy veszedelemnek kitett uj generáció egészségét és magyar könyvszeretetét lett volna hivatott őrizni és fejleszteni. A beszámolót követő vitában megállapították a jelenlevők, hogy az ifjúsági könyvkiadás elmaradhatatlan feltétele a kisebbségi magyar ifjúsági életnek. Az ankét felkérte az előadót, hogy indítson nagyarányú kezdeményezést az ifjúsági könyvsorozat újból való megindítására és úgy a sajtót, mint a cserkészet, a közoktatásügy, a tanítói mozgalmak, a kisebbségi kulturszervezetck és a könyvkereskedelem vezetői tényezőit vonja be a magyar ifjúsági irodalom biztosításába. Az ankét résztvevői leszögezték, hogy a cserkészek részéről felmerülő könyvkiadási törekvéseket kapcsolatba hozzák a Kazinczy-Társaság törekvéseivel. Az ifjúsági sajtó kérdése Seherer Lajos (Losonc) A Mi Lapunk ifjúsági folyóirat kilences zlendős fejlődését ismertette. A szerkesztése alatt álló havi folyóirat Csehszlovákia mindmáig egyetlen ifjúsági folyóirata, amely minden felekezeti ellentéten felülemelkedve, az egyetemes magyar uj generáció kulturális fejlődését szolgálja. Nincs Csehszlovákiában fiatal író és rliákvezető, akit nem kötnének szálak A Mi Lapunkéhoz, nincs magyar ifjúsági esemény a köztársaság alakulása óta Csehszlovákia területén, mely A Mi Lapunk-kai összefüggésbe nem volna hozható. Hálásan emlékezett meg az előadó arról az erkölcsi támogatásról, amelyet a Prágai Magyar Hírlap nyújtott A Mi Lapunk-nak 1925- oen, amikor a szíovenszkói és ruszinszkói magyar Írókat az ifjúsági sajtóba kapcsolta be. \ Mi Lapunk szerkesztése nagy gondokkal ár, annál is inkább, mert a szerkesztő az uj íemzedék sokszor kifogásolt szellemiségének iszinte feltárása, a lap gerincét képező önérzetes magyarság, de az állandó pártailan- á«r és az egyetemes emberi horizont alatt is njridon oldalról kénytelen támadásokat kivé- erii. A Mi Lapunk ma, bár az anyagiak fo- ya lék ossága (következtéidéin a 'történelmi hiAz eszpe rontás ták most tartják Budapesten nemzetközi nagy kongresszusukat. Az eszperantó egyike azoknak a századelői találmányoknak, melyek, mikor először halija az ember, nagyon tetszenek, de rögtön utána vagy elfelejti az ember, vagy észreveszi, hegy nem is tetszik olyan nagyon, zavarban van vele, kö- hécsel, szeretné bevallani, hogy tévedett, de nem meri, mert oly jószándéku, oly nemesve- retü, oly emelkedett koncepciójú a gondolat, hogy nem ülik ellene beszélni. Azt hiszem, minden eszperantista fenköit és nemesielkü ember, aki fogékony a nagy emberi ideálok iránt, mint testvéri szeretet, amberek egyenrangúsága, népek testvérisége. Ezek a legszebb emberi gondolatok, a humanizmus, a pacifizmus, a szocializmus legnemesebb gondolati tartalmának keveréke kell, hogy éljen egy tűzről pattant, vérbeli eszperentistában. A gondolat olyan gyönyörű, hogy már gyanús: megteremteni a világnyelvet, egyszerű, minden nyelvben nagyjából közös gyökökből alkotni egy code-ot, amolyan sohlagwortszerü gyökbeszédet az általános és titkos nemzetközi hétköznapok részére, melyen elgügyögnek egymás között a minden fajtájú emberek. A csodálatos az — s ez nagyon jellemző reá —, hogy ennek a nagyszerű ötletnek mindenhal vannak hívei, minden nagyvárosban él a szekta, csak éppen az eszperantizmus nem éi. Hiába a legnemzetközibb, kitűnő szervezet, hiába híveinek ügybuzgalma. Az eszperantisták egytől-egyig nemeslelkü emberek s érdemes megtanulni eszperantóul már csak azért is, hogy körükbe tartozzon az ember. Egy utazó koldus mesélte nekem Párisban, hogy megtanulta az eszperantót, mert arra a tapasztalatra tett szert idegen városokban pumpáló körutai során, hogy az eszperantó-alakulatok a szegény vándor, éhező, szóval tarka-könyvvel pumpoló eszperantistát bőkezűbben s megértőbben fogadják, mint a rabbik külföldön a szegény sors- üldözött zsidó vándorokat, akik legtöbbször nem is zsidók, csak csavargók, de a csavargó- Baedekerben híres és régi táp idegen városban a rabbihoz kérezkedni vacsorára. Jobb az eszperantó, mondta ez a kedves csavargó. — Ha anyanyelvükön szólítja meg őket az ember, már mint eszperantóul, kinyílik a szivük, az én hazám a te hazád, mondják eszperantóul. Csupa rajongó. 1 i' Csodálatos, hogy vannak és még sincsenek. Igaz a sikerben mindig van valami triviális, ami nem. igazol teljesen; de a teljes sikeretelen- ség még mindig nem biztos fokmérője annak, hogy feltétlenül jó az, aminek nincsen sikere. Nem tudom, hány eszperantista él a világon — az ember önkéntelenül úgy beszél ezekről a hivő, iigylmzgó és kitűnő emberekről, mint a mormonokról , de akárhányon vannak akárhogy hódítanak tért és leiekeiket, nem tudják elfelejtetni azt, hogy a. terjeszkedő, hódító, vii ruló és gyülésező eszperentizmus megbukott ab• bán a pillanatban, mikor nem sikerült. Nem ■ sikerült, mert mindenki bólintott az ötletre s • azt mondta: gyönyörű, — csak éppen nem siettek a nemzetek megtanulni eszperantóul. Az ilyen ötlet vagy úgy hat, mint a kinyilatkoztatás, vagy, az első elragadtatás görögtüze ellob- bantával, jószándéku emberek kedvtelése lesz belőle. Olyasmi, mint a spiritizmus, vagy a te- ozófia, ártatlan és rokonszenves időtöltés. Pedig... Érthetetlen, mert az ötlet kitűnő. A pillanat alkalmas, hogy beszéljenek róla., nemcsak mert az eszperantisták Budapesten gyülóseznek, hanem sokkal inkább, mert Briand most dobta a levegőbe az U. S. E. gondolatát, amely ott lóg ég és föld között s Európaszerte a legkitűnőbb kezek iparkodnak a földre huzni, hogy valáság legyen belőle. — Óriási alkalom az eszperantistákriak, hogy belekapcsolódjanak ebbe az érdeklődésbe a maguk mozgalmával. Ha az U. S. E. elfogadná nemzetek fölötti érintkezési nyelvnek az eszperantót, sok kifogás esne el, mely az U. S. E. körül kavarog. A gazdasági és politikai érdek- ellentétek, melyek megnehezítik az U. S. E. realitását, majdnem másodranguak az érzelmi, a nyelvi és faji tradíciók érzelmi ellentétei mellett, melyek az U. S. E. megvalósításának útjában állanak. Tulajdonképpen csodálatos, ha nem lenne olyan nagyon természetes és érthető, hogy még nem beszélünk mindannyian, civilizált emberek, eszperantóul. Oly világos, oly könnyen érvelhető minden értelmes embernek bevilágító az eszperantisták elgondolása és hite. Majdnem oly világos és könnyen érvelhető, mint az, hogy miért nincs Európa államainak közös vámterülete. Mindkét megoldás szükséges és magától értetődő, mint a falat kenyér. Ne érje gáncs az eszperantistákat, akik végre is nem akarnak egyebet, mint. hasznos segédnyelvet iktatná az élő nyelvek közé, valami olyasmit, mint az „egy óra alatt franciául44, ami valóban alkalmas arra, hogy a tudatlan utas a vasútiban elsajátítsa a tudományt, mint kell Párisban hordárt, kérni. Egy régebbi korban azt mondták volna, hogy „hézagpótló44 vállalkozás. A hézag, melyet pótol, vagy pótolni szeretne, egyszerűen az európai raoe-ok közötti kttlön- féleség. Magyarul, nem eszperantóul: az, amiből élünk. Ha innen nézzük r ha az eszperantista-gondo latnak és mozgalomnak az a sikere lenne, ami nincs, minden európai érzésű ember vétót jelenthet he az eszperantó ügyében, legelőször természetesen az írók és az irodalom. Amilyen csábító az a gondolat, hogy háromszáz, vagy ötszáz millió emberrel közölhetné az író az esz : lierantó-világban gondolatait, olyan tiltakozás s fog pl minden írót a gondolatra, hogy feladja. I <• vagy elcserélje azt, a .hangszert-, amit születó- t sokor juttattak neki, az anyanyelvét,. Kis nem I l zet írójának lenni, exotikus, ismeretlen nyelven imi nagy handicap — de az anyanyelvén írni, évszázadok óta megmunkált, kicsiszolt, minden idegemben élő anyanyelven írni micsoda boldogság, könnyűség, gondatlanság! Ezt csak az ismeri igazán, aki megkísérelte már „elmenni németnek44, vagy angolnak, vagy franciának. Van, j akinek sikerül; igazában mégsem lehet. Micso- , da boldogság, ilyen reménytelen kísérlet után, ’ hazajönni ennek a nyelvnek különös, ismerős, , boldogító világába! A szót, melyet leírsz, nem- ' csak ismerni, de minden összefüggésében, gyökerében élni is. Irhat-e iró más nyelven, mint . az anyanyelvén? Vannak példák reá, hogy igen. ‘ Sok iró ment el ezekben az években oroszok, balkániak, kis nyelvcsoportok irodalmi számkivetettjei — franciának, angolnak, németnek. Panait Istrati, kinek anyanyelve görög volt, 1 franciául ir; mikor egy hosszú beszélgetés so- 1 rán, egy párisi külváros, Colombes, egyik Üó- 1 napos szobájában, megkérdeztem erről, a finom bánatos és nemes csavargó szemeit elöntötték a könnyek és sírva mondta: „Ez a tragédiám.“ Tragédia volt, hogy nem irhát görögül, s franciául kellett írnia... Mintha valaki’azt mondaná. Az a tragédiám, hogy nem lehetek szegény ember... Hányszor hallottam, talán mondtam is: tragédiám, hogy magyar iró vagyok... Az ember reájön, hogy minden szerencséje^ Mi más legyen, mi lehet még? Hallottunk Joseph Conradról, hallottunk Arthur Holitscherről, hallottunk Julién Greenről — mert ilyen is van, angol, aki elmegy franciának, mindenesetre több és hamarább, mint francia, aki elmegy angolnak — hallottunk magyarról, aki elment amerikainak. S valahogy mégse lehet. Ha lehetne!... Persze, hogy nem azon múlik: a nyelvet el lehet sajátítani. Csak az a párszáz esztendő hiányzik majd végzetesen, amit előzőén telt az ember ebben a nyelvben. Valami névtelen s ijedt, szorongás az. ami ilyen felismerésekkor elfogja az embert. Eszperantó? Hogyne. Éppen úgy, mint az. hogy mind egyformák vagyunk, néger és fehér, emberek, emberek, semmi egyéb: s a vágy, hogy fel kellene olvadni az egyenrangúság alázatos öntudatában. Ez az eszmény, az ideál, de ha szembekerülsz egyszer vele, szűkülve kussolsz vissza a magad rekeszébe. Nincs kiút-; még sokáig nincs kiút. Talán, ha a bölcsődalokat eszperantóul éneklők majd elszánt és céltudatos anyák ___ de akkor is félni lehet, hogy a gyerek fülének hiányzik valami a dallamból. Mindez ne szóljon az eszperantó ellen. A. vállalkozás egészséges és értelmes; ha nem akar, ahogy nem is tud, más lenni, mint kisegítő- nyelv, érdemes eljátszani vele. Indulatszavakat közben majd változatlanul magyarul mondunk, vagy németül,, vagy angolul, aki hogy beleszületett. Vannak dolgok, éppen a legáitalánosab- bak, melyeket valahogy csak ai anyanyelvén tud elmondani, vagy elhallgatni az ember. Reszelni lehet minden nyelven, az energia kérdése, de írni és hallgatni csak anyanyelvűn tud az ember, mindenesetre még sokáig lesz a tragédiám, hogy nem írok világnyelven?... leheti Én tudom, hogy az a szerencsém.
