Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-07 / 177. (2102.) szám

tttW aqgwsztus 7, szerda. ^KX<^M.A.€i^ARHtRIiAP bSl feudta a jeleket. Kocának is igy mondta, most pedig már nem emlékszik rá. Erre behozzák a Slovensky Národ egy be­kötött példányát, amelybeh ezok a jelek a ta­nú bemondása a 1 apján megjelentek. Szóino- láuyi felismeri a jeleket és azt mondja, hogy ágyukra és egyéb harci eszközökre nem vol­tak külön jelék, csak puskákra és revolve­reikre. A vízszintes vonás puskát jelentett, a függőleges revolvert. Gáttá: Kii állapította meg a jeleket Tanú: Tuka. Cédulám irta fe'l és mii az- tdán kivtölrői megtanultuk. Mondjon néhány szárnysegédet. — Nem emlékszem rájuk, csak Rehákot és Sbvrteckyt említhetem. Ezeket ki választotta meg? — Maga a csoport Minden szárnysegéd kapott parancsot a fegy­verek összeírására? — Nem, csak kerületenként. Hogy történt az? — összeírtuk az egyes fegyverek számát, én azt feljegyeztem és Tulkának átadtam. „Az organizáció titkos volt“ Qaffla dr.: ön azt mondta a vizsgálóbíró előtt, hogy ezeket az összeirási iveket Tuka irodájába (küldték. Látta ott az összeírásokat ? IVumí: Nem. Akkor hogyan tudja, hogy ott voltak a* összeírások ? — A csoportvezetők küldték Tukán ak. Mondjon néhány csoportvezetőt. — Nem tudok, nem emlékszem senkire. Térképet látott az irodában? — Igen, Nyugta tszlovenszfkó térképe volt ott s ebiben voltak az egyes szárnyak beve­zetve. Ki kéezátette est a térképet? — Én készítettem Tuka számára.. Hol volt ilyen szakasz? — Például Szakolcán. iKd volt a vezetője? — A titkos vezetője Mittag István dr. Miért mondja hogy titkos? — Mer titokban tartottuk az organizáció­kat, senki sem tudott a másikról. De hiszen öt azt mondta, hogy össze szok­tak jönni. — Igen, Tukánál. Hogyan ismerte fel Tuka az egyes szakasz­parancsnokokat, ha az egész organizáció ti­tokban volt és egyik a másikat nem ismer­te? — Kérem, én ezt nem tudom, magam sem tudtam megérteni. Az elnök ezután félbeszakítja a tárgyalást, délután négy óráig szünetet rendel el. A délutáni tárgyalás A délutáni tárgyalást Terebessy elnök He­gyied ötkor nyitotta meg. Gállá dr. folytatja kérdéseit Szomolányihoz, aki csaknem állan­dóan sztereotip „nem tudom, nem emlék- szem“-mel válaszol, vagy pedig végső szük­ség esetén Tukára hivatkozik, mint akitől azokat az értesüléseit kapta, amelyekre dél­előtti vallomásában hivatkozott Gállá dr.: ön azt mondta, hogy Szakolcán Mittag dr. volt a titkos vezetője a Rodobra- nának? Miért állítja ezt? Szó malányi: Két vezető volt: egy paraszt- fiú, akinek a nevére nem emlékszem, a má­sik pedig Mittag dr., akit én szólítottam fel, hogy lépjen a Rodobrana élére. — Mit mondott Mittagnak, amikor hozzá ment? — Azt, hogy álljon élére a Rodobranának. — Azután élére állott? — Igen. Elnök: Mittag azt állítja, hogy ez nem igaz. — De igen, szemébe mondom. Gállá dr.: Ki volt jelen a szervezetek cso­portjainak megalapításánál, neveket mond­jon. — Nem elékszem. — Jelen volt maga az őrmesterek és sza­kasztvezetők tanácskozásain a Rodobrana ülé­sein. — Neon. ' — Honnan tudja, hogy voltak tanácskozá­sok? — Én hívtam össze őket, de azután nem mentem el. Diákok jártak oda szónokolni. — Honnan tudja ezt? — Tuka mondta. — Mondjon egy tisztet vagy altisztet, aki ezeken a csoportgyüléseken résztvett? — Nem tudok egyetlen egy nevet sem. — Mi volt a kémosztag? — Nem tudok semmit róla, csak amit Tu­bától hallottam. — A bécsi iroda élén magyar tiszt állott? — Igen. — A vizsgálóbíró előtt azt mondta maga, hogy a bécsi iroda élén a Szent Család egy tag­ja állott? — Kérem, ügyvéd ur én akkor egész éjsza­ka utaztam Ungvárról. — Maga beszélt a folyosón egy orvossal? Kérdezte, hogy mit csinál itten? feen. — Miért? — Mert Sasvárról ismerem őt, a búcsúról. — Ez az a Loksik dr., aki a bécsi Szent Csa­lád alelnőke volt és akiről itt szó van, ő állott a kémiroda élén, magyar tiszt volt? — Nem tudom. — Hogyan szervezete Tuka a Rodobranában a verekedéseket? — Tuka megparancsolta* hogy csináljunk és provokáljunk botrányokat. — Kinek adott még parancsot? — Nem tudom. — Milyen alapon állítja maga, hogy a Rodo- brana titkos katonai szervezet volt? — Ha vallásos egyesület lett volna, nem kel­lett volna a fegyvereket összeírni. —- Maga azt mondja, hogy titkos vólt a Szer­vezet? Hol és kik voltak a tagjai, nevekét mondjon? — Nevekre nem emlékszem. — Hol volt titkos eskü? — Szakolcán. —• Maga azt mondta, hogy a parancsokat egyik csoport a másiknak küldte? Hol látott ilyen parancsokat? — Csak azt láttam, amit én küldtem. - v Gállá dr.: Hol állott Tukával, mikor Tuka kezével a Duna felé mutatott és a bécsi pénz­ről beszélt? — A Liszt-uccában, — Meg tudná-e mondani, hol van itt a Duna? — Nem, Pozsonyban ismeretlen vagyok. — Akkor hogyan tudja, hogy Tuka a Duna felé intett? Szomolányi nem válaszol, Gállá dr. ezután egy csomó kérdést intéz hozzá, de a tanú továbbra is zavarban van, alig válaszol, Tukára hivatkozik, végül is ki­böki: — Nem vagyok jogász, nem tudok felelni. Nem tudom. Gállá dr.: ön azt állítja, hogy mindenki ka­pott utasítást fegyverek összeírására. Ki ka­pott még? Szomolányi: Nem tudom. Gállá: Tudja-e maga, mi az az irredenta? Pozsony, augusztus 6. A hő jegyében áll a pör. Ami villamos kisülés tiz év alatt kidördült a szlovák politika sötéten gomolygó leihói közül, amelyek forró, vak szelek hátán sokszor benyargalták a homályosan előcsil­lanó politikai tájakat; ami szikra kipattant, hogy ham vadtan aíáíhulljon: villanásnyira ismét meg­csillan ebben a negyvenfokos hőségben, de már bírósági aktákból főnixként megélemcdve; de már vádlottak és tanuk, birák és ügyész száján; de már súllyal, eéllal okkal és embersorsok múlt­ját és jövőjét kísértetiesen megvilágítva. A hő uralja ezt a pört, reggelenként a tárgyalás részt­vevői rettegve latolgatják, rájuk tör-e a hőhul­lám és nem segít a ventillátor sem, amelyet a bí­rósági emelvény elé helyeztek. Gyenge ez a ven­tillátor, kicsiny a sugara, amit szele bejár, ki tudja, ma még senkinek sejtelme sincs róla, mi­lyen sugárban fogja beszáguldani a politikát a pör kimenetele, az a roppant ventillátor, mely a poli­tikai élet túlfűtöttségét, felesleges hőjét is hivatott eloszlatni. A három vádlott hazaárulás és kémke­dés vádjával terhelten áll a bíróság előtt, de há­rom ember sorsán túl és mögött politikai pártok, politikusok, politikai célkitűzések, politikai esz­mék vigyázzák idegesen a pör kimenetelét. * Aki végigfut tekintetével a tárgyalás közönsé­gén, megállapíthatja ezt. Aktív és inaktív politi­kusok, kik nyugdijuk felerészét már felették, ülnek a közönség padsoraiban és jogászok, — a tárgyalási termek ismert kiváncsiai közül csak ke­vesen és unatkozva, muszájból. Vájjon érdekfe- szitő-e a pör, messzeálló laikust is érdekel-e any- nyira, mint a politikust? Nos, hölgy is csak kevés van, egy-kettő jótékonyan elhintve a sok férfi között. Nem gyilkosságot, nem Vörösmarty-tragé- diát, Bognár-ügyet, Schustek-pört, cigány-gyilkos­ságot tárgyalnak, de mégis kissé elszomorító tü­net ez a kevés kiváncsi, a kevés hölgy, — nem azért, távolról sem azért, mórt hátistennek nem érdekli őket a politika, hanem m«rt oly nagy számban szoronganak ők mindig a balta-, revol­ver-, hajmaradvány- és egyéb bűnjelek előtt, dul- tan és lihegőn. * Ugyanezért nincs is humora ennek a tárgyalás­nak. Nincs^humora a tárgyalások szokásos izében, de mégis egy egészen speciális, újfajta humor csal elő néha nevetést a harsány torkokból. Hajszálfi- nom bizonyítékok mint éles tőrök vívnak itt harcot, acélos gondolatpengék csapnak időnként hangtalanul össze, a bölcs és higgadt, nyugodt és udvarias elnök keze mindig magasabb szintre tudja visszatéríteni a néha már-már sekélyesség­be bukó tárgyalást. S a közönség önkéntelenül respektálja is ezt, de respektálná akkor is, ha nem politikusokból, jogászokból állana. Innen a különös színezetű humora ennek a tárgyalásnak. Nem a primitív nevetségességet nevetik meg, amiből amúgy is kevés jut csak ki, hanem akkor kacagnak fel hangosan, ha egy penge kibiesaklik, ha egv (őr meggörbül vagy amikor valakinek a siilvow szablyája csak fakardnak bizonyul. A vád és a védelem i- korrektül hadakozik egy­mással, itt mindenki pompásan viv. Az első tár­gyalási uapokon csak fleurettel és epéevel viv- tők, de tegnap már nehéz kardokat is csattogtat­— Magyarország támogatása. (Derültség.) — Ki volt még Tukánál, amikor ő maga előtt Jehlicska pénzét emlegette? — Kívülünk senki, ő mindig csak négy- szemközt fogadott bennünket. — Mi célja volt Tukának Loksik dr.-ral? — Nem tudom. Talán az, hogy menjek hoz­zá Bécsbe és szervezzem őt be a Rodobranába. — Maga tagja volt a Ferencieknek? Szomolányi az elnökre néz. Elnök: összefügg ez a kérdés a perrel? Gállá dr.i Igen. Meg akarom kérdezni, miért küldték el a Ferenciektől? Elnök: Nem köteles válaszolni. Szomolányi: Nem válaszolok. Gállá dr.: Mit akar maga Subiktól? Szomolányi az elnökre néz. Elnök: Nem köteles felelni, ha ez a kérdés nem a perre, hanem a személyére vonatkozik. Szomolányi: Nem felelek. Ezután Weichherz dr. védő intéz további kérdéseket hozzá és Szomolányi kijelenti, hogy nem tudja, hogy az egyes Rodobrana-szakaszok és csoportok gyakorlatoztak-e, nem tudja, hogy mely falvak tartoztak az ő körletébe, hol vol­tak még hasonló csapatszervek. Ő csak Malac­kát, Szakolcát és Szenicét organizálta. Weichherz dr.: A vizsgálóbíró előtt azt mon­dotta, hogy Árvamegyében és Hontmegyében is volt. — Nem tudok erről. összesen mennyi pénzt kapott Tukától és mennyi ideig állott a Rodobrana szolgálatában? — öt-hatezer koronát. Hogy mennyi ideig állottam a Rodobrana szolgálatában, azt nem tudom. —• Ki hívta össze a szárnyakat? —- Én, vagy Hudec, szóbelileg, vá.gy írásban. —■ Hogyan Írásban? —■ Levélben. — Kérem, a vizsgálóbiró előtt azt mondta, hogy levelezőlapon. Magyarázza meg ezt. — Nem tudom. Weichherz ezután tovább kérdezi Szomolá- nyit, aki az egyik kérdés nyomán beismeri, hogy a jegyzőkönyvet sem a vizsgálóbiró előtt, sem pedig a rendőrségen nem olvasták föl előtte. Lapzártakor a tárgyalás tart. tak. Néhány napon belül minden bizonnyal meg­indul a legnagyobb párbaj, bandázs nélkül, vég­kimerülésig. De akkor is a lovagiasság szigorúan megszabott szabályai szerint. A védők és az ügyész nem hivatkoznak ezekre a szabályokra, de e sza­bályok szerint dolgoznak, a vádlottak és az egyik tanú pedig egyenesen valószínűségi bizonyíték­nak hozták fél'nevélésüket és a társadalmi illem előírásait. Tuka a modern jogra hivatkozva kije­lentette védekezésében, hogy a pör egyenlő el­lenfelek küzdelme, de itt csak gladiátori harc, vagy inkább középkori ordália folyik, egyik sisa­kosán és fegyveresen, másik fedetlen fővel és szál bottal a kezében harcol. Mégis, amikor beve­zetik a terembe, kifogástalan, mély meghajlással köszönti azt az embert, aki szerinte sisakos és fegyveres: az ügyészt. * Tuka áll az érdeklődés középpontjában, taná- rosan hosszuhaju feje felé siklanak a tekintetek, vastag szemüvege mögé igyekeznek hatolni, ha valami váratlan vagy nagyon is várt esemény adódik elő. De a szürke szemek a szemüveg mö­gött semmit sem árulnak el, a hosszúkás, fehér kézben remeg csak meg néha a ceruza, mely sű­rűn ró sorokat a papírra. Viselkedése a legkriti­kusabb percekben is előkelő és kifogástalan a bí­rósággal szemben épp úgy, mint az ellene valló tanukkal szemben. Arca, melynek sápadt színére belső tűz fehér izzása veti fényét, mindig egyfor­mán zárt, merev, alig mosolyodik el néha kény­szeredetten. Hangja szuggesztiv, mélyről zengő, kissé fátyolos irodalmi szlovák nyelv, választékos, folyékony és udvarias. Amikor kis asztal előtt ülve, papírlapra jegyzett slágvortokból, pohár víz­zel a kezeügyében tartotta három órás védekezé­sét, tanár volt gesztusaiban, hanghordozásában, minden szavában és idegében, egyetemi tanár, aki élete legnagyobb, legszemélyesebb dolgáról prelegált. Sznacky a kimért, halk szavaiban és gesztusaiban katonatiszt civilben, Maclion pedig túlságosan megérzik, hogy huszonegyévcs kora óta népgyülések rögtönzött pódiumán állott széles gesztusokkal a karjaiban, hangos szavakkal és lobogó bajjal. A tanuk a folyosókon Iélegzenek, ődöngve, de igzalommal eltelten, az egyik sarokban felállított büffét látogatják sűrűn, egyet e sorok Írója az uj- ságirók részére- fentartott szoba pamlagán mély, jóizü álomban talált. Ismerkednek egymással, köl­csönösen bemutatkoznak. Mindegyik már túl sze­retne lenni a dolgon, a tanuzás feszélyezettsége érződik rajtuk, ahogy a terembe lépnek. Vannak közöttük is sztárok és komparzok, szerepükhöz képest viselkednek és szívesen állanak modellt a rajzolóknak. * Az ügyész temperamentumos és ügyesen védel­mezi posztját. Nyílt, szabályos vonalú arc, de ol­vasni lehet benne, tekintete visszatükrözi állan­dóan a tárgyalás minden mozzanatát. Az elnök egyetlen hangsúlyt sem nyom meg, egyenletes, egyformán nyugodt hangon kérdez és megállapít és ha valaminek fontosságot tulajdonit, úgy nyíl­tan megmondja: „Kérem, ez fontos" vagy pedig: „Lehet, önt ez a részlet nem érdekli, de minket igen". Amikor időnkint kénytelen valakit rendre- utasitani, u embef úgy érzi, nem a tirgyalásve­zető elnök rosszal itt valamit, hanem a korrekt úriember Ítél el hangosan valami illetlenséget. * Meddig tart a pör? Ezt latolgatja mindenki, kü­lönösen az újságírók, akik szép számmal gyűltek össze. Első nap megjelent a külföldi sajtó is, be­ült a tárgyalóterembe, monoklit nyomott a szemé­be, kissé túlságosan éreztette jelenlétét, talán azért, mert egy szót sem értett, aztán e$te betele­pedett egy heurigerbe s másnap elutazott. A bel­földi újságírók a köteles kollegialitáson túl elég­gé éreztetik egymással, hogy milyen párthoz tartoznak lapjaik. Két ellenlábas szlovák lap em­bere a nyílt tárgyaláson veszett össze, úgyhogy a elnöknek is közbe kellett avatkozni. Kölgy-ujság- iró is van, a belgrádi Politikát látja el, egyébként hamisítatlan prágai akcentussal beszél. Az újsá­gok nem sok kalamitást okoznak, mindegyik a ma­ga szájaize szerint referál s amennyire meg le­hetett állapítani, a vádlottak egyikkel sincsenek talán megelégedve. Mindjárt első nap kellemet­len lapszusa történt az egyik pozsonyi lapnak: Sznacky képét hozta s a kép alá odaírta: Bofioky államügyész... A szwjetkonsiáPj? demtintáUa a Kieával walé távgyaüsek hírét Moszkva, augusztus 6, A szovjetunió táv­irati ügynöki?,égé hivatalosan , közli, hogy azok a kínai forrásokból származó informá­ciók, hogy az oroszok inai határ mentén elő­zetes tárgyalások folynak, nem felelnek meg a valóságnak. Éppen úgy netm felel meg a valóságnak az a jelentés sem, hogy legköze­lebb megkezdődik a két állam konferenciá­ja, amelyre mindkét állaim kiküldte volna képviselőit. A szovijetkormány álláspontja a Karachán által Kimának küldött válaszjegy- zékbep kifejezésre jut. Franciaország hm Ssizfitit Jugoszlávia és luieSfii liiiit Belgrád, augusztus 6. A lapok jelentése szerint a francia kormány visszaút ásította Burov bolgár külügyminiszternek azt a ké­rését, hogy a jugoszláv-bolgár konfliktus ügyében vegye át a döntőbíró szerepét. A francia kormány ehelyett közvetlen tárgya­lásokat ajánl a két állam között. Hérát tanulmányútja Görögországban Pária, augusztus 6. Herriot volt miniszter- elnök ma autón Görögországba indult. Tér-, ve szerint augusztus 16-án ér Athénbe. Üti impresszióiról könyvet szándékozik írni. Szállítás Miami és Duia közit!? Bukarest, augusztus 6. A romján politikai életben teljes szélcsend uralkodik, de a be­avatottak szerint a kulisszák mögött jelentő­ségteljes események készülnek. Politikai kö­rökben valószínűnek tartják, hogy a liberá­lis párt két vezére, Bratianu Y int illa és Dú­ca között régóta lappangó ellentét rövidesen kitör. Dúca a jövő hétre összehívta politikai barátait külön értekezletre, amelyen hír szerint azt a határozatot fogják hozni, hogy Bratianut felszólítják, mondjon le a liberális párt elnöki tisztéről. Amennyiben Dúca frakciója tényleg ily határozatot hozna, fel­tétlenül bekövetkezne a pártszakadás, mely Románia legnagyobb ellenzéki pártját oszta­ná ketté. Kosiuiuelslu zavargások Columbiában Newyork, augusztus 6. Columbia köztár­saságban kommunista zavargások törtek ki. Különböző városokban súlyos összeütközé­sekre került a sor a felkelők és a rendőrség közöt. A hatottak száma eddig tiz, de na­gyon sokan sebesültek meg. Százötven agi­tátort letartóztattak. A helyzet rendkívül ko­moly, mert a csapatok egy része megtagadta az engedelmességet. Sztrájk és várai smimsás­zavargás lupéaybasi Bukarest, augusztus 6. A lupényi bányatele­pen tegnap reggel általános bányász-sztrájk tört ki. Háromezer bányász lépett sztrájkba és a reggeli turnusra alig néhány sztrájktörő je­lent meg. A délelőtti órákban a. sztrájkoló bá­nyászok körülvették a bányákat és meg akar­ták támadni a sztrájktörőket. A dolgozó mun­kások védelmére csendőrséget, rendeltek ki, amely többszöri hiábavaló föíszólitás után sőr­tűzzel oszlatta szét a munkásokat. Egy mun­kás súlyosan, ketten pedig könnyebben sebe­sültek meg. Feljegyzések a pozsonyi nagy pör margójára 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom