Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-06 / 176. (2101.) szám

1929 angusstas 6, tedd. ^KXGafcMAfifeAR-HIRTiAP 5 Az angol és német delegáció közös fronton harcol Hágában Kiegyenlühetetlen ellentét Snowden és a francia jobboldal tézisei között — Hosszú lélekzetii lesz a hágai konferencia London, augusztus 5. Snowden angol ikáncstárügyi minisztor tegnap Hágába valló indulása előtt kijelentette a sajtó képvise­lőinek, begy az angol delegáció azért megy Hágába, hogy végre megoldja mindazokat a pro­blémákat, amelyek az angol munkáspárt 1924. évi kormányzása óta még mindig megoldásra várnak. Lehetséges, hogy az angol delegáció betekig Hágában lesz. Henderson külügyminiszter Snowden nyilatkozatához hozzáfűzte, hogy az angol delegáció a konferencia eredmé­nyével szemben nagy reménységgel és biza­lommal viseltetik. A Daily Héráid kijelenti, hogy Anglia minden olyan ajánlattal a legeré- lyesőbben szembeszáll, amely a rajnai te­rületen felügyelő és egyeztető bizottságot akar életre hívni. Az angol kormány ugyanis a rajnai terület­nek valódi és hatékony kiürítésére törek­szik. A lap továbbá kijelenti, hogy Snowden kincstárügyi miniszter világosan kifejezésre juttatta az angol delegáció szándékát, amely szerint Anglia a Young-tervben rárótt gazdasági igazságtalanságokat ki akarja küszöbölni, emellett azonban az angol delegáció a né­met összteljesítmény leszállítására vonat­kozó törekvést is támogatni fogja. Snowden különben az ellen is sikrasizáll, hogy a tárgyi szolgáltatmányok folytatását 1939-ig szabják meg. London, augusztus 5. Ma délelőtt az angol delegáció útra indult Hágába. A delegáció vezetője a legidősebb miniszter, Snowden, akit Henderson külügyminiszter, Graham ke­reskedelmi miniszter és egy osomő szakértő kisér el, köztük Sir Jóslás Stamp, aki a pári­si szakértői bizottságban ás Anglia delegátu­sa volt. Az angol kormány MacDonaldot nyilván a háttérben akarja tartani arra az esetre, hogy ha a hágai konferencia gazdasá­gi vagy politikai tekintetben holtpontra jut, az angol miniszterelnök deus ex machina- ként jelenhessen meg a hágai konferencia színpadán. Snowden közvetlenül a delegáció elindu­lása előtt a sajtó képviselőinek nagyon vilá­gosan kifejezte hivatalos információ formá­jában, hogy az angol delegáció vezetője Hágában rend­kívül energikusan fog föllépni. Anglia a Young-tervet c3ak abban az esetben fo­gadja el, ha a népiét évi fizetségek fel­osztására vonatkozó kulcsot újból helyre- állitják, a tárgyi szolgáltatmányokra vo­natkozó határozatokat megváltoztatják és Anglia részt kap a német évi szolgáltat- mányoknak fizetési halasztással és transz­fervédelemmel kizárt összegéből. Abból a célból, hogy Anglia követelésének lényegére vonatkozóan a szükséges politikai nyomást kifejthesse Franciaországra, angol kormánykörökben kijelentik, hogy Anglia nem egyezik bele a Franciaország által követelt rajnai felülvizsgáló és egyeztető bizottság létesítésébe, amelynek működése az 1935-ig terjedő át­meneti időre szólana. Az Observer ezt az an­gol kívánságot botránynak nevezi és kije­lenti, hogy Hendersonnak külügyminiszteri képességeit be kell 'bizonyítani, amennyiben meg kell buktatnia a francia javaslatot. Sir Josua Stamp a Sunday TimesHnek adott interjújában kijelenti, hogy a szakér­tők jelentését több tekintetben ki kell javí­tani. Ezt a jelentést teljesen ideges és kime­rült emberek szerkesztették, akik már egy pillanattal sem tudtak volna tovább dolgoz­ni. Csupán azért készítették el a jelentést, mert a delegátusok tisztában voltak azzal, hogy veszedelmes lett volna a Dawes-tervet továbbra is érvényben hagyni, mert ebből krízis fejlődhetett volna ki. A Young-terv előnyei abban állanak, hogy Németország kötelezettségeit arányba hozza a fizetési ké­pességével. Németországot megszabadítja a nemzetközi pénzügyi ellenőrzéstől és meg­veti a nemzetközi reparáciés bank alapját. Stamp a Young-bizottság életbeléptetését kissé elhamarkodottnak tartja, mert abban az esetben, ha a Dawes-terv felmondja a szolgálatot, azokat a kérdéseket objektívon lehetett volna megitéJmi, amelyek objektív megítélése most nem lehetséges és Így csu­pán szubjektív megítélésre vannak az illeté­kes tényezők utalva. Az angol sajtó más nyilatkozataiból, ame­lyek nyilván sugalmazva vannak, kitűnik, hogy Anglia teljes mértékben támogatja azt a német kívánságot, amely szerint Németor­szág fizetési kötelezettségét két és fél mil- liárdról két milliárd márkára szállitsák le. A francia jobboldal tézisei Paris, augusztus 5. A francia jobboldali sajtó tovább folytatja a Briand megfélemlilé­sére Indított kampányát. így ma több jobb­oldali lap csaknem teljesen azonos szavak­ban állítja fel a hágai konferenciának fran­cia téziseit. így például az Intransigean t fel­fogásában az egyik tézis igy szól: A francia álláspont teljesen világos. Követeljük a Young-terv elfogadását és ha a jelenlegi garanciák helyett újabb meg­felelő garanciákat kapunk, bemehetünk a 'kiürítés vitájába. Ez a vita az ellenőrző bizottság megszerve­zésétől függ, amelynek feladata az lesz, hogy meghatározott időtartamra átvegye a kiüri- tet területek felügyeletét a Versaillesi szer­ződés értelmében. Érdemes megállapítani hogy Briand soha­sem tett olyan nyilatkozatot, amelyből ilyen vagy efajta francia tézist le lehetne vezetni. A francia jobboldali sajtó ilyen követelések­kel akarja megszabni Briand hágai magatar­tását, mert tudja azt, hagy Briand a jobboldal révén jutott hatalomhoz. A küszöbön álló konferenciának időtarta­mára vonatkozólag a lapok egyhangúan azon a nézeten vannak, hogy oc hágai tárgyalások nagyon nehezek lesz­nek és lassan fognak előre haladni. A Matin úgy hiszi, hogy a konferencia mun-1 kaja egészen az év végéig eltart. Ennek a lapnak a véleménye szerint szükséges lenne rögtön fölvetni a kérdést a Young-terv elfo­gadására vonatkozólag, különben a konfe­rencián konfúzió merülhet fel. A Petit Párisién tegnapi számában azt ír­ja, hogy mint legidősebb, Jasper belga mi­niszterelnök lesz a konferencia elnöke, ő azonban valószínűleg visszalép Briand javá­ra. A lap mai számában valószínűnek tartja, hogy Briand, aki Hágában meg akarja őrizni függetlenségét, az udvariasságnak ezt a meg­nyilvánulását el fogja háritaini. A Le Journal szerint a legnagyobb nehézséget a rajnai kiürítés szabályozása képezi. Az angolok és németek, arra való tekintet nélkül, hogy mi adódhat később elő, valószí­nűleg nagyon gyorsan akarnak előhaladni. A franciáknak és belgáknak komoly okaik vannak annak a szem előtt tartására, hogy a rajnai terület megszállása a biztonságnak s a reparációk végrehajtásának garanciája ma­radjon. A megszálló csapatok visszavonását pontos garanciáknak kell megelőzniük 'és csupán a németeken fordul meg, hogy ennek az időpontnak bekö'vétkezését siettessék. Végeredményében tehát a németek azok, akik a konferencia sikerének vagy sikerte­lenségének . ügyében a döntő szerepet ját­szók. Gy&Eekezogk a delegációk Paris, augusztus 5. Briand miniszterelnök a francia delegáció élén hétfőn délelőtt útnak Tettenért rablógyilkos — aki mégis teljesen ártatlanul szén vedelt ki a hitólán Bardford Jonathan a négy évvel ezelőtt kivégzett banbury-i vendéglős Justizmord-esete — Az igazi tettes most vallomást tett halálos ágyán London, augusztus 4. (Alkalmi tudósitónk­tól.) A halálbüntetés teljes eltörlését sürgető jogtudósok az úgynevezett abolicionisták kö­vetelésüket egyebek között azzal is indokol­ják, hogy a halálbüntetés helyrehozhatatlan. Más büntetéseknél többé-kevésbé mégis meg­van az ártatlanul elitéltek rehabilitációjának lehetősége, a halálbüntetésnél ez ki van zárva. A bírói tévedés folytán kivégzett ember életét nem lehet visszaadni. Ilyen súlyos, kivégzéssel befejeződő bírói t tévedésről számolnak be röviden egyes londoni lapok. Az esetet az alábbiakban ismertetjük: Az utszéli vendégfogadó titka A London és Oxford közötti országút mel­lett, Banbury falu közelében állott Bardford Jonathannak „Az angol királyhoz44 címzett vendéglője és szállodája. A szorgalmas, jóke- délyü Bardfordot messze vidéken ismerték és szerették, mert olcsó és jó whiskyt s tiszta bo­rokat mórt. Az üzlet szépen virágzott, Bardford igyekvő munkáját siker koronázta. A háború utáni évek gazdasági válságát azonban Bardford is megsinylette. Családjában tanyát ütött a betegség, orvosra, gyógyszerre ment minden megtakaritottt pénz. Az automo­bilforgalom föllendülésével a vendégek száma is megcsappant, mert a tovasuhanó autó elő­kelő utasa legföljebb kényszerűségből — ha kocsiját a közelben defektus érte — tért be a delizsáncok és határok korában virágzó kis utszéli vendégfogadóba. Ilymódon természe­tesen nemcsak a régi jó idők munkájával elért megtakarítások fogytak el rohamosan, ha­nem az adósságok is veszedelmesen tornyo­sultak Bardford feje fölött. A pénzes vendég 1923 október 10-én Bardford már a harmadik házbérfizetési’ fölszólitást kapta kézhez, fizetni pedig nem tudott, mert a kassza teljesén üres volt, . Ennek a napnak estéjén a szom­szédos faluból egy régi vendége, Mr. Hayes kóreste föl föl s a szokásosnál többet öntött a garatra. Beszélgetés közben Mr. Hayes elárulta azt, hogy Oxfordba uta­zik s ott házat vásárol s ebből a célból öt­száz fontsterlinget visz magával előlegnek. Bardford nem is hallotta, vagy inkább nem ér­tette a vendége további beszédét, ‘amikor ez pajtáskodva azt mondotta, hogy ilyen nagy el­határozás, házvétel előtt nem akarta elkerülni régi barátját... A vendéglős már nem is fi­gyelt a szép, baráti szavakra, csak arra a nagy összegre gondolt, amely őt most szorult hely­zetéből kihúzhatná, amely összeg azonban a vendége zsebében volt. Nagyon megörült az újonnan jött két vendégnek, mert ezek érke­zése a gondolatainak és a beszélgetésnek is más irányt adott. A gazdag, részeg vendég aludni megy Az egész társaság éjfélig maradt együtt. Bardford egyetlen pincérét, Johnt, már ko­rábban" aludni küldte s a vendégeit maga szol­gálta ki. Mr. Hayest az emeleten levő szobájába ve­zette, ami a két vendégnek föl sem tűnt, mert Hayes a sok szódás whisky fogyasztása miatt nagyon bizonytalan lábakon állott. A két másik vendég a szomszédos szobában feküdt le. Hayes a szobájába még egy üveg bort rendelt, amikor azonban Bardford azt a pincéből elhozta, vendége már mélyen aludt. Amikor a vendéglős a borral a folyosón ment, John pincérrel találkozott, akit ez a találkozás zavarba hozott, de azzal mentegette magát, hogy úgy tetszett neki, mintha, a vendégek hívták volna. Bardford a palack bort az aszta­lon hagyta s ezzel eltávozott. Halálos hörgések ... tettenérés in-Hagranti... Néhány óra múlva az utóbb érkezett vendé­gek egyikét fájdalmas nyögések ébresztették föl. Azonnal fölkeltette a társát s mind a ket- ten kimentek a folyosóra. Hayes szomszédos szobájának az ajtaját tárva-nyitva találták s az ajtóban hatalmas konyhakéssel a kezében állott Bardford vendéglős. A szoba mély ho­mályából akkor szakadtak föl az utolsó ha- iálhörgések ... A vendéglős föl volt dúlva s egyre csak ártat­lanságát hangoztatta. indult Hágába. Ugyanezen vonaton utazott Osusky dr. csehszlovák párisi követ, Miro- nescu román külügyminiszter és Marinko- vics jugoszláv külügyminiszter. Varsó, augusztus 5, Zaleski a lengyel de­legáció tagjaival Hágába utazott. Hága, augusztus 5. A német delegáció Stresemann dir., Gurtius dr., Wirth és llilfer- diing dir. miniszterekkel az élén ma délelőtt negyed tizenkét órakor megérkezett Há­gába. London, augusztus 5. A Reuter jelenti Buenos Aireeiből, hogy az ottani népszövet­ségi liga a hágai konferenciának nemzetközi pénzegyíS'éig bevezetésére tesz ajánlatot. A vendégek a pincért a csendőrökért küldték s ezek a vendéglőst elvitték. A rablógyilkos­ság áldozatául esett Hayes hajnalra elvérzett; a gyilkos kése a szivét járta át. Pénzét, éksze­reit a gyilkos vitte el. Á tettes csakis Bard­ford vendéglős lehetett, minden jel ellene ta­núskodott: a két vendég Bardfordot késsel a kezében találta az áldozat mellett s azt is az igazságnak megfelelően tanúsíthatták, hogy Bardford egész este föltűnően izgatottan vi­selkedett s fölindulásának okát többszöri ér­deklődésükre sem árulta el. Bardford a gyilkosság elkövetését váltig ta­gadta s csak azt ismerte be, hogy Hayes pén­zét el akarta lopni s amikor ezért a vendég szo­bájába lopózott, ő maga rémült meg a legjob­ban, hogy Hayest vérbefagyva találta. ítélet kötéláltali halál A bíróság ennek a „mesének44 nem adott hi­telt s a vendéglő által elkövetett rablógyiikos- ságot — a tettes tagadása miatt — olyképpen rekonstruálta, hogy Bardford előbb meglopta a szesz hatása miatt mélyen alvó Hayest, a lopott pénzt és ékszereket elrejtette, majd ismét fölment Hayes szobájába s meggyilkolta őt azzal a szándékkal, hogy a reggel leleplezendő bűn­cselekményt a vidéken akkoriban eresen ga­rázdálkodó rablóbandákra háríthassa. Ez a terve azonban nem sikerült, mert a szom­széd szoba két vendége a gyilkos vendéglőst tettenérte. A bíróság Bardfordot kötéláltali halálra ítélte el. Az ítéletet 1924 tavaszán végrehajtot­ták, Bardford a bitófán halt meg. Négy év mnlva a haláloságyoa vall az igazi tettes A múlt héten az anglikán egyház egy lelké­sze jelentkezett a Scottland Yard központi igazgatóságán s itt azt adta elő. hogy egy hal­dokló ágyától jön s ennek nevében súlyos val­lomást akan tenni. A haldokló Bardford ven­déglősnek volt pincére, John, több tanú jelen­létében, még teljes öntudat mellett beismerte azt, hogy négy év előtt Hayest ő gyilkolta meg s kirabolta. Az ártatlan Bardford kivégzése óta nem volt, egy nyugodt pillanata sem. őszinte vallomásával azonban csak a halálos ágyon könnyített lelkiismerctén. ezzel azonban sem Ő, sem a bíróság nem segíthet a végzetes téve­désen ... Bardford meghalt ... ártatlanul ... * Az esetet a jogtudósok az annaleseikben bi­zonyára megörökítik. Az abolicionisták állás- foglalása is megerősödik: „Az. élet jogát nem az állam adja, tehát azt el sem velúrt.4’ De ki ké­pes megnyugtatni a végzetes tévedésen alapuló Ítéletet hozó, még életben levő bírák lolküsine- retét, mely szintén „gyilkost44 kiáll s amely­nek szava alól nem adhat fölmentért- spin az állam, sem a király, de semmi földi hatalom sem,... T—s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom