Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-04 / 175. (2100.) szám

6 A sziámi ikrek második kiadása Az első kiadás ismeretes: Chang és Eng, a Bármim cirkusz emberi kettős-egysége nagy összegeket kereseti. A kéi iker Déllcaroli- nában farmot vásárait, sőt Londonban meg­nősült az Ur 1856-ik évében. Később, viszon­tagságok és komplikációk után vagyonuk nagyrészét elvesztették és Chang 1874-ben el­borult elmével halt meg. Eng, testvére hul­lájához láncolva (műtétes beavatkozást senki sem akart megkísérelni) percröl-percre érez­te, hogy a vérkeringés hogyan akad meg az élő testében és három órás kínlódás után szintén meghalt. Elég különös, hogy a két iker lelki életéről eddig senJci sem irt tanul­mányt, vagy regényt. A sajtó jelentette, hogy a FiUppinák szige­tén röviddel ezelőtt feltűnt a sziámi ikrek pendentje: az ikrek második kiadása. Úgy látszik azonban, hogy bőviteU és javított kia­dásról van szó, mert két szép angol leány akadt, akik feleségül mentek az ikrekhez. A boldog mátkapárak nászúira indultak és a kü­lönböző lapjelentések szerint igen jó egész­ségnek örvendenek. „ Uj probléma: egy test, két lélek. Illetőleg: a nőkkel együtt három test és négy lélek, Há­romszög a négyszög ismérvével, élő ellent­mondás, kusza karikatúra. A sziámii esetet mostani megismétlődésében komplikálja, hogy a két iker nemcsak hogy a legutolsó aprólékosságig hasonlít egymásra, hanem az egyik a másik alieregója. A két fiatalosz- szony tehát igen könnyen összetévesztheti őket, hiába hallgat az egyik Pál, a másik Pé­ter névre. Vegyük úgy, hogy elmúltak a mé­zeshetek. A „háromszög“ lelkileg kezd elto­lódni. Maud hosszasabban nézi Péteri, akt ságora, Mabet pedig Pált, aki ugyancsak só­gora. Féltékenység a háromszög keretei közt. Pál féltékeny Pétéire, az egy test önmaga ré­szeire. A részek lázadoznak és elkeseredett ellenségeivé lesznek az egységnek, amely a részek néllcill nem tudna megélni: operáció egyelőre biztos halál. így mondta a kél leg­híresebb sebésze Európának. A nászulasok tehát tudakozódtak, mielőtt nászúira indultak volna, hogy az egy testből lehetne-e kettőt csinálni: a két lélek kikiecán­kozoü a testből-------mintha nagyon ismerős lenne ez a dal, ez az ősi, emberi dal! Kéi lé­lek túlsók egy testnek, sok neki egy lélek is. Az óvatos ikrek sejtették ezt és gondolkoztak, hogyan készülhetnének el arra az eshetőség­re, hogy az egy test körül felmerülnek azok a rendes bajok, amelyek rendesen két test körül szaldók felmerülni: az egymásrmuvt házastársak esetében. „ Megkérdezték Európa bölcseit és végre ta­lállak egy nagynevű sebészt, aki a salamoni ítélet tőrét merítette beléjük, mondván: „Megkísérelhetem a műtétet, de egyet előre kell mondanom: a kellős lest egyik része fel­tétel nélkül belehal az operációba. Vagy ön, kedves Péter ur, vagy ön, kedves Pál wrl Gondolják meg a dolgolP1 Péter és Pál gondolkoznak most nászutjvk tartama alatt. Gondolkoznak, mint ahogyan Ábel és Kain gondolkoztak, sőt: ahogyan Kain és Káéin gondolkozni kényszerültek. Az egyik a másik közvetlen haláloka és a kettő együtt: egy. Súlyos matematikai probléma, megoldhatatlan súlyú, a legkegyetlenebb anagrammja az élet biológiai viccelődésének. Haljon meg Péter Pálért, vagy fordítva? Ki hajlandó ezen a földön a másikért meg­halni? Ezen a földön, ahol még az Isten előtti áldozató emutatás is gyilkossággal vég­ződött. Ahol a kéi test, a test-vériség élete gyilkosságra vezetett! „ Ezúttal viccelt az örökké gondtalan és az emberi halálos szomorúságokkal nem törődő élet: nevetve egy harmadikba rázta bele két lombik tartalmát és két éleiből egyet csi­nált. Két különböző idegrendszer, két külön­böző ütemü szív, két különbözően működő agy: mégis egy, elválaszthatatlanul egy. Pé­ter talán csupa energia. Sóvárogva nézi a levegő héroszait és szeretne a valóságokkal megküzdeni, mérnök, feltaláló lenni. De nem engedi Pál, áld meditádómn borongó kedély, old a filozófiát és a poézist szereti szenvedé­lyesen. Egymáshoznölt végletek, két pólus, két ellentmondás, amely ott vibrál, idegeske­dik és izgul minden megmozdulásban. Mi­csoda párbeszédes gyilkolás folyik a keltő közit Ellenlábas világnézetek és véimérsék- letek, az egyiknek ez, a másiknak az ellen­téte jutott. Kommunista és forradalmár talán az egyik, békés polgár a másilc. Minden szó áthidalhatatlan ellentét. Gyűlölet érlelődik lassan és raktározódik el a szivekben: dina­m.U, amely csak a gyutacsra vár. Beleszikráz­nak egymás leikébe, a kezek görcsbe vonag- ilomak és fojtogatni készülnek . . . Kain és Kain! 1929 augusztus 4 rasAnuirj Tatán túlzás (bár a sebész ítélete után nem túlzás és a let ki történés mate\ natikáj ával könnyen kiszámítható, hogy az egyik a má­sik esküdt etlemége). Túlzás vált, de most megnősültek és a két asszony . . . Micsoda regényláma! Micsoda, hallatlanul kegyetlen téma! Kimrrithet ellen, hátborzon­gató, a polcol humora. Két asszony: a kompli­kációk végnélkülisége. Féltékenység minden oknélkihliségből kifolyóan, féltékenység min­denre, rmndenldre, de féltékenység egymásra nem is egy a másra, hanem az egy lest önma­gára. Az első sziámi ikrek feleségei gyereke­ket szültek: mindegyik ötöt. Ez megbékítette a férjeket. Ha azonban az egyiknek több lett volna, mint a másiknak, a féltékenység vég­Ez az idő, amit makacsul uberkaszezonnak neveznek. Az uborkaszezonnak semmi köze a nagy időkhöz, az időik haladásához, mikor el­jön az ideje, beállít. Nem történik semmi. lát­ott születik egy-egyjfember, itt-ott meghal egy, ezek a pechesek. Rendes eÁ-ber szezonban születik, vagy szezonban hal meg, mikor min­denki hazatért már. nyaralásából, a színházak kinyitják kapuikat, a lapok tele szenzációk­kal a a városban pezsgő az élet. Vannak te­hetségtelen újszülöttek, akik uborkaszezonban jönnek a világira. Nem történik semmi, egv- egy cseléd marólúgot iszik, egy-egy unalmas ember a villamos alá kerül, vagy öngyilkos lesz, nem várják be a szezont, persze legyint is a publikum, áz emberek álmosan ásítanak. Nem történik semmi: vannak ilyen álmos, ál­lott, szédül ésszerű pillanatai az életnek, mi­kor úgy tetszik, mintha a nagy folyam zajilá- sa lassubbodott volna. Minden délután elmegyek a szomszédos te- metésrendezŐ kirakata előtt. A kirakatban elegáns és sikkes, arany és ezüst cirádákkal bőségesen díszített koporsók csábítják a já­f.elenné nőhet te volna ki magát. A sziámiak mégcsak megvoltak valahogij, de ez a két uj iker avval indult nászúira, hogy az egyik a másik haláloka. Hogy süvít a démonok röhe- je ezen a násznton és a két lélek mélységé­ben micsoda érzések, képek és gondolatok izzanak! Micsoda önmagába visszafutó ellip­sziseket ir le ez az emberfeletti gyűlölet, amely milyen kéjjel gyilkolna, ha tudna, ha nem tudná, hogy önmagát gyilkolja meg . . . És mennyire hasonlít ez a nászút az embe­riség földhözláncolt életéhez, amelyben annyi a lélek és egy a test, a föld, amelytől nem tudnak szabadulni: Kain és Ábel óta. „ Neubauer Pál. rókelőket. A tulajdonos a hűvös üzletben tét­lenül ül, a kutya sem jön be ilyen halott sze­zonéban koporsót venni, az áru ott szárad a ki­rakatban, a leeresztett ernyő mögött, nehogy a színét a koporsónak, isten őrizz, kiszívja a nap. Minden nap megnézem koporsóit, me­lyeket váltogat, hétről-hétre másként, sok szinérzékkel, változatosan csportosit, mert el akrjia adni áruját s gusztust akar csinálni a közönségnek. Hallottam tőle, hogy sok ember van, különösen a magányos nyugdíjasok, akik előre megveszik a koporsójukat, még a szem­fedőt is kikeresik, alkudnák, mert takarékos emberek, akik nem szeretnék, ha sokba ke­rülne. Ilyen nagy melegben boldogan jönnek el az öregek s alkudnák és tanácskoznak, mert ez az ő idejük, mikor nincs szezonja ee az életnek, se a halálnak, az aggastyánok ilyenkor makacs és dacos életkedvvel ülnek a poros fák alatt a forró utcarpadokcxn és szom­jas kortyokkal szopogatják az édes, forró nap­fényt. Ez az élet szezonja. Nem az „Élet" sze­zonja, melyről azt állítják, hogy nagy, siste­reg, forró s zajlik. Ilyenkor érzi az ember, nem az az igazi, hanem ez a rendes és állott, ez a kisbetűs. Mikor nem történik semmi: épp csak élünk, épp csak meghalunk, épp csak a m^rtólet megy tovább, „esemé­nyek" nélkül. * Ilyenkor érdekes és érdemes újságot ol­vasni. Nem történik semmi, csak éppen le­ütöttek egy embert, megkéseltek, elgázoltak, ‘’élrevezettek, felpofoztak, megmérgeztek egy embert. Ezek a kis ügyek ilyenkor, hogy ia mondjam, olvasmányosabbak, ősszel, télen, a nagy premiérek, államférfiul nyilatkozatok idején eltörpül a napibb érdekessége. Ilyen­kor megfoiitosodik, uj értelmet kap. „Nagy esemény" hiányában egyszerre meglátjuk, hogy a kis esemény az igazi. Itt-ott alakul uborkaszezonban is egy-egy kormány, piló­ták röpködnek, tudósok feltalálnak. Mindez valószínűtlen, időszerűtlen. Ilyenkor az tör­ténik, hogy az élet maga történik, csende­sen, millió esemény aprólékos eseménytelen- ségével, tehát igaziam. Ha odafigyelsz, észre- veszed, hogy mindez humbug. Ez Kiss Pál és Nagy Katalin szezonja. Ilyenkor sejti az ember, hogy ez az igazi esemény, a felfogha­tatlan, az ünnepélyes és titokzatos, mikor a felületen annyira béke van, hogy egy attrak­ció hulláma se fodrozza az életet. Ilyenkor élnek az emberek. Az esemény", az mindig veszedelem, akció, támadás, érdekek csopor­tosítása, felfejlődés,, háború. Micsoda unal­mas, színtelen dolgok: hol maradnak a béke eseménytelen attrakciója mögött! Érzed, az emberiség nyaral. Hálaistennek, I mondják a szomszédok este. mikor kiülnek házuk elé: nem történik semmi. Hálaisteu- nek, nem hírlik, hogy kitaláltak egy uj gázt, nem erősítik meg a békét, tehát van, fogható, élhető. Az élet fellélekzik, óvatosan rendez­kedik, terjeszkedik. A történelem nagy uborkaszezonjaiban, mikor „nem történt S semmi", épültek a városok, születtek uj kul­túrák, gazdasági rendszerek, ma, nem éppen a zseniálisak, a falrengetők, csak éppen Flo- renc és Páris és Béc3, gyorsan, mohón, két „esemény" között, az uborkaszezonban. A múzsák ilyenkor legönnyebb ruhájukat ve- | szik föl és sétálni mennek, fecsegnek, m-eg- ! nyúlik a szájuk. Ezek a forró napok en mi- ; niatureddadásai az emberi történelem nagy . uborkaszezonjának, amikor igazán nem tör­tént semmi, se mohácsi vész, se tatárjárás* se protestáns villongások, se világháború, csak éppen Kiss Pál és Nagy Katalin élteik egy lélekzetrevalót, zavartalanul, együgyüen, eseménytelenül. Az ember homályosan sejtig hogy nekik ez elég. * Szezon, sznobok pökhendi szava. Mi a sze­zonja egy tájnak? A tehgemek télen nincsen szezonja? Az Alföldnek ősszel? Az erdőnek március elején? Miféle ostoba Ízlés az, amely a világ tájait hetekbe és hónapokba skatu­lyázza, hogy csak akkor érvényesek? Egy hó­nappal később már nem szép? Már nem sza­bad Örülni neki? Október 16-án már nem el­bűvölő a Földközi-tenger? Az életnek pél­dául most van szezonja, egy pillanatra, amíg ki nem találnak valami eseményt. Ha jobban odanőzek, a csodálatos az. hogy közben állandóan történik valami. Esemé­nyek és dolgok egymásra következő sorban fütyül a naptárra. Tizenöt éve például a vi­lágháború kezdődött, meglepetésszerűen, * legnagyobb uborkaszezonban. Már nem tu­dott várni, stílusosan, egy hónapot. Nehéz el­képzelni, mi történt volna a lapokkal, ha idejében be nem üt? De beütött s aztán kez­dődött a nagy szezon, az egész műsor, teljes pompájában. Most, egy pillanatra, mintha csakugyan csönd lenne. Ahova nézek, ötlet­tel en, bátortalan, de makacs béke. Még öt- ven év uborkaszezon igy s talán kiheverjük az elmúlt kissé zajos szezon fáradságait.' Ne mulattassatok. Kezdek szerény lenni. Például, egészen un almasan, élni akarok. — Soós Aladár dr. egyetemi tanár levele egy szlovenszkói magyar szakkönyv szerzőjéhez. Sóvári Soós Aladár dr. egyetemi m. tanár a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem klinikái élelmezési irodájának vezetője, abból az alkalomból, hogy Csáky Sándor, az ujtátra- füredi Palace-szanatórium konyhafőnöke, mun­kásságának 25. éves jubileuma alkalmából ,,A XX. század szakácsinüvészete“ címen hatalmas munkát jelentet meg, értékes levelet irt a nem mindennapi mü szerzőjéhez. A levélben a kiváló professzor a következőket Írja: „Értékes mun­kában eltöltött 25 esztendejéhez szivből kívá­nok sok szerencsét és minden jót. Nem is ünne­pelhette meg volna szebben és értékesebben, mint könyvének kiadásával, amelynek útját, bizton hiszem, sok siker és elismerés fogja ki- sémi.“ — Érdeke*, hogy Soós egyetemi tanár egyúttal a legkiválóbb szakírók egyike is. aki­nek „A diétás konyha technikája" cimíl könyve csak nemrég jelent meg. Csáky Sándor az euró­pai hirtt professzornak tanítványa volt s igy bizonyára jól ismeri a kiváló azakáoemüvéet ér­tékét éc érdemeit, MÉCS LÁSZLÓI FIATAL MAGYAROMNAK ÍRTAM Fiuk, féltett, szerelmetcs öcséim, hetyke hőseink, divatba jött: a verklitek újabban egyet kornyikál: a béna vének bűneit, irigylitek Olympusuk * Zeus-pálcáit s éhesen rongyos habáraikra vágytok. Mijük van nékik? Semmijük. Préposti gyűrű ujjúkon, 1 kitüntetés a mellükön, kegyelmes cimjük, rangjaik, öreg ielkiik odvábán a bölcsesség barna baglya ül, joguk van élni nékik is s ez kell nekik az életükhöz. Karácsonyfán disz kelletik, hogy hogy élni tudjon pár napig, örülni tudjanak neki, — mert ő már egy halott fenyő! — De nincsenek már napjaik: a halnak tóban vize nincs, a iának sziklán földje nincs, színes madárnak szárnya nincsen. Az élet nagy törvénye ez: az ifjakon az öregek uralkodnak s a véneken a holtak szörnyű vaskeze: a holt Kossuth, a holt Lenin, a holt Szent Pál, a holt Sókratés uralkodnak a véneken s a vének végig a világon. Az élet más törvénye ez: hatalmon lenni annyi, mint vének padkáján ülni és ki ráül, ősz le9z hirtelen, ha húsz esztendőt számol is! Zsarnokká válik, mint Lenin, vagy az ifjú Napóleon és léket kap arany hajója. Öregnek lenni annyi, mint lyuka s hajón a hatalom kormányát fogni biztosan, de baljós szárnyú madarak ellopkodják a kincseit s a kiürült hajónak egy, végzetszerü bús útja van: az elmúlás örvényes útja. Ifjúnak lenni annyi, mint sebezh etetlen friss hajón, kormánytalan kincses hajón álom-vitorlák szárnyain hányatni csoda-zengető szelektől észak vagy kelet vagy dél felé, oly mindegy az: Töndérország vár mindenütt rá. Kár úgy sietni a lyukas hajókra az átnyergeléssel, álmodjatok nagyot, sokat, érezzétek szépet, sokat, poríyázzaíok Tündérország partjainál amíg lehet, megvénültök! az uj fiuk nőnek 8 az Isten nem ver bottal! UBORKASZEZON Irtai MÁRAI SÁNDOR i / mi 11 iiim—meMcs ! i || isi szlofák ékszer-, arany- «* ezüst gyár HI l | |,|| Tulajdonosok 8 iPROSYiG fiSVViaEN III | Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. í jÉ Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. F Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon ||Í U-arany és ezüst, valamint érmék fazon " átdolgozását a legolcsóbb árak mellett \ fa ppp|jj vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával iplfÍ fi ff/ a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek jj í‘ ’íÁllami alkalmazottak 5% engedményt kapnak f( fj$ liédS javításokat azonnal eszkőzlünk ImHHÍ §f

Next

/
Oldalképek
Tartalom