Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-30 / 196. (2121.) szám
2 /^AGjgAR^H IRLAP 1929 augutrtu* 30^ pént^« Hágában ai utolsó akadály kiküszöbölésén dolgosnak Ki viselje szeptember elseje után a megszállás költségeit — Csehszlovákiának 250 millió aranyfrankot kell fizetnie a felszabadításért Hága, augusztus 29. Hágában a szerepeik annyiban cserélődtek fel, bogy most az öt hitelező hatalom együttesen áll szemben az egy Németországgal és a megegyezés érdekében súlyos koncessziókat követel tőle. Ezeket a koncessziókat három pontban lehet összefoglalni: 1. Németországnak le kell mondania minden igényéről arra a 300 millió arany- márka feleslegre vonatkozólag, amely a Dawes-tervről a Young-tervre való áttérés következtében 1929 április elsejétől augusztus végéig fenmarad. 2. Németországnak 80 millió márka kamatot kell fizetni azon német vasúti obli- gáeiók után, amelyeknek fizetése április és augusztus között volt esedékes, de a fizetésre szeptember 15-ig haladékot adtak. 3. Németországnak beleegyezését kell adnia a meg nem védett annuitások újból való rendezéséhez. További vitás pont az 1929 szeptember elseje után felmerülő megszállási költségek kérdése. Ezeket a költségeket 60- 80 millió márkára beesülik. Ez a kérdés rendkívül nehéz és azonkívül a megszállásból okozott károkat is rendezni kell. Briaiul azt az álláspontot képviseli, hogy Németország kártalanítási igényeiről lemondhat annak fejében, hogy a rajnai területet idő előtt ürítik ki. Azonban Németországtól azt is követelik, hogy szeptember elseje után fizesse a felmerülő megszállási költségeket, amik havonta mintegy 14 millió márkát tesznek ki. Anglia ünnepli Snowdent London, augusztus 29. Valamennyi pártirányzathoz tartozó lap nagy örömmel üdvözli a hágai megegyezést, amiben Snowdennek és Angliának győzelmét látja. A konzervatív Evening Standard hangsúlyozza, hogy az események fejlődésében az a legérdekesebb momentum, hogy az angol nemzetnek pártokra való tagozódása megszűnt és az egész ország népe egy ügyben egyesült. Snowden újból biztosította Anglia helyét Európa tanácsában. f&sieíí- leírnia OdGiny ^ írta: ICRÚDy-GUUia (25) A királyné halkan szólt bizalmas hívéhez: — Majdnem elszólta magát kegyelmed előbb a szent koronáról, szerencsére mindegyik urnák megvan a maga baja, anélkül, hogy a királyi koronával törődnék. Aki itt király akar lenni, hozzon magával koronát is. A nádorispán megzavarodva nézett maga elé. Az ajtófüggönynél álló diák félreértette és a cinpohárkát megtöltve hozta felé. — Neked is lehetne egyéb dolgod, minthogy itt lábatlankodol, — rivalt rá bosszúsan Báthory uram, miután az edény tartalmát a nyakába hajintotta. — Ferenc, elmehetsz! — jelzé a királyné és kendőjébe burkolózva, a nádorispán füléhez hajolt. — Tudja kegyelmed, hogy nekem mindent kell tudnom az országban, mert bizony gonosz dolgokba vinnének a magyarok. Nincs nekem más védelmem, mint az eszem, meg a szavam. Nem volt még ilyen árva királyné Magyarországon. Úgy kell elejteni minden szavamat, hogy azt mindig tisztán rámadhassák, mint az eldobott ingemet. — Nincs itt könnyű dolga senkinek, a száműzettek, kivertek, megtagadónak Po- zsonyában. Néha még magam is azt érzem, hogy valami igen nagyot vétettem a hazám ellen, amikor társtalanságban járom ezeket a hegynek menő, völgynek kanyarodó utakat. Tán csak nem árultam el hazámat? — kérdezem magamban felriadozva, mintha valami nagy, sötét felieg nyomná a lelkiismerete- met, — mond a nádorispán és vörösborszinü arcára komoly gondolatok telepedtek. — Odaát Zápolyaéknál könnyen megnyugtathatSnowden tegnap számtalan üdvözlő sürgönyt kapott Anglia minden részéből. Nemcsak MacDonald és minisztertársai gratuláltak, hanem a többi angol párt vezérei is eljuttatták hor/7á szerencsekivánataikat. Snowden az üdvözlésére siető angol újságíróknak kijelentette, hogy néhány dolgot ugyan még tisztázni kell, a nagy akadályokat azonban már elhárították az útból. Az újságírókkal folytatott beszélgetését ezekkel a szavakkal zárta be: „Nagyon meg vagyok elégedve." A Reuter-iroda tudósítója a hágai egyezményt a legnevezetesebb töreseménynek mondja a versaillesi békeszerződés óta. A vi ásrháboruból fennmaradt kérdéseket véglegesei? tisztázták. Senkinek sincs nagyobb érdeme az egyezség létrejöttében, — hangoztatja az angol félhivatalos, — mint Snowdennek. Snowden érvénye sitette Anglia követeléseit is. Nyolcvan százalékát a követeléseknek máris megkapta, de ha a tárgyi szállítmányok kérdésében elért eredményt hozzászámítjuk, akkor Nagybritannia legalább 90 százalékot megkap. Németország a megegyezés által csupán teo- reiikusan veszti el a fölöslegként mutatkozó 300 milliót, ezt az igényét különben sem ismerték el sohasem. A meg nem védett annuitás u^vanolyan mértékben emelkedik, mint amilyen mértékben csökken a megvédett annuitás. Eunek következtében Németország csak akkor szenvedne kárt, ha moratóriumot kellene kérnie, mert ebben az esetben a meg nem védett annuitást tovább kell fizetnie. Az angol lapok egyébként úgy foglalják egybe a Hágában elért megegyezést, hogy az a „fair piay" győzelme. Ha a megegyezés nem jött volna létre, abból Európára igen súlyos hátrányok származtak volna. A konzervatív Moming Post reméli, hogy a hágai megegyezés senkiben sem hagy hátra keserűséget és szerencsét kíván Franciaországnak, Itáliának, Belgiumnak, meg Japánnak, mert ez a négy hatalom tette áldozatkészségével lehetővé a megegyezést. Ezzel pedig a béke ügyét mozdították elő. A németek is észszerű meggon- doltságot tanúsítottak, mondja a Morning Post. — A Times a hágai eredményben az angol kormány döntő győzelmét látja. Snowden csaknem a tizenkettedik órában igen nagy államférfim bölcsességről tett | ja magát a legkétségesebb lélek, 1505 óta ezt I akarjuk, a nemzeti királyt akarjuk, ősi jogunk van a szabad királyválasztáshoz: miért búsulnánk tehát, mondják Zápolyáék és szemükbe vont süveggel mennek el a törvényszegés mellett, ők még csak gondolni sem akarnak arra, hogy nincs igazuk. A mardo- sást, a kételyt, a gyötrődést nekünk hagyják. Ó, hogy miért nem követtem királyomat Mohácsra, hogy most mentve volnék az éj borzalmaitól. Mindenki vétkezett, aki nem esett el Mohácsnál. Mária királyné már szokva volt a nádorispán eme lelki felindulásaihoz, amelyek lázrohamként lepték meg őt és kínos hidegrázásban tartották tagjait. Még a fogai össze vacogtak és mindenféle bénulások, görcsök lepték meg végtagjait. A nádorispán ilyenkor mozdulni sem tudott, félig önkívületben volt, amíg pár perc múlva visszanyerte eszméi étét. — Az orvosságomból kérek, — mondá Báthory uram, nyiszáló, mély szivköhögéssel kisért hangon, amelynek felét nem lehetett érteni. Meggörnyedt ültében és a gyomrára szorította mind a két kezét, mintha a halál közeledne feléje. Fekete-fehér bajusz-szálkái kihegyesedtek, mintha megfaragták volna valami káposztagyaluval és a köhögés folytán káposzta-szaga lett a nádorispánnak is. Pedig csak ma volt káposzta főzve ebédre a király. né konyháján. — ördögi gyomrom van, minden ételnek az izét, szagát ipegmondja előre a gyomrom, fin már álmomban ettem a káposztából, amelyet a knáiyné ma délre főzet. A királyné ugyan jobb foglalkozást is talált volna a köhögéstől, fájdalomtól, gyomorha- sogatásoktói düledező nádorispán ápolásánál, de Pozsony óla Mária nagy kitüntetésben tartotta legkisebb vendégét is. Fürge lábaival. amelyek b'zcny inkább tánchoz voltak teremtve, mint beteg férfiak ápolásához való tanúbizonyságot. A lap szerint azok a kemény hangok, amelyek a konferencia folyamán elhangzottak, csakhamar feledésbe mennek, mert mindenki arra fog gondolni, hogy hatalmas lépés történt előre Európa pacifikálásának utján. Aeneam reieite, Pium recipite Hága, augusztus 29. Snowden a delegációk tiszteletére szerdán este ünnepélyes vacsorát adott, amely után a hat fődelegáció az angol delegáció szállásán tanácskozásra gyűlt össze. A tanácskozás megint a késő éjjeli órákba nyúlt és éjjel két órakor ért véget. Amint hírlik, nem sikerült végső megegyezésre jutni. Sőt'*Wirth miniszter igen gondterhes homlokkal hagyta el az angolok hadiszállását és a várakozó újságíróknak ezeket mondotta: „Egyezségre még egyetlen pontban sem sikerült jutni. Ha Anglia arra gondolhatott, hogy követeléseinek száz százalékát ki tudja erőszakolni, véleményem szerint ez még nem nyújt semmi alapot arra, hogy Németország ne kapjon semmit. Németország nem fizethet mindent egyedül. A többieknek is hozzá kell járulni áldozatkészségükkel a mege~”ezós létrejöttéhez." A Matin külön tudósítója nagyon érdekes részieteket beszél el az éjjeli ülésről. Snowden kijelentette, hogy a hitelezőknek Németországgal szemben felállított követelései megmásitbatatlanok. Németországnak most már az a kötelessége, hogy ezeknek a követeléseknek megfeleljen. Stresemann nagy el- csodálkozással hallgatta Snowden szavait és megjegyezte, hogy Snowden, mielőtt a kormányba lépett volna, ebben a kérdésben sokkal engedékenyebbnek mutatkozott. Snowden habozás nélkül így válaszolt: „Egy egyszerű képviselő beszédét egészen más értelemben kell venni, mint a felelős miniszter szavait. Akkor mint a Labour Party képviselője beszéltem, most pedig mint Anglia kormányának kancellárja szólok önhöz." Emlékeztet ez a jelenet — írja a Matin — arra a történelmi anekdótára, hogy amikor a humanista Aeneas Sylvius Piccolomini, mint II. Pius pápa elfoglalta Szent Péter trónusát és a humanista kortársak üdvözlésére siettek, akkor az uj pápa ezeket az emlékezetes szafutamodásokra, gyorsan a belső szobába sietett, ahol egy káiyhacsővön a nádorispánnak ugyanazon orvosságaa állott ott, mint amelyet otthon szokott használni: valami fekete, keserű folyadék volt az amelytől kámforszaga lett az egész világnak. Az orvosság bevétele után a nádor rázogatni kezdte balkezét és sziszegve mondta:-- Tudom, hogy olyankor fogok meghalni, amikor a medicinám nem lesz kéznél. Amikor a feleségem elfelejr azt elkészíteni. — Nálam mindig lesz a medicinájából Báthory uramnak —mondá a királyné. — Nem felejtjük el hűségét. — Hűség? — mormogta maga elé Báthory. — Ha azok az átkozott, rémekkel, szivfojto- gatásokkal teli napok meg nem zavartak volna. Még a koronát se merem keresni, hátha nem találnám meg. — A korona megvan, — fefelt most a királyné, aki látszólag megbocsátó szemmel nézett a vergődő férfiúra. — A koronát a király- lyal együtt Visegrádon dugtuk el Salamon királynak a tornyában. Sajnos, már nincs a helyén a korona, Perényi Péter, a koronaőr, Szapolyai uramhoz csempészte azt Tokajba. — Ó, öldöklő zavar, vértől osorgó nyugtalanság! Hogy a szent koronáról megfeledkeztünk Budáról való futamodásunkban! A királyné csillapító hangon beszélt: — Ne törje a fejét, nádorispán uram. A helyzet ama augusztusvégi éjszakán az volt, hogy boldogok lehettünk, hogy a magunk életét megmenthettük. Jobb most nekünk a koronáról hallgatni. Jó pénzért, erős hatalomért, a bennünk rejlő erőkért csinálnak ilyen koronát akár Németalföldén, akár Becsben. Nem az lesz a győztes, akinél a korona van. — Hát ki? — Akinél a magyar nemzet szive van. — Szív még sohasem kormányzott egy országot. Kard, katona, pandúr: az beszél — felelt a nádorispán, miután az orvosság valamelyest megnyugtatta. vaikat mondotta: Aeneam reieite, Pium recipite." (Vessétek el Aeneast, fogadjátok Piust!) Az éjjeli ülésen Wirth dr. határozottan tiltakozott az ellen, hogy Németországnak kelilr jen megfizetnie a megszállás költségeit szeptember elsejétől kezdve. Szenvedélyes szavait Strepemann és a többi német delegátus is támogatta. Mivel tehát úgy a megszállás költségeinek ügyében, mint az annuitások védetten részének átcsoportosításában súlyos véleménykülönbségek merülték fel, az éjszaka folyamán nem jött létre megegyezés és a hat hatalom delegációinak tanácskozását csütörtökön délelőttre halasztották. A Vossische Zeitung szerint a német delegáció olyan megoldási módot talált, amely talán lehetővé teszi a kompromisszumot. Azt indítványozza, hogy létesítsenek a megszállási költségek fedezésére egy tartalékalapot, amelyhez minden érdekelt hatalom bizonyos kulcs szerint járuljon hozzá. A csütörtök délelőtti ülés Hága, augusztus 29. Pontosan délelőtt 11 órakor újból összegyűltek a fődelegátusok. Németország képviseletében egyedül Stresemann jelent meg, mig Briand támogatásul é« információk adása céljából magával vitte Lou- cheurt és Cheront is az ülésre, akik azonban már féltizenkettőkor elhagyták a BinnenhofoL A tárgyalásról annyi szivárgott ki, hogy a kL ürítés pénzügyi feltételeinek megtanácskozása kedvezően halad előre. Úgy látszik, hogy a német delegáció által felvetett tartalék- alap eszméje kedvező fogadtatásra talált, bár itt sem sikerült a részleteket, különösen a felosztási kulcsot tisztázni. Azonban mind világosabban tűnik ki, hogy a kompromisszum ezen az alapon fog létrejönni. Sokkal keményebb a tusa a kiürítés terminusa körül. Briand most is, mint azelőtt, azon az állásponton van, hogy a kiürítés végső pontját nem jelölheti meg 1930. junius 30-nál korábbra, de megígéri, hogy április 15-re a harmadik zónának legalább a fele ki lesz ürítve. Stresemann szintén újból hangsúlyozta, hogy a végső terminust igen későnek tartja. Úgy hírlik, hogy Briand ma inkább mutatott hajlandóságot egy korábbi terminus elfogadására. A tárgyalást nagyban megzavarták a francia bürokráciának a nagy pillanathoz igazán nem méltó kicsinyességei, amelyek a megszállás által okozott károk kérdésében sokszor a nevetségesség határán mozognak. Bármennyire is remélik, hogy a megegyezés létrejön, az már bizonyos, hogy a konferencia záróülését a mai nap folyamán nem lehet megtartani Csehszlovákia ét Lengyelország reparációs kötelezettségei Hága, augusztus 29. Ma folytak le a döntő tárgyalások Oehszlo rákia és Lengyelország reparációs kötelezettségeinek KérdéEzalatt az urak a földszinti ebédlőből visz- szaszállingóztak a „trónterembe", Báthory uram meglehetős rosszalással csóválta a fejét, amikor egyik-másik visszatérő urnák: a gallérján halszálkát látott. Már maholnap enni is elfelejtenek a magyar urak, pedig erre mindig kényesek voltak. — Félretettek nekem valamit? — kérdezte Báthory nem minden gúny nélkül az egyik kövér papot, aki az ablakközbe állva, fog- piszkálót nyomogatott a szájába, mintha ez volna most a legfontosabb teendője. Az urak halszagot és savanyú borszagot hoztak a földszintről magukkal, az ajtók kies becsapkódtak, mindig jött valamely újabb szag alantról, most a káposztaszag kezdett jönni, mint valami csendes áradat, amely majd mindent birtokába vesz. A királyné, bár nagyon finnyás volt, nem mutatott meglepetést a különböző szagokra, még csak kendőjével sem legyezte magát. Csak mosolygott, mikor egy egy úriember kivörösödött, duzzadt orcával befordult az ajtón, miután odakünn jól lenyelte magában a káposztákat és borokat — Postánk nem jött Budáról? — kérdezte a királyné, mikor megint körülvéve látta magát a délelőtti arcoktól. — Valami zsidók jöttek, — feleit Brandenburgi őrgróf, aki nem nagyon szeretett a sze bábán lenni, ha ott tartózkoodtt a nádorispán is. Azt vélte, hogy elkobzott birtokaiért még valami elszámolása lészen Báthoryval. — Mit akarnak tőlem a zsidók? ők mene- kedtek el elsőknek, amikor ebbe a városba tettem a lábomat? — kérdezte a királyné. — A zsidók eszejárását senki sem tudja — felelt a Brandenburgi. — Annyi bizonyos, hogy sopánkodni, jajgatni nem jönnek, mert ahhoz okosabb emberek. Beszélni kell velük, királyné, hátha tud valamit ez az ördög' fajzat, ami segítségünkre lehet mostani helyzetünkben. (Folytatjuk.)
