Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-25 / 192. (2117.) szám

EN KEDVES NEPEM

— Huzakodás a pofonnal —

Néha az embernek nincs kedve lányokhoz menni, — nyújtózott ki Pista a széken s rágyújtott arra a keserves Zóra cigarettára, mint mindig, valahányszor hosszabb történetbe fog, — mondok, van úgy, hogy az ember kolegákkal kiván mulatnyi, jó, kipróbált ko- legákkal, egy félliter mellett, ha cigány is hoz.

Ott vóltunk akkor is a Hétkrajcár-kocsmába, farkasdi leginyek is átjöttek, de esak csendesen évődtünk velek, mert, tudja, a farkasdi arról híres, hogy káposztával meg ripávai szekerezik, Nyitrától—Pozsonyig, azir aztán olyan büszkik, mer világlátó emberek. No, hogy a farkasdiak nem akartak kötilnek álla- ni, unalmas vöt a mulatság. Hát csak ittuk a bort, egyre jobban nyakalt.uk a tavalyi ter- ^ist, meg danoltuk, hogy:

Hit szilvafa, hit szilvafa,

Nyóc szilvafa, nyóc szilvafa Kilenc leány van alatta,

Tizet rikkantott a rigó,

Sejji

Fene egy dali ez, tudja, addig inekü az ember, mig azt hiszi, hogy szitveti magát a vi- lágbuL Hőgye Péter bátyánk is addig íne- küte, mig egyszer csak feláll az asztalra, oszt elrikkantja magát:

— Hi, a szenesígit, de kedvem van, léginyék!

Oszt akkorát nyutózott, hogy azt hittem, megrepednek a csontyai. Rá is csapott az asztalra:

— Hát senki se akar verekennyi?

De, hogy a farkasdiak igen csöndbe vótak, oszt Kisasszonynapján Farkasára akartunk ip- pen mulatságra mi is, hát nem akartuk őköt minnyá most kivemyL Hanem Hőgye Péter nem engedi, ha egyszer elkezdi. Könyörögni kezdett az öreg:

— Csak egy pofont, leginyek, csak egyetlen egy kis pofont! Istenuccse, annék kit litert akárméjiteknek, ha pofon hanná magát verayi szip szóval.

Tudja, in se vagyok ippen hirtelen haragú, de erre migis mozgásba gyű ttom. Megsajnáltam Péter bátyámat Meg, ha olyan nagy a pofozkodó kedve, hát állok elíbe. Rácsaptam az asztalra:

— Ide a pofont Péter bátyám, de változik az alku! Nem kell a bor, ha maga üt, hadd üssek in is egyet!

■—: Ex az igaz ember! — aszongya Péter bátya, — no, gyere fiam, ha van erőd.

Elhallgat a cigány. Felállnak a leginyek. Fiikört csinálnak, beállók a közepibe oszt kitartom a kipem.

— Fene ferde pofád van, gyerek, — aszongya Péter bácsi, és akkorát puffant a kipem- be, hogy mindgyárt igi muzsikát hallottam.

— Kivételes egy pofon— mondják a kole- gák.

Várjatok, — mondok, — most in következek a pofonommal.

Kiáll a közi p re az öreg Piter s tartja a kipit

— Hunnya be a szemiti — mondok s úgy vágom kipen, hogy az asztalnak szidült

;— Jó megfelelt! — vót a vilemény.

Péter bácsi nem hagyta a dolgot'

— No, mégegyszer, — aszongya, — rádás! Kiállók megint Ekkor má könyökig tűri az

ingit, félretójja a kalapját, ruevveü a lábát s belepök a tenyeribe,

I

Fogóckodj, — aszongya.

De mán nem vót idő fogőckodni. OUyat dördült a pofon, mint az igi ágyú. Minnyá asztal alá estem.

— No, — mondok, amikor kihúztak az asztal alul, — ez tekintetes öreg pofon vót Hanem a pecsitet visszaadom ám.

— Istenuccse, jó mulatság ez, — örvendezett Péter bátyám és már tartotta is szorgalmasan a kipit !

— Várjon, — mondok, — hozzatok csak t egy kis sós vizet

Hozzák kis dézsába a sósvizet, beléfekte- tem a tenyerem, megforgatom benne. Felgyü- röm az ujjaim, le a kalapom, megvetem a lá- bom, oszt: ]

—Placcra bátyám! — mondok.

Péter bácsi igen örült Szereti az efféle , csendes mulatságot Magam se vagyok ellene, ha az ember barátságosan huzakodik.

í—. Vesse meg a sarkát! — szólok s kilendi- j tem a tenyerem.

No, ez tanált Három fogat tanált. Kőt záp- fogat, meg egyet, porcelánybul, akit a komáromi orvos csinált, ügy csattant a pofon, hogy a szomszid falusi leginyek rögtön fizetni ■ kezdtek Péter bácsi csak krákogott és köpte a fogakat rendre. Aki nem tudta, hogy itt , csak csendes mulatság törtint, azt hitte vóna, kiaelia törtint. Dehát nem vagyunk mi miny- , nyá olyanok!

Mikor má egy félTiterrel gyorsan leöblö- gette a fogakat Péter bátyám, megrázta a j kezem.

— No, fiam, — aszongya, —■ büszke lehet \ rád apád! Még az in tenyeremnél is marko- , aabb kezed van.

— Van, — mondok, — egy részaratónak { honne véna.

— Aszencsigit, - aszongya, - látod, el is ]

felejtettem, hogy a nyáron már riszarató vó- t tál. Mir nem mondtad minnyá? j

Hát eaar haragudott meg aztán igen komolyan.

— Ez már nem trí fadolog, — aszongya, — aki riszarató, az vallja be időben, ne csapja be az embereket a ménkű esülkivel!

Lássa, nem a poíonir haragudott, hanem,

hogy riszarató voltam, azir.

— Különben, — aszoota, ahogy az asztalhoz visszaült, — igen Ónom mulatság vót. Csak a porcelán ytogat sajnálom. Azir kár vót annak a ri szaraiénak a kipexnhez nyúlni.

De ont estig csak kibékültünk. Mer az Üyen szip mulatságot nem lehet haraggal vt- gezni. A porcdányfogir kár, nem mondom, hanem meg kell adni, nagyon heftes vasárnap dflután vót Szeginy ember úgy mutat, ahogy tud. Gazdag ember moziba jár, weeginy ember pofonmii huzakodik.

A riazarató pedig a győztes!

SsonfaAgr Viktor.

Aki Ándrássy Gyula grófot tanította

Mas Tichy Kálmán

Néha a SeedvwBÓ véfefiea segH hozzá, hogy meglássak, ni míttden telik ebből a kis Szfovenaakó- ból. Az újságírónak pedig különösen kedves vé- lettonjei, mikor magok az olvasók vesetik: olyan léniához, melyet talán éppen a nagy közelsége miatt nem Látunk eddig.

Lám, BossafóBót te csak egy aatgataawdáaqira van Szépéi b én bázony nem tudtam, hogy ott él egy kiváló öreg jogtudósunk, oki valaha a nemrég elhunyt Ándrássy Gyula grófot tanította. Nem tudtam, mdg egyik olvasónak kezembe nem adta a hozzá rolnién véletlen utján jutott kötetet, Boraog Emü Budapesten 1895-be® megjelent érdekes munkáját: „A zsidók története Liptó Széni Mükló- 80®.“ Abtxm külön fejezet enőt Kfeán Ede doktorról a «ni ott róla megtudank, az fenti aktuális vomífcosBása RÓtküi te érdemes a fegyelemre. Érdekes pálya, hatalmas tudás, külföldi nagy elismerések ragyogása, aztán szépen ©lcaendesedük itthon, belesimul a oá ariferfoe, fáradt étetünkbe.

fis a cikk hadd áfiitea mégis pár rövid percre a uyflvánoaság erősebb megvilágitásába.

Ktom Ede dr., Liptó Szent Makidé axüJötte, ma hetvenhét éves és Soepssben vau ügyvédi irodája Szitaka Dezső dr.-oi, kettősben. Ha úgy hozzáfogna, de sok érdekeset tudna meséhnd, hanem még most is eíóbbrevaió a uasomka, máik a mattakra váaszeaiéaés. Amit tudok róla, im elmesélem helyette addig is, árig — amint Ígérte — feljegyez egyetméért kortörténetezámba menő vásszaemléke- tóáeiből.

A liptói kisdiák az odavaló hitközségi iskolát járta, Késmárkon vizsgázott, Kassán tanult tovább és ecayedoüen szorgalmával, szembeötlő tehetségével minden tanárának szeretet* kivívta. Kitűnő érettségi után Pestre ment jogásznak a az akkori jogi fakultás Legjelesebb növendékei között emlegették. Szigorlatai alkalmával oly tökéletesen iskolázott és önálló tehetségnek bizonyult, hogy cenzorait, — közöttük a nagy Kerkápoly Károlyt, Hegel bölcseleti rendszerének leghávetottabb magyar képviselőjét ia bámulatra ragadta, már pedig Kerkápoly nem az az ember volt, aki elismerését könnyen osztogatta. Mint egyetemi hallgató, több kitüntetésbe® 0 őeriőradijban részesült, jogba dóri. és ügyvédi vizsgáján pedig egyenesen remeked!, szakképzettsége, élés ítélete áftáfánoe tottünést keltett.

Amit Pesten megtanulhatott, azt megtanulta,

tandmányart befejezte. Szomjas etméje most már többre vágyott, kfiífösdre saeretett volna menni, az ősi Jénába, Ihering tanárhoz, a „Kaarrpí nm das Redut** nagynevű szerzőjébe*. Ügyvédeskedni nem akart, minden hajlam*, a mélyebb jogtudományi baváriatofe felé vonzotta, végcélja egyetemi tanszék lett volna, ahonnan ked venc tárgyát, a római jogot adhassa elő.

A leglrilátástafembb helyzetbe® váratlanul hivatta Sághy Gyula dr., akinek jogi cikkeket szokott németre fordítani a Gr&nhurt tette „Zeib- schrift" számára. Elment hozzá s ott azt az utasítást kapta, etesse® azonnal Kerkápolyhoz és legyen jó reménységgel. Mihamar ott voít a Csillag nótáiban, becsöngetett, maga. Kerkápoly, a háaá ur nyitott ajtót, aJri egy előszobát s egyetlen szobát tartott meg saját házában. Hellyel kínálta s nagy hirrel fogadta:

— No fiatalember, akar-e egy nagyimat tanítani ?

— Ha komolyan tanítani kell, különösen pedig jogot, úgy örömest rendelkezésére állok exoe 11 éneid dtoak.

— Hát menjen hóltnop gróf Ándrássy Gyulához és mondja meg, hogy én küldtem. A fia, az ifjabbak Gyula gróf, Réc&ben beiratkozott ugyan a jogra, de a tanulmányait itthon fogja folytatni egy arra való szakember vezetése mellett. Felkértek, hogy ajánljak: valakit s én természetesen magára gondoltam.

— Én hátewiwi fogattam «i exoeileaaiári kegye*

ajánlatát, de attól tartok, ha Ándrássy gróf megtudja, hogy zsidó vagyok, ex mindent el fog rontani.

— Ne tartson tőte. Ándrássy grófot é® tájékoztattam erről, s 6 azt felette, hogy fia mellé kiváló jogászt keres, araiak a jogásznak a vallása azonban teljesen közömbös előtte. Menjen hát nyugodtan fi jelentkezzék. Pár nap múlva bizonyosan Terebese® lesznek. Ne feledje® aztán útiköltsége* is kérni. A nagyurak az ilyenről könnyen megfeledkeznek, maga pedig, tudom, nem tőkepénzes.

Klein Ede másnap csakugyan jelentkezett idősb Ándrássy Gyula budai palotájában. A lépcsőházban egy elegáns, karcsú ifjúval találkozott, aki Duói gróftól jött. Tíssa István volt, Magyarország későbbi tragikus sorsú miniszterelnöke, akkor tnég maga is gondtalan fiatal legényemben:. Amint Klein Ede bejelenttette magát, azonnal bevezetlek a Dunára nyíló hatalmas fogadó terembe. Ándrássy Gyuta mosolyogva kezet fogott vele, leültette, ő maga egy hintaszékbe Ült s oly hevesen lóbálta magát, hogy attól lehetett, tartani, lanyattesdk. így beszélték meg a részleteket.

Bejött Duci gróf íb • músfjÉtt megáSfetpodfcak, hogy másnap kezdik a tanulás* Egyelőre Pesten, később Ttenadoboa éa Twrebese®.

A* aj korrepetitor mérarap délelőtt pontosa® tízkor feni volt a palotában. Józsi, Duci gróf masa jelentette, hogy a tanítvány még alszik, véna kerti, mig tefeeL A* iQa jagtotar * kAnyvespoioo* vette flzecate »dá, kihúzott egy saép kötet Maomi- tey* s annak oivasásába merüft Repült ax idő. Nagysokán nyiSk as a#ó, bejön Dara gróf, — pont tizenkettőkor.

— Na, zott átér zent todsuisa hozaáfngni, takáhb reggelizxünk.

Felszolgáttaíta a teát, zeggafiztek • katoa, vígan eidiakgráltak. fit a „tárnák* rMaty hétág folytatódott ttyentonaá®, Jtoszeg TLvzadobo® másképen mén* a dolog. Dóri pót pontos®® hatkor kiugrott: az ágybői, Jóskának pedig kemény parancsban kiadta, hogy ha mbanelyák nap nem kelne fel hatra, tatáé nyakon irgalmatlanul egy korod hideg vízzé! Kfeáu dr. me^cérdeate a Jóskát, vájjon megteoaé-e caafcogyan:?

— Meg én, kérem, azt fenem hónapok óta, de

Nyolc órakor a tanít röny már antarénk ablaka alatt tPt és ssorgahnasaa tanult. (Akkor a taroadobí nagy uj kastély még nem épült lei, * kis TSsza-partz kastélyba® fekatt a család.) Míg ő tanult, mestere a további anyagra készült, tízkor aztán együtt megindultak a gyönyörű rengeteg erdőbe és peripatotikns módon, séta közben folyt n előadás, rémet jogról, egybázjogió! Klein előadott, Duci gróf utána ismételte. Tizenkettőkor hazatértek dejeuoére. Délután aégykor újra ki az erdőbe, német btroctatoaá és jogtörténehm előadásokra, ugyanazon módszer szerint Hatkor volt a diner, utána ismét erdei séta, ekkor került sor az „apró kérdésekre", a jogi alapfogalmakra. Megesett, hogy a diner utáni sétáról éjfél tájt vonultak be a kastélyba. De bármilyen öreg- éjszaka jöttek is haza, a kegyelmes asszony ablakát még mindég vtüágoenak látták, ő még mindég olvasgatott

Tanév végén Duci gróf a legfényesebb eredménnyel vizsgázott le Béoaben, Klein dr. tmeerió- ja véget ért, as adősbb Gyula gróf meleg köszönetét fejezte ki neki a biztosította róla, hogy mindet körülmények között számíthat reá. A segítség ideje mihamar eljött, a segítő azonban a grófné volt

Klein dr. ismét Ütem* ö&ttőodifért pályázott,

hogy Jénába juthasson. Igen előkelő, nagynevű aspiránsokkal keltett leíveonte a harcot, kétes volt, sikere lesz-e? Éppen az aktái* vitte Trefori- hoz, mikor a Yétaá-uccán tahükomtt Ándrássy Gyuláné grófnővel, aki hárrtóján arra kocsikázott. A grófné a fiatal jogtudós köszöntésé* kedvese® fogadta, magához intette öt s megkérdezte:

— HM maga még nem professzor?

— Külföldre szeretnék menni, kegyelmes grófné, állami ösztöndíjért pályázom, éppen most viszem a kérvényemé* Trafóért őexcellenciájához, de félek, el fog utasítani.

— Hát Trafódtól függ ez * dolog? Adja csak ide azokat az iratokat, majd én besaéfek vele.

És átvette Klein dr. kérvényét, kedvesen elbúcsúzott a tovább hajtatott A boldog pályázót pedig másnap máris idézték Treforthoz. Jó- reménnyel, de azért szorongva nyitott be a nagy hatalmassághoz, aki ezúttal — szokott idegességével ellentétben, — igen kedves volt hozzá. Az Íróasztalon előre meglátta Klein dr. saját iratait, a kitízetre kék ceruzával, nagy betűkkel volt felírva.: „Ándrássy GyulámS ajánlja.*4

Kevéssel utóbb eljutott a jeles jogász vágyai Mekkájába, Jénába, Ihering tanárhoz, akinek világhíres előadásai 0 a vele való közvetlen és gyakori érinitkenés végtelen sokat jelentettek további fejlődésében. Műkor hét év után búcsút vett Jénától 0 szeretett tanárától, ez olyan hhoo- nyihványt adott kenőbe, anwlyenweft kevesen dicsekedhettek.

Később folytatta itthon Ándrássy Dani gróf jogi korrepetálásét, be is fejezte véle tanulmányait egészen, aztán Ándrássy Aladár gróf fia

mellé hívták, korábban Festetách György, a király személye kőrüM mániisBter Pál fiát is tanította. Legszorgalmasabb tanítványa mégis Duci gróf volt, alki éjjel-nappal tanult 0 mestere szerint olyan ernyedetlen szorgalmat tanúsított, mintha valami saját kenyerére s a mielőbbi ónál léságra rászoruló szegény diák lett volna.

Klein dr. kedvenc terve, az egyetemi tanszék, mégsem valósuk meg. Lassanként előrehaladó korával kialudtak a nagy vágyak te, az élet pedig megtanitiotta reá, hogy az eszményi célokért hevülők ritkán juthatnak él terveik teljesedéséig.

A magyar jogi szakirodalom őrzi most tudásának •becses értékeit, neki magának pedig a kis Sfeepsí ad otthont és kenyeret.

Szinte törvényszerű befejezése annyi nagyra- induM magyar pályának: nagy tengerek, nagy horizontok után kikötés egy kiis szigeten. Zátonyuk te beüMk. Caafcjogy * tadfe 4m saritem tatokte itt te ragyogni buktok, ont fényüket neot • tórnyeaet, francra a beteő tartatara adj®.

A béke

asszonypcoríamentje

Prágában

aagUBfera VL

Még® ma sneggeA óda tede vara idegenekkel, ének az idegenek vaáwmecr! yieai aessonyok. A! vöág snÉnden tájáról reáT«?Ámga hozták őáoert a vonatok, AnrariMibóL, KjanadAbóL, A ból, NémetoraoágbtS, FranoiaországbóL, Ma gyaroerszégnól, SvédosBzágbói. Miit akar eoy- «yi aasaoaiy Prágában, nőt keresnek itt? Ai asszonyok viüAgszövotsége a Wonrane Ioter nnttomai Lengne fór Peeoe and Freedom — * nők vüágligdja a békéért éa szabadságért, itt tartja neaxraeföofei kongre&sznsét A kongreoa- szas csák botnap veszi kezdetét, de a résztvevők csaknem valamennyien megérkeztek mér.

Á Dűm 25eanéd€te3o6 Osrvéty tágas termei 6b toiyoaőá fc*ngosak assaonyi beszódSA. Az esz- snonyok tegtöbfirje már nem Haltai, a haja soknak hófehér, de vajatmeoanyiaek ezeméfbGL friaseeég és optkodsmara meAe^rifaő fénye áraid. Ennyi derűs arcot, ennyi Waara&úő tekintetet régen láttam együtt. El keft saekfíc hincá, hogy tiszta szívvel a békét akarják, a gyűlölet fei-CeáLolAyanő lángját efáttogatori, kivenni fiaik és férjük kezéből a fegyvert, hegy meg ne ihmrétljődÉbessék még egyezer ax Öldöklés, a szörnyű, etólxervéarl ksviánd róm, a háfeons. * *

Qsafc Törökország, Spanycdorazég, Okra- ée Oroszország nem küld detegMtakrt.

á

A srines kSktaáöttek eerideig még nem érkeztek megL

Kik vannak itt? fene Addhmw fCbteagu^, n vfiágtiga elnöke, Bfiss Skeepskanka, a tiga titkára (Amerika), Natasa SahSboom <hr„ Svédország delegáltja, Gertmsd Wofcer dr„ a híres kémiteos, a beírni egyetem tanára, Béöy- Scfrwámmer Rőza AmerSráböL, VAmbéry Me- lanáe, Mellemé Miskolicy Engenie Badáqpeet- rdL, MaíroeHe Capy francia írónő, a L'O^rvre munikaitánsa; egyelőre ezeknek a nevét sikerüli feljegyezni.

Jane Addarns egy hólfehér hajh nén3s», mielőtt egy mondaUba kezd, mindig kacag egy kicsit. O informálja az újságírókat a liga céljairól, a kongresszus programijáról, az eddigi munka eredményeiről. Miss Skeepskauks szerint nincs Amerikában gyerek, aki Jane Ad- dams nevét ne fememé. Jane Addams legfőbb és legszemfélyesebb programja, hogy a színesek eSeni gyűlölet ellen küzd minden erejével és a színes nőket is belevonta az asszonyok viiágszövétségébe.

♦

Az egyik francia kiküldött elmondja, hogyan sikerült a kínai asszonyokat is megnyerni a v&ógbéke gondolatának.

*

Bédy-Sch'wimnrer Rózát csak így hívják az asszonyok: „Die Rosika".

te

A legszebb oő *z egész gyülekezetben Madame Marcell© Capy, aki L'amour roi“ cimii regényével nagy sikert aratott Párásban, Mély fekete szeme van, szépen iveit szája, karcsú, nagyszerűen van öltözve. Vámbéry Meúbwnáe, amikor bemutatja, ezt mondja nekem: ^Most még csak azért lesz tőle elragadtatva, mert szép, ez is elég, de ha beszélni hallanál Ha a kongresszuson beszélni fog, egész Prága szerelmes lesz belé, gyönyörűség hallgatni lélektől átfűtött, finom szellemű beszédét, te

Madame Maroefle Capyt meg fogom hallgatni. Elsőnek Laura Pnffer Morgan (0. S. A.) a Kellogg-paktuimról és Ágnes Mac Phail kanadai kiküldött a leszerelésről beszél. A többi előadók: Mamelle Bryd, Luie Bennet. Em- my Ereundlich.

te'

A világ Mlamférfiai évek óta szép, hang zatos és olykor márványba való szavakat mondanak a békéről. Megépített mondataik mögött mintha nem ceitoít volna ed a fegyverek zaja. Az asszonyok békék(xiíecneociája sokkal őszintébben, meggyőzőbben hat. Ax anyák szive és gyengéd keze az egyetlen, amely biztonságosain őrködik a béke födött. Ennek a gyengéd kezeikből fonott virágot körülölelő láncnak vájjon mekkora az ereje? Erre ne héz felelni Hinni kell benne. Odv az asszonyoknak, atkák a világbéke áldott, szent, tér méfkenyitő gondolatát pdántálják a szivekbe.

S*. S.

Kíméletre szorul

A Umiténő alapotm etddnpeöe Bettimért m iskolában. Másnap levelet kap Béömér mamájától:

— Kérem, kisasszony, ne bántsa Edömér- két. Nincs hozzászokva a veréshez. Mi térim za sohase szoktuk meffvemi . . . lepfeifeGto

önvédelemből.

(L'hmmmJ

12