Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-03 / 174. (2099.) szám
2 TPM<^-MA<ste®'fmaiAP 192® anguftgtog 8, wwnlxtt fcizottság elé állított. Tiso, Ravasz és Buday voltak ennek a bizottságnak tagjai. A bizottság azonban az én érvemet és indokolásomat nem fogadta el. Elnök: Ön Giller dr.-t is említette. Ki az? Belánsky: Losonci ügyvéd és a katolikus iroda tagja. Gillerrel való beszélgetés közben meg akartam állapítani bizonyos dolgokat, amelyek Bazovszkyt rossz fényben mutatták volna be. Én ugyanis Bazovszkyval régebben együtt dolgoztam a lapjánál és akkor tudtam, hogy Petrogalli és Tarján adtak nekünk negyvenezer koronát. Gondoltam, hogy a községi választások előtt Bazov- szky megint kapott pénzt. Giller erre vonalkozó kérdéseimre kijelentette, hogy Bazovsaky nem kapott pénzt, de a néppárt kapott. Mondtam, hogy' erről tudok, de ez a kassai káptalan kölcsöne. Gillő r azonban azt mondta, hogy azonkívül is kapott a néppárt pénzt. Elnök: Közelebbi adatot nem mondott? Belánsky: Nem kérdeztem, nekem ez elég Tolt. Elnök: De nekünk ez nem elég. Belánsky: Nem mondott közelebbit. & választási kassza dolga Belánsky ezután elmondja, bogy a nagyszombati püspök s zen t eléskor megkérdezte Tukát, hogy van-e pénz a választásra. Tuka azt mondta akkor, hogy volna egy félmillió korona, ha a párt is adna félmillió koronát. Azt is mondotta akkor, hogy holland katolikusok is támogatják a néppártot. Elnök: Micháluszról mit tud? Belánsky: Tuka érdeklődött iránta és mondta, hogy jő volna munkánknak megnyerni. Egyszer találkoztam Michal ússzál, mikor Gáoson organizálta a radikális auitonő- misták pártját. Elnök; ön azt állította, hogy a radkiális autonómisták pártját Tuka dirigálta. Belánsky: Ezt onnan tudom, hogy Jostiáik, akivel bizalmas barátságban voltam, hozzám jött Tuka megbízásával, hogy belföldre és külföldre szőlő felhívásokat készítsek. A felhívásokban a plebicitum kérdése szerepelt és felvetődött az a kérdés, hogy továbbra is együtt legyünk-e a csehekkel. Elnök: Tehát ön tovább dolgozott Tulkával? Belánsky: Politikai és egyházpolitikai téren igen. Én a felhívásokat Gsadernának adtam, aki azokat Vareeha közvetítésével továbbította. Varecba szintén dolgozott ennek a pártnak az érdekében. Elnök; Mit tud a pamfleltről, amit. Bécsbe vitt ? Belánsky: Bazóyszky olvasta föl a pamflet- tet. Tukán a k ... pardon, én olvastam föl. Belánsky ezután számos levelet olvas fölFöl olvass a Titkával való sürü levélváltását, amelyben Tuka Belánsky tói cikkeket kér. Azonkívül, mivel Belánsky a pártnak helyi titkára is volt, különböző pártügyek is szerepelnek ezekben a levelekben. Elnök: Mit akar ezekkel a levelekkel bizonyítani? Belánsky: Azt, hogy Tukáral való ismeretségem igen sokoldalú volt és gyakran váltottunk levelet. Belánsky ezután felolvassa többek között ..A rodohranee diákok feladatai" cirnü írás- munkát. amely azt mondja, hogy a tisztességes csehekkel a jobb jövő érdekében együtt dolgoznak, bár a németeknek és a magyaroknak ez nem tetszik. Ez a füzet a Rodobrana kilátásairól azt mondja, hogy * cseh fasisztákkal egyesülve, erőszakkal magukhoz ragadhatnák az uralmat, mert alkotmányos utón nem lehet ezt elérni. Elnök: Mit akar ezzel bizonyítani? Belánsky: Azt. hogy erőszakos útról vau benne sző. Elnök: De ők azt is mondják ebben a füzetben, hogy meg akarják védeni a köztársaságot. Belánsky: Ez természetes. Én csak az erőszakos útra hivatkoztam. Eljön az idő Újabb szünet után Belánsky folytatja a levéllel ol va sás oka t. Felolvassa Sznaczkynak azt a levelét, amelyet hozzá irt, hogy jöjjön fontos ügyben Tokához Rózsahegyre. Ez a zsolnai vonattalálkozásra vonatkozik, amikor Tu- kával a vonatban beszélgetett. Belánsky ezután fölolvassa azt a levelet, amelyet Tuka irt hozzá és amelybe® arra kéri, hogy a bajtársai között terjessze a nemzeti eszmét és nemzeti munkára buzdítsa őket, mert eljön az az idő, amikor munkájukra szüség lesz. Föl olvassa ezután Holly János hozzá irt levelét, amit Tuka nevében irt és arra kéri, táviratozzon, mikor jön Lockhart angol újságíró Losoncra és mutassa be ezt az angol újságírót Tarjánnak. Belánsky ezután felolvas egy levelet, melyben Tuka Hlinka kívánságára honorárium fejében cikket kért tőle. Elnök; Mit akár ezzel bizonyítani? Belánsky; Ezzel azt akarom igazolni, hogy- Tukávali viszonyom a bécsi ut óta elhidegüít. Levélváltás Hlinkával Belánsky felolvassa Hlinkának egy hozzá irt levelét, amelyben Hlinka sajnálkozásának ad kifejezést, hogy Belánsky, akj a választási listán Tuka után következett, nem került be képviselőnek sem a második, sem a harmadik skruti- niumban. Hlinka köpüi ebben a levélben, hogy Tuka egyetemi tanár lesz és ö fog a helyébe kerülni mint képviselő. Ezt a levelet Belánsky személyének karakte- rizálására hozza fel. Belánsky ezután felolvassa Hlinkának azt a levelét, amelyben kéri, hogy közelebbi adatot közöljön arról, hogy ő, már mint Hlinka korrupt társaságba került és kéri ezeknek a korrupt embereknek a megnevezését, mert különben nyilvánosan de- zavuálja és rágalmazónak nyilvánítja. mert Belánsky annak idején átadta a parlamenti klub vizsgálóbizottságának. Amint már a vizsgálóbírónak mondottam, ezt a levelet, amikor megindult ellenem az eljárás, egyéb fontos okiratok- I kai együtt Siváknak adtam, akinél a levél meg is van. Belánsky ezután fölolvassa Kovács hozzá irt üzleti hangú levelét, amelyben Kovács azt irja, hogy „elkészítettük az építkezési tervet, a faa- sade-ot bécsi mintára csinálják, ezért jöjjön Béos- be, hogy a helyszínén megnézhessük azt a házat, amelyet kopirozunk". Belánszky ezzel azt akarja bizonyítani, hogyan érintkezett Kováccsal. Nem ezzel a levéllel hívta öt a bécsi útra. E* a levét csak öszeköttetésük leplezésére szolgált. Belánsky ezután fölolvas egy levelet, amelyet Hlinkához irt és amelyben fölajánlja szolgálatait, hogy az áruló Koza Matejov helyébe öt alkalmazza a szerkesztőségben. ..Küldjél neki ciankálit** Elnök: ön a védelem szerint meg akarta semmisíteni Tokát, hogy a helyébe kerüljön képviselőnek? Belánsky: A múltam éa a nevelésem kizárja azt a vádat, mintha igy akartam volna karriért csinálni. Elnök: A védelem azt mondja, hogy Pázmán tanú szerint ön valami dankáliról is beszélt Belánsky: Ismeretes az 1912. évben történt Hoírichter-ügy. Hofrichter ciankálit küldött az ÍR rangsorban megelőzőknek, hogy a ranglistán előre jusson. Azóta szólásforma maradt az, hogy „kfildjél neki eiaa- kálit“. Elnök: ön azt a kijelentést tette a Magyarország elleni mozgósításkor, hogy „ha Murgas önként megy a frontra, akkor szamár44. Belánsky: Nem ismerek semmiféle Mnrgast Elnök: Logikus-e az, amit állít, hogy ön véletlenül találkozott Kováccsal, holott Tukának már régebben összeköttetése volt vele. Nem logikusabb lett volna az, ha Tuka küldte volna önt Kovácshoz? Belánsky: A véletlennek összetalálkozása volt. Elnök: Nem gondolja-e, hogy a bécsi iroda Kovács saját külön irodája volt? Belánsky: Nem. Mikor visszajöttem Bécsből, Tuka érdeklődött, mit láttam ott és meg is mondtam neki, hogy ott kémkedés folyik. Elnök: Mennyi idő múlt el attól az időponttól kezdve, hogy Kováccsal találkozott, addig, amig Bécsbe ment. Belánsky: Nem emlékszem pontosan, egy hét, vagy egy hónap, de azt hiszem, hogy kevesebb, mint egy hónap. Belánsky bevallja, hogy adatokat szolgáltatott Elnök: ön Kovácstól megbízást kapott arra, hogy a zsolna—ruttkai vonalat tanulmányozza. Megtette ezt? Belánsky: Nem. Elnök: Bécsben semmilyen más irodában nem volt? Belánsky: Nem. Elnök: önök három óra hosszat beszélgettek az irodában, meg tudná-e mondani, hogy milyen számadatokat mondott katonai kérdésekben? Belánsky; Nem akartam pontOB adatokat adni, de nem is tudtam, mert akkor már nem voltam aktív katonatiszt. Csupán általános dolgokat mondtam. Elnök: ön katonai szakember. Volt az adatoknak értékük? Belánsky: Volt. Én tüzérségi és gyalogsági ezredekre vonatkozó adatokat mondottam, azonfölül a telefonhálózatról, hogy hol és milyen irányban ágazik el. Pontos információt azonban nem adtam. Festeti- IcirAj c&oZny ^ Irta í ICRÚDy- GUULa (3) — A pozsonyi királyi palotában, ahol valamikor király és királyné őfelsége mulatoztak: most mások laknak. Ugyanezért a Budáról menekedő királynénak meg kellett elégednie azzal az üres házzal, amit a pozsonyiak nagy birtelenében berendeztek a számára. A cámbora szerint az egyik szék ettől a polgártól való, a másik szék amattól a polgártól. Ő egy magas gyermekszékben ült az asztal végén, amilyenbe azokat a kisgyermekeket szokták ültetni, akik még nem érik fel az asztalt. Azért látott mindent, ami az asztalnál történik a földszintes ebédlőben, ahol az urak még ködös időben sem engedte)^,világosságot gyújtani, mert szégyelltél! rongyos ruháikat Különösen rongyos volt Gerendi Miklós, a fejérvári kanonok, valamint Zay Ferenc uram. Már a horvát bán onagysága, Batthyány Ferenc uram, valamint Tahy János, Horváth Gás-pár és az öreg Bornemissza uram kevésbé voltak olyan ág r ólszak adtak. — Batthiány, Tahy, Bornemissza! —■ mormogta szakállába az erdélyi vajda és megint csak olyan hangtalanul, szinte ő maga előtt is rejtegetett jókedvvel nevetett, amint, aki valami különösebb, titkosabb dolgot hallgat magában, amelyet el nem árulhat. — No diák! Hát a Sántaurait kifelejtetted?- Nádori»pán uramat? horkantolt fel Zem- ber. -- Nem felejteném el én őkegyeimét akkor se, ba a másvilágra volnék menendőben. Nyolc, karma községi bort kap naponta a "királyné udvara, de a kannákat már délután | kell tölteni. A másnapi borral. Ki tudná, há- | nyadilk másnapinál tart már Báthory István j uram. A cimborám szerint Pozsonyban még részegebb, mint valahol Budán. — Nagy betegség a borivás, — kahotázga- tott magában a vajda. — De Magyarországon nem kell szégyelni ezt a betegséget, mert minden második ember szenved benne, mint akár az öregségtől. Persze, hogy nádorispán uramnak kell előljánmi jó példával, hogy azok a fösvény pozsonyiak, akik még a lopótököt is kicsepegetik, mielőtt uj hordót borítanának fel, eresszenek valamit a királyné pincéjére. — N em is olyan fösvények azok a pozsonyiak, —- mond most a diák, mert ismervén gazdáját, jól tudva, hogy ennek a legnagyobb hatalmú urnák, nem szabad feltétlenül igazat adni. Aki derekat hajt előtte, anélkül, hogy a száját kinyitná: annak a véleményére másnap már nem is kiváncsi. — Hallottam már fösvényebbekről is, mint például a Kákáinkról, akik kétszer ették meg a lencséi. Akkoriban még ez uj dolog volt, Szaipolyai János erdélyi vajda és Szepes örökös gráfja megfordult fektében, amikor a diákja eszébe juttatta a Kókaiakat. — Varjasai Nagy Imre a 1 nádor uramnak, miután a nádori hivatal mostanában szünetel, nincsen más teendője, mint a pozsonyiak küldeményeit mindennap átvenni, azt jegyzékbe foglalni, nyugtatványozní. Egyed napja óta vezeti a lajstromot az alnádor ur mennyhalakról, márnákról. Vájjon hányszor akadt meg a halszálka a torkán, amikor megcsalta a királynét a pozsonyiak javára? A vajda szerette az emberszólást; mindenkinek van valami gyengéje. Azokat az embereket kedvelte köm vezet ében, akik előtte ellenségeit nemcsak te tőtől-talpig levetkőztették, de a bőrüktől is megfosztották. Hangtalan nevetése szólt tehát ellenségének, Varjasa i Nagy Imrének, Magyarország alnádo- rának, aki kövér potykákat lopkod most a diák szavai szerint, mert egyébhez nincsen módja. — Hát a pénzzel ki számol? Ki most a fizetőm ester Pozsonyban? — kérdezte hosszú hallgatás után a vajda és lehunyta két sötét szemét, mintha titkolni akarná a diákija előtt, hogy voltaképpen ez a kérdés érdekli leginkább. A vajda inondá ki II-dik Lajos király udvarában, a Mátyás király építette nagy trónteremben a tanácskozó urak fülehállatára, amidőn a közelgő török meggyőzéséről folyt a disputa, — a vajda mondta unottan, az ablakok felé fordulva, háttal a gyülekezetnek: Pénz beszél, kutya ugat.. Zeniber olyan fonnyadton mosolygott, mint akár azok a szilvák, amelyéket a fatetején felejtettek: — Ott volna a pénzhez Thurzó Elek uram is, aki a púpos lányokat is elvenné feleségnek, ba azoknak várak van. Ott volna a ken- derszukállu Bornemissza, uram, aki Budán a meggyfák alá, a kertben ásta el a befolyó jövedelmeket, mert a vasalt pénzesládákat már uem tartotta elég megbízhatóknak. De ón azt hiszem, a cimborám szavai szerint, hogy nem gén kerü' a pozsouyi udvarba teliér, amelyen a két jóilr kipróbálhatná a fogát. De mór erre olyant, horkantött az erdélyi vajda, hogy a háztetőn, a sárga tök Ön kapirgá- ió kis cinkék, amelyek kedves muzsikásai voltak Szupoiyainak: ijedten elröpentek. — Hazug cimborádat, diák, PetkÖMeteni a lábánál fogva a diófára, hogy a hintázó fejével verje le a diókat, királyné tíz mázsa pénzt pakol i lovak hátára, mielőtt Budáról, -sötét éjfélnek idején elmenekedett Logod közién felé. Zember fürgén bólongatott} mint a mezőn maradt katángkóró, amely azt reméli, hogy ilyenformán kegyeimet kap az őszi széltől. — A cimborám a kötöfóket fogta a málhás lovaknál, nyitott szemmel számlálta a pénzes ládákat, mert józan volt ezen az éjszakán, mint mindenki. Lehetett az a pénz akár húsz mázsa is. —Tíz mázsa volt, — szólt közbe az erdélyi vajda, habár szolgáival nem szokott vitatkozni. — .Hát a málhús-lovak csak mentek-men- degéltok NeszméJy felé, majd Esztergom felé, a királyné mindenütt a nyomukban és bizony sok port kellett nyelni a szép, fiatal lo- vasnőnek a poroszkálő állatok nyomában. De nem győzte kiáltozni, hogy siessenek az emberek, mert Esziexgcmba kell érni, ahol már bizonyosan ott vannak a hajók a királyné frájjaival, stafttrungjaival, hozományba kapott bútoraival. Hát aztán el is értek Esztergomba, éppen akkor, amikor a várparancsnok, Orbáné uram a királyné tizenkét udvar- hölgyét a hajóktól a várba kísértette. A holmikban pedig nagy dézsmát csapott — A pénz? — kérdezte a vajda, mintha nem nagyon érdekelné ez a sok haszontalan beszéd a királyné staffirangjáról. — Ott, Esztergomban kellett valaminek történnie, hogy a királyné, megijedvén: a tiz- mázsa ezüstöt hirtelen Bornemissza uram gondjaira bízta, vinné sietve a kincset Orbáné várkapitány elől Pozsonyba. A málhás lovak éjnek idején szalmával, ronggyal bekötözött patákkal, nagy ti toliban szöktek el Esztergomból és szerencsésen Pozsonyba te érkeztek. Hajh, de a királynénak nem sok öröme leheteti tallérjaiban, mert Bornemissza urain, aki a pozsonyi várnak a kulcsait őrizte: a vár pincéjébe rakatta a/, egész szál-, littnányt. Egyetlen tallért nem ád ki abból amíg ni királya nincs az országnak. 'Folytatjuk.) A létért való küzdelem súlyos napjaiban csak a fiatalos erő, az I acélos izomzat, a nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszer képesít bennünket arra, hogy megálljuk a helyünket. Az életküzdelem egész fegyvertárát egyesíti magában a valódi DIANA sósborszesz Ha testünket és különösen serdülő gyér- t mekeink testét esténként lefekvés előtt és reggelenként a napi robot megkezdése előtt tiszta vagy hígított DIANA sósborszesszel bedörzsöljük, rugékonyságra, frisseségre és erélyes tetterőre teszünk szert, mely a munkához kitartást és buzgó életkedvet kölcsönöz. Kísérelje meg mindenki, aki bágyadt, könnyen fárad, lehangolt, kedélybeteg, mert csodát fog látni. DIANA sósborszesz Az egész országban mindenütt kapható Csak Diana névvel valódi! Egy eredeti palack ára 5.50 Ké. Felolvassa Hlinka egy másik levelét, amelyben azt irja, hogy ha vissza is vonulna a politikától, nem Tuka lenne az utóda, „mert teljes szlovákra, megközelíthetetlen szlovákra vau szükségünk, mig Tukának állandó magyaron és hazaárulási afférjai vannak". Ezt a levelet azért olvassa fel Belánsky, hogy a bíróság lássa, hogyan jellemezte Hlinka Tu- kát. Az elnök ezután megállapítja, hogy az iratok között van egy fényképmásolat egy' levélről, amit Kovács irt Belánskyhoz, de a levél eredetije nincs meg. Belánsky kijelenti, hogy 3 levelet a losonci rendőrségnek adta át. Az stotök megállapítja, hogy a rendőrségi iratok- ial nem érkezett meg. Wdtahherz dr. védő: Ki fényképezte ezt és nikor? Belánsky; Stankó detektív a losonci rendőrségen. Elnök (Tukához): Látta ön az eredeti levelet? Tnka: Igen. Nekem a párttitkárságon adták át, Belánsky bizonyítékai
