Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-23 / 190. (2115.) szám

<iti mgnaytns 88, péntek. 5 Borzalmas vonatszerencsétlenség Ausztriában — % gyorsvonat összeütközött egy személyvonattal a kisgazda vagy a magyar nemzeti párthoz tartozott. Én vele nem mint magyar politikus­sal érintkeztem, hiszen másokkal is beszél­tem a gyáriparosok közül és mondtam, hogy a. gyáripar tekintetében nincs különbség fel­fogásunk között. Tarján intelligens, tudós em­ber, jó közgazdász, tőle sokszor kértem ada­tokat, amiket feldolgoztam. Esek a gyáriparosok mondták, hogy Belán- sky kért a lapra pénzt. Elnök: Ezek a gyáriparosok magyarok vol­tak? — Szlovenszkóiak voltak. Ez olyan: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, mel­lékes, hogy milyen nemzetiségűek, szloven­szkóiak és szlovákok is voltak. Elnök: Belánsky szerint ön Gillertől negy­venezer koronát kapott. Igaz ez? — Nem kaptam egy fillért sem, ő kapott pénzt. Elnök: Belánsky szerint ön Tuka politikai organizációjába tartozik és ezért nem fog val­lani Tuka ellen. — Én nem tudom, micsoda organizácója volt Tukának, én csak egyet ismerek: a Hlin- ka-pártot s ennek nem voltam tagja. Belánsky, aki a tanuk padján ül, most köz­beszól: Kérem, tévedés van, a memorandum­ban orientációról van szó és nem organizá­cióról. Az elnök megállapítja, hogy a memorandum­ban organizáció szerepel. Bazovszky: Orientációról sem tudok. Az angol ujságiró látogatása Elnök: Tuka hozta Lockhardot önhöz és Tarjánhoz? — Lockhardot Belánsky hozta és 5 plebis- citumről kezdett beszélni. Elnök: Mondta Belánsky, hogy Tuka levele alapján jött önhöz? — Nem emlékszem. Lockhard különböző szlovenszkói ügyekről kérdezősködött, majd megkérdezte, hogy mit mondanék a határ­menti map^arok népszavazásához. Éu elutasító álláspontomat hangoztattam, mire ö leforráz­va ment el tőlem. Elnök: Tarjánhoz is elvitték? — Nem tudom. Elnök: Térjünk vissza a pamflethez. Be­lánsky azt állítja, hogy ön ismertette meg Petrogallival és Tarjánnal. Akkor ellenzéki akció indult és önnek kellett volna megírnia a pamflettet. Petrogallinak és Tarjánnak kel­lett volna finanszírozni az ügyet, amit 1923 júliusában Fenyőházán perfektuáltak. Belán­sky vallomása szerint a pamflettet Bazovszky irta, az adatokat Tuka, Machácsek, Koza és Tománek adták, Becsben kellett volna kiadni, Belánsky Becsben korrigálta ki és Lonszky- nak adta át. Tanú: Kérem, ez nem igaz. Mivel azonban rólam van szó, kérem tessék kihallgatni eze­ket az urakat, akiktől én állítólag az informá­ciókat kértem, ők majd meg fogják mondani, hogy mi igaz. Én a pamflettet olvastam, mert Szlovenszltón terjesztették, de az abszolúte nem igaz, hogy én Írtam, vagy én diktáltam volna. Elnök: Ezeket az urakat már kihallgattuk, de ők erről nem tudnak. 1923 júliusában ta­lálkozott ön Belánskyval Fenyőházán? — Lehetséges. — Itt van a levél, amelyet ön Belánekylhoz irt, igy szól: Kedves Károly, én nem írtam, s ez azt jelenti, hogy egyetértek augusztus 17-ével. Irdd meg, hogy mikor jösz. Mire vonatkozik ez? — Valószínű, hogy augusztus 17-én akart en­gem meglátogatni, erre vonatkozik. Elnök: Tehát nem a pamflettre? — Nem. Egyébként Belánsky és mások is több­ször voltak nálam Fenyőházán. Bnonkjf indulatos kirohanása Elnök: Belánsky szerint 1923-bam Bitterával és önnel beszélgetése volt Losoncon és akkor Bit- leTa azt mondotta, hogy „ti szlovákok puíhák vagy­tok én tudnék embereket, í\kik majd elhatározzak magukat a tettre**, Belánsky pedig azt mondta, hogy ha a magyarok jönnek, akkor a rokkantsága ellenére is ai üteg élére állana. — Bittera volt nálam s azt mondotta, hogy rok- kantegyesületet akar szervezni és éníhozzám uta­sították. Erre én őt Belánskyhoz, a rokkant tiszt­hez utasítottam. Ilyen diskurzusra én nem em­lékszem. Az ellen a leghatározottabban tiltakozom, hogy előttem Bittera vagy bárki más arról beszélhe­tett volna, hogy a magyar katonaság bejön. Ez teljesen lehetetlen, mert ha előttem ilyesmiről mert volna valaki említést tenni, én azt az em­bert kirúgtam volna. Bazovsky még erősebb kifejezést használ, amire az elnök leinti. Elnök: Itt olvasom Ivánka feljelentésében, hogy Bazovszkyt hallgassuk ki, mert neki is van tudo­mása Tuka dolgairól. Bazovszky (izgatottan közbevág): Ilyen mesé­ket és butaságokat csak üresfejiieknek mondhat­nak, de nem nekem, aki ntévégre is intelligens ember, ügyvéd vagyok, elvégre is nem vagyunk gyerekek, banem felnőttek. Elnök: Volt ösezeköttejése Sznaczky Autonó­miájával? Nem. csak annyiban, hogy első előfizetője voltam. Elnök: Volt része a lap alapításában? — Nem. Elnök: Tud arról, hogy Jestiák Kassán szlo­vák asztaltársaságot szervezett? Tudom, mert Jostiák felkért arra, hogy a megnyitásra elmenjek. Én is ott voltam. Bécfi, augusztus 22. Ma délelőtt féltiren- két órakor Sehawarzaoh st. Veit és Loiiara között szörnyű kimenetelű vasúti összeüt­közés történt. A B. 115. számú gyorsvonat a nyílt pályán összeütközött a 716. számú személyvonattal. A katasztrófáról még nem érkezett részletes jelentés, de már az első hírekből is megáBapitható, hogy rengeteg emberáldozata van. Az első híradások öt halottról és 20 súlyos sebesültről számol­nak be. a szerencsétlenség előidéző okát abban látják, hogy a személyvonatot hibá­san indították legutóbbi állomásáról. A for­galom a vonalon szünetel. NacDonald októberben Washingtonba utazik Washington, augusztus 22. Ugylátszik, hogy a tengeri leszerelésre vonatkozó an­gol-amerikai tárgyalások közvetlen befeje­zés előtt állanak. Legalább is most már ha­tározott tény, hogy MaeDonald október elején Washingtonba érkezik. Diplomáciai körökben azt mondják, hogy MaeDonald látogatását csupán a megegyezés utánra tervezte. A jelentések szerint a kompro­misszum abban áll, hogy Anglia és Ameri­ka egyenlő számban építhet tízezer tonnás cirkálókat, mig Angliának megadják azt a jogot, hogy kereskedelmi kapcsolatainak védelmére nagyszámú kisebb cirkálót tart­hasson fenn. Ezeket a hajókat, amelyek rendőri szolgálatra vannak szánva, a kom­promisszum nem tekinti hadihajóknak. Négyszáz millió leies sikkasztás a bukaresti pénzügyminisztériumban Bukarest, augusztus 22. A pénzügymlniisz- tériumíbain négyszáz nrillió lejes sikkasztást fedeztek fel. Ez a horribilis ősszeg a nyug­díjalapból hiányzik. A sikkasztás egészen leplezetlenül folyt, minthogy az eltűnt mil­liókról seammiifée nyugtát sem találtak a mi­nisztérium könyvvezetésiében. Amerikában minden reményt feladtak a svájci rendítik föltalálására Newyork, augusztus 22. Az amerikai szak­körök minden reményt feladtak a svájci re­pülők feltalálására. Tegnapig még úgy hitték, hogy a hírek elmaradása a repülőgép rádiójá­nak hibájából történik. Ma már tudják, hogy a repülőgépnek el kellett vesznie, mert het­ven órája van távol és mindössze kétezer li­ter benzint vitt magával, ami legfeljebb negy­ven órára elegendő. fcult Prágában, amely a mi kormányunk 'is. Erire néhai Rubin au. János, a későbbi kassai Erre néhai Rurnan János, a későbbi kassai van, die kérdés, hogy a csehekkel minden kérdésünk rendezye van-e már és van-e ga­ranciánk Szlovenszkót illetőleg a csehek tői. Dula Máté erre kijelentette, hogy ez már el van intézve, van már egy külön határozat is, amelyet átadtak Prágában és amely arról szól, hogy tiz év múlva külön fogunk tár­gyalni a szlovákok és csehek viszonyáról. Dula Máté hozzátette azt is, hogy ezt oppor- tunus okokból nem lehetett nyilvánosságra hozni, de a határozat Prágában van. Megjegyzem, hogy a budapesti tárgyalások után Paulimy, Dula Máté és én Becsen keresztül a magyar kormány engedélyével Prágába men­tünk. Amikor Bécsben voltam, Tusar, a csehszlo­vák köztársaság bécsi megbízottja, aki nekem ré­gi ismerősöm, közölte, hogy éppen megérkezett a Vix-féle demarkációs vonalra vonatkozó jegy­zék. Érdekelt engem a jegyzék, megnéztem azt és láttam, hogy Losonc Magyarországhoz van csa­tolva. Ez reám személyi és nemzeti katasztrófát jelentett. Említettem a dolgot Tusárnak, Tusár er­re telefonált Prágába, ahol erről tanácskoztak is és fejtegetéseimet, amelyet a minisztertanács előtt, mint szakértő előterjesztettem, Versailleshe továbbították. Nemsokára, december 4. vagy 5-én megjött a Vix-jegyzék korrekturája, de az Ipoly folyó éke még ebben is rosszul volt kirajzolva. Dula Máté ekkor azt mondta, hogy Kramár kijelentette neki, hogy a szlovákok­nak fehér lapot kell átadni és arra Írják fel követeléseiket. Dula azt is mondotta, hogy Karmáinak ez a kijelentése az úgynevezett jegyzőkönyvvel, a titkos clausulával van összefüggésben. Erre azt mondtam, hogy mi semmi körülmények között sem ülhetünk le tárgyalni ebben az irányban, mert kifelé azt a látszatot keltené, hogy a csehek és a szlovákok között nincsen egység. Dula Máté ezért azt mondta Kramár- nak, hogy mi teljes bizalommal vagyunk a csehek iránt. Bazovsky ezután vallomását így folytatja: Többször voltam TurócszentmáHon­ban és rájöttem arra, hogy a turócszentmárto n i deklarációt megváltoztatták. Erről többször Írtam. Azt mondták nekem- azok az urak, akik informáltak, hogy az eredeti jegyzőkönyv Turócszentmái'ton- ból eltűnt, amint eltűnt az a határozat is, ami október 31-én hoztak és ami tiz év múlva újból rendezendő viszonyról szól. Azt mondták, hogy ez a második határozat ta­lán Prágában van, de az első eltűnt. Ezután szembesítik Belánskyt Bazovskyval. Lapzártakor a tárgyalás tart. Találkoztam Belánskyval és Csademával és szónoklatot is tartottam. A gyűlésen ismeret­len fiatalemberek lármázni kezdtek, akikről kiderült, hogy detektívek. Én akkor igazoltam magam, majd elmentem a szállodámba és a dologból nem lett semmi. Elnök ezután felolvassa Snaczky levelét, amelyet 1925 junius 5-én Belánskyhoz irt. Azt írja, hogy szimpatikus neki a felmerült személyiség. A levélre Belánsky ceruzával irta, hogy Bazovszky az a személyiség. Elnök (Bazovszkyhoz): Igaz ez? — Nevem nincs is említve a levélben, lári- fári az egész, ha Bethlen és Horthy irt volna rám vonatkozólag ilyeneket, annak sem vol­na értelme, végül még talán Tukára fogják, hogy ő volt az a személyiség. Cirkusz az egész. (Emiatt a kijelentése miatt rendreuta­sításban részesül). Az elnök most egy újabb levelet mutat fel, amelyet Bazovszky irt a néppárthoz. Azt Írja benne, hogy a mártoni deklarációra vonat­kozólag olvassák el cikkeit, sokat még elhall­gatott, bár az anyag össze van gyűjtve, de nincs itt még az ideje, hogy azt nyilvános­ságra hozza. A deklaráció nem két emberé, mint Hlin­ka írja, hanem az egész nemzeté volt. Ha két emberé lett volna, ezeknek jogukban lett volna azt meghamisítani. Bazovskzky: Ezt a levelet ón irtani. Ez a turócszeuitimiártoni dekilairácnó inegválitoz- ífiaitásának kérdésére vonatkozóik. A kérdést ■én vetettem fél és mivel a néppárt rám hi­vatkozott, írtam néki. hogy ne fecsegjenek annyit, ha nem tudnak bizonyosat. Magam is sokszor írtam a deklarációról. Most az ügyész áll fel és több (kérdést in­téz Bazovszkyhoz. — Miért törődött maga Belániskyval, mi­kor azt mondták róla, hogy ő jó magyar? — Meg akartam menteni a szlovák nem­zeti ügynek, hiszen tiszt volt és nem vettem készpénznek a különiböző mendemondáikat. Ügyész: ön azt mondta, hogy Belánsky té­vel ygett. Tanú: Napóleon akart lenni, vezér, diktá­tor, miniszter vagy legalább képviselő akart lenni, idönkint azonban rendes ember volt. „A Tuka-orientáció" — ön választatta meg Belánskyt a ma­gyarokkal együtt polgármesternek ? — Igen, mert a két rossz közül a kisebbik rosszat akartaim választani. Belánsky ugyan miég ma sem jó szlovák, nincs megértése a szlovák nemzeti ügyek iránt, de azért vá- laszttattam meg, nehogy a magyarok széjjel- kiáltsák a világiba, hogy Losonc Magyaror­szághoz tartozik, mert magyar polgármeste­re van. — Ön i« volt szociáldemokrata? — Soha1, csak szociális orientációjú ember vagyok. A délutáni tárgyalás Délután negyedöt órakor folytatták a tár­gyalást. Az elnök felszólítja Bazovskyt, hogy beszéljen a turócszentmártoni deklarációról, s hozzáteszi még: Ügyvéd ur kérjük, ne izgassa fel magát. — Nagyon nehéz, — mondja Bazovsky, — egy nyolcgyermekes családapának fel nem izgatni magát, ha azt Írják róla, hogy húszezer koronát kellett volna kapnia a ma­gyaroktól és a gyermekeit is felkínálta a magyaroknak és amikor a lapok még ma is állandóan rendszeresen támadnak. Egy tfirténelmi fejezet Majd vallomását a következőképpen foly­tatja: — 1918-ban, október utolsó napjaiban forra­dalom volt Losoncon is. Október 29.-én a cső­cselék megtámadta a házamat, amelyet, le akartak rombolni, ablakaimat is betörték. Ok­tóber 30-ára tehát Turócszentmártonba nem mehettem el. de Dula Máténak siirgönyöztem, hogy lélekben ott vagyok. Ily körülmények között ugyanis családomat, beteg feleségemet nem hagyhattam magára. Turócszentmárton- ban tehát nem is voltam. November 28-án j azonban Losoncon a felsönógrádi nemzeti ta­— ön mint zsupán is hirdette azá, hogy az autonóm dia a szánt kenyér ügye? — Igen, elveimet akkor is hangoztattam. — Tudta azt, hogy BeMnsky Bécsben volt? — Belánsky később mondta, hogy Radics- csal együtt volt Bécsiben, de irodáról nem be­szélt. A Slovenská Národna Jednota az öné volt? — Tény az, hogy ezt a lapot kiadták, de nem volt bejelentve, hogy ki adta ki, mert ez fiz államfő rduhat utáni időben volt s csak ná­lunk volt lehetséges ilyesmi, Csehországban ilyesmi nem történhetett volna meg. — Belánsky gyűjtött pénzt az újságra? — Dehogy, én adtaim pénzt, Belánsky tudto- mon kijvüil kért pénzt Tulkától és a gyáriparo­soktól és kapott is. — Ön Tuka-orienlációju volt? — Nem tudom, milyen orientációja volt Tu­kának, csak azt tudom, hogy 6 is cmtonomista és én is. Ennek alapján lehetek én is Tukar orientációjú, de lehet Tuka is Bazovsky-orien­tációjú. Elnök most felolvas egy levéltöredóket, amelyet állítólag Bazovszky irt valakinek. Bazovsky: Kérem tessék az egész levelet, micsoda csalafintaság ez? Elnök: ügyvéd nr, ön a bíróság előtt van! — Kérem, én meghajolok a bíróság előtt, de azokra gondolok, akik ezt az egész dolgot csinálták. Az elnök most felolvassa Snaczkynak Bé- lánskyhoz irt levelét, amelyben azt Írja, hogy vigyázzon Bazovszkyra. Különben rögtön égesse el a levelet, nehogy a kézéibe kerüljön. „Az egész csak humbug...“ Bazovszky: Hogy ez a két katona, a filozó­fus és politikus mit tárgyalt egymással, az engem nem érdekelt. — Majd az ügyész egyik kérdése kapcsán kijelenti, hogy az egész affért humbugnak tekinti. Weiohherz dr.: Mit gondol, miért haragu­dott Belánsky Snaczkyra? — Azért, mert Snaczky került a Slováfc szerkesztőségébe és nem ő. Belánsky pedig főszerkesztő és főtitkár akart lenni. — Belánsky tiltakozott az ellen, hogy Hlimkának táviratot küldjenek? — Igen, de akkor még nemzeti párti vált. Belánsky különben szubjektív forradalmár volt és képzelődő, ezért fogta rá Tukára is ezeket a kifejezéseket, hogy kém, hidrob- bantás gtb. Ugyan, kérem, az egész csak humbug, de a kémkedés az Falout. Az elnök erre erélyesen rendreutasitja. Ottlik dr. védő kérdezi most a tabutól, hogy mit tud még a mártoni deklarációról, de mi­vel Bazovszky kijelenti, hogy ennek megvá­laszolása hosszabb időt igényelne, az elnök egynegyed kettőkor félbeszakítja a tárgyalást és annak folytatását délután négy órára ha­lasztja. nács, amelynek elnöke voltam, népgyülést tar­tott, amelyen azt a határozatot hoztuk, hogy Nógrád és Losonc az önrendelkezési jog alapján elsza­kadnak Magyarországtól és csatlakozunk cseh testvéreinkhez, akikkel együtt, egy köz­társaságban akarunk élni. Az akkori magyar nemzeti katonatanács, amelynek tagjai a népgyülésen jelen voltak, még aznap dél­után összeültek és halálraítéltek. Este nyolc szuronyos katona jelent meg lakásomon, el­vezettek és azt mondták, hogy a laktanya udvarán hajtják végre a halálos Ítéletet. Ez­zel egyidejűleg az történt, hogy Károlyi Mi­hály vagy pedig másvalaki telefonon felhí­vott, hogy menjek fel Budapestre tárgyalni a szlovákok és a magyarok kiegyezése ügyében. Még aznap este vonalra ültőitek, egy Pu!- man-kocBibg, amelyben ott voltak Dula Má­té, Faynor Vladimír, Pauliny Vilmos, Mako- viczky Péter, Ru,ma-n János. Heggel érkez­tünk Budapestre, Azt mondtam a többiek­nek, minek tárgyaljunk ml a magyar kor­mánnyal, hiszen ismert dolog, hogy október 28-án már legális csehszlovák kormány ala-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom