Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-22 / 189. (2114.) szám
4 1929 augusztus 22, eottftttttflr. •• A bíróság Filkorn dr. megesketését mellűéi. Az illavai fegyház „fogadása*1 Ezután Ckován Rudolfot, a vendéglői alkalmazottak szövetségének vágszeredi születésű titkárát hallgatják ki. Belánsky vallomásában azt adta elő, hogy jelen volt egyizben, amikor Ghován éjszakai ülést hivott össze a pozsonyi Elité mozgóba, ahová Tuka is bejáratos volt, Ghován erre a következőket mondja: „ — Kétszer beszéltem Tukával, ő volt a vezetője az Elité mozgónak, amely az anya és gyermekvédő egyesület tulajdonát képezi. Mi már tiz év óta ott tartjuk éjjeli üléseinket és mindig fizetünk a teremért és világításért. Azért tartunk gyűlést egy moziban, hogy a tagok le ne ihassák magukat, mert a pincérek szeretnek inni. Éjszaka tartunk gyűlést, mert a pincérek nappal el vannak foglalva, így nap elpanaszoltam Tokának, hogy mikor 1919-ben négy hónapig Ittaván voltam, Ivánka ezer koronáa kért tőlem lakásért és ke ízt éri. Én őt ezért az illavai f egyház hotelierjévek tartottam. Az elnök rendreutasitja a tanút és azt mondja: Kérem, ez nem pincérgyülés. Tanú: Erről beszéltem Tukával és a politikáról is, de teoretikusan. Földalatti munkáról nem tudok. Elmondtam Tukának, hogy a kommunista párt fegyverrel is lcész harcolni a Horthyrezsim ellen, hogyha en'e szükség lesz. Elnök: Belánsky egyszer jelen volt, mikor maguk telefonáltak Tukához, hogy éjszakai ülést tartanak, — Ez 1923-ban volt. Telefonon kértünk engedélyt Tukától a gyűlés megtartására. Ügyész; Erős organizáció a maguké? — Egész Szlovenszkón vannak szerevérzeteink, Pozsonyban vagyunk négyszázan. Ügyész: Miért nem valami vendéglőben tartották az összejöveteleiket, miért éppen a moziban ? — Mert a pincérek isznak munka után. Előbb tényleg vendéglőben tartottuk üléseinket, azután a Redoute mozgóban, innen kitettek és azóta az Elité mozgóban rendezzük gyűléseinket A rendőrségtől is mindig voltak emberek a mi gyűléseinken. A bíróság a tanú megesketését mellőzi. Belánsky szerepe a prevratban Ezután Denk János harminchatéves oszlá- nyi születésű lévai vendéglőst hallgatják ki. Elmondja, hogy Belánskyt 1917 óta ismeri. 1922 őszén a lévai vendéglőbe több ur jött be, köztük Breyer Géza, a szociáldemokrata párt akkori lévai vezetője s ezek között felismerte régi ismerősét, Belánskyt is, akivel egy faluból származik. A társaság külön szobát kért. ö meg is kérdezte Breyertől, hogy mit keres itt Belánsky. Azt a választ kapta, hogy gyűlést tartanak, még pedig titkos gyűlést, amelyen kommunisták és szociáldemokraták vettek részt. * Breyer még azt is mondotta, hogy Belánsky- ra kellemetlenül hatott, hogy a tanú őt felismerte. 1923-ban említette a tanú Ravasz néppárti képviselőnek, aki állandó vendége, hogy csodálkozik azon, hogy Belánskyt is jelöl- ' ték a ludákok listáján, hiszen Belánsky as ő tudomása szerint azelőtt szociáldemokrata volt. Ravasz erre azt mondotta, hogy ilyenekből lesznek a legjobb agitátorok. Mondta még Ravasznak, hogy vigyázzanak erre az emberre, mert ártani fog. Elnök: Miért mondta ezt? Tana: Azért, mert amikor 1918-ban engem a katonaságtól mint rokkantat kiszuperáltak és hazamentem Nagymagyarra, ahol segítettem Márton községi jegyzőnek, a vendéglőben egyszer Márton Belánsky jelenlétében azt mondotta, hogy tizennyolc megyét el akarnak szakítani a csehek Magyarországtól. Én, mint jó szlovák, valami megjegyzést tettem, mire Márton és különösen Belánsky rámtámadt és azt mondotta: büdös nyélről Efinök: Mi ez? — Büdös nyeho, kérem, ezt igy mondják. Mondtam még nekik, hogy ti leszitek a legjobb szlovákok, majd meglátjátok. Erre Belánsky kardot rántott s úgy támadt rám. 1918-ban a forradalom utóm a faluban voltam s mivel a jegyző elbújt, felkéritek, hogy tartsam fenn a rendet a faluban. Mi akkor nemzetőrséget alakítottunk. Márton jegyző Belánsky családjánál volt elbújva s egy alkalommal leüzent nekem, hogy beszélni akar velem. Én fel is mentem s akkor azt mondta nekem, hogy mondjam meg a falu legényeinek, hogy Belánsky parancsa alatt nemsokára fel fognak vonulni a csehszlovák hadsereg ellen. Én tiltakoztam Márton jegyző terve ellen. Belánsky ennél a beszélgetésnél nem volt jelen. Most Belánskyt szembesítik a tanúval. Belánsky kijelenti, hogy ő a forradalom idején Kolozsvárott volt és csak január 5-én jelentkezett Prágában a csehszlovák hadseregbe, tehát a Denk által megjelölt időben nem lehetett Nagymagyaron. Kijelenti, hogy az 1922-ben Léváin tartott gyűlés nem volt titkos, mert hiszen a városházán folyt le s csak később mentek Demk vendéglőjébe és akkor ismerkedett meg földijével. Különbéin is, — folytatja, — házamban mindig szlovákul énekeltek és egy alkalommal Márton meg is jegyezte, hogy én mint császári és királyi tiszt hogyan engedhetem meg, hogy házamban a Hőre Vállom, dói© Váhom című dalt énekeljék. Denk (Belánekyhoz): Maga volt mindig a legnagyobb monarehista. Az elnök ezután félbeszakítja a szembesítést, a tanút a bíróság nem esketi meg vallomására. Ondercsó képviselő vallomása Ondercsó István szlovák néppárti képviselő, nyársardói római katolikus lelkész a következő tanú. Elmondja, hogy tagja volt annak a bizottságnak, amelynek a Rodobrana programját kellett kidolgozni. A bizottság tagjai voltak még Fritz, Juriga és Tuka. Tuka már Pozsonyból hozott előre elkészített jegyzeteket és ezeket a bizottság részben el is fogadta. Elnök: Tud arról, hogy Belánsky a néppárt vizsgálóbizottsága előtt kijelentette, hogy nincsenek bizonyítékai Tuka ellen? — Nem voltam tagja ennek a bizottságnak, csak a bizottság egyes tagjaitól hallottam ezt. Elnök: Kubis dr. szólt önnek valami hid- r óbban tásról? Tanú: Egyszer szó volt a klubban Tuka megbízhatóságáról és akkor Kubis azt mondta nekem, hogy tudomása van arról, miszerint Tuka egy alkalommal Pozsonyba beidézett egy zsolnai elbocsátott vasutast és megkérdezte, hogy szükség esetén hajlandó volna-e a zsolnai vasúti hidat légberöpiteni. Elnök: Nem mondta Kulbis, hogy Tuka őt szólította fel erre? — Nem. Elnök; Igaz, hogy Belánsky, aki a második helyen volt jelölve a néppárt listáján, Ön előtt és Kliimko előtt kijelentette, hogy nem reflektál erre? — Előttem ezt nem mondotta. A nagy- szombati püspöke zen telés alkalmával az állomáson beszélgetés közben szó esett arról, hogy kit jelöljön a néppárt a kassai kerületben és akkor hallottam, hogy Tukát az első, Belánskyt pedig a második helyen jelölik. Én akkor Belánekynak mondottam, hogy dolgozzon, mert nem lehetetlen, hogy Kassán is- kapunk törediékimandátumot és ez neki fog jutni, ő akkor nem nyilatkozott arról, hogy azt elfogadja-e vagy sem. Tuka túlélésén beszélt — a magyarok ellen Elnök most ismerteti Belánskynal® erre vonatkozó vallomását, de a tanú kijelenti, hogy Belánskv 5 előtte ilyen kijelentést nem tett. Halik dr.: Mit tud a frankaffér alkalmával mondott Tuka-beszédről? — Nekem kellett volna beszélnem, mint a parlament külügyi bizottsága tagjának. Én azonban azt mondtam, hogy jobb volna, ha Tuka beszélne, mert akkoriban nagyon támadták őt s én ugy gondoltam- hogy jó lesz, ha a gyanút elhárítja magáról. Hlinka akkor fel is szólította Tukát, aki szive,s-örömest vállalkozott és igénybe vette az én előre elkészített jegyzeteimet is. Én forradalom előtti szlovák vagyok, de. Tuka beszédében magam is több kifejezést enyhítettem volna. Tuka a magyar viszonyokat mocsárnak mondotta. Tuka felolvasott beszéde után Dérer maga mondotta, hogy Tuka beszéde volt ebben az ügyben a legkomolyabb megnyilatkozás. Elnök: Kihagyott valamit Tuka a beszédből? — Tuka olvasta a beszédet, nem hiszem, hogy kihagyott volna valamit. Halik kérdésére most kijelenti a tanú, hogy nem két. hanem három autonómiajavaslat létezett lí)21-ben. Tukáé, Labayé és Jurigáé. Juriga javaslata, amikor a pártban tárgyalás alá került, rögtön megbukott, meri. minden jogi alapot nélkülözött és túlságosan radikális volt. Annyira radikális, hogy mig Tuka tervezete átment a cenzúrán és megjelmt a párt lapjában, addig Jurigáé sa- iát lapjában, a Slovenské Emlővé Noviny- ban, teljesen kicenzurázva jelent meg. Kijelenti még, hogy uom hiszi, — amint azt Medvecky prépost állította, — hogy a Tuka Antal-féle énekeskönyv miatt egyházi botrány lett volna, ő maga is egyházi cenzor volt Kassán és sokszor nem adta míeg a nihil ob- statot, amikor szükségesnek látta. Weichherz dr.: Volt szó 1926-ban baloldali puccsról és a jobboldali pártok ellenakciójáról? — Akkoriban a szocialisták és a kommunisták együtt működtek, különösen a kongrua- javaslatnál és a helyzet olyan elrémitő volt, hogy annak bizonyítására csak azt hozom fel, hogy a parlament volt elnöke, Tomasek szociáldemokrata képviselő, aki különben komoly ember, egy napon a parlamentben énekelni kezdte a Kigyulnak a máglyák cimü dalt és Zeminová képviselőnő ugy viselkedett, mintha nem volna beszámítható. A kuloárok- ban, a nyolcasbizottság ülésein és egymás- között is mindenütt beszélgettek az akcióról és ellenakcióról. Gállá dr.: Tukával szemben mindig tartózkodó volt a hangulat a pártban? Tanú: Nem mindig. Én magam sokáig rezerváltan viselkedtem vele szemben, később azonban ez a rezerváltságom engedett, és (folytatja most az eddig halkan beszélő tana emeltebb hangon) énnen ez a per bírt engem arra a belátásra, hogy teljesen felhagyjuk a Tukával szemben érzett rezerváltságommal, ami most teljesen eltűnt. Ügyész: A klubban beszéltek a kormány titkos határozatáról, hogy szervezkedni kell a baloldali puccs ellen? — Puccs készült, tehát ellemkészülődések- nek lenhiök kellett. Az ügyész még tovább folytatja kérdéseit, mire Ondercsó idegesen megjegyzi: — Kérem ügyész ur, ne vexáljon itt engem, ezt nem érdemiem meg. Ezután Belánskyt szembesítik Ondercsóval, de mindkettő megmarad állításai mellett. Ezzel Ondercsó kihallgatása b eis fejeződik. A bíróság vallomásáira megesketi. Völgyi ny. alezredes vallomása A következő tanú Völgyi Lajos szabadkai születésű, ötvennégyéves nyugalmazott alezredes, jelenlegi pozsonyi magántisztviselő. Kéri, hogy magyarul, vagy németül hallgassák ki, mivel a szlovák nyelvet nem bírja. Te- rebessy elnök a tanú kérésének eleget is tesz és kihallgatását magyar nyelven ejti meg. Völgyi az elnök kérdésére kijelenti, hogy a három vádlott államellenes üzselmeiről közvetlenül nem tud semmit, csak annyit, amit Ivánkától az erről való beszélgetések során évek folyamán hallott Annyira nem érdekelt engem az ügy, folytatja, hogy például Ivánka tavaly tizenöt cikket jelentetett meg a Tuka- ügyben, de én magam nem is voltam őket, csak öcsém figyelmeztetett rájuk. Ivánkával 1914-ben ismerkedtem meg, amikor a hadbírósághoz mint őrmester-irmok bevonult. Nekem nap-nap mellett referált és állítólag mint elöljárója olyan tisztességesen bántam vele, hogy később 1918-ban bizalmas viszony fejlődött ki köztünk. Én eljártam Ivánka irodájába és 1924-ben Ivánka járta Jd állampolgárságomat és nyugdijamat is igy szereztem meg. Elnök: Nem kapott megbízást, hogy egye* tanúikat felkeressen vallomásaik ügyében? _ Tavaly egy alkalommal azt hallottam, ho gy itt magyar kémnek tartanak. Hogy ennek a gyanúnak elejét vegyem, felkértem Ivánkát, hogy kísérjen el a rendőrségre és tisztázzak ott a dolgot. Ivánka azt mondotta, hogy hallgassak, mert hiszen itt minden régi tisztet nyilvántartanak és gyanús minden tiszt; ha majd feljelentenek, akkor közbelép. Ivánka még azt mondotta: „ne beszélj erről, inkább azt mondd meg, ismered-e Kovács alezredest?“ Én nem emlékeztem rögtön a névre, csak amikor Ivánka említette, hogy Kovács a Pitiéi és Brausewetter cégnél van alkalmazásion, akkor jöttem rá, hogy Kovácscsal hébe-hóba találkoztam is. Ivánka még azt mondta nekem, hogy „ha jóban vagy vele, mondd meg neki bizalmasan a saját érdekében, hogy kezemben van egy kézzel Írott levele, melyet Losoncra irt egy házépítés ügyében és Bécsbe hív valakit". Ivánka a nevet akkor még nem említette- Hozzátette még, hogy másnap menjek el hozzá, amikor megmutatja a levelet, ma sürgős útja van, el kell mennie. Csak annyit mondott mé$ hogy Kovácsnak okvetlen említsem fel, hogy ha Tukát kiadják, akkor Kovács lesz az első, akit le fognak fogni s közöljem vele, hogy lehetőleg tűnjön el. Én annyira konsternálva voltam, hogy a volt tisztek közül valakit ennyire kompromittálni lehetne, hogy meg is kérdeztem Ivánkát, hogyan mondjam ezt el Kovácsnak. Ivánka azt mondta erre, mondjam meg neki, hogy Ivánkától tudom a dolgot. Én erre Ivánkának azt feleltem, hogy mindenki tudja, hogy te milyen magyart aló vagy, nem fogják m égert érd, hogy te ehhez az emberhez miért vagy ilyen jóindulattal Ivanka rámnézett s azt mondta erre, hogy mondd meg neki és másoknak is, hogy csak Tukát akarjuk megsemmisíteni, de azoknak családjait, akik az Ogybe bele vannak keverve, nem fogjuk bántani. Nem sürgőé, hogy Kovács eltűnjék, mert október vagy november előtt az ügy tárgyalása úgysem veszd kezdetét, de majd ha a kiadatási eljárás megkezdődik, legyenek elkészülve az eltűnésre. Addig gondolkozzék, ha akar, de aztán tűnjön el. Ivánka itt azt ie mondotta, hogy ő már ennél az első beszélgetésnél figyelmeztetett engem arra. hogy közöljem Kováccsal a rendtörvény 27. paragrafusát, amely büntetlenségét biztosit. Én erre nem emlékszem, pediig art hiszem, hogy az én memóriám jobb, mert én a közöltek miatt annyira konsternálva voltam, hogy minden részletre emlékszem. Azt is tudom, hogy kifelé menet az előszobában már em- látetbe Belánsky nevét is és ismét hangoztatta, hogy másnap jöjjek el újból hozzá, mert ma gyűlésre kell menni© s nincs ideje. „Reméljük, hogy Tuka meg fog szökni** — A readtörvény 27. paragrafusát azonban nem említette. Ivánkáról az volt a véleményem, hogy ő a legvadabb magyarfaló, de mindig becsültem őt, mint embert. Mondtam is neki, hogy mit akartok ezzel a perrel? Gondoljátok, hogy használtok ezzel Szlovenszkónak? Ez nem Tuka és Ivánka pere, hanem a szlovákok és csehek ügye lesz. így akarjátok jubilálni a tizedik esztendőt és igy akarjátok világgá hirdetni a konszolidációt? Tukának jó neve van a külföldön, onnét sok újságíró fog eljönni, ami az ügynek nem igen fog használni, de a kon- szojidáeiónak és az államnak sem. Ivánka ekkor elKomolyodott és ezt mondotta: „Igazad van, de ezt az embert nőin tudjuk másképp eltávolítani. Felkínáltunk neki egyetemi tanári állást, osztályfőnökséget, de nein fogadta el.“ Én azt mondtam erre, hogy te benned is volt idealizmus, te is ültél másfél évet, benne is lehet idealizmus. Miért menjen Prágába, miért nem adtok neki itt hivatalt, hogy itt dolgozhasson a szlovák nemzet érdekében. Erre Ivánka azt mondotta, hogy nagyon jól tudjuk, hogy ez a per ártani fog nekünk, de reméljük, hogy ez az ember, még mielőtt megkezdődnék a per, meg fog szökni. Én megint azzal replikáztam, hogy de bizony ez az ember fos: megszökni és itt fogjátok ti szenvedni az első vereséget. Még art mondtam Ivánkának, hogy Kovácsnak majd megmondom a dolgot Napokig tartott azonban, amíg el tudtam magam határozni arra, hogy Kováccsal közöljem Ivánka figyelmeztetését. Kovács megszöktetése Egy nap Csandl alezredest temették és akikor telefonon felhívtam Kovácsot, hogy komoly beszélgetésem volna vele. A Royal-ven- déglőben jöttünk össze. Tavaly júliusban volt ez. Én még akkor sem tudtam, hogy hogyan fogjak a dologhoz. Féltem, hogy spicliket fog tartani, de végre is erőt vettem magamon és •elmondtam az egész dolgot. Meg is kérdeztem tőle: nézd János, igaz ez, amit itt elmondtam? ITe tudod a legjobban, elkövettél-e valamit. Erre Kovácsot mintha fejbeütötték volna, el- Ibámult merően s nekem kellett őt felráznom. Amikor magáhoztért, megköszönte nekem a figyelmeztetést, azt mondta: „hálás vagyok, hogy elmondottad ezeket, mert én már a rendőrség köréből egy félévvel ezelőtt hallottam, hogy valami nagy feljelentés van ellenem, de nem tudták megmondani, hogy mi az. Tudod, hadifogságban voltam, kétszer is megszöktem, szívbajos is vagyok, nem várhatom meg a dolgot, ez engem tönkretesz. Az is kétségbeejt, hogy ami kicsiny vagyonom van, azt is elkobozzák.*4 Erre én azt mondtam, hogy Ivánka szerint novemberben kezdődik az ügy. Ha pedig a kép- viselőház megtagadja Tuka kiadatását, ez olyan abolició lesz, hogy a törvény értelmében sem Tuka, sem más ellen nem lehet eljárást indítani. Elnök: Ezt rosszul mondta, mert ez nem Így van. —• Én igy mondtam. Még azt is mondtam, •hogy „ha félsz a vagyonod miatt, írasd azt át kiskorú gyermekedre.“ Nem használ az sem, — mondta ő, — mert attól is elkobozhatják. János — mondtam viszont, ón neki — Ivánka választ kór, mit mondjak neki? Mondd tneg Ivánkának, felelte ő, hogy arról a levélről nem tudok semmit. Évekkel ez-
