Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-21 / 188. (2113.) szám

2 >PRyCT-MAf&AR-ffl TOAI> 1929 augnagfag 91, wperda. Becsben is halottja van a Heimwehr és a Schutzbund harcának A szociáldemokraták állásfoglalása a st. lorenzeni véres nap ügyében népszövetség elé terjeszti-© az orosz-kínai koníKldiuis ügyét. Petin?, augusztus 20. Ideérkezett jelenté­seik szerint a szovjetcsapatok a keleti tatár mentén folytatják élőn vámolásuk a t, amely­nek célja a dalainori szénmedence elérése és megszállása. a—aaan—»Miinwi' umumammmmmmmmmmmmKm Natfárháza szanatóriuma és az egészségügyi minisztérium Prága, augusztus 20. A Lidové Noviny már kétizben foglalkozott Tátramatlárliáza szana­tóriumának ügyével s a esek lap elítélően nyilatkozott az egészségügyi minisztérium Tátrapolitikájáról, melynek keretében nehéz­ségeket gördít Tátramatlárháza fejlődése elé. A lap közölte, hogy a minisztérium a kerületi főnöki hivatal utján fölszólította a híres tüdő­betegszanatórium igazgatóságát koncessziójá­nak bemutatására, mivel ennek hiányában egy hónapon belül köteles lenne a szanató­riumot kiürittetni. Mivel ezek a hírek félre­értésre szolgáltathatnak alkalmat, Tátramat­lárháza szanatóriumának igazgatóságához for­dultunk fölvilágositásért. A gyógyszanatórium tulajdonosai nevében Forberger Béla dr. a következőkben jellemezte a szanatórium pil­lanatnyi helyzetét: Tátra-Matlárliáza gyógyfürdő ma is teljes üzemben van. A szanatóriumi engedély iránti kérvényünk érdemben ma sincs elin­tézve, de el sincs utasítva és igy joggal meg van minden reményünk, hogy kérvényünk rövid időn belül kedvező elintézést nyer. — Ismerve Tiso miniszter urnák a Tátra iránti szeretetét és emlékezetünkbe vésve a mi­niszter urnák körülbelül két évvel Csorbá­ién tett nyilatkozatát, hogy velünk szemben még a lex-Tátra életbeléptetése esetére is kompromisszumot fog kötni, nem kételked­hetünk kérvényünk kedvező elintézésében annál is inkább, mivel a közegészségügyi minisztériumnak a szanatórium engedélye­zési eljárása során támasztott higiénikus követelményeinek a legteljesebb mérték­ben eleget fogunk tenni. Ezek szerint tehát Matlárbáza egyelőire aka­dály nélkül végzi nagy-fontosságú közegész­ségügyi feladatát, mellyel a tuberkulózis le­küzdésében országosan fontos tényezővé küz- , dötte fel magát. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe! Magyar, olasz lenírre! és romén vízu­mok. illetve útlevelek meghosszabbítása végett méitóztassanak útleveleiket a P. M B pozsonyi kiadéhirátáiéhoz. Brati- slava, Grössling-u. 36. L címre bekül­deni A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: g-fT'Praha II., Panská -lice 12. III., eszközli.'Tpg Bécs, augusztus 20. A bécsi szociáldemo­krata bizalmiférfiak tegnap este gyűlést tar­tottak, melyen a st.-Iorenzeni véres nap ügyé­ben fogadtak el határozati javaslatot. A ha­tározati javaslat megállapítja, hogy a stájer- országi Heimwehr vezetősége újból súlyos véres esemény terhét vette magára. A hatá­rozat megsiratja az elesett áldozatokat és a stájer munkásságnak, amely áldozatokat ho­zott, testvéri szimpátiáját fejezi ki. A szer­vezett munkásság az ellentéteket a szellem fegyvereivel akarja leküzdeni. Ha azonban a Heimwehr fasizmusa puccsfenyegetőzéseit tettekre akarja váltani, az osztrák munkás­ság meg fogja magát védelmezni azokkal az eszközökkel, amelyeket szükségesnek tart. A határozati javaslat fölszólítja a munkássá­got, hogy teljes erővel készüljön a védelem­re. Nem felelőtlen személyek elszigetelt ak­Hága, augusztus 20. A tegnap délután és a ma délelőtt folytatott megbeszélések után minden vonalon újból kritikus és pesszimis­ta a hangulat. A német delegáció, amely ma délelőtt kétórás ülést tartott, különösen nyo­mott hangulatban van a . tegnapi politikai megbeszélések s Briand és Stresemann tár­gyalásának hatása alatt. A németeknek az a benyomásuk, hogy Briand, amikor igen tá­voli kiürítési terminust jelölt meg, csak arra törekedett, hogy időt nyerjen, amíg a pénz­ügyi tárgyalások menetét tisztán átlátja és a Young-terv elfogadására számíthat. A pénz­ügyi tárgyalások azonban nem folynak olyan simán, mint ahogyan remélték. Az öt érde­kelt hatalom szakértőd tegnap éjjel is tár­gyaltak és ma a kora reggeli órákban újból összeülitek. Déli. egy óráig még nem fejezték be ülésüket. Az ülés után nyomban össze­foglalják jelentésüket. Úgy hiszik, hogy egy többségi és egy kisebbségi jelentés jön létre. A többségi jelentésben 7 _ „iiciaország, Belgium, Olaszország és Japán szakértői azt fogják állítani, hogy a szolidáris államok uj ajánlatai az angol cióival, hanem a proletáriátus tömegmeg­mozdulásával kell védekezni. Egyhangúlag elfogadták azt a javaslatot is, hogy minden szociáldemokratát fölszólítanak a Schutz- bundba való belépésre. Bécs, augusztus 20. A hétfőről keddre vir­radó éjszaka uj összeütközésre került a sor Bécs városának külterületén, a trieszti utón, a Schutzbundhoz tartozó kerékpárosok és egy Heimwehr-őrjárat között. A veszekedés folyamán a Heimwehr egyik embere lövést adott le egy Schutzbündlerre. A Schutzbünd- lerek erre elfogták a lövöldöző embert és a csendőrségre vitték. Mig a csendőrség az esetről jegyzőkönyvet vett föl, máris jelen­tés érkezett a hivatalba, hogy az elfogott Heimwehr-tag fivérét a Város határában, nem messzire az összeütközés színhelyétől, leszúrták. követelések 40—50 százalékát teljesítik, mig a kisebbségi jel öntés csupán 80 száza­lékot ismor el. A hágai köröknek mind­inkább az a benyomásuk, hogy Snowden talán többet akar, mint követeléseinek száz szá zai é k os ki el égi té sét. Jellemző különben, hogy a holland külügy­miniszter ma Rriand-t és Snowdient reggeli­re hivta meg, amit Snowden az utolsó pilla­natban lemondott. A szakértők jelentését délután fél három­kor terjesztik a delegációk vezetői elé és öt órakor a szakértők a német szakértők bevo­násával újabb tanácskozásra ülnek össze, mert a Dawes-tervbol fenmaradó 300 millió márka elosztására vonatkozó határozathoza­talban a németek véleményét is meg kell hallgatni Most még nem bizonyos, vájjon a végleges javaslatokat még ma este, vagy csupán holnap délelőtt állitják-e össze. A jogi bizottság munkálatait egyelőre be­fejezte. Hága, augusztus 20. Az öt nagyhatalom pénzügyi szakértői a kora délutáni órákig Hágában állandó a krízis és a pesszimista hangulat Snowden követeléseinek száz százalékos teljesítését kívánja — Briand nem közli a kiürítés terminusát Igyon Gottdiener PEZSGŐT folytatták tanácskozásaikat, amelyeket más­fél órára megszakítottak, majd délután há­rom órakor ismét összeültek. Jóliníormált körök véleménye szerint most már kilátás van arra, hogy ezeket a tárgyalásokat kielé­gítő eredménnyel fogják befejezni. A Vajdaságból augusztus 28-ig nem engedik Budapestre a magyar utasokat Szabadka, augusztus 20. A jugoszláv Ható­ságok rendeleti utón Magyarország felé augusztus 28-ig beszüntették az utazási en­gedélyek kiadását. A rendelkezés oélja nyil­vánvalóan az, hogy a Szent István napi ün­nepségekre Budapest felé igyekvő közönsé­get az utazásban megakadályozza. A vonatok Magyarország felé üresen közlekednek. Belgrád, augusztus 20. A jugoszláv távira® ügynökség a leghatározottabban megcáfolja a budapesti lapoknak ama bireií, melyek szerint augusztus 17-én éjszaka Magyaror­szág felé elzárták a jugoszláv határt, ame­lyet pár napig zárva akarnak tartani. A táv­irati ügynökség közli, hogy ez a híradás minden alapot nélkülöz. — Petain marsall az őszi hadgyakorlato­kon. Szeptember első napjaiban Csehszlová­kiába érkezik Petain mamall, a francia had­sereg főfelügyelője, aki mint a köztársaság vendége részt vesz Morvaországban a Krome- rize környékén lezajló őszi nagy hadgyakor­latokon. A csehszlovák diákdelegáeió tagjai rend­kívül szívélyes fogadtatásban részesültek Budapesten. Budapesti szerkesztős égünk tele­fonálja: A nemzetközi diákkonferencia tegna­pi ülésén az utazási bizottság alelnökévé Gu­lyás Béla magyar diákkiküldött helyébe a cseh Nadalt választották meg. A csehszlovák delegáció tagjai a sajtó előtt kijelentették, hogy rendkívül meglepte őket az a szívélyes fogadtatás, amelyben Budapesten részesültek és a magyarok annyira megnyerték szimpá­tiájukat, hogy most már, ha akarnának, sem tudnának állást foglalni a magyarok elleni. fesierl- IdrAj qcg £rü irtattcRÚDy-ejuia (17) — Hm, ez baj, —dörmögött a Markaláb, aki mint egykori várur, elég jól ismerhette az országot arra délnyugat felé. — Semmi rosz- szat nem mondhatok a liorvátok vitézségéről, a legöregebb ember is ciyan jó katona közöttük, mint a fiatal magyar leventék, életcéljuknak tartják, hogy haláluk harcban érje őket utói, ám az úgynevezett liorvát nemesség, amely a városokat is ösmeri és a városokban a kal­márok portékáit: az már azt is tudja, hogy \an valami, ami a csatatéri halálnál is jobb kedvet okoz, — ez pedig a testi épség. Mi­előtt útnak bocsátotta volna őket felséged, meg kellett volna tölteni a tarisznyájukat, mert pénz nélkül nem lehet tojást festeni. Mária, bár gazdag nemzetnek volt a le­származottja, magyar királyné korában meg­tanulta azt a kézmozdulatot, amelyet az üres tenyérnek kifelé való fordításával hajtanak végre. — Honnan vettem volna pénzt? Bornem­issza elzárta a pozsonyi várba azt tizmázsányi ezüst tallért, amelyet Budáról hoztam volt ma­gammal. A pénzkölcsönző uzsorások elmene­kültek országomból, hogy még a nálam lévő aranygyapjas rendjelt se zálogosíthassam el- Zápka és Eraszmusz, akiket Zsigmond lengyel királyhoz pénzért küldtem volt, azzal a hírrel tértek vissza, hogy Zsigmond ur csak akkor hajlandó pénzt áldozni a magyar királyság­ra, ha Kázrnér herceget választják meg király­nak. Csak egyetlen emberhez küldhettem vol­na pénzért, de annak nagy ára Lett volna. —A kérőhöz I — feleit a Markaláb ée még mindig nem vette észre, hogy mily fájdalmas vonás keletkezik Mária ábrázatán, amikor Szapolyaira fordul a szó. — A kóromhoz, — mondta most olyan szá­raz hangon Mária, mint amilyen száraz a stóla-alaku kendője volt. —Bizonyára ő Ma­gyarország leggazdagabb urasága, mérhetetlen kincséről regemondásokkal vannak az em­berek, bizonyára nem vonakodna pénzéből méretni részemre akkor sem, ha bizonyosan tudná, hogy ezt a pénzt .Vlene használom fel. A Markaláb borotvált arca eltorzult és kü­lönböző grimászokat vágott, amelynek más­kor hálás nézője lett volna a királyné, de most bánata nem csillapodott e bohókás dolgoknak láttára, habár az egykori udvarmester kitett magáért: vágott olyan arcot, mint egy szakács, hunyorított ruganyos lábszeléssel és testartá­sával utánozta az alkudó zsidókat. Az efféle mókák mindig hatni szoktak a legmagasabb uraságokra. Mária összefont kézzel, földresütött szem­mel, amint későbben a németalföldi és spa­nyol templomokban ábrázolják vala a szent asszonyt a fantáziájukból p ingáié festőművé­szek: hallgatagon állott, mig a Markaláb fel- viditására csaknem cigánykereket hányt már ©lőtte. — Van az udvaromban egy pár szegény ro­kona is a vajdának, hogy ne mondhassa a far­kas a báránynak, megzavarja ivóvizét. Itt van többnyire Ferenc diák, vingáthi Horváth, Gerendy Miklós, akikről tudom, hogy szegről- végről szegény rokonai Szapolyainak, vagy legalábbis azok szeretnének lenni: ezek a szegény rokonok a megmondhatói, hogy en­nél a háznál soha egyetlen rossz szó sem esik a vajdáról. Markaláb, aki mulattató tiszténél fogva pompásan tudta a gettóbeLi zsidók hanghor­dozását utánozni: mintha legalábbis közöttük nőd volna fel: panaszosan felkiáltott: — Csak a szegény rokontól mentlsen meg az Isten Én sohasem tűrtem magam mellett egyetlen szegény rokonomat se, mert az effé­le ember még a betegséget is irigyli. Miért vagyok én beteg és miért nem ő? Miért fáj nekem a hátam és nem az ő háta? Miért élek én gyógyszerrel és miért nem ő ? A szegény ro­kon, éppen helyzeténél fogva: mindenképpen különb, méltóbb, érdemesebb embernek vé­li magát. Csúf dolog az irigység, de azt nem az ellenségek találták ki, hanem a szegény rokonok. Ebrudon kell kivetni őket. — Nos, hát még ezeknek a szegény roko­noknak az a mindennapi jóreggelük, hogy va­lahogyan eszembe ne jusson Szapolyai János kérdésére hallagatni. — Bizonyosan attól félnek, hogy Szapolyai ármány osságukért nyomban az uccára vetné őket, — felelt kedélyes nevetéssel az őrgróf, aki szerette volna Máriát a régi, budai, köny- nyelmü időkhöz hangulatba hozni, mert hi­szen nincs keményebb dió egy töprengő, gon­dol aodó asszonynál. Amint én ismerem a sze­gény rokonokat, azokat nem kell meghallgat­ni akkor sem, ha bűt, vagy bát mondanak. Mindig csak azon tömik a fejüket, hogy mit lophatnának el a háztól, mert azt hiszik, hogy ehhez jussuk van. Fogadom, hogy nekem mást mondanak a szegény rokonok, ha pénzt csör­getek meg az orruk alatt. Brandenburgi szavai mind bizonytalanab­bak, zavaródottabbak lettek, mintha elveszí­tette volna beszéde fonalát. Vájjon azért jött ő ide a morva határról, hogy a szegény roko­nok ártatlanságáról tartson előadást a király­nénak? Nem, csak az hozta zavarba, hogy a gyászruhás, gondterhes, megtört királynéban az árnyékát sem tudta feltalálni annak a ré­gi osztrák főhercegnőnek, aki gőgös jókedvé­ben, születési fölényességével Budán évekig elfelejtette megjegyezni magának azoknak a magyar uraknak neveit is, akiket mindennap látott. Az öreg Bornemisszát, aki pedig a leg­pontosabb eanlber volt a budai háztantásbanj éveken át csak „vén kalafaktomak“ emleget­te, mintha annak nem is lett volna más neve. Ha pedig a királyt olykor Ludovicusnak szólí­totta a mitsem mondó felséges uir megszólí­tás helyett, bizony már felderült a király arca is. Most pedig név szerint ismer maga körül mindenkit, mint a cigányasszony a rajkóit A királyné kendőjét, amelyet vállán hor­dott, most leemelte, a karosszék hátára dob­ta és maga is helyet foglalt a karosszékben, mint valami trónuson — Nos, vitéz Brandenburgi, akinek Budán az volt a híred, hogy az ebeknél és lovaknál csak az embereket ismered jobban: hogy vé­gül miután bátyáim tehetelensége és szegény­sége miatt nem tudom számukra megszerez­ni a magyar trónust, végül mégis csak kény­telen volnék Szapolyai Jankóhoz feleségül menni, aki akkor kiáltatja ki magát Magyar- országon királlyá, amikor akarja, ősi erköl­csök lettek úrrá az országon, sehol egy „né­met", sehol egy patika, sehol egy postaszekér számára való országút, — szittya-világ van, szittya-asszony leszek magam is. Könnyezve és mosolyogva hangzottak a ki­rályné szájából a szavak, de Markaláb gróf tudta, hogy sok komolyság is van a szavak mögött. Ezért mellőzte most. szokásos grima­szait az udvarmester, pedig ahhoz is nagyon értett, hogyan kell csukolni, gúnyolni a tor­mába esett féregként sínylődő, forgolódó, szen­vedő magyar urakat. — Szapolyai Jankó akkor leend király Ma­gyarországon, amikor ehhez gesztusa támad, mert nincsen, aki megakadályozhatná szándé­kában, — mondotta az őrgróf, mintha jól meg akarná jegyezni a királyné szavait. — Hát én mégis tudok valakit, aki ezen szán dáliában a legnagyobb akadálya, gáncsolója, sőt gyilko­sa lehet, ez pedig senki más, mint ékelnie ma­ga. Nincsen nagyobb ellensége Zápolyának, mint önmaga. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom