Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-20 / 187. (2112.) szám
2 1929 augusztus 20, kedd. A szociáldemokraták önálló szocialista kormányról álmodnak Klofádék rajongnak a vörös-fekete koaMtiőért — Nincs jelszó uj választások számára — Munkában a minisztertanács Prága, augusztus 19. A Bechyne szociáldemokrata képviselő ismert nyilatkozata nyomata keletkezett s a vörös-fekete koalíció lehetőségét vitató, egyébként teljesen akadémikus jellegű hírlapi polémia eddig a cseh szociáldemokrata és a cseh néppárt között folyt le. Klofács nemzeti szocialista pártja a kérdésről eddig mélyen hallgatott/ mig végre a Ceské Slovo legutóbbi számában megjelent „Klofács és Srámek" cimü vezércikk a lehető legnagyobb elragadtatással a vörös-fekete koalíció mellett foglal állást, most természetesen, amikor már a vita megindítója, Rechyne is úgy nyilatkozott, hogy az egész vita tisztára elméleti értékű volt, amelyből gyakorlati következtetésekét a közel jövőben levonni nem lehet. A Ceské Slovo abból a megállapításból indul ki, hogy a vörös-fekete koalíciót nem szabad nóvumként felfogni, mert hiszen a szocialisták és a néppárt már a nagy nemzeti koalícióban is együtt kormányoztak, úgy természetesen, hogy Srámek kulturális téren kénytelen volt alkalmazkodni a szocialista állásponthoz, egyébként azonban nagyon ügyesen tolta előtérbe Nepomuki Szent János ügyét, valahányszor a szocialisták Húsz János ünneplése érdekében megmozdultak. Dehát ez a politika. A vörös-fekete koalíció kérdése tisztára nevek kérdése: nekünk nem lesz iuidibőnös a hátunk — Írja a Ceské Slovo —, ha a vörös- fekete koalícióról beszélnek, mert csak rossz politikus mondja ki a határozott nemet vagy sokát Srámek, Mayir-Harting, Haimipl, Habr- man, Bechyne, Klofács, Franké urakat ismét együtt látnánk majd s ha ebből a névsorból Ki ofácsot és Sráme- ket egymás mellé helyezzük, úgy a dolog lényegét kihámoztuk. A cikk a továbbiakban -részletesen bizonyítgatja azt, hogy Klofács már három-négy évtized előtt vallotta azt a nézetet, hogy a szocializmusnak nem szabad az egyMzellenes és valáeelenes harciban keresnie a főfeladatát e ezért Bechyne téved, ha art gondolja, hogy 5 találta fel a puskaport, amikor a vallás- és egyházellenes harcokat leinti. Minden esetre kívánatos volna, ha Srámek kellő-1 képpert értékelné az egyház és állam elválasztásának kérdését, aminek végrehajtása elsősorban az egyház- - céljait szolgálná s ha Srámek ebben a kérdésben megértő állást fog elfoglalni, úgy akkor a Klöfácosal való megegyezésnek semmi nehézsége sem volna. A Ceské Slovo vezércikkének minden sorából a kormányhatalom iránti végtelen mohó vágy ömlik. Tudnivaló ugyanis, hogy a nagy nemzeti koalíció szétesését éppen a cseh nemzeti szocialista párt fájlalja a legerősebben: írem volt szén, benzin, szesz, hadikölcsön, liszt .és egyéb ,,üzlet", amelyből a cseh nemzeti szocialista párt milliókkal nem vette ki volna a részét. Ma az ellenzékiség sovány kenyerén kénytelen tengődni a nagyigényü párt s minthogy a kormánypártok husosfazekai még nagyon élénk emlékezetében élnek, ezért készörömest ajánlkozik fel nemcsak a vörös-fekete koalícióba, hanem bármilyen más kormányba is. A cseh nemzeti szocialista párt erkölcsi beRuszinszkő 31 milliós iilisépdési -előirányzatát elfogadta az országos választmány Dens&ő ruszin választmány! tag tiltakozott a költségvetés cselt szövegezése elten — Hárem millióval magasabb az uj költségvetés az eddiginél LTngvár, augusztus 19. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ruszinszkó országos választmánya kétnapi tárgyalás után a cseh agrárok szavazataival elfogadta az eléje terjesztett 1930. évi országos költségvetési tervezetet. A költségvetési tervezet tárgyalása ellen csupán Demkó Mihály választmányi tag, a ruszin földmüvesszövetség tagja, szólalt föl, aki rámutatott arra a szabálytalanságra, amellyel a költségvetési tervezetet előterjesztették. Törvénytelennek mondotta Demkó azt, hogy a költségvetési tervezetet csupán cseh nyelven készíttette el az országos hivatal, holott Ruszinszkóban elsősorban ruszin nyelven kell azt előterjeszteni. Szabálytalannak mondotta a tervezetet, mivel az egyes tételek mellől hiányzik az indokolás és az egész nagy anyagot csupán négy nappal az összehívott gyűlés előtt osztották ki. . A cseh agrár többség azonban elvetette Demkó azon indítványát, hogy az előbb említett okokból vegyék le az ügyet a napirendről és a hiányokat pótolják. Az igy letárgyalt és hirtelenéfoen elfogadott költségvetési tervezet egyes főbb tételei a következők: A központi igazgatás szükséglete 1,454.000 korona. Egymillióval több a jelenleginél. Fedezete 7000 korona. A közvagyon-tétel szükséglete 1,476.924 K. Majdnem hétszerese a jelenleginek. A mezőgazdasági tétel szükséglete 2,116800 korona, az ezévi 1,980.000 K-val szemben. A kereskedelem és ipar szükséglete 605.000 korona. Több, mint kétszerese a jelenleginek. Szociális és emberbaráti szükségletek 480.000 korona. Ez csak 180.000 K-val emelkedett. Egészségügyi szükségletekre 729.352 koronát irányoztak elő. Iskolaügyre 3,781.000 koronát, az idei 2,734.850 koronával szemben. Mezőgazdaság-technikai ügyekre 2,419.000 koronát, közlekedésügyekre 12,962.050 koronát, amelyre 3,179.000 K fedezet van. Nyugdíjügyekre 403.600 K-t, amelyre fedezetül 110.000 K szolgál. Az országos adóügyek tételében 17,060.000 K előrelátható országos adóbevételt irányoztak elő. Az országos adósságok szükségleti tétele 1.230.000 K, fedezete 520.000 K. Végül az országos beruházások tételénél 880.000 K szükséglettel szemben 180.000 K fedezet áll. Y'-' k-v , Végeredményében az ősszszükséglet: 31 millió 509.662 K. Fedezet: 24,446.416 K. Fedezetlen hiány: 7 millió 063.246 K. Ezt 160 százalékos pótadóval fedezik. A 3,000.000 koronával emelt költségvetési előirányzat előzetes jóváhagyás végett a kormány elé kerül s csak ezután fogja azt az országos képviselőtestület letárgyalhatni. FesUl-Idréílij RdGdny ^ irta ÍICRÚDy-GyULa (16) Brandenburgi a régi udvaronc ejtő mosolyával meghajolt, mintha Budán hallgatná a királyné szájából azokat a taktikai rendszabályokat, amelyeket a magyarok ellen szándékoznak tenni, hogy azok békességben hagyják uralkodni. — Felséged férfias egyéniségéről, lángelméjéről mindig meg volt győződve leghívebb szolgája. Tudtam, hogy ez a koronás fő ritkán téved az emberek és dolgok megítélésében. Bizonyos, hogy a pogány ádáz megmozdulása nélkül idővel Európa egyik leghatalmasabb uralkodója lett volna Il-ik Lajos király, felséged irányítása mellett. — Most Ferdinánd és Károly bátyám életsorsát szeretném irányítani, mert munka, tett, gondolat és messzi perspektíva nélkül nem töltkelem mindennapi életemet, — felelt hirtelen őszinteséggel Mária királyné, mert már régen nem lalálkozott a pozsonyi házban senkivel, akivel szemben őszinte mert volna lenni. Markaiéi* tovább szőtte szavait, még • pedig nem alattomossággal, mint e zűrzavaros korban beszélni szoktak egymással az emberek, hanem nyíltan, mint egy öbvenen felül lévő férfiú beszélgethet egy fiatal nővel. — Nagyon helyesen teszi felséged, hogy bár ellensége lett az egész ország a mohácsi csata óta: felséged a magyar özvegyasszonyok szokásos ruházatát viseli. Ez a fejkendő, amelynek végei stóla módjára csüggenek alá: mindig a magyar asszonyok büszkeségét jelentették. — Perényinétől tanultam ezt a ruhavisele- tet — Az efféle apróság nagyon jód esik a hiú magyaroknak. Bár én tudtam volna hízelegni nemzeti bolondságaiknak, még mindig Budán lakhatnék. — Vagy a mohácsi csatamezén, — föleit Mária. — Én rpost minden támasz nélküli álll- nék itten, mert hiába nézegetnek -reám a magyar urak ama barna tekintetükkel, amellyel a jó lovat és a jó hivek törhet etilen hűségét szokták elárulná: én valahogyan nem bizok a magyarokban. Félek, őrgróf, hogy amint az erdélyi vajda csillaga feljebb emelkedik a Tiszántúl, itt a Dunántúl is szemügyre veszik ezt a csillagot. Brandenburgi egy lépéssel közelebb ment a királynéhoz, halk hangon beszélt, mintha attól félt volna, hogy a szobában ténfergő, ásibozó, nyújtózkodó ebek kihallgatnák a beszélgetést. ' — Én nagyon csodálkoztam, mikor Pozsonyiba érve azt hallottam, hogy innen jobbára csak a zsidók menekülnek el. ők vitték kincseiket biztonságba, nyugat felé, mert felséged rokonai, Károly granadai császár, valamint az ausztriai Ferdinánd, tárt karokkal várják a pénzes jövevényeket. — Végre okos dolgot is hallok a bátyámról, — feleli Mária és némi megelégedett mosolygás tűnt fel keskeny ajakán. — Ha már engem cserbenhagynak a zsidaiim, legalább nekik legyen valamely hasznuk belőlük. A zsidópénz jó, mert nehezen lehet hozzájuthatni. — Hallottam egy Pevemartoni Mihály nevű pozsonyi orvosról is, akit Béosbe költözött és ott megtelepedett. 4 — Azt meg én küldtem Bécsibe, hogy legyen valaki Ferdinánd bátyám mellett, aki az egészségi állapotáról mindig pontosan tudósítson. Ugyancsak a helyzet megfigyelésére költöztettem Béosbe jóh ivünket, Posoni Mórion nemesembert, aki gyermekkora óta a bu( dm udvarban nevelkedett. Most szereztem neki feleségnek egy gazdag bécsi özvegyasz- szonyt és azóta Márton szorgalmasan írogatja a leveleket. — Ó, királyné, — feleié komoly meghatottsággal a Markaláb, — mily kevésbé ismerjük mi férfiak az asszonyok gondolkozását! Én magam bizony árulásnak vettem, amikor ezen pozsonyiaknak a meneküléséről hallottam. Mert bizony beszéltek rossz híreket is azokban a csendes határszéli falvakban, ahol a fogadók a Habsbug-cimerhez vannak címezve. Azt beszélték, hogy Szapolyai János a törökökkel egyesülve közeledik Buda felé és kormányzóvá vagy királlyá fogják emgválasz- lani. Mások szerint már el is érte Budát, oi- zaknas emberét kinevezte várkapitánynak és ő maga Pozsony megtámadására készül. A vajdának huszonötezer főnyi serege van, mig Ferdinándrak alig nyóle-kilencezer embere, az is széts1, (rían csavarog a hatánmentén, féllábbal mindig hazafelé pislogva, hogy az első Zápolya-vttéz láttára hanyat-homlok elmeneküljön. A királyné ölébe eresztette két li'liomvirág- boz hasonlatos kezét, amint a MairkalAbot hallgatta. ,— Rádismerek őrgróf őszinteségedről, mert ezek a hírek valóban hozzám is eljutottak. Persze, csak kerülőuton, mert ve'em még miniig úgy szokás bánni, mint valami gyenge asz szcnnyal. Kiméinek, taka gadiík, bekötik a szememet, hogy ne lássak, ne halljak, me t még mindig nem tudják, hogy három íé.’i rejtőzik bennem. Hát majd most én mondom meg neked, hogy mi az igazság ebben a pozsonyi szá'uklvetottségben. Engem,, ama Zápolya Jankó, ama ragyíejii sztevák, akinél miivel ellenségein, fösvénységén, szláv alattomosságán annyit bosispankocMnnk és ne/étiünk a budai udvarnál: mindenáron feleségül akar venni. Brandenburgi a régi r in kos társ ádáz moso lyával hallgatta a királynét. — No, nézd, a nagyiejüsét! A római császár ’számitíhatatlanságára legjellemzőbb az ismertetett cikk ama kitétele, hogy a jó politikus sohasem mond nemet vagy sohát, ha a kormánybalépés kérdésiéről van szó. Vagycte a cseh nemzeti szocialisták nem tudnak elképzelni olyan kormány!1ormát, amelyben ők nem vehetnének részt. Hogy ez az elvi álláspont milyen erkölcstelen, azt nem kell részletesebben bízón yitgatnunk. A cseh nemzeti szocialisták felki nálkozása kissé későn jiött, mert ma már a cseh szociáldemokraták — alighanem a német szociáldemokratákkal való karls- badi harátkozás után — a mai polgári koalíciónak a Právo Lidu hasábjain a. legélesebb harcolt üzenik, mely harcnak célja nem a kormányban való részesedés, hanem a kormányhatalommak a szocialisták által való önálló átvétele. A kormánykoalíció berkeiben a cseh agrárpárt és néppárt között a sajtócsata megszakítás nélkül tart. Az oiműtai Nasinec a múlt napokban igy aposztrofálta az agrárokat: ____a bárokban lődörgő agrár uraságok kiéltek, lelkileg és fizikailag impotensek, uj nemesi kaszt ez, melynek főfoglalkozása a kirándulások, italozás, a nők és bárok ...“ Ax agrárpárti Domovina cimü lap erre gúnyosan csak azt jegyzi meg, hogy „bocsásson meg a szemérmes Nasinec, de úgy látszik, _ hogy a bárokról valami nagyon jó tapasztalatai vannak". A Lid. Noviny poliitiikai prognózisa szerint az őszi parlamenti kampányban semmi nagyobb esemény sem várható. A kormánypártok és az ellenzék biztos fedezékekben beásva farkasszemet fognak nézni egymással. A kormány egyébként semmi különös jót sem fog csinálni, remélhetőleg azonban rosszat sem. A kormány a szó legszorosabb értelmében a zavar kormánya, mely a tehetetlenségi nyomaték elve alapján van hatalmon s az ellenzék csendes jóváhagyásával kormányoz. Választásokat sem a kormány, sem az ellenzék tábora nem fog sürgetni, mert eredményt nem tud felmutatni egyik oldal sem, de már ígérni sem tudnak semmit az agitátorok. Az olyan választások, amelyekben egyetlen pártnak sem volna egyetlen eszméje, uj gondolata, nagyon unalmasak volnának. A minisztertanács egyébként holnap, keddien kezdi meg a nyári szünet utáni üléseit. Az első értekezüetea csak adminisztratív jellegű kérdések, ezek között egy csomó fehér orosz- lánre-nd adományozása és a kisantant katonai jegyzőkönyveinek a jóváhagyása szerepelnek. húga kellene neki feleségül! Hát még mindig nem eszmélt rá alacsony származására? — Alacsony származásukat hamar elfelejtik az emberek, ha dolguk jobbra fordul, — felelt Mária és elfordult, hogy az őrgróf ne lássa arcán azt a fájdalmas mosolyt, amelyet arcára Szapolyai János alacsony származása fakasztott. — És talán csak mi, akik Európa legfenségesebb családjából származunk: mondjuk alacsonynak a pozsegamegyei Zá- polyákat, viszont meg elégtételünkre szolgálhat, hogy mindazok a horvát-szlavón uraságok, akik a Zápolyák őseivel valaha atyafi- ságot és barátságot tartottak, most, amikor azt hallják, hogy az ő Jankó rokonuk király akar lenni: egytől-egyig hozzánk pártolnak, anélküli, hogy egy intéssel is hívnánk őket. Nem, sehogy sem tudnánk elviselni, hogy rokonukból király legyen. Itt járt már és Zá pólya ellen való támogatásáról biztosított Frangepán Kristóf, a tótországi kormányzó, Erdődy Simon, a zágrábi püspök, Rauber, a laibachi püspök, Batthyány Ferenc, a horvát bán, gróf Joachim, a horvát követekkel, Pe- rusics Jankó és Krizanics Gáspár, Jurisics Miklós és Pidiler János várkapitányok, Kru- sics Péter, zenggi kapitány, Karlovits János, a korbáviai gróf, szóval mindenki, akire Zápolya a tenger mellék felé számíthatott volna, mint atyafira, vagy barátra. Nem akarnak maguk közül való királyt, azért szívesen utrakel- tek, amikor Ferdinándhoz küldtem őket. — Nos, és legalább Ferdinánd ur adott pénzt ezeknek a kalózmaradékoknak, akik harminc ezüst garasért Jézus Krisztust is megfeszítenék ? — Sajnos, Granadából nem jött meg idáig a bátyám pénaktit deinénye, igy tehát Krusies Péter, a zeftggi kapitány hétezer forintnyi zsoldját sem tudtuk kifizetni, pedig azt még Lajos királytól is megkapta. A jó pozsonyiak adlak nekik tehén husi, kappnnt, meg miegymást, ami a majorságuk bőt kitelik. (Folytatjuk.)
