Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-18 / 186. (2111.) szám
1929 fcqgnsztttfi 18, r&aárnatp. s A VILÁGMINDENSÉG FELEPÍTESE ^HininiflimmiiBw 1 A P. M. H. CIKKSOROZATA A VILÁGMINDENSÉGNEK, AZ ÉLETNEK S AZ EMBERNEK FEJLŐDÉSÉRŐL írja: VÉCSEI ZOLTÁN dr. Az állócsillagok látszólagos helyváltoztatásai Az aberráció és a parallaxis — Hogyan határozhatjuk meg az állócsillagok távolságúi a Sóidtól? A csillagok látszólagos helyváltoztatásával kapcsolatban még egy sajátos látszólagos mozgást kell megemlítenünk, amelynek periódusa egy esztendő s amely abban áll, hegy a csillagok állandóan nagyon kis jobboldali szöggel tolódnak öl a föld pályájának irányához viszonyítva. Már az a tény, hogy a periódus éppen egy esztendő, mutatja, hogy ebben az esetben megint csak látszólagos helyzet- változásról van szó, amelyet az állócsillagok aberrációjának nevezünk. Azon a lényen nyugszik, hogy bár a fény terjedési sebessége rendkívül nagy, azonban még sem végtelen. Megmagyarázását egy szemléltető példával végezzük. Tegyük fel, hogy ágyúgolyó fúrja át a nyugodtan horgonyzó hajót. Ha a két falon támadt nyílást egyenessel kötjük össze, világos, hogy ennek a vonalnak folytatása az ágyucsőbe torkolik. Ha azonban a hajó mozgásban van, úgy ezalatt az idő alatt, mig az ágyúgolyó az egyik faltól a másik falig jutott, a hajó egy kissé előrejutott ,a nyílásokat egybekapcsoló egyenes golyó folytatása tehát nem eshetik közvetlenül az ágyucsőbe, hanem jobboldalon halad el mellette, ha a hajó balra tartott, baloldala ra, ha a hajó jobban haladt. Ha az ágyúgolyó helyébe a 300.000 km-ee másodpercnyi sebességgel haladó fénysugarat, a mozgó hajó helyébe a földdel továbbmozgó csillagászati távcsövei képzeljük, úgy a példánkból ismert viszonyok megmaradnak. Amig a fénysugár a távcső első lencséjéről, az objektivről a szembe jut, a távcső a földnek a nap körüli keringése következtében egy kissé eltolódik, a fénysugár tehát nem azon a ponton éri a szemet, mint nyugvó földön érné. Ennek a pontnak az objektív közepével való összeköttetése tehát a világűrbe meghosszabbítva nem a fénysugár kiindulási pontját, a csillagot érné, hanem melléje esnek. Mivel a föld keringése minden félévben ellentétes irányú, az aberráció következtében ta- pasztalt helyváltozásnak is ellenkező irányúnak kell lennie, mig egy teljes év leteltével újból az eredeti viszonyok állnak elő. Az aberráció által okozott eltolódás maximum 20 ivmásodperoet tesz ki, tehát a hold látszólagos átmérőjének századrészét. Távolságok meghatározása Még egy más törvényszerű, egyéves periódusra mozgást kell a csillagoknak mutatni ok, amri tehát szintén a földnek a nappal való keringéséből következik. Ezt is egy példán tehetjük szemléletessé. Képzeljük el, hogy néhány km.-nyire vagyunk egy várostól, amelynek éppen a tornya mögött igen messzire egy hegykup van. Ha jobbfelé kitérünk, akkor a torony a hegykuphoz viszonyítva balra tolódik el s ha van szögmérő-eszközünk, meg tudjuk határozni azt a szöget, amellyel a torony a kúphoz viszonyítva eltolódott. Éppen úgy méterrel meg tudjuk állapítani azt a távolságot, hogy mennyire mentünk el eredeti megfigyelő helyünkből. A három pont: a templom tornya, eredeti megfigyelő helyünk s az ettől jobb kézre elfoglalt megfigyelő hely derékszögű háromszöget a'kot és ismeretes, hogy ennek a háromszögnek minden alkotórészét nagyon könnyen meg tudjuk határozni, ha kettőt ismerünk belőlük. Már pedig kettőt ismerünk, a torony eltolódásának a szögét s a háromszög rövidebbik befogóját, meghatározhatjuk tehát az eredeti e a jobboldali megfigyelő hely távolságát a templom tornyából. Ezzel a módszerrel igen távoli helyek távolságát tudjuk megmérni, anélkül, hogy a helyszínre kellene mennünk. Egyszerű megfontolással meggyőződhetünk róla, hogy a távolság meghatározásának eredménye annál pontosabb, miinél mesz- szebb van a hegykup a torony távolságához viszonyítva. Ha közvetlenül a város mögött emelkednék, az eredmény teljesen hibás lenne. Az állócsillagok távolságának megmérése Ezt a módszert az állócsillagok távolságának meghatározására is használhatjuk. A meghatá— Nobile tábornok prágai tartózkodása alkalmával nyilatkozott az újságíróknak, így a Prágai Magyar Hírlapnak is, s nyilatkozataiban gondosan megkerül t© azokat a kérdéseiket, amelyek fegyelmi ügyére vonutkozr taik. Nobile tábornok Prágából Berlinbe utazott s a Voissieche Zeitung .munkatársa előtt már nyíltabban beszél t -rehabilitálásának kérdéséről. Kijelentette, hogy készülő könyve vázolni fogja az Itália útját az ind-uláetól a katasztrófáig s a legpontosabb adatokkal írja meg az Északi sark jegén töltött betek történetét és a menekülést. Könyvét nem szánja polémikus Írásnak. „Teljes bizalommal vagyok Mussolini iránt - mondta — és bízóm abban, hogy előbb vagy utóbb be fogja látni, milyen érdekek játszottak közre a hatos bizottság Ítélkezésében. Ez az ítélet — óla szellemes volt." rozandó csillagot, mondjuk, egy fényes csillagot, kapcsolatba hozzuk egy közelében látható gyönge- fényű csillaggal, amely a valóságban nagy távolságba van tőle, tehát a hegykup szerepét játsza. A csillagoknak a földhöz viszonyított távolságához képest a földi megfigyelő helyeknek egymástól való távolsága azonban annyira csekély, hogy két különböző földi helyről végzett egyidejű megfigyeléssel nem tudnék a két csillag eltávolódárót megállapítani. Szerencsére a föld maga gondoskodik róla, hogy a nap körül végzett keringésével megfelelő mérőa lapot szolgáltasson. Ha a két csillag egymástól való távolságát két különböző -időpontban mérjük, amelyek kört éppen egy csillagászati félév telik el, úgy a mérés alapja a föld- pályájának átmérőjével egyenlő, ami kereken 300 millió kiilómóter. Ez a hatalmas távolság éppen elegendő arra, hogy az egymás mellett levő csillagok egynémelyüknél ax eltolódás szögét, a parallaxist — persze nagy ügyességgel és fáradsággal — megmérhessük. Ez a röviden kifejtett módszer az egyetlen, amelynek segítségével az állócsillagok távolságát közvetlenül megmérhetjük s ezért rendki vül nagy jelentősége van. A csillagok látszólagos mozgásának szempontjából az a következtetés vonható le, hogy az egymáshoz közeli állócsillagok a távoliakkal szemben egy évi időtartam alatt kis periődiikus ingadozásokon rnennpk át, amelyek azonban éppen úgy, mint az aberraciós ingadozások csupán látszólagosak a föld nap körül végzett keringésének és tengelye körül végzett forgásának tükörképei. A látszólagos mozgások ellenére tehát joggal mondhatjuk a csillagokat állóknak, abszolút eaáilárd, változatlan pontoknak. IRIGYELJÜK ARAINKAT Irigyelünk benneteket, apáink. Irigyeljük arcotok drága mosolyát, a szivárványhidat, amely tűnt álmokat sugárzó szemetekből a tündérregék országába visz. Hová lett a mi mosolygásunk? meg sem született, ki sem virágzott, ájultan máris elsodorta vert remény, uj gond, könny és vérpatak. Mindhiába, leszakadt a régi csodahld, s ránkzuhantak a csalfa ködormok. S most sikoltozunk levegő után a fojtogató romhalmaz alól. Irigyelünk benneteket apáink, mert azt mondjátok: lesz még szőlő s lágy és dorgálva mordultok reánk, [kenyér, álomtagadó, fiatal hitetlenekre. Jaj, mi látjuk, éljük a valót, több átokkal sújt az elbltangolt magyar élet, csetlíink-bothmk, küzködünk, fogyunk, rajtunk a szörnyű polip: a nyomor. Köröskörül fenyeget az ár, hátunk mögött: szakad a gát, jobbra-balra: bomlik a gát s a gyilkos napok a szennyes árba dobják a reményt: a szőlőt s a lágy kenyeret Irigyelünk benneteket, apáink s önmagunkat siratjuk lázadozva, hiszen ti folytatódtok most mibemiünk. Mi a maradék életért vivunk, s keresztre vont, átdöfött szivünkbő’ szivárványnál ékesebb, igazabb hidat ácsolunk a tépett múltból a jövő felé. ölvedi László. Kis pipával a nagy kolera ellen Uj lapok a „Falvi-Krónikából“ Irta: Tichy Kálmán Falvi bácsi ortxáit immáron rérvörösre sütögette a jóféle nyári nap, merthogy előszeretettel üldögél a boltja előtt. S igy — noha hideg fergelegek keserítenek, mostanáig, — lassan elő lehet venni a kánikulai aktualitásokat. Hátha az aktualitáshoz megjön a kánikula is? A kánikula pedig a hírlapi kacsák és a táplálkozás körüli járványok, mint teszem a jóféle tífusz, vagy „kolera" évadja lévén, 8 mert ^acsa- féle a Falvi bácsi emlékezéseiben sohasem találtatok, maradjunk tehát csak a koleránál. Hetvenháromiban volt az óppenség, ugyanazon esztendőben, mikor Falvi Jenőke törik-szakad feltette magában, hogy ha addig él is, megnézi a nagy bécsi világkiállítást. Azt már elmondtam, hogyan szerezte meg a rávalót, hogyan biztosított magának ideiglenes állást a Beck-féle egyetemi könyvkereskedésben, meg azt is, hogyan találkozott útközben. Keszthely eöreökös urával, aki azonban röviddel utóbb Bülroth professzor finom acélkései alól az eöreökös nyugalomba költözék. Most a kis pipán és a nagy kolerán van a sor. Az utóbbi kedves vendég ugyanazon évben Pest városát is nagyon meglátogató, de Jenőke ennek dacára szilárdul feltette, hogy7 Pesten át utazik s ki is értesítette erről ott lakó Zilahy nevű kor- és kartáreát, hogy kalauza is legyék és el ne bó- dorodjék a nagycsuda városában. Zilahytól mihamar megjött a válasz, hogy minden rendben van, s Jenőke megérkezésekor a „Magyar Király" szállóba menjék, az a Dorottya-uoca sarkán vagyon, közel a Zilahy ók üzletéhez. Azon kívül egy szoba napi ára teljes nyolcvan kemény ga- rajcár. Kármánék, ahol Jenőke ezidőtt „standon" volt, két lapot járattak: a Peste-r Lloydot, Fáik Miksa lapját, meg a Hont, Jókai lapját, melyet a hetvenes évek végép „Nemzetinek keresztelt. Ebből a két lapból mindenről értesültek, ami Peston, meg Becsben történt s igy május közepén már ugyancsak tudták, hogy mindkét helyen kiütött a kolera és bőségesen szedi áldozatait. Bécsben még azonfelül más is kiütött, vagy beütött, ahogy vesz- sztik: a nagy „Kra-dh“. Az idegenek amúgy ie megszöktek I3écsből a kolera miatt, az udvar is elmenekült Mariazeilbe, a királyné Bajorországban van, a király pedig valami frantzla feredőho- lyen üdül. Minden ismerőse azon volt, hogy visszatartsa Jenőkét az utazástól, mondván, hogy akármicso- da kiállítás is legy-ék, de mán csak meg nem éri, hogy az ember otthagyja érte az irháját? Dejsze, Jenőke nem hagyta magái, megy ő, ha balta hull is az égből! Időközben megkapta Beckéktől a kért útiköltséget is, 25 pengő forintokat, főnökétől megkapta a három hónapos „Entlas-sungsscheint", május végén tehát kellő bucsuzkodások után egy pokorányi létráé szekérrel Salgótarjánba vitette magát, mert ott kell vala vonatra ülni azon időkben, ha az utas ember Pestre igyekvők. No mindjárt a vonatban rémitő híreket rebegének ax utetársak. Hogy igy, úgy, halál, pusztulás, krach. Ax ember ok az utcán esnek össze már Pesten is, a bécsi „Krach" Pestet is magával rántotta, a bankárok Dunába ölik magukat, (akkor még a bankárok, moet az írók) Vidacs János, a híres gazdasági gépgyáros harmadik emeletről leugrott és igy öngyilkolta meg magát anyagi romlása mián. Et sí fracbus itlabatnr orbis! — Jenőke utazott tovább s meg is érikezék Pestre, délelőtti órákban, s nem engedve a „konfortáblók" csábító szirén- énekének, gyalog vágott a hsszu útnak, hogy közben mindent jól megtapasztalhasson. Legjobban böködték a szemét az ajtőnagyságu, éktelen sárga plakátok, rajtuk ökölnyi betűkkel furcsa dolgok: „Az állam a lakosságtól kölcsönt bér. Aki az állampénztárba kölcsönképen pénzt fizet be, az 6%-os kamatfizetésben részesül". Aláírva: „Kertkápoly pénzügyminiszter". Hát ez akkor igen furcsa volt, csóválta is a fejét ifjú világjárónk. Azóta már furcsábbakat is megértünk, hadikölcsönt, világkraohot, miegymást, nehezebben csodálkozunk. Majd még szót ejtünk ezekről a dolgokról, de .Tenőké egyelőre eljutott a Magyar Királyba s büszkén elhelyezkedők nyolcvan krajcáros szép szobájában. Délután pedig felkereső Zilahy barátját, az Eggenberger boltjában. Este színházba, utána kávóházba mentek, a „Zrinyi"-be, annak a helyén áll manapság az Astoria palotája. Mozgalmas volt az élet a Zrínyiben, a cigány pattogósán húzta az uj bécsi waÍzért s a közönség énekelte hozzá a refrént: „Dér Krach! Dér Krach! Dér grojsze, grojsze Krach!" Már akkor is volt kedély a pestiekben, sőt a szorongatott napok még valahogy jobban bicsalták az akasztófahumort. Mert úgy éneklés közben is páran rosszul lettek, kiütvén rajtuk a kolera, a többiek adtak nekik vörösbort, feketekávét, szódavizet és hasonló jókat, de gyönge eredménnyel. A pacíencsek meg- kékül ének s el kellett cipelni őket. Orvos nem igen volt látható. Azok a várost úgyse győzték teleJütkosni. De nem is igen tudtak mit kezdeni a betegekkel. A népszerű kolera,gyógymódok közó tartozott a betegek posztóval való dörzsölése is és dacára a sok eldörzsölt posztónak, a kolera vígan virított tovább. Eszembe jut itt, hogy apám, mint fiatal Jogász, ugyancsak Pesten volt ebben a fekete érvben. A Pál ffy-házban, a Trattnermyomdával egy fedél alatt e volt nap, amikor abból a házból öt hatottat temettek. Kis mértékben apám is átment a kolerán, már hogy mi gyógyította ki, azt csak az égiek tudják. A Hoítman-, vagy Castell-csöppek, akkori mindenhatóságok, vagy a „qunesia-pohár", — két krajcár volt egy itókára való, — netalán n megfúrt retek, melynek odvába kandis-cukrot kellett gyömöszölni s a kieső rget t nedvéhez jóféle d tóriumot önteni? Esteledéskor kellett ezeket összepancsolni s reggel óhomra meginni. Gyomor kellett hozzá, •aki ezt kibírta, már csakugyan fütyülhetett egy kis kolerára. Másnap Jenőke és társa össze-vissza járták Pestet, az akkor javában épülő fővárost, érdemes le** erről ie külön szólni. Jenőkét azonban ax sem hagyta nyugton, hogy hát azzal a sok koleraba- lottal mi történik tulajdonképpen? Addig firtatta, mig valahol Óbuda táján megtalálta a tömegtemetkező helyet, ahol rémisztő nagy halomba hányták a kékült-zöldült hullákat, rájuk ontottak egy garmada oltatlan meezet, aztán vízi puskával jól meglövöldözték. A vizisugár alatt ropogni, Surrogni kezdett a mész — a* volt a cirkomdedérom, — azétomlott, eknállott e nagy halálos fehérséggel vonta be a fekete halál áldozatait. Mindez nem volt képes megtörni azon kedvét, hogy tovább utazzék a hasonlóan sújtott Béos városába is. Az sem, mikor olyan családról hallott, ahol meghalt kolerában ax apa, ugyanaznap, az anya, utánok a menyük, akkor a szomszéd ax távirat óztak valahová Győrbe a fiuk után, hogy jöjjenek, mert gazdátlan maradt a ház, Győrből meg visszajött ax üzenet, hogy a fiuk sem mehetnek, mert éppen aznap ők is testületileg elhalákwá- nak ugyancsak szüléik betegségében. Merész ifjú utasunk pontosan junius elsején érkezők Béos meghódítására. Azonnal jelentkemi akart uj állomásán, Beckéknól, de hogy addig is hasznosítsa az időt, már hajnali négykor ax utcán ▼olt s gyűjtő újabb tapasztalatait. Különösen a kolerát illetőleg, ügy találta, hogy jóformán minden utcában von három-három olyan gyepmesteri féle kocsi. A kocsik szép sorjában járnak, a kocsis fenn ül a bakon, a kísérő becsönget minden házba. amely előtt elhaladnak, akkurát azonképen, min/t ahogy a szemetes szokta. A csengetésre kijön a házmester, egy céduláról eléolvassa, hogy melyik lakásban van koleráé hulla, mire a csengetés ember felmégyen a házba a hullákat lehozandó. Jenőke nem átallott® egv lépcsőházba beóvakodni, hogy szemtől-szembe lássa a dolgot, de ez egyszer már el is borzadt tőle. A csengős ember ugyanis a halottak két lábát csípőjéhez markolva maga után vonszoló le a tetemeiket ax emeletről, mint valami taligát. Hátbizony, ilyen nyájas kezelés mellett, mire leért velük az utcára, « halott fejét szöszerint megskalpolták a lépcsők. Felfedezőnk azon felháborodott kérdésére, hogy dehát az Istenért nem lehetne ezt másképen étin{JódkiirSÍf-‘ ~ j igénylők kérjék a Csizi 3áö Bróm frürőö Prospektusát térni, — azt feleié a haiottszáHitnok, hogy „geo*, junge hea", ez a legjobb módszer, mert ha volna még egy kevés szusz a halottban, hát erre biztosan felébredne e akkor nem temetik el tetszhalottnak. Jenőke megjegyzé magának, hogy ez is alighanem ama közmondásos „wiener Gém üti ichkeit". Azután megcsodálta a Szent István tornyot, megnézegette a mosórühát fejükön hordozó és közben jódlizó „Waschermádlikat", végül is indulnia kellett a céghez, a Roterthurmstrasséba. Nem tudta hol van, a járókelők meg mind futottak, szöktek egymás elől, nem lehetett kérdezősködni, megalkudott hát a torony alatt egy „Einspannerrel", nyocvan garajcárba, hogy azért elviszi. A kocsi* aztán hajtott vele Össze-vissza, girbe-gurba utcákon végighosszig. jőmegyedőrát. Végre megérkeztek, Jenőke leszállt, ott volt a Beckék utcája, de ahogy hátra néz, hát alig kétszáz lépésnyire mögötte a Szent Istvány tornya, ahonnan elindultak. Hijnye, azt a nimőt, — de a kocsis mán éppeg a lovak nyaka közé vágott s eltigyekezék felettébb. Hát ez is a Gemütlichkeit. De haszonnal. Megkereste aztán a Beckék üzletházát, még zárva volt a bolt s előtte gyülekezett a személyzet, szép számmal. Jenőke közéjük állt, velők jutott be, bemutatkozott a disponens urnák, aki szívesen fogadta. Azután valami furcsa következett. Az egész személyzet katonásan sorba állittaték, a prokurista előhozott egy ménkű nagy fiaskót, meg egyetlen poharat s abból az egyetlen pohárból sorba végig itatta az egész „tisztikart" valami bikaerős pálinkával. Talán reteklikőr volt az is, vagy Hoffmann-csepp. Hát nem az veit. Mert Jenőke lévén a sorban utolsó, a tizenhatodik, mikor hősies elszántsággal lenyelte a neiri nyújtott pohár tartalmát, csuda hogy a bicska ki neon nyílt a zsebében. Megkérdezte, mi volt ez? Wacholder, mondták. De abban a minutábr.n kimeredt szemekkel nézett a prokurista Jenőkére, a feszesen testhez szorított balkezére és rákiált, hogy mit szorongat, a markában? Vaj mit? A kis pipámat! Most ugyan hideg. No erre rettenetesen felfor- tyaut a prokurista, olyan patáliát csapott, csak úgy zúgott a ház, hogy ex borzasztó, hiszen ettől biztosan megkapja a kolerát Jenőke azonban angyali nyugalommal veté ellen, hogy jő uram, ettől soha. De ha megkapnám valamitől, úgy bizton az ön Wacholderótől, mert az ugyan borókát sohasem látott! A pipa tette-é, vagy7 más, az vitatható. De tény, hogy Jenőke három hónapig élt a kolerás Bécsben s ezidő alatt a kispipája csak éccakánként hült ki s neki magának kutyabaja sem volt. Egy évvel később pedig a bécsi statisztika valahogy kifirtatta, hogy a pipás embereknek csak k;t százaléka kapta meg a kolerát. A kis pipa pedig, — ha nem is egyugyanaz, de egyenes leszármazottja, ma is itt füstölög vígan, nap-mimt-nap, a Falvi bácsi rozsnyói boltja előtt. No nem magától füstölög, mögötte mosolyog Falvi bácsi naptól barnitott orcája, hófehér nagy hajak, bajusz és szakáll ezüstkeretében. A sxopökát ma is a saját, hibátlan, kemény fogaival woorijja, — ezt sem akárki csinálja utána nyolcvanon búk esztendőkkel. Minden újságárusnál kapható a Képes Hét szépirodalmi képe? hetilap. Egyes giám ára n korona.
