Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-18 / 186. (2111.) szám

2 Pertinax a következőket jelenti Hágából: A négy hatalomnak Snowdenhez intézett memo­randuma arra vezet, hogy angol szakértőt ne­veznek ki, aki a helyzetet a többi szakértővel együtt fogja tanulmányozni. A rajnai terület kiürítésére vonatkozó tárgyalásokról a Daily Telegraph azt jelenti, hogy azok kedvezően haladnak előre. Azok a pénzügyi áldozatok, amelyeket Németországtól fognak kívánni, csupán a bekvártélyozási és kártérítési igé­nyekre vonatkoznak, nem pedig a rajnai had­sereg föntartásának költségeire. A lap levele­zője szerint a franciák most már nem ragasz­kodnak annyira a megállapító bizottság léte­sítéséhez. Budapest, augusztus 17. (Budapesti szer­kesztőségünk telel onjelen lése.) Illetékes helyről A következőket jelentik: A román királyi kormány augusztus 3-án kelt jegy­zékére a magyar-román agrárügyben a magyar kormány augusztus 16-án a követ­kező választ küldte: A magyar kormány sajnálja, hogy a ro­mán kormány, miután visszautasította, hogy a két kormány közös megegyezés alapján a népszövetség pénzügyi bizottsá­gának jóindulatú segítségét kérje arra vo­natkozólag, hogy kielégítő mód találtass ék az ügy megoldására, nem tett a magyar kormánynak javaslatot, amely alapul szol­gálhatna a közvetlen tárgyalások újból való felvételére. A legnagyobb nehézsé­gek, amelyeket a hosszú, immár tiz hónap­ja tartó tárgyalások nem voltak képesek megoldani, abban állanak, hogy a román kormány, amely aránylag hosszú időn át teljesítendő természetbeni szállitmányok- kal óhajtotta kielégíteni vállalandó kötele­zettségeit, nem akart tárgyalni ezeknek a szállítmányoknak garanciáiról és nem akarta lehetővé tenni, hogy ezek a jövőben teljesítendő szállítások már most kész­pénzben számoltassanak le abból a célból, hogy az igényjogosultak követelései vala­íz angol delegáció visszauta­sította a négyek memorandumát Hága, augusztus 17. (Havas.) Az angol delegáció ma délelőtt átadta feleletét a Franciaország. Itália, Belgium és Japán által tegnap az angol delegációhoz jutta­tott memorandumra. Amint a konferencia köreiből hírlik, az angol válasz vissza­utasító. Paris, augusztus 17. Az Agence Havas Hágában :dőző diplomáciai iminkafársá­milyen módon kiedégittessenek. Ezek a követelések az igazságos kártalanítás mé­reteihez viszonyítva máris erősön leszál- littattak annak az áldozatkészségnek a kö­vetkeztében, amelyről úgy az' igényjogo­sultak, mint a magyar kormány a tárgya­lás folyamán tanúságot tettek. A tárgyalá­sok folytatása ily körülmények között, hogy előre kikapcsoltassék a lehetősége annak, hogy a készpénzfizetési módok megbeszéltessenek, olyan eljárás volna, amelyre a magyar kormány felelőssége tudatában nem vállalkozhatik. Ezek mel­lett a nehézségek mellett a még függőben maradt kérdéseket, mint például a kárta­lanítás teljes összegének megszavazását, a Bukarest, augusztus 17. A minisztertanács tegnap délután ülést tartott, amely a késő éjszakai órákba nyúlt be. A minisztertanács a lupényi vérengzés ügyében kiküldött vizs­gálóbizottság jelentésével foglalkozott. Meg­állapították, hogy a véres eseményekért való felelősség egyrészben a bányaigazgatóságot itak jelentése szerint a ma délelőtt át­adott angol felelet lekötelező formában tartott visszautasítást jelent. Az angol vá­lasz pontról-pontra foglalkozik a négy hite­lező állam javaslataival, amelyeknek az a céljuk, hogy a Young-terv eredeti formájá­ban kerüljön elfogadásra. Az angol válasz megállapítja, hogy ezek az ajánlatok az an­gol követeléseknek nem tesznek kielégítő formában eleget. Snowdem tehát követelé­seit teljes terjedelmükben fentartja. magyar kormány véleménye szerint a fize­tési feltételek megállapítása nélkül meg­oldani nem lehet. A magyar kormány saj­nálja, hogy a román kormány saját kijelen­tése szerint nincs abban a helyzetben, hogy a tárgyalások folytatására újabb ajánlatot tehessen és ezért kényszerítve van megállapítani, hogy azok a közvetlen tárgyalások, amelyeket a népszövetség ta­nácsának 15)28. évi szeptember 21-én kelt határozatában foglalt ajánlások értelmében megkezdték, nem vezettek az ügy megol­dására és hogy ennek következtében az ügynek ismét & népszövetség tanácsa elé kell kerülnie. terheli, amely a munkásságnak még jogos követeléseit sem akarta teljesíteni, de fele­lősség terheli a munkásokat is, akik a hiva­tásos izgatók bujtogatására illegális sztrájk­ba léptek és kiterjedt, szenvedélyes szabo­tázst folytattak. Hogy az egyes személyek felelősségére vonatkozó vizsgálatot minden 1909 augusztus 18, vasár—p. Igyon Gottdiener PEZSGŐT befolyásolástól mentesen lehessen folytatni, a minisztertanács elhatározta, hogy mind­azon hatósági képviselőket, tehát a prefek­tust, a munkaügyi minisztérium inspektorát, a bíróság vezetőjét stb. fölfüggeszti állásá­tól, akik a véres események idején Lupény- ben működtek. Úgyszintén annak a két kato­nai ezrednek parancsnokát is elmozdították, akik a sztrájkeseményekbe való beavatko­zással közvetlen előidézői voltak a véron­tásnak. Szociáldemokrata és keresz­ténysiociaüsta koalíció a bécsi városházán Bécs, augusztus 17. Olyan hírek merültek fei, hogy a bécsi vörös városházán komolyan gon­dolnak a szociáldemotorata-keresztényszociaJ®- ta községi koalició megvalósítására. Uj alpol­gármesteri állást akarnak kreálni, amelyet a kér esz tény szocialista munkásmozgalom vezéré­nek, Kunschaknak szánnak, azonkívül a keresz­tény sz o c i alis táknak két vezető tanácsosi pozí­ciót kínálnak fel. Hagy vámcsalási affér Qlmiitzben Olmütz, augusztus 17. Az rtteni hatóságok nagyarányú vámcsalási manipulációnak jöttek nyomára és megállapították, hogy a vámhiva­talban történt visszaélésekbe előkelő társadalmi állású egyének is bele vannak keverve. A ma­nipulációk révén az államot többszázezer koro­nás károsodás érte. Tegnap hivatalos bizott­ság érkezett Oimützbe, ahol széles körben foly­tatják a nyomozást. Hír szerint azt a vámtiszt- viselőt, alti a csalás végrehajtója volt, felfüg­gesztették állásából. Az affér részleteit egyelő­re titokban tartják. I magyar kannán* isimét a népszövetség elé viszi a magyar-remán iptáispart- Budapest válaszjegyzéke a román kormány jegyzékére — I romén minisztertanács sii!§ru vizsgálatot inÉiiff i Inain Yerengzes ugyeben TSZny ===^ írka i kSRÚDy-GUULa (15) Széles arca volt, mint egy katonának, aM sebhelyet és vidámságot egyformán az arcán visel. Ez az arc bajusztalan és szakálltalan volt, mert a lovagrendekben akkoriban jött divatba, hogy némelyek sima arccal 'különböz­tetik meg magukat. Ámde kétoldalt hatalmas oldalszakáll, mint valami kerítés zárta be az arcot: süni és fekete, mint a vadkan sortéje. (Aki manapság nézegeti az arcképet, ame­lyet a porosz királyi képtárban őriznek az egykori gavallérról: az talán felkiált magá­ban, — ejnye, be jő komornyik pofa a Marka- láb, emberemlékezet óta ilyenformák az ina­sok az udvarokban. így lehetne lovászlegény is őkelme, ha éppen ilyen a sora.) Most megszólaltak a piarcon a kürtök. — Mária egy hónapja nem hallott kürthangot és ez bármely csekélységnek látszik, hiányzott az életéből. Megdobogott a szive, mert a Mar- kaláb ugyanazokat a kürtjeleket fuvatta, mint a visegrádi vadászatokon, — a boldog idők­ben. Az urak jönnek a hajtásból visszafelé és úgy veszik körül a királynét, mint a csillagok a holdat É- a Salamon király tornyának ud­varán hirtelen tekergőzni kezdtek az oda ki­húzott rétestészták, egyikben sem támadt lyuk Már nyitották is a kapukat a Markaláb előtt. Szijrajárő sarkantyúi, amelynek vigasz­taló hangja;1: annyiszor hallották a királyok a budai palotában, mikor a magyar urak szemrehányásaitól meggyötörtöt ve a vár vala­melyik kisebb szobájában: mint szepegő gyer­mekek egymás mellé bújtak és azon törték a fejüket, hova, merre szökjenek el a teljes bizonyossággal kopogtató hitelezők elől. — Bra/ndenbnrgi gárdakapitány megjelené­se mindig változást, sőt kellemes változást jelentett. Vájjon igy történne mostani megjelenése­kor is? Brandenburgi György olyan szabályszerűen hajtott térdet Mária királyné előtt, mintha még mindig Miksa császár uralkodna a köze­li Bécsiben. A spanyol etikett meghódította az egész világot — Felség, én még mindig a régi Branden­burgi vagyok. — Brandenburgi! Ha kis csikó, vagy bika­borjú jönne elébem e néven: vájjon nem olyan szívesen látnám-e, mint boldogult fér­jemnek és nekem legjobb barátomat? Amint nem felejtettél el minket Brandenburgi, azou- képpen nem múltál el emlékezetünkből te sem. Brandenburgi még mindig nem változtatott térdeplő helyzetén, ő azt úgy tanulta, hogy térdepléséből csak a királyné ^oldhatja fel. — Vájjon szükség lesz-e itt reám, ahol a házban, az ebédlőn áthaladva, ugyanazokat a magyar urakat látom a pozsonyi pintek mel­lett, kik egykor Budán Medved-váramra és házamra pályáztak, végül pedig csak azzal elégedtek meg, ha engem a budai palotájából •eltávolít a király? Vájjon mily sorsa lehet itt az öreg katonának, aki egyesülésük óta egy­forma hűséggel szolgálta a Habsburg- ésJa- gello-cimert? — A két címerből most már csak az egyik maradt meg, — felelt a királyné, aki szerette a csipkézett szavakat, ha akadt valakije, aki azokra hasonló válsazt adott. - A Jagelló-címer Magyarországon végleg az enyészeté lett, mint azt a magyar urak annyiszor kívánták a maguk Istenétől. Felállítanak a templom fa­lában egy kőcímert s azzail bofesődik a tör­ténelemnek egy része. Nemsokára csak mi, akik ismertük ezt a címert, tudjuk majd, hogy Magyarország története fekszik cwtt elte­metve. — És a Habsburg-cimer, amely nyugatról közeledik kelet felé, hogy minden természe­ti törvény ellenére itt majd felragyogjon, mint a kelő nap? — Állj fel Brandenburgi, eléggé kifejezted már jóindulatodat a mindenkitől elhagyatott szegény özvegyasszony iránt, — kiáltott a ki­rályné, hirtelen csattintva a két tenyerével, mint akinek tetszik a Markaláb beszéde. A tenyércsattanást azonban nyílván félre­értették a szomszédos szobában, mert az aj­tó felnyílott egy nagy sinkován-eb kapasz­kodása révén és egy csomó kutya tódult a szobáiba. Volt közöttük vadászkutya, öleb és agárfajta. — Az uram kutyái, amelyeket gondjaimra bízott, mielőtt a csatába elindult volna, — — mond Mária és ritkán elórzókenyü- lő szeme most könnybeborult. Csak arra mo­sol yodott el, amikor egynémelyük vénebb va­dászeb körülszaglászván az őrgróf csizmáját, hirtelen a nyallcába vetette magát a díszes fér­fiúnak. — Lám, a kutya sem felejti el azt, aki őt szerette. Hogyan felejthetné tehát a magyar királyné az ő hívét? A Markaláb nagyon jól ismerte Máriát, hosszú udvari szolgálata alatt tisztába jöhetett azzal, hogy a királyné a szavaknak mily kin­cseivel rendelkezik. — Werbőezi! — kiáltott rá gyermekes gügyögéssel arra a vén vizslára, amely a Markalábot elsőnek felismerte. A vizsla vala­mely vadászat emlékére súlyomban sántí­tott. A kutya úrnőjéhez szaladt és lába elé ke­veredve, kerek, sárga, örömös szemével onnan nézegette a Markalábot, aki a maga módja szerint akkor kezdett barátságot kötni a töb­bi ismeretlen ebekkel is. — Habsburg-cimer! — folytatta Branden­burgi és kutyaidomitó módjára megcsavarta egy medvefogó ebnek a fülét, hogy majd soha se felejtse el őt a fájdalomtól és örömtől. Amerre jöttünk a haddal a morva határon, majd a Duna-völgyében, takaros kis falvakkal találkoztunk, amelyek olyan csendesek vol­tak, mintha itt senki sem tudná, hogy a szom­széd országban a török jár, mint valami ke­leti dögV'ész. És a helyes kis fogadók, ahol barátaimmal megtelepedtem, egytől-egyig a Habsburg-cimerről voltak elnevezve. A királyné felkiáltott, rövid, kapkodó lé- Lbzetiel, mint halála óta mindig. — Ott van az én szülőhazám, a nagy­apám, a bátyám országa. — De menne az ón- gróf Magyarországba, ahol ón valamikor ki­rályné voltam. Ott olyan országot találna, amilyenről még Dante sem irt. Az uj Vergi­lius a mostani Magyarországon neon találna másra, mint leégetett falvakra, amelyeket gyakran maguk a magyarok gyújtottak fel azzal a szándékkal, hogy elhitessék a török­kel, hogy már e vidéken megelőzték őket más rablók. Az ördögnek tennék meg tehát a hiábavaló utat a kalandot, zsákmányt ko­ré. igányokA Kóbor ebek csordája farkasok­ként üvölt s megtámadják a magányos vándor­lót. Bíróinak, orvosnak, rendnek hirehamva sincs. Bár ini most olyan távolélünk orszá­gunktól, mint valaha a bujdosó IV-ik Béta [király a tengerinél!éken: mindent tudunk, ami az ország keleti részében történik. To­mi oki uram, Zsigmoud lengyel király kancel­lárja elküldözi nedvünk azokat a leveleket, amelyeket magyarországi követeitől kap. Néni járunk sötétben és behuny szemmel. (Folytatjuk.) Köslsmer* tény, hogy Schmidthauer sseferöwlse, Európa legtartalmasabb keserűvízforrása s ntiBiaft afls?em egarediittö a maga nemében. Gyomor- és béltisztitc hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, ->ok esetben elegendő már néhány evő kanállal js Forrás-ismertető és gvésiüavalat minden palackhoz mellékelve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom