Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-14 / 183. (2108.) szám

2 ■f 1929 augusztus 14, szerda. Kramár bejelenti, begy a kormány mai összetételében marad meg a parla­menti időszak végéig Prága, augusztus 13. A cseh nemzeti demo­krata párt a tábori kiállítással kapcsolatban Táborban kerületi pártnapot tartott, amelyen Kramár pártvezér a politikai helyzetről be­szélt. Kramár többek között kijelentette, hogy a sajtóban napvilágot látott különböző koalíciós kombinációk minden alapot nélkülöznek. A felelős tényezők még csak arra sem gondol­nak, hogy a kormányt rekonstruálják s a kormány mai összeállításában marad meg a parlamenti időszak végéig. Ha a jelenlegi koalícióban a különböző néze­tekből eredő nézeteltérések elő is fordulnak, ez egészen természetes dolog a kdalició össze­tétele miatt, de ezeket a nézeteltéréseket a többségi pártok elintézik egymás között. Mind­ez azonban még nem ok arra, hogy a koalició szétmenjen, mikor még el sem intézett fel­adatai vannak. A koalícióban ma is uralkodik Srámek jelszava: megegyeztünk, hogy min­denben meg fogunk egyezni. A Lidové Noviny újból sikraszáll Matlárháza megfojtása ellen A cseh táp véleménye szerint a Tátra eiszlávositása nem éri meg azt a nagy veszteséget, melyet Matlárháza elsor­vasztásával az egészségügy szenved lia most azt kívánja, hogy legalább 48 milli< márkát kapjon. Pertinax az Echo de Parisban azt írja, hógi ezt az összeget a kis államoknak elismert já rulékból lehetne elvonni. A kis államok ebbei az esetben 56 millió helyett 8 milliót kapnának Az Oeuvre hágai levelezője arról számol be hogy máris megindultak a tárgyalások a fran eia delegáció, azután Titulescu, Marinkovics ét Venizelos között. A tárgyalások valószínűleg oda fognak vezetni, hogy a kis hatalmak nem fognak nagy összegeket kívánni a feltétlen ré­pa rációkból, hanem más utón, különösen a fran­ciákkal szemben fönnálló adósságok elszámolá­sánál kártalanítják őket. Megegyezés Briand és Stresemann közötti Pertinax az Echo de Parisban megállapítja, hogy a politikai tárgyalások jelentékenyebben haladnak előre, mint a pénzügyiek. Briand és Stresemann már meg is állapodott volna a ki­ürítés határidejében és meg is egyezett a ki­ürítés, meg a Yonng-terv összefüggésében. Európai szénpaktum Hága, augusztus 13. Amióta a hágai pénz­ügyi vita a tárgyi szállítmányokra koncentrá­lódik. a delegációk körébe visszatér az opti­mizmus. Sok helyről az a nézet hangzik el, hogy az angolok formálisan érvényre juttatják ál­láspontjukat, a franciákat tehát megadásra kényszerítik. Ennek a győzelemnek materiális eredményeit azonban még nem lehet áttekinteni. Jellemző az egész atmoszférára, hogy most hirtelen a szénprobléma került a tárgyalások központjá­ba. Curtius német miniszter és Snowden be­széde után az eddig csak titokban szellőztetett európai szénkartell ügye előtérbe nyomult. Ezen a. plattformon képzelhető el legkönnyebben az államférfiak megegyezése. Hága, augusztus 13. Graham angol kereske­delmi miniszter ma délelőtt a sajtó képviselőit fogadta s ismertette velük Anglia álláspontját a tárgyi szállítmányok kérdésében. Különösen hangsúlyozta az angol szénexport visszafejlő­dését Itáliában és más országokban, ami a né­met reparációs szén versenyére vezethető visz- sza. ismertette a számadatokat és a verseny szabadságát követelte az összes nemzetek szá­mára, amit most a tárgyi szállítmányok termé­szetellenes eleme akadályoz. Elismerte, hogy Németországra súlyos terhet jelentene repará- cíós kötelezettségeinek megfelelni a tárgyi szál­lítmányok nélkül. Anglia szükség, .esetén hajo­landó mi Németországra tekintettel lenni, & tárgyi szállítmányok tízéves határideje azon­ban, amit a Young-terv előirányoz, túlságosan hosszú. A német delegációnak ebben a kérdés­ben elfoglalt álláspontját az angol delegáció teljesen korrektnek tartja és az angol kormány a konferencia keretein kí­vül, vagy annak befejeződése után a legna­Prága, augusztus 13. A Lidové Noviny Ír­ja: „TátraIornnie közelében van ennek az ál­lami fürdőnek (mellékesen mondva éviről-év- re egyre rosszabbul prosperáló állami fürdő­nek) .kellemetlen szomszédja" s egy Matlár­háza, mely néhány család tulajdona. A há­ború alatt és után Mátlárháza olyan hellyé alakult át, ahol a tubrekulózist gyógyítják. A tulajdonosok tavaly egy uj épületet állítottak fel és sok pénzt invesztáltak a vállalatba, amely tisztán a betegek részére van szánva. Az egészségügyi minisztérium most a Tátrá­ban szigorú óvintézkedéseket léptet életbe s ezért megsürgette. Matlárüiázát, hogy mutassa gyobb készséggel hajlandó tárgyalni arról a kérdésről, hogy nemzetközi magánmegegye­zések utján a különböző iparágakban máris fönnálló nemzetközi kartellek mintájára szén- kartelit hozzanak létre. Amerika nem avatkozik bele a konferencia menetébe Washington, augusztus 13. Az Egyesült Álla­mok kormánya kitart eddigi politikáján, távol­tartja magát a hágai konferenciától és semmi­féle demarchc-ot nem intéz a konferencia meg­szakadásának megakadályozása céljából. Kom­petens helyről megcáfolják azt a hirt, hogy az Unió kormánya Dawes generálist Hágába kül­dené ki. be koncessziós lóvédét. Ekkor rájöttek, hogy Mattárházának nincsen szanatóriumi konceaz- saiója. Néhány nappal ezelőtt a fürdő vezetős éghez beállított Engelmayer dr. járásfőnök s bejelentette, hogy az egész­ségügyi minisztérium intézkedése alapján Matlárháza nem fogadhat fel betegeket és négy héten belül köteles az ottlevö betege­ket eltávolítani. Az intézkedés ugyan törvényes, de felette ke­mény. Matlárháza, amely fokozatosan fontos gyógyhellyé lépett elő és ahol jelenleg közel ötszáz beteg fekszik, most egy hónapon belül változzék át egészségesek fürdőhelyévé, ami ennek a helynek a tönkretételét jelenti. A tu­lajdonosok mindent elkövetnek, hogy fezt a veszedelmet elhárítsák, amely nemcsak őket károsítja meg, de nem használ a Tátrának., sőt még az elha­rnygolt Tátraiommcrmk sem. Ha a minisztérium kitart, álláspontja mellett, s nem ad Mattá rházának néhányszor! haladé­kot, úgy kétségen félül a Tátrai otímic és Bar­langliget közötti utón pusztaság lesz, elhagyott hely, ahol pedig eddig már oly sok ember nyerte vissza az egészségét, Viso miniszter ta­lán ebben az esetben is a Tátra elszlováko- sitására gondol, amelyre olyan sok gondot fordit, de nemzetegészségi szempontból, ami­Festeti-Idroüu RdGény ^ irha í KlRÚDy-GyULol (12) — Kettős rostély kell, te világtalan, — kiáltott fel az erdélyi vajda és megint csak megrázta az étekfogót mint a vissza téregető szél a madárijesztőt. — Most már megtanultam Pozsonyban, őfelsége udvarában, de addig bizony nem na­gyon tudtam, hogyan kell a rostonsülit halat egydarabban megtartani. Csináltunk a halak­hoz savanyú lét fehér borsos lét, vörösboros lét, meszes lét, mártásokat, amilyeneknek az elkészítési módját nem tudják, csak Pozsony­ban és Ferenc francia király udvarában. — Ferenc király! — kiáltott valami művé­szetének, hivatásának a magasztalásába. Az étekfogót azonban már nem lehetet meg­állítani a maga mesterségének, művészeté­nek, hivatásának a magaslatában. — Ha nagyjóuram egész Európát bejárta volna velem, hogy tanuljam meg mindazokat az ételeket, amelyektől a királyok hosszuéle- tüek szoktak lenni: akkor sem tanulhattam volna többet, mint a pozsonyi udvarnál, ahol csak egy szegény, özvegy királyné éldegél, de konyháját nem lehet hasonlítani még a leg­gazdagabb magyar asszonyéhoz sem, az esz­tergomi özvegy P<*vényinééhez sem. Keveset főznek, mert az a mondás járja, hogy kevés, de finom étellel inkább jól lehet lakni, mint itt a Tiszántúl a nagy kondorokban főzött éte­lektől, amelyek úgy megfájditják a gyomrot., mintha ólomördögök telepedtek volna belé. Arrafelé hideg idő járt és a dunai nádasok­ból apró. fekete csikókat hoztak a halászok a i vékony jégkéreg alól. Káposzta 1 esbe íöz- I tffc meg. he megengedi k%ycia&L ' A tiszai esik a legjobb, te tyukketreofejü, — mormogta megint az a másvilági hang a mell­re eresztett oroszlánfőből. — És az is csak uj esztendőben, mikor oH-an vastag a jég a kiön­tésekben, hegy fejszével kell felvágni. Az étekfogó folytatta: — Hát csak egy két darab esik jutott min­denkinek a tányéijára, de az urak mind megnyallak tőle a bajuszukat. Úgy váraljai Horváth János uram aki a mohácsi csatában elesett Pálőczy Antal pesti házát örökölte, — a királyné akaratából. Szentmihályi Thuróczy Miklós kiváltképpen lelkesedett a királyné kegyeiért, mert őkelme nem csak a csiiklevest mérte nagykanállal, hanem a királyné, jósá­gát is. Addig ingott-lengett a pozsonyi ud­varban, amig Mária királyné kiadta neki az írást, hogy a Mohácsnál maradott Zoby Mi­hály földi javai Thuróczyra szállnak, bár öz­vegy Zobyné erősen csapkodta a végrendel­kezést, amelyet a háborúba ment férje az ő javára diktált tollba valami fehérvári kano­noknak. De hát beszélhet Zobyné, üregasz- szony mái- és mégis csak apró gyermekei van­nak. Az álomkóros csak egy kapaszkodó mozdu­latot. tett a beszélő felé és aztán karja leha- naytlott, mintha nyitlövés érte volna. — Saly János és Nádasdy hatezer tallért vittek el a királyné Bonom isszára bízott pén­zéből, — persze, hogy valami nagy furfan- gossággal vették ki az öregtől a pénzt, de a királyné mégis megbocsátotta nekik, sőt Ná­dasdy Tamást beajánlotta bátyja, Ferdinánd bécsi udvarába. Mindenki jól járt^aki a ki­rálynéhoz hűséges maradt. Oláh Miklósiból | győri kanonok, Egrősy Lőrinciből bácsi nagy­prépost lett. Osztogatják most Pozsonyban azoknak a papoknak a stallumait, akik a ma­guk vagy mások ügyetlensége folytán meg­haltak a mohácsi mezőn. Ott vannak mind a németek Lamberg János vezetésével. De már környezik nagy jóuram kancellárját, Wer­bőczy uramat is. Legalábbis Batthyány, a ki­rályné bizalmasa már sűrű levelzésben áll vele. — Werbőczy, — üvöltött fel az erdélyi vaj­da és az álmosság úgy eltűnt nagy testéből, mintha valamely olyan vadállati sebet kapott volna, amelytől nyomban támadásra kell va- la indulnia. — A királyné nagyon erélyes és mindenkit megkörnyékez vagy szép szóval, vagy Írás­ban adott ígérettel, — felelt most elgondol­kozva vingárti Horváth Gáspár, mintha a ma­ga szakadt csizmáihoz intézné a szavakat. — Bolondok volnának a magyar urak, akik Mo­hácsnál tán legnagyobbrészt csak a puszta életüket mentették meg, ha nem hallgatná­nak a királyné bőséges Ígéreteire. Már a janitorságért is versenyeznek, de azt mégis egy német csipte el az orruk elől, bizonyos Gratelza, aki ajtónálló volt Ferdinándnál. — Bánom is ón a németeket, — felett a vaj­da hatalmas tüsszenésbe kezdve, talán har­mincszor is túszén tett egymásután, aimi azt jelentette, hogy most már véglegesen elmúlt 'róla a testet-leket leigázó álomkór. — Arról- beszélj, hogy mit üzent nekem a királyné ab­ban a bizonyos ügyben? Az étekfogó a hajába kaparászott, félszem- l inéi azt hároméig tőrt nézte, amely még min­II I I I ■■■■■■ JW3W11W IIW1I IMII— Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz. Kosice, Hlavná (Fö-u.) 7. Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka Rus minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust. kor a tuberkulózisról még oly rosszul és oly kevéssé gondoskodnak, Matlárháza még sokáig pótolhatatlan lasz és a nemzetiségi előny még közelről sem egyenlíti ki ezt a kárt. A minisztérium talpra akarja állítani Tátra- lomnicot — azonban a jelen pillanatban nyu­godtan mondhatjuk, hogy Mail ár házának nagyobb jelentősége van, mint a tátraiomnici állami fürdőnek. A Tátra-rajonokbaosztásáról szóló törvény, amely készült, nem volt a Tátra viszonyainak rendezésére a legjobb kivezető uit, de mind­amellett a kellemetlen szanatóriumoknak lik­vidálására hosszabb időt kellett volna engedé­lyezni. Meg kell még jegyeznünk, hogy a Tát­ra rayonirozása tulajdonképpen önmagától alakul ebben a részben, mert a turistaforga­lom óriási mértékben összpontosul a Csorba- tóhoz, mig a Tátra keleti részét elkerüli." A brünni lap most másodízben kel Matlár­háza védelmére, ami legjobb bizonyítéka an­nak, hogy a cseh intelligencia nem helyesli Tieo miniszter eljárását. Matlárháza váratlan bezárása óriási károkat okoz, mivel az ott gyógyulást kereső ötszáz beteg nem akar más­hová menni. Az egészségügyi minisztérium sóikkal, hasznosabb munkát végezne akkor, ha inkább uj tüdőbeteg-szanatórium ot létesíte­ne és nem tenne tönkre olyan magánvállala­tot, amely eddig a ftibrkuilózis ellen talán töb­bet tett, mint maga a minisztérium. ■■mm 11) inni na iiii Iliim— —twiimii i in—íiwimii i A Times az utódállamok gazdasági helyzetéről London, augusztus 13. A Times mai számá­ban hosszabb vezércikket ir Ausztriának, Ma­gyarországnak és Csehszlovákiának politikai és gazdasági újjáépítéséről. A cikk megálla­pítja. hogy a három ország helyzete most sok­kal jobb, mint néhány évvel ezelőtt volt. Ausztriában ugyan első pillantásra a helyzet bizonytalannak látszik, azonbau itt is óriási lépésekkel halad a javulás. Csehszlovákiának és Magyarországnak is megvannak a maga belső nehézségei, azonban gazdasági egészsé- gesedésük jóval rohamosabban halad előre, mint Ausztriáé. Kinevezték a keleti szovjet- sereg főparancsnokát Bécs, augusztus 13. A „N, W. T.“ jelenti Moszkvából: Ma publikálták a távoli keleten felállított külön sereg főparancsnokának ki­nevezését. Főparancsnokká Bulesser táborno­kot nevezték ki, aki idáig az ukrán hadsereg­csoportot vezette. dig ott feküdt Szapolyai mellett a diófa-pad­kán, aztán két lépésnyire hátrált. — Melyik ügyről van szó, nagyj óuraim? Az országgyűlés összehívása immár megtörté­nik; Sopron, amelyet Pozsony közelsége miatt szerettünk volna megnyerni a magunkénak, immár letette a hüségesküt a királyné ke­zébe, a királynénak nincs semmi kifogása ez ellen, hogy ha az erdélyi vajda, mint a leg­nagyobb ur, aki a király halála után életben maradt: a maga költségére temetteti el La­jos király föltalált holttetemét . . . A vajda mos már visszanyerte régi ravasz nyugalmát és féloldalról nézegett. vingáti Horváthra, mint valami kezeügyébe jutott rókára. Igaz, hogy a róka néha elrágja a lá­bát, hogy megmenekülhessen a csapóvasból, de az éteikfogő ne mtartozott eme mindenre elszánt rókák közzé. — Csak törd tovább a fejedet — szólott a vajda unott bángho rdozáss al, — mit is kér­deztem még a királynétól? — Nem igen emlékszem én mindenre, mert a vége felé megérkezett egv komáromi ha­lász. aki a csuka különböző készítési mód­jaira tanította meg a pozsonyi udvart, — ha már a szegény királyné kénytelen hal pecse­nyén élni, — felett az étekfogó és ügyesked­ve legalább még egy lépésnyire hátrált. — Főztünk csukát dió olajjal és töltve. — Hát még? — kérdezte bogarászó hangon a vajda. Vingáti Horváth homlokáról patakokban folyt a verejték. Hogyan is főzték még a csu­kát a pozsonyi udvarban? A vajda jóindulatú arcot mutatott, minfha nem érdekelnék őt egyéb dolgok, mint. a pozsonyi csukák, de az étekfogó már tapasztalaiból ismerte gaz­dája jóindulatát.. Elszántan és lassú hangon kezdett beszél­ni, mint azok a szerencsétlen emberek, akik útközben boszorkányok vagy kisértetetek karmai közzé kvoreduek. akiknek minden­képpen időt kell nyerniük az éjfélutáni ká­li askukoi ékolásig. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom