Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-10 / 180. (2105.) szám

1929 augusztus 10, szombat. Á költő fia és a haléi Franz von Hoimannsthal s a kis párisi táncosnő szerelmi regénye, amelynek vége — három sírkereszt A prágai Emébet-Jeányctthofl még fölvehet egy vagy két leányt lakói közé. A Szakai! Hajnalka odaadó vezetése alatt álló, otthonosan, kényelmesen beren­dezett, tiszta lányotthon ideális lakóhelye a hazai meleg fészekből kiszakadó diák­lányoknak, akik itt nemcsak kedves ott­hont kapnak, hanem egyúttal gyengéd anyai felügyeletben is részesülnek. Mind­azon magyar szülők, akik egyetemi hall­gató leányuk részére az idegenben nem­csak lakást, hanem anyahelyettest is akar­nak adni, forduljanak bizalommal az Er- zsébet-otthon gondnokához, Szakáll Haj­nalka urhölgyhöz (Praha II, Krakovská 7, II. udvar, II. em.). Az otthon az anyai fel­ügyelet mellett lakást, fűtést, világítást, ta­karítást, zongorahasználatot 8 reggelit nyújt lakóinak. A havi dij reggelivel 220 korona, a zongora és a fürdő használatáért hiilön csekély dij fizetendő. Az Erzsébet- otthon Prága szivében, a Vencel-tér egyik legelőkelőbb csendes mellékuccájában, vagyis a csehszlovák főváros legicentráli- 8n,bb helyén fekszik. Páris, augu sztus 9. Az egész világon, mindenütt, ahol könyvet olvasnak, általános és nagy részvétet és meg­döbbenést váltott ki Hugó von Hoimannsthal halála. Temetésre készült a nagy osztrák iró, amikor utólérte a halál, a fia, Franz von Hoí- mannsthal temetésére. Cilinderével a kezé­ben indulóban volt a gyászba öltözött apa, amikor suirszélhiidést kapott és élettelenül terült el a földön. Az apa halála elterelte egyidöre a közfigyel­met a fia haláláról. Franz von Hoimannsthal öngyilkosságot követett el. Miért, mi okból, azt »enki sem tudta, nem tudta az apa sem. És Hugó von Hoimannsthal váratlan halála után senki sem kereste az öngyilkosság okait, míg most egyszerre napfényre került a meg­rendítő dráma minden momentuma. A kettős halálesete*, az apáét és a fiúét, szerelmi regény előzte meg, amelynek egyik hőse az osztrák iró fiatal fia, a másik _ a női főszereplő — egy kis párisi táncos­nő volt A kis táncosnő a montmartrei temetőben alussza örök álmát és nem tudja meg soha, hogy az ő sírja két ni sirt nyitott meg időnek előtte, a fiúét és a fiú elvesztésén érzett bá­natban elpusztult apáét A vidéki kisleány elindul Parisba Marcelle Sentil — így hívták a kis táncos­nőt, akit az életénél is jobban szeretett és akinek halálát nem tudta elviselni a költő fia. Négy esztendővel ezelőtt érkezett meg Mar­celle Sentil Lyonból a francia fővárosiba. Akik ismerték, azt mondják róla, hogy feltűnően szép, magas és karcsú és megle­pően intelligens volt. Nagy tervei voltak, táncosnő, énekesnő, szí­nésznő akart lenni, meghódítani a színpadot és a közönséget, hírnévre és pénzre tenni szert, élni jólétben, fürödni a népszerűség ra­gyogásában. Van Dongen modelje Egy kis padlásszobát bérelt a Montparnas- se-on, az írók és művészek olcsó Eldorádójá­bán. A színészi álmok valóraváltásáról egye­lőre nem'lehetett szó, de a széptermetü és .széparcu lány, mint modell, könnyen meg tudta keresni a mindennapra valót. A festők között máról-holnapra népszerű lett a mindig vidám, szép vidéki lány, aki gyorsan beletanult a bohémek életébe és szo­kásaiba. Nagyon sok jónevü festő festette le, Van Dongen is számos portrét készíteti róla. A modellélei azonban nem elégítette ki a fia­tal leányt. Ahogy megismerkedett Parissal, egyre jobban vágyakozott a párisi szórakozó­helyek nagy, mondain élete után. A táncosnő és a szerelmese Végre egy nap beteljesedett álma. A kis modellből táncosnő lett. Egy kis varieté szerződtette a csinos lányt, akinek produkcióira felfigyeltek a varieté vendégei. A kis táncosnő lassan „beérkezett". Énekelni is tanult, kellemes hangja volt és párhónapos pályája után már egyike volt a párisi kabarék és varieték legjobban csengő : neveinek. Az egyik varietében ismerkedett meg Mar­celle Sentillel a fiatal Hoimannsthal, aki az első látásra beleszeretett a színpad kezdő csillagába. A heves udvarlás nem maradt hatás nélküli. Marcell© Sentil meg,szerette a fiatal Hoí- mannstüial-t és ettől a perctől kezdve állan­dóan együtt lehetett őket látni. Párás bohém­köreiben elnevezték őket a legboldogabb párnak. Ez a barátság természetesen sok pénzébe ke­rült Franz von Hofmaoinsthal nak, illetve — az apának. Szigora apai levél Hugó von Hoimannsthal egymásután kapta fiától a pénzkórő leveleket és a pónzkülde- mények egy ideig rendben is mentek a fiú párisi címére Mikor azután egy napon a fiatal Hofmanns- thal nagyobb összeg sürgős küldését kérte, pénz helyett szigorú hangú levelet kapott. A költő felszólította a fiút, hagyjon fel a köl­tekezéssel és nézzen valami állás után, mert ellenkező esetben beszünteti támogatását. A fiatal Hoimannsthal nem vette szivére a szigorú sorokat. Állást továbbra sem vállalt, mire az apa nem küldött többé pénzt. Hozzájárult az ügyhöz az is, hogy Marcelle Sentil elveszhette az állását és a fiatal párhoz beköltözött a szegénység. A fiatal Hoimannsthal sehol sem tudott pénzt felhajszolni, kénytelen volt végül is elutazná Páriából apjához. Elbúcsúzott a kis táncosnőtől azzal, hogy né­hány hónapig távol lesz, rendezi a pénzügye­ket s azután visszatér újra Páriába. Páris gyilkos éjszakái Táívofiéte alatt a kis táncosnő megbetege­dett. Az éjszakai élet megtörte szervezetét és a tüdőbaj lázrózsákat festett arcára. Ott kel­lett hagynia az éjszakát, a lokálok hamis csil­logását, Parist. Elutazott, hogy vidéki levegőn meggyó­gyuljon. De nem bírta ki sokáig a csendes vidéki vá­roska egyhangúságát. Egy napon újra ott volt a Montparnaese-on, a párisi gyilkos éjszaká­ban. Forog a kis táncosnő életének ismert filmje: egy éjszaka a lokálban rosszul lett és kór­házba kellett szállítani. Két nap múlva ha­lott volt. Utolsó mondatában szerelmesét említette, értesítsék, hogy jöjjön el az ő Marcellájához. Nagyon kevesen haladtak egyszerű koporsója után. És a temetésen különös, furcsa botrány támadt. Páriában is, mint mindenütt, régi szokás, hogy a temetkezési vállalat emberei­nek borravalót adnak a gyászolók. Ezt a bor­ravalót várták azoik az emberek is, akik a kis táncosnő könnyű koporsóját vitték a nyitott sirhoz. Nem kapták meg, hiszen néhány bo­hémból állott a temetési menet, akiknek ma­guknak sem volt pénzük. A gyászvitézek er­re letették a földre a koporsót és nem akar­ták elhantolni. Ilyen volt a táncosnő utolsó útja és erről — közös ismerőseik révén — csak hónapokkal később szerzett tudomást a fiatal Hofmsannsthal. — Rettenetes, — kiáltott fel fájdalmában — hát ilyen nagy ur a pénz!?! Kéit napra bezárkózott szobájába. És két nap múlva értesítették az apát, hogy fia ön­gyilkos lett. A fiatal Hofmannsthal elment a kis párisi l varietécsililag után. Vasárnap este a Vigadóban az eszperantis­ták, akik feltűnően kedélyes emberek s szem- melláthatólag kedvelik a társas együttélés örömeit, nagyon jólsikerült jelmezbált ren­deztek, melynek fénypontja az eszperantista szépségkirálynő megválasztása volt. A nem­zetközi kongresszus jelmezes és jelmeztelen hölgyrésztvevői közül a zsűri egy nagyon csi­nos észt leánykát tüntetett ki a Miss Eszpe­rantó címmel. Az eszperantista hölgyek utánozhatatlan bájjal és graciozitással vonultak el a zsűri előtt, melynek főleg külföldi tagjai komolyak és szigorúak voltak, igy egy szakállas belga szobrász, aki eszperantóul állandóan a leg­különbözőbb felvilágosításokért fordult hoz­zám, melyekre magyarul udvarias és kime­rítő választ adtam, mire ő elégedetten bólin­tott Ez a körülmény, hogy én nem értem, amit ő kérdez, de ő szemmelláthatólag érti, amit én magyarul felelek, bizonyos kínos és sötét gyanúval töltött el, olyasféle érzésem volt, hogy a teremben, ahol különféle nemze­tiségű eszperantisták ropták a táncot, álta­lában ez történik, mindenki azt hiszi saját­magáról és a másikról, hogy eszperantóul be­szél s mindenki udvariasan bólint, ha meg­szólítják, de a világkép ezzel még niem lesz vi­lágosabb és közérthetőbb. Mert a teremben, ezt meg kell hagyni, mindenki eszperantóul beszélt, még a teremőrök és a csecsemők is. Láttam egészen kis, négyesztendős leányká­kat, akik eszperantóul kérezkedtek ki a ma­mától. A festői jelmezekbe öltözött eszperantis­ták közül délceg megjelenésével és pajzán humorával tűnt ki egy holland eszperantis- ta, aki facipőkben táncolt slowfoxot s köz­ben eszperantóul állandóan a legjobb vicce­ket mondta partnernőjének ,aki dülöngőzött a nevetéstől. Friss nép ez még, az eszperan­tisták, van humoruk. Feltűnést keltett egy keleti fátyollal vas­tagon lefourikolt hölgy is, aki igy vonult el a szépségverseny zsűrije előtt, hallatlan tapin­tatosan, mélyen lefátyolozva, hogy nem lát­szott az arcából semmi. Éhnek a hölgynek a versenyen két pontot adtam, mert többre tar­tom a tapintatot és szerénységet, mint a mú­landó szépséget. Sajnos, nem nyert semmit, ahogy az ilyen gyöngéd tulajdonságokkal már történni szokott az élet nyers ée durva verse­nyében. Egy japán leányka szégyenlős röhögéssel vonult el a zsűri előtt, amit rosszul tett, mert nagyon csinos volt, japánban nem is láttam még romosabbat. A pápaszemes japán leány­ka egész este grimaszokat vágott és röhögött, amennyire szemmel tartottam. Ez fütyült a pesti széjwégversenyre, Japánban (biztos ő Moss Nagasaki. Egy pontot adtam neki, ha mór átjött a vizen. öreg eszperantó-anyók ültek a sorok között, Szilágyi Erzsébetnek öltözve, szatyorral a kezükben és pányvára vetett mentével a vál­lukon és eszperantóul pletykáztak. Látni le­hetett, ahogy összedugták a fejüket, ha egy- egy pályázó szépség felvonult, hogy most va­lami gonoszát mondanak eszperantóul, valami olyasmit, hogy ez nem él az urával, hanem egy másik eszperantóval fut már tavaly óta. Sok magánhangzóval pletykáztak. Később egy elbűvölő idősebb texasi esz­perantista telepedett mellém, akinek egyéni nézetei voltak a női szépséget illetően, me­lyeket állandóan érvényesíteni akart. Sze­rencsére folyton eszperantóul beszélt s igy nem értette senki és nem törődtek vele. De nem is ezt akarom elmondani, hanem arról a bizonyos pillanatról szeretnék beszá­molni, mikor a zsűri egyhangú lelkesedéssel az észt leánykának nyújtotta át a pálmát, a Miss Eszperantó címet és jelleget, továbbá egy nagyon csinos kóobabát. Ez az észt leány­ka igazi eszperantó-szépség volt, a legöre­gebb eszperantisták is nyelvcsettintve né­zegettek utána, kedves arca volt, formás láb­szárai, derék polgári leányka lehet odahaza, Észtországban s valószínűleg soha nem törté­nik semmi baja, ha nem tanul meg eszpe­rantóul. De megtanult s Pesten megválasztot­ták Miss Eszperantónak, ami önmagában vé­ve nem lenne még olyan nagy veszedelem. A leányka sok természetes bájjal vette tudo­másul, hogy az eszperantista hölgyek kö­zött ezidő szerint ő a legcsinosabb s mikor kezet szorítottam vele, éreztem . . . Éreztem, hogy ez az a pillanat, mikor egy élet csendesen, külső jelek nélkül, megmagya­rázhatatlanul és nesztelenül elromlik. Eddig ez a kislányka csak csacsogott eszperantóul, üde gondolattalansággal a világba, jó szüleit elalvás előtt megcsókolta és soha álmában sem gondolt egyébre, mint arra, hogy egy­két esketendő múlva férjhezmegy a szom­széd bal kereskedőhöz, aki szintén eszperan­tista s élerüket résziben egymásnak, részben az eszperantizmus ügyének szentelve békés boldogságban élik le majd. Éreztem, hogy ez az a pillanat s mikor a leányka eliogódott, de határozott pillantásu özemébe tekint ettem, biztosan tudtam, ez az a pillanat, mikor egy élet elkanyarodik, valami más lesz, mint amilyennek indult. Ebben a pillanatban hatá­rozta el úgynevezett lelke mélyén, szóval ott, ahol szándék és vágy fogantyúi és emelői mű­ködnek és igazítják életünket, hogy mégsem megy férjhez a halkereskedőköz s télen ba­rátságos lesz a helyi újság báli rovatvezető­jéhez, aki jóban van egy filmrendezővel. Ez volt az a ipUlanatj mikor a tréfából anlaani Meglepetés a magyar szakirodalom terén Csáky Sándor A XX. század szakácsmüvészete oimü 800 oldalas, százötven eredeti képpel dí­szített, lexikonformáju, tartalmas munkája, amely augusztus hő közepén hagyja el a saj­tót. Ez a hivatásos szakácsok ée gondos háziaez- szonyok részére egyaránt nélkülözhetetlen könyv nemcsak 5000 receptet. — különböző étel és italleirást — tartalmaz, hanem elméleti ré­szében hasznos és érdekes olvasmányokat nyújt. Alig van ház, ahol ne lenne szükség diétikus ételek elkészítésére. Csáky Sándor könyvében minden beteg megtalálja a maga receptjét a hozzátartozó szakszerű magyarázattal. A befőzés művészetéről külön fejezet számol be: élvezhető, könnyed stílusban megfogalma­zott receptekből megtanulhp‘;uk a legpraktiku­sabb befőzési eljárásokat. Az asztaldiszités legiziélesebb változatai, a polgári háztartások étrendje, báritalok otthoni elkészítése és negyvenöt különböző szakács- művészeti problémát tárgyaló fejezet azt bi­zonyítja, hogy ILYEN TÖKÉLETES SZAKÁCSMÜVÉSZETI KÖNYV MAGYAR NYELVEN MÉG NEM JE­LENT MEG! Küldjön egy levelezőlapot erre a címre: Csáky Sándor konyhafőnök, Novy Smokovec, Palace Szanatórium és 90 K5 utánvéttel jövő hónap­ban megkapja a 800 oldalas, nyomdailag is tö­kéletes kiállítású könyvet. kis nyugtalanító, ködös és csodálatos való­ság lesz. — csodálatos azért, mert mégiscsak egy élet, ha szőke és tizennyolcéves és észt, de mégiscsak egy élet van mögötte. Lehet, hogy a kis észt leányka hallgat jó szülei ener­gikus eszperantó szavakba öltöztetett taná­csaira s mégis férjhez megy végül a halke- reskedőhöz. De boldog már akkor sem lesz, soha. Mert megérintette a külső világ lehel- lete, ami köztudomásszerüleg csillogás, tévhit és csábitás. Sajnállak, kicsikém, mondtam ne­ki mag járul. Ilyen az élet A szépség elnyeri büntetését. Csak a butaság és csúnyaság ma­rad büntetlenül. Bólintott reá és eszperantóul felelt valamit Biztosan azt, hogy annyi baj legyen. RÁDIÓMŰSOR HÉTFŐ n Prága: 11.30 Gramofon. 12.00 Sajtóhírek. 12.20, 16.30 és 20.00 Hangversenyek. 17.45 Német sajtó­hírek. 17.50 Német előadás Zipserföldről. 19.05 Szlovák óra. Áthozat Kassáról. 21.15 A R. J. hang­versenye. 22.00 Hírek és sporteredmények. 22.15 Színházi hirek. 22.20 Gramofon. — Pozsony: 11.30 és 18.05 Gramofon. 12.20 ée 20.00 Hangversenyek. 16.30 A R. J. hangversenye: Vezényel Dyk F. 1. Ouverture a BőregérbőL 2. Verdi: Fantázia a Ri- goLettóbóL 3. Roob G.: Cseh humoreszkek. 4. Nedbal 0.: Valoer a „Die keusche Barbara" c. operettből. 5. Yoshitomo:' Keletázsiai soiite. 6. Sousa L.: El Capitan, induló. 17.30 Plicka Vlad. előadása: Szlovák várak és kastélyok. 19.00 Saj­tóhírek. — Kassa: 12.00 Harangjáték a DómbóL 12.05 ée 20.00 Hangversenyek. 13.00 Sajtóhírek. 17.10 Hangverseny. Közreműködnek: Cservinko­vá E. ének, Penc V. yiolincsellő. 1. Bruch M. Kol Nidrei (Penc), 2. Beethoven: Koncertária. (Cser- vinková), 3. Lángé G.: Lied dér Blumen, Cho­pin: Nokturno (Penc). 22.15 Magyar sajtóhírek. — Brünn: 12.00, 16.30, 19.00 ée 20.00 Áthozat Prá­gából. Hangversenyek. — Mahrisch-Ostrau: 16.30, 20.00, 21.15 Hangversenyek. 19.00 Sajtóhírek. 19.05 Szlovák óra, áthozat Kassáról. — Budapest: 9.15, Az I. honv. gyal. ezr. zenekarának hangver­senye. 12.05 A R. J. hózitriójának hangversenye. 15.45 Képátvitel. 16.20 Gyermekmesék. 17.40 Szórakoztató zene. 18.40 Az eszperantó világkon­gresszus angol, francia és olasz résztvevői eszpe­rantóul üdvözlik a hallgatókat. 19.00 Novellák. 21.40 Gramofon. 23.00 Baohmann-jazz. — Bécs: 11.00 Délelőtti hangverseny. 16.00, 20.00 és 21.30 Hangversenyek. 21.00 Uj dalok, JöUi Oszkár elő­adása. — Zürich: 13.00 és 16.00 Hangversenyek. 20.00 Róbert valcer est. — Bern: 16.00, 20.00 és 22.10 Hangverseny. 21.00 Cselló-hangverseny. — Berlin: 17.00 és 19.00 Hangversenyek. 19.25 Kép­átvitel. 21.00 Régi tánczene. Utána modern táncok. — Stuttgart: 16.15 és 20.15 Hangverseny. 18.15 Hildebrant dr.: A tájkép festés 1800-tól. 21.30 Ecset és paletta- — Leipzig: 16.30 Hangverseny. 20.00 Két egyfelvonásos J. v. Offenbachtól: I. Nr. 06., II. Fortunios Lied. Utána tánczene. — Bres­lau: 16.30 Hangverseny. 19.25 Műszaki óra. -- München: 16.00 Kvartett. 17.30 Sakkelőadás. 18.00 Stoerk Grety: Dalok. 19.30 Patzak J., a müncheni állami színház tagjának énekhangversenye. 20.10 A „Sch\ve6ter Henrietté" premierje Greg >r Nóra vendégfelléptével. — Hamburg: 17.00 és 21.00 Hangversenyek. 20.00 Áriák és dalok. 22.30 Ak­tuális történetek. — L&ngenberg és Köln: 17.35 és 20.00 Hangverseny. 20.50 Nép és haza, előadás. Utána tánc. — Köuigsberg: 16.30 és 22.30 Hang­verseny és tánczene. 19.40 Újdonságok az egész világról. 21.15 Egyfelvonásos est. Róma: 17.00 és 21.00 Hangverseny. — Milánó: 17.00 .iazzband. 20.30 Egy operett átvitele. — Napolj: 21.02 /in­gán, Leoneavallo operája. — London: 16.00, !S.30, 19.30, 20.30 Hangversenyeik. 22.15 Katonazene. 23.00 Tánczene. — Kattowita és Krakó: 18.00, 20.90 Hangreroeny Varsóból- 22.46 Táncxen®. IMI ■■■■■■■■mi ............. iimuftif11 ii ii»i nini thii»iiHMHinwi m ii'iiii' min— 6 MŰ SOROM KÍVÜL írja > MÁRAI SÁNDOR (Utánnyomás tilos)- AZ A BIZONYOS PILLANAT —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom