Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-01 / 172. (2097.) szám
"aí s*#íK«ini« « oMai ^^^>>1. évf. 17Z (2097) Mám « CsOt®r^#K B 1929 augusztus 1 Előfizetési ár: évente ^félévre15^ £ SzlovenSzkól e's ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: • ; • 12, II. emelek Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztői politikai napilapja Felelős szerkesztő hivatal: Prága II., Panská ui 12/111. — Tehavonta 38 Kő. Egryes szám ára 1*20 Ki DZURÁNY! LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZ/ lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Ahágsl konferencia előtt Prága, julius 31. A párisi jóvátétel! sza.kér tőkojiferenai a befejezésekor a világ közvélemény© méltán gondolhatta, hogy a bábom likvidálásának nagy müve be van fejezve és a Dawee-terve- set megreformálásával a kontinensen olyan pénzügyi platformot biztosítottak, mely egyaránt Melegíti az adóst és a hitelezőket. Sajnos, az optimizmus korai volt. A háború likvidálásának tetszetős frázisát nap-nap után érik oly kiábrándító csapások, mint például az orosz-kinai konfliktus volt, melyek azt bizonyítják, hogy a Versaillesben megteremtett békét legfelj eb told ózni-foltozni tehet, mert a j szerződések garmadái ellenére nem valósit- ható meg az, ami a tartós, békének legfőbb alap föltétele: a kölcsönös megbecsülés és szeretet zavartalan atmoszférája. A jóvátételd kérdést sem sikerült likvidálni. A párisi konferencia után úgy látszott, hogy a szakértők eredményeinek szentesítésére összeülő nemzetközi konferencia csupán formális problémákat fog megoldani, mert a nagy elgondolás készen van és a kormányok között nincs ellentét a jóvátétel ösz- szegének és fölosztásának kérdésében. Ezzel szemben bebizonyosodott, hogy a párisi konferencia mindössze szerény kezdet volt s nem jelentette a végső kibontakozást. Párást hetekig tartó örömtelen és fanyar tárgyalás követte s a hatalmak abban sem tudtak megegyezni, hogy hol tartsák meg a nagyjelentőségű. összejövetelt, amelyen szakértők helyett felelős politikusok veszik kezükbe a nagy európai kérdések elintézésót. Végre sorozatos összeveszések után sikerült megegyezni Hágában, de ennek a megegyezésnek is oly kellemetlen utóize van, amely kétségtelenül befolyásolni fogja az augusztus 6-án megnyíló hágai konferencia eredményeit. A szakértőkonferenda és az államférfiak konferenciája közötti elentéteket elsősorban az okozta, hogy a párisi tanácskozások óta Európa legfontosabb államaiban kicserélődtek a kormányok. Más államférfiak álltak Pánikban a szakértők mögött és más államférfiak ülnek le Hágában a tanácskozó asztalhoz. A legnagyobb változás Angliában történt. Tévedés volna azt hinni, hogy a konzer- 1 vativ uralom helyébe került munkáeuralom n megkönnyíti a nemzetközi kibontakozást. A : Labour-kormány pénzügyi kancellárja nem I kifogásolja ugyan a párisi jóvátételt összege- ; két és a folyósítás időpontjait, de a lehető ] leghevesebben elenzi a Németországtól ka- 1 pott pénzösszegek felosztását, mert vélemé- < nyo szerint a nagy osztozkodásban Anglia a 1 rövidebbet húzta s míg Franciaország és Bel- i] gium érdekeit alig érintette a Dawes-terve- t zet megváltoztatása, addig Anglia követeléseit csaknem teljesen mellőzte. Chamberlain 1 és Cbrohill, a konzervatív kormány illetékes i ál'lamférfiai, a francia barátság érdekében í szívesen lemondtak az angol követelések egy- 3 részéről, főleg azért, mert a konzervatív kor- < mány vehemens flottapolitikájának szüksége f volt Franciaország segítségére Amerikával 1 szemben. A jóvátétel! kérdés rendezése és a 1 tavaly kötött francia-angol flottaegyezmény 1 között messzemenő összefüggések vannak: a s konzervatív Anglia pénzügyi előnyöket biz- 1 t ősit ott Franciaországnak, amiért a párisi i kormány szívesen bocsátotta Anglia rendel- ? kezésére flottálját és mintegy tengeri véd- és < dacszövetséget kötött vele a jövő háborújára, c MacDonald és Hoover uralomrakerülése ke- s rosztűlhuzta a régi francia és angol számitá- s sokat, amennyiben a két angolszász haltál- i AZ ELSŐ TANÚVALLOMÁSOK ÉS SZEMBESÍTÉSEK A TUKA-PÖRBEN Sznaczky becsülete: szlovák patriotizmusával, Madi pedig ntagyargyülölete hangoztatásával igyekszik megddateni' a vádakat Együk sem tud a Rotiobrana rejtett céljairól, fölkelésről vagy kémkedésről - Érdekes- vallomások a szlovák fiatalság elégedetlenségéről, a néppárt kormánylsaiépésének Itatásáról és a csüggedő ludáfe tömegek mesterséges összetartásáról Pozsony, julius 31. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése.) A Tuka-pör mai tárgyalását reggel fél kilenc órakor nyitották meg. A tárgyalás megnyitása után Gállá dr., Tuka védője szót kért és bejelentette, hogy a Slovensky Denniik tegnapi száma őt személyében támadta meg, amikor azt irta róla, hogy ízléstelenség volt tőle ama hivatkozni, hogy, talárjáról hiányzik ugyan az állam címere, de szlovák érzülete a szivében dobog. Kéri az elnököt, hogy e cikkel szemben adjon neki elégtételt. 7 Bíróság utján fogja elintézni ezt az ügyet, de sem ez a riVjk, sem más dolog nem akadályozhatja meg őt, hogy munkájával, amelyért egy fillért sem kap, de amely emberfeletti, hozzájáruljon az igazság felderítéséhez. Az elnök Gállá dr. nyilatkozatát jegyzőkönyvbe véteti. Ezután behívatja a tanukat. Tomanek, Saxoai, Werner, Schwarc és Szomo- lányd tanú a bíróság elé lépnek. Kuntsdier hiányzik, bár ő szintén mára van beidézve. Az elnök az ügyész indítványára elrendeli, hogy karhatalommal vezessék elő a tárgyalásra. Az elnök Gállá dr. nyilatkozatát jegyző- tanú levelét, aki orvosi bizonyítványt küld arról, hogy Karisbadba kell mennie, háromheti gyógykezelésre és ezért nem jöhet el a tárgyalásra tanúskodni. Gállá dr. ioöbványá- ra az elnök a levelet átadja a jegyzőkönyvvezetőnek azzal, hogy figyelmeztessék Schnitz- lert, hogy meg kell jelennie a tárgyalásom. A Rodobrana érvényesülni vágyó szlovák ifjak akciója Az elnök ezután előszólitja Sznaczkyt, akinek a kihallgatását tovább folytatja. Elnök: Mi volt ön a Rodobranábam? Sznaczky: Nem voltam tag. A szerkesztőségben dolgoztam, szónok sohasem voltam, igy nem vettem részt a Rodobrana működésében. 1926-ban újból fel akarták újítani a Rodobrana-mozgalmat, amely a szlovák fiatalok tevékenységét lett volna hivatva elősegíteni. Ezek a fiatalok a pártban nem tudtak érvényesülni ég igy próbálkoztak a párt keretén belül akciót indítani. Elnök; Az Autonómia cámü lapjára honnan kapta a pénzt? A széthulló autonómista tábort akarta megmenteni... Sznaczky: 1927-ben láttam, hogy az auto- nómista tábort, ha nem is széthullás, de megtizedelés fenyegeti, hogy a szlovák néppárt választóinak nagy részét a szocialisták s a magyar keresztény szocialista párt nyerte el. Ezért arra gondoltam, hogy megszervezem ezeket a pártból kihulló tagokat. Sznaczky ezután felolvassa a Jednota' amerika szlovák lap egy cikkét, amely szerint a választók közül sokan átmentek a magyar keresztényszocialista párt szlovák osztályába és ez a szlovák osztály oly sikerrel dolgozott, hogy még Rózsahegyen is helyi szervezetet alakított. Ezért akarta a néppártot otthagyó választókat összefogni. Pénzem nem volt, — folytatja Sznaczky vallomását — de még exiszten- ciám sem volt, ezért beléptem a Národny Svet szerkesztőségébe. Érintkezésbe léptem a néppárt több emberével és érdeklődtem, hogy nepr» vennének-e részt ebben az akcióiban. Az aktiv politikusok tartózkodóak voltak. Tukát felkértem, hogy álljon az akció élére, de elutasított és azt mondotta, hogy * nem jó a katolikus autonómisták frontját szétrobbantani. A többi szenátor és képviselő sem hajlott tervem felé. Nem igaz, hogy Titkával ebben az akcióban együtt dolgoztam. Tuka az autonómista katolikus párt tagja maradt, én pedig vallásra való tekintet nélkül, az egész szlovákságnak akartam az autonómiát kiharcolni. Ez a világnézeti különbség lehetetlenné tebie, hogy együtt dolgozzunk az Autonómia című lapban."'Amidőn a parlamenti klubban kudarccal járt tervem, a néppárt több gazdag tagjához fordultam, akik megígérték, hogy támogatni fognak engem, ha nevük titokban marad. Ezt megígértem, mert tudtam, hogy becsületes ügy számára adakoznak. másság a szó legszorosabb értelmében Franciaország háta mögött olyan előnyös flottamegálílapodálst kötött, vagy fog kötni, amely fölöslegessé teszi a francia segítséget. Ezek után az Amerikával kibékült és a flottáját leszerelő Anglia nem szorul többé Franciaországra, aimii azt jelenti, hogy pénzügyileg is fölszabadult és a hágai tárgyalásokon a párisi megállapodásokkal ellentétben erélyesen követelheti jussát. Snowden kétségtelenül követelni is fogja. Ugyanakkor Franciaországot más oldalról is megtámadták, olyanról', ahonnét valóban nem számíthatott rá. Kőzépeurópa bisantantja, a hozzátartozó függelékekkel, újból közös akcióra készült Hágában, mint legutóbb tette a genfi kisebbségi tárgyalásokon, amikor igyekezett elgáncsolni az emberiesség és a szabadság felé irányuló európai törekvéseket. De míg akkor Poincaré Franciaországával szoros együttműködésben torpedózta meg a kisebbségeknek nagyobb jogokat követelő német és kanadai indítványokat, addig — bizonyára az akkori kollektív sikeren fölbuz- dulva — mostani .kollektív lépésével Franciaország szivének irányította a dárdát. Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia és Görögország Hágában erélyes akciót terveznek a jóvátétel felosztási kvótájának megváltoztatására és többet követelnek önmaguk számára, mint amennyit a szakértők Pártéban kiosztottak. Ez a támadás is Franciaország ellen irányul, mert ha a Young-tervezet föl osztási arányszámát megváltoztatják, ez csupán Franciaország e legfeljebb Belgium hátrányára történhetik. A közép- és keleteurópai kis- hatalmak magatartása máris visszatetszést keltett Pániéban, ahol Snowden kellemetlen akcióija mellett emlegetik. A kis antant és Franciaország amugyis lazuló viszonyát az újabb középeurópai kollektív lépés szintén gyöngíteni fogja s még mélyebbre ássa azokat az ellentéteket, amelyek Páris és a lcisan- tant, fővárosok között a közelmúltban, elsősorban gazdasági kérdiéeek miatt, keletkeztek. Mert katonailag és politikailag a kisálltán t kitart Franciaország oldalán, ámbár katonai erejének telije ma nem a német birodalom ellen irányul, mint Franciaország szerette volna, hanem olyan hatalmak ellen, amelyek Franciaország szempontjából nem jelentenek ellenséget, sőt adott esetekben komoly támaszai lehetnének Franciaország középeurópai törekvéseinek, — de gazdaságilag egyre távolabb kerül Paristól. A német ipar és kereskedelem szaturálta Jugoszláviát és Romániát és Németország gazdasági befolyása Csehszlovákiában is napról-mapra érezhetőbbé válik. Hágában a gazdasági elbidegülést a pénzügyi elhidegülés fogja követni, ami bizonyára kellemetlenül érinti a kisantant részéről csak hálára számitó Franciaországot. Egyszóval a hágai konferencia nem formális és szankcionáló összejövetel lesz, hanem az újabb komplikációk csiráját magában rejtő fontos tárgyalás. A világháború óta talán az első eset, hogy az ellentétek hetven százalékban nem Németország, az örök balek ellen irányulnak, hanem a hajdani szövetségesek kebelén belül fognak tombolni és rombolni! Politikai jósok szerint az. utolsó pillanatban nagy szerencse érte a hágai tanácskozást. Poincaré visszavonult a politikából és Franciaországban szabad kezet hagyott Bri- andnak, oki kevésbé intranzigens, mint főnöke volt. A nagy lotharaimgiai rámenő energiája nélkül Franciaország hajlithatatlan akaratát talán megtörik és eleget tehetnek az angol és kisantant kívánságainak. Csak ebben az esetben, de csak ebben, történhetik meg a várvavárt kibontakozás és vonulhatnak az államférfiak Hágából Genfibe, mint akik becsületesen teljesítették kötelességüket. Ha Briand Hágában keresztülhajszolj a a háború végleges likvidálását, akkor sor kerülhet nagy álmának, az Európai Egyesült Államok megalakításának előkészítésére.
