Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-05 / 151. (2076.) szám
6 1989 Péntek, jnfhw f. Árpádházi Boldog Margit kanonizációfa érdekében nagy nemzeti mozgalom indult meg Magyarországon Budapest, juEus 4. A kormányzó feleségének, Horthy Miklósnénak pátronátasa mellett olyan nagyjelentőségű mozgalom indult meg Magyar- országon, amely nem csupán a magyarságot, de az egész kulturvilágot méltán és okkal érdekli. Közel hét évszázados nemzeti és katolikus probléma ujralelvételóről van szó, amelynek megoldása a história, a sors és a véletlen szeszélyéből mindmáig késett. Rövidesen: ősi nemzeti kívánság teljesítését szorgalmazta e napokban Rómában Magyarország bíboros-hercegprímása, Serédi Jusztinián, amikor a Vatikánnál igyekezett keresztülvinni Árpádházi Boldog Margit királyasssony szentté, de legalább is Szmegnos boldoggá avatását. Közel héiszáz esztendeje, hogy a szenböetü öyu király asszony kilehelte a legfényesebb keresztényi erényekben virágzó lelkét a Nyálak, vagy amint az ő idejében már nevezték, az Urak szigetén. Ráskai Lea egykorélt dömés apáca magyar legendájából ismerjük azokat a csodákat, amelyeket eskü alatt vallottak a tanok, akiket a Margit királykisasszony halála után közvetlenül megindult kanonixációs perben Fülöp esztergomi érsek kihallgatott. Már- már befejezték az eljárást, amikor meghalt az érsek. Lodomér váradi püspök vette ekkor kezébe az ügyet, mielőtt azonban az újonnan szervezett bizottság elkészült volna jelentésével, meghalt ax egész mozgalom indítója: X. Gergely pápa. Utódja, V. Ince szintén nem ejtette el a szent ügyet: Humbert és Bktncns veronai kanonokai bizta meg a nyulszigeti Boldogaeszony-k olostor megszemlélésével. Ezek részletes jelentést készítettek, amelynek másodpéldányát a BoHog- assony-koloatorban hagyták, erről egyébként a Batthyány-kodex is megemlékezik. Hasztalan kísérletek századokon keresztül Sajnos, a jelentést nem lehetett felhasználni, mert öt hónapi uralkodás után Ince pápa is meghalt és egész rövid időn belül követte őt a sírba utódja: ,V. Adorján, majd XXI. János pápa- - „ . . A hajlóé kezdet mintegy determinálta a fca- nouSzációs per folytatását. Rövidebb-hoeszabb szünetek után újra óe újra megkísérelték a szenttéavatást, de világtörténelmi események * * egyéni szerencsétlenségek mindig megakadályozták keresztülvitdét. Á pápák avignoni fogsága, a XIV. mázadban Európát tizedeid pestisjárvány, a kanonizáció* költségek hiánya; mmdmeganuyi akadálya voltak a nagy nemzeti é* katolikus ünnepségnek. Mátyás király világverő hatalma, H Ferdinánd Mtbuzgósága nem volt elegendő ezeknek ax elemi akadályoknak legyőzésére. Közben azonban EL Pros pápa a domonkosrendieknek, VL Pius pápa pedig az egész erdélyi egyházkerületnek megengedte, hogy Árpádházi Margit tiszteletére misét és papi zsolozsmát lehessen celebrálni. Ilymódon tehát, bár az ünnepié® boldoggá avatás mindezideig nem történt meg. ÁrpÁdházi Margitot a Szentszék hallgatólagos beleegyezésével nem csupán a „boldog" előnév illeti meg, hanem a „boldogodnak kijáró tisztelet is. 1805-ben tartották meg először a domonkos- rend római székházában Árpádházi Boldog Margit ünnepét, ekkor engedte meg Margit halála évfordulójára VII. Pius pápa Batthyány püspök intervenciójára az úgynevezett „festum duplex" ünneplését. Azóta újabb lépések nem Kínos iöeges fejfájását uagy egyéb hülésböl származó izom és idegfájdalmait, szagga- 1 fásait rögtön csillapíthatja, ha j homlokát, uagy egyéb fájó testrészeit néhányszor bedörzsöli | ualóöi DIRHH sósborszesszel Ez a legerősebb háziszer. Az egész országban mindenütt kapható (Tlert jó, sokan utánozzákl Követelje a valódi készítményt mindig Diana néven. 1 Slatvini „Anna" A 8 p iithinmtartalnin *«*»»»<* 1 Kutkezelöscjf: SPISSKE VLACITY történtek a kanonizáció kieezkőzlése érdekében. Horthy Miklósné pártfogásába veszi az újabb mozgalmat. Az évszázadok viszontagságos és meddő kísérleteit felölelő anyagot mostanában tanulmányozta át éa dolgozta fel áttekinthetően Keb- lovszky Lajos miniszteri tanáesos, a Margitsziget igazatója. Tekintve, hogy a pápa jövő eszTodinSSSk vannak, akSk azt áHátjáík, hogy elfelejtették. , Jóhiszeműen állítják, jóhiszemű és rendes emberek, neon valami vérengző műit a rieták, hanem egyszerű résztvevők, afaük benne voltak, szenvedtek, sebet kaptak, a Re- marque-étoétQyeket becsületesein végigcsinálták. Most azt mondják, hogy elfelejtették. Ezt többször haSottam, bábosra és béke körűi fétanerüfö: társalgások során. Hogy lehet-e est a. generációt imégegyszer kárápeim a vágóhídira, azok a magyarok, franciák, angolok, olaszok, németek, akik már átestek rajta, kimentnek^ mégegyszer, ha viszik őket? Ilyenkor mindig akad a társaságban egy «r, aki ezt axrotndíja: kérem szépen, ón igenis kinn voSSam, van nagyezüstöm, sebet kaptam Zlofa Lipa előtt, három évig feküdtem a Sővészárofebaín, később kórházban Lembergjbe®. Mintha elfirjták volna, kérem. Már nem is emlékszem. Olyan emberek, akikről biztosan tudom, hogy nem hősködésből mocidják ezt, nem katonavürtosböL. A háborúhoz annyi 'közük volt, hogy vitték őket, meHfoeköíték őket, s ők a maguk részéről teEjert tették feljebbvalóik parancsait Szóval csvüek. Nesn nyalka katonák, hanem lompos eávüek, eküknek minden éJetérdekük a Mbora élte® kdóL Sőt, nem is foábonrnpártink. Egyik se tolakodott, Fejjvakarva mordok, könnyező hitvest és anyát hagyták üt, nyögve meneteltek, káromkodva ástak ös fagyoe&adtak, hörögve letethettek a sebükkel, szenvedtek. Ezek most kezüket a stóvüfar® teszik, s ha nagyon vallatják őket, olyanokat mondanak, hogy „elmúlt, mutat egy rossz áksm". Vagy „már nem is emlékszem". Nem igaz, hogy ezeknek valami nagy mehetnék jük van, már üci oe> birják, annyira szeretnének rohamsisakba® ©étáim a lövész- ár okiban. Nem is erről van sző. Csák nem árt valamire bizonytalan gesztussal rámutatni, most, mikor a® irodalom kezdi felszámolni a háborút, — valamire, ami, ugyMtszük, milliók sejtésében közös, ha nem is gondolnak reá. Az író, a pacifista politikus azt mondja: nem, ezeket, többé nem viszik. Az emberek nem mondanak semmit De ha megvaikairják őket, valami olyasmi derül ká, hogy, IbáT nem háborús szándéknak, de nem is gyűlölik már a háborút Tizenöt éve. Elfelejtették. Itt van valótól, amiről, nem szokás beszélni. Most megint jubilál a háború, s az egész 'intellektuális fronton minden épeszű ember minden idegével kiűzd ellene, kicipelik az emlékezés szörnyű szakadékéból, napfényre terítik, a viliág arcába csapják rothadt é» bűzös emlékrongyait, hogy éuraljon és irtózzon az ember tettétől. Párásban a legnagyobb, az egyetlen siker a német Remarque könyve. Egy hadseregre valóan vagyunk Európában és Amerikában, akik küzdenek a háború ellen, minden alkalommal, minden lehető fronton, semmit nem bánva, uniódén felelőe.....■mm mmmmmmmmmmummmmmammmammmmmmmm ten dőre szentóvet hirdet, elérkezettnek látta az időt a kanonizáció gondolatának újabb életre- keltéséhez: a szentév világraszóló ünnepségeinek keretében a fejedelmi szűz kanonizáeiója a magyar nemzet felé fordítaná a világ figyelmét. Keblovszky nyomban közölte eszméjét Ra- kovezky Ivánnal, aki örömmel és lelkesedéssel tette magáévá a nemes és hazafias gondolatot. Intervenciójára Horthy Miklósné pártfogásába vette az ügyet. Horthy Miklósáénak egyébként Serédi Jnszftinián biboros-hercegprimás, aki természetesen jól ismerte a Boldog Margit kanoni- zációját célzó évszázados meddő kísérletek egész historikumát, megígérte, hogy mostani római látogatását felhasználja arra, hogy megtegye a lépéseket a kanonizáció, de legalább is az ünnepies boldoggá avatás érdekében. séget inkább vállalva, mint azt, hogy elmulasztanak valamit, ami a háború irtózatos gondolatát semlegesítheti. Néha nem árt a másik oMaikói nézni a háborús világképeit Nem egyszer, számtalanszor győződtem meg róla, a meggyőződhet róla mindenki, aki megfelelő kérdésekkel vezeti közömbös társaságban ezt a tárgyalást, hogy a háború gondolata ma, tizenöt esztendővel a világháború első puskalövése után, nem él olyan engesz telhetetlea gyűlölettel az emberek lelkében, mint akár tíz esztendővel ezelőtt * A hihetetlen és elképzelhetetlen hihetőbb és valószínűbb, ha az ember precízebb kérdésekkel utána megy ezeknél a feledékeny kedélyeiknél, hogy mi hát asa, amit ők nem tartanak elviselhetetlennek: a háború gondolatában? Nagyon egyszerű jelek és tünetek egészen bonyolult összefüggéseket árulnak eL Vannak őszinte ember ék, akik bevallják, hogy azért nem gondolnak gyűlölettel a háborúra, mert „nem m volt olyasa rossz". Mikor az ember a tejét fogja és továfcbhéráez, őszintén eftmeaélík, hogy kérem, van azért abban valami. Először » a (fegyelem. Az ember végzi a dolgát, de más gondja aztán igazán minősen. Az ember meghal ugyan, de legalább megél. Ezt úgy kell érteni, ahogy Markoviig is céloz reá, akit egyébként igaz- eágtaLansti állítanak újabban a Mmák Re- m&rqme árnyékába, mert egyrészt céltalan dolog egyik könyv sikerén és jeJemlőeégén felmérni egy másak könyv jelentőségét, másrészt a „Szibériai garmízon" sorol olyan problémákat is, melyeket Remarque nem szívesem érint a maga megszólott, izzó hóbcxro- gyülőletében. Markoviié könyvében az igazán uagy, az igazán zseniális és nagyiról ötlet a befejezés: az a néhány sor, mikor a háború, a front és a hadifogság sokesztendős poklából hazaérkezett hadifogoly először ébred föl megint a szülői házban, — felébred1, e dermedtem szögezi le, hogy holnap megint el kell menni kenyeret keresni. Vége a szép életűek. Vége a szép, gondtalan, érdekes életnek. Holnap mehet a Ibis diplom aviitorIával a végtelen élet vizeire kenyeret keresni, — Istenem, Istenem... Ez annyira emberi és groteszk és rettenetes és igaz, oly felfoghatatlanul emberi, gyáva és magyarázhatatlan, — s egészem biztos, hogy millió és millió ember érezte a leszerelés pillanatában ezt a szorongást, a halálfélelemnek egy fajtáját: megélni... Megélni néha nehezebb feladat, mint meghalni egy kicsit A*tán, az őszinték:: itt volt a szubordáná- ció. Az embert felülről tartották, de lefelé ő is tar volt Beszéljünk csak erről egészem ■nyíltan, mert másképpen' nem érdemes, s mert az egész dolog rendkívül fontos, ha abból a szempontból nézzük, hogy az apparátus, a mindenkori hatalmi apparátus minden ereje, szervezete talán mégsem lenne elég kényszerítő terror arra, hogy emberek miiElső szlovák ékszer-, arany- és ezfistgyár VuBajdonesokt FROSTIG IESVVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon U-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a ko befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapna Javításokat azonnal eszközlÜB? A FELEDÉKENYEK Mas MÁRAISÁNDOR Kárpitos javítóműhely. KSEfc.'TíSi.íftSLS a vidék részére is jutányos árakon vállaljuk, Praha VII. Bubensky Pivovar). lióit belehajszolja valamibe, amin az emberek milliói csak veszthetnek, ha az emberek végképpen és igazán neon akarnák azt, amire kényszerülik őket. A tudatlanságot hamar felváltja a szörnyű megismerés, s ezt a megismerést hamar betemeti a felejtés. Azt mondják az őszinte feledékenyek: kérem, van abban valami, akinek egy csillaggal többje, van, az életem és halálom ura ugyan > a fronton, de azokkal szemben, akiknek kevesebb csillaguk van, én vagyok az w. A' bafcakáplár, aki odahaza zsellér, vagy a be- zupált őrmester, mindig réme a katonának, — nem pedig a tiszt, aki hatalmát természetesen veszi, s nem érzi az ingerét annak, hogy állandóan hivalkodjon vele. Az a mál- Ró névtelen eorisztencia, akik a háborúban módot és aJkatatai kaptak arra, hogy eugsz- füreri életfölényeket élhessenek kíi, ha csak néha is, ha csak egy pillanatra is, elvitték a szájaidét ennek a hatalmi lehetőségnek a békeexiisztencia tehetetlen alárendeltségébe. A hivatalnok, aki halálveszéliyel és a háborús szenvedés egész repertoárjával fizetett ugyan azért, hogy mint népfelkelő hadnagy az iroda rettenetes és neki semmi felszabadulást nem nyújtó fegyelme utáD „hadnagy urnák" érezhette magát, — az is valami, amit nem tud elfelejteni. Hányféle komplexumot bogozott össze a háború, hatalmi vágyaikat, kalandvágyat, a megszokott és megunt kerettől felszabadult élein yugtaiam- ságoít, azt a felelőtlenséget, amit a „katona vagyok“-állaipot jelent, s amit a „civil" hosz- szu élete minden erőlködése árán sem tud kiélni! v Mindezt az őszinte feled .éken y mondja. El kell hinni neki, mert őszintén mondja és gyakran. Nem sírja vissza a háborút, de nem is gyűlöli már. Még egv-két év, s emberek millióinak öntudatában, homályosan és zavarosan, beborítja a legrettenetesebb élményt, amit az ember valaha is adott önmagának, a felejtés engesztelő zűrzvara. Ezért óriási a jelentősége az ilyen könyvnek, mint Remarque-é, amely az emberek orra elé tartja a bűzhödt tetemet. Ne felejtsetek, feledékenyek! Legszomorubb kreatúrája a földnek: emlékezz! Tálén mégsem volt majális, ha tizenöt éve is. • Mindiaz, ami* az őszinte feledékeny a háború mellett felhozhat, nem érv arra, hogy az embert természet lehet olyan gyáVA, vagy felelőtlen, s „elfelejtheti" a háborút Bizonyára lesz más oka is annak, hogy e* így van. Ahogy bizonyos nagyon magas feszültségű elektromos sugarakat veszély nélkül át lehet bocsátani az emberi testen, mdg ugyanaz az áram, ha néhány ezer Voit-tal le- gyöngülik, már halálos, úgy a lélek se vesz tudomásul bizonyos abszurd feszültségű élményeket. Átmegy rajtunk, anélkül, hogy fájna vagy ártana, anélkül, hogy egyáltalán öntudatunkhoz érne. Tiz millió halotton legfeljebb gondolkozni lehet, megsiraítni őket képtelen az ember. Tiz millió ember, az nem mond semmit. A „világháború" éppen olyan felfoghatatlan, a kicsire és véglegesre beállított érzéksroerveink, ösztöneink és eszméletünk legfeljebb belepusztulnak hatásaiba, de igazán nem tudnak reagálni reá. Nincs érzékszervünk hozzá, amely felfogja a .rettenetes feszültséget, amit ez a szó kifejez. Akin átmegy, az altima rád összerogyva, vagy feltápászkodik utána és kábultan él tovább. S egyidő múlva el se hiszi, hogy a kollektív 'tragédia, amelyet ő így vagy úgy megúszott, tragikusan érvényes volt reá is. Ha békét akarsz, akkor ne a háborúra készülj, hanem tanítsd a béke öntudatát. Ma az a feladat, amelynek sokféle módja van. Lehet úgy nevelni, mint Remarque, elrettentő példával: Az embereket rá kell beszélni a békéret, bizonygatni kell nekik, hogy sétálni a Hűvösvölgyben kellemesebb, mint haslö- vétssel feküdni az Ieonco partján. Ezt nehéz lesz az emberiségnek megmagyarázni, mert az emberiségnek csodálatos elképzelése van néha anróL, hogy mi a jó, de idővel talán mégsem sikerül. S ha a feledékenyeket hallja az ember, ahogy kifejtik, hogy „már igazán nem fáj", már igazán elfelejtették, alapjában aem is volt olyan szörnyű, ugyan kérem, kell az időről-időre, edzi a népek karakterét s nem olyan rossz dolog egy kis csetepaté — akkor csendesen ül közöttük és ballgia* az, aki nem hajlandó felejteni, « arra gondol, hogy az élet mély és reménytelen öseojofüggéeeiben csakugyan njsnos-e nekik valami igazuk? Annyi változata van annak, hogy boldog legyen az ember a földön. Például a világháború. y-- — • — •••**-• Tt.jp ..
