Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-10 / 153. (2078.) szám

2 TOX^-MAG^aR-FARI^ 1989 jnllo« 10; sperib. tÜafoiScn a/utáglm a por és füst tűrhetetlen,- akármit is próbálhatsz bár: Odol szájvíz, csak ez használ. yfz egész világon az Oc/olt használják, mert a száj baktériumait megöli s az embert fel üdíti. A világhírű odolosüveg ideális útra való, Tte utazzék el e nagyszerű úti társ nélküli Nemzeti önkormányzatot követelt a német nemzeti szocialisták gablonzi pártnapja nem volt ezen a vidéken, mint a háború utáni években. Az nt, amely a-eaarvidéki szenet a piac felé ve­zeti, Franciaországon át halad. A szén vagy a lotharingiai vaskohókba kerül, vagy Dünkir- chenen, Calaison át az Atlanti óceán kikötőibe és egyéb piacokra. A rajnai transzport kedve­zőtlen, mert jóval távolabb esvén a tengertől a ruhrvidéki szénnél, nem bírja a transzportkölt­ségeket és általában drágább, mint az esseni termelés. A franciák a háború utáni első évek­ben joggal gondolhattak arra, hogy a Saarvi- dék lakossága a gazdasági helyzet szemelőtt- tartásával inkább marad Franciaország olda­lán, mint Németországén, mert igv jobban biz­tosíthatja önön prosperitását. A terület lakossága azonban a nemzeti ér­dekeket a gazdasági érdek fölé helyezte és nap-nap után tanujelét adja annak, hogy mi­nél előbb vissza akar kerülni a birodalomhoz. A háború utáni szeparációs törekvések meg­szűntek s egy-két nagybirtokoson kivüí senki sincsen, aki a mai helyzet mellett törne lánd­zsát. Ebben a stádiumban került sor ismét a saar- vidéki probléma fölvetésére. A franciák amellett kardoskodnak, hogy ala­kítsanak ebből az országrészből önálló vám­területet a népszövetség égisze alatt. Ezzel a birodalom és Franciaország közé kellő ütközőáHam kerülne, amely fölfogná az ütése­ket, akár keletről, akár nyugatról jönnek. A saarvidéki gazdasági helyzet is ezt a megol­dást követeli, továbbá a lotharingiai vas ki­használhatósága, amelytől végeredményben nem csak Franciaország, hanem az egész konti­nens vasprodukciójának sorsa függ. A németek természetesen hallani sem akarnak erről a meg­oldási módról és StTesemann német külügyminiszter éppen teg­nap jelentette ki Sauerweinnek adott Inter­jújában, hogy a Saarvidék a jelenlegi körül­mények között nem jelent hidat Németország és Franciaország között, sőt ellenkezőleg ál­landó súrlódási területet, amely csak komp­likálja a helyzetet. A Saarterület eddig elsősorban jóvátételi zálog* volt a franciák kezében s amint a németek ön­ként kötelezettséget vállaltak a jóvátétel ren­dezésére. ami a Young-tervezettel megtörtént, a franciák kötelessége, hogy visszaadják a Saarvidéket a birodalomnak. Ugyanakkor a párisi Revue des Vivantsban érdekes polémia indult meg a Saar-kérdésről. Egy névtelen szerző, akiben jólinformált körök Máurice urat, a Saarvidék francia főbiztosát sejtik, fölpanaszolja, hogy a francia propaganda teljesen csődöt mon­dott a Saarvidéken, amely ma németebb, mint 1919-ben volt. A jelen körülmények között Franciország szem­pontjából az egyetlen lehetőség a saarvidéki status quo megőrzése. Német részről Walter Sdhücking tanár nyilatkozik a fontos kérdésről. . Szerint© egyetlen német kormány sincsen, amely tel­jesítene olyan követeléseket, amelyeket a franciák a versailiesi szerződés kereteit túl­haladva állítanának Berlin elé. A Saar-terü- let ezer év óta német lakossága tiszta ger­mán és egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy germán hűségét ne hangoztassa. A nyolcszázezer németből sohasem lesz nyolcszázezer francia. Az a kísérlet, hogy a Saar-vidékből önálló néipszöveteégi államot teremtsenek, kegyet­len és erkölcstelen lenne, mert egy kísérlet és Franciaország gazdasági érdekei szem- pontjáfból a béke kellős közepén s a béke- szerződésekkel ellentétben nyolcszázezer embert elszakítana az anyaország testétől. Ez ugyanaz volna, mintha Longvy és Briey területét leválasztanák Franciaor­szágról és önálló állammá alakítanák át. Bizonyosra vehető, hogy Longvy lakosai utolsó csepp vérükig tiltakoznának e kísér­let ellen. A Saar-vidék visszaadása nem je­lenti azt, hogy Németország és Franciaor­szág nem találhat olyan megoldási módot közgazdasága számára, hogy a lotharingiai vas és a Saar-vidéki szén egymásra találja­nak. A Revue des Vivants egy harmadik cik­kéiben nem tagadja azt, hogy a Saarvidék német és németnek is kell maradnia. Senki sem akarja Franciaországhoz csatolni és ön­állósításáról sincs szó. Ezzel azonban a Saar-prdbléma nincs megoldva. Ha a Saarvidéket leválasztják .Francia- ország testéről, amelyhez gazdaságilag tartozik, aligha élhet meg. Németországnak nincs szüksége a Saar­vidék szenére, Franciaország pedig más­honnan lesz kénytelen szenet szerezni a vaskohók számára. A Saar-területet Elzász és Lotharingia látja el élelmiszerrel, a Ruhr iparvidéke nem alkalmas arra, hogy mezőgazdasági terményeket juttasson Saar- burgba. A tengeri ut Dünkirchen, Ronen és Marseille-n át vezet s a Saar-export soha­sem bonyolódíhat le Hamburgon át. Ha egyetlen tollvonással megváltoztatják a mai helyzetet, a Saar-vidék elveszti franciaországi piacát ée nem talál kárpót­lást Németországban. Egyszerűen becsukhatja bányáinak kapuit s nehéziparát ócskavasként elkótyavetyélheti. A Revue des Vivants ezer int tehát közép­utat kell találni, amely egyrészt számol a lakosság nemzeti érzésével, másrészt tartós gazdasági kapcsolatokat teremt Németország és Franciaország között. Csak ha ezt a sú­lyos problémát megoldják,. válik a Saar­vidék békehiddé Franciaország ée Németor­szág között. Prága, július 9. A német nemzeti szocialista párt vasárnap „népnapot" hirdetett Gab- lonzban. A gablonzi cseh kisebbség a néme­tek nagy demonstrációjának hírére tiltakozó edlentüntetést akart rendezni, később azon- ban lemondott erről, úgy hogy a német nem­zeti szocialista párt népnapja minden különö­sebb incidens nélkül folyt le. Óriási tömeg vo­nult föl Gáblonzban, de nagy rendőri készült­ség is jelen volt. A rendőrök és csendőrök nem tűrték meg, hogy jelvényeket, zászlókat, amelyek fekete-fehér-vörös, vagy fekete- vörös-arany szinüek voltak, a felvonuláson használhassanak. Egyes személyeket ilyen jelvények miatt a helyszínen pénzbüntetéssel sújtottak. Az ünepélyen felszólaltak a nem­zeti szocialista képviselőik. Simm képviselő többek között ezeket mondotta: Legközelebbi feladatunk lesz a köztársa­ság keretén belül a teljes ée korlátlan önkormányzatot elérni. Ez a kérdés »ttlfW. A következő szónok Knirsch képviselő volt, aki ikijelonteti«, hogy vannak kérdések, ame­lyek a múlandó pártok közötti napi tárgyalá­sok anyagát nem képezhetik. Ez a nemzetek életkérdése. Európa nem békeálLam, hanem puskaporos hordó. Mennél előbb változtatják meg a csehek sovén politikájukat, annál jobb az rájuk és az államra nézve. A „népnap“ Knirsch képviselő indítványá­ra elfogadott egy manifesztumot, amelynek rövid tartalma a következő: „Magasabb érdekekből valamennyi ki­sebbség védelmére és a bék©diktátumok revíziójára törekszünk. Szántunkra, szu- dótanéin etek számára nem követelünk ki­sebbségi jogokat Mi nem tartozunk a po­litikai értelemben vett kisebbségek közé. Mint hárommilliós nép nemzeti és szociá­lis életünk minden terén egyenjogúságot követelünk. Követeljük nyelvünk egyen­jogúságát, iskolaügyünk önkormányzatát, jogot az állami mnnkapiaoon és önálló szudétanémet országos képviseletet.“ Ezután Jung képviselő szólalt fel, aki hang­súlyozta, hogy nemzetiségi szabadság nélkül lehetetlen a szociális fejlődés és szociális fej­lődés nélkül soha sem valósulhat meg az igazi nemzetiségi szabadság. A láthatatlan ellenség A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: DARVAS lAHOS (55| — Ezredes ur... tiz perc múlva? Pardon, nem értettem jól... Ki beszél? Wilbour ez­re — des — ur?... Kérem, itt valami félre­értésnek kell lennie... Maga az Ezredes ur beszéli? ... Ugyanis az Ezredes ur gépe már ezelőtt öt perce szállott föl.... Szent Isten!... Bocsánat, ezredes ur, azonnal intézkednem kell. — Ugy-e megmondtam! Megszöktek! — to- porzékolt a beszélgetés hallatára Hobarth felügyelő. — Úgy látszik, igen — dadogott a tiszt. — Wilbour ezredes a repülőtéri szállóból tele­fonált. hogy indulni akar. Hobarth kikapta a kagylót a tiszt kezéből. Pearcyt hívta föl. — Néhány perccel ezelőtt valaki megszök­tette Wilbour ezredes gépét, melynek ma kellett volna startolnia. Igen. A sarkvidékre. Carvon alezredes fölkutatására. Nézetem szerint csak a két láthatatlan ellenfelünk le­hetett. Kérek rögtön villámgyors intézke­dést, hogy nyugat felől a walesi és írországi légi haderő azonnal útjukat vágja. Lecsapta a kagylót s az átnuló tiszthez for­dult. — Kérem a leggyorsabb járatú gépfegy­veres repülőgépet, de azonnal, hogy a mene­külők üldözésére siethessünk. A tiszt kétségbeesetten keresett telefon­összeköttetést Lord Byrddel. Byrdnek rossz éjszakája volt, nagyon korán ébredt, úgyhogy már a dolgozóasztalánál ült, amikor Wilbour gépe London fölött repült. A tábornok megelégedéssel bólogatott, ami­kor látta, hogy a gép kört ir le a háza fölött. — Wilbour nekem jelzi, hogy indul — gon­dolta befelé mosolygóvá és Carvon sorsát il­letően szivét ha nem is reménység, de vala­mi megnevezhetetlen bizalom töltötte el. Mikor Pearcy jelentette, hogy alighanem a láthatatlan éterit föltalálója szökött el a Wil- bour-féle gépen a hajnali pipa a szörnyű meglepetéstől kiesett a szájából. Mindenre számított, csak erre nem. A maga részéről biztosra vette, hogy va­lamelyik kikötőben fogják majd el a szöke­vényeket, esetleg hajón, legrosszabb eset­ben valamelyik repülőtéren, de hogy ez a gonosz fráter azt a csúfságot követhesse el vele, hogy a légi haderő legjobb gépeinek egyikét szöktesse meg a londoni helyőrség szemeláttára, ez már a soknál is több volt. Tehetetlen dühéiben ököllel csapott az asz­talra. Betelefonált a légügyi hivatalba. — Rádiótéviratban és telefonon egyidejű­leg valamennyi angolországi, skótföldi, vel- szi és Írországi légi csapattest parancsnokai­val közlendő, hogy ezennel elrendelem az összes légi erőknek a riadót és a harci ké­szenlétet. Csapattestparancsnokok, illetve parancsőrtisztek a repülőterek telefonjánál várják intézkedéseimet. . A szolgálattevő tiszt a telefonogram átvé­tele után kétszer is megkérdezte, ki telefo­nált? Azt bitte, hogy Byrd főparancsnok megőrült. Lucy hallotta, amikor atyja elment autó­ján hazulról. Érezte, hogy valami fontos do­lognak kellett történnie, ő sem aludott. Ab­laka éjjel nyitva volt s egy ala icsonyan repü­lő aeroplán bugása fölzavarta hajnali szen- dergéiséből. Nyitott szetpmel feküdt tovább. Nyugtalan érzés szállta meg. Eszébe jutottak a tegnapi események. A revolverlövés. Milyen borzasz­tó dolgok történtek. Hiszen az atyja le is lőhette volDa Selleyt. És pont ennek a két embernek kell harcolnia egymás ellen! Aty­ja szörnyen makacs. Ki tudja, nem valami ve­szedelembe rohan-e bele? És szegény Selley. Bizonyosan azóta ezer veszély gyűlt a feje fö­lé. & ha megszökik, az még borzalmasabb, mert akikor soha többé nem tér vissza Angliá­ba. Ha kisiklik az angolok kezéből, Ameri­kába megy. Az ellenséghez. Anglia ellensége lesz. Hát nincs itt kivezető ut? Sokáig gondolkozott, vergődött, gyötrődött. Nem tudta, mitévő legyen. Mert valamit ten­nie kellene. így nem szabad hagynia a dol­got. Itt senki más nem segíthet. Egyedül 5 De ő is mit tehetne? Semmit A mellére szorította a kezét. Úgy érezte, belül fáj néki valami. Fizikai fájdalom, a szive táján. Különös nyomasztó, aggasztó ér­zés. Rettegés. Szabadulni kell belőle. — Egyetlen reménység van: a Walesi her­ceg — csillant meg a mentőötlet agyában. — Igen, Wales hercege. Atyja a maga engesz­telhetetlen makacsságával a legnagyobb baj­ba sodorhatja magát és Angliát, ha Selleyt találmányával külföldre üldözi. Ezt a konzer­vatív Byrdet csak egy ember lágyíthatja meg: a Walesi herceg. Igen, ez az egyetlen ment­ség. Föl fogja keresni. Mindent föltár előt­te. A Walesi herceg oly megértő. Mert em­ber. És elvégre az ő birodalmának jövője fo­rog kockán. Nagy bizalom ömlött el szivén. Igen, föl fogja keresni. Ezzel tartozik Angliának. És atyjának. És Selleynek. Meg saját magának. Sietve magára kapta pongyoláját és a für­dőszobába ment, hogy a szokásos reggeli zu­hannyal elűzze álmosságát. Byrd, a légi haderők első lordja ekkor már a hivatalában volt s olyan érzéssel ült le asztalához, mintha most kezdődne élete legfontosabb órája, a nagy összecsapás, a le­számolás Amerikával. Mert ha ezt a szökést most nem tudja meghiúsítani, akkor minden­nek vége. Vége Angliának. Mert hogy a láthatatlan ellensége szökött meg a Wálbour-féle géppel, az már bizonyos. A gépet kivontató katonák egyike sem látott a titokzatos start alkalmával a gép belsejé­ben embert. És Pearcy jelentéséből kivehe­tő, hogy a oroydoni repülőtér felé haladott a ‘két gonosztevő és az egyikük hadipilóta volt a világháború alatt. Lord Hampton nyitott be hozzá Houston tábornokkal. Hampton jelentette, hogy a vezérkar titkos telefon és hadiközpontja ké­szen tartja az összes vonalakat és minden lé­gi csapattest parancsnoka a telefonnál várja a parancsot — Harry — szólt Byrd kissé ünnepélyesen — ön most azonnal autóra ül és a oroydoni repülőtelepre vágtat, ott magához veszi Ho- ibarth detektívet, beszáll vele egy repülőgépbe és a katonai köteléleken kívül üldözőbe ve­szi a nyugat felé haladó carvonit-gépet, amelyben az a két gazember szökik. A C. IV. 65 és az ön gépe lesz az egyetlen gép, mely ima Anglia fölött magánosán fog mozogni. Az ellenséget üldözni fogja és gépfegyverével llelövi. Ha kényszeeleszállással próbál mene- tküilni, ön is leszáll és Hobarth detektiwet tovább üldözi a két szökevényt a szárazon. ! ILelépni. Lord Hampton örömtől ragyogó arccal vet- j te át a parancsot és már vágtatott is Croydon felé. Érezte, hogy most kapta katonai pályá­ja alatt a leggyönyörűbb föLadatot. Byrd a tel efon terein be lépett. Minden re­pülőezredhez külön telefonhuzal szaladt in­nen. Byrd tábornok hogy minden telefonvo­nalon egyszerre hallhassák parancsát, emel­kedett hangon hangerősitőbe mondta a kö­vetkezőket: — Ezredparancsnok urak! A C. IV, 55. szá­nni Carvonitgépen két szökevény akarja el­hagyni Anglia területét, hogy elrabolja egy­részt a carvonit-gépet, másrészt a carvonit- fém titkát, nem különben más rendkívül foD- tos katonai titkot. A legmagasabb érdek úgy •kívánja, hogy a szökevények kísérletét min­den áron és minden eszközzel meghiúsítsuk. Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz. KoSice, Hlavná (Fö-u.) 7. Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka Rus minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust.

Next

/
Oldalképek
Tartalom