Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-05 / 151. (2076.) szám
1929 Péntek, juRns &. ÉN KEDVES NÉPEM ALtEANYT MEGKÉRIK i— Ddvallás? Aiccsgk araknál van — legyintetté Hógye Dani és nagyhatalmaaat ka- raíioíí a kenyériből, meg a hozzávaló szalonnába! —, udvallás? Nem tudom, parasztnak való-e az ax úri longéroLás, különösen dologidőbe, mikor a jógazdaleginy is éppúgy megragadja a fcaszanyelit, mint a szeginyleginy. Nagyot hallgattunk erre. Hőgye Danit a lalujabeli szerelmi históriák felől faggattuk, dehát Dani ee nem etnográfus, sem pedig (fékevesztett folklorista, hogy gyorsírná, vagy gramofonáemezre rögzítené a falusi tudományt Különösen a szerelmi tűnődéseket! 'Amelv igen szép dolog, de nem komoly ám. S ki a sxenüilek tudja megjegyezni, miS mond a tegíny alleánynak, esteliden, kedd, Eltörtük, (szombat vesámap, mikor a lányokhoz menő estik vannak? >— Maguknál mikor jár a leginy alleány- hox? — ráncolja fel szemöldökét Dani s két - könyökre fogván fejét, pislog az arcomba. • Lánya-ieginye válogatja, •—■- mondom öw&fosan, mert eehogyse tetszik nekem ez a sző: „maguknál". Nem helyjelőlés ez a szó: a „nálunk", meg a: jóságuknál". Ez társadalmi eiküiőnöződést jelent s ezer év se volt elegendő arra, hogy a kerítést kídöntsök egymás között, « kentet, melyet ez a szó jelöl: „maguknál — nálunk" — jelentvén két külön rt- íágoi, urak és parasztok dolgát, holott egyek 'vemátík, !— dehát es, ngy látszik, csak szóbeszéd s néha úgy tűnünk egymásnak az ilyen Danikkal s Pistákkal, hogy exőtikusabbak vagyunk egymás számára az indián kacikár—. Sálunk kedd, csütörtök, szombat, vasárnap eoíte aDeányokboz járás « bólintott Da- ol r-.fepee ölig. !—r Járt-e maga Is szorgalmasan? 8 Iszéppen azt akarnám elmondauyi, halja, hogy elhagytuk egymást a Marosával, oszt igen oeuíutak ám a kolegáim, hogy kisujjam- pusztán vagy, Dani! Ajjőisten tudná, hogysxnirt, de nem akarózott lány után nizni. A bolondság járta rajtam, akkoriban a kocsmába szerettem üldögéuyi De tudtam, hogy a bor eSőbbotóbfe veszteimre less. ügy is vét Egyik szombaton este már ippes rorognyt kezdett velem a pallós, mikor esaembejirtott a Julis. A Szekeres Júlia, tudja, akivel együttjárhmk aratnyi az mraságbo, helyre- való caetid, formás, az erkökseíbe se vöt fc$- vetnyfvalő. Igazán nem tudom, hogy jutott ő az eszembe hirtelen, akkor este. Juthatott véna más is. Dehát Jufibs jutott EertínMnt együtt jöttünk Ima aratásból, fittre egy nu- wjfeszeaő vöt, de ujjal se nyntam hozzá Vitá- fott Is véna. Hát mondók, Julls eszembe jutott Felkeltem * koesm&íőcárói, odasxóiok a kofogáknak: — Várjatok, iegfnydc, — mondok. Mert ők k hozatták már a wnatosnőtSL Én meg megyeik egyenest a Juilsék házáKo. Lehetett úgy riltiz. Nizek az ablakra, hát ip- fpen akkor köpték el a lámpit, sötét lett De- dxfr csak zörgettem. D® nőttem is horzá, mer az ital már s torkom végit irte el ippen. Sebessé© zörögtem. Juha nyissa ez ajtót Csak 'rámmered a sötitbe. — J611átok-e, tevagy-e, Dani? Én nem szóltam semmit, csak be a pftarba, l]e egy szikre, oszt fújok vagy bánnot Akkor rákezdtenr,: :—f Nem tudom, Juiis, Isten hozott-e engem, nem-e, avagy rögtön kiíökü? — Már mk löknilek ki? — így vissza Julis. Ireztem, hogy most valamit mondanyi kíné. 'Szipet, maradhetőssat De csak hallgattam, beaeényi sehogyse ment Ütem-ütem sokáig. Juiis csak nizett — No, Danyi... — mondta nagyfokára. Hát egyszercsak kettőt forog vélem a konyha. >— Micsoda sztktek van, hogy forog? — kiátok. Fel akarok kelnyi, nem megy. Megdőlhetem a homlokom. (— Nem tagadom, de rossza vágyj*! !— ügy kői — mondta Juli*. Igen harcias vöt De csak várt türelmesen. Hogy majdcsak elmondom, amiért gyüttem ijjeli időben. Hanem én nem tudtam szólnyi. — Neftharagudj, én már rossza érzem magam, elfogok mennyi! — szóltam végre is. — Magad irzed, hogy vagy! Olyan szárazon pergett a hangja, mint a kibontott ősziboraó. , — Mágia maradok akkor! !;SM $•'. i— De megint rossza leezői — Akkor mégis megyek, Julis! — és emelkedtem nehezen a forgó szikrü e hailókáztam kifeH. — Várj egy kicsit — mondok elmenőben —, mingyár visszagyövök, oszt elmesélem neked a fontos mondanyi valót. Mert valamit akartam neki mondani, de a nagy szikforgásba, tudja, elfelejtettem. Hát ippen, hogy kitudtam mennyi a kapun. Dehogy mentem vissza! Ott szedtek össze a kolegák az árok mellett, az orgonabokor tö- vibe, hajnalfeli. — Szip hajnalkavirág vótá az orgonán! —- mondták másnap. Nem mertem Julisék felé mennyi kit hitig Restellettem a dolgot, meg hogy ollyan csujfu virágzottam ki az orgonán, tudja. DeÉNEK A POLGÁRHOZ Ó polgár, milyen jó neked: reggel tiszta, hófehér ágyban ébredez t terített asztalon párolog m u ülaiot kávé, (— a* asztalon fehér kenyért vaj és méz) iőühs a kertbe, 6 mOy jó neked! a fákon virágok himbálóznak s as égen, s az égen, gyönyörű selyem vánkosként felhők hevernek sétálná mégy $ földig sdoegeánelc meg az emberek, mint a tisztelet est $ öröm a sva vad, — a templomban tiéd az első pad, temetőben as első hely (ó, mily jó néked!) Nemes Bndre. Haiti kardinális átm Irta; Neubaaer Pál Hogyan hangzik az Ujtost&mentum egyik sarkalatos tézise? „Bizony mondom nektek, inkább megy át a teve a tü fokán, mint hogy a gazdag a mennyek országába jut." Akiknek van fülük, de nem hallanak, van szemük, de nem látnak, ebből a tézisből kötelet fontak és meg akarták kötni vele Krisztus kezeit, gúzsba akarták kötni az egyház szabad akaratát, úgy értelmezvén a tézist, hogy Krisztus forradalmár volt, szociális forradalmár, aki rabszolgák és szegények ólén a kizsákmányoló római patríciusok osztálya ellen hadakozott. A lelki szegények érzékek világába való beidegződése termelte ki ezt a materialista értékelést. A keresztény egyház nagyjai, a Krisztusi szellem őrei azonban jobban tudták a tézis valódi értelmét és így történt, hogy Batti kardinális háromszor is átment a tü fokán, podi^ kardinális volt, földi világ hatalmas Milánó érseke volt akkor Rattf, a későbbi XX Pius pápa. Az érsek kényszerűségben gyakran keresett föl egy embert, aki zálogkölcsönnel foglalkozott. Igaz, hogy as érsek évi jövedelme 50.00 lírát tett ki, egy tekintélyes summát, de annyi kérvényező fordult hozzá, hogy ebből a pénzösszegből sohasem tudott kijönni. Ha Batti érseknek nem volt pénze, ebhez ax emberhez fordult bizalommal, elzálogosította összes értéktárgyait, segített szegényein és nyomorultjain, elsején pedig kiváltotta az értéktárgyakat. Egyszer Rómába kellett volna utaznia, hogy részt vegyen as ottani pápaválasztáson a kon- ktávóbaa. Nem volt útiköltsége és as értéktárgyak még nem voltak kiváltva. Mit tegyen? Elment hűséges wuzaorásá"-hoz, eipanaazolta neki a dolgot és a derék polgár megadta neki a szükséges összeget Épp annyi volt, hogy utazásra tellett. „Ha Rómába érkezett, segítsen úgy magán, ahogy tud," < mondotta. Rattí kardinális elutazott, de nem jött vissza, mert pápává választottá*, ö lett XI. Piros pápá. Telt, múlt az Idő. rÁ hitelező várta á maga pénzét, de a Szentatya bizony megfeledkezett róla. Egy napon audienciát kért egy ön bér. XL Pius fogadta. Ez az ember volt a milánói hitelező. A kihallgatás alkalmával a pápa megáldotta és minden oktalan kérdést megelőzve, okosan így szólt: *— Az a pénz, amit akkor kölcsön adott, mindkettőnknek szerencsét hozott. Én Rómába utazhattam és pápa lettem. Ha azonban nem lettem volna én a pápa, Ont a katolikus egyház feje valószínűleg sohasem áldotta volna meg. A pénzt pedig a szegények közt fogom szétosztani *. iKiv i * a ;:i:!^íl ;TÍ^ |'; Rattí hidat vert két világ közt: á között, amely nem e főidről való és az anyagi közt. Ez az anokdóta mondja el, miként történt, hogy az Eszméből a világ leghatalmasabb szervezete lett. # Milánó közelében lakott egy öreg pap, aki Rattí kardinális legbizalmasabb barátja volt. A két lelkész gyakran találkozott és azzal foglalkoztak, hogy kiválóan zamatos ebédet, vagy vacsorát főztek maguknak. A szolgát ilyenkor elküldték és maguk láttak neki a főzés mesterségének. Mikor egyszer szokás szerint az érsek odakint volt barátjánál, ax érseki rezidenciában egy magas funkcionárius jelentkezett és sürgősen beszélni óhajtott ax érsekkel. Egy uj szolgát, akit éppen akkor helyeztek be hivatalába és aki Rattit még nem ismerte, küldtek el érte a pap paróchiájára, hogy hozza magával Rattí érseket. A szolga azonban visszajött, anélkül, hogy föladatának megfelelt volna. Az érseki titkár ama kérdésére, hogy kellő módon informálta-e őeminenciáját, a szolga így válaszolt: — őeminenciáját nem tndtam megtalálni. A konyhában csak két embert láttam ingujjra vetkőzve, akik közül szopik tojáshabot vert, a másik pedig mozsárban* cukrot tört. ifikor őeminenciája után kérdezősködtem, ax egyik ingujjas aat mondta, menjek csak haza és mondjam meg a várakozó magasrangu urnák, hogy Rattí bíboros csak ebéd után jön haza. Az ingujjra vetkőzött ember pedig, aki tojáshabot vert, a későbbi XX Pius pápa volt. Anekdóta? Még csodálatosabb az elsőnél. Az ebéd fontosságát tanító példázat: s Kardinális, aki előbb elkészíti a maga, meg paptársa ebédjét és közben megváratja a római futárt. Pedig lehet, sőt valószínű, hogy igen fontos leíki ügyekről volt szó, lévén a küldönc a római papa delegátusa. Rattí bíboros, a sxegéStubnianslze helyett egy cselekedetbe akarta volna foglalni a „földi javakról" szóló mondanivalóját és fontosabbnak értékelte a tojás receptszerinti habbá verését a római üzenetnél. • Rattí bíboros — meséli egy diplomata —< igen jó tanácsokkal látott el, amelyeknek diplomáciai karriéremben sokszor nagy hasznát vettem. Mikor egyszer uj állást kellett volna elfoglalnom, magához hivatott. Az asztalon sakktábla állt. A játszma nem volt befejezve. „A tisztjeitől körülvett király," — mondotta Rattí .— „amint látja, még viszonylagosan jó helyzetben van. A fehér támadók állás* azonban kétségkívül jobb. Az átlag játékos már most a tiszteket igyekezne leütni, mielőtt nekimegy a királynak. Az okos játékos azonban szépen akar győzni, ezt pedig csak úgy teheti meg, ha a királyt az őt körülvevő tiszti gárdájából kiemeli. Ugyanez áll a diplomáciára. Türelemmel és sima modorral, főleg azonban azzal, hogy csendben dolgozunk és nem kentünk a dolgoknak nagy feneket, nyerjük meg sx életben is a játszmát. Az ellenséget le keí győzni, az bizonyos, de nem szabad őt megalázni." A megáldott hitelező, a jó ebéd miatt megvárakoztatott római küldönc, a meg nem alázott, habár legyőzött ellenség: három szimbóluma annak, hogy az Eszme hogyan hódítja meg a renitens anyagot Idealisták és azok figyelmébe, akik minduntalan idealistáknak indulnak és elbukva, azon töprengenek, miért tátong szerintük áthidalhatatlan ür a materializmus és az idealizmus közt. Aki jót akar tenni a szegényekkel, az álljon a pénz talapzatára, ne vesse meg a hitelezőt, fogadja el a pénzt: a végén pápai áldás lesz belőle. Mert aki az ellenkezőből indul ki, az sohasem lehet szeg^nygondozó és az élet nagyszerű XI. Pius pápája. Rattí ebédje: a társadalmi gyomorkér- dés (értsd: Marx tanítása) mosolygós megoldása. Rattí tudta: enni annyit tesz, mint uj erőre, uj idealizmusra szert tenni Elbukik a csupa-lélek-ember a saját gyomrán. A korgás: figyelmeztetés, komoly memento, ellentmondást nem tűrő, kategorikus imperativus. Ratti sakkpartija: diplomáciai győzelem egyenlő pszichológiával. A pszichológia okosság, sima modor és türelem. Csupa olyan elem, amely a harcos idealizmussal nem egyeztethető össze. Látszólag. Mert a világ dolga valóban fordítottan álL így lesz az idealizmusból materializmuson át —4 idealizmus. Egyszerű tanítás, amelyet mégsem kövei az egyes és nem követi ax emberiség. —-i Ne zavard köreimet! — mondotta gorombán a görög bölcs a barbár győzőnek. A barbár nem értett a geometria idealizmusához és lándzsájával átszurta a tudóst. A görög bölcs nem Imit bölcs. Ha ax lett volna, illedelmesen fölállt volna, mondván: •—> Légy vendégem és én megtanitlak a tudományomra. ^ Sikerült volna Ratti érsek ebédjén, kamatszedőjén és sakkpartiján át a barbárból görögöt faragnia. Mert egyenleteket, az emberi lélek egyenleteit csak így lehet megoldani. Akár zavarja ez köreidet, akár nem. Közismert gyógyforráséi áBeudé eredményt biztosítanék, idolt izületi és izomeeúx, iachtaa, küsxvény valamint egyéb rheomatikos megbetegedéseknél női és bőr baj oknál. Uj fordőszálló modern berendezéssel. — Lakás teljes ellátással elő és atéidényben 28*-, 34*-, 46 * Főidényben (jótins-sagosxtas) Kő 35.-, 40*-, 55*-. Felvilágosítást és prospektust küld a Ffirdőigaxgatöság i H ai— inii mmi—imiimii im—ii in Iliin m i nyék istápolója, aki ékszereit elzálogosította, hogy minden szegénynek jusson kenyérre, nem volt képzelődő, büszke ember. Alázatos szegénygondozó volt, a Szentferencek, Szent- ágostonok fajtájából. Mégis megváratta a magasrangu római papot. Hedonista sem volt, nem hajszolta az élvezeteket, de úgy cselekedett, mintha százkötetnyi filozófiai bölcseség hát nrigis csak elkelleti mennyi, megkövetnyi Júliát, mer ha jól vesszük, edxelem irte őt bizony.. Hát egy vesámap este beáRftok a Juliéhoz, vittem neki hajcsatot —■ Szerbusz, Julis! — mondok, mintha mise törtint vóna. No, de erre ő ígenhamar előadta ám a példát. Olyan buzavirágszin szeme van, vagy roil- ilven, de igen szivreXatóan tudott vele nizni. Aszón gya: — Nem mondom, hogy ne gyere, mer győ- heccl Nem haragszok rád, meg se idesanyám nem haragszik rád, ee idesapám nem haragszik rád. De ha mégeccer ngy gyösz, ahogy gyötti, alá is mehetsz, fölé is mehetsz. Ebbü a kettőbű választhatsz! Hát igy kiadta nekem a bankot! Hanem in ia irtettem ám a parancsolatba Mert azt mondtam álkor in: In nem választok semmit, se alá, *e felé, csak hozzád választok, Julis. Mert rettentőmód megtetszett nekem ez a Julis, ahogy rámrótta a parancsolatot. —Jól ródd meg, amit mondtam, — emelte (fel as ujját Julis, de in az égisz tenyerit ki- feszítettem s od tartottam a kipemot. i— Vérj pofon, ha migegyszer foroguyi fog velem a sziketek, — mondok. Hát nem elmoeolyogta magát « Julié azonmód? — Dehogy vértek — anongya —, nem vagy te kutya, hogy vérjelek! Muszáj vót megcsókuni. ügy magamhoz szőri jtam, hogy csak úgy pattogtak a hátán a kapcsok. Meg megint megcsőkutam. Az ördög tudja, mi vitt bátorságra, de Juliénak is tetszett, hagyta. Mikor már majd kiszorítottam belőle a levegőt, elengedtem, tudja, még ott mállóit vóna szét a kezem között — De erős szip leginy vagy! — nevetett Julis, de igen boglyas vót, meg vörös is a nagy fuldöklásba. Leültem a szikre s ngy niztem. — Ámde te erősebb vagy nálam! — mondtam. — Mir vónék hl erősebb tenálad? — Mer idehuztá magatokho, a szip megbocsátó szavaddal — mondok —, látod, akkor este csak incselkedni gyüttem, riszeg fővel, most meg józanul mondom meg u-Sked, hogy ha vársz egy esztendeig, lakodalmat csapunk ám! — Igazán mondod? — De olyan igazán, ahogy most majdnem megfojtottalak, — csaptam az asztal közepire. Leült mellém. Tudja, ölig vót ez a szóbul. Az urak szoktak csak udvarolni, csörögni, meg suttogni a nő fülibe. Nekem is köil&tt (*) Megjelent Darvas János rerseskönyve. Most jelent meg a pozsonyi Angermayer-oég nyomás álban Darvas Jánosnak, a Prágai Magyar Hírlap belső munkatársának, „Elsülyedt világ" cimü verseektönyive. A tetszetős KiáMi- táeu, 96 oldalas könyv, amelynek méltatásár ira legközelebb visszatérünk, kétségkívül a szlovenszkói magyar irodaiamnak legnagyobb értékel közé tartozik és szerzőjének az egyetemes magyar tótra munkásai körében is előkelő helyet biztosit. A könyv bolti ára 15 korona, de a Prágai Magyar Hírlap előfizetői a pénz előzetes beküldése esetén a szerkőnél (Praha II, Panská uh lfc, II.) előjegyzési árban, 10 koronáért kaphatják meg. vóna, ha urikis asszony lett vóna Julis. Dehát Julis is csakolyan parasztlány, amilyen pa- rasztlegiuy in vagyok. Sokáig hallgattunk, csak niztünk egymásra. — Nolátod — mondok aztán —, most nem forog velem a szik, migis itt vagyok nálad! — Hogy nem forog? — állt fel Julis és a hátam mögé került. Kit kézivel befogta a szemem s úgy tartott átölelve. — Hogy nem forog, aszondod? Hát akkor úgy elkezdett egyszeribe forog- nyi velem a szik, de úgy, tudja, hogy a legsebesebb ringlispii se forog úgy. Nem tudom, mi forgatott, iszen ihas se vőtíam. Bizony, a Julis forgatott, de úgy forgatott, hogy menten beléje kellett kapaszkodni s ott tartottam magamhoz szorítva, mig csak a szidület tartott — No, ngy-e, hogy forgói? — nevetett Julis, de boldog vót nagyon, tudja, nagyon boldog vót. Hőgye Dani elhallgatott. Vigan piszkálta a parazsat, alighanem Juliét látta szikrázni benne ott is. Nemigen van az embernek kedve Ilyenekre hiábavaló üres beszédeket visz- szaszólni. Nem is törtük volna meg a csendet de Dani végre is meglökte a vállam a parázs- toló pálcával. — No, most maga következik! Magúktól!, uraknál, hogyan udvarolnak a nlpok?.., Ssambathy Viktor. 8 _____
