Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-31 / 171. (2096.) szám
Mai uánBnk 12 oldal VIlLévf. 171. (2096) szám <> Szerda « 1929 julius 31 Előfizetési ér: évente 300, félévre 15^ negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldről évente 430, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& Egyes ssám ára 1*30 Ki A szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok n^eoa, politikai napilapja FMOs aedieatg, DXURAtm LÁSZLÓ FORÖÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága IL, Panská ul 12/III. — Telefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A SZLOVÁK NÉPPÁRT TÍZÉVES POLITIKÁJÁNAK KULISSZATITKAI Nem volt titkos katonai szervezetünk, nem kémkedtem, a „Vacuum juris“ nem volt lázitő szándékú cikk — állítja Tuka Tuka szerint a Rodobrana az oiasz fasizmus példáján felbuzdult szlovák fiatalság játéka volt — Rémlátomásoknak és kitalálásoknak minősíti a terhelő tanuk állításait A bíróság ma befelezte Tuka kihallgatását és Sznaczky! vette elő A nagy pőr Prága, julius 30. Hétfőn megkezdődött Pozsonyban a nagy szenzáció, a Tuka-bünpör tárgyalása, amely európai érdeklődés jegyében zajlik le s a vádlott Tuka nem is vetette el a sulykot, amikor védelmében azt állította, hogy az ellene folyó monstre-pör a legnagyobb politikai bün- pör a háború utáni Európában. Néhány héttel ezelőtt zajlott le Franciaországban a colmari nagy pőr epilógusa. Fachot államügyész merénylője állott az esküdtszék előtt, egy ra- jangó mázolósegéd, aki az elzászi autonomis- ták elítélése miatt a francia államhatalom képviselőjét, az ügyészt, akit különben nem is ismert, a másivlágra akart küldeni, hogy a revolver fellobbanó fényénél meglássa a világ: van elzászi probléma, van elzászi lélek s a francia centralizmus törekvéseivel az elzásziak épségben akarják tartani ezt a beléjük rögződött individualizmust A merénylő mázolósegéd pőre megnyugtató, nemes gesztussal végződött, maga a súlyos sérüléseiből felépült ügyész hirdetett bocsánatot és kért felmentést a vádlottnak, aki rosszul értelmezett patriotizmusból cselekedett, de a francia hazának hü fia s a jövőben még jobb polgára lesz. Az elzászi autonomista-pörrel vont analógiát csak azért alkalmaztuk, hogy rámutathassunk a francia államszervezet s a középeurópai államszervezetek alapvető különbségére, Franciaország a centralizmus tipikus földje, amelyet a történelmi fejlődés és a geográfiái viszonyok egyenesen predesztinálnak a centralista kormányzásra. Michelet szavai szerint a Seine-medence a francia föld szive, amelyhez a geográfiái részek szerves összefü'Trrésben tapadnak. A történelmi fejlődés során pedig már az abszolút királyság kezdetén megdöntötte a központi hatalom a partikuláris érdekeket és törekvéseket s bár a francia köztársaság a monarchia minden hagyományát megdöntötte, a centralista kormányzás tradícióját kényszerült átvenni. És bár a francia államéletet szintén súlyos belső betegség gyötri, a szigorú parlamentarizmus, amely a kormányt a kamara játékszerévé teszi és igy Franciaország Leyret híres szavai szerint a „les tyrans vidieules" uralma alatt áll, a centralista kormányzási rendet mással pótolni nem lehet Ha a félszázados intervallumtól eltekintünk, Elzász is tagja volt a nap- király óta ennek a centralista rendszernek és ezért nem csodálkozhatunk rajta, ha a francia kormányzás most is be akarja törni a centralizmus „malum necesse" igájába. Más azonban a helyzet Középeurópában, az utódállamokban, amelyek nem történelmi tradíciókban felnevelkedett államok, hanem a békeszerződések szülöttei s különböző államiságokhoz tartozó területekből tevődtek össze, különböző életigényü, gazdasági és földrajzi vidékekből, különböző népekből, amelyek nem is egy fajtához tartoznak, hanem uj államaikban kaleidoskópszerü konglomerátumot alkotnak. Itt a centralizmust sem a történelmi fejlődés, sem az országrészek természetes felszereltsége nem teszi indokolttá, sőt ezek a tényezők egyenesen a decentralizmus mellett kardoskodnak s parancsoló erővel kényszeritették ki az autonomista mozgalmat. A belső fejlődés Romániában oda vezetett, hogy Maniu közigazgatási törvényjavaslatában többségi programmá vált az autonómia. Jugoszláviában katonai diktatúrával akarják áthidalni azt a korszakot, amely a Radicsék elleni merénylet után a centralizmus és decentralizmus oly éles harcának jegyében állott, hogy az államcsőd lehetőségéről beszéltek. Csehszlovákiában Kramár terve kerülte meg ezt a harcot, amely a közigazgatási reformban a centralizmus uj formáját jelenti, azonban a függő kérdéseket meg nem oldja s éppen ezért az autonomista mozgalmat el nem altathatja. Akkor, amidőn a centralista, kormányzat hibái a végletekig elkeserítették Szlovenszkón a lelkeket, a Hlinka vezetése alatt álló néppárt az autonómia jelszavát irta zászlajára s ennek jogyében aratta nagy választási győzelPossony, juHus 30. (Pozsonyi szerkesztő- eégiümk triefonjéLeaitéee.) A Tuka-büniper tegnap délutáni tárgyalását is Tuka vallomása töltött© íki. A vallomásnak lapzártáig elhangzott résziét tegnap közöltük. Későbben Tarkáinak Sznaczkyval, Mach-chal és Kováccsal való kapcsolata került szőnyegre. A tárgyalásnak erről a részéről a következőkben számolunk be: “ Tereibeasy elnök azt bérdtecsi ToMtóft, hogy milyen összeköttetésben volt SznaczkyTvak Sznaczky és Madi szerepe Tuka: Sznaczky mint tényleges tiszt cikkeket irt a Slováikba. Amikor a hadsereg kötelékéből elbocsátották, Pozsonyba jött s én fölvettem őt a szerkesztőség kötelékébe. Másfél év múlva családi okokból kivált a szerkesztőségből. Amikor Sznaczky az Autonómia cimü lapot és pártot megalapította, terveiről részletes föl világosi tá»t adott nekem. Sznaczky meg ▼olt győződve arról, hogy a szlovák néppárt ezétbomlik. Én nevettem ezen. Elnök: Máskülönben nem dolgozott együtt Sznaczkyval? Tuka: Nem. Sznaczky nem működött a Ro- dobranában, de lehetséges, hogy abban az időben, amikor én a külföldön tartózkodtam, Sznaczky Pozsonyban és környékén résztvett a Rodobrana-mozgalotmban. Elnök: Ismeri Mackót? összeköttetésben állott vele? Tuka azt feleli, hogy ismeri Mackót, akinek mint a párt titkárának kötelessége volt a Rodobraná szervezésében résztvenni. Kovács János nyugalmazott alezredesre romét 1925-ben. Hogy az uj parlamentben merre vezetett a szlovák néppárt útja, annak a tárgyalása nem tartozik a cikk keretébe. Csak azt akarjuk megállapítani, hogy a vádlottak padján ülő Tuka Béla ennek a pártnak volt egyik vezető egyénisége, ennek a pártnak listáján küldte be őt a kassai kerület a parlamentbe és most, amikor a szlovák néppártnak két tagja miniszteri székben ül, Tuka Béla a pozsonyi tárgyalóteremben védekezik a hazaárulás és kémkedés vádja ellen. Mily kiáltó kontraszt! Tuka Béla érdekes egyéniségé igy került az európai érdeklődés központjába. A csehszlovák sajtó különbözőképpen látja őt s másmás módon Ítéli meg szerepét. Nagyobb számban vannak ellenfelei, de vannak védelmezői is. A rosszabb akaratuak kalandornak, pénz- sóvár embernek ítélik, aki anyagi érdekből, vagy — ami ezzel egy — érvényesülési vágyból folytatta aknamunkáját a köztársaság ellen. Ez ma már csak a kevesek hangja, mert natkozólag azt mondja Tuka, hogy vei© kizárólag magánösszeköttetésben állott. Kováccsal mint a Kitel és Brausew-eitter cég alkalmazottjával tárgyalt a Svoradov diákin- teraátus építéséről s amikor ez a terv elesett, egy családi ház fölép Meséről. Különbéin pedig Tuka tagadja airt, hogy összeköttetésben állóit volna azzal & bécsi kémkedési irodával, ahová állítólag Kovács vezette volna. Részletesen foglalkozik Tuka Jostiak volt lelkész- szel, akit ő ki akart ragadni könnyelmű életmódjából. Foglalkozást talált számára a Ro- brana című lap kiadóhivatalában, majd a ro- debrama szervezetben is dolgoztatta, azonban Jostiak rossz szervező volt, miért is szervezési munkáját beszüntették. Sido volt csendőr-kapitánnyal Rózsahegyen ismerkedett meg, ahol Sido fölkérte Fritz képviselőt, hogy legyen segítségére reaktiválásánál. Von Seibl-t személyesen nem ismeri, csupán az iratokban olvasta először nevét s azt sem tudja, hogy kicsoda. Ugyancsak ismeretlen Tuka előtt Loncky Antal és nem mondott lényegeset Bi-ttera Zsigmondiról sem. Tuka kapcsolata a koronatanúval Érdekesen válaszolt Tuka arra a kérdésire, hogy milyen kapcsolatban volt Belánskyval, a per koronatanújával. 1925-ben ismerkedett meg vele — mondta többek között Tuka — -amikor Belánsky a Slovákban cikkeket kezdett írni. Bizalmatlan volt vele szemben és valami távoltartotta öt tőle. mig ellenfeleinek nagyrésze is elismeri egyéni önzetlenségét, inkább romantikus forradalmárt lát benne, olyan carbonieri-féle alakot, amilyenfajta forradalmárok a múlt század első felében sűrűn népesítették be az olasz földet s alá is aknázták a monarchiákat. Bármilyen ideális céljai is voltak légyen Tukának, állapítja meg ennek a sajtónak a visszhangja, az állami élet szerves organizmus s az egészséges organizmusnak védekeznie kell a ba- cillusok ellen. Ezt a bacillust magyar érdekek oltották a szlovák nemzet testébe, Tuka tehát a becsempészett erjesztő gomba és alaposan ki kell operálni. A védelem ezzel szemben legendának minősiti a becsempészést és Tuka működését az autonómia érdekében folytatott és megengedett küzdelemnek igyekszik feltüntetni. Mi Tukában a szlovák néppárt autonomista mozgalmának nagy teoretikusát látjuk, aki eszméket termelt s talán ezekből az eszmékből több meg is valósult, több pedig — mint a Az 1924. évi pozsonyi eucharisztikus kongresszuson Belánsky megmentette a kongresa- szus egységét s attól az időtől kezdve gyakrabban találkozott és barátkozott vele. Belánsky Tuka befolyására kikereszteltette zsidó feleségét és gyermekét. Tuka volt a keresztapa. Mivel Belánsky igen jó szónok és munkaerő volt, 1925-ben Tuka mellett második helyen jelölték a kassai választókerületben, de nem választották meg. Hlinka azzal bíztatta Beiáinskyt, hogy Tuka lemond mandátumáról, mert tanulmányainak akarja szentelni idejét s akkor ő kapja meg Tuka mandátumát. Mert ez nem történt meg, Belánsky egyre jobban elidegenedett s végűi is Tuka ellenségévé vált. Hanzlik és a titkos klauzula Hanzalikra vonatkozólag kijelentette Tuka, hogy igen gyakran jött a Slovák szerkesztőségébe és a szlovák néppárt ellenségeinek táborából hosott különböző híreket. Bizonyos idő múltán az a gyanú merült fel, hogy a szerkesztőségből viszont másfcová visz híreket. Tuka Vacuum juris cikkének megjelenése után azt állította Hanzalík, hogy a turóo* szentmártoni deklaráció titkos klauzulája valóban létezik. Tuka abban az időiben a szlovák nemzet történetét akarta megírni és a tu- róoozentanártoni 1918. október 30-i történelmi ■nap résztvevőitől adatokat gyűjtött. Ezeket kérte Ka Maliktól is, aki kijelentette előtte, hogy részt vett ezen a történelmi tárgyaláson és meg is tudja szerezni a titkos klauzula szövegét. Később ezért a szolgálatért tízezer koronát kért, amely összeget bízásokat emlegetett vacuum juris — nem volt és nem is maradt egyéb, mint, érdekes és szenzációs tudományos politikai elmélet, amely az élet Toricelli-féle vacuumában mozgott. Ő a harchoz eszméket, szellemi fegyvertárat szolgáltatott, de nem volt aktív harcos s ha most, a bünpör idején, felvetjük a kérdést, micsoda aktívuma, gyakorlati eredménye van működésének az autonomista politika szempontjából, negatív választ kell adnunk. A független bíróság feladata, hogy mérlegelje a Tuka ellen felhozott vádat és ítéletet mondjon. A sajtó munkásának a törvény nem ad módot arra, hogy folyamatban levő bün- pörről egyéni véleményt kockáztasson meg. így tehát egyelőre be kell érnünk annak a kívánságnak hangoztatásával, hogy a bírói eljárás folyamán derüljön ki a tiszta igazság, mert ennek üdvös hatása lesz az egész szlo- venszkói közéletre s lényegesen hozzájárul a centralizmus az autonómia viszonyának any- nyira kívánatos tisztázásához.
