Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-27 / 168. (2093.) szám
1929 julius 27, szombat. 7 ^IWCT-M„AG^ARHTEOj.AI> A koMuíó nábob-teány haíáía Marié Huguet, radinghemi földbirtokos, penziótutajdonos és tőkepénzes koldulva járta be Montreali környékét, egyedül élt rongyos pazar lakásában s negyvenegy darabra vagdalva találták meg holttestét egy erdőszélen Montreuil, julius 26. Két nap éta egyébről sem beszélnek az emberek Montreuiil környékén, mint arról a szörnyű leletről, amelyre Radinghem városka veit polgármestere bukkant. Truithe volt polgármester Radingh erűből Mencas felé sétált. Már alkonyodon, amikor áthaladt egy kis erdőn. A keskeny úttól néhány lépésnyire két zsákot látott, olyat, amilyenben a környék parasztjai a burgonyát szokták szállítani. Truite azt bitté, hogy talán valaki az utszélen hagyta két zsák burgonyáját. Letért az útról, botjával megpiszkálta, majd felbontotta a két zsákot. i A rol ptolgármester elszörnyedre látta, hogy feldarabolt emberi hulla részei vannak a zsákokban. Rémülten szaladt vissza a városba és jelentette a csendőrség parancsnokánál, hogy mit talált. Csakhamar Montreuilből is csendőrök érkeztek a kis erdőbe és telefonáltak a bou- logtnei rendőrségnek <is. A dúsgazdag leány koldulni Indián Montreuiillből Radinghemibe ment Rulin törvényszéki orvos és ő rakta össze a hulladara- bokat. Radinghem csendő:rparaincsnoka arra gynakodott, hogy a halott Marié Hu gyet kisasszony, aki néhány nappal ezelőtt nyomtalanul eltűnt Ra- dinghemböl. Ez a hölgy nagyon különös életet élt a kis városban. Dúsgazdag nő volt. Tekintélyes földbirtokai voltak, időnként azonban megunta a magányt és útnak indult a tenger felé. Ilyenkor szegényesen volt öltözve és néha táskája tele volt pénzzel, mindenütt koldusnak mondta magát, igy járt házről-házra, hogy alamizsnáért könyörögjön. Egy héttel ezelőtt jelentette valaki Radin- ghem csendőrfőnökének, hogy Huguet kisasz- szony eltűnt a városból. Az eltűnést senki se vette komolyan, mert mindenki azt gondolta, hogy Marié Huguet ismét kezébe vette a vándorbotot és furcsa szokása szerint sorra járja a falvakat, városokat és kéregét. Muzeum a séma házban Rulin dr. megvizsgálta a hullarészeket és megállapította, hogy a gyilkos baltával vagdosta fel apró darabokra a női holttestet. Negyvennégy darabból állt a borzalmas lelet, amelyet Montreuilbe szállítottak és az itteni morgóiéban a hullaasztalon összeállították. Radinghem lakosai egymásután jelentek meg a hullákamrában, hogy agnoszkálják a feldarabolt holttestet. Noha a fej, amelyet a gyilkos külön zsákba tett, majdnem egészen szétron- osolódott, mégis többen felismerték a hullában a furcsa életű Marié Huguet-t Megindult tehát a hajsza a gyilkos kézrekeri- fcésére. Radinghemiben mindenekelőtt felnyitották Marié Huguet lakását, ahol mindent a legnagyobb rendiben találtak. Most derült ki, bogy Huguet kisasszony háza valóságos magán- muzeum, 'értékes régiségeket halmozott fel szobájában, régi szobrokat, antik edényeket, értékes képeket és perzsaszőnyegeket. A hálószoba különösen nagy fényűzéssel volt berendezve. Huguet kisasszony soha senkit sem engedett be házába, amelyet két esztendővel ezelőtt vásárolt. A meggyilkolt különös leány előélete is rendkívül homályos. Radinghemhen különböző legendák és pletykák keringenek arról, miért költözött Marié Huguet a városkába. Két évvel ezelőtt kora tavasszal turistaru- háiban jelent meg a kisváros uccáián és első dolga volt, hogy érdeklődött, melyik ház eladó. Az első házat, amely gazdára várt, megvásárolta. Ettől kezdve csali ritkán látták. Cselédet nem fogadott, alig mozdult ki otthon, rél, az emberekkel nem barátkozott és annak, akivel mégis szóba állt, mindig szegénységéről panaszkodott. — Valamikor nagyon gazdag voltam, — mondta egyik ismerősének, aki kérdéseivel faggatta, — apám hatalmas ur volt, óriási vagyon fölött rendelkezett. De egy borzalmas családi katasztrófa miatt mindenünket elvesztettük. — Nem akarok többé Póridba menni, nem akarom a régi embereket látni, egyetlen vágyam, hogy felejtsek és nyugodtan éljek. Marle Huguet körülbelül 30 éves lehetett, de senki sem tudja pontosan életkorát. Még mindig fiatalnak látszott, de öltözködését szándékosan elhanyagolta azért, hogy mindenki szegénynek lássa. Csak heweeeu tudták a városban, hogy Moubreuilben penziót vásárolt és Mencas közelében földbirtokot vett. A birtokot épp úgy, mint a montreuili penziót bérbeadta és a bérösszegek felvételére mindig gyalog indult el. Senkit sem avatott bele üzleti dolgaiba és mindenki előtt titkolódzott. Egy csésze kávéért könyörög Dáritas leánya Most még különös rejtély ennek a tragikus- végű leánynak az élete. Monmesin boulognei rendőrfőnök vette kezébe a titokzatos haláleset kibogozásának ügyét és valóságos de- toktivhadsereggel próbálja kinyomozni a rejtélyes életű Marié Huguet titkait. Monmesin rendőrfőnöknek az eddigi adatok alapján az a véleménye, hogy Marié Huguet, aki valóban nagyon gazdag volt, azért élt ilyen különc módjára, mert attól rettegett, hogy meggyilkolják. Marié Huguet egyik szomszédija elmondta, hogy egy alkalommal beteg volt a különös leány. Becsengetett hozzá. A beteg Huguet kisasszony ijedt arccal jelent meg az ajtóban és nem engedte be a látogatót. Amikor a szomszéd ajánlotta, hogy orvost küld hozzá, bevesen tiltakozott ez ellen és elhaló hangon ezt mondta: — Senkinek sem engedem meg, hogy átlépje házam küszöbét, mert az az ostoba hir járja a városban, hogy gazdag vagyok. — Pedig semmim sincs, csak ez a ház. Ez pedig semmit sem jövedelmez. Nincs férjem, nincs apám és nincs anyám, aki pénzzel támogatna. Télen valósággal éhezek, nyáron pedig éhen halnék, ha a kertemben nem csün- genének gyümölcsök a fákon. Most is az éhségtől vagyok beteg. Könyörüljön meg rajtam uram, hozzon valami kevés ennivalót, majd megvárom az ajtóban. A szomszéd erre hazament és egy csésze kávét vitt át Marié Huguetnek, aki lázasan és dideregve még mindig az ajtóban várakozott. Alamizsna-kőrúton tömött tárcával Arról egyelőre fogalma sincs Monmesin rendőrfőnöknek, mi okozta Marié Huguetoél a furcsa halálfélelmet, miért kellett megjátszania az alamizsna kéregető koldust. Az idén tavasszal már egyszer alamizsna- kőrútra indult Huguet kisasszony. Gondosan bezárta a házát, átment először Montreoiilbe, ahol úgy állított be saját penziójába, mint valami toprongyos koldusasszony. Erről a montreuili kirándulásról a penzió bérlője és igazgatója tett érdekes vallomást. — Minden három hónapban megjelent a penzióban Huguet kisasszony. Minden esetben szegényes ruhát viselt és csakugyan olyan volt, mint valami koldus. Nekünk naigyon kínos volt a vendégek előtt tárgyalni ezzel a kü_ lönös nővel. Gyorsan végeztünk vele, odaadtuk a neki járó bérösszeget s aztán útjára bocsátottuk. Legutóbb azonban, amikor' Montreuilben járt, feltűnően idegesen viselkedett. Panaszkod ott, hogy kevés pénzt kap tőlünk és éhen fog pusztulni. Én azonban tréfásan kikaptam kezéből a táskáját, kinyitottam s csodálkozva láttam, hogy a táska tele van ezerfrankosokkal. Huguet kisasszony nagyon zavarba jött és azzal mentegetőzött, hogy az a sok pénz nem az övé, hanem az ezerfrankosokat el kell vinnie Boulogne- ba, ahol súlyos adósságai vannak. Ez a tanúvallomás is azt bizonyltja, hogy Marié Huguet koldus útjaira magával vitte tekintélyes vagyonát Nem merte senkire sem bdzná és otthon sem merte hagyni, mert nyilván attól félt, hogy mialatt ő koldul, addig betörnek a házába és elviszik a pénzt. A radinghemi ház átkutatása során az egyik szekrény fiókjában mégis találtak néhány ezer frankot, de ugylátszik, ez az összeg osak elenyésző töredéke volt Marié Huguet készpénzvagyonának. Orvosi rejtély és szerelem Monmesin rendőrfőnök minden igyekezete arra irányult most, hogy megtudja, kikkel volt bizalma® viszonyban a különös életű kisasszony. Radinghemhen kihallgatott két férfit. Az egyik: D. orvos, akiről azt beszélik a városkában, hogy ő az egyetlen ember, aki időnként mégis be tudott jutni Marié Huguet lakására. Azt is mondják róla, hogy Marié Huguet vőlegénye volt, de a különc leány kikosarazta. A boulognei rendőrfőnök kihallgatta D. orvost, aki beismerte, hogy valóban megkérte fél évvel ezelőtt Huguet kisasszony kezét. — Mairie hallani sem akart arról, hogy feleségül vegyem. Bevallom, másfél év óta rendkiviül rokonszenvesnek találtaim Marié Huguet kisasszonyt, akivel egy kiránduláson ismerkedtem meg. Montreuil közelében defektót kapott az autó. Az autó megjavításával foglalkoztam, amikor az utón szembe jött egy nő, akit nagyon ismerősnek találtam. Megállt az autó előtt és egy darab kenyeret kért tőlem, azt mondta, nagyon éhes. Ettől a perctől kezdve orvosilag nagyon érdekelt ez a különös leány, akiről megtudtam, hogy gazdag, de mindenáron a nyomorgóit és a koldust akarja megjátszani. Minden alkalmat felhasználtam, hogy közelébe jussak és igy történt, hogy néhányszor meg is látogattam. Életéről azonban vajmi keveset mondott és ma is rejtély előttem ez a furcsa teremtés. Elhatároztam, hogy meggyógyítom, mert nyilván az idegbetegség tünetei mutatkoznak rajta, amikor koldusnak teteti magát. Hamupipőke estélyi rubát ölt — Meg kell jegyeznem, hogy Marié tudott szeretetreméltó lenini és Rózsahegy, julius 26. (Saját tudósítóinktól.) Kalandos életű férfiút tartóztatott le szerdán délben a rózsahegyi városi rendőrség. Assec Lévi szaloniki születésű, osztrák át- lampoglárságu nyomdász került a rózsahegyi rendőrség kezére, akit azzal a váddal terhelnek, hogy gyilkossági szándékkal jött Rózsahegyre. A hevesvérű délvidéki embert szerelmi szenvedélye hajtotta országokon át, mert nem tudta elviselni azt a tudatot, hogy szerelmese, Brandscheid Elza táncosnő hüte- lenül elhagyta. Assec öt évvel ezelőtt ismerkedett meg a táncosnővel és csakhamar szenvedélyes szerelemre gyulladt iránta. Amikor a jókeresetü ember azzal az ajánlattal fordult ideáljához, hogy éljenek együtt, a táncosnő otthagyta a parkettet, búcsúi mondott a zajos és kimerítő éjszakai életnek és összeköltözött a nyomdásszal. Az első idők szerelmi turbékolása azonban nem tartott sokáig. Assec rendkívül féltékeny volt a szépséges táncosnőre, elzárta a világtól és minden szórakozást megvont tőle. A változatos élethez szokott nő nem tudott beletörődni nyárspolgári helyzetébe és ezért egy szép napon angolosan eltávozott közös lakásukból. A hevülékeny vérű nyomdász nem tudott beletörődni a szégyenbe és fájdalomba. Négy hónappal ezelőtt hagyta őt el a táncosnő, Assec azonban nyomban kutatására indult, hogy vagy visszatérésre bírja, vagy pedig végleg leszámoljon vele. Néha egy-egy levele el is érte a táncosnőt és a leány megrettenve olvasta ki a szenvedélyes sorokból, hogy otthagyott szerelmese bosszúért liheg és azzal fenyegetőzik, hogyha megtalálja, megöli öt és önmagával is végez . Három hónap óta nincs nyugalma a leánynak, egy helyen sem mer hosszabb ideig maradni, ment Assec hamarosan rájött tartózkodási helyére, úgyhogy a leány minden uj állomáshelyéről tovább menekülni volt kénytelen. Izgalmas hajsza keletkezett, amelynek folyamán legutóbb Szlovenszkó városaiban egyik tánclokálból a másikba szökött a leány, a férfi pedig a most már a vadász szenvedélyességével üzte-haj szólta. Ezen a héten azután Rózsahegyen utolérte. Miikor meggyőződött róla, hogy a szökevény szerelmese a rózsahegyi bárba szerződött, elérkezettnek látta a leszámolás pillanatát. Szerdán délelőtt az egyik rózsahegyi vaskeres- kedősben egy harminc centiméter hossz* konyhakést egv alkalommal kedvemért káprázatosán pompás estélyi ruhát öltött magára otthon. Olyan szép volt, hogy feltűnést keltett volna, a párisi operabálon is. Elhatároztam, hogy feleségül veszem és talán igy sikerül öt meggyógyitanom. De makacsul tiltakozott a gyógykezelés ellen, épp úgy, mint a házasság ellen. Sajnos, hiábavaló volt minden igyekezetem, szóval sem árulta el, hol élt, mielőtt Radinghembe költözött. D. dr. hevesen tiltakozik minden gyanúsítás ellen és a rendőrség egyelőre nem is talált olyan okot, ami miatt komolyan őt gyanúsíthatná a bestiális gyilkossággal. D. elmondta, hogy egy alkalommal Marié Huguet panaszkodott neki, hogy egy radinghemi házaspár az élete ellen akar tömi. Meg is nevezte a két embert. Az orvos azonban nem vette komolyan Huguet kisasszony kijelentését, mert azt gondolta, hogy ideges halálfélelemről van szó. A rendőrség kihallgatta ezt a házaspárt is. A férfi is, az asszony tiltakozott a gyanúsítás ellen. Csak annyit mondtak, hogy jól ismerték Huguet kisasszonyt. Többször próbáltak a lelkére beszélni, hogy hagyjon fel kom édiázásával. Monmesin rendőrfőnök tovább folytatja a tanúik kihallgatását, de egyelőre teljesen eredménytelenül. A rendőrfőnöknek az a véleménye, hogy csak olyan ember követhette el a gyilkosságot, aki jól ismerte Marié Huguet különös szokását és tudta, hogy vándorutjaira magával viszi pénzét is. vásárolt és ezzel felfegyverkezve a táncosnő lakására ment. Benandscheid Elza éppen akkor kelt fel, amikor a férfi lakásának ajtaja elé érkezett. Hirtelen bezárta az ajtót és kétségbeesetten kezdett kiabálni segítségért. Assec erőszakosan akart rátörni, a nagy zajra azonban élőkeiült egy rendár, aki a dühöngő férfit letartóztatta. A rendőrségre vitték, ahol megmotozták és megállapították, hogy gyilkos szándékból üldözte a táncosnőt. A táncosnőt is kihallgatták, aki vallomásában elpanaszolta, hogy egyik helyről a másikra volt kénytelen menekülni, mert Assec több ízben fenyegette meg a véres leszámolással. Bemutatta a férfi több levelét is, melyeknek sorai véres bosszút Lihegtek. A táncosnő vallomása és a tárgyi bizonyitéikok alapján a forróvérű Assec Lévit a rózsahegyi államügyészség fogházába szállították és gyilkosság kísérlete címén megindították a bűnvádi eljárást ellene. Gyilkolt egy dunántúli leány, hogy hozományt szerezzen Győr, julius 26. Szakáll Sándor nyulfalusi gazda már hosszabb ideje jegyben járt Feintl Cecíliával. A jegyesek már a házasság megkötésének dátumáról tárgyaltak, amikor a leány azzal búcsúzott el jegyesétől, hogy hazamegy hozományért. Tegnapelőtt a leány vissza is érkezett a faluba egy kétlovas szekérrel. Vőlegényének pedig azt mondotta, hogy a fogatot fivéreitől kapta pénzbeli hozomány helyett. Szakáll Sándor eleinte örült a hozománynak, bár gyanús volt előtte az ügy. Gyanúja csak erősbödött, amikor a szekeret alaposabban megvizsgálva, annak kerekein vérnyomokat talált. Azonnal jelentést tett a rendőrségen, amely megindította a nyomozást. A nyomozás szenzációs eredménnyel végződött. Kiderült ugyanis, hogy a menyasszony gyilkosság árán szerezte a hozományt. Amikor elbúcsúzott vőlegényétől, hogy hozományáért megy haza, az országúton fölkéredzkedett egy fuvarosnak a kocsijára, hogy azon folytassa útját. A fuvaros a kocsi kosarában adott neki helyet. Egy óvatlan pillanatban a leány a csomagjában hozott baltával hátulról fejbesuj- totta a fuvarost, aki lebukott a bakról. A leány még néhányat sújtott reá, amíg végzett áldozatával, azután az utszéli árokba dobta, a kocsit pedig mint ajándékot hozta vőlegényének. A csendőrség megtalálta a szerencsétlen kocsis hulláját is, a bestiális menyasszonyt pedig letartóztatta. A bártáncosnő és a forróvérű szerb nyomdász tragédiák lété ívelő szerelmi regénye Hajtóvadászat a hűtlen kedvesre — Találkozás egy rózsahegyi bárban — Konyhakéses ostrom a leány lakása ellen
