Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-26 / 167. (2092.) szám
8 'roaGM-A^GfcsR'TÍTKIiAP 1W» }jH<i« », p*aUtt MILYEN IDŐ VÁRHATÓ A hőhullám tegnap dél felé vonult és igy a köztársaságban a legmagasabb hőmérsékletet Nyugat- MlovensKkón (87 fok) mértek. Csehországban & csapadék némi hősiilyedést idézett elő, igy a maximum Prágában 32 fok volt. A hűvösebb légáramlat kiterjedése Szlovenszkóra is várható. — Időprognózis: Változékony, a Kárpátokban zivatarra hajló, lehűlés északon is, nyugati széliéi. — Keresztényszocialista titkárság Verebélyen és Aranyosmaróton. Augusztus 1-én az országos keresztényszocialista párt uj titkársága nyílik meg Verebélyen a Kipke-iéle házban. (Fő-u. 158.) A titkári teendőket Truchlv Alajos látja el csütörtökön, pénteken, szombaton délelőtt 8—12 és délután 2—6-ig. Aranyosmaróton ugyancsak Truclily Alajos tart hivatalos órákat a Benkovics-iéle vendéglőben hétfőn, kedden, szerdán délelőtt 8—12 és délután 2—6 óráig. — 222 óra a távtáncolás ui világrekordja. Londonból Írják: A távtáncolási mánia, ugylátszik, egyre veszedelmesebb méreteket kezd ölteni. Szinte napról-napra érkeznek jelentések a világ minden részéről, hogy egyes elkeseredett emberek megdöntötték a távtáncolá6 világrekordját. Egy ausztráliai jelentés most már azután mindent felülmúl. Arról szó ez a jelentés, hogy Melbour- neben egy hivatásos táncos újból megdöntött minden eddigi világrekordot. Ez a szerencsétlen ember állítólag 222 óra hosszat táncolt egyfolytában, egy perces megszakításokkal. Milyen hasznos teljesítményeket végezhetne ez az ember ennyi energiával! Mindeneseire azonban ez a ténykedése is szép haszonnal járt a számára, mert bravúros teljesítménye után, mint ünnepelt ,,hős“ megismerkedett egy gazdag földbirb' is leányával, akinek rögtön megkérte a kezét és akit hozzá is adnak ... — Fajkürtön hat házat elpusztított a tűzvész. Nyitrai tudósítónk jelenti: Pár nap előtt hatalmas tűzvész pusztított Fajkürt községben s a vörös kakas tegnap ismét meglátogatta a községet. Rövid egy óra alatt hat ház a hozzátartozó gazdasági épületekkel martalékául esett a tűznek. Mivel alapos a gyanú, hogy a tüzet gyújtogatás okozta, a csendőrség erélyes nyomozást indított. — Hintázás közben szerencsétlenül járt egy nyitrai kisfiú. Nyitrai tudósítónk jelenti: A nyitrai Szigeten tegnap délután súlyos gyermekbaleset történt. A játszadozó kisfiúk egy páran primitiv hintát szereltek fel és hintázni kezdtek. Amikor éppen V. J. tízéves kisfiú ült a hintán, a kötél elszakadt s a gyerek nagy ívben repült ki és ütődott neki a szemközti fának. A kisfiú két helyen eltörte vállperecét, azonkívül belső sérüléseket is szenvedett. Eszméletlen állapotban szállították a kórházba. — Tíz millió koronás kárt okozott a somorjai járásban a jégeső. Somorjai tudósítónk jelenti: A járásban julius 7-én átvonuló viha- a most elkészült összeírás szerint körülbelül tiz millió koro- nányi kárt okozott, amelyből egyedül Somorjára három millió korona jut. A károsultak segélyezése érdekében a hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket. — A boxbajnok poréi egy házassági Ígéret miatt. Londonból Írják: Hiába, még a sokszoros milliomos exboxbajnoknak sem fenékig tejfel az élete. Amióta Gene Tunney leköszönt a világbajnokságról és feleségül vette Miss Josephine Lau- dert, az amerikai milliomosleányt, állandóan nagy összegekre perlik furcsa okokból. Megírtuk nemrég, hogy egy Mrs. Katherine Fogarty nevű nő 500.000 dollárra perelte házassági ígéret megszegése címen. Ennek a hölgynek négy évvel ezelőtt udvarolt a boxbajnok és állítólag házasságot Ígért neki. A hosszú pereskedés után Tunneynek végr^ sikerült kiegyeznie az asszonnyal elég tekintélyes összegben. Most azután Mrs. Fogarly férje indított pert Tunney ellen. A férj azzal vádolja Tunneyt, hogy elidegenítette tőle a feleségét. Különös: a férjnek is négy évvel az eset után jutott eszébe a perlés. A férj azt állitja, hogy csak most utólag jött rá — felesége keresete alapján, hogy Tunney négy évvel ezelőtt házasságot is Ígért neki. Tunney ügyvédje most azzal érvel, hogy nem lehetett olyan veszedelmes az az elidegenítés, ha a házastársak azóta is a legnagyobb békességben élnek együtt. „Ha Tunney házasságot Ígért a feleségemnek — reprikázott a tárgyaláson a férj — akkor kötelessége lett volna őt elvenni. Ezzel nekem is komoly szolgálatot telt volna“. Valószínű, hogy a feleség után most már majd a férjjel is sikerül kiegyeznie a szerencsétlen világbajnoknak. — Tüzorkán vonult végig Nyitrabessenyő községben. Nyitrai tudósilónk jelenti: Az elmúlt napokban Nyitrabessenyő községben hatalmas arányú tűzvész pusztított. Takáts József vendéglős házában keletkezett a tűz, amely a dühöngő szélben gyorsan tovaterjedt és elborította a szomszéd házakat. A tűzoltóság emberfeletti erőfeszítéssel igyekezett gátat vetni a veszedelemnek, ami csak részben sikerült. Egész sor ház leégett s üszkös romok, ég felé meredő, megszenesedett gerendák mutatták a tűz borzalmas pusztítását. A tűzkár rendkívül nagv és biztosítás révén csak jelentéktelen része térül meg. A csendőrség a tüz- vizsgálat során megállapította, hogy a korcsma udvarán az istálló közelében legények kártyázlak s egyikük égő cigarettát hajitotl a forgácsok közé. A gyanubavett legények kihallgatásuk során tagadták bűnösségüket. A nyomozás tovább folyik. — Végzetes játék a fegyverrel. Nyitrai tudósitónk jelenti: Verusovce községben könnyen végzetessé válható szerencsétlenséget okozott a fegyverrel való vigyázatlan játék. Pírén Iván földbirtokos alkalmazottja, Sleíkovits Rozália, egy browning-revolvert tisztogatott s a fegyvert tréfálkozva ráfogta Pariik .József gazda sági alkalmazottra. A revolver eldördült és a golyó Pavlik bordái közé fúródott. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a golyó nem érintett nemes szerveket s igy a serül ét nem életveszélyes. Az eljárás megindult. A világtenger keresztelőié Norman diában minden esztendőben megáldja az Atlanti Óceánt a halászfalvak plébánosa — Ezeresztendős népszokás Észak-Franciaorszáúban Le Crotoy, julius bő. 'A ikis normandiai bal ászfa lubau minden esztendőben julius havában zajlik le az a megható és bensőséges ünnepség, amelynek Iliire eljut a francia fővárosba is. Az Atlanti óceán sziklás partja mellett elterülő Le Cro- toytban julius 16-án ünnepélyes szertartások között keresztelte meg a világtengert leemelne atya, a kis helység plébánosa. Hagyományos keresztelőre az egész falu özönlötte el Le Crotoy főterét és Lemoine abbé virágikos zéróval ékes, febérruhás leánykák sorfala között vonult teljes egyházi díszben és a minisztráusfiuk kíséretében a templomba, amely körül a í-ramoLa haditengerészet Brest-i különítményének matrózai állottak diszőrséget. A tágas teret és a kis templom hajóját zsúfolásig betöltötte a hívőik tömege. Viharvert öreg halászok, fiatal legények, menyecskék és gyermekek csoportosultak az útvonalon, amely a népszerű plébános lakóházától a templomig vezetett. A verőfényes vasárnap reggelen gondos kezek már előre virágokkal díszítették a templom oltárát s a litániát zengő fiatalság vallásos meggyőződéssel és keresztény áihletts éggel ünnepelte Észak-Franciaor- szúgnak ezt a kedves emléknapját, A szentmise után a falunak úgyszólván egész lakossága felsorakozott a plébános kíséretéül. A hosszú menet élén Lemoine atyja haladt, kezében a kereszttel, míg a mellette haladó káplán a szenteltvíztartót vitte maga előtt. Mögötte a környékbeli tanyák iskoláinak apró növendékei, fehér fejköős leányok és fiatal asszonyok, rózsafüzért morzsolgató anyókák, legények, férfiak és öregek, végül pedig az államhatalom hivatalos képviselői, a falu jegyzője és a tengerészek kivezényelt osztaga zarándokolt el az óceán partjára, ahová elkísérték a hívők menetét a környéket látogató külföldi turisták és egyéb érdeklődők is, akik néma megilletődéssei voltak tanúi az | évezredes szokásnak, amikor Normandia halászfalva inak plébánosa az Ur nevében megáldja az óceánt A tűző napsütésben hosszú és fáradságos a tengerpartig vezető ut! Sziklaszirtek és göröngyös domboldailak mentén haladnak a zarándokok, akiknek sokszínű nemzeti viselete a mezők virágainak minden pampájával ékeskedik. Előttük mindenütt a lelkiatya fehér karinges alakja, mögöttük pedig a közeli apácakolostor zárdaszüzei emelik magasra orle- ansi Szent Johanna lobogóját. Lemoine atya kivezette nyáját az Atlanti óceán zugó hullám erdeje mellé és a pap most messzecsengő hangon mond imát a tenger halottaiért, majd imája végeztével latin és francia nyelven megáldja a végtelen vizet, a rajta tovahaladó hajlókat és halászbárkákt, a hullámok alatt cirkáló tengeralattjárókat, megáldja az embereket, akik a sorsukért küzdenek az elemek ellen, de áldást mond a tenger madaraira és a vtizek lakóira, a halakra és hüllőkre, minden élő lényre, amely benépesíti az Atlanti óceán beláthatatlan víztömegét, — megáldja őket is, mert hiszen azok is Istennek teremtményei. Ábitatos csendben, némán hallgatják a hívek a plébános áldást osztó fohászát. A férfiak levett kalappal, asszonyok és láynok ösz- szeíett kezekkel imába merülve érzik át a megrendítő pillanat varázsát, amely közelebb viszi őket a pap imája révén a Világok és Tengerek Urához. Most megcsillan a kereszt a plébános kezében — és a kis normandi halászfalu lelkésze, szemben a legyőzhetetlen Óceánnal, a négy világtáj felé Írja le a Megváltó keresztjeiét. A megragadó ünnepség véget ért, — a késő délutáni órákban litániára gyűlnek össze a liivek, hogy méltóképpen fejezzék be a napot, amely minden esztendőben újból megkereszteli a tengert a Katolikus Anyaszentegyház nevében. íves Gartois. Az Atlantisz rejtélye — Hol volt az elmúlt ^boldogok birodalma ?a — (Saját tudóéi tőnk tói.) A történelem és a földrajz legizgalóbban érdekfeszitő problémája a mitologikus Atlantisz-sziget rejtélye. A történelemelőtti idők mesés gazdagságú szigetbirodalma, amely hirtelen titokzatossággal a tenger mélyére süllyed, a csodás kultúrájú, szinpompás Atlantisz, a boldogok birodalma... ez a mese (vagy valóság) évezredeken át foglalkoztatott hivatottat, hívatlant, tudóét és költőt, földrajztudóst ée nyelvészt, geológust és kutatói. Számtalan költemény, fantasztikus regény, mitologikus dráma és archaizáló utópia tárgya, Atlantisz szigete, még ma is félig bebizonyított elméletek, egyenlőtlen logikájú megoldások kusza ködében nyugezik. Létezett e egyáltalában ez a különös sziget- birodalom? És — ha valóban létezett — akkor hol van az a hely, ahol a .tenger alá süllyedt? Ezek azok a kérdések, amelyekrj az Atlantisz- kutatók annyiféle módon kíséreltek válaszolni. Az első történelmi irat. amelyben Atlantiszról említés történik: Pláto két dialógusa, a „Timaeus“ és a „Kritias". A „Timaeua“-ban egy egyiptomi pap igy beszól Atlantiszról: „Akkoriban ott a tenger hajózható volt, ahol a ti Herkules-oszlopai- tok vannak. (A görögök Herkules oszlopainak nevezték a gibraltári szoros két oldalát.) A Iierku- les-oszlopokon túl egy nagy sziget volt, nagyobb, mint Kis-A^sia és Lydia együttvéve. Erről a szigetről el lehetett érni a szomszédos szigeteket és ezeken keresztül a másik sziget szárazföldjét. Ezen a szigeten, az Atlantiszon, csodálatraméltó királyság volt, amely nemcsak a környező szigeteken, hanem a szomszédos szárazföldeken is uralkodott. Hatalma elért Lydiatől egész Egyiptomig és Európában a szárazföld belsejéig---- Később óriási földrengések keletkeztek és árvizek és Atlantisz szigetbirodalma egy gonosz, sorslerhes napon a tenger mélyére süllyedt". A „Timaéus", rövid utalásait Plátó a „Krilias"- baD bővitette, foglalkozott Allantisz belső berendezésével, államformájával és történelmével. Természetesen az utópista Plátó tollából származó ismertetéseket sokan már a görögök között is fantáziaszüleményeknek lartották, mint maga Arisztotelész is. Atlantisz problémája azonban nem olyan egyszerű, hogy csak utópisztikus álomnak, költői elképzelésnek minősíthetnénk. A régészek, kulin rtörténészok, összehasonlító nyelvészek nagyon sok adatból arra következtetnek, hogy Európa, Afrika és Amerika között valahol egy kulturális központunk kellett lenni, tehát körülbelül otl, ahová Plútó egyiptomi papja Allanliszl lielyezle. Viszonylag a legegyszerűbb megoldás űzőké volt. akik Amerikában vélték Aflan'űz szigetbirodal mát fölfedezni. Ezt a elméletet az a feltevés erősíti, hogy már az ókori görögök íh sejthették, hogy valahol a tengeren túl, nyugat felé egy hatalmas földrész húzódik el. Vcrulamí Baco 6b Humboldt is elfogadták ezt a feltevést Amikor Amerika fölfedezése után az európai régészek és etnográfusok az újonnan fölfedezett földrészt tanulmányozni kezdték, arra az hökkentőén meglepő fölfedezésre bukkantak, hogy ott, főleg Közép- Amerikában sok népszokás, vallásos ceremónia, állami beosztás nagyon hasonlít az ókori európai, északafrikai és kisázsiai népekére. A' mexikói hatalmas templomok, a Maya-pirami60k, az azték népek mitológiája mind ezt bizonyítja. Az összehasonlító nyelvészeti és etnográfiai kutatások is rokonságot sejtettek a középamerikai ée európai népek között. Ez az Amerika—Atlantisz-elmélet. Egy másik érdekes teória szerint a azori és kanári szigetek az elsüllyedt Atlantisz szigetóriás hegytárajai. Atlantisz a tenger mélyére süllyedt, de a magas hegyek csúcsai a tenger színe felett maradtak és megalkották a mai azori és kanári szigetcsoportokat. A geológusok kutatásai alapján ez a feltevés nem teljesen alaptalan; Az AtJantisz-kutatások legújabb fejleményei is érdekes megoldást mutatnak. Adolf Schulten, német történész szerint az atlantisz birodalom egyáltalában nem volt szigetbirodalom, hanem: Dél- nyugat-Spanyolország, az a vidék, amely a Guadal- quivir torkolata körül terül el. A történelem kiderítette, hogy ezen a vidéken a Krisztus előtti harmadik évezredben egy ismeretlen nép lakott. Ezt a népet győzte le egy másik tengerésznép, néhány évszázaddal később és megalkotta Tartes- soe városát. Az ismeretlen tengerésznép valószínűiig a krétai, amely a föníciaiak előfutára volt, az ezüstben (cinnben) és rézben gazdag vidéken hatalmas birodalmat képezett. A tárté,ssosiak monopolizálták Európa déli részét és Kis-Ázsiát. Ebben az időben ők voltak az ismert világ kereskedői, tehát tulajdonképpen ők uralkodtak az egész ismert világ felelt. És Tartessos városát csak a Gibraltáron keresztül lehetett megközelíteni. A görögök úgynevezett Herkulesz-oszlopaá között hatoltak át a tartessosi hajók! Tartessos .gazdasága és hatalma híres volt az akkori népek között. Féltették a tartessosi kardot és irigyelték a tartessosi aranyat. Tartessos hatalma és gazdagsága akkor ért véget, amikor a kartágóiak meghódították Spanyolország déli részét. A kartágóiak ugyanis a hódítás után azonnal betiltották a gibraltári forgalmat. A Herkules oszlopai között ettől az időtől fogva csak kartágói hajó hatolhatott keresztül. Schulten magyarázata ez: Tartessost az egész akkori világ ismerte. Amikor a karthagóiak elzárták n gibraltári tengeri utal, Tartessosi elzárlak a világtól. Lehet, hogy maguk is kitalállak meséket, amelyekkel Gibraltár elzárásai menteni akarták, annyi azonban bizonyos, hogy a csodás i gazdagságú Tnrtessosról az akkori viliig többi' uem hallott semmit. A niesó'-, az elbeszélések i szálltak szájról szájra, nőttek és színesedlek, j monda született: megszületett Atlantisz rejtélye. A csipke szerepe a nyári divatban A nyári divat célja küzdeni az egyhangúság ellen. Ezért divatosak a tarka kelmék, a mintázott selymek. Ezért alkalmaznak hímzéseket a ruhákon, ezért divatos a csipkedisz, a csipkeruha. A csipke, ez a finom, bájos lengeeég, sokáig volt száműzve a divat birodalmából, A férfiasságra törekvő női divatban nem játszhatott nagy szerepet, mert akkor egyenesen elfogadhatatlannak minő- sitettéik mindannak alkalmazását, ami nőies volt. így aztán a csipke, amely dédanyáinkat oly hódi- tőan dekorálta, háttérbe szoritottan húzódott meg az áruházak legelhagyatottabb polcain. De az idén végre megváltozott az idők fordulása, a nők megunták az örökös egyszerűséget, egyhangúságot és az eton-frizurával együtt megbukott a fiús öltözködés. A százszázalékos nőiesség hajnala pirkad és a divat visszahívta a csipkét száműzetéséből. Az idén muszlinba, csipkébe, tüllbe, nagy kalapba öltöztet bennünket a divat, mintha egész nap egyéb dolgunk sem volna, mint az, hogy minél csinosáéban cicomázzuk magukat. Az idei nyári divatban a csipkének tehát fontos szerep jut. Az újítások között, amelyeket a divattervezők hoztak, a csipkedisz és csipke ruha egyszerre és mindent elsöprő erővel hódították meg a női sziveket. Vannak divatötletek, amelyeket a világ egyetlen gesztussal visszautasít, viszont mások egy osa pással népszerűek lesznek. Ez az eset történt a csipkével, amelyet az öltözködni szerető nők örömmel #foga#tak. Alig jelentek meg az első csipkés kreációk a divatszalonokban, rendkívüli sikert arattak, bizonyítva, hogy a férfias divatirányzat fölött győzedelmeskedett a nőies divat. Hogy a csipke ennyire kedvelt, az egyáltalában nem is csodálatos. Alig lehet finomabbat, ízlésesebbet elképzelni, mint a szép csipkével díszített habkönnyű nyári ruhát. Akár az egész .-u- ha csipkéből készül, akár csak díszként alkalmazzák, mindig dekorativen hat és mindenkor elegáns külsőt kölcsönöz viselőjének. A sok tarka seiyemruha között valósággal feltűnik a csipkedi- szes ruha, úgy, hogy szinte nem is tudjuk megérteni, hogyan nélkülözhették oly sokáig az igazi divathölgyek. A mai divat szereti az ellentétes kombinációkat és e célra hálásabb anyagot alig lehet találni, mint a csipkét. Mivel a csipke komplikált mivoltánál fogva már önmagában is hat, ezért az egyébként divatos 6zinellentétekre a csipke-kombinációnál nincs szükség. Vagyis csipke és selyem keverésénél keresni kell a színek harmóniáját. A csipkeszinek között legdivatosabb a beige, ho- mokszin, zöld és halványszürke, ha pedig diszként használják, akkor rendszerint a ruha színével egyezik. Estélyi ruháknál a fehér és fekete színek kombinációja igen divatos. A mai divat a finom mintájú csipkékéit favorizálja. A csipkék minősége, milyensége persze a legkülönbözőbb. Egész vékony, könnyű fajtát (amilyen a malin és tüllcsipke stb.) keveset látni, annál gyakoribbak a nehéz csipkefélék. Közöttük első helyen kell említenünk az úgynevezett „che- nille“-csipkét, amelynek jellegzetessége a kiemelkedő, plasztikus mintázás és különös, finom fényessége. Gyakran látni tompafényü, lakkozott csipkeanyagokat, amelyeket elsősorban estélyi alkalmakra használnak. Ezek kemény karakterüknél fogva stilizált vonalakhoz illenek jóL A csipkét, mint már említettük, szívesen kombinálják más anyagokkal: goergettel. crép-de-chine- nel, crépe-satinnel. Hogy a ruhákon hogyan osztják el a csipkét, hogyan a selymet, az nincs szigorú szabályokhoz kötve. Mindenkor a modell formájától függ és az egyéni Ízléstől. Ezen a téren nagy változatosságot engedélyez a divat. Némelykor a ruha alját diszitik csipkével, máskor a derék van belőle, a most annyira divatos volánok szélére is szívesen teszik, néha pedig úgy vegyitik Ö6sze, hogy a selyem felül ée alul egyformán érvényesül és a közepén alkalmazzák a csipkét. Gallért, kézelőket, kis kendőt, mellénykét is készítenek csipkéből, — és mintha a világ valamennyi csapkeszabója összebeszélt volna, mintha elhatározlak volna, hogy feltámasztják azokat a boldog időket, amikor ők uralkodtak a női nyakak körül, — visszatértek a múltból valamennyien. Egyszóval rengeteg díszítési lehetőség van. A selyemnek csipkével való keverése előnyös abból a szempontból is, mert a csipke hozzáadásával régi ruhából könnyen lehet egész frissen ható ruhát alakítani. A teljesen csipkéből ké'--' t ruha csak ünnepélyes alkalmakra való. A csipkeruhák vonalaiban az uj sziluett minden fajtáj szépen érvényesül. Látni gloknis, volános, raftolt, meghosszabbítóit csipkeruha-modeleket. Különösen a most annyira divatos harangszabás fokozza előnyösen a csipkekelme hatását. Az egyenlőtlen, eipfes szabású csipkeruhák azonban csak estélyi alkalmakra valók. Csipkeruhák kísérője a osipketurbán vagy csipkésszalmáju kalap. A legújabb párisi divathírek szerint estélyi ruhákhoz osipkekeztyüt viselnek. Az ilyen k'eztyü hosszú és a ruha színével megegyezik. Amerikai csekkszámlák részére aranycsipkéből és hajszálfinom tüllből készítenek estélyi keztyüt és csipkésen himzett pókhálóvé- kony harisnyát Ilyenek az emberek Remek könyvgyűjteményt Miért nem feszi őket egy rendes könyvszekrénybe! — Nézze kérem, én a könyveket agy szereztem, hogy kölcsönkértem őket, amint látja, meg is kaptam, de könyvszekrényt móg as a barátom se akar adni, akitől a legtöbb könyvöm van! (Opmtvn.)
