Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-24 / 165. (2090.) szám

8 1929 július 24, szerda. 'X^^A\AGkAR'RtRMP — Meghalt a békéscsabai polgármester. Békéscsabáról jeűen/tiik: Berthóty István dír. kormány tanácsos, Békéscsaba polgánmiesteriei, akát a kormány legutóbb kombinációba vett a fóiepánd szék betöltésénél, a szegődi seíbé- szoti klinikán mogihalt. A ipolgánmoster ked­den délelőtt hivatalában hirtelen rosszul lett Az orvosok megállapították, hogy sürgős vak­béloperációra van szüksége. Szegedire szállí­tották, ahol az operáció, a műtétet követő közvetlen jelek szerint jól sikerült. A beteg állapotában tegnap örvendetes javulás mutat­kozott, ma reggel azonban hirtelen rőszül lett és délelőtt féltiz órakor meghalt. A nagy tempóban fejlődő Békéscsaba rendkiviil so­kat köszönhet polgármesterének, ezért Ber- thótyt a város saját halottjának tekinti. _ A pápa hivatalosan kettéválasztotta a na gyváradi egyházmegyét. A nagyváradi egy­házmegye nagyobb része román uralom alá került. XI. Pilis pápa a Magyarország terüle­tén megmaradt rész kormányzására Linden- berger János dr. pápai pralátust, debreceni plébánost nevezte ki, ezzel a kinevezéssel hi­vatalosan is jelezve a nagyváradi egyházme­gye kettéosztását. Lindenberger János 1869 junius 22-én született Gyulán, 1918-ban lett debreceni plébános, várad! kanonok és kis- prépost, 1924 óta kormányozza a nagyváradi egyházmegye magyarországi részét, közben a pápa prelátussá nevezte ki. Hivatalos kine­vezést most kapott az apostoli kormányzó­ságra. ~- Egy magyar festőművész megfesti az olasz trónörökös, Mussolini és Zogu arcképét­Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Mészáros Mihály festőművész az ősz folyamán Tiranába utazik, ahol megfesti I. Zogu albán király arcképét. A művész a télen Rómába is ellátogat. Itt az olasz trónörökös és Musso­lini portréját fogja megfesteni. — Templomokat is fosztogatott a tétlenért kassai betörő. Kassai szerkesztőségünk jelen­ti telefonon: Jelentettük tegnap, hogy Löffel- holz kassai vaskereskedő lakásába Slabynoha Ferenc foglalkozásnélküli szabósegéd betört, de munkája közben a kereskedő fia megcsíp­te, lefogta és a rendőrségnek adta át. A betö­rőt mahallgatta ki a rendőrség. Slabynoha el­mondotta. hogy a sziléziai Ostrauból öt nap­pal ezelőtt gyalog indult Szlvoenszkóba és út­közben több templomot is kafosztott. Lipt.ó- szentmiklós közelében egy falu templomának perselyeit feltörte s azok tartalmát ellopta. Mivel az utóbbi időben Pozsonyban is több betörés történt, a rendőrség abban az irány­ban nyomoz, nincs-e Slabynchának valami köze ezekhez a betörésekhez is. Nagyjelentőségű változások a görögkeleti egyház világszervezetében Küszöbön áll az anglikán és ortodox egyházak egyesülése r* Mindenfajta iedéícserép CJchuíz (jöztéglagyáraf: c. t. Sucany — Infellingens betörőket fogott el a buda­pesti rendőrség. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Négy hónappal ezelőtt vak­merő betörést követtek el fényes nappal Or­mai Mérné Horánszky-utc-ai lakásában. Há­rom jól öltözött fiatalember jelentkezett az asszonynál és egy kiadó üzlethelyiség után érdeklődött. Amikor az asszony feljegyzéseit akarta megnézni, a fiatalemberek revolvert rántottak s azzal sakkbatartva az asszonyt és házvezetőnőjét, az egész lakást kiforgatták és kifosztották. A fiatalembereknek azóta nyomuk veszett. A napokban felhívták a bu­dapesti rendőrség figyelmét két rendkívül elegánsan öltözött fiatalemberre, akik na­gyon feltűnően viselkedtek. A detektiveknek sikerült a fiatalemberek fényképét is hama­rosan megszerezni, amelyen Ormainé kétsé­get kizáróan felismerte lakásának kifosztőit. A rendőrség emberei hamarosan előállították a két fiatalembert Tóth János volt kereske­delmi alkalmazott és Vámos Jenő állami na- pidijas személyében, akik rövid tagadás után beismerték, hogy ők követték el a vakmerő nappali támadást Ormainé lakásában. Elmon­dották azt is, hogy harmadik társuk Szviosák Lajos magántisztviselő, aki jelenleg Kerek­egyházán tartózkodik. A budapesti detektí­vek kiutaztak Kerekegyházára, ahol SzvincsS- kot valóban megtalálták s őt is letartóztat­ták. Megállapították, hogy a fiatalemberek a zsákmányon egyenlő arányban megosztoztak, de a rabolt pénzből már nem találtaik náluk semmit. — Virtuskodásokorfa. súlyos sicroncsétlenség a* eperjesi körhintánál. Eperjesi tudósitónk jelenti: Vasárnap délután a vásártéren felállított körhin­tánál könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt A sebes forgásban levő körhintán egy fia­talember virtuskodásból el akarta kapni szom- azédnőjét és hogy ez jobban sikerüljön, kinyitotta a biztositó pántot. Abban a pillanatban a centri- petális erő óriási vehemenciával a bámulók töme­gébe röpítette, óriási zűrzavar és jajveszőkelés támadt s amikor a pánik lecsillapodott, megállapí­tották, hogy a szerencsétlenségnek több komoly sebesültje van. Tuck János kilencéves flu kulcs­csonttörést, valamint erős belső sérüléseket szen­vedett, mig Lepcsik Mária nyolcéves és Webcr István kilencéves gyermek kisebb sérüléssel mztn meg a balesetet. A virtuskodó legény a nagy aQmvarbta kereket oldott. A római keresztény egyház első ellenzéke, a görögkeleti egyház, amelynek központja Konstantinápoly volt, évszázadok óta lassan- lassam annyira szét tagozódott különböző nemzeti egyházakra, hogy ma már alig be­szélhetünk egységes görögkeleti egyházról. Ennek az egyháznak feje eredetileg a kon­stantinápolyi pátriárka, de az ő hatalma ma már inkább csak névleges. Évszázadokkal ezelőtt függetlemitették magukat tőle a Jeru­zsálem i, cyprusd, antióöhijai és egyéb önálló pátriárkák. Később az önálló orosz egyház megalakulása okozta a legérzékenyebb vesz­teséget, amelyről tudjuk, hogy a görögkeleti vallásuak nagyobb többségét foglalja magába. Az orosz egyház Koustantinápolytól teljesen függetlenül szervezkedett meg, csak litur­giája azonos az eredeti görög liturgiával, de ennek a nyelve ó-szláv nyelv. A konstantinápolyi pátriárka tekintélye ak­kor állt a legmagasabb ponton, amikor Bi- j zánc még keresztény császári főváros volt. tele fénnyel és pompával. 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyi és az utolsó bi­zánci császár elesett a város utcáin folyó el­keseredett és kilátástalan harcokban, amelye­ket személyesen vezetett. A megrémült görög előkelőségek Justinián császár világraszóló híres bazilikájába, az Aja Szófiába menekül­tek s a megszálló törökök ott mészárolták le őket. De a hóditó török szultán az ostromálla­pot befejezte után igen okos politikát kez­dett, mert belátta, hogy a fővárossal együtt birtokába került görög császári birodalom keresztény lakosságát nem kényszerítheti val­lása elhagyására és a mohamedán vallás fel­vételére. Igaz, hogy megfosztotta a pátriárkát bazi­likájától, melyet sietve mohamedán mecset­té alakított át, de adott neki más templomot. A török szultánok a későbbi idők folyamán is igyekezetek bevonni a pátriárkát saját po­litikai céljaik szolgálatába, ami sikerült ne­kik és a konstantinápolyi pátriárka sok tör­ténetírónak egybehangzó véleménye szerint még nagyobb politikai hatalomra tett szert a török szultánok alatt, mint a régi görög csá­szári uralom alatt. Igaz, hogy el kellett köl­töznie a fényes bizánci palotából és hosszú vándorlás után Konstantinápolynak Fanar nevű kis külvárosában kellett letelepednie igen szerény keretek között, de úgyszólván szuverén joggal intézte az egyre nagyobbodó török császári birodalom keresztény népessé­gének ügyeit. Cárok helyén — az angol király De az egyház hatalma a politikai tekintély- lyel és súllyal együtt lassan-lassan csökkent az utolsó évszázadok folyamán. Különvált a bolgár egyház, amelyet a pátriárka szakadár- nak nyilvánít ott, utána különváltak a török uralom alól felszabadult nemzetek nemzeti egyházai. Önállóságot kapott a szerb egyház, a görögországi görög egyház és a világháború után külön nemzeti egyházakat alakítottak a konstantinápolyi pátriárka beleegyezésével és engedélyével a lengyelek, litvánok, a finnek, az esztek, a csehek, az albánok stb. A kontantinápolyá pátriárka ma, az a/ngo- rai nemzett török kormány uralma idején, már csak névleges hatalommal bir, mert a legutolsó görög-török háború idején az akkori pátriárka nagyon is a görögök pártjára ál­lott. Sokáig úgy látszott, hogy ez a helyzet végzetes az egész görögkeleti vallásra nézve. De a legújabb események azt mutatják, hogy nem igy van. Egyik legfontosabb tünete ennek a válto­zásnak az a mozgalom, amelynek célja nem kisebb, miint egyesíteni az anglikán és a gö­rögkeleti egyházakat. A cantarbury-i érsek ebben az irányban már felvette az érintkezést a különböző görögkeleti egyházak fejeivel és úgy hintik, hogy a megegyezés és a teljes egyesülés küszöbön áll. Igen természetes, hogy ennek az egyesülésnek nagyon messze­menő politikai következményei lehetnek. A bizánci görög császárok óta csak az orosz egyháznak volt igazán világi feje is: a „min­den oroszok cárja“. De II. Miklós megyil- kolása óta az orosz görgökeletiek úgyszólván vezető nélkül vannak. Nincs kizárva, hogy az anglikán és ortodox egyházak egyesülése után II. Miklós cár helyére az angol királyt fogják a „minden görögkeletiek" főpártfogó­jává felkérni. Római interjú Amanullah-va Az afgán ex~király visszavonta lemondását és reméli, hogy hazatérhet Róma, julius 21. Büszkén válthatom, hogy a külföldi újságok tu­dósítói közül az egyedüli vagyok, akinek sikerült Afganisztán ex-királya közelébe jutni, aki, mint ismeretes, Rómában telepedett le. Amanullah jelenleg az afgán követség vendége, egy fehér, kacér kis villában, a Via Nomentanán, nagy csend és magány között. Vagyis jobban mondva, a csend és magány csak tegnapig ural­kodhatott háborítatlanul a villa körül, mert az exkirály megérkezése óta újságírók, filmesek, fényképészek, kiváncsiak táboroznak állandóan körülötte, akik a száműzött királyt akarják látni. A követség személyzete azonban szigorúan ra­gaszkodik a parancshoz és 6enki sem lépheti át a villa kapuját. Nekem is csak egy befolyásos személyiség ajánlólevelével sikerült bejutnom, aki hosszabb ideig élt Kabulban és akit az ex­király jól ismert. Amanutlah a királynővel, nyolc gyermekével, az anyakirálynővel és csekélvszámu kisérettel ér­kezett Rómába. Ez utóbbiak között van egy firenzei szülésznő is, aki Kabulban állandóan a királyi palotában lakott és követte a királyi családot a száműzetésbe is. Az ex-király éppen a villa kertjében sétálga­tott. Figyelem; boldog és elégedett ember benyo­mását kelti. Tökéletes európai elegáncia, szürke kabát és kalap, fehér nadrág. A tolmács utján tudomásomra hozza, hogy' semmi különösebb mondanivalója nicsen. Azért jött Rómába, hogy kipihenje magát a sok emóció után és nyugodtan éljen, mint akármelyik polgár. Azután, mindig tolmács utján, felhatalmaz arra, hogy szabadon intézzek hozzá kérdéseket. így én azt kérdezem őfelségétől, milyen tervei vannak a jövőre nézve. — Nincsenek terveim — feleli Amanullah. — Egyelőre még nem határoztam és nem tudom, .mit fogok teuni a jövőben. Reményiem azonban, hogy az események rövidesen meg fogják engedni, hogy' visszatérjek a hazámba és ott lőhessek még néhány évig. — Miért választotta őfelsége Rómát letelepedési helyéül? — Számos okból — mondja a tolmács a király válasza után. — Elsősorban azért, mert Róma kii­mája nagyon hasonló Afganisztánéhoz és ez na­gyon hasznos, főleg őfelsége gyermekeinek. Ezen­kívül a múlt évben Európában tett utazása alkal­mával Olaszország nagyon megragadta őfelségét. Amerikában a férj kövérsége: válóok A férj köteles lett volna egy év alatt negyven kilót fogyni Newyork, julius 22. A „Cruelty" (kegyet­lenség) az amerikai törvények értelmében a leggyakoribb válóok. Általában kegyetlenségnek nevezi az amerikai házas­sági törvény mindazokat az eseteket, ami­kor valamelyik házastárs a másiknak jogos kívánságait elfogadható ok nélkül nem akarja teljesíteni. Sok furcsa dolgot nyílvánított már „kegyet­lenségnek" az amerikai biróság, de a new- yorki törvényszék legújabb Ítéletére mégsem számított senki. A válóperben kegyetlenségnek minősítette azt, hogy egy kövér férj nem akart le­fogyni. A kegyetlen kövér férj D. L. Samuels 120 ki­lós és foglalkozására nézve a newyorki tőzs­de tagja. Mint felesége válókeresetében elő­adja, Marienbadbari ismerkedtek meg. Samuels már akkor is nagyon kövér volt és szorgalmasan tartott fogyókúrákat. — Nagyon szerelmes volt belém — mondja panaszában a felesége — és ez határozottan Jól tett neki, mert akkor erősen fogyott. Megkérte a kezemet és megígérte, hogy odahaza is energikusan folytatni fogja a fogyókúrát. Azt ígérte, hogy egy éven belül 40 kilót fog fogyni. Ebben a reményben azután hozzá is mentem feleségül. Rettenetesen o&alódtam. Alighogy visszatértünk Amerikába, abba­hagyta a fogyást. Otthon nem adtam neki reggelit. Korán távo­zott és azt mondta, tornászni megy, hogy et­től is jobban fogyjon. Kiderült azonban, hogy nem tornászni ment, hanem ehelyett beült egy vendéglőbe s fantasztikus adagokat fo­gyasztott. így azután ahelyett, hogy fogyott volna, egyre lobban hízott. Azt hiszem, ez a legnagyobb kegyetlenség, amit egy férj a feleségével szem­ben elkövethet. A válóperes tárgyaláson a kövér férj rezig­nált hangon védekezett a súlyos vád ellen. — Én megtettem minden iehetőt a fogyás érdekében, de nem használt. Nem érteni, miért találja ezt kegyetlenségnek a feleségem. Azt hiszem, túlsók romantikus regényt olva­sott s ez megárthatott neki. A biróság azonban megállapította a kegyet­lenség tényét. Indokolás: Az asszony azzal a feltétellel ment hozzá feleségül, ha egy éven helül 40 kilót lefogy. Ezzel szemben a férjnek eszeágában sem volt fogyni, sőt tendenciózusan evett, csak azért, hogy még jobban meghízzon. Megtévesztette a feleségét, kegyetlen volt hozzá. A biróság ezekután heti 120 dollár tartásdijat Ítélt meg a kegyetlen kövér ember feleségének. úgyhogy azt minden más ország felett előnybe helyezi. A múlt évi fogadtatása is sokban befolyá­solta őfelsége elhatározását. Most is, amikor az olasz határhoz ért, több magasrangu hivatalnok várt már rá, ami őt nagyon kielégítette. — Kérném őfelsége magyarázatát arra nézve, hogy noha lemondott, mégis az afgán követség vendége, holott ez külföldön az uj államformát képviseli. — Én lemondtam, de később a lemondásomat visszavontam — felelte az exkirály — és igy az afgán követ­ségek, nagyon kevés kivétellel, nem ismerték el az uj önhatalmú és törvény­ellenes változást, amely államformának nem nevezhető. Hogyan is lehetne elismerni a bitorlást, amit egy analfabéta bandita, Bassia Sakav, egy vizhordó fia követ el? A régi hivatalnokaim hüsé"ű nagyon meghatott — teszi még hozzá Amanullah. És meglepetve látom, hogy könnyek fátyolozzák az exkirály szemét. Megkérdesem ezután, vájjon megfelel-e a való­ságnak, hogy Bascia Sakaot egy európai nagy­hatalom támogatta, a tolmács azonban nem tartja helyénvalónak a kérdésemet a király előtt megis­mételni. Őfelsége azonban tudni óhajtja, mit kér­deztem és amikor a tolmács lefordítja a kérdése­met, mosolyogva néz rám. Lehetséges, hogy téve­dek, de én a szemeiből határozott igent véltem kiolvasni. — Afganisztán jelenleg milyen helyzetben van? — kérdem. — Amilyenben egv bandita kezébe került or­szág lehet, — volt a válasz. — . mullák által meg­tévesztett és fellázított nép először ellenem for­dult, mert reformjaimban az ország tradicióinak és a Korán tanainak megsértését látta. Később belátta, hogy megtévesztették, megértette, hogy rágalmaztak és ismét mellém állt. De már késő volt; a bandita ki tudta használni a kedvező pillanatot, hogy hatalmába kerítse a fegyvereket, a pénzt, az élelmiszerkészleteket és a főbb stra­tégiai pontokat, úgyhogy a népr.°k el kell most őt tűrni félelemből és tehetetlenségből. Jelenleg Afganisztánban a legvéresebb terroriz­mus és a legnagyobb káosz uralkodik, amelyet csak elképzelhetünk. A nép fegyvertelen, éhes és szervezetlen. Itt ismét őfelsége jövőre vonatkozó tervei után érdeklődöm, de azt a választ kapom, hogy egy­előre csak egy terve van: automobilkiránduláso- kat fog tenni Olaszországban, őfelsége nagy ked­velője az automobilnak és kitűnő vezető. Megkérdem még, milyen okok kény szentelték őfelségét, hogy feladja a harcot Afganisztánban. — Azért, volt a válasz, — mert az országot a számos egymással szembenálló párt harca telje­sen kimerítette. A küzdelmet nem lehetett egy­ségesen irányítani és hiányoztak az anyagi feltéte­lek, ahhoz hogy legalább részben újra lehetett volna szervezni egy hadsereget, amely el tudott volna bánni a kimerítő guerilla harcra berende­zett bandáikkal. Most Amanullah udvariasan tudomásomra hozza, hogy a kihallgatás véget ért. Kezet nyújt, majd római üdvözlésre emeli karját és elindul a villa felé. Corrado Rossi. — Tíz év után fölfedezett gyilkosság. Kas­sai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Tiz esz­tendővel ezelőtt a Zicby-uradalom erdőőrét az uradalom erdejében meggyilkolva holtan talál­ták. A gyanú akkor Hanák Mihály gazdára te­relődött. Mivel azonban a nyomozás nem tu­dott biztos adatokat szolgáltatni ellene, rövi­desen szabadonbocsátották. Hanák közben Ka­nadába vándorolt. Vasárnap a falu korcsmájá­ban Kovács Mihály és Rudnyánszky Jotavf gazdák idogáltak, majd összeszólalkoztak és rövidesen verekedésre került a sor. A vereke­dés tüzóben Kovács dühösen ki Altot vőfély tár­sára: „Te is ott voltál az erdőör meggyilkolá­sánál!" A'gazda elszólása tudomására jutott a osendőrsógnek, amely nyomozást indított és kiderült, hogy az erdőör meggyilkolásánál a közben Kanadába kivándorolt Danákon kivid Rudnyánszky is részt vett. Kihallgatták, be­ismerte, hogy a, gyilkosságnál jelen volt Le­tartóztatták és beszállították a kassai ügyész­ség fogházába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom