Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-23 / 164. (2089.) szám
4 1929 juMug SS, kedd. Hat magyaifaló cikk a Národny Dennik három oidaián- Már a Slovák is megunta a folytonos uszításokat — Prága, július 22. Ivánka Milán szócsöve, a Národny Dennik híres arról, hogy a legotrombább támadásokat intézi állandóan a magyarság ellen. Támadásai már azt 6em érdemük meg, hogy azokra reflektáljunk. Idők jele s egyben a leglesujtóbb Ivánkéék harcmodorára, hogy- a Národny Dennik folytonos ■magyarfalasát már a szlovák néppárti központi sajtóorgánum, a Slovák is megelégelte amiről alábbi cikke klasszikusan tanúskodik: A Národiny Dennik minden számában támadja a magyarokat. Ez kötelessége ennek az újságnak, amely a mai Magyarországban is szabadságunk veszélyeztetőjét látja és mi távolról sem akarjuk a Národny Dennik kedvét ezektől a támadásoktól elvenni. Csak támadjon és vádoljon, de emellett legyen tekintettel arra, hogy van néhány intelligens olvasója is, akiknek még sem lehet Magyar- országról mindent beadni. Vettük magunknak a fáradságot és az utolsó betűig elolvastuk a lap szombati számát, amely elejétől végig tele van magyarellenes uszításokkal. Elsősorban megállapítjuk, hogy a Národny Dennik említett száma, amelynek csak három oldala szöveg, az utolsó oldal hirdetés, hat magyarellenes cikket tartalmaz. Vegyük őket sorrendben: ,,A vasutasok nemzeti ,szövetkezetének hatalmas megnyilatkozása a magyar terror ellen44 — az első c.ikkuek a címe. Alcíme pedig: A ludák szervezel'• megbízhatatlansága. Ez a cikk stilisztikailag nagyon gyengén leírja a kassai vasutasok manifesztációjái és kidicséri a nemzeti demokrata vasutasok elnökét, akinek beszéde óriási hatást keltett. Ebben a nagyhatású nyilatkozatban azt mondja, hogy „a magyaroknak egyszer már tudatában kell lenni, hogy nem élnek a kilencedik században, amikor Ázsia ismeretlen végeiből Középeurópába jöttek, hogy itt gyilkoljanak, raboljanak, rabszolgaságba hurcoljanak embereket, hogy azután aranyért és egyéb vakságokért adják vissza szabadságukat, amint ezt most talán Pechával akarják megcsinálni, hanem a huszadik században élnek és szomszédaik szlovákok és csehek, akiknek nemcsak példás múltjuk van, hanem kemény öklük is, amelyet ha provokálják őket, használni is tudnak, hogy megtartsák respektusukat, amely őket joggal megilleti.“ A másik cikkben: „Utazzanak-e a szlovák diákok Magyarországra? Biztositja-e a nekik Magyarország a személyi biztonságot?44 — óva inti a szlovák diákszövetségei, a Budapesten tartandó nemzetközi diákkongresz- szuson való részvételtől és ped.ig azért, mert „a szlovákok számára Magyarországon úgyszólván ex lex állapot van érvényben44* és hogy Magyarországon a szlovákot minden ok nélkül internálják, bezárják. „A szlovák akadémiai ifjúság számára nincs meg Magyarországon a személyes, nemzeti és politikai biztonság4.4 A további két cikk cimei a kővetkezők: „A németek is elítélik Magyarország ki- sebbségellenes politikáját. Magyarország sa ját kisebbségeiért harcol, de más kisebbségeket durván elnyom44 és „Vita Magyarország rosszul megszövegezett jegyzékéről44. A szlovák intelligencia nem akar kis községekbe menni — ez az ötödik cikknek a címe, amelyben azt mondja, hogy a magyar ügyvédek megtelepszenek a szlovák vidékeken, miáltal a magyar és német intellektuellek befolyása alá kerülnek. A hatodik és utolsó cikk már tartalmánál lógva olyan klasszikus — írja a Slovák — hogy azt teljes terjedelmében idézzük: Pecha vasutas a börtönben ül... Pecha vasutas, a csehszlovák vasút alkalmazottja, rendesen teljesítette kötelességét, amikor jött a magyar szoldateszka és a középkorra emlékeztető barbár módon erőszakkal elhurcolta és börtönbe vetette. A Magyarországról kié éréit csehszlovák politikai foglyok borzasztó dolgokat beszéltek a magyar börtönről. Nem túlzottak, mert egész testükön a nyitott, vagy rosszul brhrggedt sebek, az erőszakos megvakifás, nyíltan bizonyították, hogy ezek nem börtönök, hanem kinzókamrák. Kinzókamrák, amelyekben a magyar ál-latias rezsim a kultur Európa szemei előtt bestiális módon kínoz és halálracsonkit ártatlan csehszlovák állampolgárokat... Mialatt a csehszlovák külügyminisztertől „függő sajtó44 naponta dicshimnuszokat zenge- dez főnökének világi tekintélyéről. Ez a világi tekintély nem tudja megmenteni az egyszerű szerencsétlen Pecha vasutast a borzasztó kínoktól é.s a szabadságától való példátlan megfosztástól. Példaadó tett helyett csak vérszegény papirosPrága, július 22. A minisztériumok hatásköre törvényileg még a mai napig sincsen rendezve, bár az alkotmánytörvény 85. paragrafusa megállapítja, hogy a minisztériumok hatáskörét törvényben kell előírni. Ezzel a kérdéssel foglalkozik Matousek cseh nemzeti demokrata képviselő, aki többek között ezeket Írja: Az 1918 november 2-áróí kelt 2. számú törvénnyel megalakították ugyan a minisztériumokat, anélkül, hogy azok hatáskörét megái Lapították volna s ezért a mai minisztériumok hatáskörére még a régi osztrák, illetve magyar előírások mérvadóik. Kétségtelen, hogy ez a bizonytalan jogi állapot, az állam megalakulása első idejében kedvezőtlen következményekkel is járt, mert sokszor elfelejtették, bőgj' a minisztérium közigazgatási ügyekben harmadfokú hatóság és a fiatal demokrácia politikai nyomása alatt a miniszterek gyakran olyan ügyeket intéztek, amiket a járásfőnöknek vagy az adóhivataluknak kellett volna elintézni. Kétség nem fér ahhoz, hogy ma is érezni ennek a törvényes rendezésnek a Kányát. Az unifikációs minisztéruim már hosszabb ideje dolgozik az erre vonatkozó törvényjavaslaton. Előkészítő munkálatai során összegyűjtötte az eddigi hatásköri gyakorlat, összes eredményeit, azonban még csak meg sem kísérelte a hatásköröket revideálni és úgy elosztani, ahogy ez helyénvaló lenneMatousek képviselő több példát hoz föl a mai tarthatatlan helyzetre. így rámutat többek között arra, hogy a szak- és tanonciskolák nem a kereskedelemügyi minisztérium I. Egy kerti vendéglőben ültem este. a. ze- De szólt, s két zenedarab között a szünetben valahogy felnéztem és az emberek arcát néztem, akikkel együtt ültem a kertben és hallgattam a zenét és ettünk és beszélgettünk. Valahogy, egészen valószinütlentil, azt vettem észre, hogy mindenki komoly és szomorú. — Az emberek rosszkedvűen, fázósan ép szótlanul ültek az asztaloknál, mintha a helyiség vendégei összetartoznának, s valaki éppen az imént egy minden tekintetben kellemetlen, elszomorító és elgondolkoztató hírt, közölt, .volna velük, a zene is hallgatott. Úgy ültünk mind. mintha most magunkba s'/állnánk, belátva az élet hiv>ágor- küzdelmét, különös tekintettel a viszonyokra, melyek nem a legjobbak. Nem valószínű, hogy 'Ilii au » mi ......ni Mimin un iiiiiihm mm mii hiiiii nm n mi in imwi n mi n n lé tifeiráf igénylők kérjék a Csizi Jőö Króm Füröö Prospektusát mindenkinek ugyanaz jutott eszébe a nagy kerthelyiségben. valószínűbb, hogy mindenki mécs más eredőből vezethette le ezt. a közös r ,ss/.- kedvet, amelyet némán kihirdettek a lokálhin. Tétován és csodálkozva néztem az emberek ar cát, akik végre is üdülni és szórakozni jöttek ide. Csupa, merengő, savanyú arc. Kanyar mosoly. ez volt a legjobb. Valami dolgozott bennük. amit nem tudtak estére kikapcsolni, id - hozták, s itt járt bennünk tovább, csendes dobogással. mint a félig leállított motor. Szomorúság és elégedetlenség, gondlcrhes tépe'ődé:- és rosszkedvű fáradtság. Mindenütt fáradt embere,k, ahová néztem. Fáradt, szinti1 megkínzott, apatiku- és morcos arcok. Sehol egy nyílt, ti de jegyzékekkel beszél. Nem más ex, műit egy újabb lerelecske az „uj réz sím “-koszorújához. Látni, hogy a Národiny Deunik-eí csehek Írják, — fejezi be a Slovák. — A szlovák nyelvet helyesen nem tanulták meg, de a pozitív munka helyett, amellyel a szlovákokkal való lelki törődésüket kellene bebizonyita- uiok, durván uszítanak a magyarokra és ezzel akarják megnyerni a szlovákok köszönetét és tiszteletét Avagy azt akarják megmutatni, hogy ők milyen hazafiak és megmentéi a köztársaságnak. Vájjon hogy is lenne az, ha Kramár dr. megtiltaná a Národny Den- nikrnék, hogy a magyarok és szlovák néppárt ellen írjon és uszítson? Ezek az emberek a tilalomtól bizonyára megbolondulnának. Azit hisszük, hogy a Slovák cikkéihez kommentárt fűznünk nem szükséges. végrehajtása, valamint a gyári üzemek, a döntőbíróságok sem. Az utóbbiak a népjóléti minisztériumhoz tartoznak. Ezzel szemben a földművelésügyi minisztérium hatáskörébe esnek a mezőgazdasági iskolák, a mezőgazda- sági alkalmazottak szociális ügyei, az elemi károk, a mezei őrszolgálat ellenőrzése, a vilin mosilás stb. Ha összehasonlítjuk a két minisztérium hatáskörét, úgy arra a különös és mondhatni érthetetlen ténymegállapításra jutunk, hogy az államban, amely csak felerészben agrár és állandóan indu&ztrializálódiik, a mezőgazdasági minisztérium hatásköre és költségvetése aránytalanul nagyobb, mint az ipar- és kereskedelemügyi minisztériumé. Ezeket az aránytalanságokat a minisztériumok kompetenciájáról szóló uj törvényben kellene elíminálni. A hatásköröket az állam tényleges gazdasági, ipari és kereskedelmi szükségei szerint kell megállapítani és ezzel egyidejűleg egyes minisztériumokat meg kell szüntetni. Matousek azonban nagyon jól tudja azt is, hogy az u.i hatáskörök megállapítása politikai nyomás és politikai befolyás nélkül nem valósítható meg. Jó lenne, ha az unifikációs minisztérium ed- ; digi tanulmányai és az eddig Összegyűjtőit anyag alapján egy uj törvény ja vaslatot dol- j gozna ki, amely alapjában revízió alá venné 1 a minisztériumok kompetenciáját, mert ez a í kormányzás összpontosítására, ökonomizálá- j sára és végül is a minisztériumok számának 1 csökkentésére vezetne. . friss nevetés. A nők is csak úgy bámultak maguk elé. Lehet, hogy tévedek, én csak a magam életének sugárkörében tudom megítélni a jelenségeket, de arra kellett gondolnom, hogy igazában hét-számra eljárok anélkül, hogy egy elégedett emberrel beszéljek. Talán van egy kör vagy társulás, vagy kaszinó, ahol az emberek ma is boldogok és elégedettek, nem tudom. De akikkel én naphosszat találkozom, az mind elégedetlen ember. Fixíizetéses, vagy szabad pályán, magasállásu nr vagy kuli, hétszámra, hónapszámra nem találkozom jókedvű emberrel. Talán peehein van. De talán egészen különös szerencse kell ahoz. mini a. mesében, hogy boldog emberrel találkozzak, s annak sem lesz inge. Ha, tábornaggyal beszélek, vagy iroda- szolgával, mind nyög. dohog, lpizza a szót. Keserűen, laposan néz vissza, int, fáradtan motyog valamit- Kevés város van. ahol olyan kevés a mosolygó ember, mint ma Pesten. Elégedetlenek. Mindegyik más és má-s okból elégedetlen. de ha a végén összeadom, valami közös nyavalya rág rajtuk. Talán az igényeik túlzottak? Nem hiszem. Az ember felmérje °d- hetne ezen a nya,fogáson, ha nem nézne beszéd közben a nyafogó szemébe. Milyen fáradtak' a szemek, nézzenek csak körül. A száj még pofázik, a kezek mérgesen vagy közönyös ref lexol hadonásznak, de a szem már nem hazudik. fáradt, egykedvű, iir^s. Afrikában láttam ilyen szintieket. Kar-tum. elüti a kuhlesok ültek Fizessen elő a sár lépes Hét-re Előfizetési ára % évre 36.— Kcs. Kárpitos javítóműhely. £32Sü &s±jgüSJli B vidék részére is jutányos érákon vállaljuk, Prska VB. Vftanmké Bubensky Pivorar). Mindenféle régi botort veszünk és eladunk. igy, a legyek belepték az arcukat, kínzó, maíró csípésekkel marcangolták őket, s a szemek egykedvűen bámultak, a szem pillák egykedvűen pislogtak, a kéz nem rebbent föl és nem tiltakozott. IL Nyaralás. Nem megyek nyaraim, mert fáradt vagyok. A város itthon nyaral, mert fáradt. Nem is azon a pár pengőn múlik, valahogy, valahonnan, ha nem lennék ilyen nagyon fáradt, mint te meg ő, össze lehetne azt kaparni, valami trükkel vagy erőszakkal, szóval amivel már pénzt szokás sajtolni a kősziklából. Az ügyvéd, az orvos, a kereskedő, aki egy-két éve sem állott sokkal jobban, egy-két éve ilyenkor még spekulált és ügyeskedett, szükségét érezte a pihenésnek. Van a fáradtságnak egy foka, mikor az ember már nem tud aludni. A város most olyan fáradt, hogy nem tesz erőfeszítéseket a pihenésért. Itt marad ülve a kerti vendéglőben, már Besenyőt se hazudnak egymásnak az emberek, valami szomorú dacos gőggel vállják be, hogy az idén nem. Túléretten, telitve fáradtsággal, kushad a nyárban a város, rosszkedvű arcok néznek a levegőbe, a szájak halkan mo- nologizálnak. Ne mondják azt, hogy „gazdasági válság44. Persze, hogy gazdasági válság, — de ez csak egyik formája a válságnak, amit végigcsináltunk, idegeink és életkedvünk válságának, hitünk válságának, amivel az életibe csimpaj- kodunk. Ezt a válságot ki tudom mutatni mindenben: az emberek Ízlésében, szórakozásaikban, öltözködésükben, olvasmányaikban, politikai és erkölcsi véleményeikben és főképpen vélemény- telenségükben. Az ember gyakran érzi karjaiban annak a mozdulatnak ingerét, mintha föltartaná karjait a levegőbe, mondván: mit csináljak, megadom magam. Azért is el fogok menni nyaralni, azért is megrendelem a.zt a két tucat külföldi könyvet, melynek címe hetek óta gyürődik a noteszomban, azért is telefonálni fogok, k ét-óránként veszek egy hideg tust, azért is kiváltom útlevelemet, akármilyen utálatos mulatság. Mindezt ajánlom ismerőseimnek és barátaimnak is. ösz- szeszoritott fogakkal, de pihenni fogok. Keserű szájjal, de jókedvű leszek. Helyben fogok járni, de mozogni fogok. Azért is megírom azt a levelet annak a német urnák. Föltételezem erről az elégedetlenségről, hogy termékeny. Erről a fáradt közönyről, hogy csak erőgyűjtés. Azoknak a plakátoknak mintájára, melyek közhasznú cselekedetekre szólítják föl a lakosságot, mint: „Ápold gyümölcsfáidat!44 vagy „Nyáron ne egyél dögöt!44, plakátokat kellene szétragasztani a városban, ilyen parancsoló szöveggel: „Eredj pihenni, akár azon az áron, hogy a hitelszövetkezet ad a zongorádra és a két ágyadra ötszázat." Csak eredj, csak eredj. Pihenj, szedd össze magad, találd meg dacodat az élettel szemben. Mikor Németországban a * Ruhx-megszállás és az infláció idejében mindenki lógó fejjel járkált, valamelyik rejtélyes német emberbaráti szövetkezet minden német uc- casarokra plakátot ragasztott ki ezzel a szöveggel: „Hab4 Sonne im Herzen!44 Ezen mulattam akkor. Ma megértem. Mi lenne, ha annak mintájára, ahogy élelmes halkereskedők kategorikus imperativusokban falragaszok utján figyelmeztetik a közönséget arra, hogy nyáron élő fyalat egyen, élelmes hatóságok felszólítanák a publikumot, hogy legyen boldog, bízzon jövőjében és adja fejét a jókedvnek? Az ebzárlati hirdetmények és az adózásra intő falragaszok mellett ’rendkívül üdítően hatna ez a buzdítás, melynek foganatja kiszámíthatatlan. Az emberek mindent elhisznek és mindenre kaphatók, csak beszélni kell tudni velük. III. Mintha rézbányákból jönnének haza, olyanok az arcok este az autóbuszban. Nincs bennük tiltakozás, az egyéni elhamvad a fáradtság ha- muszinti maszkja mögött. Ülnek, ritmikusan lógó fejjek Parisban, Berlinben, Londonban munka után a földalattin minden hazautazó ember olvas, könyvet, újságot, valamit. A pesti autóbuszban az egykedvű szemek a poloskairtó-plakátot nézik, a száj lebiggved, a legtöbb arcban van valami fájdalmasan durcás. Az olyan munka fáradtsága ez, amelynek nincs eredménye és kilátása. Ez a robot fáradtsága. Az a robot, amely nem szűnik meg a hivatalos órával, hanem tovább döcög millió élet magánfrontján. A hivatal, a munkahely, a robot ringató mónoton zúgása, az az oázis. Mögötte kezdődik az ipari robot, a. megnyirbált, megnyomorított magánélet szörnyű akkordmunkája, végeláthatatlanul, pihenés és szabadulás és előmenetel reménye nélkül. Ilyenkor szoktak próféták felállani e a tespedő atmoszférában hirdetni kezdenek valamit, egy uj hitet, mikor mit, néha a szenvedés és ön sanyargatás, néha az öröm vallását. Mindez csak tünet. A kéz, a láb, a száj, az agy végzi gépies reflexmozdulatokkal a. maga. munkáját. Csak a szemek fényét nem szeretem. Ahogy egymásra néznek az emberek. Küldjenek ki bizottságot, miattam akár napidijakkal, amely megfigyeli az emberek tekintetét, Ahogy az autóbuszban ülnek. Vagy a kerti vendéglőben. Szóval magánéletükben, mikor felszabadulnak a munkahely fegyelme alól. Ne vegyék rossz- neven. a szemekkel valami baj van. Á kéz még udvariasan megemeli a. kalapot, és visszaköszön, őe a szemek valahogy elnéznek a másik fölött. hatáskörébe tartoznak, ugyanígy az ipari rend TÜNETEK Irta: MÁRAI SÁNDOR Hűit arányiagagiuB nagyobb a fiiiiiifiiéiiiii minisztérium hatáskire, mint i hereskedeSemügyi minisztériumé? Tíz év óta még nem rendezték törvényes utón a minisztériumok hatáskörét — Hatousek cseh képviselő sürgeti a tarthatatlan alapot rendezését
