Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-23 / 164. (2089.) szám
1929 fothtt 28, kedd. (áj * á / / // ✓ A ^jyBBSHBHMBBHnBVsTsaBBaMafflHanMMH jy mmhhmhv szádat adót leit fertőtlenítsd / Oc/ol és felfriss ítf 6gg nagy üreg Odol, mely hónapokig elég, csak 18Jf. Ai osztrák kormány tizenkétezer kivándorló letelepítésére kötött szerződést Peruval — Kivándorlási társaság alakul egymillió dollár alaptőkével — lyos nehézségiekbe kerülne és Kína kétségtelenül önző célokkal vádolná meg. A szerződé felek egységes lépése különben is nagyobb nyomatékot jelent, mint az elszigetelt közbelépés és ha eredmény egyáltalában várható, úgy- azt csakis ettől az egyesült erővel tett akciótól remélhetik. Kina és Oroszország ellenségeskedése súlyos csapás lenne Japán közgazdasági életére. Diplomáciai körökben számolnak azzaJ, hogy Sidehara külügyminiszter és Hamaguchi miniszterelnök nagyobb nehézségele nélkül megnyugtatja Japán közvéleményét és leszereli a veszedelmes izgatottságot. A jelen pillanatban a közvélemény mindenesetre rendkívül a mandzsuriai események befolyása alatt áll. A legvadabb hírek cirkálnak az állítólagos mandzsuriai harcokról és az idegességet a félreértett amerikai közbelépés a tetőpontra emelte. Belső bajok Moszkvában Moszkva, július 22. A komintern végre- bajtóbizottságának elnöksége közli, hogy kizárta kebeléből Bucharint és a jobboldali ellenzék másik hat tagját. Ugyanakkor az elnökség egy határozatot fogadott el, amelyben fölszólítja, a világ valamennyi kommunista pártját, hogv augusztus elsején nagy tiltakozó gvüléseket rendezzen az Oroszország elleni imperialista támadás ellen, a szovjet hivatalos felfogása szerint a keletkinai vasút elrab'ása a világimperializmus rendszeres elötörése volt Moszkva ellen. A határozat azt is követelései közé vette, hogy a munkásság augusz tus elsején, ahol teheti, rendezzen általános sztrájkot. Tegnap Moszkvába érkeztek a keletkinai vasút kiutasított hivatalnokai. A pályaudvaron a lelkes tömeg óriási ovációban ré- szesitette őket. Maimén vasulügyi miniszter a Koaláié megmaradása mellett s Magyarország ellen nyilatkozott Leitomischl, julius 22. A cseh iparospárt lei- tomischlei kerületének pártnapján Najman miniszter beszédet tartott s többek között ezeket mondta: A kormánytöbbség mindaddig megmarad, amig programját ki nem merítette s amig az őt alkotó pártok együtt akarnak maradni. Ez a kormány nemcsak szükségesség, hanem egyenesen kényszerűség volt. A miniszter ezután rámutatott a jelenlegi kormány pénzügyi sikereire. Saját minisztériumának problémáival foglalkozva, méltatta a vasutasok emberfölötti munkáját s hangsúlyozta, hogy az állam kötelessége a vasutasokat a magyar önkénnyel szemben minden körülmények között megvédeni. — A IV. református leánykonferencia. A református leányok minden évben konferenciára gyűlnek össze valamelyik református egyházközségben az ország egész területéről a hitben való megerősödés és a leánykörök egyházi munkáira való felkészülés végett. A folyó évben Nagysallóban tartják meg e konferenciájukat augusztus 23—25-ig. Elszálláso- 'ásukról és ellátásukról a nagysallói református egyház közönsége gondoskodik. A részvételre való jelentkezések augusztus 10-ig küldendők be a nagysallói református lelkészi hivatalba. Bécs, julius 22. Az osztrák kormány egy nagyszabású kivándorlási tervezetet dolgozott ki, amely tizenkétezer kivándorló útját akarja egyengetni az Újvilág felé. A tervezet azt a szerződést vette mintául, amelyet egy lengyelamerikai társaság kötött Peruban és amelynek értelmében a következő három esztendő leforgása alatt háromezer lengyel családot telepítenek ki Peru földjeire. Az osztrák kormány már alá is irta az előzetes szerződést. A terv szerint egymillió dollár alaptőkével, amit Parisban, Londonban és részben Ausztriában helyeznek, társaságot alapítanak. A perui kormány ennek a társaságnak egymillió hektár földet bocsát, rendelkezésére Prága, julius 22. Dolezsál József, a cseh néppárti Lidové Listy főszerkesztője fölállította a vörös-fekete koalícióra vonatkozó dis- kusszió mérlegét s végül arra a konklúzióra jutott, hogy a szocialistákkal való együttműködésre még nem érett meg az idő, de meg fog érni. Mindez természetesen elsősorban a szocialisták további magatartásától függ. — Ennek a diskussziónak, mint előre várható volt, nem lehetett és nem is lesz konkrét eredménye, azonban mégsem volt hiábavaló. A politikai tapasztalatok alapján — olymódon, hogy ha százezer hektár már telepítve van, úgy a társaság szabad tulajdonként kapja a többi kilenc százezer hektárt. A társaság megcsinálja a vasúti hálózat kiépítését és kedvező vasúti összeköttetések teremtését. Az osztrák kormány kivándorlási akcióját érdekesen egésziti ki egy most publikált statisztikai kimutatás, amely arról ad számot, hogy a forradalom óta Ausztriáiból hatvanezer ember, tehát a lakosság egy percentje vándorolt ki s ebben a tekintélyes számban tizenötezer intellektuális foglalkozású ember szerepel. mondja többek között Dolezsál — minden józanul gondolkozó ember tisztában lehet vele, hogy az ilyen vita nem rendítheti meg a mai koalíciót. V koaliieó választások nélkül nem eshetik szét külső, hanem csakis belső válság következtében. Egyelőre valamennyi katolikus és szocialista pártnak a vörös-fekete koalícióba való bele- vonását sem mérlegelhették, mert hiszen a német szociáldemokratákkal ma még el sem képzelhető pozitív kormánymunka. A tn*™ kormánytöbbség éllen a szocialista sajtó már nem intézhet erős támadásokat, mivel a képviselőház élé már nem kerülnek olyan törvényjavaslatok, mint amilyenek voltak az agrárvámok, a kongnia és a szociális biztosítás módosítása. Az ellenzék agitáció* erejét már kimerítette a multévi országos választásoknál s nem lehet oélija, hogy választások nélkül lépjenek be a kormányba, mert kormánypolitikájának rövid tartama alatt elvesztené az ellenzéki évek agitácíós előnyeit. Mire való volt tehát egyáltalában a mnltheti sajtópolémia? Egy szünidei akadémikus eszmecseréről volt csupán szó a választások után elkövetkező csehszlovák politika irányéról. Az agrárpárt központi sajtóorgánuma a® elmúlt félévben már több ízben hangoztatta, hogy a cseh szocialista pártok a választások után belépnek a kormányba, de egyúttal kijelentette azt is, hogy a jövő kormány tengelyét a mai kormánytöbbség fogja képezni és a szocialisták saját belátásuk szerint csatlakozhatnak ehhez a parlamenti többséghez. A cseh néppárt lojálisán teljesíti kötelezettségeit, amelyeket éhben a koalícióban magára vállalt. Senki sem mondhatja, hogy a cseh néppárt és annak vezérei nem tartották volna be kötelezettségeiket. A legutolsó sajtóvita megmutatta, hogy milyen nehézségekbe ütközik a katolikus pártoknak a szocialistákkal való együttműködése, különösen kulturális téren. A pártok együttműködése az államban kétféle lehet: kényszeredett, amikor minden párt zsebében tartja fegyverét s nem bízik egymásban, a másik lehetőség a lojális szellemben való önkéntes együttműködés. A szocialisták és katolikusok együttműködése az első értelemben minden diszkusz- sziót kizár. Itt a választási eredmények döntenek. Ha tehát Bechyne vitába bocsátkozott, azt hiszem — folytatja a cikkíró — hogy csak a második formában való együttműködés gondolata vezethette. Érdekes azonban, hogy az egész hetí sajtóvita folyamán a szocialista programról úgyszólván szó sem esett. Egyes lapok csodálkoztak j azon, hogy a katolikus sajtó diskusszióba bocsátkozott a szocialistákkal való együttműködésre vonatkozólag. A cseh katolikusok politikai pártjának el kell készülnie arra, hogy együtt dolgozzon mindazokkal a pártokkal, amelyek az állam demokratikus fejlődésén akarnak dolgozni. De azonkívül vannak még más okok is: " a katolikus politika történelmi feladata, hogy lerombolja a válaszfalakat és gátakat, amelyek a nemzetet a múltban a katolicizmustól elválasztottak s hogy minden katolikus ember a katolicizmusban kiélhesse vallásosságát. A katolikus oseh párt elvben ezért nem utasíthatja el a szocialistákkal való együttműködést. Az egyheti sajtóvita megmutatta, hogy — fejezte be Dolezsál, — a szorosabb együttműködésre még nem érett meg az idő, de még megérhet. Mindez azonban elsősorban a szocialista pártokban elkövetkező fejleményektől függ. Hég nem érett meg az idő a fekete-vörös koalíció megalakítására A cseh néppárt egyelőre nem hajlandó a szocialistákkal való együttműködésről tárgyalni A hipányvázoit tyuh Irtai BETHLEN MARGIT Régen, nem volt kipányázva. Szabadon járt- kelt a ház körül, kapiiuált, kotkodácsolt, ha a kakas talált egy kukacot és ezt hangos szóval tudtokra adta tyúkjainak, ész nélkül rohant oda a többivel együtt és mindenképpen igyekezett a jó falatot a maga számára megkaparintani, egyszóval úgy viselkedett, mint ahogy az rendes, pettyes, kendermagos, jóra- való tyúkhoz ülő. Semmi oka sem volt arra, hogy elbarangoljon. Ott volt a ház mögött a szép, nagy, kincsekben és természeti szépségekben gazdag szemétdomb, melyről a kakas hajnalonkint oly királyi fenséggel üdvözölte és hirdette a nap feljöttét, ott volt az udvar, teliszórva konyhahulladékkal és mögötte a kert, melynek bokrai között ezer meg ezer kövér hernyó hemzsegett. — Jó volt itt élni és tyúknak lenni. De azóta történt valami. Először emberek jöttek, rendetlen, nagyhangú emberek, kik sem a szakácsné, sem a liáziasszony fajtájához nem tartoztak. Csöbröt ugyan vittek kezeikben, de abban nem eledelt tartottak, hanem valami nyúlós, fehér, kellemetlen folyadékot, melyből por lett, amikor megszáradt. Ezt. azlán a ház falára kenték, teljesen ok nélkül. Különben is folyton babráltak rajta, amüől aztán a ház megnőtt, de nem egyenletesen, hanem az egyik oldalán, épp ott, ahol a szemétdomb állott. Addig, addig nőtt, amig szegény szemétdombot, az udvar díszét és a baromfinemzetség örömét teljesen kiszorította. Szekérre rakták, elfuvarozták, ki tudná megmondani, hogy hová! A kakas azóta buskoinor alig-alig hallani h—gját, szégyenkezve kapirgál az ''ivaron, ahonnan száműzték királyi trónját. Tyúkjai is mintha kevesebb tisztelettel rohannának hívására. Aztán még valami történt. A kertbe idegen embe. vette ve u. , Furcsa szerszámot hordott állandóan kezében, olyan botforma és a végén keresztbe fadarab, kiállá pálcikákkal, azzal kaparta szüntelenül a földet. Hogy miért, az,t a tyuk nem tudta elképzelni. Talán viszket a föld háta? Mindenesetre alkalmatlan volt, mert n. ed- ennivaló, ami az udvaron feküdt, beleakadt és aztán eltűnt. Tisztára éhen lehetett Ivlni, mert ha meg hernyóra ülni egyhelyt tehetetlenül és ha veszélyt érez géllé az a jött-ment idegen. A szakácsné teljesen a tyúkok pártján volt, össze is veszett egynéhányszor ellenségükkel, de az mérgese ' ' ""'.kiabált: — Ha pedig a rongyos tyúkjait a kertembe ereszti, agyoncsapom őket, agyon én! Kösse őket pórázra, vagy zárja a konyhába, vagy ültesse hintóba és vigye kocsikázni, de az én kertemben ne lássam őket, megértett? — Pedig épp most kellett volna leginkább eléség után járni, meri: két hét óta kikeltek a kisesi- bék és azt mindenki tudja, hogy tisztára szórt cleségen nem fejlődik jól az apróság. Mivel tehát az udvaron nem volt étel. a kertből pedig kitiltották Őket, miként annak idején Évát. és Ádámot a paradicsomból, szegény tyuk mit tehetett egyebet, csatangolni k-v.’. :: a szomszéd földeken. De ezt meg a szakácsné nem szerette. Mikor esténkint kis rajával a konyha elé érkezett, korholó szóval fogadta: Addig, addig mászkálsz, mig valamennyi csirkédet ellopják, te buta! — mondta már többször, ami különben a tyúkra semmi mélyebb hatást nem tett. Másnap reggel újra útnak indult. Egy nap azonban a szakácsné reggel. megfogta, zsineget kötött lábára, kivitte a kert mellett elterülő rétre, ott kis cöveket ütött a földbe és a zsineg végét ráhurkolta. — így ni, most aztán nem fogtok elszéledni, — mondta elégedetten. A tyuk nem értette a dolgot. Eleinte megpróbált csibéi után szaladni, de a zsineg visszarántotta. Aztán a másik irányba indult, de valami ott. sem engedte tovább. Végre leült és kétségbeesetten hívni kezdte csibéit. Azok oda is rohantak, de mikor látták, hogy nincsen eleség, újból elszé- ledíek. Ez igy tartott késő estig, amikor aztán j L a szakácsné és szabadonboosátotta. A tyuk téstileg-lelkileg elgyötörve, baktatott hazafelé. Lassanként aztán megszokta ezt az állapotot és a régi szép, szabad étel szinte álomnak tűni. Jönni-menni, ahogy jói esik, vezetni a csibéket, találgatni őket, kapirgálni, nem csak ülni egylielyt tehete lenül és ha veszélyt érez, IV.ni. hivni őket, kétségbeesetten. Mert sok a veszély a mezőn; idegen emberek, kóbor kutyák és macskák és mindenekfö- lötl a csibék sötél, hatalmas ellensége: a héjjá. Mikor, mint kis fekete pont, feltűnik az égen, a tyuk már minden idegszálában érzi, hogy közeleg. És rémült, éles rikoltására a legmerészebb csibe is hanyathomlok menekül védőszárnya alá. Az nap is úgy történt. Estefelé járt már az idő, a tyuk minduntalan a kert felé pülantott, hogy jön-e már a szakácsné. Hirtelen, mint villamosütés, szaladt végig rajta a tudat: a héjjá. Meglátta-e, vagy csak megérezte, ő maga sem tudta volna megmondani, de rekedt, rikácsoló hangjára az elszéledt csibék rohanva igyekeztek felfelé. De a veszély versenyt száguldott velők. Nagyobb, sötétebb lett a lecsapódó fekete felhő, a tyuk reszkető, remegő kitárt szárnyakkal állott a feszesen meghúzott zsineg végén. Csak engedné, csak eresztené, hogy megbújna velük együtt a közeli bokor gallyai alá, ahová nem üldözné a szörnyű ellenség, de igy, igy a szabad mezőn . . . végre, végre mind alája bújtak, mind-mind, kivéve egyet, a legkisebbet, az Ő kicsi sárga pelyhes kedveltjét! Ki lész gyorsabb, az utolsó, kicsi, parányi élet, vagy a lecsapódó sötét fekete halál? Egyszerre ért el hozzá mind a kettő. A sötét szárny árnyéka reáborult a kis sárga világos foltra ... És elekor a tyuk felugrott a levegőbe, egyenesen neki a héjjának, mialatt a csibe nyílegyenesen siklott alája. A lecsapódó karmok a lyukanya védőleg előre nyújtott nyakába ragadlak. A kis csibe ekkor már rémüli."' megbújva szorongott a többi között. Mikor a szakácsné néhány perc múlva odaérkezőit. a t' .ibék fölött olt feküdt, a pettyes, kéné magos tyuk, halálában is őrködve kicsinyein.i * - v -~Y<r rv 2
