Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-21 / 163. (2088.) szám
6 1929 l«n°» 21, TMfciwpi. ' Utazás Patócországban Látogatás Mikszáthíalván — Mikszáthék temetésén nem messzire vitték a szent Mihály lovát — Amikor Mikszáth szülőháza előtt a „Szent Péter esernyőjének" emléke Irta: KOPERNÍCZKY KORNÉL Léva, juliue közepén. Túl vagyunk a garami alfölclön, Hunt-Pázmán történelmi földjén robogunk. Egyszerre kellemesebb levegő vág arcunkba. Az erdőkoszorus lankákról gazdagabban árad az oxigén, mint a széles garami rónán, ahol a napsugár festésében aranyfényben hullámzik a kaszák zuhogása nyomán a buzaszagu ólet. A zord havasok vidám unokája édes ezőlőgerezdeket igór itt a dolgos embereknek. A levegőben csodálatos fények vibrálnak. Mintha csak a világ minden opálját egyetlen kék keretbe foglalta volna a legnagyobb tudományai ékszerész, aki a fényeket a természet fenséges művészetének ősi örök erejével megkapó ragyogó színharmóniába olvassza eggyé. A kettészelt téglagyár Az Ipoly felé közeledünk. A gazdasági életében megbénított Ipolyság innenső szegélyén a katonai barak bejáratáról hatalma* cimtáblán kiált le ránk Pellé francia generális neve, a váró* szegélyén meg Ipolyság mai életének mélységes erejű szimbóluma gyanánt: egy kettéosztott téglagyár kéménye mered az égnek. A ,.hagyatéki eljárást" itt úgy oldották meg, hogy a téglagyárat kettészelték, kéménye a kemencével Szlovenszkónak jutott, többi tartozéka Magyarországnak. Gyászos szimbóluma Ipolyság mai gazdasági életének. Az ipar Ipolyságon maradt, piacát pedig elvágták tőle. Kinek termeljenek most? A viviszekció után következetes biztonsággal halódik a nagymultu régi Hont vármegye székvárosa. A hivatalok áthelyezésével fokozott leépítést már a jó érzésű szlovák körök 6em tudják megindulás nélkül nézni. A tesmagi biró — Szondy sírja Pár perc alatt Tesmag-ra robogott be autónk. Az utóbbi időben a községben dűlő vallási harcokról vált híressé, midőn pillanatnyilag a huszitizmus ütötte fel itt a fejét. A háborgó hullámok elsimultak, ma béke van a faluban. Meg M érdemű, hiszen a török nralom alatt is sokat szenvedett, a törökök nemcsak vagyonukat, hanem még az asszonyaikat sem hagyták békén. A drégelyi török aga a tesmagi bírót fülénél fogva a vár kapujához szegeztette, mert ellenkezni merészelt parancsával, amely arra szólt, hogy a teamagi asszonyokat szállítsa fel a várba. Hidvégnél gumidefektet kaptunk, amíg kereket cserélnek, van időm széttekintem a regénye* tájon. Az Ipoly túlsó felén előttünk áM Drégelypa- lánk község. Fölötte a börzsönyi hegycsoport, erdő- koszorús bércéről a magyar történelem egyik lélekbe markolóan tragikus epizódjának színhelye néz le ránk. Drégely várának romjai, melyet bőven öntöztek Szondy György várkapitány és vitézei hősi vérükkel. Éppen július volt akkor is, mint most, de 1552-öt írtak, amikor Drégely vár kapitánya utolsó szál emberével együtt hőéi halált halt a vár védelmében. Amint tudjuk a történelemből: a törökök nagyszerű temetést rendeztek számára és különös tiszteletük jeléül kopját tűztek sirhaImára. Gyászbeszédet maga a győztes törökök vezére, Ali basa mondott Szondy teteme fölött. A magyar kötelességteljesitésnek ez a mértéke még az ellenséget is meghatotta akkor. Símen prímás kápolnája A Bach-korszak bukása után, a magyar nemzeti felbuzdulás idején az Ipolysági Kaszinóból indult ki a mozgalom Szondy dicsőségének a megörökítésére. Sírja fölé kápolnát emeltek. 1885-ben szentelték fel az emléket. Simor hercegprímás itt is megmutatta nagyszerű szivét. A kápolna gondolatának megvalósítására a hercegprímást kérték fel é* átadták neki az összegyűjtött összeget. A hercegprímás a pénzt Hontvármegye kulturális céljaira ajándékozta és a drégelyi Szondy-kápolnát 6aját költségén emeltette fel. Hontvármegye meg- festtette a nagy történelmi jelenetet, midőn a törökök katonai pompával eltemetik a hős Szondyt, akinek sírja fölött a török urak között ott sznmor- kodik két hontmegyei születésű apród, Szondy két apródja: Libárdy és Sebestyén, akikét Szondy hősi halála előtt Ali pasa nevelésére bizott. A lombo* erdőből kifehérlik a kápolna a szürke várrom alól, a két ország között az Ipoly foly- dogál, a parti füzesek között suttogva, mesél a szellő. így folydogált Szondy nagy temetésének idejében is az Ipoly és a szellő Is Így suttogott, most én hallom, ilyen busán. „Vitéz vármegy®, Hont** Fenn van a friss gumi, gyerünk további Ipolybalog község szélén ősi templom áll clnteremmel körülvéve, amint az a nagyon régi templomok körül látható. Meglepetve esik tekintetünk a cin- terem ajtajára. Van is min Csodálkozni és meglepődni. Valóságos megkapó remeke a népművészetnek. Faragott, színesre festett címer és virágdíszektől ék na ez az ajtó, melyen a maga teljességében pompázik előttünk Magyarország címere ée mellette Hont vármegyének őb! címere, a kardot tartó vitéz karjával, a kard fölötti mezőben csillag és félhold. Talán a hon ti vitézség küzdelmét akarja szimbolizálni a törököt jelentő félholddal. ,A magyar Millenoum emlékére készült az ajtó. balog 1 templom ugyanis nem sokkal, cwak kétszáz évvel később épült Árpád honalapító munkája után, az 1100-ik esztendőben. Istene* jámborságu vemezettai kezdődik az ajtóba vésett szöveg imigyen: Legyen az Ur Istennek dicsőség. A jámbor híveknek áldás é« békesség. Anno, M- D. CCC, L. XXXX. V. I. Az ajtó közepém levő felirat Így magyarázza a mü jelentőségét: Az ezredik év emlékére. Majd újból egy istenes vers atán a kővetkező szöveg van bevésve: 4 óh, Anyánk Mária, áld meg országunkat, HU magyar népünket és jó királyunkat Árpád apánk vérrel szerzó e drága hont. Küzdj érte hűséggel vitéz vármegye Hont A* ipolybalogi templom országos műemlék. A műemlék országos bizottságának védelme alatt áll, ezzel magyarázható meg, hogy ez az etnográfiai és iparművészeti szempontok egyaránt becses kapu feliratával egyik disze é« emléke a palóc földnek még ma is ée nincs elpusztítva. A magyar korona és cimer egyébként történelmi vonatkozást fejez ki ehelyütt. A régi hagyomány szerint, abban az időben, midőn egyszerre két királya ie volt Magyarországnak, Vencel és Károly Róbert, Vencel király a koronát egyidőre a ba- logi templomban rejtette el Róbert Károly elől. Néprege ez csak vagy valóságos történelmi alappal biró esemény, ki tudná ma megállapítani, de annyi bizonyos, hogy a kapu felirata ennek a hagyománynak a hatása alatt készült. A ki* templomot a község meg akarta nagyob- bitani, de a műemlékek bizottsága nem engedte megbontani a stílust Később valakinek eszébe jutott, hogy a kapu mecénásának a nevét is meg kell örökíteni, nagyon helyesen, hogy a stílust itt se rontsák el, egy kis bádogtáblára festették és illesztették a kapura a követkenő naiv iráshi- bával: Isten dicsőségére készite Rados Imre 1896. Mikszáth országában Alkonyodat* már, midőn feltárult előttünk Balassagyarmat panorámája. Mi »davemxkói részen a balaasagyarmti azxMök között jártunk. A homokhegyek tövéiben levő számos téglagyár és lakóház Balassa gyarmat testéről szakadt le, ma Slovensky Darmotí nevet viseli. A téglagyárak üzeme áll, nemkülönben a kisküirtösi homokmosó telep is, amely a magyar állami üveghutákba szállította az anyagot, míg innen látjuk, hogy Balassagyarmaton a magas kémények mind füstölnek. Itt már Nógrádbam vagyunk. Más levegőt érzék, más etnográfiát látok. Itt még a fii is zöldebb. A kacskaringős Ipoly kiöntései duis nedvvel látják el a vidék növényzetét. A napsugarak enyhe vizpérakat csalnak elő. A levegőn úszó párákban a fények erős szikrázása le tompul és a színek pasatellbe olvadnak. A zsomibékos réteken hajdan mammutok és rinocámsok cammogtak, most serléskondák, juhnyájak és békés tehenek legelésznek, az ősállatokról már osak az elszórtan található csontjaik beszélnek. Az igazi Palóci a még csak itt kezdődik. Megdörzsolöm a szememet. Olyan ismerős nekem ez a táj. Vájjon mikor járhattam én errefelé eleven tudtom és személyes érzésem nélkül, Tarkanibáis lányok szénát gyűjtenek, a petrencékböl csodálatos friss illatok szállnak fel. Hol találkoztam én ezekkel a lányokkal, hogy olyan ismerősök, hol szagoltam már ezeket a különös jó illatokat? Tudom már. Mikszáth Kálmán mutogatta meg a világnak ezt a tájat, ezt a népet. A jó palócokat. Az ismeretlen Mácsik Álljunk meg egy mllaiMra! — Hé, nem ismerik Mácsikot? — Máosfkot? Melyiket? — A nagyerejüt, — mondom a szőnagyülj- tőknek. — Nem faiunödbeM... Különös, vallóban nem ismernék? Hiszen Mácsikot, a nagyerejüt, az egész ország jemeni máír... Apró falukon suhanunk keresztül, szalma- zsuppos házak között. Itt, ugylátszik, nem szeretik a kerítéseket, akárcsak Ruaszó. Belátni minden udvarba. Nyikorog a kxrtgém, leng a sudár ostora, loccsan a vájuben a viz. Esti Itatás van. Az istállóiból tarka tehenek, borjuk ballagnak a vájuk felé. Hossznszőrü komondorok vakkamtanak felénk. Inkább csak illendőségből, mint mérges indulatból. Még ezek is olyan kedvesek, s mennyi gyerek! Csak Németországban láttam ennyit. Kezükkel, kalapjukkal mosolyogva integetnek felém. Közben egy-egy szlovák falu. Szigetek Palóciában. A tót atyafiak világa. Jóravaló, derék nép ez ma is, adjon Istennel köszöntének be a kocsiba. Vájjon hová lesznek az öreg emberek errefelé? Nem látni egyet aem. Igaz volna mégis, amit Mikszáth mondott, hogy nem öregszenek ezek, osak a ruhájuk lesz kopottabb érvről- évre... Mikszáth Kálmán Palócországban egy határon megutaztatta müveinek illusztrátorát, Dönr Tivadart, aki végre szerette volna látni a jó palócokat szem tői -szembe is, hogy ha már annyit lerajzolt közülük, mondotta huncutká- san Mikszáth Kálmán. De aat is mondta Dör- renek, hogy indulás előtt készítse el a testá- menfoméit, mert Palóciéban olyan utak vannak, amelyeken sarat raknak a sár fölé s nevezik ezt országúinak. Hát én most ezen a« országúton száguldottam autón, noha Mikszáth óta nem sok javulás vehető észre Palócáé utjain. Gőzmozdony* sem látni erre, úgy van minden Palóciéban, mint Mikszáth korában volt, csak az autóbuszok jelzik a legfrissebb fejlődést. Sklabonyán Sktehonya, oivaeon egy Ma székén & temető mettettí kék tábláról a feliratot. Álljunk meg gyorsan, hiszen ez a régi Mikszáth-falva, itt született a Nagy Palóc, vájjon merre lehet a szülőháza ? Áttekintek a túlsó oldalra. Táblát Iátok egy ház homlokzatán. Ez az, biztosan ez az, már csillognak Is felém az arahybetük. Virágos kis kert a ház előtt, mögötte nem messze Iánk ás hegyek kéklenek. A kapuban áll HendTik Károly, a ház uj gazdája, kedves kis babát ringat a karján. Engedőimével bemegyek a kiskertbe, hogy elolvassam a halványvörös máírványíábla feliratát: Itt élte át szülei házában Mikszáth Kálmán gyermek- és ifjúkorát. 1852—1872. Tehát húsz évet töltött benne a magyar hu- mor nagymestere. De ez az uj, cserépíedelü ház sehogysem tud olyanná válni képzeletemben, amilyennek magamban ringattam a régi képek nyomán. Olyan zsupfödeles ház volt ez is, mint a többi kis palócház, melyekhez ma már nem hasonlít, sőt a tetőn felfedezem a rádió-antennát is. Ha Az Uj Zrínyi ász szigetvári hősei módjára feltámadna a Nagy Palóc, vájjon mit mondana ehhez itt? Biztosan azt, hogy szebb volt a régi __ a zsupletős, amit én is kerestem. A tulajdonos felvilágosit, hogy a régi épületet, amit még Mikszáth Kálmán édesanyja építtetett 80 év előtt, 1924-ben lebontották és ezt az épületet, emeltek helyébe. De a falu közvetlen szélén álló ház környéke még mindig a régi. Vesszőből fon! kerítések, a kertekben most hullaija virágát a mák. Az istállóban tarka tehenek bőgnek, a MikElsü szlovák ékszer-, arany- és ezüst gyár Tulajdonoséit i IF5ROSTIG TESTVÉREK Gyár; Bratíslava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon : 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon U-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a k5 befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk Uralta laítttoüMj. í££s£ i M* ilmiri a jrnHaiina hafr— Piaka VB. VBmU Bw*i—Ay PWÍn«v). WaifcaWi rkyi bartart raeeéek ka ilrtaak. száth-báz istállójába friss Malanát ágyasod alájuk most Emlékek ra|zásábaa... JK, a seoaMaódurirvnctasi ax a gyerek bfafco- asm a Csorba Gyuri. Aki annyiszor f&kShöa vágta a Nagy Palócot kis palóc korában. De mit is beszélek. Ez lehetetlen, hiszen máé mindalketteai ott vaunak a Mennyben, mely-1 nők megnyílását csillago* éjszakákon palóo hit szériát olyan sokszor várta Mikszáth io, hogy meglássa mégegyszer régi kedves ismerőseit. Most már ő ás ott vau közöttük, sedraed pipaszó mellett hallgatja történeteiket A Mikezáth-házml szemben van a temető, nem kellett vinni messzire a Szent Mihály lovát, miikor az öreg MAkazáthékait temették. Mindjárt a bejára* közelében, a kerítés mai- lett vannak eltemetve földalatti kriptában* Vasrács között, sűrűn benőive szúrós akádbo- k orrai, áll egv barnavöröe márványénak^. Alig látom már a teljesen lekopott aranybo- tülket: Itt nyugszik Mikszáth Mariska, édesanyának legnagyobb öröme. Meghalt életének 17dk évében, fonásai 11-én. 1867. Béke hamvaira. Mikszáth szülédről aesn emlékezik meg a felírás. Mükszáth Mariska, MSfeszáDh Kálmánnak nd* vére volt s kolerajárvány idején halt meg. K kriptában, melyet még Mikszáth Kálmán készíttetett, nyugszik még Mikszáth legkiaébto testvéröocse is, aki pici korában halt el. Mikszáth Gyula, a nagy Lró öccse, kálik ápolnád dohánybeváltási tisztviselő 1920-ban járt itt, akkor felbontották a kriptát és megtekintette a koporsókat. Autónk köré már egész csoport kiváncsi ember-asszony gyülekezett. Ünneplőben vannak. Egy asszony kezében piros esernyőt fedezek fel. Hát még mindig meg vau a Szent Péter esernyője? — villan fel bennem a kérdés. — Temetésről jönnek a szamszédfalubói, — mondja a Mikszáth-ház gazdája, Hendrik Károly. — Osak nem Srankő Jánost temették, a grogéval ,gnágnácst?“ — Nem, kérem, valami evangélikus temetés volt, — mondja. — Igaz is, — gondoltam, hiszen Sraökó végül is feltámadt a Szent Péter esernyőjétől, mikor a kovácsmühely előtt elejtették a koporsóját. Ez a derék asszony meg, mintha Adamecx Mátyásné volna, aki látta, mikor a Szűz Mária ax égrőd leeresztette Veronika fölé azt a „vörös valamit", amiből a Szent Péter esernyője lett. A tömegben látom a Müncz zsidói is, de Mán csak a fia lehet neki, mert még nem hasonlít Szent Péterre, hiszen fekete a szakálla. De az esernyő az biztosan a Széni Péter esernyője, vagy az édestestvére, biz*r nyára egy gyárból kerültek ki! Kijövök az alkonyba boruló temetőből, egy utolsó pillantással elköszönök attól a háztól, ahol a magyar derű legfényesebb ragyogása sütött ki, hogy a jó palócok lelkét magasra emelve, megmutassa irásmüvészetének tündöklő fényénél ezt a magyar lelket az egész világnak. A tót atyafiakat is. akikkel barázdáikat olyan békességesen együtt tapossák Palóoiában ... A kis falukon keresztül tovább suhan autónk Gömörország fővárosa felé. Bong az esti harangszó, mi el nem vész az illatos rétek, a lombos erdők között. Fölgyujtjuk a reflektort. A szokatlan fény az útra csalja az erdőből a baglyokat, két szemük mint valami ragyogó tüzes golyó mered bele az éjszakába. A patakparti füzesek lombja, a reflektor fantasztikus megvilágításában, mint egy hatalmas Böoklin-festmény hinti bánatos hangulatú szépségeit a nappal mikszáthi derűje után ... fii-e hárítja? Ha igazi jó barátra van szüksége aki sohasem hagyja cserben, akkor tartson az otthonában állandóan egy palack valódi 811 sarui mert ebben nem csalódhatik Üdítő és fájdalomcsillapító hatása a DIANA sosirut nélkülözhetetlen héziszerré avatja.
