Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-17 / 159. (2084.) szám
4 RLAE» 1 m Mhu n, •****. Vasútvonal Afrika szivéből az Atlanti Óceánig 1934-bén nyilik meg a Kongó — Óceán vasúthálózat — Tizezer munkás dolgozik éjjel-nappal a földkerekség legdrágább vasútvonalán —- II, Lipót király mérhetetlen öröksége — Miért jó üzlet a Kongó vasút? Pária, julius hó. A tengerentúli gyarmatok beláthatatlan természeti kincseinek értékesítése kétségtelenül a legmodernebb politikai irányelv, amelyet a világháború győztes hatalmai minden fenntartás nélkül tettek a magukévá. A francia gyarmatbirodalom az eddiginél is még sokkal nagyszabásubb kitermelésére esztendőnként számokban szinte kiiejez- hetetlen összegeket fordít a párisi kormány. A francia példán okulva, most már Belgium Í6 fokozott mértékben lát hozzá középafrikai gyarmatállamának a nemzeti kulturális központokba való kapcsolásához. Ismeretes, hogy a belga korona gyarmatbirodalmát képező középafrikai Kongó államot több, mint félszázaddal ezelőtt szerezte meg a kis vallon királyság számára Belgium egyik legkiválóbb uralkodója, II. Lipót király. Belgium népszerű uralkodója nemcsak kiváló államférfin, hanem kitűnő üzletember is volt, aki már trőnralépése- kor felismerte kicsiny országának siralmas gazdasági helyzetét és akinek elsősorban az volt a célja, hogy egy megfelelő természeti kincsekkel rendelkező területet biztosítson hazája számára, hogy annak kimeríthetetlen kincsei által lendítse fel a belga államháztartás mérlegét, II. Lipót király óriási magánvagyonának — amely a legendás hirü Coburg-vagyon oroszlán- része volt — veszedelmes kockáztatásával fogott hozzá a maga nemében akkoriban példa nélkül álló üzlet effektuálásához. A belga király utasítására francia és belga pénzcsoportok megszervezték az ngynevezett Kongó-Társaságot, amelynek pénzügyi biztosítására maga az uralkodó kötötte le magánvagyonának legnagyobb részét A társaság célja az egyenlítő körül elterülő közép- afrikai területek összevásárlása, a forró égöv alatti földrész legbelsőbb vidékeit elborító őserdők kitermelése, a mocsarak lecsapolása, bányamüvek és ipartelepek létesítése volt és a* óriási arányú feladat még Lipót király életében minden kép- xeletet felülmúló anyagi eredménnyel járt A belga állam megvásárolta a bennszülött törzs- főnökök fennhatósága alatt álló, jórészt lakatlan területeket, telepitvényeket létesített, sorkatonasággal szállta meg ax óriási fö’drészt, amelynek kiterjedése olyan nagy, mint Európa egy harmada. Alig egy-két évtized megfeszített munkája nagyszerű gyarmatbirodalommal ajándékozta meg Belgiumot és a belga ünportkereskedelem jelentősége rohamosan növekedőit, még világviszonylati szempontból is. II. Lipót király mérhetetlen kincseket érő örökségével, a Kongó-állammal gondosan sáfárkodnak az utódok. Albert belga király, a jelenlegi uralkodó, gondos körültekintéssel intézi az afrikai gyarmatbirodalom ügyeit és csak legutóbb véglegesen meg is valósi tóttá a Kongó-óceán vasútvonal tervét, amely több mint 25 esztendei vajúdás után most francia és angol pénzügyi érdekeltségek bevonásával került tető alá. A gigantikus kiterjedésű Kongó államnak mind a mai napig sem tengerparti kikötője, sem vasútvonala nem volt. A kis, keskenyvágányu belga vasútvonal, amely Kinchasaból Mataviba húzódik, a szomszédos Angolával és a francia keletafrikai gyarmatbirodalommal tartotta fenn az összeköttetést, a valóságban olyan volt, mint valami játékszer és a legcsekélyebb mértékben sem volt alkalmas a Kongóállam ipari termékeinek szállítmányozására. Köny- nyen érthető ez, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a Kongó területe négyszerié nagyobb Franciar országnál és hogy az ott kitermelésre kerülő, roppant meny- nyiségü fát, nyers gumit, elefántcsontot, aranyat, ezüstöt, aszfaltot és naftát szinte elképzelhetetlen nehézségek árán, szekéren kellett elszállítani Point Noire-ig, az Atlanti Óceán partjára. Egy teljes negyedszázadig tartott, amig szűnni nem akaró vitatkozások után Albert király kezdeményezésére megalakult a Kongó vasútépítő részvénytársaság, amelyek tervei szerint a gyarmatbirodalom szivében fekvő Ileto várost rendes vasútvonallal kössék össze a határon fekvő Brazaville-el. Az előmunkálatokra eddig 500 millió frankot szavazott meg a belga kamara, de a vasútépítés fantasztikus költségei mér az első esztendőben az utolsó eentig felemésztették ezt az óriási feszeget. Az 520 kilométer hosszúságú vonalon ugyanis a természeti akadályok egész sora szinte lehetetlenné tette a vasúthálózat kiépítését. Ileto és BrazavilLe között, a Maojomba-hegykomplexum terül el, amelyet járhatatlan őserdő borit. A munkáshadosztályok úgyszólván lépésről-lépésre haladhattak rjsak az őserdőben csákányokkal és robbantásokkal hasított réseken, a eziklaszilárd keménységű talajba pedig sűrített levegővel telített fecskendőkkel vájtak utat a sínpárok számára. Gigantikus szakadékok, sűrű juba- és sziko- tnorefa-erdők között, sziklaszirtek, vízmosások, hegyláncok és homokzátonyok között zajlik le a technikának és az emberiségnek a természettel folytatott küzdelme. f£gy alig 200 kilométeres útvonalon több, mint 40 hidat, alagutat és viaduktot kellett építeni a Kongó-vasút számára és az éjjel-nappal felváltva dolgozó 10.000 munkás uapibére meghaladja az egymillió frankot. A munkálatokat rendkívül megnehezítették a különböző trópikus betegségek amelyek kegyetlenül pusztítottak a vasútépítő munkások között és évenként valósággal megtizedelték őket. Hozzávetőleges számilsok szerint a Kongó-Óceán vasútvonal építkezései alkalmával kilométerenként egy szerecsen és egy cnrópai munkás életét követelték a trópusok úgy, hogy a Stanleyvillei belga kormányzóság javaslatára óriási költséggel Madrid, julius 16. Az egész spanyol fővárost lázba hozta most Asuero dr. délamerikai csodadoktor látogatása. A csodadoktor egy spanyol márki palotájában szállóit meg és azóta a palota udvarát szakadatlanul elárasztják a spanyol főváros gyógyithatatlan nyomorékjai, akik azt remélik, hogy a csodadoktor fog belőlük újból egészséges embert faragni. A különös orvos egészen furcsa és titokzatos módon gyógyítja a béna nyomorékokat, továbbá mindazokat a betegeket, akik vérnyomási és vérkeringési zavarokban szenvednek. A betegek orrában végez valami egészen egyszerű és könnyű operációt, amelynek révén állítólag vér jut azokba a testrészekbe is, amelyek addig vérszegénységben szenvedtek. Az orvos elmélete tudniillik az, hogy egyes testrészek azért bénulnak meg, mert nem jut Semmi kétség, csodarabbikkal pochem van. Egyszer voltam egynél, egy egészen híresnél, aki, be kell vallanom, nagyon udvariasan, de kidobott. Most meg ez a Reb Ovics Ábrahám, akiről azt állítják élesszemü kollégáira a riportokban, hogy a Barnum-cirkuszból szökött meg és nem is rabbi, mert nem tanult semmit. Mindez persze kellemetlenül érint, s rösteLke- dem is miatta, mert kétségtelen bizonyíték arra, hogy hiszékeny ember vagyok, ami körülbelül a legsúlyosabb emberi fogyatékosság és a legnagyobb szégyen, ami ebben a városban embert érhet. Hogy őszinte legyek, nem azért mentem el Reb Ovics Ábrahámhoz, mintha bíztam volna benne, mert nem bízok senkiben a világon, csodarabbikban, még ha magasabbak is hetvenöt centiméternél, a legkevésbé; de bennem is teljes gőzzel dolgozik kortársaimnak az a nyugtalan és fájdalmas kíváncsisága, mely mohón kutat és szaglász mindenféle jelenséget, ahol a hit, a hit, a divatból kikopott, örökké nélkülözhetetlen hit lidércfénye ebben a félhomályban felcsap. Lehet, hogy Reb Ovics Ábrahám valóban a Barnumból jött és egy svindler, — ez az, ami nagyon kevéssé érdekel. Ha pénzért is, ha csak néhány embernek is, ha trükkök segítségével és mesterségesen is, tudta a hit illúzióját nyújtani, — azt az illúziót, hogy van sors, van tanács, van 'előrelátás, szóval annak illúzióját, ami nincs, hogy a változ- hatatlan, kiszámíthatatlan és oktalan belátható és elkerülhető — ha csak ezt az illúziót tudta nyújtani, akkor már sokat tanult Bármimtől, többet, mint az egész egykorú irodalom. Lehet, hogy a rendőrség és az orvosok üldözik, lehet, hogy Reb Ovics egy ügyes csirkefogó, mindez olyan kevéssé érdekes. De ha valaki Reb Ovicstól tiz pengőért csak egy maroknyi, csak egy félórányi hitet hozott is el magával, akkor a törpe már megszolgálta a pénzét és jutányosán dolgozott. Hol kapok én ma tiz pengőért egy lélegzetnyi hitet? A csoda illúzióját — annak a csodának illúzióját, hogy az élet nem mocskos és otromba véletlenek közönyös láncolata, hanem belátható és irányítható, műsorváltozást is feltételező előadás, amit nem határoztak el olyan véglegesen, hogy mi magunk ne igazgathatnánk rajta? Bánom is én, hogy elébb ketrecben ült-e ez a törpe, vagy rabbi- kollégiumban: nekem az illúzió a fontos, arait adni tud az embereknek. Nem őt védem, hanem azokat, akik hozzá mentek. Nekem, sajnos, nem adott semmit, illúziót legkevésbé. Inkább szomorúak voltunk a látogatás alatt, mind a kettőn. Mpndom, bogy pockom van a, csodarabbikkal. Az a másik, akivel beszéltem egyszer, egészen nagy rabbi volt, Kochas Sucher Beérnék hívták, Belzben rczi- deált, Karlsbadba járt nyaralni és Stürgiib gróf, a később meggyilkolt osztrák miniszter 2000 kínai segédmunkást hozattak a Malabár rokrál és ezek a forró égöv éghajlati viszonyaihoz sokkal jobban szokott, szívós kulik szinte emberfeletti erővel folytatták tovább a vasútépítés mind újabb és újabb akadályokba ütköző munkáját. Az eddigi számítások szerint öl esztendő múlva, 1934-ben fejezik be az óriási müvet és adják át a forgalomnak az összesen 560 kilométer hossza középalrikai vasútvonalat, amely a Szerencsen-birodalom szivéből az Atlanti- Óceánig húzódva, korlátlan lehetőségeket nyit meg a Kongó állam gazdasági termékeinek Európába és Amerikába való szállítására. Bizonyos, bogy az elkövetkezendő öt év még súlyos áldozatokat követel az emberiségtől, hogy learathassa a természet fölött való diadalának összes gyümölcseit és vitán felül áll, hogy a Kongrt-Óccán-vasnthálózat lesz a földkerekség legdrágább vasútvonala. Igaz viszont, hogy azok a megmérhetetlen értékű kincsek, amelyek a gyarmatbirodalom és a müveit világ között teremtett összeköttetés folytán többé nem maradnak elzárva az emberiség elől, megérdemelnek minden áldozatot és így, bármilyen különösen hangzik, a Kongó-Óceán a XX. század legjobban jövedelmező üzleti vállalkozásainak egyike lesz. (B. D.) beléjük elegendő vér. Ezen a vérkermgési hibán tud állítólag remek eredménnyel segíteni a különös orvos különös módszere. A legutóbbi napokban a sponyol királyné is fogadta a csodadoktort. A királynénak bizonyos vérkermgési zavarai vannak és az orvos állítólag őt is kezelni fogja. A királyné megvizsgáltatta az orvossal az aszturiai herceget és Jaime mfánst is, az orvos azonban kijelentette, hogy az ő betegségük olyan természetű, amelyet az ő gyógymódjával nem lehet kezeink A spanyol orvosi akadémia meghívta Asuero dr.-t, hogy a tudományos fórum előtt ismertesse gyógymódját. Az orvos azonban ezt a meghívást visszautasította azzal, hogy nem akarja módszerének titkát kiszolgáltatni. elnök, minden nyáron konzultálta tanácsért. Nem kabaláról beszéltek, hanem politikáról. És a belzi rabbi abszolút politikai hatalom volt a maga galíciai körzetében, akinek beleegyezése nélkül se katonát állítani, se adót szedni nem lehetett: ha Reb Rochas Sucher Beer nem egyezett bele, a belzi zsidók inkább felnégyeltették magukat, de egy vörös fillért, egy szál újoncot nem adtak a császárnak. Reb Rochas Sucher Beer persze meggondolta hatalma felelősségét és beleegyezett. 0 ítélt, ő esketett, ő temetett, szuverén hatalma volt százezer, vagy még több lélek fölött. Bártfán találkoztam vele, a háború végén: úgy vonult fel, mint egy uralkodó, külön házat vettek neki a város előtt, este hatkor indult sétára a két méter magas ember, nehéz fekete selyem kaftánban, térdnadrágban, fehér harisnyákban, csattos cipőkben, rókamálas kucsmában, körülötte titkárai és tanácsadói hasonló öltözékben, előtte és mögötte fullajtár- szerüen az izgatot bocherek csapata. Nem lehetett megközelíteni. Háza előtt álandóan emberek százai táboroztak, hivők, segélykérők, schnorrerek, akiknek valami bánatuk volt a nővel, vagy az üzlettel, vagy a gyomrukkal, vagy Jahve keze nehezedett reájuk, vagy meghalt a gyermek, vagy legyen-e gyermek, vagy abbahagyják-e az üzletet és kezdjenek valami mást? Ilyen gondjaik voltak. És mind hittek, messziről utaztak, napi járóföldről, táboroztak a rabbi kertje előtt s a titkárok fölvették a panaszokat és a rabbi este kijött a kapu elé és a sokszáz szorongó embernek áldást osztott. A titkárok inkasszálták az önkéntes ajándékokat, sok pénzt, tárgyakat, souvenireket, s ők osztották ki a segélyt is. Egy középkori szuverén utazhatott és élhetett igy, mint egy pápa Avignonban: egyházfő, a legfőbb Szó és ítélet, akivel szemben nincsen fellebbezés. Nagyon kellemetlenül fogadott. Nem is állt szóba velem, a titkár fordította és közvetítette kérdésemet, amelyre héberül felelt valamit, s mikor a titkár vonakodott a rabbi válaszát lefordítani, nem mertem tovább érdeklődni, azóta is nyugtalanít, hogy mit mondhatott nekem a nagy, szem- mclláthatólag mérges embor héberül? Most ez az Ovics, a Barnumból. Nem, ez egészen más volt. Csendes volt és elfogódott és egyben nyugodt és fölényes, ó, az emberek. Mindig ugyan-- az. Mindig a nő és az üzlet és a gyerek, és az ostoba vágyaik, fegyelmezetlen érzékeik és ahogy félnek a haláltól. Ó, a halál. Ó, az élet. (>, Jahve, aki majd fog segíteni, ó, az emberek. Ennyit tudott Reb Ovics Ábrahám, s groteszk gycrckkezében forgatta a manikűrödét és beteg gyeroktostén súlyosan és bágyadtan ült a nehéz rabbifej, bizonyos tartózkodó élet.kedvvol a szemekben, talán annak örült, hogy megszökött Bármimtől, talán csak annak, hogy élt és jöttek hozzá az emberek, megbeszélni vele, apró, nem nagyon tiszta, nem nagyon mulatságos affórjeiket, ha már ő nem mehetett hozzájuk, a nyomorék. Lehet, hogy üzlet volt az egész, jó, biztos, nyugodt üzlet: az előszobában ültek az emberek, és vártak a csodára! Ki tud többet? Mindenki, aki a Szóval foglalkozik, a Betűvel, melynek állítólag lelke és törvénye és dinamit- nál erősebb feszitő ereje van, tudja, hogy az emberek a Betű világosságától várják a csodát, s elébe hurcolják apró ügyeiket és várják a világosságot. Ki tud többet, mint Reb Ovics, a Barnumból: azt az illúziót nyújtani, hogy nem veszett el minden, kegyed térjen vissza kedveséhez, ne adja el az üzletet, van csoda, van csoda. Ki tud többet? Haruspexek és filozófiai iskolák és szépirók és feuilletonisták és politikusok és abbék és rabbik előszobáiban ülnek az emberek és várják a csodát. Határozottan növényevő külsejű, szandálos emberek járnak a redakciókba és spiritiszta kollégáktól szakszerű, precíz, lehetőleg garantált felvilágosítást kérnek arra vonatkozólag, esetleg szerkesztői üzenetekben is „Túlvilág" jeligére, hogy van csoda, ugye van csoda, no mondja már, szerkesztő ur, ugye igazán van csoda, másik élet, egy magasabb fizetési osztály, rangemeléssel egybekötve? Ha ezek a növényevő emberek jönnek, nem tudok bosszankodni, szomorúan nézek reájuk. Mondjátok osak nekik, hogy van csoda. Magyarázzátok, hogy az aljas materializmuson túl is van valami, ami több, mint egy marék rohadékony hús és az emberi szándék több, mint Haschen nach dem Wind. Mondjátok csak nekik, hogy van dualizmus. Hogy kedveseink nem múlnak el, hanem telefonszámot kapnak a végtelenben és fel lehet hívni szegény Ilonka nénit. Nem lehet haragudni erre a jószándéku zagyvaságra sem, mert játék, mákony, narkotikum, s igazán nem lehet mi mást adni nekik helyette, hogy elviseljék szenvedéseiket. Soha az emberek kapkodóbban, decentralizáltabban, tájékozatlanabbul nem várták még a csodát. Nyugtalanabbul, szüköl- ve, idegesebben. A talaj érett a prófétákra. Csak ki kell nyitni egy levegőtlen bútorozott szobát Újpesten, s tódul a nép és várja az Igét. Svindler? Talán. De akik hozzá mennek, azok hivők. Egy prófétában majdnem fontosabb az, hogy higyjenek benne, mint az, hogy ő maga hiszi-e? Az ember ott lélegzi a hitet, ahol hozzájut. Szegények vagyunk, nincs módunk válogatni. A boldogságot is legtöbbször pocsolyákból isz- sza az ember. A csodát is csak igy kapja, bazárban, minden darab tiz pengő. A kereslet óriási, a kínálat megtenni a maga fakirjait, spiritisztáit, csodarabbijait, mágusait. Csak ne a valóságot, kedves mester, azt már láttuk. Egy pillanatra az utolsó időben néha már egészen közel voltunk hozzá, a valósághoz^ Reb Einstein és Reb Darwin és Reb Max Planck és Reb Oswald Spengler dadogtak valamit a létezésről és az elmúlásról, és arróL, hogy nincs abszolút egyenes a végtelenben és minden az időbon történik. Ax ember szivesen betömné a fülét valamivel,a szférák zenéjével, vagy a matorializációs szeánszok plazmavattájával. Mindent, csak ne ezt a végzetes megismerést, ami előtt ott kémlel és ólálkodik e pillanatokban az ember, kopogtat és érdeklődik, s talán csak pillanatok kérdése, hogy megtudja a valóságot, ami olyan szörnyű és egyszerű és siket és felfoghatatlanul közönyös és célnólkül- való lesz, hogy mind fel fogunk orditani. Inkább félhomályt és delejt. Csodát tizért. Svindlert a Barnumból. Nem érzitek, hogy nemsokára fel kell nyitni a szemünket, s meg kell látnunk, hogy mennyire egyedül és magtmkraha- gyottan lézengünk? Jó munkát, Reb Ovics. Ha az orvosoknak és a rendőröknek dolguk van magával, ez a maga s az orvosok és a rendőrök dolga. De van egy mentsége, amit talán maga sem tud, ha kuruzsló is: hogy nem is maga kuruzsol, hanem az emberek kuruzsoltatják magukat. Kinek telik ma az életéből pénzzel, energiával, courage-al az igazi megismerés kegyetlen operációjára? Inkább egy kis gyógyfíivet tizért. Herbateát. Mandulatejet. Csend, csend, lábujjhegyen. Beteg van a házban. (Budapest.) 5000 ! recept — étel- és itaileirások —, a befőzés I művészete, a diátikus konyha, a terítés és 1 asztaldiszités legújabb útmutatásai Csáky Sándor A XX. század szakácsmüvészefe jj cimti, augusztus hónapban megjelenő hatal- fi más munkájának csak egészen kis részét jj képezik. A 800 oldalas, 150 eredeti képpel diszi- I tett Iexikonalaku, gyönyörűen kiállított könyv ezenkivül mindazokat a szakácsmüvészeti tudnivalókat tartalmazza, amelyeket sem a gondos háziasszony, sem pedig a hivatásos j szakember nem nélkülözhet. Hasonló könyv j magyar nyelven még nem jelent meg, ép- I pen azért siessen ön is az előjegyzéssel, 9 mert a könyv megjelenése után jóval drá- J gább lesz. CSAK AKKOR MONDHATJA EL MAGÁRÓL, HOGY ÉRT A FŐZÉSHEZ, HA CSÁKY SÁNDOR KÖNYVÉT ELOLVASSA! Megrendelhető a szerzőnél: Novy Smokovec í (Ujtátraiüred), Palace-szana tórium. Délamerikai csodadoktor kuruzslásmi Madridban — A királyné is fogadta a rejtélyes orvost — A CSODA ES A Irtat MÁKAT SÁNDOR
