Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-14 / 157. (2082.) szám

Az angol rákellenes liga nagy harca a szörnyű betegség elten. Az állati rákot néha ólommal, kezdeti stádiumban mustárgázzal sikerül ellensúlyozni — A dohányzás nem okoz nyelvrákot London, julius 13. A rák elleni küzdelem nagy seiegszemléje játszódot le a lordok házának dísztermében. Itt tartotta évi nagygyűlését a brit birodalmi rákellenes liga. Az ülésen a yorki herceg el­nökölt. Már ez a két tény: az elnök személye és a nagygyűlés színhelye is mutatja, hogy milyen komolyan veszik Angliában a rák el­leni harcot. A nagygyűlésen megvitatták a rákkutatás legújabb eredményeit és a legaktuálisabb rákproblémákat. Egyik legfontosabb „kérdés: a rák kórokozója. Eddig még mindig nem si­került tisztázni, hogy tulajdonképpen mi okozza a borzalmas betegséget, amely olyan rohamos mértékben terjed egész Európában, de különösen Angliában. Egyes vélemények szerint a rák terjedésé­hez erősen hozzájárul a dohányzás. Az utóbbi évben számos laboratóriumban és kórházban végeztek ilyen irányban kísérleteket. A lon­doni rabkórházban a kísérletező tudósok he­tenként háromszor dohánykivonattal kenték be a kísérleti patkányok és egerek nyelvét. Ez azonban semmi eredménnyel, nem járt, az. egerek és patkányok nem kaptak nyelvrákot. Leetzben az egereket 16 hónapon át min­dennap koncentrált füst hatásának tették ki. Az egerek azonban Jhiegőrizték tökéletes egészségüket. Ennek alapján a tudósok álta­lában arra a megállapításra jutottak, hogy a dohányfüst nem lehet oka a nyelvráknak. Más vélemények szerint a mustár élvezetének is nagy része van a nyelvrák előidézésénél. Angliáiban rengeteg mustárt fogyasztanak és igen nagy a nyelvrák-megbteegedések száma is. Ilyen irányban is folytak ellenőrző kísér­letek és ezek azután meglepő eredménnyel végződtek. A kísérletező tudósok mustárból fejlesztett gáz behatásának tették ki a kísérleti állato­kat. A mustárgáz, bár kétségkívül erősen iz­gató hatásai yan a szervezetre, nemcsak, hogy nem okozott rákot, hanem éppen ellen­kezőleg: ellensúlyozta a hátrányos anyagok rákelő­idéző hatását. Kiderült tehát, ho'"- a mustárgáz meglehető­sen jő ellenszere a ráknak — hangzott a je­lentés — és a kezdő rákos megbetegedések esetében, amikor daganat még nem keletke­zett, sikerült a betegség fejlődését meggá­tolni. Természetesen csak állati rákról# van itt szó és ez meglehetősen különbözik az emberi rákbetegség termé­szetétől. Az egerek és patkányok rákos daganatait kü­lönböző szérumokkal is próbálták gyógyítani a tudósok. Sikerült is bizonyos esetekben az egerek rákos daganatait szérumok segítségé­vel eltüntetni, azonban a kísérletező orvosok maguk is rezignáltan ismerik be, hogy olyan szérumot, amely az emberi rákot meggyógyí­taná, még nem sikerült találni. Csupán a birminghami rákbizottság terjesz­tett be némileg optimisztikus jelentést. Esze­rint egészen ritka esetekben sikerült ólom ada­golásával enyhíteni a meglehetősen súlyos rákbetegséget. Azonban az ólom is csak az esetek egészen 5000 recept — étel- és italleirások —, a befőzés művészete, a diatikus konyha, a terítés és asztaldiszités legújabb útmutatásai Csáky Sándor A XX. század szakácsmiivészefe cimü, augusztus hónapban megjelenő hatal­mas munkájának ' csak egészen kis részét képezik. A 800 oldalas, 150 eredeti képpel díszí­tett leflíikonalaku, gyönyörűen kiállított könyv ezenkívül mindazokat a szakácsmüvészeti tudnivalókat tartalmazza, amelyeket sem a gondos háziasszony, sem pedig a hivatásos szakember nem nélkülözhet. Hasonló könyv magyar nyelven még nem jelent meg, ép­pen azért siessen ön is az előjegyzéssel, mert a könyv megjelenése után jóval drá­gább lesz. CSAK AKKOR MONDHATJA EL MA­GÁRÓL, HOGY ÉRT A FŐZÉSHEZ, HA GSÁKY SÁNDOR KÖNYVÉT ELOLVASSA! Megrendelhető a szerzőnél: Novy Smokovec (Ujtátrafüred), Palace-szanatórium. kis százalékában bizpnyult hathatós eszköz­nek. Ezek szerint tehát még mindig csak a rádiumtól lehet komolyabb és meg­bizhatóbb eredményt várni. Különösen száj, mell és méhrák eseteiben si­került eddig szép eredményeket elérni a rá- diumkurával. Az egész birodalomban nagy rádiumpropaganda folyik most, és minden városban gyűjtéseket rendeznek, mert hiszen a rádium rendkivül drága és komolyan csak akkor lehet felvenni a rák elleni küzdelmet, ha az angol kórházaknak és klinikáknak ele­gendő rádiumkészletük van. Még Ausztráliában is rendeznek gyűjtése­ket és rövid idő alatt 24.000 font sterlinget gyűjtöttek ott össze, hogy ebből a pénzből rá­diumot szerezzenek Ausztrália számára. Sajnos azonban, még a rádium sem jelent biztos gyógyszert. Erről beszélt az angol rák­ellenes kampány egyik vezető személyisége, Sir Thomas Horder. — A laikus közönség, túlzottan optimiszö- kusan Ítéli meg a helyzetet. Nem szabad azt hinni, hogy a rádium tökéletes biztosággal gyógyítja a rákot Ez a hit gyakran komoly bajokat is okozhat. Sok beteg ragaszkodik ah­hoz, hogy rákját rádiummal kezeljék olyan esetekben is, amikor a rákos daganatot ope­ratív utón is simán el lehetne távolitanL Az ilyen esetekben a kés még mindig biztosabb és jobb gyógyszer, mint a rádium. Az egész rákparlament beszámolóiból te­hát végeredményben arra a következtetésre lehet jutni, hogy még mindig nagyon messze vagyunk a rák kórokozójának és a rák töké­letes gyógyszerének ismeretétől. Bródy Sándortól tanult meg magyarul a Jókai-regények cseh fordítója Magyar katonák közt osztotta szét könyvtárát a háború alatt — Látogatás a nagy'magyar Írók cseh fordítójánál Prága, julius 13. A prágai óvárosiban, az úgynevezett Klei- ne Seite-n, a Moldva-parttól pár lépésnyire lakik Mayenhoffcr Gustav Narcis cseh író, a Jókai-Tegények cseh fordítója. A ház, egy hatalmas, rideg bériház, de ha felmegy az ember a lépcsőkön, a lépcsőházból minden emeleten kis erkélyek nyílnak, ée akkor lát­ni, hogy a ház egy duslombu fáktól zöldelő hegyoldalba nyílik és az, aki a Jókai-regé- nyeket cseh idiómára fordítva álmodja, fák között és hegyoldalon él, akárcsak Jókai élt Csakhogy Jpmen a, Moldva látszik és nem a Duna és messze szemközt nem a budai vár, hanem a prágai Hradzsin. Néhány héttel ezelőtt, május ötödikén, Jó­kai, aki a svábhegyrí harsak alatt szeretett volna örökre pihenni, hogy örökké hallgat­hassa kedvenc fái suttogását, egy stilizált, kőrózsákból épített, szép síremléket kapott a budapesti kerepesi temetőiben. A Buda­pesten lezajlott ünnepségek és halálának huszonőtéves évfordulóján megjelent renge­teg cikk, visszaidézték bennem azokat az ifjúkori napokat és órákat, amelyeket Jókai regényei édesítettek meg, mikor képzeletem együtt száguldott Jókai szédítő iramú, mesés távlatokat nyitó képzeletével, s nem érde­kelt más, mint az ő hőseinek szövevényes, romantikus története és a magam életét is ezeknek a hősöknek életén át éltem. Hónapok óta vagyok Prágában és a Jókai- regényekkel kapcsolatos mély és el nem hervadó élményeim és emlékeim hatása alatt egyre jobban érdekelt, milyen ember lehet, aki ezt a tüzes fényekkel szikrázó ma­gyar zsenit, ezt a tüneményes fantáziájú mesemondót a szláv nyelvtengerre bocsátot­ta, hogy egy többmilliós nép érdeklődését felkeltse a magyar literatura iránt és meg­mutassa, micsoda kincseket termel ki magá­ból az izolált, rokontalan nyelvű magyarság. Már úgy van, hogy éppen emiatt a rokonta- lanság miatt valami mindig megújuló ámu­lat fog el, ha egy idegen a magyar nyelv ér­tékeihez és szépségeihez közel jut és a saját nyelvén tovább adja azokajt. — Évek óta nem beszéltem magyarul, mert sajnos nincs alkalmam rá — ezzel fo­gad Mayerhofifer cseh író és újságíró, a Zenieké Banka nyugdíjazott cégvezetője, egy őszbeborult hajú öregpr, akinek a szemei mély intelligenciát sugároznak. — Milyen körülmények között, hogyan ju­tott arra a gondolatra, hogy megtanuljon magyarul és lefordítsa a legnagyobb ma­gyar romantikus regényíró müveit? — kér­dem. Az, amit Mayerhoffer erre elmesél, az van olyan érdekes, mint egy mozgalmas re­gény. — Tizenhét éves koromban, 1883-bau be­vonultam Josefstadtba katonáinak, a 60. gya­logezredhez, amely tudvalevőleg az egri ez­red volt. Mondanom seim kell, hogy az egész ezredben senki se tudott csehül, valameny- nyien szinmagyar fiuk voltak. Mindjárt az első napokban összebaráikoztam egy feltű­nően szép, dúsbaju magyar fiúval, aki nagy­szerűen értett az életihez és éjszakai boroz­gatás és duhaj mulatozások közben egyszer­re csak észrevettem, hogy úgy ahogy, de már én is magyarul beszélgetek. A fiatal magyar fiú, akárcsak jómagam, rajongott az irodalomért és sokat beszélt nekem a ma­gyar irodalomról és elragadtatással főleg Jókairól. Ennek a snájdig magyar fiúnak, mint nekem is, titkos Írói ambíciói voltak, mint az később kiderüli. Az én egri magyar barátom ugyanis nem volt más, mint Bródy Sándor. — A barátság továbbra is fenmaradt, ál­landó levelezésben álltunk egymással, Bródy Sándor ünnepelt író lett Budapesten és Ma­gyarországon és nekem is akkortájt jelent meg az első regényem. A regényírással egy­idejűleg teljes mértékben felébredt érdek­lődésem a magyar irodalom iránt, egymás­után olvastam el Jókai regényeit és mind­jobban magával ragadott ennek a nagy me­semondónak csillogó képzelete. Regényem megjelenése után Bródy Sándor meghívott Budapestre, én elfogadtam a meghívást és ez döntötte el sorsomat. Bródy Sándor elvitt Jókaihoz, Jókai svábhegyi villájába és I meg­ismertetett a magyar irodalom akkori többi reprezentánsaival is, Rákosi Viktorral, Bér­ezik árpáddal, Szomaházyval és másokkal. — Alig jöttem haza, a budaipesti látogatás friss és kellemes emlékeinek hatása alatt írtam Jókainak, hogy szeretném munkáit cseh nyelvre lefordítani. Jókai azonnal vála­szolt egy igen szívélyes hangú levélben, amelyben rám ruházta összes müveinek csebre való fordítási jogát. Még abban az év­ben, 1888-ban megjelent az első regény Bo- rovy könyvkiadónál és azután minden esz­tendőben kettő-három, nem kevesebb, mint negyven kötet. Köztük természetesen első­sorban a leghíresebbek: A magyar nábob; Kárpáthy Zoltán; Az uj földesur; Fekete gyémántok; A régi jó táblabirák; A kőszívű emíbe»r fiai; A lőcsei fehér asszony; Mire meg vénülünk; A szegény gazdagok stb. — Melyik Jókai-regényt szereti a legjob­ban? — kérdem. — Én mindegyiket egyformán szeretem, Jókait szeretem mindegyikben, az ő sokrétű, gazdag egyéniségét és szellemiét. Jókai hab lattanul széles skálájú és termékeny irő volt, egy gazdag és munkás élet eredménye az a rengeteg Tegény, amit képzelete és munkabírása megteremtett és az is egy élet munkáját szánta rá, aki szolgálatába szegő­dött. A negyven kötet Jókai-Tegény ott áll glé- dában aranyozott díszkő tésiben a fekete könyvszekrényben, Mayerhoiferék ebédlőjé­ben. Bizony nem túlzás, egy egész élet mun­káját követelték. De a Jókai-regényele mel­lett ott állnak a többi magyaT írók könyvei is Mayerhoffer cseh átültetéséiben. Bródy Sándor: Szimészvér; Hófehérke; Ezüst kecs­ke. Bérezik Árpád munkái, Iíerczeg Ferenc: Gyurkovios-lányok; Fenn és lenn, Simon Zsuzsa; Szabolcs házassága.. Gyulai Pál, Koz­ma Andor, Jósika báró, Rákosi Viktor, Eöt­vös József bárói, Ajbonyi Árpád, Kóbor Ta­más, Szekula Jenő munkái. Mikszáth: Szent Péter esernyője; A jó palócok. — Mikszátihot is ösmerte személyesen? — Nem ösimertem, de irt nekem néhány­szor és egyszer egy dedikált fényképet is kü lejött. Előkerülnek a fényképek, a levelek, Bér­ezik Árpád, Mikszáth Kálmán dedikált fény­képei, Brédv Sándor ifjúkori képe. — Azokat a magyar színdarabokat, ame­lyeket a cpeh színházakban játszottak, mind én fordítottam — meséli tovább Mayerhof­fer. Molnár Ferenc Doktor ur-át, Bíró és Lengyel Cárnő-jét, Nagy Endre Miniszter­elnök-ét. — A háború elején még kaptam magyar könyveket, azután lassan elhallak budapesti barátaim és lazultak a kapcsolatok. Több­száz magyar könyvemből ma már alig van néhány kötet. A háború alatt rengeteg sebe­süli magyar katona került ide Prágába. Alig tudott valaki velük beszélni, senkinek a szavát nem értették. Valahogy, nem tu­dom, miképpen, elterjedi a magyar katonák közt a hírem. Valóságos zárán dokiás indult meg felém magyar könyvekért És szót ado­gattam a ma,gyár sebesülteknek könyvei­met, melyeket annyi szeretettel! olvastam, fordítottam és gyűjtöttem. — Ma már alig fordítok, nem nagyon le­het magyar könyvekhez jutni, a mai magyar írók temérdek pénzt kérnek egy-egy könyv fordítási jogáért és a kiadó szűkmarkú. Jó­kai özvegye is visszavásárolta Borovytől, a kiadótól, az általam még le nem fordított Jókai-regények fordítási jogát, ügy hogy Jókai néhány munkája már Beaufort-nál je­lent meg Jan Strelba fordításában. Maverhoffer nem mondja, de kiérezni a szavaiból, hogy ezek a dolgok mennyire ked­vét vették és a magyar irodalom iránti lán­golás, amely egész életét betöltötte, lassan­ként vészit az erejéből. n Jan StTelíbát, a Jövő század regénye, a ványos vár, az Enyém, Tied, övé fordító­ját, már régebben ismerem. Kint lakik Ho- lesovicén, Prága egyik külvárosában. Szol­noki magyaT lány a felesége, egy intelligens, temperamentumos magyar asszony. Strelba is a katonaság révén ösmerkedett meg a magyar szóval, Szolnokon beleszeretett Ju­hász Olda szolnoki lányba és ezzel a szere­lemmel egyidejűleg felébredt benne az ér­deklődés a magyar irodalom iránt. Egyéb­ként is irodalmi érdeklődésű ember volt, akitől már számos angol és francia regény fordítása jelent meg csehül. A magyar lány nemcsak felesége, de munkatársa is lett. Együtt forditják a magyar regényeket, amint mesélik, néha éjszakákon át dolgoznak, mert Strelba a vrsovicei városházán hivatal­nok és legtöbbször csak késő este jut az iro­dalomhoz. Strelbáék is arról panaszkodnak, milyen nehéz a magyar könyvek forditásNjogát megszerezni. Pedig ők szeretnék Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Markovics Rodin könyveit fordítani. Főleg Móricz Tündér kér tjét, mert a cseh publikum szereti a történelmi regényt és Színi Gyula Jókai-át, amelyet Beaufort azonnal kiadna. És az újakat, a fiatalokat mind szeretnék is­merni és fordítani, beleértve természetesen a szlovenszkól magyar írók müveit is. Mayerhoffer lankadó érdeklődése és ked­ve szegeitsége és Strelbáék friss érdeklődé­se a magyar irodalom iránt egyaránt bizo­nyítják, hogy a sors különös kegyéből itt-olt felgyűlő, a magyar irodalomért égő tüzeket nem szabadna kialudni hagyni, szítani kelle­ne lángjukat Szenes Erzsi. — Bemutatták ai óriás Dornier repülőgépet. Friedricbshafenbői jelentik: Tegnap délután mu­tatták be a sajtó képviselőinek a Bodeni-tó part­ján fekvő alpenrheini Dornier-müvek gyártelepén néhány nappal azelőtt elkészült D. 10. jelzésit óriási utaeszáll...) repülőgépet. A sajtóbemutatón az újságírókon kívül rengeteg filmoperatőr is jelen volt. Az uj óriási repülőgépet maga a Domier- müvek tulajdonosa, Dornier dr. mutata be. Dor­nier elmondotta, hogy bár az uj repülőgép még mindig nem a tökéletes repülőgép, de mégis meg­közelíti a tökéletességet és minden bizonnyal al­kalmas lesz az óceáni repülésekre is. Az uj repülő­gép rendkivül gazdaságos, amennyiben akciósuga­rán belül 10—12 tonnát is szállíthat, amivel saem- ben az eddig használt repülőgépek 800—1000 kilo­méter távolságra már nem szállíthattak hasznos terhet. Dornier dr. reméli, hogy as uj tipusu repülőgépben megtalálta azt a repülőgépet, amely jövedelmezővé teszi a légi szállítást. A repülőgép biztosságát illetően Dornier dr. rámutatott arra, hogy a D. 10.-nek 10 egymástól független motor­ja van. amelyeket motorhiba esetén egyenkint ki lehet venni s magában a repülőgépben könnyén meg lehet vizsgálni. , j 8 iw» JbUm m, wfaM#. Vegye meg a ft^pes Hét ma megjelent, gazdag tartalmú legújabb számát Mnitlen újságárusnál kapható

Next

/
Oldalképek
Tartalom