Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-12 / 155. (2080.) szám

tflW fnüitts 12, péntek. 3 A magyar sajté egyértelműen visszautasítja a Véreinek Apponyi internálására vonatkozó indítványát „Apponyi személye a civilizált világ tiszteletének védelme alatt áli“ — A prágai politikai tényezők a békés elintézést kívánják — Budapest, julius 11. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Nagy fölháboro- dást keltett Budapesten a csehszlovák mi­niszterelnök pártja esti lapjának, a Vecernek tegnapi cikke, amely az állítólag Karlsbad- ban üdülő Apponyi Albert gróf túszként való internálásának gondolatát vetette föl. A do­log kómikuma abban rejlik, hogy Apponyi nincs Karlsbadban, hanem gyöngyösapáti birtokán üdül. A budapesti lapok a legnagyobb megütkö­zéssel tárgyalják a Veöer eszméjét és örömmel állapítják meg, hogy Apponyi jelenleg gyön­gyösapáti birtokán tartózkodik. A Budapesti Hírlap többek között ezeket Írja: „Bármennyire tisztában vagyunk a szörnyű javaslat eszeve- szettségével és komolytalanságával, mégis fi­gyelemre kell méltatnunk, mert jellemző a köz­gondolkozásra, amely megtűri és amelyből ez az eszme megszülethetett. A csehszlovákok maguk is jól tudják, hogy Apponyi személye az egész civilizált világ tiszteletének védelme alatt áll és mintegy nemzetközi szellemi területenkívüliséget él­vez, amelynek megsértése az egész világ megvetését váltaná ki." —- A Pesti Hírlap azt Írja, hogy perverz erköl­csi vadászat az, amely Apponyi grófot a cseh­szlovák kémmel egyenlő nevezőre hozza. — A Magyarság igy ir: „Tudjuk, hogy az eszeve­szett cseh újság hangja nem a kormány szava és nem az egész országé, de a válasz erre az indítványra igen természetesen az lesz, hogy egyetlenegy magyar sem teszi be a lábát oda, ahol ilyen tervek merülnek föl. Egy lengyel lap szerint Áramár mérgesítette el a helyzetet? Prága, julius 11. A tegnapi magyar félhiva­talos jelentés némileg lecsillapította a fölizga­tott cseh közvéleményt s a lapok már sokkal higgadtabban foglalkoznak az incidenssel, elte­kintve természetesen a szélső soviniszta, orgá­numoktól, amelyeket azonban nem kell komo­lyan venni. A cseh lapok általánosságban meg­elégedéssel veszik tudomásul azt a hivatalos megállapitást, hogy a Magyar Távirati Iroda jelentése nem volt sem hivatalos, sem pedig félhivatalos jellegű, hanem csak a magyar köz­vélemény hangulatát tolmácsolta. A cseh sajtó most már türelmetlenül várja a magyar kor­mánynak a csehszlovák jegyzékre adandó vá­laszát. Az egyes lapok az esettel kapcsolatban a következőket Írják: Národni Listy: A legaljább magyar jelentés azt bizonyítja, hogy a hivatalos magyar körök sokkal nyugodtabban ítélik meg a dolgot, mint ahogy ezt az előbbi jelentésekből következtetni lehetett volna és hajlandók az egész esetet barátságosan el­intézni. Azonban be kell várni Magyarország végleges válaszát. Érdekes megfigyelni, hogy a külföldi sajtó miképpen Ítéli meg a konfliktust. Egyes magyar lapok remélik, hogy a kölcsönös jegy­zékváltással sikerülni fog a konfliktust elsimí­tani, az egyik lap még azt is irja, hogy az esetnek következményei lesznek a cseh­szlovák belpolitikában. A külföldi sajtókom­mentárok közül különösen a krakói Czas cikke emelendő ki, amely a csehszlovákiai magyarellenes kampány szervezőjének Kra- márt jelöli meg. Ez a lap többek között ezeket irja: Kramár jónak látta kijelenteni, hogy mindennek, még a világháborúnak is Budapest az oka. Lármát csapott, hogy Magyarország ravasz módon meg akarja nyerni Franciaország szimpátiáját és kardjára csapva, még mozgósítással is fe­nyegetőzik. A Czas véleménye szerint a csehszlovák kor­mány Magyarország elleni állásfoglalása Kramár befolyása alatt történt. Ez az állásfoglalás Benes távollétében történt, az ő tudta nélkül és talán csak azért, hogy Be- nesnek kellemetlenségeket okozzanak. A Ná­rodni Listy a lengyel sajtóhangra azt válaszol­ja, hogy a krakói lap véleményét nem kell túl­becsülni. Ha ez a lap helyes információkat szerzett volna, nem kerülhette volna el figyel­mét az a tény, hogy az egész csehszlovák köz­vélemény álláspontja egyöntetű volt Magyar- országgal szemben és helyesli a kormány eré­lyes föllépését a magyar veszedelemmel szem­ben. A Národni Listy idézi a párisi félhivatalos Temps vezércikkét, amely a balkáni viszonyok­kal foglalkozik és a kisantantról ezeket irja: „Ismeretes, hogy a kisantant a leghatalmasabb béketényező Középeurópában és hogy a győz­tes szövetségesek által előirt szerződések meg­védése céljából alakulva, ezeket érinteni nem engedi. A szerződések revíziójára gondolni sem lehet. A kisantant senkit sem fenyeget és respektálja az uj európai rendet. Belgrád ép­pen úgy, mint Bukarest és Prága, joggal ra­gaszkodik ahhoz a politikához, amely a mai vi­szonyok mellett az egyetlen, amellyel ezen há­rom államnak és Középeurópának biztonságát hatékonyan föntartani lehet.“ A légionárius Národni Osvobozeni szerint a budapesti hivatalos tényezők a konfliktust nem ítélik meg olyan „könnyelműen", mint azok a budapesti politikai körök és lapok, amelyek budapesti jelentések szérint „lehetetlennek tartják, hogy szalradlábra helyezzenek olyan embert, akit kémkedésen tettenértek és még hozzá sajnálkozásukat fejezzék ki és biztosíté­kot nyújtsanak a jövőre nézve". Megindokol­tuk már tegnap kormányunk azon jogát és kö­telességét, hogy követelje Pechának, az erő­szakkal letartóztatott pénztárosnak szabadláb- rahelyezését. Kormányunk ragaszkodni fog a másik két követeléséhez is é« * 'magyar kor­mány érdeke, hogy hajlandóságot mutasson az ügynek diplomáciai utón való likvidálására, ha el akarja kerülni azt, hogy kormányunk az egész ügyet valami nemzetközi döntő intéz­mény elé terjessze. A félhivatalos Ceskoslovenská Republiká- ban Posva Károly dr. vezércikket ir a határ­menti viszonyokról és többek között megálla­pítja, hogy a magyar és csehszlovák államok határmentén alkalmazott közegei között nem tudott barátságos viszony kifejlődni. „Számos szomorú incidens keltett meglepetést az utóbbi napokban. Aki már régebben informálva volt a magyar—csehszlovák határon való viszo­nyokról, jól tudja, hogy a hidasnémeti incidens nem egyedülálló. A vasutasok és pénzügyi hi­vatalnokok szaklapjaiban már régebb idő óta panaszok látnak napvilágot. A vasutasokat számtalan veszedelmes kellemetlenség érte és ugyanez vonatkozik a határőrökre is. A ma­gyar kormány egyáltalában nem törekszik ar­ra, hogy barátságos együttélésre és együttmű­ködésre nevelje alkalmazottait. A vasúti őrhá­zakon mindenütt virágok között a következő fölirásokat látni: „Le Trianonnal!" és „Nem, nem, soha!". Nem lehet csodálkozni, ha a ma­gyar határmenti személyzet kötelességének tartja, hogy inkollegáliasan viselkedjék a cseh­szlovákokkal szemben. Határkőzegeink nincse­nek elkényeztetve, de állandó veszedelemben élnek s most már le kell vonni a következmé­nyeket és ki kell jelenteni, hogy: eddig és nem tovább. A magyaroknak tudomására kell ad­ni, hogy minden bántalom, amely a, magyar határon vasutasainkat, pénzügyőreinket, vám­őreinket és csendőreinket éri, egyúttal a cseh­szlovák köztársaság megsértését jelenti. Euró­pában nincsen még egy állam, amely annyira áhítozna a béke után, mint Csehszlovákia. Szí­vesen látnok, ha a határon szolgálatot teljesítő csehszlovák és magyar vámőrök nyugodtan és barátságosan érintkeznének. Ha azonban ben­nünk megvan a jóakarat, meg kell lenni a ma­gyarokban is. Meg kell békülniök azzal a tény­nyel, hogy ez a barátságos érintkezés a cseA és magyar vámőr között soha semmiféle más határon nem alakulhat ki, mint a jelenJegin, meg kell békülniök azzal a ténnyel, hogy az ő nem, nem, sohájukat cseh nyelvre is át lehet fordítani. Tudatában kell lenniök annak is, hogy a csehszlovák köztársaság, ez a demokra­tikus állam, kis és „plebejus" alkalmazottait sem engedi sértegetni." A Prazsky Vecernik ezeket irja: „Minden jel arra vall, hogy Magyarország azért provo­kálta ki ezt az esetet, hogy megállapítsa, mennyire mehet Csehszlovákia elleni föllépé­sében. A hidasnémeti esetet általánosságban fan-e barátja? Ha igazi jó barátra van szüksége aki sohasem hagyja cserben, akkor tartson az otthonában állandóan egy palack valódi az üli sósborszeszt mert ebben nem csalódhatik Üditö és fájdalomcsillapító hatása sósborszeszt nélkülözhetetlen háziszerré avatja. komolynak fogják fel és a külföldi sajtó is élénken foglalkozik vele. Nem lehet azt állítani, hogy a magyaroknak mindenütt ellenségeik volnának. A magyar propaganda úgyszólván minden ál­lamban befolyásos barátokat szerzett, akik a magyar irredenta érdekében # hangulatot szí­tanak. így az utóbbi időben a magyarok Elinor Glyn Írónőt is megnyerték propagandájuk­nak, aki csatlakozott a Rothermere-akcióhoz, Bu­dapestre készül és magyarbarát propagandát kezd az amerikai Hearst sajtó-koncernbeu- Ezt a propagandát szükséges ellensúlyoznunk. Különösen a csehszlovák katolikusok feladata ez, de elsősorban a szlovénszkói katolikusoké. A magyarok különösen azzal szereznek bará­tokat a külföldön, hogy Csehszlovákiát huszi­tizmussal és vallásellenességgel vádolják. A cseh pokrokárok nagy bűnt követtek el ez- évben is a provokatív Húsz-ünnepségekkel, mert a prágai Husz-napon sok ezer szlovák előtt súlyosan megsértették a katolicizmust, sőt sok helyütt bántalmazták is a katolikuso­kat, közöttük a szlovák katolikusokat is. Váj­jon mit fognak ezek Prágáról és a csehekről odahaza mondani? Fránya Zeminova a ma­gvaroktól díszoklevelet érdemelne vallásgya- lázó beszédéért." A prágai politikai körök véleménye A berlini Vossische Zeitung prágai leve­lezője a Magyar Távirati Iroda legújabb je­lentésével kapcsolatban azt jelenti lapjának, hogy ezt a kommünikét Prágában megnyug­vással fogadták már csak azért is, mert a konfliktust békés utón szeretnék elintézni. Különösen azt emelik ki, hogy az átnyújtott csehszlovák jegyzék tárgyilagos komolyság­gal ugyan, de teljesen udvarias és barátsá­gos hangnemben van szerkesztve és Pallier követ szóbeli megnyilatkozása is a legna­gyobb előzékenységről tanúskodik. A buda­pesti írásbeli válasz még nem érkezett meg Prágába. Prágai politikai körökben lehet­ségesnek tartják, hogy az egész ügyet a nemzetközi döntőbírósághoz való appellá- lás nélkül is el lehet intézni. Hogy a jövő­ben hasonló esetek elő ne fordulhassanak, Magyarországgal az eddigi vasúti egyez­mény uj szövegezéséről lehetne tárgyalni, mert az eddigi egyezmény 19. és 29. cik­keit összhangba kellene hozni, hogy az el­lentétes magyarázatokat ki lehessen kerül­ni. Pecha vétkessége állítólag abban rejlik, hogy neki titkos magyar fegyverraktárról szóló okmányokat ajánlottak volna fel. Pe­cha eleinte elutasította az ajánlatot, később azonban elfogadta azt, mire letartóztatták. Prágában Pecha ártatlanságáról meg vannak győződve, ha azonban Magyarországnak súlyos okai vannak a letartóztatására, nem fog ez ellen kifogást emelni. Másrészt Prá­gában remélik, hogy a magyar kormány nem fogja alantas hatóságainak túlkapásait fedezni. A budapesti csehszlovák követség nyilatkozata A Prager Tagblatt budapesti jelentése sze­rint a hidasnémeti eset likvidálását Buda­pesten — abban az esetben, ha más kiutat nem találnak, — úgy gondolják, hogy mind­két állam az esetet, nemzetközi fórum elé vi­szi. Mihelyt ez megtörtént, valószínűleg fölté­telesen visszaállítják a vasúti forgalmat, mert a döntésig hónapok is elmúlhatnak. A buda­pesti csehszlovák követségen a magyar sajtó írásmódja visszatetszést keltett, mert a kö­vetség véleménye szerint a magyar sajtó a csehszlovák jegyzék megvitatásánál olyan ki­fejezéseket használ, amelyek diplomáciai tár­gyalások megvitatásánál nem szokásosak. „A sajtó számára semmi ok sem forog fenn, — jelentették ki a csehszlovák követségen a Prager Tagblaít budapesti tudósítójának, — hogy egy tárgyilagos és az udvariasság min­den formájának megfelelő jegyzékkel ilyen gorombán foglalkozzanak. Nem követelhet­jük azt, hogy nekünk igazat adjanak, de minden diplomáciai akció még akkor is nyu­galmat és meggondoltságot kíván, ha a véle­mények eltérőek. Csak ilyenmódon lehet az incidenseket barátságos utón elsimítani." Végrehajtják a lex-Tisot — parlamenti szentesítés nélkül! Az egészségügyi minisztérium be akarja záratni Madárháza gyógyintézeteit — Tiltakozás az érthetetlen intézkedés ellen Prága, jiuliais 11. A fürdő idény kellős köze­pébe® villámcsapásként hat a megdöbbentő esemény, amelyet az egészségügyi miniszté­rium legújabb intézkedés© idézett elő a Ma­gas Tátrában. A minisztérium sok baklövés és kudarc után sem akar a lex Tátra tervéről •leimondani. A terv ellen nemcsak az érdekelt fürdők tiltakoztak, hanem a leghatározottab­ban állást foglaltak Szlovén szkó gazdasági körei is és tekintélyes szakemberek nyilat­koztak a Tátra-törvénytervezet ellen. Már- már úgy látszott, hogy Tiso egészségügyi mi­niszter végleg elejti ezt az odiózus tervet, s a tátrai magánfürdők nyugodtabban folytatták tovább fejlesztési programjuk végrehajtását, építkezésekre milliókat áldoztak s óriási propagandával elősegítették az idegenforga­lom további erőteljes fejlődését is. A tátrai fürdők zsúfolásig tömve vannak. Minden fürdőre kitűzték a „Megtelt" táblát. A minisztérium azonban nem okult. Nem lát­ja vagy nem akarja látni a tátrai magánfür­dők nagy munkájának gyönyörű eredményét: a Tátravidék gazdasági fejlődését s többszö­rös parlamenti kudarca után most ugylátszik a parlament szentesítése nélkül akarja a lex Tátrát megvalósítani. Futótűzként terjedt el ugyanis aa a hir, hogy a pozsonyi országos hivatal a prágai egész­ségügyi minisztérium intézkedésére utasí­totta a poprádvölgyi illetékes hatóságokat, hogy Madárháza gyógyintézeteit zárassák be, mert Madárházának nincsen gyógy- fürdőjellege s a minisztérium nem hajlandó a szanatóriumi engedélyt megadni. Ezen intézkedés alapján el kellene távolítani Madárházáról az ösz- szes betegeket, mert ott a gyógykezeltetés előfeltételei a minisztérium véleménye szerint nincsenek meg. Az egészségügyi minisztérium tehát az általa kidolgozott, de mindenki által visszautasított fürdő törvénytervezet érteiméiben Madárházát a tüdőbe-teggyógyhelyek körletéből kizárja. Beosukatja azt a gyógyfürdőt, amelyben Holzmannt dr.. a közismert kiváló főorvos vezetésével hat elsőrendű szakorvos fel­ügyelete és kezelése mellett keresi gyó­gyulását 140 hadirokkant és 300 beteg­ségéi yzőpénztári tag. A minisztérium be akarja csukatni Madár­háza azon uj gyógyintézetét is, amelyet ta­valy hét millió koronás költséggel építettek fel s amely gyógyintézet minden tekintetben megfelel a modern gyógymód minden elkép­zelhető k övetelm é n yei nek. Mindezeken felül érthetetlen az egészség­ügyi minisztérium intézkedése nemcsak szo­ciális, hanem gazdasági szempontból is. Hová akarja máról-holnapra a rokkantakat és a betegsegélyzőpénztári tagokat elhelyezni? Nem gondol arra, hogy intézkedésévé] százr hét alkalmazott kenyértelenné válik? Nem tudja azt sem, hogy Madárháza évente több- százezer koronával hozzájárul az állam gaz­dasági életéhez? Tiso egészségügyi miniszter ugylátszik azonban mindezeket a fontos szociális és gazdasági körülményeket figyelmen kívül hagyja s fejjel nekimenve a falnak, minden­áron meg akarja valósítani eredeti tervét. Az egészségügyi minisztérium legújabb intézkedése érthető felháborodást keltett az egész Szepessógen s ez ellen a legeré­lyesebben tiltakozik az egész Tátravidék, mert ezzel máról-holnapra virágzó magán- vállalatot tönkretesz, betegek gyógykezelte­tését megakasztja és sok embert megélheté­sétől megfoszt. (—per) Falóul kémkedési ügye a legfelső bíróság előli Prága, julius 11. A Pravo Lidu értesülése szerint a legfelső hadbíróság valószín ideg már a jövő héten foglalkozni fog Falout felebbe- zésével. Falout, mint ismeretes, a büntetés ki­szabása ellen felebbezett. A legfelső hadbíró­ság ítélete után Falo-utot a feresienstadti vár­fogházba szállítják, hogy ott töltse lo bünte­tését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom