Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-04 / 125. (2050.) szám
2 TOWfSttMACífem-HTRIifig 1929 Június 4, kedd. —MBS IIIM ■WHUTOW— t hetik, hogy elügyetleuekedett taktikával elveszti még azt a számbeli erejét is, amely fölött e pillanatban rendelkezik. A liberális párt egy része a polgári blokk hive, másik része viszont a baloldali kartellt látná szívesen. Ha Lloyd George a konzervatívokhoz csatlakozik, pártjának balszárnya hagyja cserben, ha viszont a munkáspárthoz, a jobboldal csatlakozik a torykhoz. Ezzel a liberális párt végső fölbomlása — Macdonald intencióihoz híven — az aránylagos nyereség ellenére is bekövetkezne és a wrigh- tek történelmi pártja végleg eltűnne az angol politikából. Ügyességre, körültekintésre és ötletekre van szükség, hogy a félelmetes pártszakadás ne következzék be és a liberálisok addig lavírozhassanak a másik két nagy párt között, amig végérvényes megoldás nem történik. A végérvényes megoldást csupán az uj választási rendszer hozhatja meg, amelyre — a ez a pártnak egyetlen összetartó kapcsa — a wrightek céltudatosan törekednek. Ramsay Macdonald londoni házában tegnap maga köré gyűjtötte a munkáspárt vezetőit, akikkel hosszan tanácskozott és állítólag már a munkáskormány miniszteri listáját is összeállította. A Daily Héráid munkatársának adott interjújában kijelenti, hogy Baldwinnak azonnal le kell mondania. Macdonald szerint az ország világosan kifejezte, hogy a liberális pártnak, mint a parlament harmadik pártjának, el kell tűnnie a történelemből. Nincs rá szükség s nem a választójogot kell megreformálni, hanem a liberális pártot kell eltüntetni. Ilyen körülmények között a munkáspárt nyugodtan követelheti a kormányelnökséget. Ha a liberális párt nem létezett volna, szavazatainak nagy része amugyis a munkáspártra esett volna. A Times értesülése szerint a munkáspárt nem hajlandó szoros szövetséget kötni a liberálisokkal. Néhány hónappal ezelőtt a munkáspárti vezérek szívesen látták volna ezt a kombinációt, ma azonban elutasították a tervet. Amig Baldwin nem tud dönteni arról, vájjon azonnal lemondjon-e vagy bizza-e a döntést az uj parlamentre, a londoni sajtó egyhangúan megállapítja, hogy a munkáspárti kormány kikerülheteílenné vált. MacDonaíd kormánylistája Az Observer szerint a Labour Party kormánya főbb embereiben a következő összeállítású lesz: Miniszterelnök: Macdonald, külügyminiszter: Lord d‘Ábernon (a volt berlini nagykövet), vagy Sir Oswald Mosley, pénzügyi kancellár: Snowden, belügyminiszter: Henderson, gyarmatügyi miniszter: Thomas. A Sonday Express bővebb és részletesebb miniszteri listát Aliit össze. Szerinte az uj kormány összetétele a következő lesz: Miniszter- elnök: Macdonald, külügyminiszter: Henderson, vagy Thomas, India minisztere: Kennwortky, lordkancellár: Lord Sankey, pénzügyi kancellár: Snowden, tengerészetügyi miniszter: Wedgewood Benn, hadügyminiszter: Dal- ton, léghajőzásügyi miniszter: Lord Thomson, munkaügyi miniszter: Greenwood, egészségMegkíméli magái későbbi szemrehányásoktól ha gyermekeit idejekorán O d o 11 a 1 való naponkénti száj és fogápolásra szoktatja! Ezen fertőtlenítő hatású, kiváló fogorvosok által ajánlott szájvíz megóvja gyermekeit fogaik romlásától és annak következményeitől és mindig tiszta, üdítő leheletet kölcsönöz nekik. Joggal nevezhető tehát gyermekei életében az Odol az öröm és egészség kútforrásának! Klofács: A magyarok „Nem, nem, soiia!" jelszavára „Ne, ne, nikdy!" a válaszunk Prágai gyászünnepély a sziovenszkói vörös háború tízéves évfordulója alkalmából — Stefinek miniszter Pozsonyban a csehszlovák-magyar viszonyról beszélt Prága, június 3. Ajz olaszországi csehszlovák légionáriusok egyesülete vasárnap a prágai Representation&haus-ban a sziovenszkói bolsevik! betörés tizedik évfordulója aikaünnából gyászikiözgyülést tartott, amelyen a kormány nevében Benes külügyminiszter, a hadsereg képviseletéiben pedig Syrovy vezérkari főnök jelent meg. Benes miniszter megemlékezett a tiz évvel ezelőtti eseményekről és kijelentette, hogy Csehszlovákián ak a nagyantant, különösen pedig Olaszország és Franciaország segítségével sikerült a magyar bolseviki betörést visszaverni. A tiz évvel ezelőtti szlo- venszkói harc — mondotta többek között Benes — tanulság és intelem a jövőre nézve és kategorikus parancsolat. A béke, a nyugalom, a szomszédokkal való együttműködés politikáját kell ugyan követni, de elsősorban jól felszerelt és előkészített hadsereggel keli bírnunk. A védelem nemcsak erkölcsileg jogosult, hanem minden legprimitívebb kötelességünk is egyenesen szükségessé teszi ezt. Az ország békepoiitikájánaik devizáját a köztársasági elnök nemrégen a következő ügyi miniszter: Tóm Shaw, földművelésügyi miniszter Buxton, kereskedelemügyi miniszter: Graham, bányák minisztere: Shinwell, nevelésügyi miniszter: Trevelyan, a domíniumok minisztere: Lord Olivier, nyugdijügyi miniszter: Roberts, postaügyi miniszter: Hartshorn, főállamügyész: Slesser, Skócia minisztere: Abrahainson. A liberálisok lapok ma megállapítják, hogy az uj parlamentben egy-egy munkáspárti képszavakkal juttatta kifejezésre: Helyzetünk azt a kötelességet rójja ránk, hogy olyan jő hadseregünk legyen, amellyel önvédelemre állandóan készen állunk. Az állampolitika és külpolitika békegondolata közismert. De talán kevésbé ismeretes az, hogy tiz év óta tudatosan és tervszerűen, kéz a kézben dolgozik a külügyminisztérium a nemzetvédelmi minisztériummal az állam védelme érdekében. Ezután Klofács nemzeti szocialista szenátor, a köztársaság első nemzetvédelmi minisztere szólalt fel. Köszönetét mondott az olaszországi légionáriusoknak, a szók ©listáknak, Mittelhauser tábornoknak és Pellé tábornagynak. Ha a magyaroknak megvan a „nem, nem, soha“ jelszavuk — mondta beszéde végén — úgy erre nekünk „ne, ne, nikdy“ a vá- laszunii. Markovics szociáldemokrata, volt légionárius zárszavai után véget ért a gyászünnepség. A pozsonyi légionista ünnepség Pozsony, junius 3. A bolseviki betörés tizviselőre 29.000, egy-egy konzervatív képviselőre 33.600 s egy-egy liberális képviselőre 91.700 szavazat esett. Ha valamennyi leadott szavazatnak egyforma értéke lett voína, akkor a munkáspárt 90-nel kevesebb mandátumot kapott volna, a konzervatívok mandátumszáma megmaradt volna, a liberális párt pedig 141 mandátummal rendelkezett volna. Ezek után világos, hogy véget kell vetni a jelenlegi választási rendszer európai botrányának. éves évfordulója alkalmával Pozsonyban is rendeztek gyászünnepélyt, amelyen Stefanek iskolaügyi miniszter többek között ezeket mondotta: — Ha ma a tiz évvel ezelőtti harcokról megemlékezünk, ezzel nem hirdetjük a militariz- must, nem hirdetünk senki ellen gyűlöletet sem, mert békeszerető nemzet vagyunk. A magyarok túlságosan sok reményt fűztek a szlovákok bizonyos szeparatizmusához és nemzeti regionalizmusához s nem akarják a csehszlovák eszme tényét és állandóságát elhinni. Nem hittek s még ma sem hisznek abban, hogy a cseheket és szlovákokat a természet, évszázados kulturális és gazdasági kapcsolatok s tradíciók fűzik egymáshoz, a szlovák népben sohasem élt s ma sem él a csehek irányában gyűlölet, a nyelvi különbségek olyan minimálisak, hogy azok, mondhatni, nem is léteznek. A magyarok arra építettek s úgy látszik, ma is abban bíznak, hogy a szlovák a köztársaság keretén belül nem egyenlő jogú államalkotó elem s individuális és szeparatista érzelmek vesznek erőt a szlovákságon. Ez óriási tévedés. A szlovákok és Szlovenszkó iránti minden szeretetünk mellett mint egy emberként állunk államunk minden ellenségével szemben. Tudatában vagyunk ugyan annak, hogy örökké nem élhetünk ellenséges viszonyban s hisszük, hogy előbb-utóbb a mi és az arra hivatott magyar politikusok megtalálják azt az alkalmas plattformot, amely alkalmas lesz a vitás politikai, gazdasági és kulturális kérdések rendezésére. Egyet azonban még a teoretikus diskusszió formájában sem engedhetünk meg: a trianoni békeszerződések revízióját. Ez a kérdés számunkra vita tárgyát sem képezheti. A csehszlovák—magyar határ örökre meg van állapítva s ha kell, utolsó csepp vérünkig meg is fogjuk védeni. Számunkra a határkérdés elvi és létkérdés. Ezután még Srobár szenátor és Tomasek szociáldemokrata képviselő beszélt. irmd és lalesti együtt mennek Madridba Páris, június 3. Briand francia külügyminiszter ma részt vesz a francia minisztertanácson, majd holnap a népszövetségi tanács madridi ülésére utazik. Vele egy vonatban megy Zaleski lengyel külügyminiszter is, aki már tegnap a francia fővárosba érkezett. A Temps véleménye szerint a rajnai kiürítés kérdésében aligha hoznak döntést Madridban, mivel az angol kormány, amely a közeljövőben lemond, „erkölcsileg távol marad“ a tanácsüléstől. Épp úgy a jóvátételi kérdés végső megoldásáról sem lehet beszélni mindaddig, amig a szakértők jelentését a kormányok nem ratifikálták. A láthatatlan ellenség A Prágai Magyar Kiriap eredeti regénye Irta: DARVAS JÁNOS (28| — Nagyon sajnálatos ügybe kell önöket beavatnunk, uraiim — fogadta őket Byrd. — A páncélszobából elveszett két fontos katonai okirat. Az eltűnést úgy vettük észre, hogy déliben adjutánsommal, Lord Hamptón vezérkari őrnaggyal behozattam asztalomra a láthatatlan légi hadsereg egyik hadműveleti tervét. A terv iratai közül a generális összefoglalás hiányzik. Az eltűnt okmány még az éj folyamán a helyén volt. Lord 'Hamptonnak is úgy rémlik, hogy amikor a páncélszobába lépett, a főtervet még látta. Tehát azalatt történhetett az okirat eltűnése vagy ellopása, amig Lord Hampton a páncél- szobától idáig hozta. Komplikálja azonban a dolgot az, hogy a carvonit fém titkáról szóló okmány magából a pámcélsizobából tűnt el. Houston tábornok közbeszólt: — Lord Hampton azt állította, hogy a lámpa a páncélteremben kiégett. Nézetem szerint úgy történt az egész titokzatos aiktalo- pás, hogy mialatt ő az uj villanykörtét becsavarta, addig az illető eltulajdonította a ezóbanjforgó iratokat. De ez állítás értékét lerontja az, hogy a Hampton őrnagy ur szerint kiégett körtét én kipróbáltam és teljesen hibátlannak találtam. — Mindenesetre az első teendőnk megejteni a helyszíni szemlét, szólt Pearcy. — Uraim, tejesitsék kötelességüket! — fejezte be a beszélgetést Byrd s a saját szava úgy visszhangzott a fülébe, mintha hóhéroknak adott parancs lett volna. A három férfi eltávozott. A hivatalszoba ingaórája ódon nyugalommal, hosszú lélegzetvétellel ketyegett. Épp ngy ketyegett, mint egy-két órával, egy-két nappal, hetekkel, hónapokkal, előbb. Neki egyforma az idő, akármi történik is az időben. Byrd kezébe temette az arcát. Nem látott kiutat. A látszat nagyon is Harry ellen szól. Harry azonban az unokaöccse. A látszat tehát mint nagybátyjára, őreá is ámyékfoltot vet. Mit tegyen? A A katona addig maradjon a helyén, amig parancsolják. De vájjon ezek után akarhatják-e, hogy tovább is helyén maradjon? Nem. Lemondani. Fogta a tollat és lassú nyugalommal háromsoros levelet irt a kabinetirodának. Bejelentette lemondását. A levelet lepecsételte. Az órájára nézett. Fél három volt. Az óra egykedvűen ketyegett tovább. A levelet átadta egy paranosőrtisztnek s nagy-nagy szomorúsággal, mint aki számkivetésbe megy, lassan leballagott a lépcsőm. Az őrség tisztelgett. Byrd odalépett az őrség parancsnokához és kezet nyújtott neki A fiatal tiszt nem tudta mire vélni, miért éri ez a kitüntetés? Különös arokifejezéssel tekintett Byrd tábornok után és megcsóválta fejét. A katonás Lord Byrd megrokkant öregbá- csisan totyogott autója felé. AZ UTOLSÓ FAiLAT Mikor Carvom alezredes fölébredt, az első pillanatban nem tudott semmire visszaemlékezni és zavarosan kóválygott fejében a kérdés, hogy hol, merre van. Tán siki ránduláson a Chevist-h egységben ? Vagy a Walesi hegyek között? Honnan ez a sok hó? Csodálkozó tekintettel ámult sokáig, inig végre ráeszmélt a rettenetes valóságra. Az ajka száraz volt. Rettenetes szomjúság gyötörte. Víz nincs. Ki kell másznia a repülőgépből, hogy havait, jeget szopogathassonRiadtan veszi észre a medvét, amely a gép mellett fekszik. A két kis bocs elkeseredetten, nyüszörgve erőlködik az emlői alatt. A revolveréhez kap s csak ez a mozdulat juttatja eszébe, hogy a medvét már elalvása előtt megölte. A párja tehát nem jött utána. A jégvölgyben teliát mégis a medve esett el a rozmárram vívott viadalában. Fölkel, de éles fájdalom nyilalilk a lábába. Ballába teljesen zsibbadt volt. A bundája alól frencsének zsebéből kivette az óráját. Az óra áll, — Szent Isten, mennyi ideje aludhattam, — csodálkozott — ha közben az órám is megállt. Hetvenkét óránál több múlt el tehát az indulás óta. Mert akkor húzta föl utoljára és órája hetvenkét óráig jár egyfolytában. A többiek azóta már régen elérték a célt: Tokiót. Különös volt elgondolnia, hogy ő ugyanaz az ember, áld három-négy nappal előbb még Londonban sétált, a laboratóriumában dolgozott, színházba járt, tenniszt játszott. A tenniszről Lucy jut eszébe és megtapogatja a zsebében a kis aranyszivecskét. Újból süvöltözött a szél. Rettegés fogta el. Hátha őt soha többé nem fogják innen kimenteni? Ha el is jönnek a repülők, hogy láthatják meg az hóval befödött végtelen fehér mezőben a kis ernberhángyát. Hajó ide soha el nem juthat. Nehezen kitápászkodott a repülőgépből és fölcserepesedett ajkával szomjuhozottan habzsolta az Íztelen havat. Mennél többet nyelt el belőle, annál szomjasabb lett. — Talán csak nincs lázam? — dobbant meg ijedten a szive az újabb veszélytől való félelmében. Itt megbetegedni biztos halál. Ha a láz leveri a lábáról éhhalállal kell elpusztulnia. Csak vagy három napra vau étele. Szűkösen ki lehet talán bírni vele, amig a carvo- oit-gépcsapat Tokióból visszajövet erre veszi útját. Négy-öt-hat nap. Az ételre gondolva hirtelen heveny lázként rontott rá az éhség. — Ha éhes vagyok, akkor valószínűleg mégsem vagyok beteg, — reménykedett magában. — A lázas embereknek nincs étvágyuk. Visszakuszott a gép belsejébe. Három darab szendvics volt az egész éléstára. Amellett egy hőtartó palackban fél liternyi forró kakaó. Elővette az egyik kenyérszeletet. Három ilyet szokott otthon villás reggelire elfogyasztani. A másik két darabot eldugta, hogy ne legyen a szeme előtt. Ne kisértse. Mintha valami szertartásos nagy ünnepi cselekedetet kellett volna végrehajtania, úgy. fogyasztotta el a kis szendvicsadagot. Úgy érezte, a gyomra egy torkát tátogató éhes vadállat. De nagy öniékezéssel csak aprókat csipett a vajas kenyérből. A sonka és szalámi szeletkéket külön ette meg. Igyekezett az egész evési folyamatot mennél hosszabbra nyújtani. óvatosan lecsavarta a hőtartó palack kupakját. A kakaó még langyos volt. Nagyon keveset ivott belőle. Ez a kis meleg magához téritette. Azonban a gyomra tájékán még nagyobb űrt érzett. Mi lenne, ha még egy szendvicset megenne? Viss&aparancsolta magában a gondolatot. Nem szabad. Holnapra kell. Mi lesz, ha több napig, egy hétnél tovább, vagy esetleg hetekig kell itt várnia. Igaz, hogy akkor egy kis karéj kenyérrel több. vagy kevesebb nem jÖ>n számba. De meg különben is itt a lelőtt medve. Nyers inedvehus. Fuj. A gondolat undort váltott ki benne. Még sohasem evett mod- vehust. Talán büdös is. De viszont hallott, olvasott eseteket, amikor a sarkvidéken az éhínségtől még arra is ráfanyalodtak a hajótörött sarki kutatók, hogy elhullott társuk hullájából eltek. (Folytatjuk.)
