Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-12 / 132. (2057.) szám
4 1929 janink 12, w>erda. A losonci főrabbi beiktatása A hatóságok képviselői tüntelőieg távoímaradtak az ünnepségről Losonc, június 10. (Saját tudósi-lónktól.) A losonci izr. hitközség 1 éllek ©melóén szén ünnepségek keretében iktatta be vasárnap hivatalába Resehofszky Artúr dr.-t, a hitközség uj főrabbiját. A véletlen játékából a losonci zsidó hitközség ismét Abouybórválasztotta nneg papjai, ahonnan 30 évvel ezelőtt Vajda Béla dr.-t, a hitközség elhunyt nagynevű főrabbiját választotta. Az uj főrabbi vasárnap reggel érkezett a csehszlovák határra, ahová autókon futott eléje a hitközség vezetősége Herozog Ignác elnökkel az élén. A beiktatási ünnepély délután 4 órakor vette kezdetét a hitközség monumentális ima- házának hatalmas hajójában. Az ünnepségre összeseregleit közönség zsúfolásig megtöltötte a templomot. A vendégek számára fen tartott padsorokban ott láttuk a rimaszombati, lévai, rozsnyói. zólyomi és besztercebányai hitközségek kiküldötteit, a losonci r. kát. egyházat Mihalovits Gyula esperes és Giller János dr. világi elnök, a ref. egyházat Sörös Béla lelkész, leni. igazgató és Ilvefalvi Vitéz Aladár egyháztanácsos, az. ev. egyházat Kuszy Emil lelkész és Zorkóczy Ede egyháztanácsos képviselték. Ezenkívül küldöttségileg képviseltették magukat az ipartársulat, a kereskedelmi csarnok és valamennyi többi társadalmi egyesület. A katonai hatóságot két tiszti kiküldött képviselte a losonci dragonyos ezredtől. A templomba özönlő ünnepi közönség elhelyezését Mimkusz Andor vezetése mellett karszalagos rendezők teljesítették. Alig pár perccel 4 óra urán jelezték, hogy megérkezett a beiktatandó lelkész kíséretével. Abban a pillanatban, amidőn a. főrabbi a templom lépcsőjére lépett: felhangzott Rotbstein főkántor áhitatos imája, a „Máh tauvu“, kisérve a templomi énekkartól. Az egész közönség tisztelettel emelkedett fel helyéről s meghatva szemlélte a díszruhába öl- tözött főrabbik és a hitközség elöljáróságának ünnepélyes, méltóságteljes bevonulását. A beiktatási ünnepély funkcionáriusai a frigyszekrény előtti díszes, artisztikus építkezésű emelvényen helyezkedtek el. A beiktatást végző Gerson József dr. szabadkai főrabbi az emelvény jobboldalán, a beiktatandó Resehofszky Artúr dr. losonci főrabbi pedig a baloldalon helyezkedett el. A frigyszekxény ajtajához két előljárósági tag lépett arccal fordulva Kelet felé, mig az elöljáróság többi tagjai s a hitközség elnöke a közönség felé fordulva állottak meg. Mindeniküknek vállát aranydiszitésü fehér selyem imasál takarta. Alig csendesültek el a szivet megrezegtető templomi ének mélabus akkordjai, felnyíltak & frigyláda ajtai s láthatóvá lettek a szentély belsejében ezüstveretü tokokba elhelyezett tórák. És most az ünnepély legjelentősebb momentuma következett. Előlépett Herczog Ignác hitközségi elnök s a pillanat magasztosságától áthatva, ünnepélyes szavakkal adta át a hitközség szent kincseit, a tórákat az uj főrabbinak. A három díszes tóratekercset ezután vállukra emelték s a közönség sorfalai között körülhordozták, majd a templom közepén álló márványdiszes emelvényen megállapodtak. Itt olvastak fel a tórából s mondottak imát a csehszlovák köztársaságért és elnökéért. A tórák visszahelyezése után Vajda Andor dr. ügyvéd, az elhunyt főrabbi fia tartott szlovák nyelven beszédet. A főkántor „Mincha“ imája s a zsoltár eléneklése után pedig Gerson József dr. szabadkai főrabbi tartott ma- gasszárnyalásu, költői gondolatokban gazdag beiktató beszédet. Ekkor Resehofszky Artúr dr. lépett a szószékre s elmondotta székfoglaló beszédét. Beszédével nemcsak hatalmas teológiai felkészültségéről, nagy tudásáról, I Bártfa- | Gyógyfürdő klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger i színe felett, 6000 holdas fenyveserdö közepette. i Vérszegényeknek, női bajok ellen, | idegeseknek, rheumásoknak és a | légzőszervek hurutjai a ál a legkiválóbb orvosok által javaíva. i Uj, modern inha'atorimn, | Csehszlovákia legolcsóbb fürdötelepe. Teljes penzió naponként 37 korona. Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórakozások különféle nemei. Vasúti J kedvezmény. Prospektust küld a fürdöigazgatóság | Bardiovské Kupéié, Szezon kezdődik május végén és tart szeptember végéig. _________________ * hanem r agyogó szónoki képességéről is tanúbizonyságot tett. Végül az ünnepség a szlovák és a cseh himnuszok el éneklésével nyert befejezést. Este a Kereskedelmi Csarnok helyiségeiben 150 terítékű diszlakomát rendezett a hitközség. A banketten elhangzott pohárköszöntők örökemlékezetü élményei maradnak Losonc város egész társadalmának. Az első pohárköszöntőt Herczog Ignác hitközségi elnök mondotta a köztársasági elnökre, amelyet a közönség állva hallgatott végig. Azután Kesz- ler Lipót dr. a hitközség a zsidó szentegylet nevében üdvözölte az uj főrabbit./ Büchler Beregszász, junius 11. (Saját tudósítónktól.) A beregszászi járási képviselőtestület mostanában megtartott ülésén egyhangúlag elfogadták az 1929. évi költségvetést. A költségvetés szerint a földművelésre és állattenyésztésre 287.000. útépítésre 137.000. iskolaügyekre 124.000 és .szociális ügyekre 27.000 koronát szavaztak meg. A magyar nemzeti párt járási képviselője, Fekésházy Zoltán a költségvetés előterjesztése után indítványt tett, amely szerint: ha a járási képviselőtestület az iskolaügyi tételből 30.000 koronát a prágai, brünni és pozsonyi magyar diákmenzáknak megssavaa, a költségvetéshez hozzájárul. Indítványát azzal indokolta, hogy a magyar diákmenzák főiskolás diákjainak egy jórésze a beregszászi járásból került fel és igy tulajdonképpen saját fiait segélyezi a járási képviselőtestület. Fekésházy ugyezen indítványát mint azt, hogy a tartományi pótadóból a beregszászi járás is arány szerint részesüljön szubvencióként s hogy ebben az ügyben feliratot készítsenek, a képviselőtestület egyhangúlag elfogtad fsa. Fekésházy Zoltán a képviselőtestület egyhangú Budapest, junius eleje, t A sok dolog között, melyet az ember ebben a világban elfelejt, eltanul, másképpen csinál, itt van ez: például beszélgetni. Nekem könnyű dolgom van, mert én általában irók és újságírók között élek, szóval szellemóriások között, ami köztudomásszerüleg annyit jelent, hogy a nap minden órájában a legjobb és a legmélyebb dolgokat hallom, különösen arról, hogy hol lehet a városban jól és olcsón enni és ki miért és kivel ment tönkre? De ha ebből az óriásvilágból egy-két percre eltávozom, valahogy úgy, ahogy az ember egy nagy és előkelő estélyről kimegy egy korty friss levegőt szívni az uccára, s találkozom Jóskával, aki ügyvéd, vagy Bélával, aki orvos, vagy Ferivel, aki sikkasztó, s úgy jól nekilelkesedem annak, hogy végre leülünk egy lityi borhoz és megbeszéljük a dolgokat, mi a kollégiumban s aztán később volt még, vagy éppen estélyen vagyok, úgynevezett társaságban, vagy akár vasúton, ami a könnyű beszélgetés iskolája annak részére, aki szereti, vagy bemutatnak ezen a csillagon egy vadidegen embernek, akivel tiz percig, amíg leváltanak, illik elbeszélgetni valamiről: ilyenkor feszengve érzem, hogy rögtön, a partner is, én is, fejest ugrunk valami mélyvízbe, holott csak langyos fürdőt szeretnék venni. Mint mikor valaki flangérozva sétálni szeretne, s rögtön versenyfutásra kell beneveznie. Nem beszélgetünk. Beszélünk, harcolunk. Ez kétféleképpen megy: vagy kinyitjuk magunkat, rögtön, az első percben: az élet, ez az élet, züllött sikkasztó, aki messze fut reábi- zott legszebb kincseinkkel! — s egyszerre súlyosabb minden, valami túlértékelt veszte- ségérzelben élünk, az elmaradt vagy elmaradó nyaralás úgy hat, mint valami agyafúrt és gonosz csalás, melyet ismeretlen bűnszövetkezet követett el számlánkra és terhűnkre, — elhalták tőlünk az élet egyik legnagyobb élményét, p-z évben nem mehetünk nyaralni, s ezt talán be se lehet már hozni. Régebben elmaradt világkörüli útról beszéltek olyan keserű cifferblattal tragikus sorsú emberek, mint most arról, hogy az idén nem mehetnek le Balatonszamárdiba. Kinyitjuk maciinkat, nyögünk, béna életkedvünket, sebeinket mutogatjuk. Vagy, az elszánlabbja, fegyelmezettebbje: támadunk, boncolunk, magyarázzuk és keressük az okát, annak, ami vau és lesz. állandó nyomozáson vagyunk a bűnös után Mindezt meg kell beszélni. •— ez a kérdés: „Hogy van?" — ma harci kiáltás, melyre az Gyula dr. a megjelent vendéglelkészeket éltette. Mihalovics Gyula r. kát. esperes, Kuszy Emil ev. lelkész, Sörös Béla ref. lelkész mondottak azután a tőlük megszokott szén oki lendülettel poMxkoszöntőket, mire Resehofszky főrabbi meghatott szavakban köszönte meg az üdvözléseket. Végül pohárköszöntőt mondottak még Gerson dr. szabadkai főrabbi, Elbo- gen dr. sümegi rabbi és Hajós József dr. Nemcsak zsidó körökben, de általánosságban kínos feltűnést keltett, hogy a hitközség ezen egyházi ünnepélyén, dacára a legudvariasabb formában történt meghívásoknak, egyetlen polgári hatóság képviselője sem jelent meg. A beavatottab'bak tudni vélik, hogy a rendőrfőbiztosság a különféle hivatalok vezetőit magasabb rendelkezésre hivatkozással eltiltatta a zsidó hitközség ünnepélyén való részvételtől. Az érthetetlen és indokolatlan megbántás miatt a losonci zsidó hitközség illetékes helyen elégtételt kíván szerezni. helyeslése mellett tiltakozott az „A Reggel" című kormánylapban napvilágot látott igaztalan támadás ellen, amely az elbocsátott tisztviselők igaztalan megtámadásával az egész magyarságot megsértette. Fekésházy — aki maga is elbocsátott szolgabiró — hangsúlyozta, hogy milyen kálváriákon kell átmenniük az elbocsátott tisztviselőknek annak dacára, hogy semmiféle államellenes bűncselekményt nem követtek el. Indítványozta, hogy a képviselőtestület úgy az elbocsátott tisztviselők, mint az állampolgársági kálváriát járók ügyében úgy az országos képviselőtestülethez, mint a kormányhoz feliratot intézzen. Fekésházy ezen indítványát az elnöklő járási főnök, mint ügy rendelleneset nem engedte tárgyalás alá. A magyar nemzeti párt képviselőjének azon indítványát viszont, hogy az erdőreform végrehajtásánál Beregszász és a magyar vidékek erdőnélküli községeire is legyenek tekintettel, a képviselő- testület elfogadta és a járási főnököt bízta meg, hogy ez ügyben a szükséges lépéseket megtegye. ellenfél elkiáltja a harci Jézusmáriát. A mai beszélgetésből hiányzik a szemérem, — amit régebben kínlódva takartál, körülményeidet és bánatos chanceaidat, azt ma büszkén lobogtatod, nézzetek ide, nekem is rosszul ■megy, engem is kihagytak a partiéból, én is, én is, én is várom a csodát. Tipikusabb betegségtünetet, mint a pesti moraj annak hírére, hogy az ismert bankár zavarba jutott, nehéz kitalálni: az a gyermekes, lázbeteg fellélegzés, hogy „lám, a Sírni is", az a furcsa vegyüléke kárörömnek és megkönnyebbülésnek, infantilis kajánságnak és szemforgató fejbólogatásnak, mennyire pesti ez, mai, ide- kötött, máshol elképzelhetetlen! Mint mikor kolera van, s az ember megkönnyebbülve hallja, hogy a nyavalya megtámadta a város legegészségesebb emberét is. Úgy kell neki, miért él köztünk, — mindent rögtön kicipelni az arénába, mutogatni, leprások szépségversenye, bénák versenyfutása, dadogok szavalő- versenye, végre egyszer semmi nem szégyen, szabad hangosan, büszkén, önérzetesen szegénynek és nyomorultnak lenni. Szabad szemérmetlenül beszélni az életről. Igenis, zálogházba járok, nem kómikus, kérlek, én is. Te is? Hogyne, ő is. s az semmi, az uccában lakik egy kegyelmes, az is, — rögtön elszakad a gát, mind intimek vagyunk, mint a hajótöröttek. A mai beszélgetés, a normál beszélgetés, az a megállás a kaszinó folyosóján tiz percre a réglátott baráttal, intimebb, súlyosabb, szemérmetlenebb, kegyetlenebb, mint egy másik világban azok az elhatározó, ne- héziélegzetü, lassú vallomások voltak, mikor két ember elfogódottan leült egymással szemben s az egyik rákezdte: „Nem birom tovább, végre el kell valakinek mondani." Beszélgetni. Párisban művészet. Keleten udvariasság. Londonban 'kötelesség. Amerikáiban gondlerhes föladat. Berlinben ünnepély, amelyhez fekete kabátot kell húzni, mint egy üveg borhoz. Mindig nehezen aludtam el. ha Berlinben úgy hívtak meg másnapra: „Wir wollen eiue tüchtige Pulié Wein triókén, dann wollen wir mai plaudern." „On va cau- ser", ez könnyebb. Beszélgetni, egészen óvatos csápokkal megérinteni egy másik élőlényt, nem kérni semmit, nem adni semmit, a lélek egészen enyhe szárnycsapásaival ünnepelni azt, hogy élünk. Nem rakétákat gyújtani, csalt egv öngyujtónyi fénnyel és meleggel kínálni niég a másikai. Nem reflektorral vakítani, csak éppen mnggyujtaui az asztalon az ernyős lámpát. Nern meggyőzni, csak közölni. Nem KORYTNICA A szlovák Knrlsbad) I Ivókúra, természetes szénsavas fürdők, hidegvíz- kara, magaslati kiima, moor Kérje mindenütt a kiváló korytnicai ásványvizet panaszkodni, csak elmondani. Nem leinteni, csak éppen áttérni egy másik témára, nem egészen szétszedni, megnézni benne a fűrész- port, csak egy pillanatra, szórakozottan s mellékesen fölnyitni a másikat, s bocsánatkérő mozdulattal tolni vissza. Tudni, hogy a szavak mögött emberek vannak, s a szó rettenetes anyag, ha brutálisan kezelik, robban, mint a dinamit, pusztít és éget, mint a salétromsav, egy csöpp elég belőle, s a gondatlanul elhintett csöpp élete gyökeréig rágja és égeti a másikat. S ezzel az anyaggal, ezzel a salétromsavval úgy bánni, mintha keztyüt pucolna az ember vele. Nem mélyen szántani, mert azt minden ökör tud, hanem úgy menni el a felületen, hogy le ne verd a dolgok him- porát. S mindebből nem programot csinálni. Éppen csak rálélegzeni a másikra, mert itt éltek, mert találkoztatok, mert sorsotok van, s ebből a sorsból és helyzeti alkalomból faragni egy kis dialógust, nem a nagy tirádát, nem a drámai vallomást, — ha valaki nagyon hörög, akkor a nézőtéren ásítani kezdenek. A legritkább ajándék, hogy beszélgetni nyílik alkalom valakivel. Úgy járkálunk itt, csupa nehézsúlyú bajnok, problémák mázsáival kezünkben, melyeket egymás fejéhez vagdosunk. Mindenkinek lovassági kard van a kezében. Elfelejtik, hogy a florettel bánni éppen olyan nehéz, éppen olyan veszélyes, csak sokkal könnyedébb és elegánsabb. Beszélgetni szeretnék, nem felvilágosítani s meggyőzeim. A beszélgetés, ami a „pesti dumá“-nak, ennek a banalitáson és rosszindulaton vastagra és gazdagra hízott műfajnak egy távoli, előkelő és eiszegényedett rokona, az a vendég, akit ma unnak már meghívni a társaságba. Nem attrakció. Nem tud zsidó vicceket. Nem tudja a iegzaftosabb pletykát. Megunták, elfelejtették. Nem is értik, amit beszél. * Az életmüvész kénytelen lassan áttérni a kisplasztikára. Már az anyag is olyan drága, hogy nem telik neki másra. Ki tud ma carrarai márványból mintázni meg egy óriási életet? S hol talál rá vevőt? A művész is, a müértő is szerényebb lesz és igénytelenebb. Gyakorlat kérdése az egész, át kell rá állítani az idegeket A kommün alatt, mikor tilos volt a hazárdjáték, az öreg bakkjátékosok leültek képes rejtvényeket fejteni. A Császárfürdőbe úgy menni el, mintha Deauvilleba menne fürödni az ember, jobbra Fuzsita, balra Dolly Jancsi, középen Vértes, e az a keszeg, hajlott ur ott balra, aki olyan kétségbeesetten néz maga elé, ha nem csalódom, az Maurice Rothschild. Nem baj, hogy csak Maurice, ős nem Rothschild. Állandóan kisplasztikában dolgozom. Mit csináljak különben? Hörögjek, unatkozzak, a falba verjem a fejem? Egyszerű technikája van, nem kell különösebb tehetség hozzá, elég a dolgokat úgy nézni, ahogy vannak, csak éppen egy kis jóindulattal és minimális retusálással. Átretusálni tiz percre az András- sy-utat, az Operába menni úgy, mintha olyan valaki lennél, aki az Operába szokott járni spleenjében, örülni egy jól szelelő, száraz Memphisnek, s azt úgy keresni ki, mintha sötét arabok neked szárították volna Luxorban, venni negyven fillérért egy külföldi újságot, s komolyan és érdeklődve olvasni a riportot egy melbourni betörésről. Időnként leszögezni, hogy a világon vagy. Játszani, mintha komolyba menne, miután az egészről, amely komolyba ment, kiderült, hogy zagyva és nem egészen tisztakezii játék. Néha gyúrni valami egészen remek kis dolgot, ami miniatűrben a Penseur-re hasonlít, s aztán ottfelejteni egy fiókban. Megélni úgy, (hogy egy kissé lenézi az egész megélhetést az "ember, annál is inkább, mert ha ezt nem teszed, nem élsz meg és téged néznek le. Na,gyratartani mindent, aminek valami színe, hangja, illata van, túlbecsülni és élvezni egy embert, s ha kiment a szobából, gondosan kezet mosni utána, mert semmi nem biztos. Vigyázni, hogy mindebből, az egész játékból, mások semmit észre ne vegyenek, mert akkor vége az értelmének. Azzal a tudattal aludni el, hogy egy kissé romlottnak kell lenned ahhoz, hogy végképpen el ne romoljál. Kis dolgokkal lelkiismeretesen foglalkozni, ahelyett, hogy nagy dolgokat leíkiismeretlenül elhanyagolsz, örülni annak, arái jó, megérteni azt, ami rossz. Gyakorolni magad nem a lemondásban, hanem a vágyakban, ügyesnek lenni a tűrésben, láthatatlanul fölényesnek maradni az engedelmességben. ízlésesnek lenni az öngyilkosságban. Kisplasztikát csinálni. Miután a lelkünket kibeszéltük és kihörögtilk, megtanulni újra beszélgetni. Miután az élet szép, igazi, egészséges ős nagy lehetőségeit ideiglenesen elprédáltuk, a közbeeső időre — óvatosan és gyanakodva — megtanulni kicsiben élni. Slatvini „Anna“ ,eflEU I I Üthiumtartalmu ásványvíz I Kútkezelőig: SPISSKE VLACHY i magyar diákmenzáknak harmincezer karénál szavazott meg a beregszászi járási képviselőtestület A magyar nemzeti párt képviselőié az elbocsátott tisztviselők és a hontalanok sérelmeinek orvoslását követelte ■BaflnmanHHaaHmHaaBHBarkanmnnmmmaaMMmBnaammm Beszélgetés, kisplasztika Irta: Mórái Sándor
