Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-09 / 130. (2055.) szám

1929 juníu« t, rafláraaf LEVEL*) Mécs Lászlónak ajánlom Fehér cheruboí láttam aJkcnyoítkor, Nem megferlásattak bősz ádklangyaJát, Ki ércö kiében láj^pajfleist szorongat, Sötéten 411 a vártán t agy vágyás, Kegy viH&msnjtva rögtön öesfleregy, Kft s*esnc ssörnyfi villanása ér. Nem árhangyai, d« chemb jött köflénk. Ki pallos helyett tubarózsát lenget, Rnhája napfény, sxearto páros csillag, HóhomJokán a hajnal tündököl Légy fidvös, eherub, aki eíjovól, Hogy gyöngyöt Bírjál és rózfcáí kacagj, Légy üdvös, ki itten Jársa közöttünk, Hogy nj hitet leeeoljj a tanya tűmre, Hogy nj reményt hníh#sts m henftaxivbe 8 hirdesd a> Igét: Saeretetl BíSíted áflcsJt, jéíRzadess velünk! Báid M hataísnas hemMtoassavaddal Mi alnssékeny renyhe sziveinket! Kitárva lelkünk, — vese beié kanócot, hadd gynljon tó a láng, a labbanté, Hadd csapjon fel n magn^ságos égig! FdesendSI ajkadon régi redősének, Lángkikét idéfled Lantos Sebestyénnek, Végvári poéták kóbor elődjének, Kit nehéz keserveik HHegkörayékeaiéftík. láéned JaJarfvaa, etóviw**wr«áml, ódon 3*ứ*stü é táncaiéval. Magyarok Istenét hívjuk hangos s sóval, Cbontaídg a saivfink magyar fájdalommal. Susogva oxólsa löost: Foésle... 8 én mind egy bájos kk leánykát nézlek, Ki agy csüng rajiad, mini as üdvösségen, Hamvsa kis arcán ssüsi ssextt saeménem, Aj ajkán esíate Bdv&sCtlt oesoty, Sseanébea águM gyönyör rév?* Hovatovább két fényes gyöngysaesn fii ki Félig lehunyt hossza pilláira... Mert ast súgod, most: Poéfci*,., De tűik öl m aaté s te tevtarohauo^t, Rofcaoss a virslié tavaszién át, És eét a sarokban egy komor ember, Ember vagy ördög? Nem is tudom. öasBoreusen, rasrt satrem találtad ... ffiss éh — szegény futva fut, rohan, A sedassor undok P6bss után ... 8 a kincsek utján nincs sehol megáöáe, Megnyugvás nincs és nincs rigasstalás, ás nincsen, nincsen ideál... Mart sietni, sietni, sietni raitssá}! Most tűs fut át a hívek ssiaain, Mert esi kiáltod: Magyarok! örök olimpiássm rtajta fel! Versenyre leli Bitang, ki taotsá pihen! Most ^ tenni keB éo merni, versenyezni, Bírókra kelni ádáz ördögökkel, Ezer poklot meg kell ostromolnunk, ügy agy, uh kbnéfj roinJcoí, rest csákó kait, Korbácsolj, fisa, hajts, ksenoass szüntelen, Hogy vágtassunk & délibáb felé, Mint hófehér gyönyörű paripa. Százhura hárfa metet a hallgatóság, Színtiszta sziveik halkan pengének, Te pengeted, uj század kobnosa! És én magom, Kálvin dacos diákja, Előtted némán íme térdet hajtőik, S fehér csuhád szegélyét csókolom. (Miskolc.) V a a s Benjámin *) Ez az alkalmi vers Mécs Lászlónak Leg­utóbbi miskolci szereplése után jelent meg az egyik ottani napilapban. Jellemző arra a mélysé­ges hatásra, amelyet Mécs László költeményei és Mécs László előadása a lelkekben mindenütt kiváltanak. E2E. . I I ... I I II ISI UHUIMH—1—llliHI s Bá rtfa­Gyógyfürdö klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger színe felett, 6000 holdas fenyveserdó közepette. Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rheumásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkivá­lóbb orvosok által java!vau Uj, modem mhalafcorium, Csehszlovákia legolcsóbb furdotelepe. Teljes penzió naponként 37 korona. Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórakozások különféle nemei Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a fürdöigazgatóság Bardiovské Kupéié. Szezón kezdődik május végén és tart szeptember végéig. Ezerötvenegy ügyvéd vág Silgvensztói A tnticszeirtmárioni kizárólagossági joggá! felruházott kamara jelentése — 574 zsidó vaDásu ügyvéd közül 366 vallotta magát magyarnak Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét Gazdag tartalommal jelenik rneg minden caütörtökön Szlovensskó, június 8. A tttrócszentmártoni ügyvédi kamara most terjesztette fői az igazságügyminiszterhez az 1926—28. évekről széló jelentését. Érdekes, hogy ez a jelentés nem az igazságügy terén jelentkező hiányokra, a jogszolgáltatás visszás­ságaira ée a szükséges mormoltra hívja föl a figyelmet, hanem első és főkőteiességének azt tartja, hogy kifejezetten hangsúlyozza az ügy­védi kar megelégedettségét és lojalitását. A jelentés szerint a ezloveneskóí ügyvédi kar, ha magyar is­kolákon és magyar egyetemen nevelkedett is, lassacskán elveszti a kapcsolatot a ma­gyar jogászvllággal és közeledik Prága, Brfíjun és Bratisíava eszmeköréhes. A jelentés ezt a lépósről-lépésre való fejlő­dést tartja szükségesnek ahhoz, hogy az ügy­védi kar autonómiája Iámét éíetbeléph essen. Az 1928. év végén a szlovenszkói ügyvédek száma 1051 volt, akik közül szlováknak 861, csehnek 15, ruszinnak 1, csehszlováknak 23, németnek 47, magyarnak 604 vallotta magát. Jellemző adat a zsidó ügyvédek nemzetiségi megoszlására, hogy közülök 366 magyarnak, 24 németnek, 175 szlováknak éo 9 csehszlo­váknak vallotta magát. Az ügyvédi kar létszámában az évenkénti át­lagos emelkedés 11 főre tehető. A nyugalma­zott birák sorából 14-en vétették föl magukat a kamarába, mig az ügyvédek közül csak egy került bírói szolgálatba. A bejegyzett ügyvéd- jelöltek száma 325. Fölemlíti a jelentés, hogy ax igazságügyminiszter utasította a kamarái, hogy vizsgálja fölül valamennyi tagjának állampolgárságát A kamara ezt csodálatosképpen fölöslegesnek tartja (persze azért, mert annakidején már krudélisan járt el ezekben az ügyekben, az uj ügyvédek pedig amugyls tartoznak igazolni állampolgárságukat), de hogy megvigasztalja az illetéke* köröket, hozzáteszi, hogy a kama­ra nyomban közbelép, ha valakinek az állam- polgársága vitássá válik. És itt azonnali elégtétellel utal arra, hogy állam­polgárság hiánya miatt 1928-ban is két ügy­védet töröltek a kamara névjegyzékéből. A turócszentmártoni ügyvédi kamara közel négyszázezer korona évi bevétellel dolgozik. A kiadások nem haladják meg a bevételeket. A kamara saékkássa több, mint félmilliót ér és a bérjövedelmekből amortizálódik a föl­vett törlesztése* kölcsön. Szomorú részlete a jelentésnek, hogy az ügyvédi nyugdíjintézetről még mindig nincs szó. Negyven ügyvéd özvegy© kap a kamarától évi 600—6Ö0 korona segélyt Ez az adat is mutatja, hogy a nyugdíjintézetre mielőbb szükség lenne. A jelentés végül megállapítja, hogy a* Igaz­ságszolgáltatás érdekében helyes lenne a vég­rehajtói állásokat visszaállítani és megbízható emberekkel betölteni; a bírósági ügykezelést egyszerűsíteni és megfelelő fizetéssel kiváló jogászokat meg­nyerni a bírói pályának. Helyteleníti a jelentés, hogy az ügyvédi és bírói vizsgák között aránytalan különbségek vannak. Á bírói vizsgák már úgyszólván for­malitássá sül vednek, mig az ügyvédi vizsgán egyre többel és^öbbeí követelnek. Az igazság­szolgáltatás érdekeit ez nem szolgálja. A je­lentés szót emel a birói fizetések rendezés^ érdekében. Végül * jelentés a jegyzői magánmunkálatok kérdéséi rendezését sürgeti, mert a mai állapot sem az államnak, sem a kincstárnak nem basznál és az ügyvédi kar tekintélyét és törvényben biztosított jogát sérti. AZ ALVÁS MÓDOZATAI (Az egészség és betegség regényhétből) Irtai KRÚDY GYULA Ulrik, akitől leckét vehetett volna a* egéwx vármegye, mikép kell egy bel egembe rnek visel­kednie, hogy senkiinek se legyen terhére, aenk.it a* untasson a betegségei történetével és mégis mindenki bizonyt* iisEteletteljea érdeklődéssel viseltessen (Ulrik) betegségei iránt, mint ax öz- vögyemberek Iránt szokás, akikről köztudomású, hogy nagyon szerették ax elhunyt feleségüket és soha ae kívántak neki rosszat; — mondom, Ulrik a többfi betegsége mellé tenyésztett egy a® beteg­séget is: a gyomorbetegséget — Uribetegeég. Parasztnak nem szokott lenni, — mond Ulrik, amikor töviről-hegyire kútamul- mányozta betegségét, utána nézett könyvtárnyira szaporodott orvosi könyveiben, jegyzeteket kez­dett irní gyomra hangulatairól, rosszalkodásairól, elvetemültségeiről és megtéréseiről, (kipróbálta a szolyvai vizet, amelyet féLpohámyd borral kevert, megtartotta a böjtöket, mindent éle eledeleket készített az ágya mellé, hogy nyomban ehessen, ha álmában, kínzó éhséget érezne, (még borjusze- let is volt az ágya mellett, „natursnicli", amelyet pedig gyermekkora óta nem szeretett), megkeres­tette azt az embert a környéken, aki a leghíre­sebb diópálinkAt főzte, de bizonyos protekcióval szert tett egy üveg azilvóriumra út, amelyet a f elsőt is zárni enti, úgynevezett „szénit zsidók*’ szok­tak inni huavétkor 6b ax üveget valamely híres rabbi pecsételte le éa látta el kézjegyével, elő­vette a régebbi kalendáriumokat, amelyek telve vannak a vidéki gyógyszerészek hirdetéseivel, szedett Jóea-pirulát, fürdőt! gabonáiban és trágyá­ban, hozatott abból a forrásvízből, amely a Gel- íért-ihegy oldalán fakad, miután a hegyen vala­mikor boszorkányok tanyáztak, elment (persze, tengelyen), Már la-Pácéra, térdepelt a Kép előtt, amdg valald ki nem okositota, hogy ax igaxi, a könnyező és csoda tévő szenüképet Mária Terézia idejében Bécsibe vitték s azóta ott is maradt, beszélt a „százesztendős asszonnyal**, aki évtize­dek óta ágyban feküdt és boros teán élt s egy­szeri pillantásra megmondta, hogy mi 'baja van a látogatójának, tanácskozott még orvosokkal is, mert abban az időiben még élt az öreg Korányi1, aki minden tisztántuU magyaron szívesen segített, ímert tiszántúli ember volt maga ie. A gyomorbetegeég azonban nem Javult Éjjel csak hagyjám, mert alszik; a különböző betegségei ellen már régen kitalálta, hogy az esti (harangszó ágyban találja. (Szent György-napjátél a szokottnál későbben), ax ágyban valamely spe­ciális tudományossággal tudott eBhelyexkedni, a legkülönbözőbb terjedelmű és tartalmú, alakiu ée keménységű párnákkal véve körül magát, hogy minden fájós testrésze, ceontja, idege, izima, cso­mója, eőt beleő rósxe is megkapja a maga támasz­tékát, hogy ne lógjon egésx éjjel a levegőiben; tudott úgy feküdni, hogy még a lábujjain lévő körmök se fájjanak, tudott meggörbülni, mint a Stefánia-lriifÜ, eőt a két térde közé is szorította a halántékát, ha éppen ott kezdtek kalapálni a ko­váitok; tudott elszántan, egyenesen, párna nélkül feküdni, mintha máT ki volna teritve ax ebédlő- asztalra, de neon ijedt meg az ülőttelyzetbem való alvástól sem, mert remek párnái voltak arra néz­ve, hogy a derekától a feje búbjáig felpőeolja magát; tudott feküdöd baloldalon, am. szívbajos embernél ritkaság (persze a karját ilyenkor a levegőbe kellett tartani), tudott feküdni jobbolda­lon, ami tapasztalat szerint nem haaKaál a vesé­nek és a hozzátartozó részeknek. Ha nagyobb fájdalmai voltaik: a gyomrán is tudott feküdni, még pedig oly művészettel, hogy a gyomorszáj éppen ax ágy közepére esett, a rosszalkodó belek a különös helyzetben megfeledkeztek a Míjdaloen forszirozásáról, mert maguknak is igyekezni, kel­lett uj helyzetet teremteni az ujmódi feíkvés által. S tudott a hátán is feküdni, még pedig oly hoez- szadalmassággal, hogy más ember okvetlenül tüdőbetegséget kapott volna, de Ulrik dombokat és völgyeket épített pokrbokáiból és Így megvédte magát a tüdőgyulladástól. Még a vállát is a falhoz szorította, ha odaköltözött bizonyos fájdalom. A csuklójára feszes harisnyát húzott, hogy valami­képpen szabályozza ax árverését; a fejére saját találmánya hálósüveget kötött, melyre zsinórokat alkalmazott, amely azimórok mindig kezeügyében voltak é« igy bármely percben kiemelhette fejét a szédüléseikből, a keringésekből, a gonosz álmok örvényeiből, de az egyéb rosszul Lét ékből is, ame­lyeket az éjszaka járó gondolatok okoznak. ♦ Hogyan aludt el? — kérdezné valaki, akS ax álmatlanság ellen már minden patikaszert meg­próbált Nagyon egyszerűen, — bár n<3ia négyféle olyan betegsége ia volt, amelynek: egyikétől sem lehet aludni. Estefelé, amikor az udvarházának a fái, kertté sei, kapu bálványai, lugasai, egyéb udvari felsze­relésed mindenféle árnyékokat csalogattak maguk hoz a környékről, hogy majd azokkal töltik az éjszakát, mert a legöregebb árnyak is nagyobb biztonságot nyújt éjszakára, miint egy közönséges ember: mondom, estefelé a beteg TJlrik mindig kitalált valamit, amiért egyet káromkodhasson. Néha csak éppen annyi oka volt a káromkodása, hogy az újságban olvasott valamit, amit napköz­ben (mialatt szolyvai vizét nyíri vinkóval kever­hette), voltaképpen észre sem vitt, de estére visszatért az emlékezetébe, mint valamfi kísértet. ,jA ponoiiusát, — majd elfelejtettem mondani ...“ szólt a körülötte szösamötölő gazdasszonyához, született Caapó Gizellához. De nagyon szeretett belekötni az időjárásba, amely véleménye szerint esztendőről-esztendőre változik, még pedig olyan­formán, hogy mindig roeezabb lesz. „Könnyű volt az apámnak, annak a vén salabaktemek, csak belepillantott a kalendáriumba s nyomban tudta, mikor kell a téli gúnyát levetni és a kalabréeert felvenhi. De most igazodjon el valaki, aki asaik gyarló ember, nrint jó magam. A ponciuflát, hogy nem születtem üdémnek.** De leginkább mégis caak akkor szeretett káromkodni, amikor vala­mely névnapot vett észre a naptárban, amely név­napról nyilvánvaló volt, hogy a környéken vala­hol megünneplik. A Györgyök. Mlhályok, Andrá­sok inár csak azért is kihozták n sodrából, mert őt UlrKknak hívták és névnapjai betegsége miatt soha sem tartotta meg. No hát volt mit hallgatni Csapó Gizellának, amikor a környékbeli Györgyö­ket, Mikályokat, Amlrá.sokat felsorakoztatta. Előbb elmondta születésük történetét. (Roudeze- rint rigánylány vagy valamely repedtearku nő­személy volt ax anyjuk, az apjuknak pedig igazság szerint a börtönben vagy az akasztóján kellett volna elszáradni.) Aztán sorba vette mindazokat a cselekedeteket, amelyeket a Györgyök, Mihá- lyok, Andrások eléttük folyamán, elkövettek. „Már ax iskolában palaveoszőt lopott**, — mondta egy bizonyos Györgyről. Axtán felsorolta mindazokat ax embereket, akik ezeknél a Györgyöknél, Mi- irályoknál, Andrásoknál esetleg névnapi vendégek lehetnek ma estére, akik bő torokkal, megeresz­tett nadirágszijjal, ölelkező karral, de kaján szív­vel kiváltnak sok boldog névnapot. Persze ez a felsorolás, az esetleges vendégek felsorolása ee történt minden megjegyzés nélkül. Miután egyen­ként végzett velük Ulrik, végül generálisan, valamennyit egy kalap alá véve, sőt utólag hozzá­csapva a névsorhoz azokat, akiket valamely ok­ból kegyelmesen kifelejtett („az is olyan gaz­ember, mint a többi*1), szörnyen átkozta. Fele­lősségre vonta az ég szentjeit, hogy miért enged-iík az ilyen embereket élni; tovább ment: az Úristenig, Szűz Máriáig, a Megváltóig, hogy mért nincs a szemük itt vagy ott a vármegyében, ahol ex a névnapi társaság most különböző levesek, húsok, pecsenyék, töltött káposzták, kalácsok, kenyerek, hamis kedvek és valódi részegségek mellett, adomázgatva, dialolgatva, táncolgatva, egymást bolonditva, cigánnyal, önJe lej tke zéssel, öklenaezve, fáradhatatlanul tölti az estét. Szeren­csére estefelé mindig jó a szent Antal a soros őr­ködésben, Ulrik egyetemes káromkodásai tehát nem jutottak túl a kapun, — Felvetettem már az ágyát, — mondta Csapó Gizella, amikor Ulrik már féllábán állt az ablak­nál, hogy ax országúton észrevehessen valakit, akit esetleg kifelejtett volt az esti káromkodásból. — Maga se szereti már az igazságot, — mond szeinrehányó!ag Uirik Csapó Gizellának. — Ma­gának is megrontotta a szivét a zúzáját, a gondol­kozását a világ. Azt hittem mikor hozzám jött, gv majd segil a dolgomban, eszembe juttatja /.ónál az embereket, akiké tünetén kifelejtettem volna a „dolgokból**, de maga, Csapó Gizella, úgy (alszik már mindenkinek megbocsátott, egy búron pétidül még Buzsival is, akit 13**-i'k esztendőben felpofoztak a miskolci nőegyleti bálon. Akinek a fia egy bábasszony leányát vette feleségül és hí­res angyalosinálók voltak' a vármegyében, — Nem ismerem Búzáit. — Pedig megismerhe-tné, ha most. Gyuri napján ax unokatestvéremhez, Bikszádi Györgyékne* menne. Bizonyosan ött ül pofaszakállával, amelyet azért növesztett meg, hogy kellemetes, mulatságos vendég legyen ax ebédlőben, mert mindenki ne­vet Buzsm, amikor rágáskőzben a szakáliát moz­gatja. Mért nem akarja megismerni Buxe.it? Fél talán, hogy holnapután már itt rágja a száraz kol­bászait a maga kamrájában? Attól pedig ne fél­jen, a ponciuspilátufiát eimek a világnak, meri léhiitő, alattomos, nagybendőjü vendég ide be nem teszi a lábát, amíg én mozogni tadok. Itt nem nyájaskodnak lopók módjára, itt nem dicsé­rik a házigazdát, akinek felfalták a apájxát, kiitták a pincéjét, elszívták a pipáját, kölcsönbe vették a slafrokkját, a papucsát, megdögönyözték a szol­gáló lányát, végűi a hátamőgött kinevették, itt bíocs herberg se pofaszakállasoknak, se mások­nak, akik bütykeiket a kalondáriom névnapjain futtatják és bendőjüket azzal vigasztalják, hogy majd melyik napján teletömik őt tiszai kecsegé- vel, potykával, csukával, turósrétessel, palacsin­tával, mandulával. S erről jut eszembe, hogy ad­jon egy keserves, rücskös, keserű és csípős ugor­kát vacsorára, hogy valamiképpen helyrehozzam' a gyomromat, amely megémelyedett ezeknek ax embereknek az emlegetésétől. ... Ulrik ilyenformán elrentíezkedvén minden­napi teendői felől: éjszakára sokszor olvasott re- génykömyveket készített ágya mellé az asztalkára. Csak a régi regényeket szerette, — azokat a regénykönyveket, amelyek mellett könnyezett vagy könnyezve nevetett valamikor. Nem felejt­kezett meg a regényíróról, mint más, „bolond** emberek, akik a régi jót halandók felcserélni az ismeretlen, bizonytalan, mindig gyanús ujjal, mint a kényelmes jó ruhát valamely sokbeszédü kecske nj áncugjával. Jókai, Jósika, Mikszáth voltak5 az esti olvasmányai, a Borsszem Jankó naptárai a nevettetői, az „Urambátyám" ódon kötetei ax andalító, az összegyűjtött képes újságokból se né­zett mást, mint a multszázadbeláeket, a Vasárnapi Újságból „Egyveleg" hírein épült. — Napóleont is mérgezett gyertyákkal ölték meg, — kiáltott fel éjszaka, mikor a kéznél lévő gazdaeszony be dugta az ajtón fejkendős arcát. — Imádkozott már tekintetes ur? — kérdezte Csapó Gizella. — Igaza van, fiam, még nem imádkoztam, — felelt Ulrik és kiküldte gazdasszonyát a szobából. Leszállott az ágyból és letérdepelt a szőnyegre, összetett, összefont két kezére hajtotta bolondos, értelmetlen, gyötrődő homlok't. Egy-két percig kavarogtak még benne a gondolatok, amelyek kínossá tették napját. A kést még egy darabig érezte szivében, gyomrában, veséjében, hátában, mert nyilvánvalóan egy láthatatlan kést nyelt el egykor, asm betegségeit okozta. Valahol, vala­merre egy kést, amely minden mozdulatára egyet- egyet «zur a belsőrészekben. Ilyen helyzetben volt Ulrik negyedóráig, moz­dulatlan, meggondolkozott, mintha minden este elkészült volna az éjszaka jövő halálra. Mit imád­kozott? Úriember módjára soha se mondhatta el ezt senkinek. De hiszen nincsen két embernek ugyanazon imádsága a földön, mégis eltalálnak ugyanazon helyre. Imádkozás után Ulrilk visszabujt ágyába és nyomban megtalálta azt a helyzetet, amely e na­pon szenvedő, betegségektől gyötört testének a legmegfelelőbb volt. A gyomrára tette a tenyerét: — No, öreg, béküljűnk ki, — mondta fól- álombao. l 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom