Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-08 / 129. (2054.) szám

Maf iiámunh 19 »Wal ^szám ~ Szombat 1929 junius 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 75, havonta 26 Ki ; külföldre: évente 450, féíévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes axám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Fösze*esz<6: polüikai napilapja Fekl6í Í2erím/Ő; DZURÁNYJ LÁSZLÓ FORGÁCIí GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága H., Panská ul 12/111. — Te­lefon: 34184.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha „Mi nem ismeiiük a nemzeti $o vmizraii iL.“ A szakért teaferencia befejezésével a háború likvidálásának első fejezete végétért Minden fél meg van elégedve az eredménnyel - 1 rajnai területet már októberben kiürítik Szlovenszkó, junius 7. (v. ih.) Ezt a nevezetes mondást Stefánek Antal ezidőszerint való iskolai és nemzet- mivelésügyi miniszter mondotta Pozsonyban a légionáriusok ünnepén. Ezen az ünnepen úgy Stefánek Antal, mint Srohár Lőrinc és Tomásek Ferenc sokkal többet foglalkoztak külpolitikai kérdlésekkel, mint maigának az emlékünnepnek a témájával. Már hozzá ed­ződhettünk minden támadáshoz, mely a mai Magyarország ellen mindem lehető és lehe­tetlen alkalmat megragad és minden hang­nemből elhangzik. Stetánek fenyegetőzései­nek sem tulajdonítunk nagyobb fontosságot, ■akinek bizonyára van annyi lélektani tapasz­talata, hogy ezek a fenyegetőzések és táma­dások alig hatmaik gyógyitó balzsam gyanánt a kisebbségi magyar lélekre. Lehetséges, hogy ez a szempont Stefánek miniszter urait nem feszélyezi. Ha visszaem­lékezünk arra a szerepre, amelyet a pozso­nyi iskolaügyi minisztériumi kirendeltség éÜén vitt, úgy ez a feltevésünk egészem meg­okolt. Stefánek miniszter ur beszédében azt asz óhaját fejezte ki, hogy a magyar politiku­sok mielőbb valamely alkalmas plattlformot találjanak, valamennyi vitás politikai, gazda­sági éts kulturális kérdés megoldására. Ré­szünkről — folytatta Stefánek — megvan a jőszándék, mert mi nem ismerjük a nemzeti sovinizmust. Ez a felhívás nem mond semmi újat, hi­szen Stefánek átvette annak a Hodzsa Mi­lánnak a politikai hagyatékát, aki az egyik nagy magyar pártot hónapokon keresztül ál­tatta a magyar kívánságok komoly megtár­gyalásának a lehetőségiével. Hiszen Stefánek bizalmasa volt Hodzsának és ezenkívül kép­viselőtársa, akinek a nyilvánosságra is ho­zott magyar követelésekről igen jól tudnia kell. A mi politikai, gazdasági és kulturális sérelmeink ma is megvannak, legfeljebb szaporodtak azóta. Kulturális sérelmeinket pedig Stefánek m aga a lég illetékesebb is­merni, aki azok igen jelentékeny részének tisztviselő korában okozőja volt, mert ő volt, aki magyar iskoláink jelentékeny részét be­szüntette. A mi véleményünk szerint Stefánek mi­niszter kijelentése alig tekinthető komoly­nak, nekünk nincsen szükségünk semmiféle platformra, mert a kisebbségi jogoknak megfelelő kormányintézkedéseket platform nélkül is meg lehet tenni. Az agrárpárt, melyhez Stefánek miniszter ur is tartozik, megkísérelte borravalók osztogatásával és rosszhiszemű, beváltásra soha nem került Ígéretekkel a magyarságot táborába édes­getni. Most, a földreform befejezése előtt, látni ok kell, hogy az a néhány Csömör Ist­ván, akit meg tudtak környékezni, nem kép­viseli a magyarságot és ezekhez az elsodort magyarokhoz a magyar nemzeti kisebbség­nek igazán semmi köze, mert a magyar ki­sebbség egy tál lencséért nem hajlandó nem­zeti öntudatáiról senkinek kedvéért lemonda­ni, különösen pedig nem akkor, amikor az a tál lencse is az ő föld jén termett. Stefánek reánk címzett kijelentésének a csattanója azonban nem a szerinte is megol­datlan politikai, gazdasági és kulturális kér­déseken nyugszik, hanem a „jószándékon“, mely nem ismeri a nemzeti sovinizmust. Na­gyon is toliunk hegyére kívánkozik tíz esz­tendő, keserű tanulságából ennek a sovinizr urasnak a bizonyítása a propagaosma kancel­láriától a magyar nemzeti miultra emlékez­tető műemlékek eltávolításán keresztül az Páris, junius 7. Ma délután öt órakor ír­ták alá a szakértői konferencia nyilvános ülésén a Young-tervre vonatkozó megegye­zést. Ezt a tényt a diplomáciai konferen­ciáknak egész sorozata fogja követni. Az első ilyen konferenciát Brüsszelben vagy Londonban tartják meg és ezen fogják el­határozni a szakértők jegyzőkönyvének hi­vatalos ratifikálását. Ezt a konferenciát a Journal szerint egy másik követi, amelyet valószínűleg Hágában tartanak meg s ezen a konferencián megállapítják az érdekelt kormányoknak a felállítandó reparációs bankkal való viszonyát. Amint az Excelsior közli, a szakértők tegnap megegyeztek abban, hogy a Dawes-terv likvi­dálására Parker Gilbert vezetésével külön bizottságot alakítanak. Ennek a bizottságnak három albizottsága lesz, egyik a birodalmi bank, a masnii a vasutak és a harmadik a tárgyi szállítmányok ügyével fog foglalkozni. Amiét Sauerwein a Maiiéban közli, a rajnai területen a jövőben működő döntőbírósági és ellenőrzési bizottság szervezésére vonatkozó tárgyalások a szokásos diplomáciai utón foly­nak és már rendkívül előrehaladtak, úgy hogy már most be lehet jelenteni a végleges ered­ményt. A Journal szerint azonban még min- dig fennáll a régi nehézség, az tudniillik, hogy Németország nem akarja elfogadni az 1935. éven túlterjedő ellenőrzést. Sauerwein szerint a rajnai terület kiürítését, aminek szükségességét most már nem lehet kétségbevonni, bizonyára a legnagyobb gyor­sasággal fogják végrehajtani. Franciaországra vonatkozólag presztízskér­dés, hogy a maga jószántából hagyja el a rajnai területet, mielőtt az angol munkás­párt erre rákényszerítené. Most már ugyanis nyilvánvaló, hogy az angol külpolitikában uj szellő kezd lengedezni és a MacDonald-kormány első külpolitikai gesz­tusa éppen az angol megszállás megszünteté­se lesz. MacDonald ezt teljes egyetértéssel akarja végrehajtani Franciaországgal és Bel­giummal, ha azonban a két állam nem egyez­nék bele a kiürítésibe, akkor maga cselekszik. állampolgársági hajszákig, a Slovenská Liga gyűlöletet hirdető plakátjaiig és a földre­formnak százezreket földönfutóvá és kom­munista desiperádóvá tett végrehajtásáig. A magyar jaj és szenvedés azonban nem fér ed é szűk sorok keretében, valamint az anya­nyelvűk használatától megfosztott magyar gyermekek és a bíróságok előtt nyelvi jo­gaitól elütött magyar jogkereső közönség panasza sem. A mi evangéliumunkban azt tanultuk, hogy aki téged kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel.. Nem mi voltunk azok, akik követ emeltek. r Ezt az álláspontot, melyet hasztalan ne­veznek negációs politikának, feladnunk nem lehet és nemzeti öngyilkosság nélkül nem is szabad. Ez a jog álláspontja, amelyről pilla­natnyi előnyökért lemondani annyit jelent, mint elárulni gyermekeink jövőjét. A ki­sebbségiek helyzetét és politikai álláspontját a kisebbségi jogok determinálj ált, amiről Be- nes legújabb expozéjában ismételten azt hal­lottuk, hogy Csehszlovákiában a kisebbségek többet kaptak, mint amennyit bárhol és bár­mikor kaphatnának. Csodálatos, hogy erről Ami most már a szövetségközi adósságok kérdését illeti, az összes francia lapok — va­lószínűleg hivatalos inspirációra — azt írják, hogy • a szakértők a reparációt cs a szövetségközi adósságok problémája között legalábbis morális köp csőlátót állítottak. Az Angol Bank elnöke és Angliának a párisi konferencián való képviselője, Sir Jo- suah Starnp érdekes beszélgetést folytatott a Morning Post munkatársával a reparációs tár­gyalásokról. A következőket jelentette ki: — A kérdés szabályozása sokkal jobban sikerült, mint ahogy joggal elvárhattuk és sokkal jobban, mint ahogyan a legtöbben remélni merték. A megegyezés természe­tesen nem tökéletes, azonban csupán cse­kély jelentőségűek azok a változtatások, amelyeket minden egyesnek meg kellett tennie. Annyi ellentétes érdek összeütközé- bon nem is lehetett ez másképp. Schácht ár., a német biród&Lifii bank el­nöke, a Héráid Times párisi levelezőjének adott interjút. — Az a puszta tény, —jelentette ki Sohacht — hogy megegyezésre jutottunk, biztosítéka lehet a jövő gazdasági fejlődésre alapított hitnek, ami az elért egyezmény eredménye szempontjából a legfontosabb. Még nincs itt az ideje annak, hogy a terv minden részleté­ről részletes magyarázatba bocsátkozzunk. Ha azonban a háború erkölcsi likvidálása együtt halad a pénzügyi likvidálással és ha a népek bizalma egymáshoz az együttműködés­re uj, közös alapot teremt, úgy mindnyájan bizalommal tekinthetünk a jövő elé. Akkor elvárhatjuk, hogy ezzel a tervvel a békés fej­lődés uj korszaka következik be az összes né­pekre. Ugyancsak a hirlapirónak Sir Josuah Starnp is interjút adott a felállítandó repará­ciós bankra vonatkozólag. A népek közremű­ködése ebben a bankban először kényszer- szerülég fog bekövetkezni, de a szabadon vál­lalt együttműködés sem maradhat el sokáig. A központi bankoknak önkéntes együttmű­ködése szükséges ahhoz, hogy civilizációnkat biztosítsuk. a német miniszterek sem tudnak, pedig a kormányon együtt dolgoznak Benessel, és mi sem tudunk. Ellenben azt tudjuk, hogy még ma sincsen százezer magyar embernek, aki itt ói, adózik és katonáskodik, állampolgár­sága. Ennek is mi vagyunk talán az okai? Érdekes a Stefánek és Benes nyilatkozatá­ban levő nagy ellentét. Az első vitás kérdé­sekről szól, amelyek politikai, gazdasági és kulturális téren fennállianak, a másik a ki­sebbségi kérdésről melegíti fel sokszor el­sütött bonimot-ját, hogy azok több jogot él­veznek, mint amennyi nekik jár, A negyed- félmilliós német kisebbség politikai vezetői ezt az optimizmust már régen leszállították a maga kis értékére. A magyarok sem tehet­nek egyebet, akik a türelmetlen sovinizmus malmában őrlődnek tiz év óta, viselik a vál­laikra rakott terheket anélkül, hogy az ezek­nek megfelelő jogokban és az állampolgári jogegyenlőség gyümölcseiben részesednének Stefánek kijelentésének egy célja lehetett: a világ számára kikürtöíni az elfogulatlan jó­akaratot, amelyet pedig nem látunk sehol, és tovább folytatni azt a kisebbeégellenes A reparációs konferencia nélkül a világnak még 25 évig kellefi volna várakoznia a nemzetközi bankra. Starnp a nemzetközi bank legfontosabb feladatának tartja a reparációk elintézése után a nemzetközi értékek stabilizálását, az arany standard fentartását, az áruk árának fi- xirozását és az elhelyezés szabályozását. A Malin külpolitikusa a szakértői konfe­rencia munkálatainak befejezése alkalmával a következő cikkben méltatja a megegyezést: A reparációs ügyeket tehát olyan jól, amint csak lehetséges volt, szabályozták. Franciaország talán bizonyos illúziókat fel­adott, de tiz évvel a háború befejeződése után már úgyis elveszett minden kilátás arra, hogy ezeket az illúziókat maradék nélkül meg lehessen valósítani. A Genfben a háború likvidálására hozott határozat el­ső fejezete ezzel lezárult és a szakértők munkáját a kormányok és a parlamentek valószínűleg méltányolni fogják. Nem lehet elképzelni, hogy a kormányok és a parla­mentek a szakértők ajánlatait ne írják alá és ne ratifikálják. A kormányokat a tárgyalásokról állan­dóan értesítették és ha ezeket a tárgyaláso­kat nem is hivatalosan a kormányok rendez­ték, azonban a szakértők munkája bizonyos mértékben mégis csak az ő protektorátusuk alatt ment végbe. Közel vagyunk tehát a háború likvidálásá­nak második fejezetéhez. Arról van szó, hogy a rajnai területen egy leegyszerűsí­tett ellenőrzési rendszert léptessenek élet­be, amelynek minden incidens alkalmával, ami a neutralizált zónában bekövetkezik, a népszövetséghez kell fordulnia. A harma­dik fejezet a rajnai terület kiürítése, A re­parációs probléma szabályozása, Németor­szág leszerelésének végrehajtása és a lesze­relésnek a hivatalos bizottságok által tör­tént m egállap i fás a, továbbá a viszonyoknak a rajnai területen való világos rendezése után semmi alap nincs arra, hogy ennek a katonai operációnak határidejét még kitol­ják, Németországnak az volt a vélemény©, hogy a kiürítés követelésére Locarno megkötése után azonnal joga volt. Ez nyilvánvaló tévé­politikát, melynek irányvonala az asszimilá­ció és az amalgaimizálás felé vezet. Az isko­laügy irányítása ma Stefánek kezében van •és ezt a kezet igen jól ismerjük, nemzeti so­vinizmustól való mentességét pedig akkor vagyunk hajlandók nem frázisnak, hanem készpénznek venni, ha ez a kéz a magyar is­kolának és a magyar kultúrának ad is. nem petty csak vesz el belőle. JT ^-a^TRACTOR LA U FERsTAASA.Bwtislauű STÚR-UTCA7 ~ TELEF. 22-67 1 ■ - *

Next

/
Oldalképek
Tartalom