Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-07 / 128. (2053.) szám
^ Masí számunk IS oCdal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 33 Kő. Egyes szám ára 1*20 K2 A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, H. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága U„ Panská ul 12/111. — Telefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A tárgyalások isiipiitliiisi a kisebbségi kérdés ül — Az angol miEnkáskonaáay Chamberlain álláspontját eSweti Madrid, junius 6. A nemzetközi politikának HabISs yüah elfoglalta Kandiban London, június 6. Azt a hirt, hogy Kan- cLahart Habib Ullah csapatai elfoglalták, ma a Quettából érkező jelentések megerősítik. E jelentések Szerint Habib Ullah csapatai a várost szombaton minden vérontás nélkül birtokukba vették. Ali Ach- med Kban Jani, Annán Ullah sógorát, aki május 23-án kiáltatta ki magát kandahari eanirné, elfogták és Kabulba vitték. Kan- dahar elfoglalása Habib Ullahra rendkívül jelentős, mert igen megszilárdítja pozícióját. Habib Ullah pénzügyi helyzetének megjavítására Kabulban öt és tíz rupiás bankjegyeket hozott forgalomba. Általános diébsztréík tört ki Lembersben Varsó, június 6. A lembergi diákoknak zsidóellenes kihágásai egyre szélesebb hul- látookat vetnek. Tudvalevő, hogy a kihágások után a rendőrség több diák vezetőt letartóztatott Erre a diákság tegnap általános sztrájkba lépett. A diákok nemzeti szervezetei minden egyetemi hallgatót megakadályoznak az előadások látogatásában. Annak ellenére, hogy a rendőrség minden további tüntetést megtiltott, a diákok lépten-nyo- mon összeverődnek és heves demonstrációkat tartanak, amelyekben a rendőrség vezetőit és az uralkodó politikai irányzatot támadják, mert szerintük ez az irányzat a zsidókat messzemenő kedvezményekben részesíti. Az Epooa cknü kormánylap a diákmozgalomról írott cikkében megállapítja, hogy a lembergi antiszemita tüntetések a tizenhetedik századbeli állapotokba való visszaesést jelentik. A német szociáldemokraták nem vesznek részt a Versailles! békeszerződés elleni tiltakozáson Ber&m, junius 6. Junius 28.-án, a versiail- lesi békeszerződés aláírásának tiz éves fordulóján a német politikai körök pártok felett álló manifesztációt készítenek elő, melyben tiltakozni fognak az erőszakos békekötés ellen. A német szociáldemokraták hivatalos lapja, a Vorwárts mai számában közli, hogy a birodalmi szociáldemokrata párt ezen a manifesztáción nem vesz részt. — A párt magatartásának megindokolására a lap felhozza, hogy a szociáldemokraták tiz év óta mindent elkövettek a versaillesi szerződés igazságtalanságainak enyhítésére, a párt azonban nem akar közös akcióban egyesülni olyan elemekkel, akiknek minden törekvésük arra irányul, hogy a szociáldemokratákat rágalmazzák és meggyalázzák. Nem vesz részt tehát a mostani demonstráción sem, mert véleménye szerint sokan a manifesz- táoiót a nemzeti szenvedélyek felkorbácsolására akarják majd felhasználni. A német népnek sokkal nagyobb hasznára lenne, ha junius 28.-ikát a csöndes magábaszállás napjaként ülnék meg, ahelyett, hogy re- vansról beszélnének és bosszuesküket tennének. és diplomáciának, azonban a kisebbségi mozgalomnak is nagy napja ez a csütörtök. Ma délelőtt féltizenkettökor nyitották meg a népszövetségi tanács .ötvenötödik ülését. A delegációk kedd óta gyors egymásutánban érkeztek a spanyol fővárosba. A német delegáció kedden este negyedkilenc órakor érkezett meg a párisi exp rés szel. Szerdán este 20 óra 35 perckor futott be az a párisi vonat, amelyen Briand francia külügyminiszter, Zaleski lengyel külügyminiszter, Bethlen István gróf magyar miniszterelnök és Titu- leseu londoni román követ érkezett. A tanács tagjainak üdvözlésére Primo de Rivera spanyol miniszterelnök személyesen jelent meg a főpályaudvaron. Amikor Briand kilépett szakaszából, a mozdonyvezetőhöz sietett, aki nem volt más, mint a saragossai herceg és szívélyes kézszoritással gratulált neki a kitűnő vonatvezetésért. A spanyol kormány azzal a ténnyel, hogy a lokomotivokhoz értő saragossai herceget állította a spanyol határtól a párisi expressz gépe mellé, ki akarta fejezni köszönetét és háláját ezért a megtiszteltetésért, hogy az 55-ik ülés színhelyéül a tanács a spanyol fővárost választotta. Prága, junius 6. (V.) Az eddigi 54 tanácsülésből húsz volt idáig Genfen kívül. A legtöbb Páriában, Londonban, Brüsszelben, Rómában és egyet már spanyol földön, San-Se- bastiánban tartottak meg. 1925 óta csupán egyizben ülésezett a tanács Genfen kívül, még pedig Stresemann egészségügyi állapotára való tekintettel egyik ülését Luganóban tartotta. A madridi tanácsülés sambélikus jelentőségű, mert ki akarja fejezni annak a jelentőségét, hogy Spanyolország kibékült a népszövetséggel és újból tagja a nemzetek egyesülésének. Ez a tény-, meg a két spanyolországi világkiállítás adja meg a mostani madridi tanácskozásnak ünnepélyesebb jellegét. Az 55-ik tanácsülésnek harminc napirendre tűzött pontjából csupán egyetlen kérdés alapvető jelentőségű és rendkívüli politikai fontosságú. Ez a kérdés a kisebbségi probléma, vagy pontosabban: a kisebbségi panaszok tárgyalási eljárásának reformja és a kisebbségek védelmére irányuló népszövetségi garanciák hatékonyabb biztosítása. Ismeretes az az ellenállás, amely ezekkel a fontos problémákkal szemben a tanács érdekelt tagjainak részéről megnyilatkozik. A kisebbségi kérdés egész terjedelmében először a márciusi tanácsülésen került napirendre. Akkor Nagyibritanniának szószólója, Chamberlain külügyminiszter mértékadó angol lapok magatartásával ellentétben — valóságos dicshimnuszt zengett az eddigi eljárás helyességéről. Briand megérezte, hogy ennek a kérdésnek méltányos rendezése már nem várathat sokáig magára és ezért a probléma komolyságát és á kisebbségek jogát felszólalásában elismerte. Zaleski azzal az argumentummal operált, hogy semmiféle kötelezettséget nem lehet felállítani, amely meghaladja a kisebbségi szerződések által felállított kötelezettségeket s ezt a tézist ezután a kisantant teljes egészek eh magáévá tette. Bizonyos, hogy ezek és esetleg újabb ellenállások a mostani madridi tanácskozáson is kifejezésre jutnak s az érdekelt hatalmak képviselői mindent megpróbálnak, hogy a dolgok jelenlegi stádiumában a komoly reform elöl kitérjenek. Madrid azonban csupán újabb lépcsőt jelent a legközelebbi ülésre vezető utón s ezen a legközelebbi ülésen a kérdés két tanácsülés eredményeinek alapján a népszövetség teljes fóruma elé kerül. Mi történt idáig? Benső összefüggés van Mello Francé brazíliai delegátus hírhedt nyilatkozata és a kisebbségek kongresszusának a nyilatkozat elhangzása után történt létrejötte között. Emlékezetes, hogy 1925 decemberében Mello Fraoeo, mint a tanács előadója, minden ellentmondás nélkül, sőt egyes tanácstagoknak, különösen Chamberlaiunak látható helyeslésével a tanács pódiumáról azt hirdette világgá, hogy a kisebbségi eljárásnak a célja a kisebbségek teljes beolvasztása azokba a többségekbe, amelyeknek államához tartoznak. A brazíliai delegátusnak ez a nyilatkozata jelentékeny visszafejlődést hozott a nemzetiségeknek az államhoz való viszonyát illető kérdés megítélésében. Ab asszimilációs törekvésekkel .szemben a létükben fenyegetett kisebbségek létrehozták kisebbségi kongresszusukat, azt a szervezetet, amely 12 néphez tartozó 34 kisebbséget egyesit, amelyek 14 különböző európai államban élnek és összesen negyven- millió lelket foglalnak egybe. A kisebbségi kongresszus létrejötte azt jelentette, hogy az asszimiláció veszedelmére a kisebbségek benső megegyezése egy közös akciós programban minden ellentét legyőzésével megtörtént. Ennek a ténynek jelentősége azonnal szembeötlővé válik, ha elgondoljuk, milyen zűrzavarban élnek,egymás mellett Közép- és Ke- leteurópában a kis nemzeteik. Kilenc országban: Észtországban, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Ausztriában, Magyarországon, Romániában és Jugoszláviát) m — többnyire elkeveredve — nem kevesebb, mint 17 népnek alkotó elemei élnek. Hogy milyen nagy volt a kisebbségek egyesülésének szüksége és milyen jelentős a kisebbségi kérdés megoldása Európa békéje és nyugalma szempontjából, bizonyítja az a tény, hogy mindezek a kis népek olyan programban egyeztek meg, amelynek előfeltétele az állammal való lojális együttműködés és az irredentizmus visszautasítása. A kisebbségek nem követelnek egyebet, mint nemzeti életüknek szabad kulturális fejlődését az állam keretében, viszont ennek a kulturális problémának teljes súlya abból az egyetlen tényből lesz nyilvánvaló, hogy ma Európában több mint egymillió gyermeket nem azon a nyelven iskoláztatnak, amelyet az anyatejjel szívott magába. Államjogilag és nemzetközi jogilag a kisebbségek viszonyát államukhoz a békeszerződések megfelelő klauzulái, a kisebbségi szerződések, amelyeket a szövetséges hatalmak Lengyelországgal, Görögországgal, Romániával, Jugoszláviával és Csehszlovákiával kötöttek és még egyéb kétoldalú szerződések szabályozzák. A kisebbségvédelmi szerződéseknek alapvető határozatai a következők: A kisebbségek joga nemzetiségükre és az opcióra, a kisebbségek életének, szabadságának és vallási kultuszának védelme, a kisebbségi nyelv szabad használata, az iskolák felállításának és fentartásának joga, a kisebbségek nyelvén történő népoktatás és jogos tanügyi meg vallásügyi szükségleteiknek kielégítése az állami költségvetésből. A kisebbségvédelmi szerződéseknek mindezeket a határozmányait a népszövetség tartós garanciája alá helyezték, amint azt 1920 októberében Tittoni a tanács által elfogadott jelentésében kifejezetten megállapította. 1920-ban a tanács megalkotta a kisebbségi panaszokra vonatkozó népszövetségi eljárást. Ez az eljárás csupán konkrét esetekre vonatkozik. A népszövetségi garanciák végrehajtásának alapvető, általános és folyamatos felügyeletére semmiféle szervezetet nem alkottak meg. A pépszövetségi eljárás a gyakorlatban úgy alakult, hogy a kisebbségek fokozatosan áb- rándultak ki a népszövetség intézményéből és állandóan kifejezésre juttatták csalódásukat. Ezek az érzelmeik erősebb formákban jelentkeztek a kisebbségi kongresszusokon. Az eddigi eljárás súlyos hibáit a márciusi tanácsülésen az egész világ előtt leszögezték a kisebbségek érdekeinek támogatói. A -reformköveteléseket úgy foglalhatjuk össze, hogy a kisebbségi eljáráson eddig lebegő homályt az egyes ügyek megfelelő publikálásával el kell oszlatni, a panaszt- tevő felet is be kell vonni a tárgyalásba és argumentumait meg kell hallgatni, továbbá a hármas bizottságot jelentékeny mértékben kell kibővíteni, esetleg az összes tanácsállamok képviselőiből kell összeállítani ezt a bizottságot. A legfontosabb követelés egy külön népszövetségi kisebbségi organizmus megteremtése, amelynek feladata volna a kisebbségi kérdés állandó felügyelete a népszövetségi garanciák végrehajtása céljából. A népszövetségi eljárás kritikája a tanács márciusi ülésén nagy visszhangot váltott ki és már akkor is a kisebbségi kérdés a tanácsülés főpontját alkotta. A márciusi tanácsülésnek eredményeképpen Chamberlain elnöklete alatt háromtagú bizottságot küldtek ki, amelybe még Adatsi és Quinones de León tartozott. Ez a hármas bizottság az érdekelt felek véleményeinek meghallgatása után elkészítette jelentését, amely ma kerül a tanácsülés elé. Természetesen minden figyelem ennek a jelentésnek tárgyalására irányul. Beavatott népszövetségi körökben általánosságban az a nézet jutott túlsúlyra, hogy az angol kormányváltozás következtében a hivatalos napirend ezen legfontosabb pontjában, a kisebbségi kérdésben a madridi tanácsülésen nem történik döntés. Másrészt azonban az is nyilvánvaló, hogy az angol külügyminisztériumnak Chamberlain kezéből munkáspárti politikus kezébe való átmenetele a kisebbségi kérdésben is Anglia álláspontjának megváltozását hozza magaLA U FE&TA'RSA,8p.atislava STÚR-UTCfl 7 TELEF. 22-67
