Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-01 / 123. (2048.) szám

6 <X>Rggat-AWAaR'HIRltflB 1929 jruniua 1, szombat A berlini rendőrbiróság szabadlábrahelyezíe a főrangú ékszeriolvajnőt Monroy bárónő azérí eseti bűnbe, hogy megmentse vőlegényéi? A leányt teljesen összetörte vőlegénye öngyilkosságának hire nifotta. A rendőrbiztos aztán a grófnővel vőle­gényének, Wedel kapitánynak lakására hajta­tott., akit végtelenül meglepett, mikor megje­lent nála a grófnővel a rendőrség embere. Úgy a grófnőt, mint vőlegényét a rendőr­igazgatóságra vitték és nyomban vallatóra fogták. De a kapitányt megint elbocsátották, mert nem lehetett reábizonyitani, hogy tu­dott az ékszerlopásról. A grófnő kezdetben tagadta a lopást, de aztán a kihallgatás során, mely majdnem egész na­pon át tartott, elvesztette az idegein való min­den uralmát s végre odahívott anyjának jelen­létében megtette beismerő vallomását. Arra vonatkozóan, hogy mi bírta az ékszer­lopás elkövetésére, Helga grófnő mindeddig megtagadott minden fölvilágositást. A büntetőrendőrség föltevése szerint az a szándék vezette, hogy kiszabadítsa pénzügyi zavaraiból vőlegényéi Wedel kapitány nagyban szokott fogadni a túr­ion és több ízben szenvedett ezen a réven nagy veszteségeket. Mondják, hogy egyébként is na­gyon költekező életmódot folytatott. A rendőr­ség, mely a Hanauba küldött ékszerdarabokat már visszaszerezte, reméli, hogy visszaszerez­heti azt az 50.000 márka értékű gyöngynyak- éket is, melyet Bécsbe küldött. Wolel kapitány öngyilkossága Wedel Fritz kapitány, mint már jelentettük, a Grunewaidban szivenlőtte magát. Éjjeli mu- latozók találták meg holttestét, mikor reggel­tájban hazafelé tartottak s jelentést tettek a rendőrségen. A kapitányt, mint említettük, újabb kihallgatásra idézték a büntetőrendőr­ségre s valószínű, hogy ebben találni meg ön­gyilkosságának okát. A halálát megelőző este még 50 márkát küldött a rendőrelnökségre az­zal a kérelemmel, hogy részesítsék jobb ellá­tásban fogságban lévő menyasszonyát A rendőri tárgyaláson szabadlábra helyezték Mouve bárónőt Berlin, május 31. Tegnap tartotta meg a ber­lini rendőrség Monroy grófnő bűnügyének elő­zetes tárgyalását, amelyre százával özönlött az érdeklődő közönség. Rengetegen akartak a tárgyalóterembe jutni s a tülekedés olyan nagy volt, hogy a rend föntartására kivezényelt rendőrük és a kiváncsiak között tettlegességekre is sor került. Maga a tárgyalás igen rövid ideig tartottt Prey dr. védő közölte a bírósággal, hogy védence, aki csak pár órával előbb szerzett tudomást vőlegénye öngyilkosságáról, rend­kívül kimerült és apátikus, nincsen abban az idegállapotban, hogy a tárgyalást figyelem­mel kövesse. A rendőrség kihallgatta Hermersberg grófnőt, a károsultat, aki úgy nyilatkozott, hogy megtévedt unokabngát hajlandó visszafogad­ni házába. A védelem előterjesztésére a rendőrbiró el­rendelte Monroy grófnő szabadlábrahelyezését. Bűnügyét a bérűin! bíróság pár hónap múlva fogja tárgyalni. A branson-majori vérnyomok — áííattóí származnak Az angol tesiőnőí saját revolverével lőtték agyon — Pinet ruháján különben sincs vémyom — Pinet ártatlan 7 — Öit- gyilkosság? Vagy ki a gyilkos? — Halomra dőllek a baux-i vizsgálat eddigi eredményei Berlin, május 31. Egyre újabb adatok merülnek fel arról bogv mi: vitte Monroy Helga gróf kisasszonyt a teg- napról-mára híressé vált ékszerlopásra. Min­den jel arra vall, hogy a lopásra jó régen ké­szült és gyanuokok vannak arra, hogy tervét vőlegé­nyével, Wedel Fritz lovaskapitánnyal is előre megbeszélte. A lopást talán sohasem derítették volna föl, ha a grófkisasszony nem zörren össze, mint emlí­tettük, az édesanyjával s nem hagyja el az is­mert körülmények közt anyját. A berlini bün­tetőrendőrség, mely sokáig kereste hiába a lo­pás tettesét, végre a grófkisasszony személyé­vel is foglalkozva, már rövid idő alatt nyomára jött, hogy az ifjú grófnőnek titkos pénz áll rendelke­zésére. Hétfőn néhány detektív látta, hogy a város kö­zéppontján bemegy az egyik ékszerüzletbe és ékszert kínál eladásra. A rendőrség most már nem habozott tovább és letartóztatása után az ifjú leány, eleinte tagadva még, végre részle­tes beismerő vallomást tett. Európa legszebb műlovarnői Az ifjú grófnő esete fölidézi egy család em­lékezetét, mely különcködéseivel már több Íz­ben vonta magára a köztijeimet. Hermers­berg grófné és Monroy grófné, a bünbeesett Rátái leány anyja, édestestvéreí egymásnak. Leánynevükön Heger Ozeana és Klothilde né­ven ismerték őket. Műlovarnők voltak, unokái Renznek, az egy­kor híres cirkuszigazgatónak. Ifjúkorukban Európa legszebb leányainak tar­tották őket és sok gazdag ember s a főnemes­ség számos tagja versengett kegyeikért. Válto­zatos sorsfordulatok után Ozeana feleségül ment Hohenlohe Oehrin- gen Hugó herceghez, aki e rangban nem egyenlő házassága után letette rangját és a Hermersberg grófi nevet vette föl s Klothil­de is férjhez ment, még pedig Lucchesi Palli de Slonrov Gíuseppe grófhoz. Ezt a félig olasz, félig spanyol grófot a berlini rendőrség 1907-ben csekkcsalás miatt letar­tóztatta, de a bíróság néhányheti vizsgálati fogság után ismét szabadlábra helyezte, mert Hermersberg gróf, feleségének kérelmére, pártfogásába vette és minden tartozását ki­egyenlítette. Monroy Helga ennek az olasz-spa­nyol grófnak egyetlen leánya. Monroy Helga grófnő teljes bizalmát élvezte nagynéniének, Hermersberg grófnénak; nála is lakott anyjával együtt. A grófkiasszony pon­tosan tudta, hogy nénje egy biztositózárakkal ellátott vaska­zettában tartja ékszereit. A végzetes decemberi napon Helga grófnő fölhasználta anyjának és nénjének távollétét és birtokába ejtette az ékszergyűjteményt. A drágaságok egyrészét a kazettából kiszedve, nyilván zsebébe rejtette. A többit, gondosan becsomagolva, egyik ismerősének, egy Lippe grófnak adta át megőrzés végett, de megjegy­zendő, hogy a gróf nem tudta, mi van a cso­magban. Hogyan nyomozták ki az ékszertolvajt Mikor fölfedezték a lopást, jóidéig senkinek sem jutott eszébe az a gondolat, hogy a ház kedvence, a grófkisasszony lehet a tolvaj. Maga az ifjú grófnő sürgette leginkább, hogy a rendőrség a leglelkiismcrctesebb nyomo­zást indítsa meg. A gyanú kezdetben a háztartás egyik női al­kalmazottjára esett, de ennek ártatlansága elég hamar kiderült; aztán Hermersberg grófné egyik jóismerősére, egy nemzetközi hírnévben álló táncosra, akit a grófné anyagilag s egyébként is támo­gatni szokott. A táncos Kopenhágában volt, ott le is tartóztatták, de rövidesen be tudta bizonyítani teljes bün- telenségét. A büntetőrendőrség gyanúja ekkor már kez­dett Helga grófnőre terelődni. De Hermersberg grófné nem tűrte, hogy eb­ben az irányban vezessék a vizsgálatot s ki­jelentette, hogy a grófkisasszony birja teljes bizalmát, meghatalmazottja is és anyagi dol­gainak vezetését kizárólag reá bízta. A büntetőrendőrség mégsem tett le a gyanújá­ról és titokban tovább figyelte a grófkisasz- szonyt. Azt a néhány ékszertárgyat, melyet utóbb Hanauból hoztak vissza, Helga grófnő szicíliai nagyanyjától örökölt ékszerének mondta. Néhány nappal ezelőtt a grófnő több más ék­szert vitt be egy ékszerészhez értékesítés vé­gett. Az ékszerész gyanút fogott és értesítette az asetről a büntetőrendőrséget. A rendőrség most már megtette a döntő lépést s az ifjú grófnőt letartóztatta. Hétfőn délelőtt 8 órakor egy rendőrbiztos je­lent meg a berlini Westennek abban az előkelő szállodájában, ahol a grófnő lakott és Helga grófnőt, aki éppen kimenőre öltözködött át, nagy megdöbbenésére letartóztatottnak nyilvá­Marseille, május 31. Olyan váratlan fordu­lat következett be Miss Branson meggyilkolá­sának titokzatos ügyében, amilyenre senki sem számit ott.. Voltak adatok, amelyek Pinet ártatlansága mellett szóltak, — ezek az ada­tok az utóbbi időben eléggé szaporodtak is — de legalább ugyanennyi adat szólt a zül­lött selyemfiu bűnössége mellett. Hogy gyit- kossság történt, abban már senki sem kétel­kedett és nevetséges feltevésnek tartotta a bauxi csendőrök első véleményét, amely úgy szólt, hogy Miss Branson a vizgyüjtőmedence párkányán agyonlőtte magát, majd belezu­hant a medencébe. A gyilkosság mellett szólt az, hogy vérfoltokat találtak a Brank on-major háló­szobájában és az udvaron is, azon az utón, amely a háztól a vízgyűjtőine- dencéíhez vezet. A szoba sarkában találtak két szivacsot, amelyek véresek voltak. Való­színűnek találták tehát, hogy a gyilkos az an­gol festőnő hullájának eltüntetése után gon­dosan felmosta a vérfoltokat, de a két sziva­csot véletlenül a szobában felejtette. Az a körülmény is a gyilkosság mellett szólt, hogy a vízmedence vasrácsa majdnem egészen el­takarta a medencét, úgyhogy csak annyi rés maradt, amelyen egy emberi test le sem ereszkedhetík a medencébe. A gyilkosság gyanúját támasztotta alá az a körülmény is, hogy a haláltokozó revolvergolyó a jobbszem fölött hatolt be, tehát szemtől-szembe adták le a lövést Miss Barnsonra. öngyilkosságok történetében szinte páratlan eset az, hogy az öngyilkos a jobb szeme fölött a homlokába lő. Ezek között az adatok között mégis a leg­súlyosabban esnek a latba a gyilkosság mel­lett a vérmyomok. Apró vércseppeket talál­tak a csigalépcsőkön, amely a hálószobát ös­szekötötte a műteremmel és szivacsokkal fel­mosott vérfoltra akadtak a hálószoba linó­leumán. A revolver Pinet ártatlansága mellett szól Francois Pinet, akit miss Branson meg­gyilkolásával gyanúsitanak, a marseillei fog­házban ül. Az elmúl t héten csak egyezer hall­gatták ki, de még mindig ártatlanságát hangoztatta. Még mindig nem választott ügyvédei, azt mondja, hamarosan szabadlábra kerül. A nyomozás nem tudott újabb terhelő adatokat gyű jelűi ellene és a vizsgálat további kiegé­szítése már a különböző szakértők feladata volt. A dotelktivek megszüntették munkáju­kat és neip nyomoznak már sem a titokza­tos nő után, akit állítólag egy paraszt látott, amint egy férfi kíséretében távozott a Bran- son-majorból. Kétféle szakértő fáradozik, hogy teljes fényt derítsen Pinet tagadásával szemben az utóbbi évek legtitokzatosabb és legbonyolul­tabb bűnügyére. Az egyik fegyverszakértő, akit Párizsból hivtak Marseillebe. Ez a fegyverszakértő megvizsgálta azt a revolvert, amelyet Pinet lakásán találtak és megvizsgál­ta miss Branson revolverét is, amely a hulla mellett a vízgyűjtő medencében volt. Hossza­san vizsgálta a halálos revolvergolyót, ame­lyet a boncolás során eltávolítottak az angol festőnő fejéből. A fegyver szakértőnek azt kellett eldönte­nie, hogy saját revolverével Jöttékbe agyon a feslönöU vagy pedig Pinet revolveréből való a golyó. Munkáját megnehezítette, hogy mind a két revolver ugyanabból a gyárból került ki és hasonló kaliberű volt. A vizsgálat, eredmé­nyét két nappal ezelőtt közölte. A vizsgálat, eredménye az volt, hogy miss Bransont saját revolver ével, tehát az­zal, amelyet a medencékén találtak, lőtte agyon a gyilkos. A másik fontos szakértő az ügyben Biroud, a marseillei bűnügyi technikai laboratórium 'igazgatója. Egy párisi és egy marseillei ve­gyésszel együtt hetekig vizsgálta a két csiga­lépcsőjén talált vércseppeket. Szintén szor­galmas vizsgálat tárgyává tette Pinet minden ruháját, főleg azt, amelyben a gyilkosság nap­ján volt a vizsgálat megállapitása szerint. A legmodernebb vegyészeti és technikai eljá­rással folyó vizsgálatnak két meglepő ered­ménye van. Az egyik azt mondja, hogy Pinet egyetlen ruháján sem tatátok vér- csöppeket, sem olyan foltot, amelyet kimosott vér okoz­hatott. Ugyanígy teljesen vértelen Pinet fe­hérneműje is. A fegyverszakértő szakvéle­ménye és Biroud dr. vegyészeti véleményed­nek ez a része már eléggé Pinet ártatlansága mellett szél. Biroud vizsgálatának újabb meglepő ered­ménye azonban már Pinet teljes ártatlansá­gát bizonyltja, sőt azt a meglepő és váratlan eredményt produkálja, hogy Fizessen elő a ‘"SRI mr Képes Kflét-re Előfizetési ára V< érre 36.— Km. miss Brmisont nem gyilkolták meg, hanem mégis öngyilkosságot követett el. Szerdáin délelőtt közölte Biroud dr. a két vegyészeti szakértővel együtt Rochu marseil­lei rendőrfőnökkel, hogy elkészültek a két szivacs, a véres linóleum és a véres épp ek vizsgálatával. Azt kellett megállapitaniok, hogy ezek a vércseppek miss Branson testé­ből valók-e. A három szakértő egybehangzó véleménye nemcsak azt állapítja meg, hogy ezek a vér­foltok nem az angol festőnő vérétől származ­nak, hanem egyenesen azt a szenzációt, hogy nem emberi, vérről, hanem állatvérről van szó. Azt még nem tudták megállapítani, hogy ku­tya, macska vagy pedig valami baromfi vére csöppent-e a linóleumra és a csigalépcsőre. Még mindig van két gyanús momentum A szakértők szenzációs véleményét, amely halomra dönti az eddigi vizsgálat eredmé­nyeit és alapjaiban ingatja meg a gyilkos­ság gyanúját, felülvizsgálatra Párisba kül­dik. Addig is Rochu rendőrfőnök kiadta az utasítást detektivjeinek, hogy próbálják meg­állapítani, nem sebesült-e meg egy hónappal ezelőtt miss Branson valamelyik kutyája és nem kutyavérről van-e szó. Ezekután még titokzatosabbá vált az angol festőnő halála. A véreseppek, mint az erőszakos halál mel­lett szóló legerősebb bizonyítékok, elvesztet­ték súlyukat, de még mindig van két momen­tum, amely a gyilkosság gyanúját erősiti. Az egyik az, hogy a vízmedence vasrácsa le volt eresztve, a másik pedig a haláltokozó revolvergolyó behatolásának iránya, amely szintén gyilkosságra vall. A teljese® összekuszáiódott különös ügyben most már a legfurcsább találgatások adódnak. Meggyil­kolták-e miss Branson? Pimet-e a gyilkos? Ártatlan-e Pinet? Ki az igazi gyilkos? Ezek­re az izgató kérdésekre a francia rendőrség­től várnak választ az egész világon. —pwBca—a—BBWWinirrp A Racsics-bünpör újabb fejleményei Belgrád, május 31. A Racsics-per mai tárgyalásánál a Belgrádon kívül lakó tanukat hallgatták ki. Leginkább a volt parasztpárt tagjai tanúskodtak, vagy nyújtották be Írás­ban tanúbizonyságukat. Macsek és PribAcse- vics írásban benyújtott tanúskodásai nem hoztak szenzációt és nagyjában egyeztek a volt kormánypárti képviselők vallomásaival. A legtöbb parasztpárti képviselő szerint a hangulat a gyilkosság előtt olyan izgatott volt, hogy a parasztpárt képviselői napok óta fél­tették Radics István és Radics Pál életét és tudták, hogy a veszedelem elsősorban Ra- csios oldaláról jön. A nagy pörben ma végre az államügyész és a védők is szóhoz jutottak. Az államügyész szerint a tanuk mindenben igazo1 ják a vád­iratot. Követeli, hogy Punica Racsicsot ha­lálra ítéljék. A védők közül elsőnek a szlo­vén Corc ügyvéd emelkedett szólásra és azt igyekezett bebizonyítani, hogy Racsics tetté­ben senkisem kereshet előre megfontolt szán­dékot. Épp ezért a bíróság nem hozhat halá­los ítéletet. Másodiknak a szerb Cordic emelkedett szólásra, aki utalt a vádlott kü­lönleges montenegrói mentalitására, amely nem visel el személyes sértést anélkül, hogy fegyverhez ne nyúljon. Egész Montenegró úgy cselekedett volna Parnar sértése után, ahogy Racsics cselkedett. A vádlott kétség­telenül felindulásában cselekedett. Cordios után az ugyancsak szerb Nikoli cstartotta meg védőbeszédét és megállapította, hogy eddig a bíróság nem látja tisztán a tulajdonképpeni tényállást, mert a magánvádlók nem jelen­tek meg a tárgyaláson. A tanúkihallgatásnál amugyis kitűnt, hogy a volt kormányképvise­lők mentőén, az ellenzéki képviselők pedig terhelőén vallottak. — Kihirdették a legfelsőbb bíróság Ítéletét a ri csápapáti apagyilkosság ügyében. Nyitrai tudó­sítónk jelenti: Annak idején részletes tudósítás­ban számoltunk be arról a bestiális gyilkosságról, mely a nyítramegyei Vicsápapáti községben tör­tént, mely alkalommal Goga Gáspár fiatal legény, veszekedés hevében hét lövéssel leteritetet mos- tohaapját, Katona Jánost. A nyitrai kerületi bíró­ság egyévi börtönbüntetésre ítélte a megbánást tanúsító, beismerésben volt vádlottat, aki azzal vé­dekezett, hogy tettét Önvédelemből követte eL Az Ítélet végrehajtását három'vi próbaidőre fel­függesztették. Az ügyész felebbezése folytán az ügy a pozsonyi felsőbírósághoz került, mely a büntetést egy és félévi börtönre emelte. Az ügy ebben a stádiumban került a legfelsőbb bíróság elé. Ma hirdették ki a legfelsők bibróság ítéletét. A semmiségi panaszt elutasították, s így az ítélet végrehajthatóvá válik. Mivel Goga időközben is­meretlen helyre távozott, megindítják a nyomozást holléténeik felderítése végett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom