Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-29 / 147. (2072.) szám

' tf»r nfíwml' *© f^írtal éVf' 147‘(2°72)SZám S*°m&a* Előfizetési ár: évente 300, félévre 190^ negyedévre 76, havonta 25 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 33 Ki. Egyes azám ára 1*20 Ké A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok festette: politikai napilapja FMÖi DZURÁNZÍ LÁSZLÓ FORQÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, 1L emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. —Te­lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A gens Sideüssima eí pradentíssima Irtat DZURÁKYI LÁSZLÓ A Tátra lövőben ünnepi tüzek gyulnalk. Az őrök: munka és serény iipadkodiás he­gyeim, •völgyein és lankáin jubilál a gens fidelissiima, a szepesi ezáiszság, amely nyolc- száz eozttetrudtővefl. ezelőtt lépett át a Rámpá­tokon, begy uj hazát szerezzen magának a magyar királyié: földjén. Egy sajátságos kis országot, a Provincia Saxouum de Seepus-t, a Bwnszonmégy városok tartományát, amelyet külön jogikönyivtiikikel, a Zipser WiOkütar-rel kormányzott magúik választolttá szepesi grófjuk. , A szepesi szászok szorgalma és dús alkotó ereje cssaMiatmar csodáikat teremtett Soepoi- wá& akkori vadoojáiban: előbb erdőiket irtott, hogy kényénmagvak befogadására szelídítse az ősi hraan'uszt, majd gazdag, virágzó ipar­nak és lüktető, mosszehirres kereskedelem­nek vetette meg az alapját, aminthogy a ké­sőbb beözönlött j^gründlerek" hét bánya- ▼ároeukfhao a hegyek kincseinek tervszerű Hfltárfeól indították meg. A mém telepesek istenáHotts. honra, jő királyokra találtak Magyarországon, akik —• Bélát íkifnáftytőd kezdve — bölcsen és nagylete fcftaai s a polgárjogod: korát messze megelő­zően, ritka kiváltságokkal és donációíkkal ruházták föl kedvelt szepesi németjeiket. E kiváltságok méltóak voltak az uj telepesek kiváltságos polgári erényeihez, kultúra- teremi tő erejéhez. Király és ország érdeme szerint értékelte és megbecsülte a határai közt fészket vert aj neanketet és ez a nem­zet hűséggel és munkával fizetett. A histó­ria nagyon kevés ilyen gyönyörű testvéri irigyet ösmer, mint amilyen volt a magya­roké és a sipeaene&é, de kevés frigynek is ▼olt ekkora erkölcsi tartalma, A aápsszerefc voltak mindig a magyar kul- turélet kifejJődéwében. az erjesztő kovász, a haladás pionírját, alkik a Kárpátok alatt ne­mes, aram ycse ngéaü városi kultúráikat te­remtettek. Olyan gazdag kertjét a művelő­désnek, a betűnek és a művészeteknek és olyan sziiklavárait a polgári boldogulás ne­mes hivatásainak, amelyek ma is csodálattal töltik el a szemlélőt. És amikor most nyoc évszázad távlatából tekintünk ennek a kultúrának még ma is álló bástyáira, megindult lélekkel ismerjük föl újra és újra, hogy bár a zipszer élet iöiindig megtartotta a maga sajátos jellegét, a lélek, amely ezekben az emlékekben be­szédesen szólal meg, közös, mint ahogy kö­zös a múlt a maga küzdelmeivel, hanyatlá­saival 'és emelkedéseivel, közösek a tradí­ciók és közös — az évszázadok alatt egy­másban fölfrissül/t é© a két értékből egy uj, még teljesebb értéket kitermelt — vér i». Beláthatatlan a száma a hosszú évszáza­dok zipszer-anagyar nászának és beláthatat­lan a sora azoknak a nagy embereknek, akiket a zipszerföLd adott a magyarságnak és akik példaadő, sokszor korszakot alkotó munkásaivá lettek a magyar jövőnek, gene­rációkon át viilágHó oszlopaivá a magyar nemzed! életnek és haladásnak, anélkül, hogy a lelkűik mélyén valaha is föl kellett volna adniuk legsajátosabb nemzeti győfoe- jüket, záipszer voltukat Éppen ebben van a magyar-riipsner leért­vén frigy legfölemelőbb ereje és csodálatos lelkisége, hogy a jó magyarság é9 a zipszer anyához való hűség sohasem zárta ki egy- mé*, aőt a jó zipszer fogakna magában fog­lalta ennek az egy Béliekké olvadásnak a tiszta, eszmei harmóniáját. Talán úgy fogalmazhatnék meg ennek a harmóniának a lényegét, hogy a zdpszerek jó magyar hazafiak voltak és hűséges pa­trióták. Az egymásba hasonult nemzeti és kulturális életben közösek voltak az ideálok és céllok: a gens Meliseima ott dolgozott és ■kutatott a magyarság mellett a tudás csar­nokaiban és ott küzdött velünk vállvetve a — zipszer földön különösen istenitett — Kossuth záezlai alatt a közős szabadságért És a nagy történelmi fordulat után itt küzd változatlanul a mi sorainkban a jog és kenyér — osdálynészünkül jutott — uj küz­delmében. Gens fidelíssima et prudentíssima. A zipszer erkölcs és puritán becsületesség nem hagyja el a testvért a legsúlyosabb megpróbáltatásokban sem, amelyek C9ak még acélosabbá és tűzállóbbá kovácsolják a nyoloévszázados testvéri összetartozást. A jogiból és kenyérből is egyforma részt köve­tel a testvér-magyarsággal, mint ahogyan nyolc évszázadon át egyformán részesedett vele. De a közös harcra nemcsak a hűség ösztönzi, hanem a politikai okosság is, mely föl tudja mérni, hogy az egymásra utalt nemzetek egyesített ereje mindig a győze­lem több reményével indulhat harcba. A tátraaljai nagy jubileumon lrinek volna több joga a részvételre, mint a magyarság­nak? És amikor a dicsőséges históriai PöhTo- nulás nyitányául fölzen dűl a Tátra, a termé­szet fenséges orgonája és alatta a zipszer „sangerek“ ajkán megszólal a másik, a ha­talmas emberorgona, mi is oda járulunk a nyolcszázesztendős zipszer család köszönté­sére. Szegények vagyunk, gazdag ajándékot nem vihetünk, de oda visszük a hűséges, há­lás magyar testvéri szivünket. rrankiin-BuiiSoii nagy napfa a francia kamarában Franciaország ai amerikai adósságrendezések ellen — Poincaré kénytelen- kelletien elrendelte a ratifikációs vita megkezdését - León líum intő szava Páris, június 28. Napok óta tárt Franciaor­szágban a jóvátétel és az amerikai adósság- rendezés vitája anélkül, ho^y a kamara kéz­zelfogható eredménnyel beleszólhatott volna. Poincaré miniszterelnök hat napig szónokolt és puhította a képviselőket, hogy elérje a ra­tifikációs vita elhalasztását, ami a jelen kö­rülmények között életszükséglete Franciaor­szágnak. A miniszterelnök azt kívánta, hogy a ratifikációt rendelettel léptessék életbe s ezzel elejét vegyék az augusztus elsején Ame­rikának folyósítandó négyszázmillió dollár ki­fizetésének. A kamara többsége azonban hallani sem akart a rendelettel való önkényes ratifiká­lásról és Franklin-Buillon tegnapi nagy­szerű beszéde után 470 szavazattal 118 sza­vazatta] szemben elhatározta, hogy az ame­rikai adósságrendező szerződés vitáját azon­nal megkezdi 4s utasítja a kormányt, hogy uj tárgyalásokat kezdjen a washingtoni kor­mánnyal a Mellon—Beranger-szerződés re­víziójára. A Palaís Bourbonnak tegnap ismét nagy napja volt. A francia retorika újabb mester­művei gazdagodott és Franklin-Buillon bebi­zonyította, hogy a francia képviselők hazafias érzelmére appellálva, mindent el lehet érni és Poincaré vasfegyelmét is meg lehet törni. A miniszterelnök eredetileg úgy szerette volna, ha Franklin-Buillon, aki eddig állan­dóan a kamara autszeiderjének számított, el­áll interpellációjától és nem provokálja ki a vitát. A radikális képviselő azonban nem en­gedett s az esti Ülésen többórás hatalmas be-( szédben kierőszakolta a vita azonnali meg­kezdését. Poincaré a délutáni órákban utolsó kísérletet tett a renitens képviselők visszahó- ditására, de ékesszólása kudarcot vallott és kénytelen volt átengedni a talajt Franklin- Buillonnak, aki ez egyszer maga mögött látta a kamara túlnyomó többségét Franklin-Buil­lon vehemens fejtegetései elsősorban magát Poincarét lepték meg. A miniszterelnök kijelentette, hegy ha nem viselne hivatalos állást és csupán nemzeti érzésére hallgathatna a reális követelmé­nyek meghallgatása nélkül, azonosítaná ma­gát a szónok véleményével de mint hiva­talban lévő Iunkcionárins, kénytelen a ka­marát mérsékletre inteni. Franklin-Buiilon beszédében hevesen megtámadta Amerikát és a ház azonosította magát vele. Ennek ai, elkeseredett hangú Amerika-ellenes beszédnek valószínűleg dip­lomáciai következményei lesznek, mert a vita folyamán számos heves kifakadás és inpar­lamentáris kifejezés hangzott el. Azonkí­vül a francia hitelnek is ártani fog Fran.klin- Bouillon demonstrációja. Az egyetlen párt, amely mérsékletre intette a képviselőket, a szocialista párt volt, melynek nevében León Blum rámutatott a ratifikálás elhalasztásának és a vita megkezdésének áldatlan következ­ményeire. Franklin-Buillon mindenekelőtt kijelentet­te, hogy a Young-tervezet ratifikálását nem szabad összefüggésbe hozni a szövetségközi adósságszerződések ratifikálásával. Idő kell, amíg a Yonng-tervezetet megvitatják és addig is halasztást kell kérni a négyszáz- millió dolláros kereskedelmi adósság kifi­zetésére. A kést Franciország torkára teszik ós meg­adásra akarják kényszeríteni a világháború­ban legtöbbet szenvedett államot, de a nem­zet éber lelkiismerete elejét veszi a tervezett merényletnek. Ha az Egyesült Államok nem hallgat a jog ós az igazság szavára, akkor Franciaország a világ igazságérzetéhez folya­modik, hogy az döntsön. Franklin Bouillon- nak szavait a ház tomboló helyesléssel vette tudomásul és szemmellátható volt, amint a képviselők többsége percről-percre mindin­kább hozzá csatlakozik és cserben hagyja Poincarét, akinek hat napos munkája med­dőnek bizonyult. A beszéd végén Franklin Bouillon igy kiáltott föl: — Versailles amerikai béke voltl A Dawes- tervezet amerikai béke, a Young-tervezet is amerikai béke legyen? A tegnap éjszakai hazafias intermezxónak aligha lesznek politikai következményei. A hajlékony Poincaré, aki eddig száz szá­zalékosan ellenezte a ratifikációs vita meg­kezdését, a körülmények kényszerítő hatá­sa alatt megadta magát, mert tudta, ha nem beszél a kamara ssájaize szerint, a képviselők Franklin Bouillon gyújtó szavai­nak hatása alatt egyszerűen elsodorják. Poincaré tehát megígérte, hogy azonnal meg­kezdi a tárgyalásokat Amerikával és igyekez­ni fog a Mellon-Beranger szerződést megvál­toztatni, ámbár nem hiszi, hogy Amerika en­gedni fog. Ezenkívül a ház kívánságára kérni fogja az amerikai pénzügyi hivatali, hogy az augusztus elsején esedékes négyszáz miliió dollárt, azaz tizmiliiárd frank, megfizetését halassza december 31-re. Franklin Bouillon tegnap kétségtelenül élete legnagyobb sikerét aratta a kama­rában. Az uj tárgyalások Amerikával bizonyára még ma megkezdődnek, de mivel az amerikai kon­gresszus szabadságon van és az adósságszer­ződés megváltoztatása egyedül a washingtoni törvényhozó testület hatáskörébe tartozik, amíg az amerikai kongresszus tagjai szabad­ságon vannak, a Mellon-Beranger szerződé­sen változtatni nem lehet, holott az ügy sür­gős és ha augusztus elsejéig nincs megoldás, a négyszázmillió dolláros kereskedelmi adós­ságot ki kell fizetni. Hoover éppen tegnap jelentette ki, hogy Franciaország vagy ratifikálja az adósság­szerződést, vagy augusztus elsején megfi­zeti a tizmilliárdot. Hiába hangsúlyozta tegnap éjjel a Palais Bourbonban Léon Blum, hogy dőreség Fran­ciaország hitelét hazafias fölbuzdulások miatt kockára tenni, a képviselők nem hallgattak rá. A kamara végül is dplomatikus formában elfogadta a radikális képviselő indítványát és fölszólította a kormányt, hogy azonnal kezdje meg a szerződés megváltoztatására irányuló tárgyalásokat és a kamara ratifikációs vitá­ját. Fiaad király prágai látogatásai Prága, joniius 28. Fuad király ma Prága nevezetességéit nézte meg. Délelőtt a s/nii- nkovi Ringhofifer-müveket (szemlélte meg, amely gyár harminc év óta állandó szállítója Egyiptomnak. A legutóbbi időben a gyár 850 Pulimann-kocsit é«s szalónkocsit szállí­tott az egyiptomi államvasutaknak. Tiz óra­kor a király Krcsibe utazott a Masaryk szo­ciális intézet megtekintésére. Onnét a stra- chovi kolostori látogatta meg, majd egy óra­kor a köztársasági elnöknél intim ebéd volt. Délután a fejedelmi vendég Kar teleidbe rándult ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom