Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-27 / 145. (2070.) szám

2 1929 janlu< 27, cstttörttfo Németország volt, ahol fontos egyiptomi ügye­ket kellett személyesen elintéznie. Egyiptom és a német tudományos világ kö­zött régóta elintézetlen konfliktus kisért egy felbecsülhetetlen értékű műremek miatt, mely véletlenül német kézbe került és Egyiptom vissza szeretné szerezni. James Simon, a híres német filantropus és mű­gyűjtő az El Amarna-i ásatások alkalmával megtalálta Nefredita egyiptomi királynő gyö­nyörű mellszobrát, melyet nagy titokban Berlin­be szállíttatott, ahol a szobrot a lelet után jó néhány évvel állították csak ki. A mellszobor, amely Krisztus előtt 1370-ből való, egyike az egyiptomi művészet legnagyobb értékeinek és páratlan a maga nemében. Az egyiptomi kor­mány különös súlyt feketet visszaszerzésére és több Ízben más, nagyértékű kincseket ajánlott föl a birodalomnak, ha a berlini Frigyes-mu- zeum visszaadja Kairónak Nefredita királynő szobrát. A németek mindeddig hajthatatlanok marad­tak s most Fuard király személyesen jött Európába, hogy az ügyet elintézze. Egyelőre nem tudni, milyen eredménnyel. A másik fontos ügy, amely Fuadot. Európába szólította a Tutankamen-pör elintézése, amely­ről a P. M. H. vasárnapi számában bővebben szólottunk. Prágai készülődések Fuard fölhasználta németországi utazását, hogy átruccanjon Csehszlovákiába, visszaadja Masaryk elnök látogatását és személyesen kí­vánjon szerencsét Masaryk elnöknek a köztár­saság tízéves fönállásához. Prága napok óta készülődött az első király­fogadtatására. Szuverén uralkodó egyetlen egyszer sem volt még hivatalosan a szuverén fővárossá vált Prágában s igy érthető, hogy a hatóságok is, a nép is mindent elkövettek a fo­gadtatás pompájának emelésére. A város zászlótliszbe öltözött. A csehszlovák lobogókon kívül sokhelyütt látni a tiszta zöld egyiptomi nemzeti lobogót, amelyet középen fehér félhold és három csillag diszit. A villa­mosokat, az autóbuszokat egyformán földi- szitették. A Hradzsin legszebb lakosztályát bocsátották a nagy kísérettel utazó egyip­tomi király rendelkezésére, mig udvartartását más állami épületekben, vagy a város leg­jobb szállóiban helyezték el. Azokat az útvo­nalakat, amelyeken a ma reggeli bevonulás történt, kora reggel kiürítették és katonai kordonnal zárták el. A vidékről rengeteg ember utazott föl a fővárosba, hogy jelen le­gyen az ünnepélyes aktusnál. így nem csoda, ha ma reggel a fogadtatás óráiban sürü em­bertömeg lepte el a Hoover-utat, a Vencel- teret, a Nemzeti-körutat, a partokat, a Ká- roly-hid környékét 8 a kis Kleinseite-i uccá- kat, amelyek gyönyörű középkori dekóruma között az uralkodó a Hradzsinba hajtatott Münchentől Prágáig Fuad király ma éjjel Münchenben szállt a csehszlovák különvonatra, amely éjjel két óra tiz perckor érkezett Tausba, a csehszlovák határra. Fürt im Waldeban a különvonatot a csehszlovák államvasutak igazgatója vette át Tausban a vonatot megállították és a király díszkocsija hét óra tizenöt percig az állomá­son vesztegelt, hogy az uralkodó nyugodtan és minden rázkódás nélkül kialhassa az ut fá­radalmait. Hét óra 15 perckor a vonatot to­vább indították Pilsen felé. Fuadot Masaryk János, Csehszlovákia londoni követe kisérte. A különvonat 8 óra 14 perckor befutott Pil- senbe, ahonnét rövid üdvözlések után tovább indult Prága felé. A lakosság, mely tudta, hogy Fuad ma reggel átutazik a prága—pil­sen i vonal mentén fekvő városokon, nagy számban jött a vágányok mellé s kalaplen- getéssel üdvözölte a tovaszáguldó különvo­natot. A megérkezés A Wilson-pályaudvar környékére félórával a királyi vonat befutása előtt nem engedtek többé avatatlanokat. A hivatalos vendégek sorra megjelentek s az ünnepélyesen földi- szitett pályaudvaron feszülten várták a meg­érkezést. A villamosmozdonnyal vont, pompás szalonkocsikból álló hosszú vonat balkan és zökkenés nélkül futott be a csarnokba. A király szalonkocsija pontosan azon a he­lyen állt meg, ahol Masaryk köztársasági elnök várakozott. A két államfő barátságosan üdvözölte egy­mást, miközben a diszszázad feszesen tisztel­gett és a katonai zenekar az egyiptomi, majd a csehszlovák állami himnuszt intonálta. A köztársasági elnök ezután üdvözölte a király kíséretét és bemutatta Fuadnak a csehszlo­vák notabilitásokat, elsőnek Malypetrt, a képviselőház elnökét, majd Hruban dr.-t, a szenátus elnökét, Udrzal miniszterelnököt, Bene's külügyminisztert, Najman vasutügyi minisztert, akinek a király kifejezte köszöne­tét a „pompás utazásért", Cserny belügymi­nisztert, Kubát tartományi elnököt és Baxa dr. primátort. Klofács volt nemzetvédelmi mi­nisztert Fuad király első prágai tartózkodása óta ismeri és most melegen üdvözölte őt a pályaudvaron. A bemutatkozások után Fuad Masaryk el­nök társaságában elvonult a diszszázad front­ja előtt, mire a király egyiptomi kíséretével együtt megéljenezte a csehszlovák hadsere­get Minden a legtökéletesebb és a Jegrende- zettebb spanyol szertartásossággal folyt le. Senki nem követett el hibát. A két államfő néhány perc múlva kilépett a pályaudvar elé, ahol egy zászlóalj katonaság tisztelgett előttük. Fuad és Masaryk termé­szetesen egy autóba szállottak. A menetet a rendőrség autója nyitotta meg, majd egy osztag lovasság következett, me­lyet a két államfő autója követett. Az elnöki autó után újból egy osztag lovasság haladt, mire a kiséret gépkocsijai vonultaik föl. Az elsőben Afifi bej. egyiptomi külügyminisz­ter iilt Benes külügyminiszterrel, a máso­dikban Nasat pasa prágai egyiptomi követ Masaryk János követ társaságában, a har­madikban Said Zulfikar pasa egyiptomi fő- kamarás Strimpel követ társaságában. A menetet lovasosztag zárta be, amely után A láthatatlan ellenség A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye ma: DARVA5 JÁNOS (48) Meg nem engedett sebességgel vágtatott autóján Brixton felé. Három helyen is fel­tartóztatták a buzgó rendőrök. Az Arthur Roadon csak nehezen bukkant rá a garázsra. A The Great Garage alaposan rácáfolt a nevére. Nagyobb joggal nevezhette volna magát London legkisebb garázsának. Egy soffőr lézengett a hat autó részére al­kalmas garázs egyik boxában. A soffőr egy­ben a garázstulajdonos is volt. — Van-e Önöknek egy A. 12.537 P. számú Buick-kocsijuk? — kérdezte Hobarth a sof- főrtol. — Az az én kocsim, kérem — felelte az matrózpipája mellől. — ügy. És hol van most? — Ezelőtt úgy két órája kibérelte egy ur. — Milyen külseje volt annak az urnák? — Hm, ha én azt tudnám. Nagyon rövid ideig láttam. — Mégis, mi jellegzetest vett észre rajta? ~r Hisz ép<p ez a bökkenő, kérem — vakar­ta a fejét a soffőr. — Nincsen azon, kérem, Semmi föltűnő. Minden olyan akkurátus raj­ta, amilyennek éppen kell lenni. — Szép ember? — Olyasféle. De mért kérdezi az Ur? — Azért, mert az az ur a maga autóját a Vauchell-Bridge közelében az ut közepén hagyta és megugrott. Biztosan nem akart ta­lálkozni a rendőrökkel. — Az, kérem, tisztességes ember lehet — vélte a soffőr mert a hért előre megfizet­te. Ha az aufóbér elől szökött volna meg, az más. — Már pedig megszökött. — De hát hogy kapom vissza most az autó­mat? — Ne féljen, jó ember, az autó az jó kéz­ben van. A rendőrség nagyon is őrzi. De mondja csak, látta-e már azt az embert más­kor is? . — Azt hiszem, igen, láttám. Egyszer Smitb ur autóján. A sarkon álltam. Ott láttam. — Milyen Srnifh úrról beszél? — A Smith úrról, aki nálam bérelt garázs- helyiséget. Egy négyüléses karcsú, kis, zárt kék Buickja van. Fehér csillaggal. Nem tu­dom, ur-e, vagy soffőr? Olyan derék, jó em­ber, mint egy soffőr és olyan pontosan fizet, mint egy ur. Hát nem tudom. Hobarth előhúzta Kovács frissen készült fényképét. — Ez az az ur? — kérdezte a soPfőrtől. — Igen, kérem. Hobarth arca ragyogott az örömtől. — Nem tudja a lakása óimét? — Nem kérdeztem én, kérem, soha. Nem is voltam kiváncsi rá. — Mit gondol, messze lakhatott innen? — Aligha. Ha messze lakna, akkor nem nálam bérelne garázst. — Csak még azt az egyet mondja meg ne- keim hol és milyen és hány garázs esik ide a legközelebb? — Elég baj az, uram, hogy sok van és na­gyon is közel. Nagy a konkurrencia. Az Ar- thur-Roadon ugyan csak magam vagyok, de már a párhuzamos Bramah-Roadon és az Akerman-Roadou kettő is van. Nagyobbak is, mint ez. De én, kérem, olcsóbb vagyok. — A szomszédos uccán, a Crawshay-Roa- don, nincs? — Ott nincs. Hobarthnak ez elég volt. Ebből sejtette, hogy egész közel kell keresnie Mr. Smith la­kását, aki ezek szerint most már biztosan szövetségese, cinkosa a Láthatatlan föltalá­lnak. Elhatározói, hogy menten Smilhért megy, szembesíti a garázs tulajdonosával és kiszedi az egyiptomi detektívek autója következett és két-három automobil szinültig megrakva új­ságírókkal. Abban a pillanatban, amikor a menet a Wil- son-pályaudvartól elindult, a Hradzsin mö- ! gött egymásután száz ágyulövés dördült el. I A Hoover-uton rendőrség állt kordont s a sokezer főnyi közönség torkaszakadtából el­lenzett. Ugyanez a kép megismétlődött a Vencel-téren s mindenütt, ahol a menet el­vonult. Fuad király és Masaryk elnök barátságosan integettek a nép üdvözlésére. A Masaryk-rak- parton, a Károly-hidon és a Neruda-uccán át a menet csakhamar a várba érkezett. Az ál­lamfők autóinak megérkezésekor a palotaőr­ség feszesen tisztelgett és a trombitások ün­nepi marsot fújtak. A király a számára fen- tartott lakosztályba vonult s délben pontosan egy órakor megjelent Masaryk elnöknél, aki tiszteletére intim reggelit adott. Délután négy órakor Fuad király Masaryk elnök nélkül, de máskülönben ugyanolyan fölvonulásban, mint délelőtt, megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sí rját az óvárosi, város­házában. A három óra ötvenkor elindult me­net a Chotkova-uccán és a Maues-hidc át a parlament épülete körül a Párisi-utón keresz­tül érkezett az Óvárosi-térre. Félötkor a ki­rály meglátogatta az uj városházát és a vá­rosi könyvtár épületét, majd a Károly-hidon át visszatért a várba. Délután félhatkor Fuad király a várban fo­gadta a prágai diplomáciai missziókat. Este nyolc órakor a királyi vendég tiszteletére a köztársaság elnöke ünnepi dinért ad, melyet kilenc óra harminc perckor gardenparty követ a várkertben. Ha az idő kedvezőtlenné válik, a fogadtatás a vár termeiben történik meg. Az egyiptomi király június 29-ig marad Prá­gában, ahonnét Pilsenbe utazik. A király Az idő nem nagyon kedvezett Fuad király megérkezésekor. Hűvös, esőre hajló wip fo­gadta Egyiptom uralkodóját a csehszlovák fő­városban, noha a megérkezés pillanataiban nem esett és az ünnepi menet zavar nélkül érhetett a várba. Fuad király kistermetű, köpcös és hízásra hajló ember, aki állandóan fezt hord. A régi katonás nevelés nem igen látszik rajta s in­kább a kedélyes keleti kereskedő benyo­mását kelti. A köztársasági Prága, mely büszke arra, hogy ellensége a reakciónak és az abszolutizmus­nak, mindenesetre feltűnő melegséggel és lel­kesedéssel fogadta Egyiptom királyát, áld ha­zájában Sándor jugoszláv királynál is reak- ciósabb és abszolutisztikusabb módon uralko­dik. Az uj Egyiptom története Nem hiába keleti álomországnak szoktuk nevezui Egyiptomot, az ország története is te­le van álomszerű, fantasztikus eseményekkel, melyek csupán a legutóbbi időben szűntek meg és adtak helyet a modern értelemben vett állami életnek. Az egyiptomi királyság tulajdonképpen mindössze 1922 március 15.-től létezik. Faud Kleopátra halála óta az első független király Egyiptomban. A rómaiak uralmától kezdve a törökök uralmán át egész a modern rómaiak: az angolok uralmáig és az uj függetlenségig. A modern Egyiptom története Napóleon sok politikai vállakózása egyikével kezdő­dik. 1798-ig a legsötétebb középkor élt a Nílus országában. A névleges szuverén az ozmán szultán volt, a névleges helytartó az alkahi- rai pasa. Tulajdonképpen a huszonhárom tar­tomány kormányzói uralkodtak, akik az ide­gen zsoldos arisztokráciából, a inaméi üköktől származtak. Az elavult rendszert legelőször a francia invázió döntötte meg. A mamelukok természetesen nem állhatták ellen az euró­pai hadseregnek és kénytelenek voltak a szultán és Anglia katonai segítségét kérni. .4 török hadsereggel egy Mehmed Ali nevű fiatal macedóniai katonatiszt jött Kairóba. Ez a Mehmed Ali, a kaballai dohánykeres- kedö fia, lett az egyiptomi dinasztia és igy Fuad király őse. A fiatalember a zavaros állapotokban csakhamar előretört, az albán csapatok parancsnoka lett, Kairóban, majd a magas porta Egyiptom pasájává nevezte ki. Az uj teljhatalmú kényur a mamelukok kiirtó,sávul kezdte működését. 1811-ben az ország valamennyi tekintélyes beyét lemészároltatta. A többi külföldre me­IhFe lirilli? Ha igazi jó barátra van szüksége aki sohasem hagyja cserben, akkor tartson az otthonában állandóan egy palack valódi Dil Éiim! mert ebben nem csaiódhatik Üdítő és fájdalomcsillapító hatása a 3111 iiomt nélkülözhetetlen házíszerré avatja. belőle a titkot: hol lakik a barátja, az a bizo­nyos dr. Láthatatlan. A nyomozás most egye­nesben van. Eszébe jutott, hogy Miss Lucy Byrd a re­pülőtérről jövet szintén ezen a tájékon, az Akerman-Streeten haladt át. Véletlen volt-e, vagy ez is összefügg a titokzatos föltalálóval? A titoknak valahol itt a közelben van a nyitja. — Menjen csak, jó ember, az autóját ott fogja találni a Vauxhall-Bridge innenső ol­dalán. A mellette álló rendőrnek csak mutas­sa föl ezt a névjegyet s menten megkapja a gépkocsiját. A megrémült bérautós köszönés nélkül ro­hant a legközelebbi villamosmegállóra. Hobarth végigjárta a szomszédos uccákon lévő összes kávéházakat, cukrászdákat s bor- bélymühelyeket. Mindenütt kérdezősködött, nem látták-e külön-külön, vagy együtt a két ismeretlen férfit, akik a kezében lévő fény­képekhez hasonlítanak? Senki sem tudta út­baigazítani. A Crawshay-Roadon levő kis cukrászda tulajdonosa, egy kis, öreg emberke, ismert rá egyedül a két képben többszöri vendé­geire. — Utoljára csak az egyik urat láttam. Ma délután. Végiment az uccán és a sarkon újsá­got olvasott, — mondotta egész határozott­sággal. — Mit tud közelebbit a két emberről? — faggatta tovább Hobarth. — Semmit nem tudok, — felelte az öreg. — Csak azt, hogy néha nagyon furc8a idegen nyelven szóltak egymáshoz. — Milyen nyelv lehetett? — Sejtelmem sincs. Soha olyan nyelvet nem hallottam. De nagyon gyorsan beszéltek­Hobarth végi gszemlél te az egész utcát. Egyik üzletben sem tudtak a két furcsa ide­genről. Másfélórás házalás után ismét beült kis sportautójába és a kerületi bejelentőt]Ha­laiba sietett. Már esteledett. A. köd nem volt sürü, de már a lámpák égtek. A bejelentőkivatalbau kikerestette George Simth soffőr nevét. Öt George Smith is volt a névsorban, de egy sem soffőr. Az egyik az Arthur-Road uc- oa 45. számú házban lakott. Sebes iramban visszafutott a gépkocsival a kis uecába. Nagy reménységgel csengetett a 45-ös számú ház kapuján, George Smithet otthon is találta, de ze a Smith egy szélesvállu, holdvilágképü kurta hentes volt, öt gyermek atyja. — Most már csak maga Smith soffőr iga­zíthat útba, — gondolta és a rendőrségre haj­tatott. De útjába esett a Byrd-palota. Itt meg­állt s besietett, hogy jelentést tegyen Pear- cynak. — önnek volt igaza, — fogadta Pearcy fő­felügyelő a detektívet, — Itt volt az az em­ber! — A dolgozó szobámba merészkedett be! —dörögte bosszúsan Byrd. — A kezünk közül siklott ki — tette hoz­zá kárvallotton lord Hampton. — Akkor sietek, mert ezek után egyenesen a Scotland Yardra fog betörni, -- szólt félig tréfásan, félig komolyan Hobarth. — Ugyan hogy gondol olyat, Mr. Hobarth! —méltatlankodott Pearcy. — Egyszerűen úgy, hogy az az ember me­nekülni akar s alighanem megpróbálja kisza­badítani a cinkostársát. A letartóztatott ame­rikai soffőrt. Kitelik tőle. — Hát mégis cinkostársa a soffőr? — kér­dezte lord Hampton. — Az. Ráismert mindkettőre az Ajihur- roadi garázs tulajdonosa és a szomszéd Crawshay-roadi cukrász. Megtudtam róluk, hogy mindig együtt látlak őket és hogy va­lami teljesen ismeretlen idegen nyelven be­szélgettek egymással. Kétségkívül az Arthur- Road környékén kell lennie a lakásuknak, de a bejelentő nem tud egy Georg Smith ame­rikai származású sofförröl, ez a név biztosan csak álnév. Majd keresztk Tdések alá fogom venni Mr. Smithet,

Next

/
Oldalképek
Tartalom